Előre, 1917. szeptember (13. évfolyam, 1733-1757. szám)

1917-09-29 / 1757. szám

In* E­L­G­R­E­ HuDaily Kenkpaiier Pifttollatoed Daily Exeeitt Sunday A7, A­MER­I­K­AI MAGYAR MUNKÁSSÁG LAPJA. Fakliikcd and Ov<aU toy ike Hungarian rcientl» at tike Social let Party. f, FitHTi, TCdltor. Kndor Suatoitdon, Associated Editor Joseph H. Hereto, Tresus Sutured as Second Class Matter at the Post Office at New York N. Y., under the act of March 8, 1879. » EAST THIRD STREET. NEW YORK, N. Y A HALÁLHARANG Az Egyesült Államok kongresszusa néhány nap előtt egy törvényjavaslatot fogadott el, amellyel megkondítot­­ták ebben az országban a sajtószabadság lélekharangját. A sajtó megrendszabályozására vonatkozó rendelke­zéseket az ellenséggel való kereskedelemre vonatkozó törvény szakaszai közé foglalták be és ezek a rendelkezé­sek a főpostamestert az ország legfőbb cenzorává léptet­ték elő, akinek jogában áll minden olyan idegen nyelven megjelenő laptól a postai szállítás jogát megvonni, a­melyben “izgató” vagy “lázitó” tartalmi­ cikkek jelen­nek meg. Az izgatás és lázitás olyan tág fogalmak, az,me­lyek alá minden radikálisabb megjegyzést be lehet soroz­ni és igy a megrendszabályoztatás damokles-kardja né­hány nap múlva minden idegen nyelven megjelenő lap fölött állandóan ott fog függni. Súlyosbítja ezt a rendelkezést még az a körülmény is, hogy a postai szállításból kitiltott lapokat semmiféle más után sem szabad továbbítani. Ha egy ilyen kitiltott lapot bárki is bármily módon megkísérli tovább juttatni, úgy ezáltal büntetendő cselekményt követ el. A törvény egyik rendelkezése az angol nyelvű lapoknak is megtiltja az “izgató” és “lázító” írások közlését, úgy, hogy ez a törvény nemcsak az idegen nyelvű lapokat, de az angol sajtót is a postahivatal cenzúrája alá helyezi. Az idegen nyelvű lapokra vonatkozólag van még ezenkívül is egy olyan rendelkezése az új törvénynek, a amelynek szigorú végrehajtásával bármikor meg lehet fojtani akármelyik lapot is. Ez a rendelkezés ugyanis előírja, hogy az idegen nyelven megjelenő lapok minden olyan hírt vagy cikket amely az Egyesült Államok kormánya vagy a most folyó háborúban részes bármely kormány ténykedéseivel fog­lalkozik, szó szerinti angol fordításban kötelesek bemu­tatni annál a postahivatalnál, amelynek területén a lan megjelenik. Ezeknek a fordításoknak hitelességét, eskü­vel kell megerősíteni és a lapok csak e fordítások előzetes jóváhagyása után nyomhatók és továbbíthatók. Ha va­lamely cikk-fordítást hamisnak minősítenek, úgy a bíró­­ság hamis eskü címén indíthat eljárást a felelős személy ellen. Wilson elnök még nem írta alá a törvényt, de abból a levélből következtetve, amelyet az elnök a napokban a sajtó ügyében Max Eastmanhoz, a “Masses” szerkesztő­jéhez intézett, aligha lehet kétség aziránt, hogy az elnöki aláírás meg fog történni és ez a törvény néhány nap múl­va életbe is lép. Az idegen nyelvű lapok és különösen, a szegényebb lapok ezzel egy majdnem megoldhatatlan probléma elé kerülnek. A cikkek, hírek lefordítása, azok hitelesítése és az előzetes nyomási és terjesztési engedelem kieszközlése olyan rendkívüli anyagi terheket és időveszteséget jelen­tenek, hogy amennyiben e törvény szószerinti végrehaj­tását szigorúan fogják kezelni, ez egy egész csomó idegen nyelven megjelenő gyengébb lap pusztulását fogja, maga után vonni. A törvény felhatalmazza az elnököt arra, hogy tet­szése és belátása szerint felmentsen egyes idegennyelvű lapokat e súlyos feltételek teljesítése alól, amennyiben feltételezi, hogy ezek a lapok cikkeikkel nem érintik az Egyesült Államok háborús politikáját. Ez a kedvezmény azonban csak a legalkalmazkodóbb és minden néven ne­vezendő kritikától teljesen tartózkodó polgári lapokra terjedhet csak ki és a szocialista lapokkal nem hozható vonatkozásba. Az Egyesült Államokban megjelenő idegen nyelvű szocialista lapokra a törvény életbelépésével a rendkívüli állapot következik be. Sorsunk, lapjaink élete teljesen a hatalom kezébe ke­rül és akkor némíthatnak el bennünket, akkor csavarhat­ják ki kezünkből a sajtó harci eszközét, amikor azt éppen jónak, szükségesnek tartják. Elérkezett az ideje annak, hogy minden olvasónk, minden elvtársunk tisztán lássa az Előre helyzetét is. Nem hisszük, hogy a hatalom velünk szemben elnéző legyen. "1" A múltban mindig megalkuvás nélküli éles harcot folytattunk a tőkés rendszer és az elnyomó hatalom el­len. Ezt a harcot nem adtuk fel a jelenben és nem adhat­juk fel a jövendőben sem. A szocializmus világmegváltó gondolatában éltünk, harcoltunk és ha kell, ezért a gondolatért fogunk elbukni. Hisszük, hogy elvtársaink, olvasóink öntudatos tábo­ra az utolsó pillanatig kitart mellettünk e nehéz küzde­lemben. - ----------------------------------------------­ Értékes előadás a Yorkville Fórumon ohn J. Dillon, New York állam élelmicikk és vásárcsarnok biz­tosa, az élelmicikk és tejuzsorá­ról. A Felmer-gyermekek mű­vészi játéka. R­endkívül értékes és­ tanulsá­gos estélyben volt része a york­­villei munkásságnak csütörtökön este az avenue A és 77—78-ik ut­cák sarkán levő köziskolában. A­z estél­yt a közismert és köz­kedvelt Felmer-gyermekek mű­vészi zen­ejátéka vezette be, majd Tóth Albert tartott rövid előadást “Az új társadalom” címmel. E zután John J. Dillon, New York állami élelmicikk biztos tar­totta meg előadását. K­imutatta a mai termelési és elosztási rendszer hiányosságát és rámutatott arra, hogy amíg egy­­oldalon mesés vagyonokat érő ter­mények pusztulnak és rohadnak el, addig más oldalon óriási kész­leteket tartanak lekötve és a for­galomból kivontan a spekulánsok. Ennek a rossz és bűnös, rendszer­telen rendszernek tudható be — legalább részben — a mai hallat­lan élelmieikk drágaság. * A biztos hosszasabban beszélt a tejtermelő farmerek érdekében a tejárusító trösztök ellen vívott harcáról és annak a nézetének adott kifejezést, hogy a munkás­ság hivatása az, hogy az államot arra kényszerítse, hogy a magán­­vállalkozók helyett az állam köz­vetítse a termelt élelmicikkeket a termelőtől a fogyasztóhoz. A hallgatóság élvezettel hall­gatta meg és nagy tetszéssel fo­gadta az előadást, amely után többen kérdéseket intéztek az elő­adóhoz. A­z estélyt Feimer Mariska és Ede klasszikus zenejátéka fejezte be, a közönség pedig egy tanulsá­gos és élvezetes est emlékével osz­lott szét. I L­T E lé­ NÉHÁNY SZÓ A ROTHFILER,TÁRCÁI, KLOPFSTEIN-FÉLE TÁRSASCÉGRŐL A magyar T. W. W.-isták szirte­­szerinti közlönye, “Az Ipari Mun­kás” legutóbbi számában hamisí­­tatlan­­bumm­erti a mosd­a­ti an­yág­gal intéz ellenünk támadást azért, mert szeptember 13 iki számunk­­­­ban az alábbi hír jelent meg: “ CHICAGO, szept. 11. — Az Industrial Workers of the World könyveiből, amelyeket a minap tartott razzia alkalmá­val koboztak el, a szövetségi­­hatóság állítólag megállapítot­ta, hogy a szervezet 1917 január 1-től augusztus 1-ig körülbelül 100.000 dollárt adott ki. Ezek a pénzek a központi titkár, Wil­liam S­. Slaywood kezéig men­­ték át. A könyvek szerint a kiadá­sok legnagyobb része védelmi célokra, nyomtatványokra é­s lapok kiadására lett fordítva. R­othfiser Károly, a volt “Bérmunkás” szerkesztője, kész­séggel fölajánlotta a hatóság embereinek, hogy a szervezet ügyeiről kimerítő fölvilágosí­­tást nyújt, de állítólag vissza­utasították ezt az ajánlatát. H­ilen G. Clabaugh, az igaz­ságügyi hivatal chicagói főnö­ke, azt mondotta n°ki,­­hogy nin­csen szükség az ő leleplezéseire, mert anélkül is előít bizonyíték van a kezeik között.” E­z a hir aznap nem csak az összes polgári lapokban, de a “New York Call’'-ban és a “New Yorker Volkszeitung ”-ban is napvilágot látott és úgy nagyon sok okunk volt arra a föltevésre, hogy Rothfiser Károly — akinek egyébként nem ez lett volna az első árulása, amelyet párt­ja ellen elkövetett — most is csak hű ma­radt önmagához. Egyébként azon­ban világosan látható a h­ir óvatos megfogalmazásából, hogy az nem az I. W. W. ellen irányult. E­zt a kis ügyet használják ki most az Előre és annak szerkesz­tősége elleni m­inősíthetetlen tá­madásokra olyanformán, hogy­­ egyik vezér a másikról állít ki er­kölcsi bizonyítványt, miközben az Előre felé rugdalódzik. Tárcás “munkástárs”, akinek legtöbb oka van, hogy az Előrére hara­­­gudjék, ilyenformán könnyít ke­serű mérgén. Engem nem lep meg az Elő­re szerkesztőségének alattomos munkája, mert irodalmi tolva­jok és irodalmi hamisítók min­denre képesek. Rothfiserben több becsületesség van, mint az Előre egész szerkesztőségében együttvéve. Vajha sok olyan öntudatos és elszánt harcosa volna a munkásság fölszabadí­tásának, mint Róth­fiser.” A­z Előre szerkesztőségében sokkal komolyabb és fegyelme­zettebb emberek ülnek és ezek az embernek sokkal jobban ismerik a Tarcaiak és Róthfiserek múlt­ját és jelenét, semhogy az ilyen m­osdatlanságok a legcsekélyebb mértékben is érintenék őket. Mindössze is azt óhajtjuk itt megállapítani,­­hogy Klopstein Ernő, Tárcai Lajos­­és Róth­fiser­­ Károly min­den tekintetben meg­­­bíz­hatatlan individuumok, akik­ együttvéve és kü­lön-külön is több ízben és többféle politikai álláspontot és pártot árultak más­él és ha ezt ezideig még nem is tették meg, eddigi politikai múlt­juk följogosít bennünket arra a föltevésre, hogy adandó alkalom­mal a legnagyobb nyugalommal , kellőleg megindokolva az I.­­­­.-t is el fogják árulni. A­z “A Munkás "-ban legutóbb egy következő szövegű szerkesztői üzenet, jelent meg: “Rothfiser “ forradalmi tevékenységét” sok­kal jobban ismerjük, semmint spicli munkára kaphatónak ne tartanánk.” E­hhez a magunk részéről még csak az a hozzáfűzni valónk van, hogy mi a másik kettőnek. Tárcái­nak és Klopsteinnak is jól ismer­jük “forradalmi tevékenységét” és egy cseppet sem fog meglepni­­bennünket, ha legközelebb tény­leg beigazolódik, hogy egyikük vagy másikuk az I. W. W.-t is ő de­­nuverálta. Elvégre a kutyából még az I W. W. sem tud szalonnát csinálni. Sz. Z. “ FIGYELEM! A SZOCIALISTA PÁRT 19-IK MAGYAR OSZTÁLYÁNAK TAGJAIHOZ. A new yorki munkások nagy­ választási mozgalmat indí­tottak a Szocialista Párt jelöltjeinek megválasztása érdekében. Ezen nagy és lelkes munkából nekünk, magyar munkásoknak is ki kell venni részünket. O­sztályunk e célból egy 21 tagú választási bizottság szer­vezését határozta el. Ez ügyben SZOMBATON, szeptember 29-én este a MUNKÁS­OTTHON (350 E. 81 street) 5-ös sz. termében ÉRTEKEZLETET tartunk, amelyre mindazon párttagokat meghívjuk, akik a Szo­cialista Párt novemberi győzelméhez munkájukkal hozzájárul­ni akarnak. A HÁRMAS ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG. Szocialista győzelem , Allentownban­ ! Robert J. Wheeler, szocialista vá­rosi tanácsos jelölt, az összes jelöltek között a legmagasabb szavazatot kapta az előválasz­tásokon. A Pennsylvania államban­­ lévő Allentown városból jelentik, hogy az ott lezajlott előválasztásokon Robert J. Wheeler, a szocialista párt városa tanácsos jelöltje kap­ta a legtöbb szavazatot! W­heeler 3089 szavazatot nyert, vagyis 288-cal többet, mint az utána következő legnépszerűbb jett. W­heeler már szolgálta a vá­rost tanácsosi minőségben és oly sikerrel, hogy az előző választá­sokon mindkét polgári párt szö­­vetkezett a megbuktatására, így is csak néhány szavazattal maradt kisebbségben. Wheeler ü­vegfájó munkás, aki bebizonyította, hogy nem csak szakmájához, de a vá­ros ügyeinek az intézésében is ért. N­EW YORK DOWNTOWNI ELVTÁRSAK! A szocialista párt magyar szö­vetségének 8-ik, downtowni osz­tálya, október hó 2-án, kedden este 8 órakor, a 106 avenue C alatt levő pártszervezeti helyiségben (felsőemeleti terem) rendkívül fontos napirenddel RENDES HAVI GYŰLÉST tart, amelyre szervezetünk tag­jainak pontos megjelenését kéri a szervező. * A napirendi pontok között van : Az új Munkás Otthon ügye. Saj­tónk helyzete. -----------------------------------------------­ - ----------------------------------------------­ Megkezdődött a Rand School­­kötvények szétküldése kötvényt jegyzők óriási száma nagy könyvelési munkát igé­nyelt és ezért csak most került sor a kötvények szétküldésére. A Rand School vezetőségétől arról értesültünk, hogy a könyve­lési munkálatok immár befejezést nyertek és a mai nappal megkez­dődött a kötvények szétküldetése. A kötvényeket túlnyomórész­­ben munkások vásárolták és így az eddig befolyt közel 70 ezer dol­lárnyi összeg csupa apróbb téte­lekből áll, amelyek elkönyvelése óriási munkát adott. Az új épü­letre, amely a “Nép Háza” címet fogja viselni, közel hétezer mun­kás vásárolt kötvényt. K­ét héten belül minden köt­vényvásárló megkapja, kötvényét. Börtönből kiszabadult szocialista szónok Aman Levinson szocialista szó­nok ma szabadult ki a new yor­ki Tombsból, ahol 30 napot töl­tött egyik beszédéért. A­z east sidei szocialisták teg­nap meleg tüntetéssel fogadták Hyman Levinson szocialista szó­nokot, akit egy east sidei utcai gyűlésen letartóztattak és most töltötte ki 30 napi büntetését, amit a rendőrbíró reá szabott. A kiszabadult szónok tegnap este nagyszámú hallgatóság előtt beszélt a­ Lenox Assembly Room­­ban. A gyűlés közönsége rendkí­vü­l meleg ovációban részesítette a kiszabadult szónokot. - -----------------------------------------------­ Hoover élelmiszerdiktátor és a kivitel W­ashingtonból jelentik, hogy a kiviteli hatóság a mai napon ren­deletet adott ki, amelyikben ki­mondja, a jövendőiben minden ál­lati takarmány és kenyérgabna ki­vitele dolgában Hoover élelmiszer­­diktátor hivatalához kell fordul­ni engedélyért. A­zok a termények, amelyeknek kivitele az élelmiszerdiktátor en­gedélyezéséhez vannak kötve, a ki­viteli­­hatóság rendelete értelmé­ben, a következők: B­úza, rozs, árpa, kukorica, rizs, zab, mindenféle olajpogácsák, őrölt és őröletlen állapotban, ola­jok, állati és növényi zsiradékok és minden más egyéb mezőgazda­­sági takarmány és kenyértermé­nyek. Ezzel a rendelettel tehát Hoover élelmiszerdiktátor gyakorlatilag abszolút ellenőrzési jogot kap az egész élelmiszerkivitel fölött. A szociális bajok okai Amerikában J. RÖTTGEN után fordította: SZABADOS ZÁDOR. (Folytatás.) ______­____ E­z a vállalat rendkívüli nagy jövedelmet hoz, de azért nagyobb­részt női alkalmazottjainak semmiképpen sem akar tisztességes bé­reket fizetni. “A bérek még a városokban is, — ahol a legmagasabb bérskála szerint fizetnek, — elégtelenek ahhoz, hogy azokból olyan nők, akiknek más megélhetési forrásaik nincsenek, tisztességesen megélhessenek” — ezt mondja az ipari bizottság jelentése erről a vállalatról. Emellett a munka oly nehéz és megerőltető, hogy ta­pasztalt orvosok ajánlották a napi munkaidőnek 5 órára való leszál­lítását. A rendes munkaidő ennek dacára napi 7—9 óra. Az itt alkalmazott fiatal asszonyok és leányok éjjel is dolgoznak és a nap­pal és éjszaka minden szakában mennek a munkába és jönnek a munkából. Hogy az alkalmazottak ennek dacára sem tudnak jobb munkafeltételeket kivívni maguknak, azt a munkásnők fiatalságá­nak lehet betudni, akik rendszerint csak rövid ideig maradnak meg áldásaikban. A társaság minden olyan törekvést megakadályoz, a­mely a munkásnők szervezését célozza. Az American Telephone and Telepragph Company hatalmát az illusztrálja legjobban, hogy ez a társaság fiókintézményeivel az Egyesült Államok telephen üzemeinek 70 százalékát tartja a kezében. A korporációk üzletvezetésének fényes példáját mutatja a Pull­­mann Company is, amelynek pompás vasúti kocsijait legalább lá­tásból minden munkás ismeri. Kimutattuk már, hogy ez a társa­ság miként fizetett ki osztalékokban már eddig hétszer annyit rész-­ vényeseinek, mint amennyit azok részvényeikért befizettek. Ez a kiváló adakozó, alkalmazottjai egy részének, az úgynevezett porte­reknek havi 271/2 dollár fizetést juttat úgy, hogy ezeknek az alkal­mazottaknak borravalókért kell koldulniuk, hogy életüket valahogy eltengessék. A társaság elnökigazgatója is kénytelen volt az ipari bizottság előtt beismerni, hogy a társaság közvetve hasznot húz a közönség borravalóiból. A szűkös bér mellett a munkaidő rendkí­vül hosszú, a munkarend számos szabályzatának legcsekélyebb át­hágásáért önkényes büntetéseket szabnak ki az alkalmazottakra és az alkalmazottaknak egyenruháikat egy olyan üzletben kell bevásá­rolnak, amelynek tulajdonosa erősen érdekelve van a Pullman tár­saságban. Ez csak néhány fontosabb részlete azoknak a nyomasz­tó munkaviszonyoknak, amelyeken a munkások a saját erejükből változtatni nem tudnak. A társaság nem tűri el a szervezkedést ,­s mihelyt valamely alkalmazottról kiderül, hogy szervezet kötelé­kébe tartozik, azonnal elbocsátják állásából. Egy hatékony kém­rendszer gondoskodik arról, hogy egyetlen alkalmazott se kerülhes­se el büntetését, ha valamely szervezet kötelékébe lép be. A szervezet a munkások egyedüli védelme a tűrhetetlen kizsák­mányolás ellen és így érthető, hogy a szervezetek iránti rosszindu­lat közös vonása a korporációknak. Ezért mondja az ipari bizott­ság jelentése: “A nagy korporációk munkásai majdnem kivétel nél­kül szervezetlenek, ami az üzemvezetők szívós és erőszakos s­zer­­vezet-ellenes politikájának tudható be.” Egy más helyen a követ­kezőket mondja a jelentés: “Hogy a munkásoknak a helyzetük ja­vítását célzó szervezkedését megakadályozzák, a korporációk gon­dosan kidolgozott kémrendszereket tartanak fenn. Vonakodnak a munkás­szervezetekkel tárgyalásokba bocsátkozni és azokat a munkásokat,­­ akiket a szervezettség gyanúja terhel, elbocsátják a munkából.”­­ A korporációk urai ilyenformán polgártársaik, milliói fölött gyakorolnak korlátlan hatalmat. Azonban még ezzel sem érik be. Odatörekesznek, hogy az iskola­ügyet és a közvéleményt is, a ma­guk szellemében befolyásolják. E cél szolgálatának főeszközei az úgynevezett alapítványok (foundations), amelyekkel az embersze­­retet és a tudomány köpönyegébe burkolózva, közönséges kapita­lista érdekeket szolgálnak. Azokkal a pénzekkel, amelyekkel alapít­ványok formájában az egyetemeket támogatják, a tanítás szabad­ságát igyekeznek aláásni. Egész szépen keresztül tudják vinni, hogy azokat a tanárokat, akik a mai gyönyörűséges kapitalista tár­sadalmi renddel nincsenek egészen megelégedve, minden további nélkül kivül tegyék az ajtón. Az ipari bizottság jelentése is felsorol két esetet, a nevek megemlítése nélkül, amelyekben a tudós taná­rok kapitalista áskálódások folytán veszítették el állásaikat. Soka emlékezni fognak még arra is, hogy Nearing tanárt hogyan tették ki állásából. A fiatal tudósnak az volt a bűne, hogy egy könyvet adott ki, amelyben a munkások keresetét hasonlította össze a do­logtalanok jövedelmeivel. A tudomány legyen szabad. Rockefeller úr és társai is ezt han­goztatják, ők azonban a tudomány szabadságát úgy értelmezik, hogy szabad legyen a munkásokat tudományosan rágalmazni R­ockefeller úr például Coloradoban mozgalmat indított meg “A szervezetekre vonatkozó felvilágosító hadjárat” címen. Papok­kal, tanárokkal íratott könyveket és röpiratokat, amelyekről az ipa­ri bizottság jelentése azt mondja, hogy azokban “amerikai polgárok egy nagy testületét gonoszul megrágalmazzák.” Így például a Rockefeller-féle kiadványok egyikében egy Stevenson nevű tanár az alábbi módon ugatja meg a munká­s­szervezetetket: “A munkás­szervezetek dacolnak a törvénnyel, de azért mindenkor készen van­nak arra, hogy a törvény védelmét vegyék igénybe. Ugyanazon az alapon állanak, mint az indiai Thugok, akik Cali istennő nevében rabolnak és gyilkolnak.” E­z a professzor okvetlenül boldogulni fog. A Rockkeiller- és Carnegie-alapítványok összege meghaladja a 250 millió dollárt és legaláb 130 millió dollár évi jövedelmet haj­tanak. E­zeknek a nyilvános intézeteknek juttatott kapitalista alapít­ványoknak nagyon nagy részük van a közvélemény megtéveszté­sében és korrumpálásában. (Folytatjuk.)

Next