Előre, 1919. november (15. évfolyam, 2430-2459. szám)
1919-11-13 / 2442. szám
EL® REKOMMUNISTA PÁRT MAGYAR SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. Bnnsrniian Dully Newspaper Published Dally and Sunday Published tíy the _^'fíGl2iO^©**iöw44í ' Business managers: Hungarian Federation of EUGENE H. NEUWALD the Communist Party. CTI^OES COUNCIL fc and JULIUS LIGETI. 5 East 3rd St., New York. r '* 5 East 3rd St., New York, relephone: Orchard 8390. Telephone: Orchard 8390. A ROSSZUL SIKERÜLT “DEMOKRÁCIA” A kapitalista sajtó egy része az utóbbi eseményekkel kapcsolatban a “ demokráciáról ” mond véleményt, amelyből egy nagyon érdekes megállapítást szűrhetünk le. Az egyik lap — a N. Y. American — vezércikkben sírja viszsza a “régi jó időket”, amikor — szerinte — volt demokrácia az Egyesült Államokban. Az American vezércikkéből tehát már első szuszra meg kell állapítanunk azt az ismert tényt, hogy ma nincs demokrácia, még polgári értelemben vett demokrácia sem, ebben az országban. “A német nép egy év után már nincs megelégedve a köztársasággal és a “régi jó időket” óhajtja vissza”, — állapítja meg az American és noha az amerikai népnek már hosszú ideje köztársasága van — itt sincs mindenki megelégedve vele. A németek tehát — az American szerint — a császárságot, sírják vissza, mint “régi jó időket”. Várjon mit sírjon vissza a demokráciában oly cudarul csalódott amerikai ember? Erre azt mondja a kapitalista lap, hogy ha a hatalom kifárad a deportálásokban, a bebörtönözésekben, ha elmúlik az a háborús hisztéria, amely az ellenvéleményt mindjárt “árulás”-nak bélyegezi; ha kihal a lincselő szellem a csőcselékből; ha visszaállítják a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságokat és végül, — ha megszüntetik a kémkedési törvényt, a cenzúrát — akkor a demokratikus kormányformát mindjárt láthatják ebben a köztársaságban azok, akik elégedetlenek — mint a németek — a köztársasággal. A kapitalista sajtótól nem várhatunk egyebet, mint kapitalista gondolkodást, következetes vagy következetlen burzsoá felfogást. És az American következetes. Jia leleplezi — ami előttünk nem titok — hogy itt megfosztották a tömegeket az elemi jogoktól és szabadságoktól ; ha megállapítja, hogy a burzsoá demokrácia itt, is roszszul sikerült és csak a “régi jó idők” visszatérése hozza meg a tisztulást, akkor a mi kötelességünk arra utalni, hogy a múltban is éppen azok voltak a dolgok intézői, akik most: a tőkések. És ha egyszer jobban, máskor rosszabbul csinálták a “demokrácia” üzletét, ez csak azt bizonyítja, hogy minden olyan demokrácia, amely nem a tömegek, a munkásosztály érdekét szolgálja, amely nem a termelés, az ipar demokráciája — csak csőddel végződhetik akár itt, akár Németországban. A MAGYAR “ÁLLAMTANÁCS” Egy párisi híradás szerint Magyarországon egy “államtanács” veszi át az ügyek intézését. A vajúdó helyzet megoldását úgy tervezik a szövetségesek, hogy a hercegprímásból, a Kúria elnökéből, a miniszterelnökből és a magyar békedelegáció elnökéből álló “államtanács” kezéibe helyezik a hatalmat a jövő tavaszig, amikor megejtik a választásokat a nemzetgyűlésre. A kapitalista sajtó, az ellenforradalmi és királypárti amerikai magyar polgári sajtóval egyetemben, hónapok óta azt kiabálja, hogy a magyar forradalmárok és kom- munisták “erőszakos, önkényes uralommal, a nép akarata ellenére kormányoztak”. A klerikális fehér terroristák- ról— állítólag — az a véleménye az ántantnak, hogy ezek nem képviselik a magyar nép akaratát és igy nem is állt szóba velük. És a képmutatásnak az a vége, hogy egy “ál-lamtanácsot” ültetnek a nép nyakára, ezzel akarnak békét kötni s ezt hajlandók “törvényes” kormánynak elismertül . Szép! Okos és következetes eljárás. Mindenki tanulhat belőle. A hercegprímást Ferenc József nevezte ki, a Kúria elnökét Károly császár, a miniszterelnököt József főherceg, a békedelegáció fejét pedig a magyar mágnások és az antánt közösen fogják kijelölni. Ez az “államtanács” aztán a magyar munkásnép akaratát fogja képviselni. Kell-e ehhez még magyarázat? Nem. Ezt megérti minden öntudatos magyar munkás és ebből megérti azt is, hogy mily súlyos küzdelmet kell folytatnia, hogy ismét és véglegesen végezzen a királyi reakcióval. A nagy munkában nekünk — amerikai magyar proletároknak — is részt kell vennünk. A királypárti reakc eiót lehetetlenné kell tennünk ebben az országban is, mert a Népszava és Szabadság napilapokon kívül egy sereg re- akciós és klerikális érdekszövetség támogatja a magyar pogromisták uralmát és a királyságot. A magyar radikális munkásságnak kötelessége Amerikában elvégezni azt a tisztító munkát, amely megakadályozza a reakciót abban, hogy a hazatérők százezreit a proletárság ellen és a monarchia mellett állítsa harcba. A fehér rablóhadnak, a klerikális lovagoknak és pogromistáknak nem lehet tartós az uralma, ha a világ közvéleménye előtt az amerikai magyarok százerei sorakoznak fel a reakció elleni harcra. A letört magyar proletariátust az amerikai magyar forradalmi munkásságnak kell felemelnie és segíteni győzelemre. Mert testvéreink győzelme — a munkásosztály győzelmét jelenti einti -pa— HOGY GONDOLKOZNAK A BÁNYÁSZOK ? (W. Wart, a Diai-ben.) Miért gondolják a bányászok, hogy a háborúnak vége van és vele együtt a háborús sztrájk-ellenes szerződéseknek is? Miért gondolják, hogy igazuk van a bérekre és a munkaidőre vonatkozó “tárgyalás” követelésében, az “egyeztető bizottság” döntésének az elfogadása helyett? Miért gondolják, hogy a hat órai munkanap és az ötnapos munkahét követelése — mint legelső követelés az alkudozásban, — méltányos? Miért gondolják azt, hogy a kormány minden vörös radikálisnak a kezére játszik a szénbányászok között, annak a meggyőződésnek a terjesztésében, hogy a kormány és a munkáltatók a háborút csak ürügyül használták fel, a munkások tőrbecsalására, a hazafiság leple alatt. Miért gondolkodnak így a bányászok? Talán tévednek egyikmásik dologban. Talán őrült az egyes feltevés. De 400.000 munkásnak az őrültsége nagyon fontos dolog. Miért őrültek Ha nem a munkaügyi miniszter, hát az orvosok megmondhatnák. Ehelyett azonban nekünk magunknak kell ezt kikeresni. A bányaszervezet tisztviselőinek a nyilvános kijelentéseiből nem tudhatjuk meg, mert azok műszaki kifejezéseket használnak. Nagyon gyakran használnak szakszervezeti kifejezéseket és azt hiszik, — mint a diplomaták — hogy az emberiségnek az az elfogadott nyelvezete. Például azt mondják, hogy hajlandók a “tárgyalásra fentartás nélkül.” Mit értünk ezalatt? A magánbeszélgetésükből kitűnik, hogy többet is értenek alatta, mint amit a szavak jelentenek. A “tárgyalás” alatt azt értik, hogy a munkáltatókkal közvetlenül akarják az ügyeiket elintézni és azt is jelenti, hogy nem bíznak a “semleges” fórumok által kinevezett “egyeztető bizottságokéban, amelyeken “pártatlan” emberek döntenek. De miért? A “fentartás nélkül” alatt azt értik, hogy minden követelésüket hajlandók a “tárgya- lás” tárgyává tenni, de azt is értik alatta, hogy a sztrájkolás jogát minden körülmények között fentartják és tovább egy percre sem hajlandók a sorsukat a “közös amerikai voltunkra” bízni, mi. Miért? Miért nem bíznak a “semleges” és “pártatlan” személyekben? És a munkáltatóikkal szemben állva, miért nem tartják a “közös amerikai voltunkat” elég jó fegyvernek? Még a magánbeszélgetésükben sem adnak teljesen kielégítő feleletet ezekre a kérdésekre, mert a feleletek egy elméletet foglalnának magukban. Az osztályharc elméletét. Ettől az elmélettől távol tartják magukat. Az amerikanizmus képviselői és hazafiak. Ha egy tagjuk ahhoz a forradalmi szervezethez, az I. W. W.-hoz csatlakozik, akkor kizárják a szervezetükből. Nem régen egy egész kerületi szervezetet kizártak, mert a tisztviselők az Egy Nagy Szervezethez csatlakoztak. De minden elmélet nélkül is lemarják a tények a mázt. Az elnök “semleges.” A tüzelőanyag adminisztrációja is “semleges.” A végrehajtó közegek, nem egy osztály akaratát hajtják végre, “semlegesek.” Az intézményeink “osztálynélküli” jellege szerint, felesküdtek a “semlegességre és “pártatlanságra.” Az Egyesült Államok kormányának törvényhozó és végrehajtó tisztviselői a legmagasabb fokot képviselik a “semlegesség” és a “pártatlanság” terén. A bányászok elvetik az osztályharc elméletét. De elvethetik-e az “osztálytalan” állam elméletét? Egy évvel ezelőtt ezek a “semleges” és “pártatlan” személyek Washingtonban háromféleképen ellenőrizték a bányatulajdonosokat. Ezeket mind elvetették. De elvetették a szénkészlet aránylagos elosztását, a fogyasztók szüksége és társadalmi fontossága szerint. Elvetették a szén előállítására a költségekre vonatkozó adatok számontartását. És elvetették a szén árának a szabályozását. Ezeket a legfőbb “semleges” nek, az elnöknek a kijelentésére vetették el. ő mondta, hogy a háborúnak vége van és a legokosabb dolog “az üzletről levenni a hámot.” A bányatulajdonosokról hamarosan levették. Már hónapok óta nem jelentik be az árak emelkedését, pedig mindenütt emelték, ahol csak lehetett. Már hónapok óta nem a legszükségesebb célok használata szerint, hanem a legtöbbet ígérők számára küldik. Már hónapok óta nem tesznek jelentést sem a költségekről, sem az árakról, tehát a hasznukról senki sem tud. Az elnök kijelentését, a kongresszus még túlhaladta. Például, amikor a szövetségi bizottság a legfőbb iparokban továbbra is számon akarta tartani a termelés költségeit, a kongresszus nem adta ebbe beleegyezését. Tehát nemcsak, hogy a “hámot” vették le, hanem még azt sem akarják tudni, hogy merre járnak. A republikánus kongresszus és a demokratikus kormány megegyezett abban, hogy a bányatulajdonosokat illetőleg a háborúnak vége van. Mostan, amikor a bányászoknak azt mondják, hogy a háború tovább folyik még mindig, akkor csak arról győzik meg a bányászokat, hogy az Egyesült Államok kormányában a “semleges” és a “pártatlan” egyének nem dominálnak. A United Mine Workers tisztviselői Washingtonban nem jöhettek más következtetésre. • Úgy látszik, hogy nem általános, hanem csak a szénbányász iparra vonatkozólag jöttek egy bizonyos következtetésre: az Egyesült Államok kormánya másféle háborút tart a munkáltatók számára, mint a munkások számára. Tehát a cikkünk első két kérdésére a felelet ugyanaz. A bányászok azt gondolják, hogy a háborúnak vége van, mert a kormány a bányatulajdonosok számára kijelentette, hogy vége van. És azt gondolják, hogy igazuk van, amikor az “egyeztetést” visszautasítják, mert az “egyeztetőket” a kormány nevezné ki, amely (a bányaiparban) világosan és gyalázatosan kimutatta, hogy nem “semleges” és nem pártatlan. Az “egyztetést” (arbitration) a kormány agyonütötte, amikor a bányatulajdonosoknak hosszú szabadságot adott, a bányászokat pedig még keményebb munkába fogta a német ellenség ellen és ezzel leleplezte az amerikaiatlan osztály tudatosságot. De a bányászok képviselői nem nevezik ezt osztálytudatosságnak, hanem “tévedésnek.” Az “osztálytalan” kormányzat elméletét elvitázhatatlannak tartják. Azt tartják, hogy a kormányzat még mindig nem osztálykormányzat, csak valamelyest félrevezetett kormányzat, a bányaipar kérdésében. Ennek a véleménynek persze semmi köze sincs a logikához. De nagyon sok köze van az alkotó evolúcióval. Ez a vélemény a bányászoknak olyan pozíciót biztosít, amelyről — ha akarnák — magukat az össznépességnek a bajnokaivá jelenthetnék ki és a szénipar tudományos újjászervezését követelhetnék. És nemcsak a szépiparban, hanem minden iparban kierőszakolhatnák a közjó számára az újjászervezést és olyan kormánynak a megválasztását, amely ezt támogatná. (Vége, következik.) ----------O^1—---r A razziák egyik áldozata meghalt Ellis Islandon Többen haldokolnak az összevert emberek közül. A hatóságok mindent titkolnak. Charles Recht ügyvéd értesítést kapott tegnap, hogy a pénteken és szombaton tartott razziákon elfogott oroszok közül egy ember meghalt Ellis Islandon és mások is közel vannak a halálhoz. De a jelentésről lehetetlen volt megerősítést szerezni, mert a hatóságok minden információt visszatartanak. Jelentik, hogy Hyman Lachowsky, akinek 20 éves börtönbüntetését a supreme court hétfőn megerősítette, halálán van, a brutális ütések következtében, melyeket a Russian Peoples’ Ploaseban tartott pénteki razzián kapott. 10.000 dollár bail mellett szabadlábon volt, amikor a hatósági vérebeknek a kezébe került. A Russian Workmen and Peasent Daily című lap személyzete előre tudta, hogy a detektívek folytatni fogják gyilkos munkájukat és hétfőn nem mentek be az irodába. Amikor a kopók megérkeztek és zárva találták az épületet, a ház ügynökétől követelték a kulcsokat. Az ügynöknek azonban nem voltak kulcsai, erre valami szerszámot kértek tőle, amivel kifeszíthetik az ajtókat. Az ügynök nem akart részese lenni a betörésnek és azt kérdezte, hogy mi jogon akarnak benyomulni az épületbe, a detektívek azt felelték, hogy semmi köze hozzá, erre betörtek egy ablakot és bemásztak a házba. Délután 4 órától este 7 óráig dolgoztak a helyiségben, elpusztították az összes rekordokat, összetörtek két új nyomógépet, melyeket ezelőtt három hónappal vásárolt a lap. A Workmen and Peasant Daily elég elővigyázatos volt, hogy a gépeket biztosítsa a hasonló vandalizmus és zendülések ellen. A Phoenix Insurance Companynál vették ki a kötvényt. Short ügyvéd kijelentette, hogy a Phoenix Insurance Company megtudta a garázdálkodók nevét és lépéseket tett a bűnvádi eljárás megindításra. A várostól pedig kártérítést fog követelni az összetört gépekért. Nem akarnak katonai kiképzést A Columbia egyetem 300 hallgatója elmaradt a gyakorlatokról. A 22-ik gyalogezred kaszárnyájában hiába vártak tegnap a tisztek az egyetemi hallgatókra, akikből ágyútól teleket akarnak nevelni. Mintegy 300 egyetemi hallgató tagadta meg a kötelező jelentkezést, noha valamennyit értesítették úgy az állam részéről, mint kaszárnyából. A tisztek dühösek voltak tegnap este és kijelentették, hogy néhány napon belül drasztikus lépések fognak történni a “delikvensek” megrendszabályozására, Berger újra föllép a kerületében. WASHINGTON, nov. 12. — Victor E. Berger szocialista képviselő, akit a kongresszus megfosztott tegnap a mandátumától, visszautazott Milwaukeeba, ahol megindítja a kampányt és újra jelöltetni fogja magát képviselőnek. Minden jel arra mutat, hogy a republikánusok és a demokraták szövetségre fognak lépni, hogy Bergert megbuktassák. November 20-án döntenek a prohibició kérdésében WASHINGTON, nov. 11. — A supreme court november 20-ra tűzte ki a kihallgatást a háborús prohibició alkotmányossága ügyében. A kormány ugyanis megfellebbezte a Kentucky-i szövetségi bíróságnak azt a döntését, hogy a háborús italtilalmi törvény alkotmányellenes. A kormány sietteti a perben a mielőbbi döntést. SZERKESZTŐI ÜZENETEK (E rovatban bárkinek a kerdésére islvftsen vAlaszolunk. Csak t Irtával, kap-verAppel írott levelekre adunk vA-íRSzt. Névtelen Hm nilkiMI level#*kra nem válaszolunk. Leveleket is cikkeket nem őrzlünk most és nem kill* dtunk ▼Issza. J. Sch. Pittsburgh. Jobban teszi, ha magával viszi. Olvasó, New York. A rajzot megkaptuk, felragasztottuk, 8501. Cleveland. 1. Csak egy mód van: kártérítési pert indítani a társulat ellen. 2. A jelenlegi ipari rendszabályokat nem ismerjük. 3. Csak a ledolgozott időt köteles megfizetni. Sz. J. Trenton. A vita megtartásáról nincs tudomásunk. S. V. Niles, O. Felhasználjuk. G. J. City, Passaicon és Patersonban vannak nagy számmal. JAPÁN A UNIÓK BEVEZETÉSÉRE KÉSZÜL ELŐ Írta: ANISE. (A seattle-i Union Record-ból.) A központi munkástanácsban, amikor a Mooney és a carpenter-sztrájkokról és egyéb kérdések felől tanácskoztak, a fal mellett elhelyezett székek egyikén ült Okada, egy japáni kormányzó, aki akkor látott először életében egy amerikai munkásmozgalmat. Később, mialatt a teremben a szavazásokat ejtették meg, bemutattam őt az előszobában William Short és Bert Swainnak, akikkel rögtön megállapodásra jutott, hogy tárgyalni fog velük a United Mine Workers és a Metal Trades Council szervezetek felől. Okada kormányzót Japánból küldték ide hat hónapi útra, hogy tanulmányozza az amerikai közigazgatást és a munkásmozgalmakat és ezekről jelentést tegyen a japán hatóságoknak. Ez volt az első eset, hogy egy japán kormányzót küldtek ki hasonló tanulmányútra. KÉRDEZŐSKÖDIK AZ UNIÓK FELŐL. “Mi az ön véleménye a “One Big Union” eszméjét illetőleg?” volt a kormányzó első kérdése. Nekünk Japánban nincs igazi uniónk és nagyon sokan törvény által akarják megakadályozni az uniók bevezetését. De legtöbben elismerjük, hogy az uniók elkerülhetetlenek és ezért tudni akarjuk, hogy melyik szervezet a legmegfelelőbb a nép érdekeinek megvédésére.” “Az önök A. F. és L. szervezete nem-e inkább a képzett munkások megszervzésén fáradozik? És a képzett munkások növekedő bére nem emeli-e a drágaságot a közönséges munkás részére, és ezáltal a szakképzett munkás nem zsákmányolja-e ki a közönséges munkást?” volt a legközelebbi kérdés. “Ha önök a szervezkedést most kezdenék és nem kellene félniök, hogy a nemzetközi tisztviselők megtörik seattle-i munkásmozgalmukat, megkezdenék-e a szervezkedést a “One Big Union”-ba? Hogyan osztanák fel ezt a gyűléseket illetőleg, gyárak szerint?” Furcsa kérdések voltak ezek egy kormányzótól, ezért egy kis idő múlva szerepet cseréltünk. — “Milyen előfeltételek kívántatnak meg ahhoz, hogy valaki Japánban kormányzó legyen?” kérdeztem tőle. “A lagas hivatalnokokat — szólt a kormányzó — a szakképzett jelöltek névsorából maga a császár nevezi ki. Előfeltételek a rendes egyetemi vizsgálatok sikeres letétele, a gazdaságtanból, jogból, kereskedelmi törvényekből, közigazgatási törvényekből és minden más tárgyból, amelyre szakmájukban szükségük van. Ezután mint tanulók szereznek gyakorlatot az összes tisztviselői állásokban, hogy munkájukat, teljesen értsék. Később, ha üresedés fordul elő, kinevezik a jelöltek névsorából és ettől kezdve nyitva áll előtte az út, hogy tovább haladjon. “A községi igazgatás különbözik és sokban hasonlít az Egyesült Államok kormányzatához. A mi polgármestereinket és tanácsosainkat választják és ugyanolyan kötelességeik vannak, mint itt Seattleban.” “Kik szavazhatnak a polgármesterre?” kérdeztem. “A tulajdon leírása ad jogot a szavazásra. Csakis az adófizetők szavazhatnak — válaszolta a kormányzó. — Jelenleg mozgalom indult meg, hogy ezt megváltoztassák és, hogy a műveltség adja meg a szavazati jogot”. “Milyen munkásszervezetek vannak Japánban?” — kérdeztem. . “Elsősorban a Mr. Suzuki szervezetet említem, — válaszolt a kormányzó. — Ez a szervezet' a Yuai^UKai, vagyis“fajtársak társasága”, amelybe nem szakítnák/szerint, de inkább ?. ‘One Big Union”-hoz hasonló al^|)okQn|:'szervezkednej|j Tagokkal bir mindenütt egész Japánban, ámbár egy gyárbajt sem találhatók nagy számmal.” “Mi a szervezet iránya?” kérdeztem újból. “Leginkább sztrájkokkal foglalkozik. Japánban a sztrájkok még mindig tömegmozgalmak. Bizonyos gyárakban a munkások elégedetlenek és rögtön sztrájkba lépnek. Ha van közöttük egy Yuai Kai tag, akkor az rendesen ipagára vállalja a sztrájk vezetését, mert többet tud az ilyen dolgokról, mint a többiek. Egyszersmind agitál is a munkások között. ‘A Yuai KaU a legradikálisabb szervezet, de Mr. Suzuki azt állítja, hogy a munkáltató és a munkások között teljes megértésnek kell léteznie, ezért azt hiszem, hogy nem radikális. Szervezetében a munkások egynémelyike sokkal radikálisabb, mint ő és nincsenek vele megelégedve. A TOKIÓI ACÉLMUNKÁSOK SZERVEZKEDNEK. « “A háború alatt Tokióban az iparban az acélmunkások unióját vezették be. Azt hiszem, ez az egyedüli ipari unió. De mióta eljöttem, a kawasaki hajógyár munkásai (a legnagyobb hajógyár Japánban) szabotázsoltak, lassabban dolgoztak, hogy magasabb béreket kapjanak. Az összes munkások egyesültek és győztek. “A nagy iparokban, 1.az acéliparban, a hajóépítésnél, a szövésnél, a munkások mindinkább kezdenek öntudatra ébredni. A kisebb iparokban a régi, hűséges viszony a munkáltató és a munkás között még mindig fennáll. “Egész Japánban különböző szervezeteket találunk elterjedve, de ezekbe a munkáltatók és a munkások is beletartoznak, ezért nem igen nevezhetnénk unióknak.” “Inkább a középkori társulatokhoz hasonlítanak”, — feleltem. “Igen, azt hiszem, — szólt a kormányzó. — Például a retektenyésztők az egyik megyében, a cipészek a másikban egyesülnek és dolgoznak saját szakmájuk előmozdítására. Régen a munkáltató és a munkás közötti viszony inkább a családi viszonyhoz hasonlított. “De az ellenségeskedés az osztályok között gyorsan nő. A közeljövőben bizonyára igen sok unió lesz hasonló az amerikai uniókhoz. A tokiói főbb hivatalnokok és üzletemberek az uniókról tárgyalnak. Úgy érzik, hogy minden gyárban szükséges egy unió, de nem tudom, hogy ez helyes-e?” “Tilosak-e az uniók Japánban?” — kérdeztem. “Nem, nem tilosak, — felelte a kormányzó. — Ugyan a gyülésezéseket és a nép szervezkedését zavargások céljából törvény tiltja, és némelyek azt mondják, hogy ezt az uniók ellen is fel lehetne használni, de belügyminiszterünk kijelentette, hogy semleges az uniókkal szemben, sőt mi több, az országban olyan törvényjavaslatról tárgyalnak, amely az uniókat kötelezővé tenné a gyárak és telepek szerint.”