Előre, 1915. június (11. évfolyam, 1032-1057. szám)

1915-06-01 / 1032. szám

NAPI ESEMÉNYEK BERN, május 31. Ausztriából érkező utasok beszélik, hogy nagyszá­mú német csapatokkal — gyalogsággal és tüzérséggel — megrakott vonatokat láttak útban Dél-Tirol felé. Insbruckban hemzsegnek a német csapatok. LONDON, május 31. A “Mars” orosz gőzöst Fair Island (egyike a Sh­etland-szigeteknek) magasságában, pénteken elsü­­lyesztette egy német tengeralatti naszád. Személyze­te tegnap érkezett — hosszas hányódtatás után —­­Aberdeen k­ikötőjébe. GENF, május 31. Egy bécsi távirati jelentés szerint C’hlumeeky bá­ró 10 ezer korona jutalmat tűzött ki azon osztrák, ma­gyar vagy német katona számára, aki az első olasz zászlót zsákmányolja. TOKIÓ, május 31. A kínai krízis következtében Japánban politikai zavarok állottak be. A parlamenti ellenzék naponta ülésezik és minden törekvésével azon van, hogy a kor­mány pozícióját megrendítse. A “Wasada” egyetem hallgatói tegnap megzavartak egy politikai összejöve­telt, amelyen Okuma gróf külügyminiszter praesi­­diált. UDINE, május 31. Victor Emánuel olasz király adjutánsa, Brusati tábornok és­­’adomna vezérkari főnök kíséretében meg­látogatta a határharcokban megsérült olasz katoná­kat. A király több katonát kikérdezett élményei fe­löl. LONDON, május 31. Egy Athénből érkező Reuter-jelentés szerint az ottani angol követség közölte, hogy Nagy-Britannia flottája június másodikénak déli 12 órájától kezdve adpkálja a Dardanellák és a Samos-szoros közötti kis­­ázsiai partokat. PETROGRAD, május 31. Az orosz hadvezetésig jelentése szerint Oroszor­szág hadifoglyainak száma április elsejéig bezáróan 605.378 emberből áll, amelyből 10.734 tiszt. GENF, május 31. A svájci szövetségi kormány tegnap tartott érte­kezletén elhatározta, hogy a tartalék első és harma­dik osztályát — körülbelül 70 ezer embert — moz­gósít. PARIS, május 31. A “Matin” értesülése szerint a szerb hadvezeté­ség reorganizálta a hadsereget, amely rövid időn belü­l — az olasz hadsereg támogatására — offenzívába fog átmenni. LONDON, május 31. Az angol admiralitásról nyilvánosságra hozott veszteségű lista szerint a Kheemesz kikötőben légbe röpült “Princess Irene”-nel 312 ember — közte 78 dockmunkás — pusztult el. A “Majestic” angol csa­tahajó elsü­lyedésével (május 27-én sülyesztette el egy török tengeralatti naszád) 40 ember fúlt a tengerbe. LONDON, május 31. A ‘‘Morning Post” részére táviratozzák Stock­holmból, hogy egy Zeppelin-cirkáló több bombát hají­tott Helsingfors finnországi kikötővárosra. A bom­bák több épületet felgyújtottak és a kikötőben elsü­­­lyesztettek egy gőzöst. LISSABON, május 31. A portugál köztársaság új elnöke Theophile Bra­ga, a kongresszushoz intézett üzenetében kijelenti, ,hogy nem fog autokráciára törekedni. MILANO, május 31. Egy osztrák-magyar h­ydro-europlán a Bianco­­csatorna közelében motordefektus miatt leszállásra kényszerült. A pilótát és a tisztet olasz katonák el­fogták. LONDON, május 31. A “Oulloehmoor” 3520 tonnás an­gol gőzöst. Us­­hant magasságában elsüllyesztette egy német tenger­­alatti naszád. Személyzete idejében csónakokba me­nekült, amelyek segítségével Barry (Wales) kikötő­jébe ért. BERLIN, május 31. Bécsből táviratozzák, hogy a legutolsó éjszaka Trieszt előtt egy nagyobb óceángőzös aknára jutott és elsül­yedt. MADRID, május 31. A spanyol arzenálok éjjel-nappal egyaránt üzem­ben Vannak, 20 tábori ágyút, 50 ostromágyút és 25 ezer kézi gránátot állítanak felő. LONDON, május 31. Ideérkező jelentések szerint von Maekenzen tá­borszernagy hihetetlen tömeg­gyalogságot és tüzérsé­get vont­ össze Przemysl köm­iszárására. A monarchia tüzérsége a Przemysl-Grodek vasútvo­nal mentén levő orosz hadállásokban való tartózko­dást szünetlen bombázással tette lehetetlenné. A Przemyslben körülzárt orosz sereg észak és déli irányban ismételten kitöréseket kísérelt, ame­lyek azonban kudarccal végződtek. Az angol katonai körökben Przemysl elestét ese­dékesnek tartják. ELŐRE A RÉGI MAGYAR HADISZERVEZET A mai rendkívüli körülmények­ között nem lesz érdektelen váz­­­latos visszapillantást vetni Ma­gyarország hadiszervezetének történelmi fejlődésére. Amidőn a magyar nép ezer év előtt a mai országot elfoglalta, helyesebben megszállta, mert az itt lakó népek komoly ellenállást nem tanúsítottak, a magyar nép még az ősi primitív hadiszerve­zettel bírt. Minden fegyverfogha­tó férfi katona volt és pedig ál­landóan. Bármikor szükség volt, minden ember készen állt a harc­ra. Természetes következménye volt ez a termelési viszonyoknak. A magyar nép ebben az időben főleg pásztorkodásból élt. A gu­lyák nyájak őrzése pedig folyto­nos harcot jelentett a ragadozó állatok és más harcias, nomád néptörzsek ellen. Ilyenformán a magyar ember jóformán gyermek­korától fogva hozzá volt a fegy­verforgatáshoz szokva. A lőfegy­­ver az ijj és nyíl volt, ezenkívül a dárdak kizárólag lóháton harcol­tak. Hadi és polgári szervezetük, mint minden primitív népnél, azonos volt. Törzsek, nemzetisé­gek szerint laktak avagy vándo­roltak békében; törzsek, nemze­tiségek szerint tagolva harcoltak, a mindenkori törzsfő vezetése alatt. A manapság annyira meg­szokott különbség polgár és ka­tona között előttük teljesen isme­retlen volt. Mindenki egyenlő jo­gú, szabad katona és polgár volt: a rabszolga kívül állt a társada­lom kötelékén, éppen ezért nem is katonáskodtak. A magyarok primitív hadiszer­vezete lényegében változatlanul fönmaradt egészen Szent István idejéig, noha a bomlás némi je­lei már a kalandozások korában mutatkoztak. Kalandozásoknak nevezi a magyar történelem azo­kat az évről-évre ismétlődő rab­lóhadjáratokat, amelyeket a ma­gyarok a szomszédos békésebb földmivelő népek ellen vezettek. Ezek a vállalatok annyiban boly­gatták meg a régi hadiszerveze­tet, hogy legtöbbször nem törzsek szerint történt a hadbavonulás, hanem az összes törzsek har­cosai verődtek össze egy-egy ve­zér vezetése alá. Ezek a kalando­zások, amidőn a szomszéd népek, főleg a németek szervezett ellen­állásával találkoztak, nagy vere­ségekre vittek és a kereszténység­­ fölvételével véget is értek. Szent István idejében a hadi-­ szervezet annyiban változott meg, hogy idegen elemként hozzácsat­lakozott a külföldről behívott pa­pok és lovasok nehéz, páncélos lovasserege. Lényegében azonban még mindig fönnállt a régi szer­vezet- Amidőn a németek I. End­re király idejében nagy­ sereggel törtek be Magyarországra, a ma­gyarok tipikusan barbár védeke­zési módot alkalmaztak ellenük: az­ ország nyugati részéből átte­­szik lakóhelyeiket az ország bel­sejébe, marháikat elhajtják, ta­karmány­készletüket fölgyújtják, minden élelmet, amit magukkal vinni nem tdnak, elpusztítanak. Ilyenformán a betörő német sereg­­ semmi élelmet nem talál és — a­­ monda szerint — vértjeit, az azó­­­ta “Vértes“-nek nevezett hegy­vidéken elhányva, kimenekül az országból a magyarok támadása elől... Az ősi hadiszervezet körülbe­lül 400 évig maradt fönn, de ka­tonai ereje egyre csökkent. A ma­gyar nép osztálytagozódása meg­változott. A nép zöme már nem szabad állattenyésztő katonaem­­ber volt, hanem békés földmivelő jobbágy­. A katonáskodás a ne­messég dolga lett; a főurak egyre­­ több szabad magyar községet nyomtak le jobbágy­sorba, a har­cos emberek száma fogy­ott. T­e megcsökkent a harci képesség is. A primitív fegyverek, a nyíl és dárda folytonos gyakorlást igé­­nyel. Pásztornépnél meg­van a szakadatlan fegyverforgatás: a békés nép elpuhul. Így történt, hogy a magyar hadiszervezet sem­mikép sem állotta meg a hely­ét a hasonló jellegű, de nála művelet­lenebb, éppen ezért a f­egy­verfor­­gatásban gyakorlottabb tatár, mongol támadás ellen. Egyetlen , (Folytatás a 6-ik oldalon) Ífi\í hÍF^S^ífíIÍí) ,;ork tip li­r lv CIGARETTES_____ fi ÉLVEZZE­K Jó DOHÁNYT ! IS \ Amerika legkedveltebb cigarettája PÉNZT érő szelvény minden dobozban A szelvények pénzért vagy értékes jutalomért ^ Mindenki ismeri W /v''A);--s0v/A10v Mindenki szívja */ jfl Mindenki dicséri jA Minden dohánykereskedő árusítja P, M/R1U.AW) VIMPAtY MEV* YORK Cl I V yAV \ ’//^f 56 Ive feltétlen bizalmat kelt maga iránt a katonákban, bár külsőnk elég sok szabályellenességről tanúskodott; amint már említettem, a folyosóöv ismertető jele az volt, hogy polgári ruhája fölött kardot viselt. Frolenko azonban csak egy kardot tudott szerezni, amelyet Boehanovszki­­nak adtunk át, minthogy neki volt közöttünk a legtekin­télyesebb külseje. Reméltük, hogy a katonák az éj ho­mályában e hiányt nem veszik észre kettőnkön. — No, most menjünk! — szólt Frolenko, aki ismét megjelent. Levetettük gummicipőinket s követtük őt az udvar­ra. Mentünk a kapuig, ahol sorsunknak el kellett dőlni. Elöl ment Frolenko, utána Boehanovszki a karddal, azután Stefanovics és én. Frolenko kopogott a kapun, amely rögtön megnyílt. Átlépett a kapun, azután oldalállásba helyezkedett. Erre mi lassú, nehéz léptekkel elhaladtunk előtte. — Egy, kettő, három — megvan! — Állj! — Miért vezeted el előbb a régi őrséget? És h­onnan veszel három őrt, holott most már csak két osz­tály van itt? És miért van csak az egyiknek kardja? Mindezek a kérdések csak az én lázban izzó képzele­temben csendültek fel; a valóságban csak az hallatszott, hogy valaki parancsot adott a kapu bezárására. Túl voltunk a fogház kapuján! Fel tudja-e fogni az olvasó, akit az élve eltemetés ré­me sohasem fenyegetett, hogy mit jelent ez?! Határtalan öröm érzése szakadt reám. Amint a má­sodik udvarba értünk, ahol a fogházigazgató és egyéb hi­vatalnokok lakásai voltak, nyakába borultam megmen­­tőnknek. — Csak nem ment el az eszed?! — kiáltott félig han­gosan — hiszen itt még találkozhatunk valami hivatal­nokkal. Alig hangzottak el szavai, midőn a második, őrizet­len kapunál, amely felé most közeledtünk, egy magas ter­metű ember jött felénk. — Végünk van! — nyilait szivembe az ijedelem és én Dalga fővel már azt hittem, hogy túl vagyunk a veszé­lyen. Néhány lépéssel odébb még egy őr állott s ha ez az ember csak egy szót szól neki, mindnyájan elvesztünk. De az nem szólt az Őrnek. Nem is tehette azt, mert az az ember szabadulásunknak Frolenko után második ■ ■­­___________— 53 —______________________ Éjjelre zártak be bennünket celláinkba, nappal sza­badon sétálhattunk a folyosón. Mielőtt Frolenko most bezárt volna bennünket, a fehérnemű-raktárba hivott, hogy fehérneműinket keressük ki. Itt közölte velünk, hogy az éjjel ide fogja hívni az őrt, hogy megint lepálin­káztassa s remélte, hogy ezen a csendes, magános helyen i­l fog aludni. — És ha nem? Mit csinálunk akkor? — kérdezte va­lamelyikünk. — Nos hát, mit csináljunk? — válaszolt Frolenko. E pillanatban hirtelen egy ravasz ötletem támadt. Frolenkonak csak néhány percnyi ideje volt, azért gyor­san határoznunk kellett, tehát röviden elmondtam terve­met társaimnak, amelyet ők teljesen jónak találtak és elfogadtak. * Újra megkezdődött a gyötrelmes várakozás kimerítő kínszenvedése. Türelmetlenül néztük egyre-másra az órát. — Mit hoz reánk ez az éj ? — Szabadságot vagy kény­­szermunkát? — Talán a halált? Aki sohasem volt hasonló helyzetben, az nem is kép­zelheti el, hogy mit éreztünk. Ajtónyikorgást hallottunk, egy ismert hang hallat­szott, majd léptek zaja szállt végig a folyosón. — Ú­r! — kiált Stefanovics. . .—Mit akar? felelt Frolenko, cellánkhoz közeledve. — Leejtettem egy könyvet az udvarra, kérem, hoz­zák azt fel! Frolenko akkor, az én tervem szerint, megparancsol­ta az őrnek, hogy hozza fel a könyvet s ő maga maradt a folyósón. Midőn az ajtó a távozó őr mögött becsukódott, Fro­lenko hozta a kardot, amely egyikünknek volt szánva. Kinyitotta Boehanovszki cellájának ajtaját, átadta neki a kulcsot s visszasietett a kijárathoz, hogy figyelmeztet­hessen bennünket, ha esetleg egy hivatalnok vagy egy őr a másik osztályból arra járna." Boehanovszki bezárta celláját, azután kinyitotta a miénket s miután mi onnan kijöttünk, bezárta újra. Stefanovics és én egy-egy bá­but csináltunk, amelyeket deszkaágyunkra tettünk; az­után lecsavartuk a lámpát oly mélyre, hogy a cellában alig lehetett a tárgyakat megkülönböztetni. Mindnyájan magasszárú csizmákat húztunk, mert mond­“Ha nem adsz kalácsot, ne adjál tanácsot” — mond­ja a közmondás. Amit azonban itt mondok, meg a ka­lácsnál is többet ér, a halvány, ideges, elgyengült nők és férfiaknak, kik újra visszaszerezhetik egészségüket s ez­zel életkedvüket a világhírű PARTOGLORY ÉLETIT­ALT, használata által. De nehogy valami rossz utánzattal fél­­revezessék, rendelje magától a feltalálótól és egyedüli ké­szítőtől, ki egy üveggel egy dollárért, 6 üveggel egyszerre rendelve 5 dollárért küldi bárhova. Levelét címezze így: Partos Patika 160 Second Ave., New York Bánk­ betegsége is van, forduljon bizalommal ehhez a gyógyszertárhoz.

Next