Előre, 1916. július (12. évfolyam, 1369-1395. szám)
1916-07-06 / 1373. szám
T 1 ........... ..... .. .1 In. i.... u in i« nm Kin ír mmmríláw in W ELŐRE Wii..t»rli.ü Dally Kempaper Published dally exeept Sunday úf AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSSÁG LAPJA. Published and Owned by the Hungarian Federation of the Socialist Party Z. Szabados, Editor. J. L. Sugar Treaa. Entered as second class matter at the New York, N. Y. Post Office, under the act of March 3, 1879. Plnzkiilderaéuyek postai Advertising representvazry E * p r e m m Money attve« the American Aaorders n vagy pedig papir ^tr Arre ^MrÁ|"V noclation of Foreign Lanplnzhcji mindig ajdnlott ■ - Ij^BEQbUUNCU.^ gwage Newspaper«*, \tvt lev^lbeji küldendők. York, Wonhvwrlh Bhlg. 5 EAST THIRD STREET, NEW YORK, N. Y. VISSZA A HATÁRRA A Morganék, Rockefellerek, Hearsték és Ottisék háboruja, úgy lászik, mégsem sikerült. Bármennyire megvolt is a hajlandóság Wilson elnökben és kormányzatában, hogy a háború ügyében most, a választások előtt, jó fiuknak bizonyuljanak e sok milliárdos hazatulajdonosok és főuiszitók szemében, ez a kis medieai rablókaland ez alkalommal nem ütődhetett nyélbe. Az utolsó percekben kellett megfuvatni a takaródót és tende Sam khaki-szinű hős katonái most már gyors léptekkel mazsolnak vissza a mexicói határ felé. Az Egyesült Államok munkássága imponáló erövel lépett fel a háborús szándék ellen és a munkássajtó, a röpiratok milliói, a gyűlések ezrei nem kis mértékben járultak ahhoz, hogy a preparedness-uszítók és megvásárolt sajtójuk minden erőlködése dacára is, a háborús lelkesedés éppen az utolsó napokban a fagypontra szállott le. Ez a körülmény mindenesetre éreztette hatását, de nagy tévedés volna részünkről, ha azzal áltatnék magunkat,hogy a már elhatározott háborút az amerikai munkásság erélyes és egységes háborúellenes állásfoglalása tartóztatta fel. Azok a tényezők, akiknek érdekében és akaratából a tervezett háború megindítandó volt, eleve is tisztában voltak azzal, hogy ez a háború az amerikai munkásság nagy tömegei előtt nem lesz rokonszenves és ezzel a körülménnyel számoltak is. Megcsinálták volna ők a maguk háborúját a tömegek akarata ellenére is. Sokkal súlyosabb, mélyebben fekvő okok voltak azok, amelyek a hirtelen bekövetkezett meggondolást előidézték. Ezen okok legelsője az, hogy Angliának életbevágó fontos érdeke, hogy mexicói olajtelepeinek zavartalan használata az európai háború tartamára számára fentartassék, márpedig egy mexicói háború súlyosan veszélyeztette volna ezeket az olajtelepeket. Az antánt-hatahnak most megindult nagy offenzívája rengeteg muníciópazarlással jár és ezt a muníciót az Egyesült Államok halálgyáraiból kell pótolni. Egy Mexicóval való háború azonban az itt gyártott muníció nagy részét e háború céljaira kötné le, ami viszont súlyos bajt jelentett volna azokra az európai háborús országokra nézve, amelyeknél az Egyesült Államok kapitalistái százmilliós háborús hitelekkel vannak érdekelve. Ez volt a második ok. A harmadik és nem utolsó ok pedig abban található fel, hogy a mozgósítás alatt derült ki, hogy az Egyesült Államok milíciája, amely az ország népének százmillióiba került, minden egyébre alkalmas állapotban van, csak arra nem, hogy vele a győzelem legcsekélyebb kilátásával is háborút lehessen viselni. A rablóhadjáratot tehát egyelőre — alkalmasabb időpont bekövetkeztéig — függőben hagyták. Ez a körülmény azonban ne ejtsen csalódásba bennünket. Az érdekelt kapitalisták étvágyának mohósága semmivel sem csillapodott és ez a kis halasztás csak arra lesz rá, hogy tökéletesebben felkészüljenek a háborúra. Az Egyesült Államok munkásságára az a nehéz felidat vár, hogy ezt a felkészülődést tegye lehetetlenné. A megkezdett munkát egy pillanatra sem szabad abbanhagynunk és erőnk minden megfeszítésével oda kell törekednünk, hogy az Egyesült Államok népét a háború szerencsétlenségétől megóvjuk. A HÍVATLAN PRÓKÁTOR Egy detroiti kapitalista jóvoltából most Detroitban istenik meg a “Magyar Hírlap” című napilap. Ennek a lapnak a szerkesztője, aki húsz esztendei itt tartózkodása után ennek az országnak még a nyelvét sem tudta megtanulni, mostanában arra adta a fejét, hogy megvédi ezt az országot a gonosz “izgatókkal” szemben. Majd ő megmutatja! Így mutatja meg: «».*«.» «mve * “A SZÓLÁSSZABADSÁG szent nevében sok visszaélés történt már ebben az országban. Nincs a világon ország, ahol olyasmiket eltűrtek volna, mint amiket itt eltűrtek; mert hiszen ez a fiatal óriás úgy gondolkodott, hogy a sokszor vakmerő beszédek úgyse veszélyeztetik a nemzet legfontosabb érdekeit. Amerika nagy beolvasztó hatásában bizakodva, eltűrték itt az izgatást, az állam érdekei ellen való izgatásokat. De megváltoztak az idők. Amerikában háborúra készülődnek s már akár lesz a háborúból valami, akár pedig nem, az ország lakosainak nem szabad szembehelyezkedni az állam érdekeivel. A régi latin mondás tanítása szerint “a köztársaság érdeke a legfőbb érdek”, s ez a mondás mindaddig megállja helyét, míg államszervezetekbe verődve élnek a világ népei. Aki tehát az állam érdekeit fenyegető nehéz időkben bármilyen politikai, társadalmi, vagy vallási szempontból szembehelyezkedik az állammal, sőt egyenesen a TARCAI LAJOS L W. W. TÁBORÁBAN Az “Előre” szerkesztőségét, lap bizottságihatározat köti ahhoz, hogy Tárcai Lajos személyével és lapjával a Chicagóban megjelenő ‘ ‘Világosság”-gal egyáltalán ne foglalkozzék. Éppen ezért nem is kísérjük figyelemmel a nevezett lapot és csak elvétve egy-egy elvtársunk figyelmeztetése révén szerzünk tudomást a lap egyikmásik cikkéről. Úgy történt meg, hogy a “Világosság” június 16- iki száma csak ma került a kezünkbe. Ebben as lapszámban Tárcái Lajosnak egy cikke látott napvilágot, amelyet elvtársaink tájékoztatása céljából le kell közölnünk, mert Tárcai Lajos ebben a cikkében jelenti be a S. P.-ból való kilépését és az T. W. W.-hoz való csatlakozását. A cikket egész terjedelmében itt adjuk: “Kis PONTOK.Sok időt fecséreltem a szocialista mozgalom kis pontjaira, akiknek szervezete az ösztönszerű állati funkciókon kívül alig végzett egyéb fiziológiai tevékenységet, amelyhez egy kis agyműködés is szükséges, mint piszkolódást és rágalmazást, I.W.W. gondolkodásit kellett elsajátítanom ,hogy a kis pontokat a maguk mivoltában megértsen. A politikai mozgalom általában de különösen itt Amerikában minden cselekvéshiján tengődik. A munkásság vár valamit a politikai mozgalomtól, de annak tevékenységét — tömegtevékenység formájában — sohasem láthatja. Nehogy azután a tömeg rájöjjön magának a politikai mozgalomnak a természetes akcióképtelenségére, időközönként személyeskedések támadnak, amelyekben azt igyekszenek bizonyítani, hogy egyik vagy másik egyén a kizárólagos oka a mozgalom pangásának. Engem is elért több ilyen személyeskedési roham. Eleinte még elérzékenykedtem, később bosszankodtam és végül már ott tartok, hogy felhasználom, mint adatot és tényt a politikai mozgalom ismerettanának az összeállításához. Ha összegezem a ki® pontok nagy erőlködéseit, végeredményében előnyömre voltak: munkássá tettek és amennyire távolodtam tőlük, annyira közelebb jutottam a munkássághoz. A kis pontok között magam is sok-sok olyan ténykedésre ragadtattam magam, amelyek akadályozták a munkásosztályt forradalmi szervezkedésében. Ha van vád, ami engem érhet csak egy van : ártottam az I.W.W. nak. De ezt a vádat csak I.W.W.-jak emelhetikellenem és senki más és azok közül is azok, akik más szervezet kötelékébe nem tartoztak, mielőtt az I.W.W.-ba léptek. A nagy bűnösöket egy időben gályarabságra ítélték, ahol súlyos munkát kellett végezni, engem nem ítéltek el és mivel gályarab- ságra nem hurcolhatnak, magam. szabom ki büntetésemet, amely jutalom -számba is megy, ha ered- ményeket is mutat fel. E büntetés nem lehet más, mint munka és igy dolgozni fogok az I.W.W. érdeké-ben, többet, mint amennyit ártottam és annyit, mint többen mások együttvéve. A kis pontok most keseregni fognak, keserűségük annál nagyobb, mert sürgetésemresem simi tettek a Szocialista Pártnál vádat emelni ellenem. Legyen meg az örömük! Adok nekik két hónap: halasztást, két hónapig formailag minden elvi és taktikai összeköttetés nélkül fenntartom tagságomat a Szocialista Pártnál. De azon túl már a pártbíróságnál nem találkozhatunk, hanem csakis a küzdőtéren. Mint I. W. W-ra nem szentelhetek nekik még annyi időt sem, mint eddig tettem. Mert a bérmunkások százait kell felvilágosítanom, hogy megszabaduljanak attól a tévedéstől, amelyben magam is benne voltam és hogy felismerjék a I.W.W. formájában a modern munkásosztály szoros összetartozását és szellemébenmegtanulják, hogycsak egy reménye van a munkásságnak: a forradalom.” * Nincs szándékunkban ezzel a szerencsétlen cikkecskével polemizálni. Nem is kesergünk. Semmiféle okunk nincs reá. Egyszerűen tudomásul vesszük és tudomására adjuk azoknak az olvasóinknak, akiket ez az “epizód” érdekel. Egyben pedig felvilágosítjuk a cikk nóját, hogy ellene a pártnál igenis már hetek előtt vádat emelt a STP. magyar szövetségének végrehajtó bizottsága, az “Előre” lapbizottsága és Szabados Zádor elvtárs az “Előre” szerkesztője. A kizáratást tehát mindenesetre jó leszbevárni. Egyebekben pedig tudomásul vesszük, hogy Tárcai Lajos a jövőben az S. L. P.-ből sikkasztás miatt kizárt Klopfstein Ernővel együtt az I. W. W. számára szerkeszti a “ Világosság ”-ot. Sok szerencsét kívánunk az I. W. W.nak az uj akviziójáihoz és Tárcáinak az uj “ business ”-hez. -------------------- Az olvasók köréból ! _ ---------| Válasz Kassay Kálmánnak, “Néhány szó Greenfield, N. W és környékén levő olcsó farm tiokról’-' című nyilatkozatára. z! f _ | Az “Előre” július 3-iki számába , Kassay Kálmán és neje aláírásával egy, habár burkoltan körül irt, nyilatkozat jelent meg, mer a sanda mészáros szokása szerint nem oda vág, ahova néz. De azér én jól tudom, hogy ez a jóakarati honfitársmentés nekem szól. Há ' én is szólok valamit erre a javaszi körmönfontsággal megfogalmazott kirohanásra az “audiatur et altera pars” elvénél fogva. HogyKassay uram miként alakudott meg a Mr. Vágóval, ahhoz nekem semmi közöm, ezt ők elvégezték egymás között. Nekem csak anyi részem volt az egészben, hogy a vitézlő Kassay úr két ízben is nálam hált és élt a vendégszeretetemmel. Ezt nem rovomföl neki, de viszont azt sem vártam tőle, hogy a velea Chase Lake-n történtek után még a nyilvánosság elé merészkedik és “leleplezési arkangyalként”, mint ő itt magát hirdette,fog szerepelni. Igenis, a Mr. Vágó, akitől ő ,az 50 holdas farmot vette, későn jött a birtokra és ami iső, igen kevés pénzzel. Pedig én elleneztem a kijövetelét, de ő azt írta nekem farmonkról, N. V., a többi között: “Én ugyancsak kevés pénzzel fogok kijönni arra az 50 holdasra, mert már az itteni munkámat igen meguntam. De én a Mihályi urat soha se fogom hibáztatni, "ha elbukok, mert ön tízszer is a számba rágta, hogy jobb lenne még egy évig várni a farmkodással, amíg több pénzem lesz". Tényleg ,mi a körözvényeinkben, hirdetéseinkben, leveleinkben és élőszóval óvjuk az érdeklődőket, hogy kevés pénzzel ne menjenek a farmra. És aki ránk hallgat, az boldogul is. Sőt akik innét elmentek is, mind viszszakivánkoznak. Nincs itt tér arra, hogy ezeknek a leveleit sorra részletezzem és a hozzám intézett köszönőleveleket fölsoroljam. De kuriózumkép fölemlítem, hogy a Demeter János két év előtt épp úgy,mint mosta vitézlő Kassay -barátunk, folyton irkáll a lapokhoz és gyalázta a mi környékünket. Ám előbb ő is dicsérte, mint a Kassayuram, aki hozzám intézett levelei szerint egyre hordta ide a telepeseket.S hogy neki se sikerült se az angoloktól, se a magyaroktól farmeladási megbízásokat szerezni, most a nyelvét öltögeti ránk. De lám, a vitéz Demeter, aki innét No. Dakotábacsalt le néhány hiszékeny magyart, a ma (július 3-án) hozzám érkezett levelében az ottani farmját egy itteniért való becserélésére ajánlja föl. A Mr. Potyók pedig, akita rokonai elcsaltak Chase Lake-ról Canadába, onnét e télen visszajött és Mr. Sasnak jó föltételt ajánlott, ha a neki eladott birtokát visszaadná. De ő erre nem hajlandó, hisz a két heti tejcsekkje 100 dollár körül jár. A Mr. Lovászy pedig a napokban adott el hat hetes borjut 22 dollárért. A chase lake-i sajtgyárat jóformán a magyarok tartják fönn. S aki eladja is a farmját, nem veszit rajta s épp a Mr. Szőke 100 bushel kukoricát hirdetett mint az eladandó farmja termését. És akinek erdős birtoka van, abból is pénzel.Szóval Mr. Kassaynak a krokodil könyeit egészen más illatú hagyma facsarta ki, mint a greenfieldi farmerek boldogulása fölötti siránkozás. Igenis, ha a kutykurutyfalvi Kanizsi barátunk üzletet rendezett volna be, az itteni magyaroknál egy centje se veszett volna el. Nekem több magyar is tartozik, de előbb vagy utóbb mindegyik becsületesen megfizet. Sőt némelyik még nekem kölcsönöz, ha meg vagyok szorulva. Bizony, mi nem szégyeljük bevallani,hogy üres időnkben a közeli fűrészmalmokba, gyárakba vagy a Greenfieldi vasútra megyünk dolgozni. Az én fiaim is a greensfieldi fűrészmalomban dolgoznak. Nem mindenki lehet ám clevelandi kávés, aki, aminta Kálmánka bérese mondja, pinkapénzből, tiltott italmérésből és még itt nem szellőztethető dolgokból csinálja a pénzt. Nekünk Clevelandból megírták és a nemzetes úr maga is dicsekszik vele, hogy ő sokféle hájjal megkent gavallér. S az ő célja csak az volt, amit itt már több atyafi korábban is megkísértett, de persze eredménytelenül, hogy nekünk piszkos konkurrenciát csináljon.Sorra járta az angolokat, magyarokat, hogy majd ő eladja a farmjaikat és ezt ,meg azt fog létesíteni. De bir ezek hamar kiismerték ezt a csupaszás szélkakast és amikor a szegény Kustály Jánostól öt dollárt jogtalanul lehúzott, akkor ez is kitálalt neki. ő még Clevelandból is igy biztatgatta hitelezőjét az általa becsapottKardost: “Innét Clevelandból én sokkal jobban tudok operálni a hiéna Mihályi ellen, mintha Chase Lake-n volnék”. Ámde a hiéna Mihályi, amint csak teheti, fizet mindenkinek és az angolok őt úgy ismerik, mint akivel straight and square deal-t lehet csinálni. Elebben a nemes, nemzetes és vitézlő Kamzsi barátunk a szegény Mr. Kardost, akitől sok holmit vett, négy-öt kezeim közt levő levelében is biztatgatja, hogy ekkor és akkor fizet. De bizony az itteni magyarság által “kismilliomosnak” keresztelt Kamzsikánk, amikor Mr. Kardos a 5 dolárját kérte, tanuk előtt a szemébe nevetett és azt mondta: “Én rég túljártam az önök paraszt furffangján és mindent a nőmre írattam”. Pedig egyik levelében még így ír: “Ily csekély összeg miatt nem fogok az ottani magyarok e lőtt, szemlesütve járni”. Most hát a szoknya mögül hősködik, de Chase Lake-re, ahol pedig tényleg jó üzletet csinálhatott volna, aligha meri ütni az orrát, mert azok a jóravaló magyarok, akiket a szénája ellopásával gyanúsít, majd súgnak valamit a kakasdombi Kassay uram füleibe. S mivel afiam által képviselt Kardos a pert ez ellen a gyászvitéz ellen megnyerte, innét a nagy siránkozás. A napokban úgy is hosszabb cikk fog megjelenni egy másik napilapban “A greenfieldi telepítés története” címmel, amiben a Mr. Kassay és a levitézlett apostoltársai honmentő igyekezete aktaszerűleg, saját leveleikkel lesz bizonyítva. Addig is itt kijelentem és a szavamat állom a törvényes fórumok előtt is, hogy a greenfieldi telepítés igenis egészséges úton halad. És bár úton-útfélenkell megküzdenem az ilyen Kassay féle alakokkal, akiket felelősségre vonni se lehet a szoknya mögül, deén majd onnan is kipenderítem a volt “jószágkormányzót,”, “főhotelest” s a “bolgár király főgépészét”. Ésakkor a közönség majd fügefalevél nélkül, egész meztelenségében fogja látni ezt a népmentő apostolt, aki nem restél olyan szegény béresektől,mint a Kristály János — öz tallérokat visszatartani. Egyébiránt: “szabad a kutyának még a királyt is megugatni”. Csak rajta, kedves nemzetes úr! Tisztelettel Mihályi Imre. Női fegyházfelügyelő a Sing Singben Ossiningből jelentik,hogy Kirchwey dr. aSing Sing fegyház jelenlegi igazgatója tanácskozásokat folytat J. M. Carterrel, az intézet gazdasági főnökével, egy női fegyházőr alkalmaztatása tárgyában. Kirchney dr. szándéka kriminalista jogászkörökben meglehetős föltűnést kelt, ami némiképen érthető is, amennyiben a híres Sing Singnek, bár állandóan több, mint ezerötszáz fegyenc lakója van, de azok között nő soha sincsen. Egyetlen egyszer volt átmenetileg egy női lakója a híres fegyháznak, s az Madelina Ferrora volt, akigyilkosságért volt elitélve, s kivégeztetését várta a Sing Singben. Azelitélt, gyilkos nőt ez alatt az idő alatt egy McAnemy nevű hölgy őrizte, és Kirchney dr. most ezt a hölgyet akarja női fegyőrként állandóan alkalmazni az intézetben. Az újításra a legutóbbi Shillitano féle szökési eset precedense miatt van szükség, amely egy fegyőrnek az életébe került. Shillitanonak ugyanis, minden valószínűség szerint a sógornője csempészett be revolvert a siralomiházban lévő cellájába. Az asszony ugyanis, megmotozás nélkül jutott be a fogházba, mert megmotozására nem volt női alkalmazott. Most ezen a hiányon akar segíteni a fegyházigazgatóság, női fegyőr alkalmazásával. nak érdekei ellen izgat, az nem tarthat számot kíméletre. Aki a nehéz megpróbáltatások idején is nyelvet öltöget az őt befogadó nemzetre, azt ki kell magából vetnie a nemzetnek. Gennyedő fekélyekre nincs szüksége a nemzettestnek.” Ilyen szigorú ember lett ez a Kemény Gyurka nevezetű szerkesztő úr. “Államérdek”, “izgatás”, “gennyedő fekély”... Mintha már hallottuk volna ezeket a frázisokat. Valahonnét a múlt ködéből csengenek felénk.. . Kakastoll és csendőrszurony villog a nyomukban. Bizony, bizony, kár volt eljönni a hazai Kánaánból, Gyurka, Szolgabiró lehetett, von’ kendből. AZ IFJÚ SZOCIALISTÁK KONVENCIÓJA. A Young People’s Socialist League new york állami konvenciója véget ért. A konvenció főleg az ifjú munkásság nevelésének és tanításénak módjaival foglalkozott. A konvenció több határozati javaslatot fogadott el ,s ezek között van az európai szocialisták háború ellenes akciójának a bátorítása és segítése, az elnök megkeresése aziránt, hogy a békét tartsa fönn, s aNew York államban hozott katonai törvények elleni agitáció, Patrick Quinlan és Carl Liebknecht üdvözlése, az összes munkásszervezetek álltal rendezett bérmozgalmak segítése. A konvenció az Internationale és a Marseilles éneklésével lett befejezve. AZ A. F. L. HÁZÁNAK FÖLAVATÁSA Wilson és Gompers voltak a főszónokok a fölavató ünnepélyen. Több mint 10.000 ember nézte végig a fölavatást. WASHINGTON, július 5. Nagy ünnepséggel és ceremóniával avatták föl tegnap a Massachusetts sas ik utca északnyugati sarkán álló American Federation of Labor új palotáját. A fölavatásnál az A. F. of L. 34 internacionálja, 22 central labor unionja és amexikói szervezett munkásság itt lévő néhány tagja képviseltették magukat és az ország különböző részeiből tízezernél több szervezett munkás jelent meg. A felavató ünnepély fő szónokai Wilson és Gompers voltak, míg Wilson munkaügyi miniszter a perimóniamester szerepét töltötte be. Az ünnepség nagy felvonulással kezdődött. A menet a Peace Monumenttel indult és az országházhoz ment. Mint ahogyan az A. F. of L. állandóan teszi, úgy most is igyekeztek kidomborítani, hogy a szervezet elsősorban is hazafias testület. A menet minden egyes tagja kis amerikai zászlót vitt a kezében. A beszédeik legtöbbjében szintén hazafias frázisokat puffogtattak. Az első szónok Wilson munkaügyi miniszter volt, aki azt fejtegette, hogy a munkásság milyen sokat nyert a szervezkedés révén. Hosszasan és émelyítően dicsérte Gompers elnököt, akinek állítása szerint — a munkásság nagyon sokkal tartozik. Aztán Gompers dicsérte végtelenül az A. F. of L. szervezetet, amely — a Gompers véleménye szerint — a munkásság részére a függetlenséget, szabadságot s boldogságot szerzi meg. Az A. F. of L. célját a munkásosztály nevelésében látja. Beszélt Gompers még a mexikói helyzetről is, természetesen nagyon óvatosan, nehogy Wilson elnököt zavarba hozza. Azt mondotta, hogy a munkásságnak támogatnia kell Wilson elnököt a béke föntartásában. “Az elnök békét akar — folytatta Gompers — de igen nagy felelősség van rajta és ha elhagyjuk, akkor a nagy nyomásnak engednie kell, mert egyetlen ember sem állhat meg egyedül ilyen esetben. Azonban, ha a békére való becsületes törekvéseinket siker nem koronázza és ha ránk erőszakolnák a háború rémét, akkor a munkásság hazafias érzésére számíthatnak”. Wilson elnök elismerte, hogy a munkásság és amunkaadók közötti súrlódások elkerülhetetlenek, de ezeket a súrlódásokat a közös tanácskozások és az egymás megértésének a hiánya okozza. Az egész bajnak az az oka, hogy a tőke nincs humanizálva. Humanizálni kell tehát a tőkét. Az elnök úgy hiszi, hogy a munkásnak nem nagyobb bérek, rövidebb munkaidő és jobb munkaviszonyok kellenek, hanem a “tőke humanizálása”. A munkások követeléseit enynyire ismerő elnök a tőke humanizálása alatt azt érti, hogy a tőkések egyáltalán nem törődnek a munkásaikkal. Még úgy is értelmezi a tőke humanizálását, hogy a munkaadó nem ismeri munkásainak az életviszonyait. Az elnök azt hiszi, hogy csak ezért nem értik meg egymást. Amint ezeket a beszédeket olvassuk, akkor be kell látnunk, hogy művelt, tanult emberek enynyire nem tévedhetnek. Úgy a két Wilsonnak, mint Gompersnek a beszéde a már ilyenkor szokásos üres frázisokon kívül olyan állításokat tartalmaznak, amelyeknek igaz voltában egyikük sem hisz. Ez azonban nem nagy baj. Ők mondhatnak, amit akarnak. A baj ott van, hogy a munkások ezreit el tudják bolondítani.