Előre, 1917. szeptember (13. évfolyam, 1733-1757. szám)
1917-09-29 / 1757. szám
In* ELGRE HuDaily Kenkpaiier Pifttollatoed Daily Exeeitt Sunday A7, AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSSÁG LAPJA. Fakliikcd and Ov<aU toy ike Hungarian rcientl» at tike Social let Party. f, FitHTi, TCdltor. Kndor Suatoitdon, Associated Editor Joseph H. Hereto, Tresus Sutured as Second Class Matter at the Post Office at New York N. Y., under the act of March 8, 1879. » EAST THIRD STREET. NEW YORK, N. Y A HALÁLHARANG Az Egyesült Államok kongresszusa néhány nap előtt egy törvényjavaslatot fogadott el, amellyel megkondították ebben az országban a sajtószabadság lélekharangját. A sajtó megrendszabályozására vonatkozó rendelkezéseket az ellenséggel való kereskedelemre vonatkozó törvény szakaszai közé foglalták be és ezek a rendelkezések a főpostamestert az ország legfőbb cenzorává léptették elő, akinek jogában áll minden olyan idegen nyelven megjelenő laptól a postai szállítás jogát megvonni, amelyben “izgató” vagy “lázitó” tartalmi cikkek jelennek meg. Az izgatás és lázitás olyan tág fogalmak, az,melyek alá minden radikálisabb megjegyzést be lehet sorozni és igy a megrendszabályoztatás damokles-kardja néhány nap múlva minden idegen nyelven megjelenő lap fölött állandóan ott fog függni. Súlyosbítja ezt a rendelkezést még az a körülmény is, hogy a postai szállításból kitiltott lapokat semmiféle más után sem szabad továbbítani. Ha egy ilyen kitiltott lapot bárki is bármily módon megkísérli tovább juttatni, úgy ezáltal büntetendő cselekményt követ el. A törvény egyik rendelkezése az angol nyelvű lapoknak is megtiltja az “izgató” és “lázító” írások közlését, úgy, hogy ez a törvény nemcsak az idegen nyelvű lapokat, de az angol sajtót is a postahivatal cenzúrája alá helyezi. Az idegen nyelvű lapokra vonatkozólag van még ezenkívül is egy olyan rendelkezése az új törvénynek, a amelynek szigorú végrehajtásával bármikor meg lehet fojtani akármelyik lapot is. Ez a rendelkezés ugyanis előírja, hogy az idegen nyelven megjelenő lapok minden olyan hírt vagy cikket amely az Egyesült Államok kormánya vagy a most folyó háborúban részes bármely kormány ténykedéseivel foglalkozik, szó szerinti angol fordításban kötelesek bemutatni annál a postahivatalnál, amelynek területén a lan megjelenik. Ezeknek a fordításoknak hitelességét, esküvel kell megerősíteni és a lapok csak e fordítások előzetes jóváhagyása után nyomhatók és továbbíthatók. Ha valamely cikk-fordítást hamisnak minősítenek, úgy a bíróság hamis eskü címén indíthat eljárást a felelős személy ellen. Wilson elnök még nem írta alá a törvényt, de abból a levélből következtetve, amelyet az elnök a napokban a sajtó ügyében Max Eastmanhoz, a “Masses” szerkesztőjéhez intézett, aligha lehet kétség aziránt, hogy az elnöki aláírás meg fog történni és ez a törvény néhány nap múlva életbe is lép. Az idegen nyelvű lapok és különösen, a szegényebb lapok ezzel egy majdnem megoldhatatlan probléma elé kerülnek. A cikkek, hírek lefordítása, azok hitelesítése és az előzetes nyomási és terjesztési engedelem kieszközlése olyan rendkívüli anyagi terheket és időveszteséget jelentenek, hogy amennyiben e törvény szószerinti végrehajtását szigorúan fogják kezelni, ez egy egész csomó idegen nyelven megjelenő gyengébb lap pusztulását fogja, maga után vonni. A törvény felhatalmazza az elnököt arra, hogy tetszése és belátása szerint felmentsen egyes idegennyelvű lapokat e súlyos feltételek teljesítése alól, amennyiben feltételezi, hogy ezek a lapok cikkeikkel nem érintik az Egyesült Államok háborús politikáját. Ez a kedvezmény azonban csak a legalkalmazkodóbb és minden néven nevezendő kritikától teljesen tartózkodó polgári lapokra terjedhet csak ki és a szocialista lapokkal nem hozható vonatkozásba. Az Egyesült Államokban megjelenő idegen nyelvű szocialista lapokra a törvény életbelépésével a rendkívüli állapot következik be. Sorsunk, lapjaink élete teljesen a hatalom kezébe kerül és akkor némíthatnak el bennünket, akkor csavarhatják ki kezünkből a sajtó harci eszközét, amikor azt éppen jónak, szükségesnek tartják. Elérkezett az ideje annak, hogy minden olvasónk, minden elvtársunk tisztán lássa az Előre helyzetét is. Nem hisszük, hogy a hatalom velünk szemben elnéző legyen. "1" A múltban mindig megalkuvás nélküli éles harcot folytattunk a tőkés rendszer és az elnyomó hatalom ellen. Ezt a harcot nem adtuk fel a jelenben és nem adhatjuk fel a jövendőben sem. A szocializmus világmegváltó gondolatában éltünk, harcoltunk és ha kell, ezért a gondolatért fogunk elbukni. Hisszük, hogy elvtársaink, olvasóink öntudatos tábora az utolsó pillanatig kitart mellettünk e nehéz küzdelemben. - ---------------------------------------------- Értékes előadás a Yorkville Fórumon ohn J. Dillon, New York állam élelmicikk és vásárcsarnok biztosa, az élelmicikk és tejuzsoráról. A Felmer-gyermekek művészi játéka. Rendkívül értékes és tanulságos estélyben volt része a yorkvillei munkásságnak csütörtökön este az avenue A és 77—78-ik utcák sarkán levő köziskolában. Az estélyt a közismert és közkedvelt Felmer-gyermekek művészi zenejátéka vezette be, majd Tóth Albert tartott rövid előadást “Az új társadalom” címmel. E zután John J. Dillon, New York állami élelmicikk biztos tartotta meg előadását. Kimutatta a mai termelési és elosztási rendszer hiányosságát és rámutatott arra, hogy amíg egyoldalon mesés vagyonokat érő termények pusztulnak és rohadnak el, addig más oldalon óriási készleteket tartanak lekötve és a forgalomból kivontan a spekulánsok. Ennek a rossz és bűnös, rendszertelen rendszernek tudható be — legalább részben — a mai hallatlan élelmieikk drágaság. * A biztos hosszasabban beszélt a tejtermelő farmerek érdekében a tejárusító trösztök ellen vívott harcáról és annak a nézetének adott kifejezést, hogy a munkásság hivatása az, hogy az államot arra kényszerítse, hogy a magánvállalkozók helyett az állam közvetítse a termelt élelmicikkeket a termelőtől a fogyasztóhoz. A hallgatóság élvezettel hallgatta meg és nagy tetszéssel fogadta az előadást, amely után többen kérdéseket intéztek az előadóhoz. Az estélyt Feimer Mariska és Ede klasszikus zenejátéka fejezte be, a közönség pedig egy tanulságos és élvezetes est emlékével oszlott szét. I LT E lé NÉHÁNY SZÓ A ROTHFILER,TÁRCÁI, KLOPFSTEIN-FÉLE TÁRSASCÉGRŐL A magyar T. W. W.-isták szirteszerinti közlönye, “Az Ipari Munkás” legutóbbi számában hamisítatlanbummerti a mosdati anyággal intéz ellenünk támadást azért, mert szeptember 13 iki számunkban az alábbi hír jelent meg: “ CHICAGO, szept. 11. — Az Industrial Workers of the World könyveiből, amelyeket a minap tartott razzia alkalmával koboztak el, a szövetségihatóság állítólag megállapította, hogy a szervezet 1917 január 1-től augusztus 1-ig körülbelül 100.000 dollárt adott ki. Ezek a pénzek a központi titkár, William S. Slaywood kezéig menték át. A könyvek szerint a kiadások legnagyobb része védelmi célokra, nyomtatványokra és lapok kiadására lett fordítva. Rothfiser Károly, a volt “Bérmunkás” szerkesztője, készséggel fölajánlotta a hatóság embereinek, hogy a szervezet ügyeiről kimerítő fölvilágosítást nyújt, de állítólag visszautasították ezt az ajánlatát. Hilen G. Clabaugh, az igazságügyi hivatal chicagói főnöke, azt mondotta n°ki,hogy nincsen szükség az ő leleplezéseire, mert anélkül is előít bizonyíték van a kezeik között.” Ez a hir aznap nem csak az összes polgári lapokban, de a “New York Call’'-ban és a “New Yorker Volkszeitung ”-ban is napvilágot látott és úgy nagyon sok okunk volt arra a föltevésre, hogy Rothfiser Károly — akinek egyébként nem ez lett volna az első árulása, amelyet pártja ellen elkövetett — most is csak hű maradt önmagához. Egyébként azonban világosan látható a hir óvatos megfogalmazásából, hogy az nem az I. W. W. ellen irányult. Ezt a kis ügyet használják ki most az Előre és annak szerkesztősége elleni minősíthetetlen támadásokra olyanformán, hogy egyik vezér a másikról állít ki erkölcsi bizonyítványt, miközben az Előre felé rugdalódzik. Tárcás “munkástárs”, akinek legtöbb oka van, hogy az Előrére haragudjék, ilyenformán könnyít keserű mérgén. Engem nem lep meg az Előre szerkesztőségének alattomos munkája, mert irodalmi tolvajok és irodalmi hamisítók mindenre képesek. Rothfiserben több becsületesség van, mint az Előre egész szerkesztőségében együttvéve. Vajha sok olyan öntudatos és elszánt harcosa volna a munkásság fölszabadításának, mint Róthfiser.” Az Előre szerkesztőségében sokkal komolyabb és fegyelmezettebb emberek ülnek és ezek az embernek sokkal jobban ismerik a Tarcaiak és Róthfiserek múltját és jelenét, semhogy az ilyen mosdatlanságok a legcsekélyebb mértékben is érintenék őket. Mindössze is azt óhajtjuk itt megállapítani,hogy Klopstein Ernő, Tárcai Lajosés Róthfiser Károly minden tekintetben megbízhatatlan individuumok, akik együttvéve és külön-külön is több ízben és többféle politikai álláspontot és pártot árultak másél és ha ezt ezideig még nem is tették meg, eddigi politikai múltjuk följogosít bennünket arra a föltevésre, hogy adandó alkalommal a legnagyobb nyugalommal , kellőleg megindokolva az I..-t is el fogják árulni. Az “A Munkás "-ban legutóbb egy következő szövegű szerkesztői üzenet, jelent meg: “Rothfiser “ forradalmi tevékenységét” sokkal jobban ismerjük, semmint spicli munkára kaphatónak ne tartanánk.” Ehhez a magunk részéről még csak az a hozzáfűzni valónk van, hogy mi a másik kettőnek. Tárcáinak és Klopsteinnak is jól ismerjük “forradalmi tevékenységét” és egy cseppet sem fog meglepnibennünket, ha legközelebb tényleg beigazolódik, hogy egyikük vagy másikuk az I. W. W.-t is ő denuverálta. Elvégre a kutyából még az I W. W. sem tud szalonnát csinálni. Sz. Z. “ FIGYELEM! A SZOCIALISTA PÁRT 19-IK MAGYAR OSZTÁLYÁNAK TAGJAIHOZ. A new yorki munkások nagy választási mozgalmat indítottak a Szocialista Párt jelöltjeinek megválasztása érdekében. Ezen nagy és lelkes munkából nekünk, magyar munkásoknak is ki kell venni részünket. Osztályunk e célból egy 21 tagú választási bizottság szervezését határozta el. Ez ügyben SZOMBATON, szeptember 29-én este a MUNKÁSOTTHON (350 E. 81 street) 5-ös sz. termében ÉRTEKEZLETET tartunk, amelyre mindazon párttagokat meghívjuk, akik a Szocialista Párt novemberi győzelméhez munkájukkal hozzájárulni akarnak. A HÁRMAS ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG. Szocialista győzelem , Allentownban ! Robert J. Wheeler, szocialista városi tanácsos jelölt, az összes jelöltek között a legmagasabb szavazatot kapta az előválasztásokon. A Pennsylvania államban lévő Allentown városból jelentik, hogy az ott lezajlott előválasztásokon Robert J. Wheeler, a szocialista párt városa tanácsos jelöltje kapta a legtöbb szavazatot! Wheeler 3089 szavazatot nyert, vagyis 288-cal többet, mint az utána következő legnépszerűbb jett. Wheeler már szolgálta a várost tanácsosi minőségben és oly sikerrel, hogy az előző választásokon mindkét polgári párt szövetkezett a megbuktatására, így is csak néhány szavazattal maradt kisebbségben. Wheeler üvegfájó munkás, aki bebizonyította, hogy nem csak szakmájához, de a város ügyeinek az intézésében is ért. NEW YORK DOWNTOWNI ELVTÁRSAK! A szocialista párt magyar szövetségének 8-ik, downtowni osztálya, október hó 2-án, kedden este 8 órakor, a 106 avenue C alatt levő pártszervezeti helyiségben (felsőemeleti terem) rendkívül fontos napirenddel RENDES HAVI GYŰLÉST tart, amelyre szervezetünk tagjainak pontos megjelenését kéri a szervező. * A napirendi pontok között van : Az új Munkás Otthon ügye. Sajtónk helyzete. ----------------------------------------------- - ---------------------------------------------- Megkezdődött a Rand Schoolkötvények szétküldése kötvényt jegyzők óriási száma nagy könyvelési munkát igényelt és ezért csak most került sor a kötvények szétküldésére. A Rand School vezetőségétől arról értesültünk, hogy a könyvelési munkálatok immár befejezést nyertek és a mai nappal megkezdődött a kötvények szétküldetése. A kötvényeket túlnyomórészben munkások vásárolták és így az eddig befolyt közel 70 ezer dollárnyi összeg csupa apróbb tételekből áll, amelyek elkönyvelése óriási munkát adott. Az új épületre, amely a “Nép Háza” címet fogja viselni, közel hétezer munkás vásárolt kötvényt. Két héten belül minden kötvényvásárló megkapja, kötvényét. Börtönből kiszabadult szocialista szónok Aman Levinson szocialista szónok ma szabadult ki a new yorki Tombsból, ahol 30 napot töltött egyik beszédéért. Az east sidei szocialisták tegnap meleg tüntetéssel fogadták Hyman Levinson szocialista szónokot, akit egy east sidei utcai gyűlésen letartóztattak és most töltötte ki 30 napi büntetését, amit a rendőrbíró reá szabott. A kiszabadult szónok tegnap este nagyszámú hallgatóság előtt beszélt a Lenox Assembly Roomban. A gyűlés közönsége rendkívül meleg ovációban részesítette a kiszabadult szónokot. - ----------------------------------------------- Hoover élelmiszerdiktátor és a kivitel Washingtonból jelentik, hogy a kiviteli hatóság a mai napon rendeletet adott ki, amelyikben kimondja, a jövendőiben minden állati takarmány és kenyérgabna kivitele dolgában Hoover élelmiszerdiktátor hivatalához kell fordulni engedélyért. Azok a termények, amelyeknek kivitele az élelmiszerdiktátor engedélyezéséhez vannak kötve, a kivitelihatóság rendelete értelmében, a következők: Búza, rozs, árpa, kukorica, rizs, zab, mindenféle olajpogácsák, őrölt és őröletlen állapotban, olajok, állati és növényi zsiradékok és minden más egyéb mezőgazdasági takarmány és kenyértermények. Ezzel a rendelettel tehát Hoover élelmiszerdiktátor gyakorlatilag abszolút ellenőrzési jogot kap az egész élelmiszerkivitel fölött. A szociális bajok okai Amerikában J. RÖTTGEN után fordította: SZABADOS ZÁDOR. (Folytatás.) __________ Ez a vállalat rendkívüli nagy jövedelmet hoz, de azért nagyobbrészt női alkalmazottjainak semmiképpen sem akar tisztességes béreket fizetni. “A bérek még a városokban is, — ahol a legmagasabb bérskála szerint fizetnek, — elégtelenek ahhoz, hogy azokból olyan nők, akiknek más megélhetési forrásaik nincsenek, tisztességesen megélhessenek” — ezt mondja az ipari bizottság jelentése erről a vállalatról. Emellett a munka oly nehéz és megerőltető, hogy tapasztalt orvosok ajánlották a napi munkaidőnek 5 órára való leszállítását. A rendes munkaidő ennek dacára napi 7—9 óra. Az itt alkalmazott fiatal asszonyok és leányok éjjel is dolgoznak és a nappal és éjszaka minden szakában mennek a munkába és jönnek a munkából. Hogy az alkalmazottak ennek dacára sem tudnak jobb munkafeltételeket kivívni maguknak, azt a munkásnők fiatalságának lehet betudni, akik rendszerint csak rövid ideig maradnak meg áldásaikban. A társaság minden olyan törekvést megakadályoz, amely a munkásnők szervezését célozza. Az American Telephone and Telepragph Company hatalmát az illusztrálja legjobban, hogy ez a társaság fiókintézményeivel az Egyesült Államok telephen üzemeinek 70 százalékát tartja a kezében. A korporációk üzletvezetésének fényes példáját mutatja a Pullmann Company is, amelynek pompás vasúti kocsijait legalább látásból minden munkás ismeri. Kimutattuk már, hogy ez a társaság miként fizetett ki osztalékokban már eddig hétszer annyit rész- vényeseinek, mint amennyit azok részvényeikért befizettek. Ez a kiváló adakozó, alkalmazottjai egy részének, az úgynevezett portereknek havi 271/2 dollár fizetést juttat úgy, hogy ezeknek az alkalmazottaknak borravalókért kell koldulniuk, hogy életüket valahogy eltengessék. A társaság elnökigazgatója is kénytelen volt az ipari bizottság előtt beismerni, hogy a társaság közvetve hasznot húz a közönség borravalóiból. A szűkös bér mellett a munkaidő rendkívül hosszú, a munkarend számos szabályzatának legcsekélyebb áthágásáért önkényes büntetéseket szabnak ki az alkalmazottakra és az alkalmazottaknak egyenruháikat egy olyan üzletben kell bevásárolnak, amelynek tulajdonosa erősen érdekelve van a Pullman társaságban. Ez csak néhány fontosabb részlete azoknak a nyomasztó munkaviszonyoknak, amelyeken a munkások a saját erejükből változtatni nem tudnak. A társaság nem tűri el a szervezkedést ,s mihelyt valamely alkalmazottról kiderül, hogy szervezet kötelékébe tartozik, azonnal elbocsátják állásából. Egy hatékony kémrendszer gondoskodik arról, hogy egyetlen alkalmazott se kerülhesse el büntetését, ha valamely szervezet kötelékébe lép be. A szervezet a munkások egyedüli védelme a tűrhetetlen kizsákmányolás ellen és így érthető, hogy a szervezetek iránti rosszindulat közös vonása a korporációknak. Ezért mondja az ipari bizottság jelentése: “A nagy korporációk munkásai majdnem kivétel nélkül szervezetlenek, ami az üzemvezetők szívós és erőszakos szervezet-ellenes politikájának tudható be.” Egy más helyen a következőket mondja a jelentés: “Hogy a munkásoknak a helyzetük javítását célzó szervezkedését megakadályozzák, a korporációk gondosan kidolgozott kémrendszereket tartanak fenn. Vonakodnak a munkásszervezetekkel tárgyalásokba bocsátkozni és azokat a munkásokat, akiket a szervezettség gyanúja terhel, elbocsátják a munkából.” A korporációk urai ilyenformán polgártársaik, milliói fölött gyakorolnak korlátlan hatalmat. Azonban még ezzel sem érik be. Odatörekesznek, hogy az iskolaügyet és a közvéleményt is, a maguk szellemében befolyásolják. E cél szolgálatának főeszközei az úgynevezett alapítványok (foundations), amelyekkel az emberszeretet és a tudomány köpönyegébe burkolózva, közönséges kapitalista érdekeket szolgálnak. Azokkal a pénzekkel, amelyekkel alapítványok formájában az egyetemeket támogatják, a tanítás szabadságát igyekeznek aláásni. Egész szépen keresztül tudják vinni, hogy azokat a tanárokat, akik a mai gyönyörűséges kapitalista társadalmi renddel nincsenek egészen megelégedve, minden további nélkül kivül tegyék az ajtón. Az ipari bizottság jelentése is felsorol két esetet, a nevek megemlítése nélkül, amelyekben a tudós tanárok kapitalista áskálódások folytán veszítették el állásaikat. Soka emlékezni fognak még arra is, hogy Nearing tanárt hogyan tették ki állásából. A fiatal tudósnak az volt a bűne, hogy egy könyvet adott ki, amelyben a munkások keresetét hasonlította össze a dologtalanok jövedelmeivel. A tudomány legyen szabad. Rockefeller úr és társai is ezt hangoztatják, ők azonban a tudomány szabadságát úgy értelmezik, hogy szabad legyen a munkásokat tudományosan rágalmazni Rockefeller úr például Coloradoban mozgalmat indított meg “A szervezetekre vonatkozó felvilágosító hadjárat” címen. Papokkal, tanárokkal íratott könyveket és röpiratokat, amelyekről az ipari bizottság jelentése azt mondja, hogy azokban “amerikai polgárok egy nagy testületét gonoszul megrágalmazzák.” Így például a Rockefeller-féle kiadványok egyikében egy Stevenson nevű tanár az alábbi módon ugatja meg a munkásszervezetetket: “A munkásszervezetek dacolnak a törvénnyel, de azért mindenkor készen vannak arra, hogy a törvény védelmét vegyék igénybe. Ugyanazon az alapon állanak, mint az indiai Thugok, akik Cali istennő nevében rabolnak és gyilkolnak.” Ez a professzor okvetlenül boldogulni fog. A Rockkeiller- és Carnegie-alapítványok összege meghaladja a 250 millió dollárt és legaláb 130 millió dollár évi jövedelmet hajtanak. Ezeknek a nyilvános intézeteknek juttatott kapitalista alapítványoknak nagyon nagy részük van a közvélemény megtévesztésében és korrumpálásában. (Folytatjuk.)