Előre, 1913. január (2. évfolyam, 2-27. szám)
1913-01-30 / 26. szám
m=x=^^mmwmmmmm ■ _■*>» ■[ » TÁRCA. A bátyám meg én. Irta: Heltay Jenő. — Legokosabb lesz, ha benézünk a kávéházba, — szólott újra a főhadnagy. — Ilyenkor mind ott vannak, ott lesz az öcséd is . — Talán mégsem, —■ tiltakoztam szeliden. —• Gyere, ha én mondom ! * » Most már megtörtén és a homlokomról hideg verejték kezdett gyöngyözni. Bementünk a kávéházba, amely tele volt katonatisztekkel és önkéntesekkel. Én a lehetőség legvégső határáig belebujtam a télikabátomba és óvatosan megálltam az ajtónál, míg a főhadnagy sasszemmel nézett körül a füstös odúban. — Itt nincs, — mondta aztán. — Talán a másik kávéházban . . Négy kávéház van A—kon, mind a négyet beutaztuk, mondanom sem kell, hogy eredmény nélkül. — Majd megtalálom én, — mondtam a főhadnagynak, — minek fáradnál tovább. — Nem, nem, — tiltakozott a főhadnagy. — Talán még a vendéglőben van . . . Árkon hat olyan vendéglő van, amelybe katonatisztek járni szoktak. Bejártuk mind a hatot. A hatodikban a főhadnagy így szólt: — Vacsorázzunk itt meg. Vacsora után majd elmegyünk együtt az öcséd lakására. . . Ettől féltem a legjobban. Mi lesz akkor, ha a főhadnagy benyit abba a szobába, amelyben az egyenruhám, a panganézom, a sapkám úgy hever szanaszét, hogy délben odavágtam? Mi lesz, ha a házbeliektől megtudja, hogy rögtön ebéd után civilben elmentem hazulról és mind e percig nem jöttem vissza? Itt most már csak egy dolog segíthet. Leitatom a főhadnagyot. Le is itattam. De a helyzet■ 1- zel nem javult. Sőt! A főhadnagy aki erőteljesen ingadozott, belém kapaszkodott és azt mondta: — Most már nem keressük tovább azt a haszontalan frátert. Hozzám jössz! — Az nem lehet, — jelentettem ki határozottan. A főhadnagy nagyot nézett. — Nem lehet? — kérdezte lassan — Ezt nekem mondod, Kopferneck főhadnagynak? Ha még egy szót szólsz, lelőlek, mint egykutyát . * ** És már a kezében volt revolvere. — Nem szóltam semmit, — mondtam megszeppenve. — Jobb is! Barátom vagy, tehát nálam hálsz. A kutyamosómnak pedig kiadom a rendeletet, hogy reggel tiz órakor hozza ide az öcsédet a lakásomra . . . — Óh az fölösleges . . . — Ácsi! Reggel tiz órakor az öcséd a lakásomon lesz . . . Hogy micsoda éjszakám volt, arról nem is beszélek. Egész éjjel le nem hunytam a szememet. A sötétben az volt az egyetlen örömem, hogy az álszakálamat, meg a bajuszomat lerakhattam. Reggelre talán elfelejti, — vigasztaltam magamat. De nem felejtette el Hat órakor bejött a kutyamosó. A főhadnagy egy percre fölébredt: — Elmegy Érdy önkénteshez és tíz órára idecitálod. — Ugyan hagyd, — szóltam közbe. — Én most fölkelek és elmegyek hozzá . . . — Ha megmozdulsz, lelőlek, — mozdult rám a főhadnagy. Megsemmisülve temetkeztem az ágyba. Félóra múlva a kutyamosó visszajött azzal a jelentéssel, hogyÉrdy önkéntes nincs otthon az éjszaka sem volt otthon. A főhadnagy káromkodni kezdett : — Hová lett az a fickó? Hová lehetett? Mindegy! Elő fog kerülni ... Ne félj, elő fog kerülni. Ezzel fölkelt, bezárta az ajtót, lehúzta a kulcsot, a kulcscsal a kezében újra lefeküdt és tovább aludt. Ekkor fogamzott meg bennem az a gyanú, hogy a főhadnagy nem ült föl a mesémnek és már régen kitalálta, hogy a bátyám meg én, egy ember vagyunk. De vájjon tényleg kitalálta-e? Mindegy! Nem volt szabad tovább haboznom. Óvatosan fölkeltem, felöltözködtem, az asztalhoz mentem, egy kis cédulára néhány mentegetőző és hálálkodó sort irtam, aztán kiugrottam az ablakon és hazarohantam. Az álszakál, a kikölcsönzött ruhák egy pillanat alatt eltűntek, velük eltűnt a bátyám is. Megint katona voltam. A főhadnagy csak este bújt ki. A kávéházban meglátott és ingához intett. Dobogó szívvel, tán kissé sápadtan is, de azért elég szemtelenül álltam meg előtte. — Hol van a bátyja? — kérdezte tőlem. — Főhadnagy úrnak alássan jelentem, már elutazott. — És hol volt maga tegnap óta? — Főhadnagy úr . . . én . . . én . . . A főhadnagy villámló szemmel nézett rám. — Ön . . . ön .. .megérdemelne egy kis garnizonáriszomot ... — sivitotta félelmetesen. — Főhadnagy úr . . . — Hallgasson! Még az egyszer megkegyelmezek magának, megkegyelmezek magának a bátyja kedvéért, akit nagyon megszerettem és aki éppen olyan úriembernek látszik, mint amilyen csirkefogó maga. De ha ez még egyszer ismétlődik, nem fogom nézni azt a barátságot, amely a bátyjához fűz . . . Különben érdekes, hogy maguk nemcsak jellemben, de még arcban sem hasonlítanak egymáshoz. A bátyja a szebbik fiú! Abtreten! Máig sem tudom, hogy én csaptam-e be a főhadnagyot vagy, ő csapott-e be engem? -------------------- - (•* k L 5 R E ^ ---------o---------— Tolvaj fogalmazó. Vácról írják, hogy december 31-én az úri kaszinóban ellopták Zádory Lajos auzótáros zsebéből Browning revolverét, de a tettest akkor nem találták meg. Aaangkhan a fegy• r ítrfefe.JL.: *►***•-«••*. r SCHÖBERL BUTORGYÁROST MEGÖLTE A FIA. Budapesten a Kossuth Lajos utcai korzó télnek idején meglehetősen kihalt. Esténként csak kevesen fájták az aszfaltot, de akik vasárnap , január 12-én este nyolc óra tájban ott sétáltak a keményre fagyott utón, megdöbbenéssel vettek tudomást arról a borzalmas gyilkosságról, mely a Ferenciek hazárában történt. A harmadik emeleten lévő, nagy kényelemmel berendezett lakásában akkor ölték meg idősb Schöberl József bútorgyárost, a külföldön is ismert nappal széks éjjel egy zseniális feltalálóját. A jómódú, életerős férfiút tulajdon fia, a huszonnyolc éves József ölte meg titokzatos körülmények között s a rendőrség csak annyit tudott megállapítani, hogy a fiú elmezavarában követte el a rémes gyilkosságot. Schöberl József évek óta epilepsziáiban szenvedett. Iíz a betegsége később súlyos agybántalmakat idézett elő a fiú hülye lett, családja azonban nem helyezte el ideg,gyógyintézetben. Otthon kezelték, dédelgették és kedvtelései közt elnézték azt is hogy a fiatalember egyedüli szenvedélye a fegyvergyűjtés volt. Ez a mánia azután egy őrülési rohamában fegyvert adott a fiú kezébe, az ingerlékeny, beszámíthatatlan ember édesapjával civakodni kezdett, mert apja arra kérte, hogy feküdjék le, és a szóváltás hevében agyonlőtte. A szerencsétlen ember nyomban meghalt, felesége és két leánya pedig ezalatt színházban szórakozott és sejtelmük sem volt arról, mily szörnyű tragédia játszódott le otthon intézetben Matzenauer Ferencz börtönügyi fogalmazó íróasztalának fiókját feltörték és kiloptak belőle 150 koronát. A gyanú mindkét esetben Páldy László börtönügyi fogalmazóra esett, kit halló rendőkapitány magához idézett, Páldy minden tagadott. A minap újból meg kellett volna jelennie a rendőrkapitány előtt, de Páldy megszökött, és valószínűleg Budapesten bujdosik. Felesége azt állítja, hogy Páldy hollétéről ő sem tud semmit. Páldy 30 éves, feltűnő szép ember. Szegeden kezdte pályafutását, ott lopással gyanúsították, de az ügyészség megszüntette ellene az eljárást. Innen a minisztérium börtönügyi osztályába rendelték, de dologtalan és könnyelmű élete miatt Vácra áthelyezték. Kragujevics Spázó, ki büntetését a váci fegyházban ült, szenzációs vallomást tett Páldyról. Azt mondja, hogy Páldy vele Budapesten egy társaságba járt, majd perverz emberekkel érintkezett és néhány koronáért rossz erkölcsűeknek átengedte magát. Kragujevics határozottan állítja, hogy Páldy tolvaj. A csendőrség Páldy körözését elrendelte. — Az élet fortelmeiből. A budapesti esküdtbiróság a minap tárgyalta zárt tárgyaláson Mikovich Lajos dr. biró elnökletével Barta János, egy szállóbeli pincér ügyét. Gyermekrablással volt vádolva, mert egy kis leánykát csalt le a pincébe, de a gyermek lármát csapott és ezért megmenekült tőle. Az esküdtek gyermekrablás helyett gyermekfertőzés kísérletében mondották ki a vádlottat vétkesnek, mire a bíróság nyolc havi börtönre ítélte. A vádlott semmiségi panaszt jelentett be. — Felmentett elvtárs. A napokban Budapesten ismét görnyedve hordták föl a törvényszék szolgái az esküdtbíróság tárgyalótermébe Magyarországi hírek, 8. oldal 4* 4,~4* 4* 4*4* 4* 4* 4* 4* 4* 41 HM 4* Hh 4* 4* 4* Hf* 4» 4* 4* 4* 4* 4* 3 THE ASSOCUED MERCHANTS SS STAMP COMPANY g§ EZÜST JUTALOM BÉLYEGEK melyek jó hírnevükkel biztosítják az üzlet megbízhatóságát. Kérjen mindenütt ezüst jutalom bélyegeket és ne fogadjon el mást. Az ezüst jutalom bélyegekkel teli könyv értéke jóval nagyobb a többieknél. Egész lakását berendezheti, ha gyűjti az ezüst jutalom bélyegeket. Ezek a bélyegek, amelyekben a gazdasszony megbízhat. Látogassa meg jutalomüzletünket 1252 Third Are a 72 és 73-ik utcák között. New York, N. Y. ■ SZELVÉNY jjg 10 Ezüst Bélyeg Ingyen ||| | ■ Ezen szelvény bemutatója egy 25 centes ■ 1 ■ 1 bevásárlás alkalmával bámely üzletben | | • 10 külön ezüst bélyegre jogosult. • __________________________ ._____________ ............... ...........—_______|................. .....——.................. ^♦j**1^4^5.4^4^1*4^*4*^M5^1^1**5**1*4.4^4*4*4M5**!^v4***'**!**1^1*4*4*4*4**M*4*4*4^5*4**!*4**WHW*4^4^^ : t FIGYELEM! ! ! FIGYELEM! ! !I* t T Mindenkit érdekel, hogy a New Yorki Első Magyar Betegség V 5gélyző Egylet nagyszabású TÁNCVIGALMÁT folyó évi február 1 X hó 8-án az új SOKOL HALLBAN 525 E. 72-ik utca tartja, mely V , Y alkalommal színre kerül X I A Gyári Lányok $ X színmű. — Belépti dij 25c, ruhatár 15c. — Rendező Kovács Ká- ^ároly. A zenét Erdélyi zenekara szolgáltatja. A darab, mely a dél- feljogozó munkásság helyzetét, annak sérelmeivel tárja elénk és e tes- X X tűjét nehéz munkája, melyet a mulatság érdekében kifejt, méltán 4. ' Y megérdemli, hogy a munkásság megtekintse. Y . Y Azon reményben, hogy a munkásság becses megjelenésével . X támogatni fog bennünket, vagyunk tisztelettel: y 1 f a Vigalmi Bizottság. T ■'T • *' ' . l c; h ^ -O 'cc N3 4^ ^ dl 44 cP ^ i .h re ^ ^ H k -t—■ rá i. vfi .3 i «I | ” i i *ft. s.is|3Sa|g i a Sll 51» i sills ‘ i ! * S J C « ü rS 'll 1? . ® A ^ J i ® * ^ J. :3 £ -'S S 'S 2 «S *. 2 ^ 1 n % «, ^ 1 iss 1* s 48 'S - & 2 5a .§ I -s a ^ g 111 q §II-s 11 -|s §3111í11 ^1.31-a a5 «3^ afeS*sa^aa-S§a^-sö,® ISf t m l l“|7s "-a §.s « > “S’SI = sa.g gs w f w 51: s! 5 -j!! f * 1 f I El fe'&i 11 1«g L i I > I I tő h « tö d Círt n* eö O' « S 3 rjí 05 'P ° -P o cc cí O n § ? '»ö © J J e<3 cö cv: tS3 -*-? >,-2 2 m 2 rQ ^ , ry i y Cv I 1 , í> 2d 2 2 2- ® v2 r—< r-i r—í X t-A ' ( ! * i-H = £ .= £ I ö 2. I ^ I SC5 p gf S 3 g- £. I !T 2. | 2 A gt & | 2^1 g I g I ä ö J gí g | g 2 I £ 3- o: O, 5 & & |o= I' H 2 ft 3. W 6- S | gí E i , - 2 f : S' || B f 111 S-1 g. g ? g %■ g 3£ 11 :I g S. • E“ §. § |rf S-5 ES-I g-?-s S *as'i-|g:s.rw5.5i-^ K g» d S- 2- I o S £ IwJ g s I .S. I ^ I ® ^ g g. I £ 2 $ S 3 i_1 ^ | - erdg i jí S“S:||3. 2- | 23.w$'g . ^<§21 2 p cr 3 o a Í ^ 2Í -7 s- g ^ B I - g $ ■ I t f s;3 I* ti P g^f Is 5^1 §=1=^? as I gi^CfQ 2'rS íF 0»^CP32ptt!?5EÍ. "* ts ^ h ^ 3 2 o o § E £ " 2> 2- p- o- ^ S S- S: 3 £ CL 3. w to- I 5 SL 00 g - g «1.^1 dS-gi S &|S' I.SfSSä • lg ^ 1 :11 ?i r m ímn mu?I I? t? n r- oq 2 b s 2 Í*TÍ2 ssro-a |i |i äf|.^Hilggri#i! Ri I |-s & S111! I i • gfg- splits Ifi s 1 ^ af 31 r 11?rIf gs'23 s-p s-1“1 ís.? r“ £I C§il x =-1 s- * ^ 1 1 I -E- & §; 8 2 g.-o « g. a, 8 * I £ | “a g g g1 E » 3g-S'5:r*^grS-iSBS-'Sli;?S-l »3^0^5 2.3«- r bű ^1?I!lairf;1 rn 3 ry, p B í m B " o - E 4 2 ÍV ® H O - g. p 2. 2 OQ 2 o< 2 ^ co -d Gp 2 o ®, ® n (rq h 2'<S ® ®w .2 2C^^ » & o 5 S ® S-ö í p£a 2- 2:sS. 2 S- o:^ g N ® H' , £>• 2T o«»g*3öcB£ä’r N£ »2B «c;: ort-2&Jara|gJ i s 1-^ r-^e-d51? Ti pr o o í+ 5 - o p 3(5 ®. 2, -.c < ti , s fi-1 s- a gg:| a.?-»- H »* b sS 121 b rI á 1-Slv" Illír sági á- s g-S „ I i i i t i i . • ’ d cö __r 'Q3 a J 'O p ^ * a ro a .r-í _L -H N cJ O ÖOOícö-g^íJrt ^ 5 lí § | .s.g ® «Há j-g fe-gS;? ® ^ 'T3'-*2a S r;f o;Í 4J « ch B m 1B -3 ,0 n -0 Jo -2 2a 23 rt0 as © g :§ '«So ~ ^ ^ S ^2:S “iS £ ^ÄS-2- ! 2 « 'O ^ cí O 2S'?3, a,b£).<ücí.2r^%r3 ^ ^2d.2s 50 V 2 a g S, 2^ g « ^ .2P I O 'g § 'S « 3 :ö 2 d s 2d N I ^ S«e5s0gbJ I £-2^1 S ” s 3 rS *1 ► í» g3 -S ^ 'S 2 *a J O ^ ö 2 +» N s § ^ co .'S« S ,2 5) -p >o 2 ;o 2 r-M cj 2 -M o -^» ^ aj vo ** .i3j '0)^10^ 1 'S 2 '« - ü ^1-5 « N -1 £ ■ N ® n eS g ^ +Í2B bß—1 «agiri» Ifilll" Llli-S^lfl j-Slí^KS SÍ Sflf sill J.| |J. I «3 O siti Iliiéi! Ill'l'l l1«|lll| 1 € & 1 -i 1 1 111 1 !i ® §| | ^ 11 ^ a -4-2 -4-í N «f-l *P ß pr-l^ rH i—ll>í>P *—* V