Előre, 1919. augusztus (15. évfolyam, 2348-2378. szám)
1919-08-01 / 2348. szám
A forradalmi napok hiteles krónikájai (Folytatás.) — A Katona Tanács nevében! Ezzel szólítanak meg minden katonát. És beállítják maguk előtt a sorba. És terelik őket tovább. A tisztek lánca eleinte gyenge, rendesen át sem tudja fogni az úttestet. Azonban egyre szaporodnak az önkéntes vállalkozók. Aki tiszt szembejön, az hívás nélkül mind beáll a sorba. A tiszti lánc nyúlik, a lánc előtt terelt katonatömeg egyre nagyobb lesz. Az autók már megritkultak, úgy látszik, legnagyobb részükből kifogyott a benzin, a kisebb részüket pedig sikerült a Katona Tanács embereinek visszarekvirálniuk. A katonák legtöbbje gyalog jár. Az első fölhívásra szép rendben beáll a nyárba. Egyszerre egy elkésett autó nyargal szembe a Vilmos császáruton. A Külső Váci-út felől jön, onnan, ahol egész nap folyt az utcán a rum. A katonák részegek, állnak az autóban és hadonáznak. Mind valamennyi ordít, de rekedt hangjuk alig tudta túlkiáltani a motor zúgását és a kerekek dübörgését. Egy főhadnagy odaugrik az autó elé: -- Állj ! Az autó el akar kanyarodni. Most még több tiszt ugrik eléje föltartott karral: — A Katona Tanács nevében! Állj! Az autó megáll. A főhadnagy rendelkezik: — Mindenki azonnal leszáll! A fegyvereket az automobilon hagyni ! Egy ember a kocsit elviszi a térparancsnokságra! A katonák leugrálnak. Egy katona azonban fönnmarad. — Azonnal leszállni! — kiállt rá a főhadnagy. A katona nem mozdul. A főhadnagy a revolvertáskája felé nyúl és még erélyesebben rákiállt: — Szállsz le rögtön ?! Kritikus másodperc. A katona morog és nem mozdul. Csak egy pillanat híja és előkerül a revolver, eldördül az első lövés. Az első, igazi, komoly, gyilkos lövés ebben a puskaporos levegőben. Mi lesz azután? A tiszti lánc előtt nyájban terejj.rgzgr ember. Nem szedik-e szét ezek pus'z't'a'Tesapasz kézzel ezt a néhány vakmerő embert? A főhadnagy szeme a katonára mered, állatszeliditők arcán látni ezt az elszánt, mozdulatlan, szinte megkövesedett kifejezést. A részeg katona nem bírja ki ezt a tekintetet. Régi szubordináció ösztönei mozdulnak meg a tudata alatt. Káromkodik, de enged, leszáll az autóról. A katona beáll a sorba, az autó elindul a térparancsnokság felé. "" A Vilmos-császár út hosszában négy század katonaság áll, lábhoz tett fegyverrel. A bakák egykedvűen nézik a körülöttük tomboló fölfordulást. A tiszteknyugodtan cigarettáznak embereik mellett. Ez a csapat még friss és érintetlen. Egy géppuskás zászlóalj érkezett itten Szentendréről, azért, hogy fölesküdjön a Nemzeti Tanácsnak. A forradalom hadserege, a Rend katonasága ismét megszaporodott. A négy egymás végiében álló század után szekerek következnek. A szekereken gépfegyverek és töltényes ládák... Az este most már teljesen leszállt.. . Ebben a pillanatban a küzdelem már eldőlt. A forradalom a mai napon nagyobb diadalt aratott, mint tegnap éjjel, amikor a reakciót és az elnyomó hatalmat legyőzte. Mert ma a Forradalom legyőzte és fegyelmezte önmagát. Benda Jenő: TISZA ISTVÁN VÉGZETE. A forradalom diadalmas napján október 31-én, a régi reakciós rend egyetlen emberének sem történt bántódása: a tömegfegyelem az ünnep mámoros, boldog perceiben tiszta öntudattal értette, hogy a forradalom nem újabb vérontásért született, hanem azért kellett csodálatos suhanással kirepülnie az idők titokzatosságából, hogy az új, békés korszakot, a szabadság korszakát életre hozza. Gróf Tisza Istvánnak azonban meg kellett halnia. Tisza megöletése óta feledhetetlenül lüktet az emlékezetünkben Andrejev Leonidnak egy regénye. A kormányzót, aki rálövetetett a kenyeret követelő népre, a halottak látása óta elfogja egy elnyomhatatlan belső tudat: meg fogják ölni, a nép bosszút fog állni. Lassan hozzászokik a gondolathoz ; sétáiban, magányában mindig elkíséri a halál. A dolgozószobájában, mikor az idegeinek határtalan feszültségén keresztül érzi, hogy vannak még eltöltendő napjai, izgatottan bontogatja a névtelen leveleket, amelyek beje-lentik, hogy merénylet készül ellene, hogy halálra van ítélve, öntudatlanul, az elkerülhetetlen sorsban való megnyugvást megelőző idegviadal pózba kényszerül, végigmegy a szobán, a gondolatai taktusa kiséri: igy lépked-nek-a-kor-mány-zók. Visszaül az asztalához, rendezgeti a leveleket, az érdekeseket összegyűjti, a többit a papírkosárba dobja... igy teszik-ezt-a-kor-mány-zók... Már hire száll a városban, megölték. Csak álhír volt. Még él. Egy napon aztán leteríti a golyó. Mikor a forradalom még az idők méhében szunnyadt, Tisza ellen revolvermerényletet követett el Lékai János. Lékait letartóztatták, Tisza vitatkozott vele, hogy nem oka a háborúnak, Tisza megdorgálta, így teszik ezta kormányzók. A forradalom reggelén már szájról-szájra járt a hír Budapesten: Tiszát letartóztatták, Tiszát agyonlőtték. Még nem volt igaz. Még élt. De halálos ítélete már alá volt írva. Hozzá is érkeztek a névtelen levelek, tudta, hogy Magyarország leggyűlöltebb embere, tudta, hogy a tüntető menetekben akasztófára akasztott karrikatúráját hordozzák. A családja kérte, ne maradjon Budapesten ebekben a napok-ban. Nem vagyok bujkáló — felelte, így teszik ezt akormányzók. Október elsején reggel két látogatója érkezett. Egy tiszt és egy polgári ruhába öltözött ember. Felesége arra kérte, ne fogadja őket. Azt felelte, ő nem fél, jöjjön, aminek jönnie kell. A tiszt egy cseh hadbíró iránt érdeklődött. — Önnél lakik az a cseh gazember, aki engem elitélt? Itt rejtegeti ? Tisza becsületszavát adta, hogy nem rejteget senkit. A látogatók eltávoztak. Terepszemle volt? Meg akarták tudni, hogy Tisza Budapesten van-e? Vagy csak ugyan a cseh hadbíró miatt jártak nála? Mit lehet tudni. Nem fog kiderülni sohasem. A látogatás után a családja kérlelni kezdte Tiszát, legalább egy napra költözzék a sógorához. Hallani sem akart róla. Délután úgy sem történik semmi, — mondta. — éjjel pedig meg tudom magam védeni. Este fél hat óra tájban nyolc fegyveres katona vette körül Tisza Herminauti villáját. Négyen künn maradtak, négyen átmásztak a villa vasrácsán. Egyenesen a souterrain felé tartotak, ahol a Tisza őrizetére kirendelt nyolc csendőr tartózkodott. A csendőrök fegyverei a falnak támasztva kártyáztak. A katonák rájuk rivaltak: — Menjen innen, akinek kedves az élete! A csendőrök eltávoztak. (A hdeg Tisza, aki soha életében sem, kinek sem adott egy szivart, egy, fillér borravaló,gpiaios jopodott az őrzésére a Jócsendőrök élelmezéséről. Ez ahatóság dolga, gondolta, a csendőröknek, pedig, akik parancsot kaptak, kötelességük, hogy őrizzék.) A katonák, lövésre készen tartott fegyverrel, beléptek a villába. A komornyik megkérdezte tőlük, kit keresnek. — Tiszát! — Nincs itthon. — Nem igaz, tudjuk, hogy itthon van. Három katona belépett a hallba, egy az előszobában őrködött. A szóváltásra Tisza, aki felesége és unokahuga, Almássy grófnő tár- saságában volt, kilépett a hallba, felébe ment a katonáknak, így lép- s ked-nek a kor-mány-zók. A kezében revolvert szorongatott. —Mit óhajtanak? ! Gróf Tisza Istvánné és Almás- Isy grófnő közrefogták Tiszát. Az egyik katona megszólalt: — Nyolc éve vagyok katona. Ön az oka ennek a háborúnak, ön az oka, hogy ezren és ezren elestek, milliók szenvedtek. Eljöttünk, hogy leszámoljunk. — De fiam, nem vagyok oka a háborúnak. A katonák: — Tegye le a revolvert. — Leteszem, ha maguk is félreteszik a fegyvert. — Tegye le a revolvert. — Nem teszem. — Álljanak félre a nők! — Nem állunk. — Álljanak félre a nők! —Nem megyünk. Almássy grófnő Tisza elé veti magát. Tisza pár lépést tesz egy kis asztalka felé, rádobja a revolvert. — Na hát mit akarnak! — Álljanak félre a nők! Semmi válasz. Tisza a katonák felé lép, hogy félretolja a puskacsöveket. Három lövés. Tisza elterül a földön. A feje belevágódik az ajtóba. Tiszáné felsikolt. Tisza még él, eszméletnél van. Egy golyó a vállon találta, egy golyó a lépét fúrta át. Tisza tompa, halálküzdelmes hangja nyög: — Meglőttek... végem van... Ennek igy kellett lennie... Még pár perc és halott. A katonák vállra kapják a fegyvert. Mennek. Az orvos, akit negyedóra múltán tudtak csak megtalálni, a halált konstatálja. Megérkeznek a mentők is. Tisza holtteste mellett ott ül egy zsámolyon a felesége. Az ura kezét a kezében szorongatja és üveges szemekkel mered a holttestre... A mentők már csak Almássy grófnőnek nyújthatnak segítséget, akinek egy golyó az orrát fúrta át. Pesten egy pillanat alatt végigrepült Tisza halálhíre. Este nyolc órakor megjelent a villában Sas László tüzérhadnagy, Linde Béla hadügyminiszter adjutánsa, hogy a kormány részvétét tolmácsolja. Báró Radvánszky, Tisza sógora, így felel: — Ezt a részvétet nem köszönjük meg. Károlyi Mihály miniszterelnök estére részvéttáviratot küld Tisza Istvánnénak: “Emberi kötelességemnek tartom, hogy legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála fölött őszinte és mély részvétemet fejezzem ki.” ... Ezalatt belekerül a mentők naplójába ez a pár sor: “92. sorszám. Név és foglalkozás: Gróf Tisza István ezredes. Kórisme: lőtt seb. Az eset rövid leírása: Állítólag lelőtték, halva találták, bemeneti nyílás a lép táján.” A mentőknél a háború alatt szokás volt, hogy a katonai eseteket két kék fölkiáltójellel, halálesetnél még egy vörös kereszttel látták el. Miglen más jelentőséget kapott egyszerre ez a külön megjelölés! ...Éjszaka ravatalozták föl Tiszát. A temetésrendező nem tudott munkásokat kapni, akik Tisza koporsóját elszállították volna. A villa körül éjszaka két újságíró tartózkodott. A temetési rendező nem tudta róluk, kik, s őket kérte meg, segítsenek a koporsó elszállításában. Leoltott lámpájú stráfszekéren viszik be a koporsót a villába, amely körül eleüsílt egy-egy puskagolyó. Úgy hangzik, mintha ez volna a sorstragédia kórusa... J. J. ként 15 cent lesz és pintonként 8 cent. De azért egy itteni magyar hetilap ugyanazt a cikket, melyet a “Szabadság” angol nyelven közölt, magyarul közölte, amely a munkásban azt a benyomást kelti, hogy munkaalkalom van bőven itt Pittsburgh és környékén, pedig az ellenkezője az igaz, mert vannak itt magyarajkú munkások, akik már hónapok óta vannak munka nélkül, mások 2, 4, 5 napot dolgoznak egy héten. Azért vakult magyar, szeretném tudni, mennyit vágott zsebre az illető laptulajdonos azért a cikkért? Mit szólna az illető laptulajdonos, ha mi, akik munka nélkül vagyunk, meg csak fél és háromnegyed időt dolgozunk, elmennénk egy szép napon és megkérdeznénk az ipsét, hol vannak azok a jól fizető munkaalkalmak, mert nekünk is jogunk van a jó élethez, nemcsak a heréknek. A Pittsburgh Railway Co. is készül egy újabb érvágásra, mégpediglen szintén augusztus 1-től föl fogja emelni a viteldíjat 7 centről 10 centre. Úgy hiszem, jó lesz, ha ezen társaságot egy kissé jobban szemügyre vesszük, mert azzal áll elő Fagan, a társulat egyik csődgondnoka, hogy a társulat nem tud pénzügyi kötelezettségének eleget tenni a részvényesekkel szemben. Az utazó közönséggel szemben? Már csak ez olyan tizedrangú kérdés, amivel nem érdemes foglalkozni. Ezelőtt négy évvel is föl akarta emelni a viteldíjat, de nem sikerült ez az érvágás a Pittsburgh Railway Co.-nak annak idején. Mit tettek tehát? Egyszerűen csődöt kértek a társaság ellen, amit a törvényszék el is rendelt: egy háromtagú csődtömeg gondnokságot nevezett ki, akik a társaság ügyét vezessék. Ezek már szerencsésebbek voltak, mint az előbbi vezetőség, mert nemcsak sikerült 5 centről 7 centre fel emelni a viteldíjat, hanem egyes vonalakon, ahol azelőtt egyszer kellett fizetni, most kétszer kell fizetni. Meg akarom még jegyezni, hogy van 5 centes viteldíj is, az úgynevezett short haul. A fentemlített csődtömeggondnok, Fagan, most Washingtonban van, ahol az Egyesült Államok villamos vasúti bizottsága előtt tanúskodott, hogy nem segít semmi, csak a 16 centes viteldíj Pittsburghban (t. i. a társulatnak), mert ha valaki 4 jegyet vesz egyszerre, az 30 centbe kerül és ez nem fog sokat lendíteni a társulat anyagi helyzetén. A kérdésekre felelve azt mondja, hogy az új beruházásokkal csak hat évvel vannak hátra; gondolhatják, milyen közlekedési viszonyok uralkodnak a füstös, kormos Pittsburghban. Vegyük csak elő Fagan uramnak a vallomását, aki azt írja, hogy nemhogy haszonnal dolgozik a társulat, hanem deficittel. A Pittsburgh Railway Co. 208 kisebb-nagyobb társulattal bérbe vette a vasúti hálózatot és villamos kocsikat és ezért fizetett a társulat 1912-ben 4.951,541 dollárt , vagyis kerek számban öt millió dollár bérletet; nem csoda tehát, ha veszteséggel dolgozik a társulat és a pittsburghi lakosságnak olyan silány közlekedési eszközök állanak rendelkezésére. »Sajnos, későbbi évekről nem állanak hivatalos adatok a rendelkezésemre. ) Hogy milyen szolgálatot teljesített a társulat, az alábbi számadatok mutatják: 1910-ben 36.768.343 kocsimértföldet, 4.191.047 órát tettek meg a villamosok és 233.143.226 utast szállítottak, míg 1916-ban 36.652.135 kocsimértföldet 4.111.973 óra alatt tettek meg és 276.684.328 utast szállítottak. Vagyis a Pittsurgh Railway Co. körülbelül 20 százalékkal több utast szállított 1916-ban, mint 1910-ben, de kevesebb órára és mértföldre volt szüksége. Hogyan sikerült ez, megmagyarázzák a következő számok. Utas számítva minden ülésre a következő ráció volt: 1909-ben 1.13, 1910-ben 1.08, 1914-ben 1.13, 1916-ban 1.19, a többi évekről nem sikerült beszerezni a számadatokat. Most ha összehasonlítjuk az ország többi városaival, a következőket kapjuk: Pittsburghban a leghosszabb út, amit egy viteldíjjal lehet beutazni, 16 mértföld, Toledoban 12, Washingtonban 14, Bostonban 23, Buffaloban 12, Clevelandon 16, Kansas Cityben 16, St. Louisban 25, Cincinnatiban 18 Philadelphiában 14 mértföld. És mindezekre mit szól a pittsburghi munkásság? Egyelőre semmit, nem törődve a holnapiial, csak a mának élve, sok időbe fog telni, amíg az amerikai munkásság többet fog foglalkozni a közügyekkel, de ma úgy látszik, hogy ez csak a jövő zenéje. Tamási János. (Folytatjuk.) ' ‘ ’ r '* ' l I . * i AZ OLVASÓK KÖRÉBÓL (19 rovatban* b&rklnok as IrM&t «*rv* yöiőHfj’k. b* colorrA* tArrvil*aropan, mearfelelA humoron 1»* C«akarAnrApn«, vagy tintával és a p*nfr paryllr orrral*rm írt cikkeket •sfunk ffavelAmber*wjratokat nem 5r*funk «»m adunk vi««sat Pittsburgh, 1919 julius 28. Tisztelt szerkesztő elvtárs ! Amint tudjuk, a kongresszus egy bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja meg a magas árakat, amelyeket az életszükségleti cikkekért számítanak. Amint ezt a pittsburghi kereskedők meghallották, úgy megijedtek, hogy a 13 pinces kenyér árát 10 centről n-re emelték fel, úgyszintén a tej ára augusztus 1-től quarton- • l a i i MÁR LEHET PÉNZT KÜLDENI ERDÉLY MEGSZÁLLOTT TERÜLETEIRE " __' rr Úgyszintén a felső ma- ¥ TrT,‘ | ** A "V* ¥állami felügyelet alatt gyarországi vármegyékbe JA. A-/ J. J- JA Ssl, I mLjI IVJ' álló bankházában KAMATOZÓ DOLLIK BETÉTJÉT Melye««« elesen megbuhktfl batkháibsB. Több ml»t 1# Cve ««elffáljA bee« Ml ettél *■ amerikai magyarságot. — L«?il via: RUTTKAY JENŐ BANKÁR, 106 AVENUE B, NEW YORK CITY. v‘—.............. ...........* Nagyon kedves oke. Az a másik, aki vele táncolt, az is formálódik. . . — Ah, az egy szerencsétlen árva, herceg. Azt sokszor odaviszik. . . — Árva? Egyébaránt az egy kicsit piszkos. . . legalább a kezét megmoshatná. . . No de egyébként is nagyon vonzó... Ezeket mondva a herceg újra visszatérő falánksággal vizsgálgatta a törnyetével Zinát. — Mais quelle charmante personnel motyogott magában, majd elolvadva az élvezettől. — Zina, játszál nekünk valamit. . . vagy nem is jobb, ha énekelsz. Majd meghallja, hogy’ énekel, herceg! Lehet mondani, hogy virtuóz, valóságos virtuóz! — ha tudná, herceg, hogy milyen jó leány ő! — ,folytatta Alekszandrovna Mária halkabban, mikor Zina elindult a zongora felé, az ő csendes, ringó lépéseivel, amelyektől majd megdicsőült a szegény herceg. Mennyire tud ő engem szeretni, mily gyöngéd hozzám! Mily nemes érzelmek, mekkora szív! — Nos igen. . . érzelmek. . . tudja kérem, én egész életemben csak egy nőt ismertem, akivel őt szépségre nézve össze lehet hasonlítani — vágott közben, herceg nyálát nyeregetve. Az az egy angyal a boldogult Naiszká- erefné. . . ezelőtt harminc évvel halt meg. El-ra-ga-dó-an szépasszony volt. . . leirhatatlan szépség. . . utoljára a szakácsához ment feleségül. . . — A szakácsához, herceg?! — Nos igen, a szakácsához. . . egy francia szakácshoz. . . külföldön. Még grófi címet is adatott neki külföldön. Mutatós ember volt az illető és rendkívül művelt, olyan kis bajuszkával. . . — És. . . és. . . hogy’ éltek azok, herceg? — Nos igen. . . jól éltek. Különben nem sokára szétmentek. A szakács kifosztotta őt és tovább állt. Valami szószon vesztek össze. . . — Mit játszszam, mamácskám? — kérdezte Zina. — 69 — — Majd megért mindent, ha lehajlik és odahallgat. A komédia bizonyosan mindjártmegkezdődik. — Micsoda komédia ? — Pszt. Ne beszléjen hangosan. A komédia abból áll, hogy önt egyszerűen bolonddá tartják. Az imént, amikor ön a herceggel elkocsizott, Alekszandrovna Mária egy egész óráig kapacitálta Zinát, hogy menjen feleségül ehhez a herceghez; azt mondta, hogy semmi sem könnyebb, mint a herceget befonni és megházasítani s olyan fortélyokat hozott fel, hogy magam is megsokaltam. Mindent kihallgattam innen. Zina ráállt. Enynyire becsülték önt ők mind a ketten. Egyszerűen bolondnak tartják s Zina kijelentette, hogy semmi esetre sem megy önhöz. S én a bolond még a piros szalagomat is fel akartam kötni! Figyeljen csak, figyeljen! — Hiszen ha a dolog úgy áll, akkor az a legistentelenebb csalás! — suttogta Alekszandrovich Pál, a legostobább meghökkenéssel nézve Petrovna Násztászja szemébe. — Ne csak figyeljen, majd még különb dolgokat is fog hallani. — Hol hallgassak? — Ezen a kis lyukon, balodon le. — De Petrovna, Násztászja, én . . . én . . . nem nem vagyok képes leskelődni. — Ej, jókor jut eszébe! Itt a tisztességet zsebre kell dugni bátyuskám: ha ide jött, hát hallgassa ki őket. — De mégis. . . — Ha nem, akkor hosszú orral marad. Én az ő érdekében. . . ő meg még szabadkozik! Nekem semmi közöm hozzá. Nem magamért. Aztáán nem maradhatok én sem itt estig. Alekszandrovnics Pál erőt vett magán sok átlőtt a kulcslyukhoz. Szive dobogott, halántéka lüktetett. Alig tudta, hogy mi történik vele. TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT? 1~ ’ tífe Hosszabbitsa meg az életért iri r tagák jó egészséget Jelen« *»•*.■* v 1 MÉRSÉKELT ÁRAK ÉS MINDE* § munkáért jótállás .■* t Bridge-munkák 22 karátos aranyból, szájpadlás nélkül ^ Arany, platina, porcelán és ezüst tömések. Aranykoronák -1. TELJESEN FÁJDALOMNÉLKÜLI FOGHÚZÁSOK X Dr. ORWAN GYULA, magyar fogorvos First A ve. és 77th St., Common wealth Bank ép üt et hen X \ NYITVA NAPONTA • VASÁRNAP: m « m »■«» ent» 91« rakrell-tel 6»H + s »»Kwe«weJwe^te«gwgwsaBe«we?wg» | kézi munka I MAGYAR ASSZONYOK CT9 , J 121 dísze fts bt* s/.Kkségkö / Ögy 9 Közvetlen az első legrégibb Magyar Kézimunka-gyár- M ből kérjen árjegyzékeket, valamint fehér és barna vász-nak és lenvásznakról és kérjen mintákat, melyek yard és vég számra is küldetnek a vevők kényelmére. Kap- rat hatók a legfinomabb hazai pamutok és valódi libától. Minden, ami GROSS-FÉLE, jótállással jár. 9 DEBS-faldisz kapható, valamint a világ legnagyobb | J|EP | harcosainak az arcképeit is raktáron tartjuk. jgj | CHARLES K. GROSS | i I? 8803 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, O. jg SZABAD ÄLM AJK AT || kieszközöl BEL- és KÜLFÖLDÖN, azok értékesítését közvetíti Hercog Zsigmond, az Egyesült Államok szabadalmi hivatalában bejegyzett szabadalmi ügyvivő s a budapesti kir. műegyetemen végzett okleveles mérnök, • 1 116 NASSAU STREET, NEW YORK CITY. ESTIS es VASARNAP« 1657 HOB AVE., BRONX, a SlropHon Street Subway állom*» kSselébe«. Tel. Rhinelander 4115. g NICHOLAS T. BROWN J TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ ffilválla! és legpon- JUlMUa v*rost)an - tosabban véghez- agk a környéken t | visz minden fele-NYITVA ÉJT Bír- r kezetbeli temetke- j AypAT 1276 FIRST AVE., 68, utcánál, NEW YORK CITY. jj TTTY^TrrYxxxrrxrzxixxxxzrrxxxxxxxxxxxxxxixxxtxxxxxxi