Előre, 1920. június (16. évfolyam, 2671-2701. szám)

1920-06-21 / 2692. szám

4 HUNGARIAN DAILY NBWSPÁFBE Published DAILY {ncluain* dtNDAT Sunday Issue lududo taa&aulne sectlen Published by tbe American Hungarian Worlclmrmen’s Federation Xreas. VENCZEL MAZANLA, Secretary CH. VARGA 33 East let Street Business Managar: i ora. m. X. c,*8SgS*k’ JULIUS PlGMVI. SURSCRIPTION RATES: United Statt* and Canada: one tear 3s.—. 6 mentbe: »4.—; 3 months: 33.—. Foreign Countries: one year í 12.—: 6 months: 33.—; 3 months: 33- iLoKlifiTesl ARaK: Egyesült Államokban éa Kanadá­mul. egv ívre: »s. —; félévre: 34.—; negyedévre S3.—. rí mididre. 1 évre: 312—: félévre: 36.—: negyedévre: 33-— TELEPHONE: ORCHARD 4327 4323 E lap nasábiai közérdekű ügyekben mindenki számára nyitva állnak. Kéziratodat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CLEUR és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. VÁDOLUNK. Amikor az amerikai magyarság “Isten ke­gyelméből” uralkodó vezérei megindították az aranyat-vasért mozgalmat, sok amerikai ma­gyar hazafias és emberi kötelességnek tartotta, hogy az ujjáról lehúzott aranygyűrűt ócska vasgyűrűre cserélje be, mert ezt tették köteles­ségévé az újságok és a papok. Amikor az Amerikafalva-mozgalom megin­dult, ezer és ezer amerikai magyar áldozott pénzt a haza és a kapzsi vezérek oltárára, s ezt követelték a papjaik és lapjaik. Az özvegyek és árvák segítését célzó mozga­lomban ezreket szedtek össze. A magyar hadi­­kölcsönök vásárlására megindított kampány­­ban az amerikai magyarok százezreket, talán milliókat fektettek bele értéktelen, rongy papi­rosba. A papoknak és az újságoknak köszön­hették ezt is. Amikor a Hűség Liga nevű humbug-mozga­lom megindult, vagy 25.000 magyar hozott pénzáldozatot, mert a munkahelyéről való kido­bással fenyegették meg. A pénzen az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság osztoztak meg szépen, barátságosan. Még Washingtonba is elutaztak a jó magya­rok, elköltöttek vagy 40.000 dollárt, hogy az­után tudomásukra hozzák. Akár otthon is ma­radhattak volna, nem lesz népszavazás magyar­­országon. ■ Jusson csak eszetekbe, amerikai magyarok: mit mondottak a ti papjaitok, mit mondottak a polgári újságok? Azt mondották, hogy akinek szíve és lelke van, az ad, amennyit csak bír, mert így kívánja ezt az Isten, a király és a haza. Jusson azután eszetekbe, hogy mit mondottak az öntudatos munkások és lapjuk, az Előre? Azt mondották, hogy ne adjatok, mert jó szive­tekre, érző lelketekre csak azért hivatkoznak a kéregetők, mert többet, minél többet akarnak lopni. A pénz, amit az Isten, Király és Haza jelsza­vával húztak ki a zsebetekből, soha nem szol­gált más célokat, mint az önző, kapzsi vezérek céljait és a kizsákmányolok érdekeit. A polgári újságok minden hazudozása és a papok minden papolása ellenére kiderült min­dig, hogy az Előre álláspontja volt a helyes. Kár, hogy nem követték elegen. Kár, hogy voltak olyanok, akik a mézes-mázos szavú szél­hámosokra hallgattak. Most itt van egy újabb akció közöttünk. Ak­ciót indítottak a szibériai rabmagyarok haza­­szállítási költségeinek az előteremtésére. Min­denki mellette volt, össze kell adni a pénzt. A Relief Committee, az Amerikai Magyar Szö­vetség, az Amerikai Magyar Népszava, a Sza­badság, a hetilapok és papok,­­ mind, mind azt duruzsolják a füledbe: adj pénzt, adj pénzt, jó magyarom, a te kötelességed hazaszállítani a szibériai rabmagyarokat. Az Előre megtámadta az akciót. Tudtuk mi jól,­­ hisz’ ismertük a társaságot, a hogy van valami más is a szibériai akció mögött. Tudtuk mi jól, ho­g­y az amerikai magyarok jó szívére, érző lelkére megint csak azért hivatkoznak a vezérkedésből élők, hogy ezen a címen más cé­lokra is szedjenek össze egy kis pénzecskét. A szibériai rabmagyarok sorsa nekünk is fáj. Ha tőlünk függne, egy sem szenvedne már, de oda se kerültek volna a poklok poklába. Mégis elle­neztük az akciót, mert tudtuk, hogy a bornak, amelyet pohárba töltöttek, alja van. Az aljára jutottunk. Egy hullám felzavarta az italt és megláttuk a szenyt, a piszkot. Az egész szibériai akció csak arra való volt, hogy Huszár Károly és Bangha páter propaganda-­­ körútját készítsék elő a velük egy húron pen­­dülők. Vádoljuk a Relief Committee-t, vádoljuk az­ amerikai magyar sárga sajtót; vádoljuk az ak-i­dóban résztvevő lelkészeket, papokat és egyleti­­ basákat. Vádoljuk őket az amerikai magyarság szme előtt, hogy egy részük tudatlanul, de leg-­­nagyobb részük tudatosan vezette félre az ame­rikai magyarok tízezreit. Vádoljuk őket azzal, hogy a szibériai rabmagyarok sorsával soha, egy pillanatig sem törődtek és az egész akció célja az volt, hogy az amerikai magyarok pén­zén importálják a gyilkos magyar kormány volt miniszterelnökét, a homoszexu­ális pátert és tár­­­ sírikat. Vádoljuk őket azzal, hogy e cselekedő-­­­űkkel a magyarországi fehér terroristákat akarták seg­teni itt Amerikában, az amerikai magyarok keservesen keresett dollárjain, vádoljuk őket nyíltan, az amerikai magyar­,­ság színe előtt és ott leszünk megint, a­mint a­ SZÁMOLJUNK EL. Vagy tíz nappal ezelőtt egy magyar hetilap a fenti címen vezércikket irt és abban a magyar bankárokat a háború előtt és a háború alatt el­küldött pénzekkel való elszámolásra szólítja fel. A felszólítás annyira helyénvaló, hogy azt mi is magunkévá tesszük. Bennünket az elmúlt évek folyamán sok ezer magyar munkás kere­sett fel személyesen, vagy levélben, hogy ügyükben a bankároknál járjunk el. Kérde­­zősködésünkre majdnem kivétel nélkül az volt a válasz: Várni kell, amíg megindul a posta.­­ Vártunk. Vártunk addig, amig megindult a posta. Mert már egy jó darabja megy a posta. Alig van magyar Amerikában, aki ne kapott volna hírt szülőföldjéről. Sokan, nagyon sokan, értesültek arról, hogy az évekkel ezelőtt elkül­dött pénzek nem érkeztek meg. Ezek az embe­rek türelmetlenek. Ezek az emberek nyomorgó családjaikat akarták segíteni a saját maguktól megvont összegekkel. A nyomorgó családtagok nyomorúsága még nagyobb lett és az otthoniak növekedő nyomorúságával, az itteniek türel­metlensége is b­ő. A Kennedy-Mitchell cégre bízott pénzek nagy részét elsikkasztották. Más visszaélések, — tudomásunk szerint, — nem történtek. Azon­ban mindenki tudja, hogy nagyon sok pénz nem érkezett el rendeltetési helyére és ezek a pén­zek most valahol a levegőbe lógnak. Itt az ideje, hogy elszámoljanak az amerikai magyar bankárok. Minél előbb számolnak el, annál jobb­ A pénzküldők már gyanúsítanak, már vádolnak, egyre türelmetlenebbül, egyre hangosabban. A magyar bankárokon áll, hogy eloszlassák a gyanút, hogy visszautasítsák a vádakat. Erre pedig csak egy mód van: az el­számolás és a leszámolás. Záros határidőt kérünk a sok ezer pénzküldő nevében, amelyen belül vagy kézbesítsék a pén­zeket, vagy fizessék vissza a feladóknak. A “függő ügyekkel” már torkig vannak az ameri­kai magyarok. ■ a HÉTSZÁZ városban akarnak gyűlést tartani az amerikai fehér terroristák, amelyeken ter­mészetesen Huszár Károly és társai lesznek a fő szónokok. Amióta a Pesti Hírlap erre vonatkozó cikkét olvastuk, többé nem titok, hogy itt Ameriká­ban vannak mozgató erők, amelyek együttmű­ködést óhajtanak a magyarországi terroristák­kal és ezek az erők működnek a propaganda­­körút előkészítésén. Mi pedig, amerikai magyar munkások, egy­általán nem csinálunk titkot abból, hogy mi is készülünk a magas vendégek fogadásáig. Nem is várunk addig, amíg megérkeznek: addig is gyű­ésezü­nk és előkészítjük a talajt. Pénteken este lesz az első előkészítő nagy­gyűlés. New York és környéke magyar mun­kássága a 67-ik utcai Central Opera House nagy termében fog tiltakozó gyűlést tartani a ma­gyar fehér terror ellen. A második ilyen gyűlés Newarkon lesz, e hó 27-én. A harmadik gyűlés előkészületei már folynak ,és folytatni kell min­denütt, ahol csak öntudatos, józan, magyar munkások laknak. Impozáns, hatalmas gyűlé­seken kell készülni a magyar hóhér kormány küldötteinek fogadására. A főpróbán legyen ott mindenki! ■­­ KOPENHÁGÁBÓL jelentik, hogy a dán kor­mány megbízottai ismét tárgyalnak az orosz szovjet kormány képviselőivel. Ezidő szerint már megállapodtak abban, hogy egy nemzet­közi kereskedelmi irodát létesítsenek, amely két millió dán koronával kezdi meg a munkát. Az egész világ megkezdi a kereskedést a “vö­rösekkel”. Csak itt Amerikában etetik még mindig dajkamesékkel a népet, ahelyett, hogy­ megkezdenék a kereskedelmet Oroszországgal, amelynek terményei nettül nem élhet a világ­­múltban,­­ amikor elérkezik a felelősségre­­ vonás ideje. Az amerikai magyarok még nem adták össze azt a pénzösszeget, amelynek összeadását “kö­telességévé” tették. De elég mélyen állnak már, elég pénzt adtak már össze. Most, amikor a gyűjtés még folyik és amikor a fehér terroristák fogadására a készülődések már folynak, komoly intelemmel fordulunk a józanokhoz, az értelmesekhez. Ne tovább! Álljatok meg az adakozásban, nyíljon ki sze­metek, figyeljetek és­­ készülődjetek ti is a vendégek fogadására. Ne várjatok addig, amíg késő lesz. Az előző mozgalmakban elég volt a ráfizetés. Legyen végre egy, csak egyetlen egy mozgalom, amely­re nem a magyar munkásezrek, hanem az álnok vezérek fognak ráfizetni. Ne küldjetek több pénzt sehová! Követelje­tek szigorú, alapos ellenőrzést és vizsgálatot az egyleteken, szervezeteken keresztül. Ne enged­jétek, hogy a TI pénzeteken importálják azokat a gyilkosokat, akik felbujtói voltak a magyar­­országi tömegmészárlásnak. Ne engedjétek, hogy a TI pénzetekből finanszírozzák a magyar fehér terroristák amerikai mozgalmát. Az utolsó órákban álljatok sarkotokra és ké­szülődjetek a terroristák fogadására. E­LNÖ­K­E A MAGYARORSZÁGI FEHÉR TERROR A HOLLAND KÉPVISELŐHÁZBAN A BÉCSI MAGYAR ÚJSÁGBÓL. Vasárnapi számunkban közöltük hágai tudósítónk jelentését a hollan­di képviselőház május 11-iki neveze­tes üléséről, amelyen­ a ma­gyarországi fehér terror ügyét vi­tatták meg,­­a meglehetősen sajátsá­gos keretek között, egy interpelláció megengedése vagy meg nem enge­dése kérdésében folytatott vita so­rán. Azóta megérkeztek a május 12- iki hollandi újságok s ezekből kitű­nik, hogy Ruys szociáldemokrata képviselő el nem mondott interpellá­ciója nagy port vert fel és alaposan megbolygatta a hollandi parlamenti élet többé-kevésbé leplezett belső el­lentéteit. A konzervatív pártnak me­rev, elutasító magatartása egy olyan interpelláció ügyében, amely első­sorban emberiességi szempontból akarta szóvátenni a magyarországi fehér terror ügyét és mely az ör­mény mészárlások és a transvaali ke­gyetlenségek esetében hasonlóan kí­vánta most is megszólaltatni­­a hol­land parlament tiltakozó szavát,­­ heves elenszenvet váltott ki a szoci­áldemokraták és a polgári liberáli­sok pártjában és szinte fenyegető jellegű kitörésekre adott alkalmat. Duys képviselő azt kívánta volna, hogy a holland kormány részint ön­­ál­lóan, részint más kormányokkal együtt tegye meg a szükséges rend­szabályokat a végből, hogy a jelenle­gi állapotok megszűnjenek Magyar­­országon. Hivatkozott a szakszer­vezetek nemzetközi szövetségének londoni határozatára, amely nemzet­közi bojkottot proklamált Magyar­­ország ellen és határozott kérdést kí­vánt intézni a kormányhoz, mondja meg, milyen viszonyban van a jelen­legi magyar kormánnyal. A Ház el­nöke — mint már megírtuk — a Ház döntésére bízta: megengedje-e az in­terpelláció megtartását, ahelyett, hogy a saját részéről javasolta vol­na a megengedést, így a Ház dönté­se előrelátható volt: nem az elnököt szavazták le, hanem Duys képvise­lőt. Ez azonban csak formalitás kér­dése: lényegében Duys és társai, fő­leg Troelstra, mindent elmondtak, a­mit a tulajdonképpeni interpelláció­ban mondhattak volna. Elmondották, hogy Magyarországon a kereszténység örve alatt gyilkosok kormá­nyoznak, hogy a munkásokat és a zsidókat halálosan üldözik Magyarországon s hogy a holland igazságü­gyminisz­­ter a gyilkosok pártján áll és hitelt ad Magyarország állítólagos hágai­­ követének, holott Magyarország kor­mánya még nincsen elismerve s a követ úr minősége még nagyon két­séges. A polgári liberális Van Raven teij­ figyelmeztette a Házat, hogy a konzervatív párt csak azért tagadja meg az interpelláció engedélyezését, hogy közösséget mutasson a reak­ciós magyar kormánnyal, amely ke­reszténynek nevezi magát. Kleereko­­per emlékeztet a Löw-esetre és a zsi­dóüldözés részleteire. De Savernin Lohman a konzervatív párt nevében ellenezte a­z interpellációt, mire Duys a szemébe­ mondta a konzervatív­ pártnak, hogy az ő kereszténységük ugyanolyan, mint a magyar kormá­nyé : a Kain kereszténysége, aki azt kérdezte: gyámja vagyok-e­­én testvéreimnek?!... Amikor önök nyereséget húzhatnak a harcból — így folytatta Duys — nem törődnek vele, hogy felebarátaikat és azok gyermekeit meggyilkolják. (Dühös tiltakozás a jobb oldalon.) Ez az önök kereszténysége a maguk térd­hajtásaival és szemforgatásaival! (Óriási­­zaj, az elnök szakadatlanul csenget.) De Koikman (róm. katolikus): Gazfickó! Duys: Majd ha Koikman úr befe­jezte a szidalmait, tovább folytatom. Engedik, hogy a munkások és a zsi­dók gyermekei megdögöljenek. Kije­lenti, hogy a budapesti konzul közre­működésével szabálytalanságok tör­téntek a németalföldi szeretetadomá­­nyok szétosztása körül, egyetlen munkásgyerek sem kapott belőlük semmit. De Savourin Lohman: Közönséges hazugság! Elnök: Ilyet ne tessék mondani, Lohman úr. Duys: Mi mindent kell az utóbbi időben eltűrnünk az úgynevezett keresztény kormánytól?! Semmit el nem mulasztanak, hogy a reakciót erősítsék. De mit akar hát Hollandia uralkodó osztálya? Erőszakkal reá akarja kényszeríteni a munkásokat a forradalom útjára? Ezután Dresselhuys, Marchant, Treub s Van Doom konzervatív kép­viselők tiltakoztak a budapesti hol­land főkonzullal szemben emelt vá­dak ellen. Végül pedig a Ház 52 sza­vazattal 27 ellenében úgy határozott, hogy nem engedi meg az interpellá­ció elmondását. A holandi lapok­ hosszasan foglalkoztak a képviselő­­háznak ezzel a határozatával. A Hét Y­ork május 12-iki vezércikkében — a címe: Blamage — erősen kikelt a megtagadás ellen és kifejti, hogy a megtagadás indokai nagyon is át­látszóak. Megállapítja, hogy a hol­land képviselőház súlyos blamázst vett magára, mert­­lehetetlen más konklúzióra jutni, minthogy a képvi­­selőház az Örményországi kereszté­nyek és a transvaali bárok legyilko­­­­lásáért tiltakozott annak idején, el­lenben a szocialisták és a zsidók le­mészárlásáért nem akarta felemelni szavát. Hogy ezt a vérlázító pártos­kodást a holland szociáldemokrata párt élesen megtámadta, magától ér­tetődő dolog. Legsajnálatosabb az elnök szerepe, akinek kétségtelenül az interpelláció sima letárgyalásáról kellett volna gondoskodnia s aki ehe­lyett az interpellációs jog ellen visz­­szaélést követett el. Ez annál csodá­latosabb, mert az utóbbi időben iga­zán szó sem lehet az interpellációk túltengéséről. Az elnöknek minde­­nekfölött való kötelessége az lett volna, hogy őrködjék a parlament presztízse fölött. Ezen a presztízsen súlyos csorba esett, nemcsak azért, mert aminek elmondását egyszer egy irányban engedélyezték, ugyan­azt most a másik irányban megta­gadták, hanem azért, mert a Ház a nagy világeseményekkel szemben kicsinyes módon viselkedett és ezál­tal tizenkettedrangú parlamentté sü­­­lyesztette le önmagát. A magyaror­szági gyilkosok uralmával rokonszen­vező reakcionáriusok ellen magának a Háznak kellett volna állást foglal­nia. Ezt nem tette. De majd lesz még ehhez az ügyhöz egy-két szavunk. . .” A Hét Volk egy kitűnő rajzot is közöl az üggyel kapcsolatban. A kép címe: Days interpellációját nem en­gedélyezték. .. Horthy áll rajta zsi­­nóros huszármentében, szélesen vi­­gyorgó arccal és megveregeti Fock elnök vállát, aki lábaival tiporja a “magyarországi rémuralomról’’ szóló elnök vállát, aki lábaival tiporja a interpelláció rongyait. Horthy kard­ja vértől csöpög s a kéz is, amellyel Fock elnök kezét szorongatja, fekete a vértől. A kép alá ez van írva. A véres magyar kormány: “Bravo, ka­merád !. .. ” Ugyancsak­ Duys interpellációjával kapcsolatban a Hét Waterland május 16-iki számában felveti azt a kérdést: van-e hát tulajdonképpen diplomá- s­­iai összeköttetés a “Magyaaische Republiek” és Hollandia kormánya között. Erre vonatkozólag egy nyil­ván hivatalos magyar helyről sugal­mazott értesülést is közöl a lap, a­mely szerint — miként Lengyelor­szág, Ausztria és más új államok még elismertetésük előtt — úgy Ma­­gyarország jelenlegi kormánya is egy félhivatalos képviselő útján tart fenn összeköttetést a holland kormánnyal, nevezetesen bizonyos Nagy nevű úr útján, aki a holland kormánnyal tár­gyalásokat folytatott. Egyébként, hogy a holland sajtó meglehetősen jól van informálva ar­ról, hogyan kormányoznak ma Ma­gyarországon, mutatja a Hét Vater­land május 10-iki száma, amely fel­tűnő helyen és feltűnő címmel: “Hát nincsen rémuralom M­agyarországon ?!’’ foglalkozik Horthy Miklós kormány­zó legutóbbi nyilatkozatával és az angol fehér könyvben közölt buda­pesti angol jelentésekkel. “Horthy konokul tagadja, hogy van fehér ter­ror, — mondja a Hét Waterland cikke — és az angol fehér könyv sem tud róla semmit” Ezzel szemben is­merteti a lap Az Eist nyomán azokat a rendszabályokat, amelyek Buda­pesten május elseje alkalmából élet­be léptek. Leírja továbbá ugyan­csak Az Est nyomán az abonyi hely­őrség zendülését a Héjjas-különít­­mény “rendcsináló” szerepét és vi­szonyát a zsidó lakossághoz. Ismer­teti Az Ember adatai alapján Hecke­­nau Móric kereskedő szenvedéseit és megkínoztatását, a Bécsi Magyar Újság közleményei alapján Szalán­­czy József magyar nemzetgyűlési képviselő interpellációját a karhatal­mi tisztek rémuralma tárgyában, va­lamint Földesy kormáromi szlovák képviselő feleségének történetét, a budapesti egyetem jellegzetes sta­tisztikáját és Váry főügyész, Hart­mann helyettes vezérkari főnök és Beniczky alezredes emlékezetes há­rom rendeletét, amelyeket annak ide­jén a Bécsi Magyar Újság egész terjedelmében közölt. A Hét Volk május 12-iki száma is foglalkozik a magyarországi vi­szonyokkal és — Mozgalom a fehér terror ellen zűmmel — közli a szak­­szervezetek nemzetközi tanácsának londoni határozatát május 11-éről, amelyről már lapunkban is megem­lékeztünk , amely szerint nemzet­közi bojkott alá fogják helyezni , Magyarországot és a bojkott hatá­­­­lyossága érdekében valamennyi szer­vezet közreműködését biztosítani fogják. ------------------­ KIKÖTŐSZTRÁJK HAVANNÁBAN HAVANNA, Guba, június 20. A Federated Harbor Unions és azok tagjainak a munkáltatói között már régóta nézeteltérések vannak, ame­lyek most általános kikötősztrájk­hoz vezetnek, hacsak a munkáltatók váratlanul nem teljesítik a munká­sok követeléseit. A munkások szövetsége nyilatko­zatot adott ki tengap este, amelyben kijelenti, hogy nem vállal felelőssé­get a harcért, miután a kereskedel­mi és ipari kamara megszakította az összeköttetést. A nyilatkozat végén kijelentik, hogy a proletárharc min­den rendelkezésre álló eszközével fognak harcolni mindeddig, amíg jo­gaikat el nem ismerik és amig tel­jes győzelmet nem arattak. EGY SZÉPIRODALMI BOLSEVIK LEVELE A SZERKESZTŐHÖZ Kerves Szerkesztő úr! Hajna­li féltízkor felvertek álmomból. Egy úr jött hozzám Pestről, iga­zolta magát, hogy fajmagyar és fajkeresztény és arra kért, ad­jak el neki aszpirint, antipirint, kokaint és kinint. “Én? kérdez­tem, miért éppen én?” “Jól tu­dom, felelte az úriember és mo­solygott, hogy ön rendelkezik e cikkekkel.” “Becsületszavam­­ra, nem rendelkezem.” “Akkor rendben vagyunk, szólt az ide­gen, és a mosolya titokzatos lett, ha becsületszavára fogadja, ak­kor biztos, hogy rendelkezik”. Ön tudja. Szerkesztő úr, hogy szelid lélek vagyok, nem vágtam pofon. A vendégjoghoz hozzá­tartozik, hogy a vendég néha go­rombaságokat is mond s én, aki a párbajkódexet nem ismerem, a vendégjogkódexet annál in­kább. “Hogy gondolja ezt?” kér­­deztem és én is mosolyogtam. “ Úgy, hogy.. . ugyebár, kegyed is hazaáruló?” “Ja, hazaáruló?, persze, persze... de hiszen ön nem hazát kér tőlem, hanem aszpirint meg kinint.” “Épp ez­ért. Nekem hiába tagadja, kis­­öreg, én is olvastam a Nemzeti Újságban...” Elsápadtam. Ö is. Én tudniillik nem olvas­tam.. .. Kivett a zsebéből egy gyűrött újságot... “Ahá!” mondom és olvasom: “A bécsi hazaárulók gyógyszercsempé­szek.” És lejebb a legvégén utolsónak a hazaárulók sorában, akik a ringmenti Múzeumban árulják a hazát meg a szarvars­zánt, ezt látják szemeim: “Itt van még Kaczér Illés, aki hetila­pot szerkeszt, ő a szépirodalmi bolsevik)­”. “Ja, mondtam elő­kelő vendégemnek, az már más.” “Szóval rendelkezik.” “Igen... vagy hogyis mondjam... tudja, kedves barátom .. . ára jelenleg nincs, kicsi a kínálat. Kínában nagy a kinin-kereslet, Szacha­­lin pedig maga is sok szacha­rint fogyaszt... e pillanatban semmi biztatót nem mondhatok, jöjjön holnap, akkor majd be­szélhetünk.” Kedves Szerkesztő úr, önt okos embernek mond­ják, mondja kérem,, miért em­lítenek engem utolsónak, olyan utolsó hazaáruló vagyok én? És ha igazán az vagyok, miért írja rólam oly félvállról a cikkíró: “Itt van még Kaczér Illés.” Ahogy a színházi rovatvezető szokta arról, aki nem fontos: “Jók voltak még Icay Tusy. ..” Mi vagyok én? egy jók voltak­­még? Vagy ha igazán szépiro­dalmi bolsevik vagyok, miért keresnek rajtam kokaint meg vazelint? Egy névtelen kollé­gám­­ pár hónappal ezelőtt azt írta rólam az Új Nemzedékben, hogy a többi gaz emigránssal együtt éhezem... . de néha meg­nyílik egy titkos kassza, on­nan valamennyien nagy pénze­ket kapunk. Én azonnal távira­toztam Pestre: “Az istenre kér­lek, Ödön, közöld velem, hol van az a titkos kassza, a társaim titkolják, de "te bizonyára tu­dod, te a munkapárti kasszáról is tudtad, hol van.” • Máig se kaptam választ, pedig a világ­körüli utazásom nagy, álmát e titkos pénzekre alapoztam. Most azonban nem táviratoztam Pestre, ez egészen céltalan, ön, kedves Szerkesztő úr,, úgy tu­dom, szintén foglalkozik gyógy­szercsempészettel, kérem, kö­zölje velem legkésőbb holnapig, hol lehet azokat a cikkeket kap­ni, mi a naptár és mennyit lehet elérni. Egyszer életemben ka­pok egy jó reklámot, ezt ki mu­száj használnom.. Apropó, ked­ves Szerkesztő úr, legyen szí­ves, érdeklődjön a kiadóhiva­talban, mi a tarifája most a hirdetések milliméterének, én egy becsületes hazaáruló va­gyok, ha az üzlet sikerül, be­küldöm a Nemzeti Újságnak az énrám eső három, sor díját. Csempésztársaim cselekedjenek belátásuk szerint. Tisztelettel Kaczér Illés hazaáruló gyógyszercsempész és szépirodalmi bolsevik. A dánok is készülnek az orosz kereskedelemre True Translation filed with the Post master of New York on June 2i> 1920. as required by the Act of Octo­ber ft. 1917 KOPENHAGA. jun. 20. — A dán kormány képviselői ismét megkezd­ték az orosz kereskedelmi bizott­sággal a tárgyalásokat, melyeket nemrégiben félbeszakítottak. A ke­reskedelem lebonyolítása végett meg­alakult egy nemzetközi clearinghouse két millió korona alaptőkével. A CÁFOLAT, HELY BIZONYÍT A magyarországi Fehér Terror, a magyar bandita-kormány és a rab­lógyilkos tiszti különítmények ame­rikai védőügyvédje, az Amerikai Magyar Népszava szombati számá­ban már megint véd, csal, hamisít­­ és hazudik. A legutóbb néhányszor rámutat­tunk arra, hogy már az Amerikai Magyar Népszava is beismeri, vég­re, hosszú hónapok után, hogy volt és van fehér terror Magyarorszá­gon. E beismerések után, szomba­ton, az első oldalon, fekete betűkkel, keretben, ezt a hírt olvastuk: Nincsen fehér terror, mondja Apponyi. BUDAPEST, jún. 18. A nem­zetközi szállítómunkások­ tervbe vett bojkottja nagyon nyugtala­nítja a magyar nemzetgyűlést. Apponyi Albert gróf egy ma tar­tott beszédében azt a kijelentést tette, hogy a bojkott legsúlyosab­ban éppen a munkásosztályt súj­taná és a rend fentartását is meg­nehezítené. Apponyi valótlannak jelentette ki azt az állítást, hogy ötvenezer munkást internáltak és ötezret halálra ítéltek. Mindössze 2411 kommunista internálását rendel-­­­ték el és ötven embert ítéltek ha­­­á­lálra. Azt mondotta még Apponyi, hogy a magyar kormány felkérte a külföldi kormányokat, akadá­lyozzák meg a Magyarország el­leni bojkott életbeléptetését. A kormány reméli, hogy a külföld eleget fog tenni a kérésnek. Most azután megmondjuk, hogy hol a csalás, a hamisítás, a hazu­­dozás. A hír címe szerint, Apponyi kije­­­­lentette, hogy “nincsen fehér ter­ror”. Tessék elolvasni mégegyszer a hírt és azután harmadszor is, hol mondja azt Apponyi, hogy: “nin­csen fehér terror.” Sehol! Apponyi csak védekezik. Apponyi csak cáfol, ée a cáfolat egyúttal bizonyít is. Apponyi védi a Fehér­ Terrort azzal, hogy nem 50 ezer munkást internáltak, és nem ötezret ítéltek halálra. Tudjuk mi ezt jól! Nem vártunk mi addig, a­míg Apponyi baritonhangja meg­szólal, tudtuk már régen, hogy ke­vesebb embert ítéltek halálra, de azt is tudjuk, hogy ötezernél is jóval többet gyilkoltak meg minden ítél­kezés, minden kihallgatás nélkül. Még a hazugságok útvesztőiben jártas Apponyi sem merte azt mon­dani, hogy “nincsen fehér terror”, , mert Apponyi ugyan hajlandó ha­zudni, csalni és hamisítani, de leg­alább okosan, hogy rögtön rajta ne kapják. Csak az Amerikai Magyar Népszava mondja azt, hogy “nincsen fehér terror”, mert ez a lap, nagy gyakorlata ellenére is, bután hazu­dik, ostobán csal és hülye módon hamisít. Csak el kell olvasni a saját hívét és nyilvánvalóvá válik a csalás. Apponyi nem mondhatja azt, hogy nincsen fehér terror. Nem mondhat­ja, mert Andrássy, a másik fekete gróf szerint, Magyarországon “po­koli” a helyzet. Mert Lloyd George angol parlamentben tett nyilatkoza­ta szerint Magyarországon “még rosszabbra” fordul a helyzet és fő­képpen, mert maga a főhóhér, Hor­thy Miklós is rászánta magát, arra, hogy csapatokat küldjön a garázdál­kodó fehér terroristák ellen. Nem, Apponyi nem mondhat ilyet. Csak az Amerikai Magyar Népszava mondhat ilyet és gazdája, a kike­resztelkedett fehér zsidó, akinek lelkiismeretlen­ségénél csak a buta­sága nagyobb. ----------------­ A LEGSÜRGŐSEBB MUNKA Az amerikai öntudatos magyar munkásság legfontosabb dolga, leg­sürgősebb kötelessége, hogy a lehető legrövideb időn belül megteremtse az Előre papíralapot. Amikor az erőszak akarta el­nyomni lapunkat, az ellen kellett vé­dekeznünk. Amikor a postahatósá­gok akarták megölni lapunkat, azok­kal szemben védekeztünk. Azután pereskedők, háziurak ellen kellett védekeznünk. Ma a legnagyobb veszedelem a pa­­pírdrágaság. Ez ellen kell védekez-­­ nünk, mert ez fojtogatja az Előrét.­­ A védekezésnek pedig csak egyetlen­­ módja van: megteremteni gyorsan, minél előbb a 10,000 dolláros Előre papíralapot és az Előre jövője újra­­ biztosítva lesz. Ebből a munkából minden östtu­­­­datos magyar munkásnak ki kell­­ vennie a részét.­­ Minden adomány “papíralap” jel­zéssel erre a címre küldendő: Char­lies Varga, 350 East, 81st St. New York City. Terjed az olasz­­ vasutas sztrájk. BERN, jun. 20. — Az északolasz­országi vasutasok sztrájkja mindin­kább terjed és most már a helyi ér­dekű vasutakra is átér­t "Ott Svájc és Olaszország között telje­sen megszűnt a vasúti összeköttetés. MILANO, jun. 20. — A vasúti munkások elhatározták, hogy foly­tatják a harcot, miután a hatóságok kijelentették, hogy a sztrájkolók kö­veteléseit nem teljesítik, ha feltétle­nül nem térnek vissza.

Next