Előre, 1913. március (2. évfolyam, 53-77. szám)
1913-03-03 / 53. szám
TÁRCA. Az utolsó délután. Irta: Molnár Ferenc. (Künn a Városligetben, a Stefánia-úton is túl, elrejtett kis utón sétál egy úr és egy hölgy.) Az asszony: És most, hogy vége mindennek, hát legyen vége mindennek. Itt a pillanat. Csókolja meg a kezemet és legyünk ezen túl barátok. A férfi: Igen. Az asszony, így legalább megmarad az emlék a szívünkbe: szépnek, keserűség nélkül. Szerettük egymást, csókoltuk egymást, meguntuk egymást, vége. A férfi: Igen. (Kezet csókol neki.) Az asszony: És most elmegyek jobbra. Maga még várjon itt egy kicsit, aztán menjen el balra Nem szeretném, ha az uram ma látna meg bennünket, mikor szakítunk. A férfi: Kezét csókolom. (Egyik sem mozdul.) Az asszony: Miért nem megy? A férfi: Mert még akarok magától kérdezni valamit, mielőtt elválunk. Valamit, ami nagyon érdekel. Az asszony: Halljuk. A férfi: Mikor megismerkedtünk, a Tátrában, hisz tudja, nem ismertem az urát. Maga asszonyokkal telelt fönn. Az asszony: Igen. A férfi: Aztán . . . hisz tudja, mi történt. A viszony Pesten folytatódott és én még mindig nem láttam az urát. Az asszony: Úgy van. A férfi: Aztán maga egy napon elhozott egy arcépet. Egy csodaszép férfiképet. Azt mondta: “elhoztam neked az uram arcképét, nézd meg jól”. És én jól megnéztem. Az az ember olyan szép volt mint Dorian Gray. Olyan elegáns mint az angol király hercegkorában. A haja hullámos, a szemölsdöke gyönyörű vonalú, a szeme meleg, a tekintete férfias, a szája mint valami görög istené. Nem szóltam semmit, de azon a napon nem tudtam vacsoráink ! Az asszony: Vettem észre. A férfi. Sőt aludni sem tudtam , éjszaka. Halálosan szerelmes voltam akkor magába, s elkövettem azt a gyerekséget, hogy éjszaka unos-untalan felugrottam az ágy- eből, a tükörhöz mentem és vizsggáltam az arcomat. Tudom, hogy csinos fiú vagyok, de olyan közönségesen csinos, úgynevezett nyírott Adonisz, másnéven: hadnagyi arc, kincstári szépség. És erre elfogott a dac, meg a keserűség. Neki adtam magam a szépülésnek. Az asszony: Tudom. A férfi: Álmatlan éjszakákon át tűnődtem: miért kellek én magának, akinek ilyen élettársa van ? Arra gondoltam, hogy ostoba az ura. Ez vigasztalt, de aztán eszembe jutott, hogy én is csak átlagos ész vagyok, ellenben a férjének a homlokáról azon a képen csak úgy sugárzott az értelmesség, sőt a szellem. Nem tudtam, mit szeret rajtam. És féltékenynyé válva arra a képre, elkezdtem konkurrenciát csinálni az arcképnek, mégpedig veszettül. Az asszony: Tudom. A férfi: Kezdetben a legjobb szabóknál dolgoztatni. Fürtöztettem a hajamat. Szépségre játszottam ki magamat s amellett határtalanul féltékenykedtem magára. Hisz emlékezhetik, megőrültem arra a kijelentésre, hogy az urával bálba megy. Hogy állhat annak az embernek a frakk! Az asszony: Emlékszem. A férfi .És azt követeltem magától, hogy minden szabad percét velem töltse. Vigyáztam, kikkel ismerkedik össze, kikkel jársziházba, mert azt montda, hogy az ura üzleti ügyekben Londonban marad másfél hónapig. Az asszony: Ott is volt. A férfi: Aztán mi történt? Egy szép napon maga azzal jött, hogy megjött az ura. Kértem, könyörögtem , adjon alkalmat, hogy láthassam valahol. Nem adott. Egyszer aztán, most már bevallom, mikor nálam volt délután, elejtett egy cédulát. Mikor elment, akkor találtam meg. A cédulára ez volt írva: “Kedves mama, holnapra páholyunk van az operában, az urammal érted megyünk.” Ezt a cédulát el akarta küldeni a mamájának, de nálam elvesztette. Az asszony: Hogyan? Hát magánál vesztettem el? A férfi: Nálam. De nem lett belőle baj, mert másnap, mikor elrohantam az operába, ott láttam mind a hármukat a páholyban: a mamáját, magát, meg az urát. Az asszony: Nos? A férfi: Ezt csak ilyen egyszerűen kérdi? Az asszony: Hát hogy’ kérdezzem ? A férfi: Ne hallja ... Ott az operában kisült, hogy ön . . . nem akarom mondani: hazudott, hanem . . . tévedett. Az ura nem volt annak az arcképnek az eredetije, amit mutatott. Az ura nem egy ötven-ötvenöt éves, hihetetlenül rut és élhetetlen, vaksi, kikopott hajzatú, bocsánat, de egyszerűen anguszii az ember. Görbe, szoros, szemetlen, orratlan, fogatlan . . . Az asszony: Na, na, na! A férfi: De beismeri, hogy az volt az ura. Az asszony: Igen. A férfi: Mert ott voltak közös ismerősök, akik rögtön mondták is, hogy ez az ön ura. Az asszony: Igen. A férfi: Hát akkor . . . mire való volt ez az egész hazugság? És ki volt az a csudaszép ifjú, akinek a képét mutatta? Az asszony: Azt a képet egy shillingért vettem Londonban. Nem is tudom, kit ábrázol. Valami angol arisztokrata lehet. A férfi (elhülve): De miért? Az asszony: Elmondta helyettem maga az előbb. Azért mutattam, a miért jó volt mutatni. Láthatja, hogy a trük kitűnően bevált. Magából ötven százalékkal különb ember lett, mikor a képpel konkurrálni kezdett. Ez a kép kivette, kizsarolt, kiuzsorázta magából mindazt az leganciát, szépséget, elmésséget, amire csak képes volt. És én akkor szerettem magát. Tehát nekem jól esett, hogy meghatványozódtak az összes jó tulajdonságai. A férfi: Nem tagadom, ravasz dolog volt. De csak aféle asszonyi ravasszág: rövidlátó! Az asszony: Hogy-hogy? A férfi: Mert ime, mint látható, egy véletlen, egy elejtett célula rombadöntötte az egész hazgságot. Másnap már láttam az urát, igazi férjét és rájöttem, hogy hazudott. Rájöttem, hogy nem szükséges megerőltetnem magamat, mert az igazi uránál még akkor is száz percenttel különb vagyok, ha nem borotválkozom. És szép lassan elhagytam magamat ... a féltékenység is alább hagyott . . . aztán hülni kezdett a szerelem is, hült, hült, amíg végleg ki nem hült. Merem mondani hogy ez a lassú kimúlása ennek a viszonynak e miatt történt. Ha el nem ejti ezt a cédulát, még ma is halálosan szerelmes vagyok magába. (Diadallal néz.) Az asszony (csöndesen): Hát maga azt hiszi, hogy egy magamfajta asszony elejti a cédulát, ha nem akarja elejteni? A férfi: Hogyan . . . Az asszony: Azt hiszi, hogy egy asszony, aki megcsalja az urát, nem tud uralkodni egy cédula fölött? Hiszen ha én csak úgy elpotyogtatnám a cédulákat, ahogy maga hiszi, akkor már rég kitörtem volna a nyakamat. A férfi: Hogyan? Hát a cédulát .. . szándékosan ejtette el Az asszony: Igen. A férfi (rémülten): Miért? Az asszony: Erre is megfelelt az imént. Hogy meglássa az uramat és hüljön, hüljön, addig hüljön, amíg egészen ki nem hűlt. Mert ... s A férfi: Mert? Az asszony: Mert nem szeretem a drámát. Amikor megun tam magát, elejtettem a cédulát. És erre maga szépen megunt enigém. És szakítottunk szépen, bé- i cében. A férfi: Szakítani akart, mert . . . Az asszony: Mert a szép ’on- idoni arcképet már átadtam vala- 1 cinek, így kormányozódnak ma- igák, édesem, egy fotográfiáva!, meg egy cédulával. Ez a maguk szive, édesem. Notre coeur — mint Maupassant mondta. (Sietve a faképnél hagyja.) --------o------- ■ ’ át „ •’ .-V, • »eV- \’rl Át ‡ V 1 ‘Ái ■ v, ■ ' l ip i • ’ . • V. k-4 Könyvesház. Ezekben a rideg napokban, amikor a világ nagy részében fegyvercsörgés hallatszik, s amikor az életküzdelem annyira megsavanyítja az ember lelkét, jól esik egy kis szellemi üdülés. S van-e erre alkalmasabb, mint Jókai, a nagy meseköltő, a világhírű regényíró? Aki nagy lelki problémák megoldására kiváncsi, az csak olvassa a modern regényeket, melyek közt sak az unalmas, érthetetlen s érdektelen. Jókai azonban mindig vonzó, érdekes, lebilincselő, s színes fantáziájával oly messzire ragad bennünket a mai rideg világból egy szebb, színesebb vi■lágba, hogy regényei valóságos lelki oázisok, olvasásuk alatt elfeledkezünk az élet minden sanyaruságairól s nagy megkönyebbülést, nagy élvezetet kapunk. Jókai regényeiből az óhazában nagyon olcsó kiadás jelenik most meg, s ehhez az amerikai magyarság is könnyen hozzájuthat a Kiss Emil Könyvesházában (77 Second Are.) A legújabb kötetek : a “Nincsen ördög” két kötet 60c., s az “Egy hirhedettt kalandor” 3 kötet 72c. De e könyvesház révén más olcső, érdekfeszítő munkák is kaphatók, a legújabb hazai szállítmányból. Aki például az apróbb elbeszéléseket, tárcákat, rajzokat szereti, azok gyönyörködhetnek Kóbor Tamásnak, a nagyon kiváló írónak “Komédiák” kötetében, amely ötven szebbnél-szebb kis elbeszélést tartalmaz. Végre, akiknek história kell, olcsón megkaphatják (ugyancsak a legújabb szállítmányból) I. Napóleon életrajzát. Ha megemlítjük, hogy az idősb Dumas Sándor, a világhírű francia regényíró írta, akkor ezzel megmondjuk azt is, hogy ez a könyv nem szigorúan vett história, hanem oly élvezetes, mindvégig lebilincselő olvasmány, mint a legérdekesebb regény. Az ember szinte játszva, észrevétlenül megismerkedik a francia história egyik leghíresebb korszakával, Napóleonnak a világcsodának életével és örökké emlékezetes tetteivel. | Dr. BURGER JAKAB | 702 E. 5th ST., gj s Ave. C. sarkán, New York City* g @ Az East Sich SÍ És legismertebb EJ m MAGYAR EJ g FOGORVOSA. §j Is A foggyfigyá- Ej Ej azat m i n d e n g| Ej ágában Jártas. Ej Ej BUto» J6 n ------ késelés. Ej b Telefon: 4429 Orchard. Sill THE ASSOCIATED MERCHANTS STAMP COMPANY Pl m EZÜSt JUTALOM BÉLYEGEK melyek jó hírnevükkel biztosítják az üzlet megbízhatóságát. Kérjen mindenütt ezüst jutalom bélyegeket és ne fogadjon el mást. Az ezüst jutalom bélyegekkel teli könyv értéke jóval nagyobb a többieknél. Egész lakását berendezheti, ha gyűjti az ezüst jutalom bélyegeket. Ezek a bélyegek, amelyekben a gazdasszony megbízhat. * Látogassa meg jutalomüzletünket 1252 Third Ave a 72 és 73-ik utcák között. New York, N. Y. B SZELVÉNY gg 10 Ezüst Bélyeg Ingyen pf|§| ■ Ezen szelvény bemutatója egy 25 centes ■ I bevásárlás alkalmával bámely üzletben | • 10 külön ezüst bélyegre jogosult. • sw | Fl g3!:? ©f | 3.3 ~ I g SlJ£ SIS*? *Sisi 1 « ö ^ írt £ <u — ce cs O s ^ ft’s ^ Ä í S S £ flí 8 ® a iJS 5"3 | I» *3 Iá Illástól S| ITSfl I* I £ ® ^ “ •■§ ti I - si 111 I 111 I * | '?“t I ! jg S 5 ? g & “ M) g g- «■! g 1 “-3 « S “ & l|53 Sis i Ifi s |11| -llj 3 tá 5 11 3í3.3«Ifi 1^5 íliSjS 1S13 ! I § g s,g § 1 -2 s- s °-g,- a y 111 (S S £« I ! I g ! z-8 13 ä! I * ! S Z 31 ^ “ 31 I % 3-1! w 5 ” * 12 SS s- é l-S | -a 2 ■X« M Cf} ^^ »fH r-H CO Cß CüD _» I i'fj 4—^ 0^0 ^ f-O w ri r~i ■U |-8 s énitZé ffe '|1 1 i á ál« I 11 ‘ ■ =3;! % s “ § 11 a 1 e 5 ^ a „ g * 33 J3'C8 S g | I | J3 '§ f I 0 s ■£ 1 §1|-g-gN. g =0 ® £ I g ^ > « 2 ^ Ö 2 « 'o I m a S -n g> aló S « 3 5 í .9 I :S . To B I « o O ” í? . S W I kT'® S ^ H &® -3.1 « -w 1 « '3 « S « rr} >> tfi ^ S 3 J. & 5S hSI^’S vei ^ ' 1 o tó r-T « W a* GO 33 H r 'CÍ H I a g -S ^ »2 s I I -S § -^3 ö « I 3 35 ^ ® I vg -S • ^ i §? a 11 jf I s I ,g ^ v a .s § I I £ :o ás 1 ^ g §B 3 g «3 § o 2 'iá ’"l « 'g if Ö § O w ^ íg 5 '8 fl 2 a3=£ ^ a s • j0 ig « 2 >>5 3 ° fl £ £ es cs 2 iS 3 5 . 3 Sá fl « g 3 -Ü g L vg ► x s 'fl 3 k ^ ^ k fl ß LO CÖ „ű *h n co ^1 Ö >■ S rj n q ^0)03^05'^ ! lllP,!!:ilt!l!iil3I=sLsiI s-pllj S’! I i b I lm i.« 1 s | “11 ! 11* á I I 'S I % 11 I a b 1 s3 S£ § ^^11 s a las S Is Iá s « 'g as sp . N " o\ c-t- cn S fl '-d « » J'PW’tíöoí'S, A a. | fl' I r-t- a I fl'jS 3 I a -d i fl 't' 1 2 j5 s h u. »SS-CuS-SSk 0 & fl 1 3 I 3 ** I ^ 2. S " I 3 S' I 3 3- 3 O g. fl' 3^2 B fl cr ^ 5 íj 3 te- hH a “3 o < 3 S, cr 52. ^ g fl"§ S' ~rf‘ ^ ^ 2 crcJ?2 g ^ S' a,§ ^ | £- 32 g ff E gv g á S g» 3 3 • -1 3 * ríü s d-i gl - Is fl. a g g 3 íF s o: 3 Ú 2- eu ^3£p 8 S ^ 3 3 £L 3 b £ 3 o ^ ^ 3 5 o 1 fl- a 3 3 2= 2- 3 3 £ F , 37 S 8 F 7 %< & * 2 sr g & 8- 3 5: H « 8- g: 2'^ « ^ S' B § S 98 I ^ s- I ^ I ◄ 3 *-< g g- I 3. f ^ § g -s -o s* r g--“ írb 11= s-® 1 3 ® ® 3 ^ £ 3 3 I o-3^i § ^ 3 3 §; » á » »2 §2. » m a^fl3^-^ -os=B3fl|' C £. 2 c8‘ B igf£ i'S? &§:I S S § 3 ^ -. fl- »= _ g“ o S a §: g-dq fl §' ® 3 ^ I 3 g8 5í ü li, i :i -á i k as» lg.II ^ 34 !„£&• ÉB g &SS gia!^ » S'! ag|. tv a íí n c I fl cm b 3' o S tfl fl íG 3 !*r 3 m o; a ^ fl5 ^ 2 S 3 cfl b:Í- fl ^ fl- 3 íéű «í #'S ÍÍP’ifl S Sít c c: 2. ^ M h—< 33 i c+ I r-V ^ I iFT . e-t- I i i -^ i N « i P i i i . ' vi ' ) | ä S-- I -d ^ 2- í> ^ 3 | Ä I fl « 3- 3 “ s- | fl ST'* „^3^2333 z: s8 3 a ^ = a o* | ^ V't ^ I fl fl o> ?? I r &3 ? $ 3 ä 3» ^ 3-B s a ^ 2 as 2 8 fl. 3 8 -3 <t. 3 3 ^ S- S5 3 s- o. ® Ä a a © » S ^ E g í ao S: ^ 2- P- J % V cleg' TM & § N ^ 2- s £ ^ ^ p ^ S-ií £ ^ J ^ S I I ?F! I f-3 a I' J* I f B'l' £ I 3© g g | I 'I £■ | fl g I £ g jg 3- “ g; b g: ^ g | fl J 8 1' tfl 3:| b 53 g «a? i s-s* b ais-rl. Is«*| »•» gliSí ;íí, 3 a| =;» %-• s s- „ a s s g. g.-s B | b. 5 s- a g s » & % r s„g | 3 3 w cS 3, cs^. < 3 fl ^ fl tf S' 2 a 2'- 2 3 ^ n St h. h, oá á a^ 3 cg ^ ^ fl 3 - <3 * w S- 2. 3. g g. g 3 3 g: 3 3 ~ <j '■< ^ © © n. g s as 3 os K %:S, g I vi g-as. H-s ! 8s-g g'o^gfe^fl'8:3fcd§ á 2' - 3 2 £ n B g: 5 fl' ii £ sy £ ■ 20 ei«) '“*f L». ^ #_c. OD ?mri f*D\ ^ e ^ , í—«L - f, lj I», CO ^ B a V ^ fl N ni ^ , tí CB (C> a S Hg. ? rr o s 3 fl"© — ©'©fl'a^rt; ^ H í ff P ^ S'^£ ?S fl a á' N re» ©vj © rg £ S N -- 2‘ £ í£s «—1. a A © © 2 5r g-g-lsjra -“= g' ;s» s,3-^i>!ggs " flS —■ . fl Cfl ©s 3 afl . ® a fl^fl^tL&sfl^Bi^t O: 3 h-b flOCfl 3 £'■ O' | 5- 3 3 f' I ©r agg ■