Előre, 1919. október (15. évfolyam, 2399-2429. szám)
1919-10-19 / 2417. szám
Az orosz szabadságért írta:^ Fordította: EGY OROSZ FORRADALMÁR & H O L L Ó .. J E N Ő. (Folytatás.) Már későre járt az idő, amikor hazaérkeztem és amint bemennem a kapun, észrevetem, hogy az üldözőm két gyanús emberrel beszélgetésbe merült. Mihelyt a szobába értem, rögtön lebocsátottam az ablakfüggönyöket — földszinten laktam— és még egyszer átkutattam a holmimat. Nem volt közte semmi gyanús. Azután lefeküdtem. Alig oltottam el a gyertyát, úgy hallottam, minha valaki az ablak alatt kopogna, de azután mégis azt gondoltam, hogy túlfeszített idegeim estenek csalódásba. Egyszerre csak kinyílik a szomszéd szoba ajtaja és a szomszédom, a diák, négykézláb csuszott az egy ám felé. — Tudja,’hogy körülfogták mii lakásunkat? Valószínűleg házkutatást tartanak önnél, vagy nálam ‘ Másként nem csavarognátok itt ezek a pimasz alakok. Megfigyeltem őket a függöny mögül. Alig, hogy a diák visszatért a szobájába, bevelem csöngettek. Hallottam, amint ,a háziasszony ajtót nyitott. Azután különböző, hangok hallaszottak , és többen bejöttek az én szobámnál,a szomszédom szobája felé- Az ajtóm kinyílt. Tetettem magamat, mintha aludnék, de azért félig nyitott szemmel láttam a csillogó gombokat meg a kardokat. — Itt lakik az az úr — mondta a háziasszonyom. Fölnéztem és föl is ültem az ágyban. Egy csendőrtiszt állott előttem, mögötte néhány csendőr és az a két gyanús személy, akiket a kapunál láttam— Alexejev a neve? — Igen. — Házkutatást kell önnél tartanom. — Szabad látnom a parancsot? — kérdeztem. — Kérem, tessék. — Szóljon, kérem, a csendőrnek, hogy adja ide a szemüvegemet. Ott van az asztalon. A tiszt meglepetten nézett rám- A csendőr ideadta a szemüvegemet. Elolvastam a parancsot. — Kérem, teljesítse a kötelességét. A házkutatás egy óra hosszánál tovább tartott. Nagyon nyugodt voltam, hiszen nem volt ok rá, hogy elfogjanak. Az bizonyos, hogy nem tudták a csendőrök, hogy azelőtt Mihajlov néven éltem, mert különben bizonyára erről is szóltak volna. Ha elfognának, gondoltam, vége volna mindennek, mert a fogházban hamar fölismernének. Ugyanis lefényképeznének, a fényképet elküldenék Pétervárra és ott megállapítanák, hogy Mesenből megszöktem. A diáknál is átkutattak mindent, de semmit sem találtak sem nálam, sem nála. Az előszobában hirtelen megállt a csendőrszázados és megkédezte. .! — Miféle helyiségek ezek? — Ez itt az éléskamra — mond-ta a háziasszonyom — ez meg a félreeső hely. De ide nem dughat, tak el semmit, mert ezeknek a kul-csa bálám van. Azonban a százados mégis csak benézett oda is. Azután az egész társaság elment. Csend lett megint a lakásban, de sem én, sem a diák nem tudtak aludni. Négykézláb, hogy még az árnyékát se lássák meg, megint hozzám kúszott a diák és így sutogtunk egy ideig a sötétben. Másnap lármát csapott a házii uszonyom és elégedetlenségének azzal adott kifejezést, hogy fel- emelte a szobám árát. Még regge- f űztem, amikor megjelent egy 5 rendőr és felszólított, hogy menjek a rendőrségre. El is mentem vele. De csak személyleírásomat írták fel. Éppen ebédre akartam spenni, amikor megint jött egy csendőr és s felhívott, hogy azonnal menjek ve-. . le tpocscni körparancsnokságraAi Zárt 'kocsiban'-A'ftljt*.ky.pelji és’egy 1 szobába vittek, ahol főbb óra bősz- 1 szánt egymagam maradtam, csak néha-néha ment keresztül a szó- 1 bán egy-egy gallus személy, akik * alaposan végigmértek a, tekintet tűkkel. Ugyanis kémek szoktak n ilyenkor a szobán keresztül men- I- ni, hogy azt, akit elfogtak, vagy csak tanúnak idéztek meg, alaposan megnézzék, hogy visszaemlé■ kezzenek rá, hol, mikor és mily i körülmények közt látták már ezt az arcot. Türelmetlenkedni kezdtem és arra kértem az egyik csendb őrt, aki éppen átment a szobán, adasson valami ennivalót, mert , már órák bosszant vagyok itt és az ebédet is elmulasztottam, de s meg nem is tudom, tulajdonképten miért tartanak itt. Kaptam teát és néhány darab vajas kenyedrét és megint várnom kellett; néhány óráig, amíg végre felszólítottak, hogy menjek át egy másik szobába, ahol kihallgattak, á '. Amint megtudtam, tanúnak idéztek meg. Megkérdezték, ismerem-e ezt meg amazt, milyen viszonyban vagyok ezzel meg azzal a személyivel,amit csinálok Moszkvában és más efféléket. Azután elbocsátottak. A kihallgatásom alkalmával nagyon óvatosan viselkedtem és azt , hittem, az egész ügynek vége. De 31 két nap múlva megint megidéztek is a rendőrségre, ahol tudtomra adták, hogy három nap alatt el kell t távoznom Moszkvából, kiutasítottak. Hogy miért, azt nem mond- tták meg. Az írásaimat ott tartották. Azon gondolkoztam, mit tegyek. Itt maradjak-e három napig és úgyszólván rendőri felügyelet mellett utazzam-e el Moszkvából, vagy pedig csomagoljam-e azonnal össze a legszükségesebb holmimat, a többit pedig a diákoknak adjam-e át megőrzésre és utazzam-e el azonnal? Az utóbbire határoztam el magamat. A főnökömnek azt irtam, hogy egyik rokonom hirtelen meghalt, ezért rögtönösen el kellett utaznom, de amint visszatérek, azonnal jelentkezem szolgálattételre. Noha azt hittem, hogy kiutasításommal elintéztek velem mindent és elmúlt a veszély, mégis észrevettem, hogy ugyanaz a személy-, aki már azelőtt is nyomon követett, még mindig utánam szaglász. E a kém okvetlen tudta, hogy kiutasítottak és valószínűleg azt is tudta, hogy melyik napon kell elutaznom. Ha tehát azt látta volna, hogy a három nap letelte élőt utazó táskával elmegyek, bizonyosan rögtön azzal gyanúsítana, hogy meg akarok ugrani és talán még a pályaudvaron elfogna. Megmagyaráztam a helyzetet a diáknak és arra kértem, hogy legyen segítségemre.— Ugyanabban a házban, ahol mi laktunk, az első és második emeleten még két diák lakott. A szomszédomnak tehát a következő ötlete támadt. Az egyik diák vegyen egy kézi táskát és vigye azt el valahová. Azt a holmit, amire szükségem van, öt- hat diák közt elosztjuk. A diákok , a holmikat a köpönyegük alá rejtik. Azután délután mindnyájan sétálni megyünk, beülünk egyik cukrászdába. Odajön az a diák is, aki a kézitáskát viszi, míg a többiek egyenként elmennek oda, ahol a táska lesz, beteszi a táskát a ruhatárba, visszajön hozzánk a cukrászdába és átadja nekem a letéti jegyet. így aztán senki sem fogja sejteni, hogy el akarok utazni, így is történt. Délután sétára mentünk és amikor észrevettük, hogy az a gyanús személy utánunk jön, tréfálkoztunk és nevetgél tünk. A cukrászdában elbucsúzttam ezektől a derék fiatal emberektől és nagyobb sétát tettem, mert még soká indult a vonat. De láttam, hogy a kém még mindig a sarkomban van. Ekkor az egyik utcasarkon hirtelen egy egyfogatú kocsiba ültem és a kocsisnak valamilyen címet mondtam. A kém ta - nácstalanul állott az utcasarkon, mert másik kocsi nem volt ott. De számolnom kellett azzal is, hogy szemmel tart és ha véletlenül ko- t ,Wt'.’,talál arrajönni, akiözül e vesz. Ezért ucnV ev'rfrrú '’egyen-tvi ki- t hajtatni a-t’’állomáshoz. Az egyik nagy vendéglő előtt, ahol a két lovas kocsik voltak, át- szállottam az egyik ilyen kocsiba-l ,- És szóltam a kocsisnak,-hogy amire igen gyorsan vágtatva csak lehet, hajtson az állomásra. Jólt eltaláltatam, a lovak fényesen vágtattak. - Pár pillanat alatt kiértem az állomásra, jegyet váltotta, kihoztam a táskámat a ruhatárból és egy első osztályú kocsiba szálltam. Öt perc múlva indult a vonat. Örültem, hogy szerencsésen sikerült , elmenekülnöm. Három nap s három éjjel majd- 3 nem szakadatlanul utaztam, amíg odaérkeztem abba a városba, ahol Anna Mihajlovna és Abramov élt. Nagyon szivsen fogadtak a barátaim és Anna Mihajlovna azt mondta: —■ Itt nagyon jó összeköttetésekre tettünk szert. Jaj de jó, hogy jött! Sok munka vár itt Ötsre. A férjem nem képes, ezt elvégezni. Nem ért eléggé a szervezés munkájához, de azonkívül meg van nekki is a maga dolga. Röviden elfeeszítem, mit minden történt veleki Moszkvában. Amikor befejeztem, azt mondta Anna Mihajlovna a férjének:— Látod, ugye igazam volt, hogy ravasz ember a mi barátunk. ■ I Ért hozzá, hogyan meneküljön a bajból és, hasznunkra lesz a működése. Kis lakástbéreltek. Anna Mihajlovna címtáblát szegezett ki a falra és az újságokban is hirdette, hogy mint szülésnő telepedett le. — Néhány hónapig itt kell maradnunk, hogy tervünket megvalósíthassuk.— mondta Anna Mihajlovna. — Segítségünk is van, mégpedig egy nő. Nemsokára eljön. Majd bemutatom neki. De hadd mondom el, mit tervezünk. Bizonyosan emlékszik még rá, amit Petrovkában mondtam Önnek, hogy mily fontos volna, ha az intelligensebb kórok részére néhány füzetet adnánk ki. A cenzúra most nagyon szigorú. Marxista irányú újságokat, vagy folyóiratokat törvényes úton-módon nem lehet kiadni. Azért költöztünk ide, hogy a város közelében valamelyik elhagyott bányában nagyobb nyomdát rendezünk be. Önnek olyan szerepet kell itt játszania, amilyent Petrovkában játszott; üzletembernek kell lennie. A terv jó volt. Megpróbálták már azelőtt, hogy olyan újságokat ésfolyóiratokat adnak ki, amelyekben az új világnézetet hirdetik. Azonban e kísérletet a cenzúra meghiúsította. Az újságokat és a folyóiratokat, úgyszintén a pétervári közgazdasági társaság nyilvános vitáit csakhamar betiltották úgy, hogy az új világnézet hirdetői nem tehettek egyebet, mint hogy úgynevezett törvénytelen utón füzetekkel és röpiratokkal igyekeztek híveket szerezni. Nagy feladatot tűztek maguk elé a szociáldemokraták. Elfogott bajtársaik helyébe másokat kellett állítaniuk, hogy a munkások közt meg ne akadjon az agitáció. Azonkívül egész csomó munkás volt már, akik a munkásképző tanfolyamokon annyit tanultak és annyira haladtak, hogy nem elégedtek meg a népszerűen megírt kis agitációs röpiratokkal. Olyan iro-dalmat kellett tehát teremteni, amely egyrészt az agitátoroknak irányadója legyen, másrészt a munkások osztálytudatát megerő- sítse. , Még aznap megismerkedtem , társaságunk negyedik tagjával. Csak röviden Raisának hívták, ma igas, erős nő volt; Moszkvában, vagy Pétervárott elvégezte a szülésnői tanfolyamot, azután a diákmozgalomban vett részt, így jutott a politikai mozgalomba, mint közben megismerkedett Anna Mi-hajlovnával. Raisa azért jött ide, hogy Anna Mihajlovna és Abramov útmuta-tása nyomán tanuljon- és később maga is részt vegyen a mozgalom- ban. Nálunk gazdasszony szerepet töltött be. . . Anna Mihailovna már összeköt- 1 jelésbe lépett egy bányamérnök- kel, aki azt ajánlotta, hogy bérel jünk ki mind a négyen együtt a bánya közelébenegy házat, amely-ben akkor nem lakott senki. Mi ! A NAGYBIZOTTSÁG LEGÚJABB KUDARCA. Aurora, 111., okt. 16. Minthogy “nagybizottságok” a nagyobb városokban nem igen találnak meghallgatásra, bármenynyire is sajog a szívük az éhező, magyar gyermekekért, akiket az ő erkölcsi támogatásukkal a Magyarországba hivott román hadsereg kifosztott mindenből, hát úgy gondolták, kimennek a vidékre és ott próbálnak szerencsét. A vidék mindig kifizető volt az ilyen üzletecskéknél s ráadásul még a városi urak tekintélye is nagyobb volt, mint ott, ahol közelről ismerték őket. Tehát ráüzentek a falusi kisbizottságocskáikra, hogy lépje nek sorompóba és mentsék meg a ■ nyomorgó magyar kisdedeket és ■ a trónjavesztett királyocskákat. Így üzentek rá a Verhovay Segélyegylet 49-ik fiókjának a vezetőségére is Aurorában, 111., és egy népgyűlést hivattak egybe velük f. hó 12-én, amelyen az Amerikai Magyar Szövetség egy fiókját akarták megalakítani. A gyűlési meghívón ugyan arról beszéltek, hogy az éhező gyermekeken akar- nak segíteni, de a gyűlés kezdetén kitűnt, hogy ezt csak úgy érhetjük el, ha megalakítanánk az Amerikai Magyar Szövetség fiókját, , vagy ha azt nem, hát attól függetlenül egy helyi bizottságot,amely ■közvetlenül a segélyreakció vezetőivel lépne összeköttetésbe. Szóval, mindenáron bizottságra volna szükség, amint azt megtudtuk Fodor József úrtól, akit a Verhovay Egyesület fiókja ezzel a bejelentéssel megbízott. Ennél a bejelentésnél Fodor úr kijelentette, hogy itt nem azért jöttünk össze, hogy politizáljunk (valamit sejtett a kis ravasz), hanem azért, hogy segélyezzünk. Mikor idáig, eljutott Fodor úr, a hallgatóság közül valaki fölállott és kérdezni akart valamit. Csodák csodája ! Fodor úr válaszolt a kérdésre, mielőtt az illető azt föltette volna. Azt mondotta, hogy a gyűlés vezetőségét mindjárt megválasztjuk s a gyűlést parlamentáris formában folytatjuk. Így lett azután elnöknek megválasztva Berta Lázár, jegyzőnek pedig Grászli János munkástárs. A megalakulás után az elnök felszólította Fodor urat, mint olyant, aki a segélyakció eredetével szorosabb kapcsolatban van, hogy adná elő a tervet, amelynek alapján a magyarországi éhezőkön segíthetni véli az őt kiküldött vezetőség. Akkor azonban kitűnt, hogy Fodor úr nemcsak politizálni nem akart, de még ennek a gazdasági kérdésnek az előterjesztését is másra akarta bízni. Fölkérte tehát Vághy Józsefet, régtől fogva vezető emberét az itteni magyarságnak, hogymondaná el helyette, hogy mit kellene és mint kellene csinálni. Vághy a magyar emberek őszinteségével kijelentette, hogy az első és főteendőt abban látja, hogy a magyar munkásság megnézi, hogy hova adja a pénzét. Mert — úgymond — már eleget gyűjtöttek a magyar munkásoktól, de kevésről tudjuk, hogy mi lett a gyűjtött összeggel. És ha már gyűjtünk a szenvedő gyermekek számára, úgy nézzünk utána annak is, hogy az oda jusson, ahova szánva volt. A következő fölszólaló Filász Imre munkástárs volt, aki azután érdeklődött, hogy miként volna a segélyezés lehetséges, amikor még nem is levelezhetünk hozzátartozóinkkal. Mi szívesen segítenénk másokat is, de elsősorban — ami természetes is — a mieinket akarjuk segíteni. Miután így kisegítették a felszólalók a Verhovay Egylet kiküldött és zavarba jutott képviselőjét , ő maga nem kívánta igény-be venni a jelenlevők türelmét, a következő szónok Klopfstein munkástárs volt Chicagóból, aki két óráig tartó beszédben fejtegette, hogy mit akarnak ezek az urak ta-kargatni ezzel a jótékonykodással. Elmondta a magyarkommunista uralom bukásának az okait s rámutatott arra, hogy a magyar fehér terrort képviselő banda még ezzel a jótékonykodással is a saját uralmát, akarja megerősíteni s a magyar proletárok között végezett vérengzést ezzel akarja tisztára mosni. A gyűlésen résztvevők mindvégig figyelemmel hallgatták az előadót, akit számtalanszor tapssal jutalmaztak meg, amikor a magyar kommunisták ténykedéseit föltárta. A gyűlés azzal végződött, hogy megalakult a Világ Ipari Munkásai szervezetének aurorai osztálya. Fodor úr pedig fájdalommal tapasztalta, hogy elmúltak azok az idők, amikor egy 50 centes imakönyvet 4 dollárért lehetett a magyar és román munkások nyakába sózni. Hja! Rossz idők járnak a becsületes üzletemberekre. De hogy mégis végezzen valami hasznos munkát Fodor úr, hát a gyűlés vezetőségének figyelmébe ajánlotta a terembérlet és a nyomtatványok megfizetését, mert — mint ő mondá, — a gyűlést nem arra használták fel, amire szánva volt. Hát persze, a szervezkedés nem segít az éhező magyar gyermekeken, Fodor úr szerint. Tehát fizessünk. Ebbe készséggel beleegyeztünk és megígértük Fodor úrnak, hogy ha mi hívunk össze egy NYILVÁNOS népgyűlést a közeljövőben, úgy ő ottan, ha úgy jönne kedve, költségmentesen beszélhet. Tudósító: Kedves elvtársaim! Lehangoltan kell önöket értesítenem,hogy a 69 napos londorai Steel Car Company-sztrájk e hó 13-án letört. Nem lehetett már a munkások tömegeit visszatartani, hogy csak napok kérdése és eldől a sorsuk, visszamentek munkába, bár van még egy kis része, akik a további kitartás mellett vannak. De nincs is mit csodálkozni, hogy ez a sztrájk megtört, minthogy a hal a fejétől bűzlik, úgy a unionnak köszönhetjük, mert a nagycsaládi munkásokat nem segítette. Vannak családos apák, akik a 69 napos sztrájk következtében nyakig úsztak az adósságban. Ennélfogva anyagi romlásba sodródtak. Tehát ezt csinálják Gompersék és társaik. A munkásság javát nem előre, hanem hátrafelé tolják, a kapitalisták javára. Ami a fő, a visszatért tudatlan munkásoktól elszedik a unionkönyveket és felesketik őket, hogy a uniont nem ismerik többet és hogy nem jó. Ezzel bizonyítékokat akarnak gyűjteni arra, hogy a munkásságnak nem kell a sztrájk. G. L: Nem szabad elcsüggedni, ha el is veszett a sztrájk. A kormányzat a tőkésosztály kezében van és minden törvénytelen eszközt felhasznál, hogy a munkások harcát letörje, de minden sztrájk meggyöngíti a kapitalistát. Az ő győzelmei nem szüntethetik meg, hanem inkább kiélesítik az osztályellentéteket, kifejlesztik a munkásokban az osztálytudatot. Tehát újra és újra kell szervezkedni és újabb harcokkal addig mérni rá a csapásokat, amíg teljesen el nem gyöngül. Ehhez azonban a munkások összetartása és lelkesedése szükséges, ha ez megvan, akkor a union-vezéreknek úgy kell táncolni, ahogyan a munkások fütyülnek. AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL • Hooversville, 111., okt. 13. Tisztelt szerkesztőség! Folyik itt az árulás a munkások között. A munkások szeptemberben elhatározták, hogy nem mennek dolgozni, ha a mázsákat meg nem csinálják és a váltókat az 1. számú bányánál. Egy napig nem mentek, de másnap már minden ember dolgozott, Bányai és Sántora munkástárs kivételével. A napokban három munkástársat kiküldtek a bányából,,név szerint István Koncsol, John Boros és Frank Boros, mert valaki beárulta őket a szervezkedési tevékenységekért. Az aljas árulók nem tudják, hogy amikor a műnké társaik alatt vágják a fát, akkor ők maguk alatt is levágják. Pedig rájuk is kerül a sor, mert ha a kompániának van elég embere, akkor nem nézi, hogy árulót vagy ICMH, hanem kiadja az útját. Majd a maguk nyomoruságán talán tágulnifognak az ostobák. Elvtársi üdvözlettel L. K . ELŐRE Halottak feltámasztása LONDON, okt. 18. — Egy Bombayból érkező külön kábeljelentés azt mondja, hogy ott nagy szenzációt keltett egy ismert orvosnőnek az a felfedezése, amelylyel holtakat feltámaszt. Az orvosnő azt mondja, hogy a halott feltámasztása 7 napig tart; a pácienset úgy belsőleg, mint külsőleg kell kezelni s amikor az életkeringés ismét megindul benne, akkor teljesen uj érzések és új agyműködés indul meg. Az orvostudományi közlönyök Angliában azt tanácsolják, hogy az orvosvilág vegye komolyan ezt az uj felfedezést és tegyen próbát ebben az irányban. JiteaJ SZEREZZE BE MOST TÉLI f jiJE RUHA SZÜKSÉGLETÉT, j f ^ll^ i,ÍXJ ',!KMITT ISMÉT EMELKEDNEK | íMifxIiSP az Arak. • I ♦ \\\ll 11 * Üzletünk a legkényesebb Ízlésnek ♦ ♦ V/rMJ JJi is megfelelő, legtökéletesebben kidolgo- 1 ♦ ' zott és a legújabb kelmékből készített. % % szőrmével díszített (Silvertone, boti via, % Z # IjjN crystal cord) KABÁTOKAT, SUITQKAT ■-$ Z * a \ 1‘ *'s (Chartneuse, tricotine, velour de ♦ ? | h M Alaine) RUHÁKAT tartja raktáron. ♦ ilk $1500-TÓL $50IG ! X alj VI 1 ilJBnl ' JIKUELEtiKDETT. VBVÖIJÍEK SUKKOK A LEO X ♦ JsSSA-jjJ SkjaKf Jobb parancsanak! ♦ i Mir Sternberger és Frisch I I Wjr/jrTM’* 1428 FIRST A VE. (74. utcához közel), Z Áj] NEW YORK CITY. f Tel.: Rhinelander 2832 [ megnyílt az in Magyarország im BÁRMELY RÉSZEBE. Akarja tudni, hogy hogyan sze- -H : N H r r • Mirezhet útlevelet? Írja meg nevét és pontos címét nekünk * H I U r , • N h es mi ' ■ ( ‘ JSI * . ; ’ •) . » i • 'V-' ^ I ; TELJESEN INGYEN FELVILÁGOSÍTJUK. X « Ne feledkezzen meg szegény otthonélő szeretteiről, H H * JJ akik éheznek és várva várják az ön segítségét. ! I PÉNZT I « R íj mi a legalacsonyabb napi árfolyam mellett a legrövidebb J N X M idő alatt, teljes felelősséggel küldünk, bármely ön által J x megadott óhazai címre. N K I x Írja fel egy papírra a pontos hazai címet és küldje x- t h be a pénzzel együtt az alábbi címre: x ALVINO & FIGLIO ! “ BANKÁROK ! 1 t | 2242 FIRST AVE., NEW YORK. I E WrTXXxxxxrxxgxzxxxxxxxrrrxxxxxxxxxzirrgxxTXYTYtnrmnff jxrxxxTvxxzxzitxrx'itxxri' xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxi i x xxxxi I HA VALÓBAN SZÉP ÉS TISZTA ARCBŐRT AKAR, x jj ! akkor rendelje meg a világhírű PARTOS PATIKA kitti- ; x nő arcfinomitó különlegességeit. — Asszonyok, leányok , x és férfiak részére egyaránt kitünően bevált, kipróbáltan szerek. Főleg pedig a következő különlegességekre hiv- S m juk fel figyelmét: S X '1 ” w J RARTOCREAM nappali használatra, tégelyenkint St.— j “ 6 nagy tégely csak .................... $ft.— . x PARTOCREAM éjjeli használatra, tégelyenkint. . $1.— jj G nagy tégely csak ..................... $0."— * H * ’ m x J’ARTOSZAIM’AN, a növény-balzsam arcszépitő, n i darabonkint ............................. .—*1.3 5c I S 3 darab csak .................................... $1.— \ b "1 I 5 ARCFINOMITÓ PURER, fehér, rózsaszín vagy krém," jj dobozonkint.............. . ..............—iGOc j m ^ _____________ *■ . ’; UI N > - x y r , , S m Rüldje be rendelését a pénzzel együtt azonnal, hogy arc- „ í bőrének ápolását minél előbb megkezdhesse, S) « Levelét címezze igy: . . . j 1 PÁRTOS PATIKA j v IOC Second Avenue New York, N. Y. « Disznaptár 1920-i a ingyen H ’a ÁliÍMÍenkl, al.i IfiíJilálil» é«.v tloUar ^ értékű midiéit Kiüti Ik* és rontt»u Jéséhí*/ i/t » szelvényt vierlék'.*lf, ''’É r U viszjoti kúpja a Pártos Patika U 191*0. évi remek Niéj» fali naptárát. r t---------------_——’ 5 $a&XMjxx*TXxxx'xxxz7jtixi rxxxxxjacxti'fxicíixsji'naiyt ttJRDm