Előre, 1919. november (15. évfolyam, 2430-2459. szám)

1919-11-13 / 2442. szám

EL® RE­­­KOMMUNISTA PÁRT MAGYAR SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA. Bnnsrniian Dully Newspaper Published Dally and Sunday Published tíy the _^'fíGl2iO^©**iöw44í ' Business managers: Hungarian Federation of EUGENE H. NEUWALD the Communist Party. CTI^OES COUNCIL fc and JULIUS LIGETI. 5 East 3rd St., New York. r '* 5 East 3rd St., New York, relephone: Orchard 8390. Telephone: Orchard 8390. A ROSSZUL SIKERÜLT “DEMOKRÁCIA” A kapitalista sajtó egy része az utóbbi eseményekkel kapcsolatban a “ demokráciáról ” mond véleményt, amely­ből egy nagyon érdekes megállapítást szűrhetünk le. Az egyik lap — a N. Y. American — vezércikkben sírja visz­­sza a “régi jó időket”, amikor — szerinte — volt demo­krácia az Egyesült Államokban. Az American vezércik­kéből tehát már első szuszra meg kell állapítanunk azt az ismert tényt, hogy ma nincs demokrácia, még polgári ér­telemben vett demokrácia sem, ebben az országban. “A német nép egy év után már nincs megelégedve a köztársasággal és a “régi jó időket” óhajtja vissza”, — állapítja meg az American és noha az amerikai népnek már hosszú ideje köztársasága van — itt sincs mindenki megelégedve vele. A németek tehát — az American szerint — a császár­ságot, sírják vissza, mint “régi jó időket”. Várjon mit sírjon vissza a demokráciában oly cudarul csalódott ame­rikai ember? Erre azt mondja a kapitalista lap, hogy ha a hatalom kifárad a deportálásokban, a bebörtönözések­­ben, ha elmúlik az a háborús hisztéria, amely az ellenvéle­ményt mindjárt “árulás”-nak bélyegezi; ha kihal a lin­cselő szellem a csőcselékből; ha visszaállítják a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságokat és végül, — ha meg­szüntetik a kémkedési törvényt, a cenzúrát — akkor a de­mokratikus kormányformát mindjárt láthatják ebben a köztársaságban azok, akik elégedetlenek — mint a néme­tek — a köztársasággal. A kapitalista sajtótól nem várhatunk egyebet, mint kapitalista gondolkodást, következetes vagy követke­zetlen burzsoá felfogást. És az American következetes. Jia leleplezi — ami előttünk nem titok — hogy itt meg­fosztották a tömegeket az elemi jogoktól és szabadságok­tól ; ha megállapítja, hogy a burzsoá demokrácia itt, is rosz­­szul sikerült és csak a “régi jó idők” visszatérése hozza meg a tisztulást, akkor a mi kötelességünk arra utalni, hogy a múltban is éppen azok voltak a dolgok intézői, akik most:­­ a tőkések. És ha egyszer jobban, máskor rosszabbul csinálták a “demokrácia” üzletét, ez csak azt bizonyítja, hogy minden olyan demokrácia, amely nem a tömegek, a munkásosztály érdekét szolgálja, amely nem a termelés, az ipar demokráciája — csak csőddel végződhe­tik akár itt, akár Németországban. A MAGYAR “ÁLLAMTANÁCS” Egy párisi híradás szerint Magyarországon egy “ál­lamtanács” veszi át az ügyek intézését. A vajúdó hely­zet megoldását úgy tervezik a szövetségesek, hogy a her­cegprímásból, a Kúria elnökéből, a miniszterelnökből és a magyar békedelegáció elnökéből álló “államtanács” kezé­i­be helyezik a hatalmat a jövő tavaszig, amikor megejtik­ a választásokat a nemzetgyűlésre.­­ A kapitalista sajtó, az ellenforradalmi és királypárti amerikai magyar polgári sajtóval egyetemben, hónapok óta azt kiabálja, hogy a magyar forradalmárok és kom-­ munisták “erőszakos, önkényes uralommal, a nép akarata­ ellenére kormányoztak”. A klerikális fehér terroristák-­ ról­­— állítólag — az a véleménye az ántantnak, hogy ezek­­ nem képviselik a magyar nép akaratát és igy nem is állt szóba velük. És a képmutatásnak az a vége, hogy egy “ál-­­lamtanácsot” ültetnek a nép nyakára, ezzel akarnak békét kötni s ezt hajlandók “törvényes” kormánynak elismer­tül­­ . Szép! Okos és következetes eljárás. Mindenki ta­nulhat belőle. A hercegprímást Ferenc József nevezte ki, a Kúria elnökét Károly császár, a miniszterelnököt Jó­zsef főherceg, a békedelegáció fejét pedig a magyar mág­nások és az an­tánt közösen fogják kijelölni. Ez az “ál­lamtanács” aztán a magyar munkásnép akaratát fogja képviselni. Kell-e ehhez még magyarázat? Nem. Ezt megérti minden öntudatos magyar munkás és ebből meg­érti azt is, hogy mily súlyos küzdelmet kell folytatnia, hogy ismét és véglegesen végezzen a királyi reakcióval. A nagy munkában nekünk — amerikai magyar pro­letároknak — is részt kell vennünk. A királypárti reakc­ eiót lehetetlenné kell tennünk ebben az országban is, mert a Népszava és Szabadság napilapokon kívül egy sereg re-­­ akciós és klerikális érdekszövetség támogatja a magyar­ pogromisták uralmát és a királyságot. A magyar radiká­­­lis munkásságnak kötelessége Amerikában elvégezni azt a tisztító munkát, amely megakadályozza a reakciót abban,­­ hogy a hazatérők százezreit a proletárság ellen és a mon­archia mellett állítsa harcba. A fehér rablóhadnak, a kle­rikális lovagoknak és pogromistáknak nem lehet tartós az uralma, ha a világ közvéleménye előtt az amerikai ma­gyarok százerei sorakoznak fel a reakció elleni harcra. A letört magyar proletariátust az amerikai magyar forra­dalmi munkásságnak kell felemelnie és segíteni győze­lemre. Mert testvéreink győzelme — a munkásosztály győ­zelmét jelenti einti -pa— HOGY GONDOLKOZNAK A BÁNYÁSZOK ? (W. Wart, a Diai-ben.) Miért gondolják a bányászok, hogy a háborúnak vége van és ve­le együtt a háborús sztrájk-elle­nes szerződéseknek is? Miért gondolják, hogy igazuk van a bérekre és a munkaidőre vonatkozó “tárgyalás” követelé­sében, az “egyeztető bizottság” döntésének az elfogadása helyett? Miért gondolják, hogy a hat órai munkanap és az ötnapos munkahét követelése — mint leg­első követelés az alkudozásban, — méltányo­s? Miért gondolják azt, hogy a kormány minden vörös radikális­nak a kezére játszik a szénbányá­szok között, annak a meggyőző­désnek a terjesztésében, hogy a kormány és a munkáltatók a há­borút csak ürügyül használták fel, a munkások tőrbecsalására, a ha­­zafiság leple alatt. Miért gondolkodnak így a bá­nyászok? Talán tévednek egyik­másik dologban. Talán őrült az egyes feltevés. De 400.000 mun­kásnak az őrültsége nagyon fon­tos dolog. Miért őrültek Ha nem a munkaügyi miniszter, hát az orvosok megmondhatnák. Ehe­lyett azonban nekünk magunk­nak kell ezt kikeresni. A bányaszervezet tisztviselői­nek a nyilvános kijelentéseiből nem tudhatjuk meg, mert azok műszaki kifejezéseket használnak. Nagyon gyakran használnak szakszervezeti kifejezéseket és azt hiszik, — mint a diplomaták — hogy az emberiségnek az az el­fogadott nyelvezete. Például azt mondják, hogy hajlandók a “tárgyalásra fentar­­tás nélkül.” Mit értünk ezalatt? A magánbeszélgetésükből kitű­nik, hogy többet is értenek alatta, mint amit a szavak jelentenek. A “tárgyalás” alatt azt értik, hogy a munkáltatókkal közvetlenül akar­ják az ügyeiket elintézni és azt is jelenti, hogy nem bíznak a “semleges” fórumok által kineve­zett “egyeztető bizottságokéban, amelyeken “pártatlan” emberek döntenek. De miért? A “fentartás nélkül” alatt azt értik, hogy minden kö­vetelésüket hajlandók a “tárgya-­ lás” tárgyává tenni, de azt is ér­tik alatta, hogy a sztrájkolás jo­gát minden körülmények között fentartják és tovább egy percre sem hajlandók a sorsukat a “kö­zös amerikai voltunkra” bízni, mi.­­ Miért? Miért nem bíznak a “semle­ges” és “pártatlan” személyek­ben? És a munkáltatóikkal szem­ben állva, miért nem tartják a “közös amerikai voltunkat” elég jó fegyvernek? Még a magánbe­szélgetésükben sem adnak telje­sen kielégítő feleletet ezekre a kérdésekre, mert a feleletek egy elméletet foglalnának magukban. Az osztályharc elméletét. Ettől az elmélettől távol tartják magu­kat. Az amerikanizmus képviselői és hazafiak. Ha egy tagjuk ahhoz a forradalmi szervezethez, az I. W. W.-hoz csatlakozik, akkor kizárják a szervezetükből. Nem régen egy egész kerületi szerve­zetet kizártak, mert a tisztviselők az Egy Nagy Szervezethez csat­lakoztak. De minden elmélet nél­kül is lemarják a tények a mázt. Az elnök “semleges.” A tüzelő­anyag adminisztrációja is “semle­ges.” A végrehajtó közegek, nem egy osztály akaratát hajtják vég­­re, “semlegesek.” Az intézmé­nyeink “osztálynélküli” jellege szerint, felesküdtek a “semleges­ségre és “pártatlanságra.” Az Egyesült Államok kormányának törvényhozó és végrehajtó tisztvi­selői a legmagasabb fokot képvi­selik a “semlegesség” és a “pár­tatlanság” terén. A bányászok elvetik az osztályharc elméletét. De elvethetik-e az “osztálytalan” állam elméletét? Egy évvel ezelőtt ezek a “sem­leges” és “pártatlan” személyek Washingtonban háromféleképen ellenőrizték a bányatulajdonoso­kat. Ezeket mind elvetették. De elvetették a szénkészlet arányla­­gos elosztását, a fogyasztók szük­sége és társadalmi fontossága sze­rint. Elvetették a szén előállítá­sára a költségekre vonatkozó ada­tok számontartását. És elvetet­ték a szén árának a szabályozását. Ezeket a legfőbb “semleges” nek, az elnöknek a kijelentésére vetették el. ő mondta, hogy a há­borúnak vége van és a legoko­sabb dolog “az üzletről levenni a hámot.” A bányatulajdonosokról hama­rosan levették. Már hónapok óta nem jelentik be az árak emelke­dését, pedig mindenütt emelték, ahol csak lehetett. Már hónapok óta nem a legszükségesebb célok használata szerint, hanem a leg­többet ígérők számára küldik. Már hónapok óta nem tesznek je­lentést sem­ a költségekről, sem az árakról, tehát a hasznukról senki sem tud. Az elnök kijelentését, a kon­gresszus még túlhaladta. Például, amikor a szövetségi bizottság a legfőbb iparokban továbbra is számon akarta tartani a termelés költségeit, a kongresszus nem ad­ta ebbe beleegyezését. Tehát nem­csak, hogy a “hámot” vették le, hanem még azt sem akarják tud­ni, hogy merre járnak. A repub­likánus kongresszus és a demok­ratikus kormány megegyezett ab­ban, hogy a bányatulajdonosokat illetőleg a háborúnak vége van. Mostan, amikor a bányászok­nak azt mondják, hogy a háború tovább folyik még mindig, akkor csak arról győzik m­eg a bányá­szokat, hogy az Egyesült Álla­mok kormányában a “semleges” és a “pártatlan” egyének nem do­minálnak. A United Mine Workers tiszt­viselői Washingtonban nem jö­hettek más következtetésre. • Úgy látszik, hogy nem általános, ha­nem csak a szénbányász iparra vonatkozólag jöttek egy bizonyos következtetésre: az Egyesült Ál­lamok kormánya másféle háborút tart a munkáltatók számára, mint a­ munkások számára. Tehát a cikkünk első két kér­désére a felelet ugyanaz. A bá­nyászok azt gondolják, hogy a háborúnak vége van, mert a kor­mány a bányatulajdonosok szá­mára kijelentette, hogy vége van. És azt gondolják, hogy igazuk van, amikor az “egyeztetést” visszautasítják, mert az “egyez­­tetőket” a kormány nevezné ki, amely (a bányaiparban) világo­san és gyalázatosan kimutatta, hogy nem “semleges” és nem pár­tatlan. Az “egyztetést” (arbitration) a kormány agyonütötte, amikor a bányatulajdonosoknak hosszú sza­badságot adott, a bányászokat pe­dig még keményebb munkába fogta a német ellenség ellen és ezzel leleplezte az amerikaiatlan osztály tudatosságot. De a bányászok képviselői nem nevezik ezt osztálytudatosságnak, hanem “tévedésnek.” Az “osz­tálytalan” kormányzat elméletét elvitázhatatlannak tartják. Azt tartják, hogy a kormányzat még mindig nem osztálykormányzat, csak valamelyest félrevezetett kormányzat, a bányaipar kérdésé­ben. Ennek a véleménynek per­sze semmi köze sincs a logikához. De nagyon sok köze van az alkotó evolúcióval. Ez a vélemény a bányászoknak olyan pozíciót biztosít, amelyről —­ ha akarnák — magukat az össznépességnek a bajnokaivá je­lenthetnék ki és a szénipar tudo­mányos újjászervezését követel­hetnék. És nemcsak a szépipar­ban, hanem minden iparban ki­erőszakolhatnák a közjó számára az újjászervezést és olyan kor­mánynak a megválasztását, amely ezt támogatná.­­ (Vége, következik.) ----------O^1—---r A razziák egyik áldozata meghalt Ellis Islandon Többen haldokolnak az összevert­ emberek közül. A hatóságok mindent titkolnak. Charles Recht ügyvéd értesí­tést kapott tegnap, hogy a pénte­ken és szombaton tartott razziá­kon elfogott oroszok közül egy ember meghalt Ellis Islandon és mások is közel vannak a halál­hoz. De a jelentésről lehetetlen volt megerősítést szerezni, mert a hatóságok minden információt visszatartanak. Jelentik, hogy Hyman L­a­­chowsky, akinek 20 éves börtön­büntetését a supreme court hét­főn megerősítette, halálán van, a brutális ütések következtében, melyeket a Russian Peoples’ Ploaseban tartott pénteki razzián kapott. 10.000 dollár bail mellett szabadlábon volt, amikor a ható­sági vérebeknek a kezébe került. A Russian Workmen and Pea­­sent Daily című lap személyzete előre tudta, hogy a detektívek folytatni fogják gyilkos munká­jukat és hétfőn nem mentek be az irodába. Amikor a kopók meg­érkeztek és zárva találták az épü­letet, a ház ügynökétől követel­ték a kulcsokat. Az ügynöknek azonban nem voltak kulcsai, erre valami szerszámot kértek tőle, a­mivel kifeszíthetik az ajtókat. Az ügynök nem akart részese lenni a betörésnek és azt kérdez­te, hogy mi jogon akarnak be­nyomulni az épületbe, a detektí­vek azt felelték, hogy semmi kö­ze hozzá, erre betörtek egy abla­kot és bemásztak a házba. Dél­után 4 órától este 7 óráig dolgoz­tak a helyiségben, elpusztították az összes rekordokat, összetör­tek két új nyomógépet, melyeket ezelőtt három hónappal vásárolt a lap. A Workmen and Peasant Dai­ly elég elővigyázatos volt, hogy a gépeket biztosítsa a hasonló vandalizmus és zendülések ellen. A Phoenix Insurance Company­­nál vették ki a kötvényt. Short ügyvéd kijelentette, hogy a Phoenix Insurance Com­pany megtudta a garázdálkodók nevét és lépéseket tett a bűnvádi eljárás megindításra. A várostól pedig kártérítést fog követelni az összetört gépekért. Nem akarnak katonai kikép­zést A Columbia egyetem 300 hallga­tója elmaradt a gyakorlatokról. A 22-ik gyalogezred kaszárnyá­jában hiába vártak tegnap a tisz­tek az egyetemi hallgatókra, akikből ágyútól tel­eket akarnak nevelni. Mintegy 300 egyetemi hallgató tagadta meg a kötelező jelentkezést, noha valamen­nyit értesítették úgy az állam részé­ről, mint kaszárnyából. A tisztek dühösek voltak teg­nap este és kijelentették, hogy néhány napon belül drasztikus lépések fognak történni a “deli­kvensek” megrendszabályozásá­­ra, Berger újra föllép a kerüle­tében. WASHINGTON, nov. 12. — Victor E. Berger szocialista kép­viselő, akit a kongresszus meg­fosztott tegnap a mandátumától, visszautazott Milwaukeeba, ahol megindítja a kampányt és újra jelöltetni fogja magát képviselő­nek. Minden jel arra mutat, hogy a republikánusok és a demokra­ták szövetségre fognak lépni, hogy Bergert megbuktassák. November 20-án döntenek a prohibició kérdésében WASHINGTON, nov. 11. — A supreme court november 20-ra tűzte ki a kihallgatást a háborús prohibició alkotmányossága ügyé­ben. A kormány ugyanis megfel­lebbezte a Kentucky-i szövetségi bíróságnak azt a döntését, hogy a háborús italtilalmi törvény alkot­mányellenes. A kormány sietteti a perben a mielőbbi döntést. SZERKESZTŐI ÜZENETEK (E rovatban bárkinek a kerdésére islvftsen vAlaszolunk. Csak t Irtával, k­ap-v­erAppel írott levelekre adunk vA-­íRSzt. Névtelen Hm nilkiMI level#*k­­ra nem válaszolunk. Leveleket is cik­keket nem őrzlünk most és nem kill* dtunk ▼Issza.­­ J. Sch. Pittsburgh. Jobban teszi, ha magával viszi. Olvasó, New York. A rajzot megkaptuk, felragasztottuk, 8501. Cleveland. 1. Csak egy mód van: kártérítési pert indíta­ni a társulat ellen. 2. A jelenlegi ipari rendszabályokat nem ismer­jük. 3. Csak a ledolgozott időt kö­teles megfizetni. Sz. J. Trenton. A vita megtar­tásáról nincs tudomásunk. S. V. Niles, O. Felhasználjuk. G. J. City, Passaicon és Pater­­sonban vannak nagy számmal. JAPÁN A UNIÓK BEVEZETÉSÉRE KÉSZÜL ELŐ Írta: ANISE. (A seattle-i Union Record-ból.) A központi munkástanácsban, amikor a Mooney és a car­­penter-sztrájkokról és egyéb kérdések felől tanácskoztak, a fal mellett elhelyezett székek egyikén ült Okada, egy japáni kormányzó, aki akkor látott először életében egy amerikai munkásmozgalmat. Később, mialatt a teremben a szavazásokat ejtették meg, bemutattam őt az előszobában William Short és Bert Swain­­nak, akikkel rögtön megállapodásra jutott, hogy tárgyalni fog velük a United Mine Workers és a Metal Trades Council szer­vezetek felől. Okada kormányzót Japánból küldték ide hat hónapi útra, hogy tanulmányozza az amerikai közigazgatást és a munkás­­mozgalmakat és ezekről jelentést tegyen a japán hatóságok­nak. Ez volt az első eset, hogy egy japán kormányzót küld­tek ki hasonló tanulmányútra. KÉRDEZŐSKÖDIK AZ UNIÓK FELŐL. “Mi az ön véleménye a “One Big Union” eszméjét illető­leg?” volt a kormányzó első kérdése. Nekünk Japánban nincs igazi uniónk és nagyon sokan törvény által akarják megaka­dályozni az uniók bevezetését. De legtöbben elismerjük, hogy az uniók elkerülhetetlenek és ezért tudni akarjuk, hogy me­lyik szervezet a legmegfelelőbb a nép érdekeinek megvédésé­re.” “Az önök A. F. és L. szervezete nem­-e inkább a képzett munkások megszervzésén fáradozik? És a képzett munkások növekedő bére nem emeli-e a drágaságot a közönséges mun­kás részére, és ezáltal a szakképzett munkás nem zsákmányol­ja-e ki a közönséges munkást?” volt a legközelebbi kérdés. “Ha önök a szervezkedést most kezdenék és nem kellene félniök, hogy a nemzetközi tisztviselők megtörik seattle-i munkásmozgalmukat, megkezdenék-e a szervezkedést a “One Big Union”-ba? Hogyan osztanák fel ezt a gyűléseket illető­leg, gyárak szerint?” Furcsa kérdések voltak ezek egy kormányzótól, ezért egy kis idő múlva szerepet cseréltünk. — “Milyen előfeltételek kí­vántatnak meg ahhoz, hogy valaki Japánban kormányzó le­gyen?” kérdeztem tőle. “A l­agas hivatalnokokat — szólt a kormányzó — a szakképzett jelöltek névsorából maga a császár nevezi ki. Elő­feltételek a rendes egyetemi vizsgálatok sikeres letétele, a gaz­daságtanból, jogból, kereskedelmi törvényekből, közigazgatá­si törvényekből és minden más tárgyból, amelyre szakmájuk­ban szükségük van. Ezután mint tanulók szereznek gyakorlatot az összes tisztviselői állásokban, hogy munkájukat, teljesen értsék. Ké­sőbb, ha üresedés fordul elő, kinevezik a jelöltek névsorából és ettől kezdve nyitva áll előtte az út, hogy tovább haladjon. “A községi igazgatás különbözik és sokban hasonlít az Egyesült Államok kormányzatához. A mi polgármestereinket és tanácsosainkat választják és ugyan­olyan kötelességeik vannak, mint itt Seattleban.” “Kik szavazhatnak a polgármesterre?” kérdeztem. “A tulajdon leírása ad jogot a szavazásra. Csakis az adó­fizetők szavazhatnak — válaszolta a kormányzó. — Jelenleg mozgalom indult meg, hogy ezt megváltoztassák és, hogy a műveltség adja meg a szavazati jogot”. “Milyen munkásszervezetek vannak Japánban?” — kér­deztem. . “Első­sorban a Mr. Suzuki szervezetet említem, — vála­szolt a kormányzó. — Ez a szervezet' a Yuai^UKai, vagyis­“faj­társak társasága”, amelybe nem szakítnák/szerint, de inkább ?. ‘One Big Union”-hoz hasonló al^|)okQn|:'szervezkednej|j Ta­gokkal bir mindenütt egész Japánban, ámbár egy gyárbajt sem találhatók nagy számmal.” “Mi a szervezet iránya?” kérdeztem újból. “Leginkább sztrájkokkal foglalkozik. Japánban a sztráj­kok még mindig tömegmozgalmak. Bizonyos gyárakban a munkások elégedetlenek és rögtön sztrájkba lépnek. Ha van közöttük egy Yuai Kai tag, akkor az rendesen ipagára vállal­ja a sztrájk vezetését, mert többet tud az ilyen dolgokról, mint a többiek. Egyszersmind agitál is a munkások között. ‘A Yuai KaU a legradikálisabb szervezet, de Mr. Suzuki azt állítja, hogy a munkáltató és a munkások között teljes megértésnek kell léteznie, ezért azt hiszem, hogy nem radiká­lis. Szervezetében a munkások egynémelyike sokkal radiká­lisabb, mint ő és nincsenek vele megelégedve.­ ­ A TOKIÓI ACÉLMUNKÁSOK SZERVEZKEDNEK. « “A háború alatt Tokióban az iparban az acélmunkások unióját vezették be. Azt hiszem, ez az egyedüli ipari unió. De mióta eljöttem, a kawasaki hajógyár munkásai (a legna­gyobb hajógyár Japánban) szabotázsoltak, lassabban dolgoz­tak, hogy magasabb béreket kapjanak. Az összes munkások egyesültek és győztek. “A nagy iparokban, 1.az acéliparban, a hajóépítésnél, a szövésnél, a munkások mindinkább kezdenek öntudatra ébred­ni. A kisebb iparokban a régi, hűséges viszony a munkáltató és a munkás között még mindig fennáll. “Egész Japánban különböző szervezeteket találunk elter­jedve, de ezekbe a munkáltatók és a munkások is beletartoz­nak, ezért nem igen nevezhetnénk unióknak.” “Inkább a középkori társulatokhoz hasonlítanak”, — fe­leltem. “Igen, azt hiszem, — szólt a kormányzó. — Például a retektenyésztők az egyik megyében, a cipészek a másikban egyesülnek és dolgoznak saját szakmájuk előmozdítására. Ré­gen a munkáltató és a munkás közötti viszony inkább a csalá­di viszonyhoz hasonlított. “De az ellenségeskedés az osztályok között gyorsan nő. A közel­jövőben bizonyára igen sok unió lesz hasonló az ameri­kai uniókhoz. A tokiói főbb hivatalnokok és üzletemberek az uniókról tárgyalnak. Úgy érzik, hogy minden gyárban szük­séges egy unió, de nem tudom, hogy ez helyes-e?” “Tilosak-e az uniók Japánban?” — kérdeztem. “Nem, nem tilosak, — felelte a kormányzó. — Ugyan a gyülésezéseket és a nép szervezkedését zavargások céljából törvény tiltja, és némelyek azt mondják, hogy ezt az uniók el­len is fel lehetne használni, de belügyminiszterünk kijelentet­te, hogy semleges az uniókkal szemben, sőt mi több, az ország­ban olyan törvényjavaslatról tárgyalnak, amely az uniókat kötelezővé tenné a gyárak és telepek szerint.”

Next