Előre, 1920. június (16. évfolyam, 2671-2701. szám)

1920-06-21 / 2692. szám

4 HUNGARIAN DAILY NBWSPÁFBE Published DAILY {ncluain* dtNDAT Sunday Issue lududo taa&aulne sectlen Published by tbe American Hungarian Worlclmrmen’s Federation Xreas. VENCZEL MAZANLA, Secretary CH. VARGA 33 East let Street Business Managar: i ora. m. X. c,*8SgS*k’ JULIUS PlGMVI. SURSCRIPTION RATES: United Statt* and Canada: one tear 3s.—. 6 mentbe: »4.—; 3 months: 33.—. Foreign Countries: one year í 12.—: 6 months: 33.—; 3 months: 33- iLoKlifiTesl ARaK: Egyesült Államokban éa Kanadámul. egv ívre: »s. —; félévre: 34.—; negyedévre S3.—. rí mididre. 1 évre: 312—: félévre: 36.—: negyedévre: 33-— TELEPHONE: ORCHARD 4327 4323 E lap nasábiai közérdekű ügyekben mindenki számára nyitva állnak. Kéziratodat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CLEUR és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. VÁDOLUNK. Amikor az amerikai magyarság “Isten kegyelméből” uralkodó vezérei megindították az aranyat-vasért mozgalmat, sok amerikai magyar hazafias és emberi kötelességnek tartotta, hogy az ujjáról lehúzott aranygyűrűt ócska vasgyűrűre cserélje be, mert ezt tették kötelességévé az újságok és a papok. Amikor az Amerikafalva-mozgalom megindult, ezer és ezer amerikai magyar áldozott pénzt a haza és a kapzsi vezérek oltárára, s ezt követelték a papjaik és lapjaik. Az özvegyek és árvák segítését célzó mozgalomban ezreket szedtek össze. A magyar hadikölcsönök vásárlására megindított kampányban az amerikai magyarok százezreket, talán milliókat fektettek bele értéktelen, rongy papirosba. A papoknak és az újságoknak köszönhették ezt is. Amikor a Hűség Liga nevű humbug-mozgalom megindult, vagy 25.000 magyar hozott pénzáldozatot, mert a munkahelyéről való kidobással fenyegették meg. A pénzen az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság osztoztak meg szépen, barátságosan. Még Washingtonba is elutaztak a jó magyarok, elköltöttek vagy 40.000 dollárt, hogy azután tudomásukra hozzák. Akár otthon is maradhattak volna, nem lesz népszavazás magyarországon. ■ Jusson csak eszetekbe, amerikai magyarok: mit mondottak a ti papjaitok, mit mondottak a polgári újságok? Azt mondották, hogy akinek szíve és lelke van, az ad, amennyit csak bír, mert így kívánja ezt az Isten, a király és a haza. Jusson azután eszetekbe, hogy mit mondottak az öntudatos munkások és lapjuk, az Előre? Azt mondották, hogy ne adjatok, mert jó szivetekre, érző lelketekre csak azért hivatkoznak a kéregetők, mert többet, minél többet akarnak lopni. A pénz, amit az Isten, Király és Haza jelszavával húztak ki a zsebetekből, soha nem szolgált más célokat, mint az önző, kapzsi vezérek céljait és a kizsákmányolok érdekeit. A polgári újságok minden hazudozása és a papok minden papolása ellenére kiderült mindig, hogy az Előre álláspontja volt a helyes. Kár, hogy nem követték elegen. Kár, hogy voltak olyanok, akik a mézes-mázos szavú szélhámosokra hallgattak. Most itt van egy újabb akció közöttünk. Akciót indítottak a szibériai rabmagyarok hazaszállítási költségeinek az előteremtésére. Mindenki mellette volt, össze kell adni a pénzt. A Relief Committee, az Amerikai Magyar Szövetség, az Amerikai Magyar Népszava, a Szabadság, a hetilapok és papok, mind, mind azt duruzsolják a füledbe: adj pénzt, adj pénzt, jó magyarom, a te kötelességed hazaszállítani a szibériai rabmagyarokat. Az Előre megtámadta az akciót. Tudtuk mi jól, hisz’ ismertük a társaságot, a hogy van valami más is a szibériai akció mögött. Tudtuk mi jól, hogy az amerikai magyarok jó szívére, érző lelkére megint csak azért hivatkoznak a vezérkedésből élők, hogy ezen a címen más célokra is szedjenek össze egy kis pénzecskét. A szibériai rabmagyarok sorsa nekünk is fáj. Ha tőlünk függne, egy sem szenvedne már, de oda se kerültek volna a poklok poklába. Mégis elleneztük az akciót, mert tudtuk, hogy a bornak, amelyet pohárba töltöttek, alja van. Az aljára jutottunk. Egy hullám felzavarta az italt és megláttuk a szenyt, a piszkot. Az egész szibériai akció csak arra való volt, hogy Huszár Károly és Bangha páter propaganda- körútját készítsék elő a velük egy húron pendülők. Vádoljuk a Relief Committee-t, vádoljuk az amerikai magyar sárga sajtót; vádoljuk az ak-idóban résztvevő lelkészeket, papokat és egyleti basákat. Vádoljuk őket az amerikai magyarság szme előtt, hogy egy részük tudatlanul, de leg-nagyobb részük tudatosan vezette félre az amerikai magyarok tízezreit. Vádoljuk őket azzal, hogy a szibériai rabmagyarok sorsával soha, egy pillanatig sem törődtek és az egész akció célja az volt, hogy az amerikai magyarok pénzén importálják a gyilkos magyar kormány volt miniszterelnökét, a homoszexuális pátert és tár sírikat. Vádoljuk őket azzal, hogy e cselekedő-űkkel a magyarországi fehér terroristákat akarták segteni itt Amerikában, az amerikai magyarok keservesen keresett dollárjain, vádoljuk őket nyíltan, az amerikai magyar,ság színe előtt és ott leszünk megint, amint a SZÁMOLJUNK EL. Vagy tíz nappal ezelőtt egy magyar hetilap a fenti címen vezércikket irt és abban a magyar bankárokat a háború előtt és a háború alatt elküldött pénzekkel való elszámolásra szólítja fel. A felszólítás annyira helyénvaló, hogy azt mi is magunkévá tesszük. Bennünket az elmúlt évek folyamán sok ezer magyar munkás keresett fel személyesen, vagy levélben, hogy ügyükben a bankároknál járjunk el. Kérdezősködésünkre majdnem kivétel nélkül az volt a válasz: Várni kell, amíg megindul a posta. Vártunk. Vártunk addig, amig megindult a posta. Mert már egy jó darabja megy a posta. Alig van magyar Amerikában, aki ne kapott volna hírt szülőföldjéről. Sokan, nagyon sokan, értesültek arról, hogy az évekkel ezelőtt elküldött pénzek nem érkeztek meg. Ezek az emberek türelmetlenek. Ezek az emberek nyomorgó családjaikat akarták segíteni a saját maguktól megvont összegekkel. A nyomorgó családtagok nyomorúsága még nagyobb lett és az otthoniak növekedő nyomorúságával, az itteniek türelmetlensége is bő. A Kennedy-Mitchell cégre bízott pénzek nagy részét elsikkasztották. Más visszaélések, — tudomásunk szerint, — nem történtek. Azonban mindenki tudja, hogy nagyon sok pénz nem érkezett el rendeltetési helyére és ezek a pénzek most valahol a levegőbe lógnak. Itt az ideje, hogy elszámoljanak az amerikai magyar bankárok. Minél előbb számolnak el, annál jobb A pénzküldők már gyanúsítanak, már vádolnak, egyre türelmetlenebbül, egyre hangosabban. A magyar bankárokon áll, hogy eloszlassák a gyanút, hogy visszautasítsák a vádakat. Erre pedig csak egy mód van: az elszámolás és a leszámolás. Záros határidőt kérünk a sok ezer pénzküldő nevében, amelyen belül vagy kézbesítsék a pénzeket, vagy fizessék vissza a feladóknak. A “függő ügyekkel” már torkig vannak az amerikai magyarok. ■ a HÉTSZÁZ városban akarnak gyűlést tartani az amerikai fehér terroristák, amelyeken természetesen Huszár Károly és társai lesznek a fő szónokok. Amióta a Pesti Hírlap erre vonatkozó cikkét olvastuk, többé nem titok, hogy itt Amerikában vannak mozgató erők, amelyek együttműködést óhajtanak a magyarországi terroristákkal és ezek az erők működnek a propagandakörút előkészítésén. Mi pedig, amerikai magyar munkások, egyáltalán nem csinálunk titkot abból, hogy mi is készülünk a magas vendégek fogadásáig. Nem is várunk addig, amíg megérkeznek: addig is gyűésezünk és előkészítjük a talajt. Pénteken este lesz az első előkészítő nagygyűlés. New York és környéke magyar munkássága a 67-ik utcai Central Opera House nagy termében fog tiltakozó gyűlést tartani a magyar fehér terror ellen. A második ilyen gyűlés Newarkon lesz, e hó 27-én. A harmadik gyűlés előkészületei már folynak ,és folytatni kell mindenütt, ahol csak öntudatos, józan, magyar munkások laknak. Impozáns, hatalmas gyűléseken kell készülni a magyar hóhér kormány küldötteinek fogadására. A főpróbán legyen ott mindenki! ■ KOPENHÁGÁBÓL jelentik, hogy a dán kormány megbízottai ismét tárgyalnak az orosz szovjet kormány képviselőivel. Ezidő szerint már megállapodtak abban, hogy egy nemzetközi kereskedelmi irodát létesítsenek, amely két millió dán koronával kezdi meg a munkát. Az egész világ megkezdi a kereskedést a “vörösekkel”. Csak itt Amerikában etetik még mindig dajkamesékkel a népet, ahelyett, hogy megkezdenék a kereskedelmet Oroszországgal, amelynek terményei nettül nem élhet a világmúltban, amikor elérkezik a felelősségre vonás ideje. Az amerikai magyarok még nem adták össze azt a pénzösszeget, amelynek összeadását “kötelességévé” tették. De elég mélyen állnak már, elég pénzt adtak már össze. Most, amikor a gyűjtés még folyik és amikor a fehér terroristák fogadására a készülődések már folynak, komoly intelemmel fordulunk a józanokhoz, az értelmesekhez. Ne tovább! Álljatok meg az adakozásban, nyíljon ki szemetek, figyeljetek és készülődjetek ti is a vendégek fogadására. Ne várjatok addig, amíg késő lesz. Az előző mozgalmakban elég volt a ráfizetés. Legyen végre egy, csak egyetlen egy mozgalom, amelyre nem a magyar munkásezrek, hanem az álnok vezérek fognak ráfizetni. Ne küldjetek több pénzt sehová! Követeljetek szigorú, alapos ellenőrzést és vizsgálatot az egyleteken, szervezeteken keresztül. Ne engedjétek, hogy a TI pénzeteken importálják azokat a gyilkosokat, akik felbujtói voltak a magyarországi tömegmészárlásnak. Ne engedjétek, hogy a TI pénzetekből finanszírozzák a magyar fehér terroristák amerikai mozgalmát. Az utolsó órákban álljatok sarkotokra és készülődjetek a terroristák fogadására. ELNÖKE A MAGYARORSZÁGI FEHÉR TERROR A HOLLAND KÉPVISELŐHÁZBAN A BÉCSI MAGYAR ÚJSÁGBÓL. Vasárnapi számunkban közöltük hágai tudósítónk jelentését a hollandi képviselőház május 11-iki nevezetes üléséről, amelyen a magyarországi fehér terror ügyét vitatták meg,a meglehetősen sajátságos keretek között, egy interpelláció megengedése vagy meg nem engedése kérdésében folytatott vita során. Azóta megérkeztek a május 12- iki hollandi újságok s ezekből kitűnik, hogy Ruys szociáldemokrata képviselő el nem mondott interpellációja nagy port vert fel és alaposan megbolygatta a hollandi parlamenti élet többé-kevésbé leplezett belső ellentéteit. A konzervatív pártnak merev, elutasító magatartása egy olyan interpelláció ügyében, amely elsősorban emberiességi szempontból akarta szóvátenni a magyarországi fehér terror ügyét és mely az örmény mészárlások és a transvaali kegyetlenségek esetében hasonlóan kívánta most is megszólaltatnia holland parlament tiltakozó szavát, heves elenszenvet váltott ki a szociáldemokraták és a polgári liberálisok pártjában és szinte fenyegető jellegű kitörésekre adott alkalmat. Duys képviselő azt kívánta volna, hogy a holland kormány részint önállóan, részint más kormányokkal együtt tegye meg a szükséges rendszabályokat a végből, hogy a jelenlegi állapotok megszűnjenek Magyarországon. Hivatkozott a szakszervezetek nemzetközi szövetségének londoni határozatára, amely nemzetközi bojkottot proklamált Magyarország ellen és határozott kérdést kívánt intézni a kormányhoz, mondja meg, milyen viszonyban van a jelenlegi magyar kormánnyal. A Ház elnöke — mint már megírtuk — a Ház döntésére bízta: megengedje-e az interpelláció megtartását, ahelyett, hogy a saját részéről javasolta volna a megengedést, így a Ház döntése előrelátható volt: nem az elnököt szavazták le, hanem Duys képviselőt. Ez azonban csak formalitás kérdése: lényegében Duys és társai, főleg Troelstra, mindent elmondtak, amit a tulajdonképpeni interpellációban mondhattak volna. Elmondották, hogy Magyarországon a kereszténység örve alatt gyilkosok kormányoznak, hogy a munkásokat és a zsidókat halálosan üldözik Magyarországon s hogy a holland igazságügyminiszter a gyilkosok pártján áll és hitelt ad Magyarország állítólagos hágai követének, holott Magyarország kormánya még nincsen elismerve s a követ úr minősége még nagyon kétséges. A polgári liberális Van Raven teij figyelmeztette a Házat, hogy a konzervatív párt csak azért tagadja meg az interpelláció engedélyezését, hogy közösséget mutasson a reakciós magyar kormánnyal, amely kereszténynek nevezi magát. Kleerekoper emlékeztet a Löw-esetre és a zsidóüldözés részleteire. De Savernin Lohman a konzervatív párt nevében ellenezte az interpellációt, mire Duys a szemébe mondta a konzervatív pártnak, hogy az ő kereszténységük ugyanolyan, mint a magyar kormányé : a Kain kereszténysége, aki azt kérdezte: gyámja vagyok-eén testvéreimnek?!... Amikor önök nyereséget húzhatnak a harcból — így folytatta Duys — nem törődnek vele, hogy felebarátaikat és azok gyermekeit meggyilkolják. (Dühös tiltakozás a jobb oldalon.) Ez az önök kereszténysége a maguk térdhajtásaival és szemforgatásaival! (Óriásizaj, az elnök szakadatlanul csenget.) De Koikman (róm. katolikus): Gazfickó! Duys: Majd ha Koikman úr befejezte a szidalmait, tovább folytatom. Engedik, hogy a munkások és a zsidók gyermekei megdögöljenek. Kijelenti, hogy a budapesti konzul közreműködésével szabálytalanságok történtek a németalföldi szeretetadományok szétosztása körül, egyetlen munkásgyerek sem kapott belőlük semmit. De Savourin Lohman: Közönséges hazugság! Elnök: Ilyet ne tessék mondani, Lohman úr. Duys: Mi mindent kell az utóbbi időben eltűrnünk az úgynevezett keresztény kormánytól?! Semmit el nem mulasztanak, hogy a reakciót erősítsék. De mit akar hát Hollandia uralkodó osztálya? Erőszakkal reá akarja kényszeríteni a munkásokat a forradalom útjára? Ezután Dresselhuys, Marchant, Treub s Van Doom konzervatív képviselők tiltakoztak a budapesti holland főkonzullal szemben emelt vádak ellen. Végül pedig a Ház 52 szavazattal 27 ellenében úgy határozott, hogy nem engedi meg az interpelláció elmondását. A holandi lapok hosszasan foglalkoztak a képviselőháznak ezzel a határozatával. A Hét York május 12-iki vezércikkében — a címe: Blamage — erősen kikelt a megtagadás ellen és kifejti, hogy a megtagadás indokai nagyon is átlátszóak. Megállapítja, hogy a holland képviselőház súlyos blamázst vett magára, mertlehetetlen más konklúzióra jutni, minthogy a képviselőház az Örményországi keresztények és a transvaali bárok legyilkolásáért tiltakozott annak idején, ellenben a szocialisták és a zsidók lemészárlásáért nem akarta felemelni szavát. Hogy ezt a vérlázító pártoskodást a holland szociáldemokrata párt élesen megtámadta, magától értetődő dolog. Legsajnálatosabb az elnök szerepe, akinek kétségtelenül az interpelláció sima letárgyalásáról kellett volna gondoskodnia s aki ehelyett az interpellációs jog ellen viszszaélést követett el. Ez annál csodálatosabb, mert az utóbbi időben igazán szó sem lehet az interpellációk túltengéséről. Az elnöknek mindenekfölött való kötelessége az lett volna, hogy őrködjék a parlament presztízse fölött. Ezen a presztízsen súlyos csorba esett, nemcsak azért, mert aminek elmondását egyszer egy irányban engedélyezték, ugyanazt most a másik irányban megtagadták, hanem azért, mert a Ház a nagy világeseményekkel szemben kicsinyes módon viselkedett és ezáltal tizenkettedrangú parlamentté sülyesztette le önmagát. A magyarországi gyilkosok uralmával rokonszenvező reakcionáriusok ellen magának a Háznak kellett volna állást foglalnia. Ezt nem tette. De majd lesz még ehhez az ügyhöz egy-két szavunk. . .” A Hét Volk egy kitűnő rajzot is közöl az üggyel kapcsolatban. A kép címe: Days interpellációját nem engedélyezték. .. Horthy áll rajta zsinóros huszármentében, szélesen vigyorgó arccal és megveregeti Fock elnök vállát, aki lábaival tiporja a “magyarországi rémuralomról’’ szóló elnök vállát, aki lábaival tiporja a interpelláció rongyait. Horthy kardja vértől csöpög s a kéz is, amellyel Fock elnök kezét szorongatja, fekete a vértől. A kép alá ez van írva. A véres magyar kormány: “Bravo, kamerád !. .. ” Ugyancsak Duys interpellációjával kapcsolatban a Hét Waterland május 16-iki számában felveti azt a kérdést: van-e hát tulajdonképpen diplomá- siai összeköttetés a “Magyaaische Republiek” és Hollandia kormánya között. Erre vonatkozólag egy nyilván hivatalos magyar helyről sugalmazott értesülést is közöl a lap, amely szerint — miként Lengyelország, Ausztria és más új államok még elismertetésük előtt — úgy Magyarország jelenlegi kormánya is egy félhivatalos képviselő útján tart fenn összeköttetést a holland kormánnyal, nevezetesen bizonyos Nagy nevű úr útján, aki a holland kormánnyal tárgyalásokat folytatott. Egyébként, hogy a holland sajtó meglehetősen jól van informálva arról, hogyan kormányoznak ma Magyarországon, mutatja a Hét Vaterland május 10-iki száma, amely feltűnő helyen és feltűnő címmel: “Hát nincsen rémuralom Magyarországon ?!’’ foglalkozik Horthy Miklós kormányzó legutóbbi nyilatkozatával és az angol fehér könyvben közölt budapesti angol jelentésekkel. “Horthy konokul tagadja, hogy van fehér terror, — mondja a Hét Waterland cikke — és az angol fehér könyv sem tud róla semmit” Ezzel szemben ismerteti a lap Az Eist nyomán azokat a rendszabályokat, amelyek Budapesten május elseje alkalmából életbe léptek. Leírja továbbá ugyancsak Az Est nyomán az abonyi helyőrség zendülését a Héjjas-különítmény “rendcsináló” szerepét és viszonyát a zsidó lakossághoz. Ismerteti Az Ember adatai alapján Heckenau Móric kereskedő szenvedéseit és megkínoztatását, a Bécsi Magyar Újság közleményei alapján Szalánczy József magyar nemzetgyűlési képviselő interpellációját a karhatalmi tisztek rémuralma tárgyában, valamint Földesy kormáromi szlovák képviselő feleségének történetét, a budapesti egyetem jellegzetes statisztikáját és Váry főügyész, Hartmann helyettes vezérkari főnök és Beniczky alezredes emlékezetes három rendeletét, amelyeket annak idején a Bécsi Magyar Újság egész terjedelmében közölt. A Hét Volk május 12-iki száma is foglalkozik a magyarországi viszonyokkal és — Mozgalom a fehér terror ellen zűmmel — közli a szakszervezetek nemzetközi tanácsának londoni határozatát május 11-éről, amelyről már lapunkban is megemlékeztünk , amely szerint nemzetközi bojkott alá fogják helyezni , Magyarországot és a bojkott hatályossága érdekében valamennyi szervezet közreműködését biztosítani fogják. ------------------ KIKÖTŐSZTRÁJK HAVANNÁBAN HAVANNA, Guba, június 20. A Federated Harbor Unions és azok tagjainak a munkáltatói között már régóta nézeteltérések vannak, amelyek most általános kikötősztrájkhoz vezetnek, hacsak a munkáltatók váratlanul nem teljesítik a munkások követeléseit. A munkások szövetsége nyilatkozatot adott ki tengap este, amelyben kijelenti, hogy nem vállal felelősséget a harcért, miután a kereskedelmi és ipari kamara megszakította az összeköttetést. A nyilatkozat végén kijelentik, hogy a proletárharc minden rendelkezésre álló eszközével fognak harcolni mindeddig, amíg jogaikat el nem ismerik és amig teljes győzelmet nem arattak. EGY SZÉPIRODALMI BOLSEVIK LEVELE A SZERKESZTŐHÖZ Kerves Szerkesztő úr! Hajnali féltízkor felvertek álmomból. Egy úr jött hozzám Pestről, igazolta magát, hogy fajmagyar és fajkeresztény és arra kért, adjak el neki aszpirint, antipirint, kokaint és kinint. “Én? kérdeztem, miért éppen én?” “Jól tudom, felelte az úriember és mosolygott, hogy ön rendelkezik e cikkekkel.” “Becsületszavamra, nem rendelkezem.” “Akkor rendben vagyunk, szólt az idegen, és a mosolya titokzatos lett, ha becsületszavára fogadja, akkor biztos, hogy rendelkezik”. Ön tudja. Szerkesztő úr, hogy szelid lélek vagyok, nem vágtam pofon. A vendégjoghoz hozzátartozik, hogy a vendég néha gorombaságokat is mond s én, aki a párbajkódexet nem ismerem, a vendégjogkódexet annál inkább. “Hogy gondolja ezt?” kérdeztem és én is mosolyogtam. “ Úgy, hogy.. . ugyebár, kegyed is hazaáruló?” “Ja, hazaáruló?, persze, persze... de hiszen ön nem hazát kér tőlem, hanem aszpirint meg kinint.” “Épp ezért. Nekem hiába tagadja, kisöreg, én is olvastam a Nemzeti Újságban...” Elsápadtam. Ö is. Én tudniillik nem olvastam.. .. Kivett a zsebéből egy gyűrött újságot... “Ahá!” mondom és olvasom: “A bécsi hazaárulók gyógyszercsempészek.” És lejebb a legvégén utolsónak a hazaárulók sorában, akik a ringmenti Múzeumban árulják a hazát meg a szarvarszánt, ezt látják szemeim: “Itt van még Kaczér Illés, aki hetilapot szerkeszt, ő a szépirodalmi bolsevik)”. “Ja, mondtam előkelő vendégemnek, az már más.” “Szóval rendelkezik.” “Igen... vagy hogyis mondjam... tudja, kedves barátom .. . ára jelenleg nincs, kicsi a kínálat. Kínában nagy a kinin-kereslet, Szachalin pedig maga is sok szacharint fogyaszt... e pillanatban semmi biztatót nem mondhatok, jöjjön holnap, akkor majd beszélhetünk.” Kedves Szerkesztő úr, önt okos embernek mondják, mondja kérem,, miért említenek engem utolsónak, olyan utolsó hazaáruló vagyok én? És ha igazán az vagyok, miért írja rólam oly félvállról a cikkíró: “Itt van még Kaczér Illés.” Ahogy a színházi rovatvezető szokta arról, aki nem fontos: “Jók voltak még Icay Tusy. ..” Mi vagyok én? egy jók voltakmég? Vagy ha igazán szépirodalmi bolsevik vagyok, miért keresnek rajtam kokaint meg vazelint? Egy névtelen kollégám pár hónappal ezelőtt azt írta rólam az Új Nemzedékben, hogy a többi gaz emigránssal együtt éhezem... . de néha megnyílik egy titkos kassza, onnan valamennyien nagy pénzeket kapunk. Én azonnal táviratoztam Pestre: “Az istenre kérlek, Ödön, közöld velem, hol van az a titkos kassza, a társaim titkolják, de "te bizonyára tudod, te a munkapárti kasszáról is tudtad, hol van.” • Máig se kaptam választ, pedig a világkörüli utazásom nagy, álmát e titkos pénzekre alapoztam. Most azonban nem táviratoztam Pestre, ez egészen céltalan, ön, kedves Szerkesztő úr,, úgy tudom, szintén foglalkozik gyógyszercsempészettel, kérem, közölje velem legkésőbb holnapig, hol lehet azokat a cikkeket kapni, mi a naptár és mennyit lehet elérni. Egyszer életemben kapok egy jó reklámot, ezt ki muszáj használnom.. Apropó, kedves Szerkesztő úr, legyen szíves, érdeklődjön a kiadóhivatalban, mi a tarifája most a hirdetések milliméterének, én egy becsületes hazaáruló vagyok, ha az üzlet sikerül, beküldöm a Nemzeti Újságnak az énrám eső három, sor díját. Csempésztársaim cselekedjenek belátásuk szerint. Tisztelettel Kaczér Illés hazaáruló gyógyszercsempész és szépirodalmi bolsevik. A dánok is készülnek az orosz kereskedelemre True Translation filed with the Post master of New York on June 2i> 1920. as required by the Act of October ft. 1917 KOPENHAGA. jun. 20. — A dán kormány képviselői ismét megkezdték az orosz kereskedelmi bizottsággal a tárgyalásokat, melyeket nemrégiben félbeszakítottak. A kereskedelem lebonyolítása végett megalakult egy nemzetközi clearinghouse két millió korona alaptőkével. A CÁFOLAT, HELY BIZONYÍT A magyarországi Fehér Terror, a magyar bandita-kormány és a rablógyilkos tiszti különítmények amerikai védőügyvédje, az Amerikai Magyar Népszava szombati számában már megint véd, csal, hamisít és hazudik. A legutóbb néhányszor rámutattunk arra, hogy már az Amerikai Magyar Népszava is beismeri, végre, hosszú hónapok után, hogy volt és van fehér terror Magyarországon. E beismerések után, szombaton, az első oldalon, fekete betűkkel, keretben, ezt a hírt olvastuk: Nincsen fehér terror, mondja Apponyi. BUDAPEST, jún. 18. A nemzetközi szállítómunkások tervbe vett bojkottja nagyon nyugtalanítja a magyar nemzetgyűlést. Apponyi Albert gróf egy ma tartott beszédében azt a kijelentést tette, hogy a bojkott legsúlyosabban éppen a munkásosztályt sújtaná és a rend fentartását is megnehezítené. Apponyi valótlannak jelentette ki azt az állítást, hogy ötvenezer munkást internáltak és ötezret halálra ítéltek. Mindössze 2411 kommunista internálását rendel-ték el és ötven embert ítéltek haálálra. Azt mondotta még Apponyi, hogy a magyar kormány felkérte a külföldi kormányokat, akadályozzák meg a Magyarország elleni bojkott életbeléptetését. A kormány reméli, hogy a külföld eleget fog tenni a kérésnek. Most azután megmondjuk, hogy hol a csalás, a hamisítás, a hazudozás. A hír címe szerint, Apponyi kijelentette, hogy “nincsen fehér terror”. Tessék elolvasni mégegyszer a hírt és azután harmadszor is, hol mondja azt Apponyi, hogy: “nincsen fehér terror.” Sehol! Apponyi csak védekezik. Apponyi csak cáfol, ée a cáfolat egyúttal bizonyít is. Apponyi védi a Fehér Terrort azzal, hogy nem 50 ezer munkást internáltak, és nem ötezret ítéltek halálra. Tudjuk mi ezt jól! Nem vártunk mi addig, amíg Apponyi baritonhangja megszólal, tudtuk már régen, hogy kevesebb embert ítéltek halálra, de azt is tudjuk, hogy ötezernél is jóval többet gyilkoltak meg minden ítélkezés, minden kihallgatás nélkül. Még a hazugságok útvesztőiben jártas Apponyi sem merte azt mondani, hogy “nincsen fehér terror”, , mert Apponyi ugyan hajlandó hazudni, csalni és hamisítani, de legalább okosan, hogy rögtön rajta ne kapják. Csak az Amerikai Magyar Népszava mondja azt, hogy “nincsen fehér terror”, mert ez a lap, nagy gyakorlata ellenére is, bután hazudik, ostobán csal és hülye módon hamisít. Csak el kell olvasni a saját hívét és nyilvánvalóvá válik a csalás. Apponyi nem mondhatja azt, hogy nincsen fehér terror. Nem mondhatja, mert Andrássy, a másik fekete gróf szerint, Magyarországon “pokoli” a helyzet. Mert Lloyd George angol parlamentben tett nyilatkozata szerint Magyarországon “még rosszabbra” fordul a helyzet és főképpen, mert maga a főhóhér, Horthy Miklós is rászánta magát, arra, hogy csapatokat küldjön a garázdálkodó fehér terroristák ellen. Nem, Apponyi nem mondhat ilyet. Csak az Amerikai Magyar Népszava mondhat ilyet és gazdája, a kikeresztelkedett fehér zsidó, akinek lelkiismeretlenségénél csak a butasága nagyobb. ---------------- A LEGSÜRGŐSEBB MUNKA Az amerikai öntudatos magyar munkásság legfontosabb dolga, legsürgősebb kötelessége, hogy a lehető legrövideb időn belül megteremtse az Előre papíralapot. Amikor az erőszak akarta elnyomni lapunkat, az ellen kellett védekeznünk. Amikor a postahatóságok akarták megölni lapunkat, azokkal szemben védekeztünk. Azután pereskedők, háziurak ellen kellett védekeznünk. Ma a legnagyobb veszedelem a papírdrágaság. Ez ellen kell védekez- nünk, mert ez fojtogatja az Előrét. A védekezésnek pedig csak egyetlen módja van: megteremteni gyorsan, minél előbb a 10,000 dolláros Előre papíralapot és az Előre jövője újra biztosítva lesz. Ebből a munkából minden östtudatos magyar munkásnak ki kell vennie a részét. Minden adomány “papíralap” jelzéssel erre a címre küldendő: Charlies Varga, 350 East, 81st St. New York City. Terjed az olasz vasutas sztrájk. BERN, jun. 20. — Az északolaszországi vasutasok sztrájkja mindinkább terjed és most már a helyi érdekű vasutakra is átért "Ott Svájc és Olaszország között teljesen megszűnt a vasúti összeköttetés. MILANO, jun. 20. — A vasúti munkások elhatározták, hogy folytatják a harcot, miután a hatóságok kijelentették, hogy a sztrájkolók követeléseit nem teljesítik, ha feltétlenül nem térnek vissza.