Előre, 1920. szeptember (16. évfolyam, 2915-2943. szám)
1920-09-16 / 2929. szám
HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY including SUNDAY Sunday issue Includes Magazine section rublished by the American Hungarian Workingmen's Federation . Treas. VENCZEL MAZANEK; Secretary CH. VARGA S3 East 1st Street Telephones. New York, N. Y. ORCHARD 4327, 4923 SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada: one year: $4.—; 6 months: $4.—;■ 3 months: 12.—; Foreign Countries: one year $32.—; 6 months $6. —; 3 months ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egyesült Államokban is Kanadában. egy évre: $8.—; félévre: $4.—; negyedévre Külföldre. 1 évre: *12.— ; félévre: $6.—; negyedévre 13 Klay hasábja közérdekű ügyekben mindenki számál a nyitva Alinak. Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CSEK és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. TÁMADNAK AZ OROSZOK. A tegnapi hírek szerint, Szovjet-Oroszország hadseregei ismét támadásia fogtak és a hosszú front három pontján igen jelentős eredményeket értek el. Csicserin, Szovjet-Oroszország külügyminisztere, néhány hét előtt kijelentette, hogy a Varsóból és Párisból világgá röpített ama hírek, amelyek az orosz hadsereg katasztrófájáról szólnak, hallatlanul túlhajtottak és a szovjet hadsereg magva érintetlen maradt. Kamenev ehhez hasonló kijelentést tett. E kijelentések igazságát két körülmény bizonyítja. Az egyik az, hogy Csicserin, a többi külügyminiszterrel ellentétben, mindig igazat mondott. Amióta Szovjet-Oroszország külügyminisztere lett, nagyon sok kijelentést tett már, amelyek mindenkor fedték a tiszta valóságot. A másik körülmény az, hogy a párisi és varsói külügyminisztérium és az ottani sajtóirodák, az utóbbi időben még véletlenül sem mondottak igazat. A tegnapi hírek nem az egyedüliek, amelyek azt bizonyítják, hogy a szovjet csapatok katasztrofális vereségéről szóló hírek mesébe illő nagyítások voltak. Egy londoni sürgöny már napokkal ezelőtt beszámolt arról, hogy Budenny tábornok lovas hadserege, amelyet tudvalevőleg a lengyelek Lemberg közelében teljesen megsemmisítették, s továbbra is harcol s pompás eredményeket ér el. Szóval: a párisi és a varsói külügyminisztérium, hadügyi minisztérium és a sajtóirodák folytatják azt, amit hat esztendő óta már meglehetősen megszoktunk: hazugságokkal védekeznek azok ellen, akiket fegyverre legyőzni nem tudnak. A szovjet hadseregek pedig ismét mennek előre minden kétségbeesett hazudozás ellenére is dúlnak, hogy védelmet kérjenek a háziurak újabb rablási szándéka ellen. A városi, az állami és a szövetségi hatósá- I gok azonban tétlenül nézik ezeket a hallat-lan dolgokat. Ugyanezek a hatóságok azonban elrettentő példaként mutatnak rá Szo-Svjet-Oroszországra, ahol tudvalevőleg a külföldi látogatók azt tapasztalják, hogy a leg- modernebb iskolák ezrei várják a tanulni vágyó orosz gyermekeket. A cári Oroszország elnyomott népe egykor sóvárogva és irigykedve tekintett a szabad Amerika felé. Ma Szovjet-Oroszország muttat példát a cári Amerikának. S3 ■ HIÁBAVALÓ ERŐLKÖDÉS. Paderewski már megint ijesztésre játszik.. Minden nap újabb mesét talál ki, amellyel rémületbe akarja ejteni az antant hatalmakat, hogy azok azután a pénzbeli segítségen kívül katonákkal is álljanak a lengyel imperialisták mellé. A legutóbb a német mumussal ijesztett rá a szövetségesekre. Azt mondja, hogy a szövetségesek a saját érdekükben cselekszenek, ha azonnal erős hadsereget küldenek Lengyelországba, amely gyorsan végezne az orosz bolsevikekkel. Ha várnak, ha az erős hadsereg nem érkezik meg nagyon rövid időn belül, akkor Németország, amely tulajdonképpen nem szenvedett vereséget a háborúban, az orosz bolsevikekkel együtt fogja megtámadni Lengyelországot, Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat. Szegény Paderewski nem tudja, hogy hiábavaló erőlködés az, amit ő csinál. Hiszen az antant hatalmak szívesen küldenének hadsereget Szovjet-Oroszország leverésére Paderewski kérése nélkül is. Hiszen Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormánya éppen úgy óhajtja az orosz szovjetek bukását, mint a lengyel imperialistakormány. Mégis hiábavaló erőlködés az, amit Paderewski csinál, mert Sz antant nem küldhet csapatokat Szovjet-Oroszország ellen. Hiába is küldene, nem mennének. A világháború rátanította az emberek millióit arra, hogy minden háború gazdasági harc, amelyben a dolgozó milliók véreznek, a kizsákmányolok osztálya __ pedig gazdagra hszik. Elég volt belőle. És Paderewski a feje tetejére állhat, a szövetségeseket pedig eleresztheti a vágy egy kis oroszországi kaland után. Szovjet-Oroszországba mégsem fognak antánt csapatok masírozni, mert a nemzetközi proletáriátus elszántságán megtörne minden ilyen kísérlet. A lengyel imperialisták számára nincsen segítség. Szovjet-Oroszország össze fogja törni őket úgy, hogy többé soha fel nem támadhatnak. NINCSEN HELY. Az új iskolaévszak megkezdésekor New Yorkban kiderült, hogy 60,000 gyermek számára nincsen hely. A meglevő iskolákba annyi gyermeket préseltek be, amennyit csak lehetett, de ez a hatvanezer gyermek még a túlzsúfolt iskolákból is kiszorult. Hivatalos helyen kijelentették, hogy egyedül építkezésre 46 millió dollárra van szükség, ha ezekről az iskolákból kiszorult gyermekekről gondoskodni akarnak. • Hatvanezer gyermek nem tudja, hogy miképpen folytathatja tanulmányait. Körülbelül ugyanennyi new yorki család nem tudja, hogy a jövő hónap elején hová fog költözködni, mert a háziurak kiteszik a lakókat, ha akad valaki, aki több házbért ígér az apiagy is túlfizetett lakásokért. Iskolaépítésre nincsen pénz. Lakóházak építésére sincsen pénz. Hatvanezer gyermek nem részesülhet megfelelő oktatásban és a new yorki lakók tízezrei a bíróságokhoz for, ■ ■ AZ OLASZ KÉRDÉS. Amint az Olaszországból érkező hírek bizonyítják, a munkásság tovább folytatja a gyárak és termelő eszközök lefoglalását. Eza helyzet az egész világ kapitalistáit megre- imegteti, mert tudják azt, hogy az ily cselek mények nem maradhatnak elszigetelt jelenségek. A kapitalista kizsákmányolás az egész világon azonos helyzetet teremtett és a védekezés lényege és annak megnyilvánulásai sem különbözhetnek sokban egymástól. A kapitalista érdekeket szolgáló nemzetgazdászok is belátják azt, hogy a tőkés érd’deket nem lehet többé az elavult, idejét múlt eszközökkel szolgálni. Az orosz szovjetek, az angol hármas szövetség, az olasz gyárak lefoglalásának hatása alatt a kapitalisták kénytelenek felhagyni az ócska lövegek pufogtatásával, amelyeknek a csattanója mindenkor az volt, hogy “a nyugtalanság az iz, gatók munkája”. Berkóék azonban nem tartoznak azok közé, akik a világeseményekből tanulni tudnának. Berkóék látóköre nem terjed tovább zsebük érdekénél. Csupán ezzel magyarázható meg az az elfogultság, mellyel az olasz munkásság élet-halálharcát kommentálják. Berkóék először azon reményben örvendeztek, hogy az olasz munkásság nem fog nyersanyaghoz jutni és kénytelen lesz megadni magát. Azonban az olasz munkások Berkót nem kérdezték meg, hogy szabad-e, vagy sem és lefoglalták a munka folytatásához szükséges nyersanyagot is. Sőt tovább ment az olasz munkásság, lefoglalta a bányákat és földeket is Berkó legnagyobb szomoruságára. Azonban a Népszava nem hagyhatja magát. Náluk tradíció az, hogy ők vigyék el a tudatlanság versenydíját. A Népszava most azon kesereg, hogy a munkások “felnyitották a pénzszekrényeket, a pénzt kivették és saját magukat kifizették”. Kérem, ez irtózatos bűn. Az olasz munkások a pénzzel saját magukat fizették ki és nem küldték azt Berkóhoz. Ezért az olasz munkások harcának ‘‘el kell bukni.” És Berkóék a következőkben meg is indokolják a bukás okát, mondván: ‘•Turinban télen nagy a hideg, mert az Alpesek tőszomszédságában van. Ha majd beállnak a hideg idők, s a munkások még akkor is birtokában lesznek a gyáraknak, s ha látják, hogy jövedelem semmi sem jön be, a nyers, földolgozatlan ércből pedig nem tehtét megélni, majd másképp fognak gondolkozni és megbánják a kísérletüket.” Így már rendben van az olasz munkásság ügye, mert Turinban télen hideg van és volt bizonyos, hogy a hideg ki fogja józanítani az olasz munkásokat és meg fogják bánni tettüket. Milyen kár, hogy az olasz munkások nem a télen kezdték a gyárak lefoglalását. Akkor nem kellene félniük attól, hogy a hideg következtében nem tudják az ércet megenni. Akkor Berkóék valószínűleg a nyár hőségétől várnák a megoldást. Mert bizony nyáron még Turinban is meleg van. S ha ezek után még valaki azt meri mondani, hogy Berkóék nem jó nemzetgazdászok, azokkal mi fogunk szembeszállni, mert bizony megérdemlik Berkóék minden törekvő ember elismerését. Mert Berkóék nélkül hogy is tudná meg valaki azt, hogy “Turinban télen hideg van”. ■ ■ NAGY EREDMÉNY! Örömmel és áhítattal olvastuk a tegnapi újságkban azt a hírt, hogy az Egyesült Államok tengerészetügyi szakértőinek sikerült egy olyan 16 hüvlykes löveget készíteni, amely különleges formájánál és benne levő rettentő robbanószer erejénél fogva egy 14 hüvelykes páncélt képes 10 foknyi szögben átszakítani. E löveg háború esetében óriási előnyt biztosít az Egyesült Államok haditengerészete számára. Ugyebár indokolt az örömünk. A hat esztendős világáború még véget sem ért, az annak nyomán keletkezett kisebb-nagyobb harcokban még az emberek százezrei véreznek és szenvednek, s máris újabb “felfedezésekkel” örvendeztetik meg a világot. Felfedezésekkel, amelyek arra szolgálnak, hogy az emberölés tudományát tökéletesítsék.. A Nemzetek Ligája nem fog véget vetni a háborúnak, mert ennek a társadalomnak szüksége van háborúkra, hogy a tökéletesített harci szerszámokat használhassák. Csak mi, osztálytudatos proletárok tudjuk elejét venni a jövő háborúinak, ha forradalmi lelkesedésünk minden hevével belevetjük magunkat az osztályharcba, amely azért folyik, hogy a gyilkoló szerszámokat végre termelő szerszámokkal helyettesítsük, és ennek a gyilkos rendszernek a helyébe az ipari demokrácián alapuló rendszert vezessük be. Xj Mj O K HI NEM LEHET A FINN OSZTÁLYTUDATOT MEGFOJTANI! A FINN FEHÉR TERROR TANULSÁGAI. (Saját tudósítónktól.) Horthyország munkásságának mai sorsát élte — ha nem is olyan hoszszu ideig s nem is a borzalomnak akkora fokán — a finnországi proletariátus is. Az is élte a haldoklók még életét, érezte a félhalált. A finn kormányt Mannerheimnak hívták s ha nem is volt szárazföldi admirális, tudott a cárja eszményeihez ragaszkodó,generális maradni a vértengeren is. Ha nem is a románokat hívta be az országába, nem is antant- missziókkal operált, hanem németeket zúdított a finn hazára, —tudott ő is tömegmészárlásokat rendeztetni. Neki is volt valami parlament-féléje, amelyiket agyon akart terrorizálni. Az ő neve is sok ezer legyilkolt munkás családja átkozza, ő is értett az internáláshoz, tömeges börtönzéshez, ő is ki tudta volna irtani az osztálytudatos munkásságot, hogy kiirthassa az osztályöntudatot, ha ez lehetséges lenne. Ha a történelem árját megállíthatná azzal valaki, hogy vérrel festi vörösre. A finn munkásmozgalom története a legutóbbi fázisáig annyira hasonlít a magyarországi mozgaloméhoz, hogy nyugodtan lehet állítani a legutóbbi fázis Magyarországon is ugyanez lesz, mrint a finn szakszervezeti mozgalom számadatai szerint Finnországban. A finnországi osztálytudatos szakszervezeti mozgalomról statisztika jelent meg, a békeévek fokozatos, szép fejlődést mutattak. A szakszervezeteknek volt tagjuk. Az első háborús év a stagnálás esztendeje. 1015-ben 30,000 a taglétszám. De a háborús iparágak fellendülése s a háborúellenes elkeseredés, az életviszonyok romlása hamarosan kifejezésre jut a szakszervezeti statisztikában is: 1916- ban 42,000 a tagok száma. Még egy esztendő s a forradalmi hangulat már szembeszökő. A tagok száma : 1917- ben 161,000. A forradalmat vérbefojtják a volt cári tábornok és Vilmos császár csapatai. Nyolcvanezer szervezett munkás kerül börtönbe, fogolytáborba, a gépfegyver s az éhség vagy harmincezret pusztít el belőlük. A szakszervezeteket legázolják, feloszlatják, kirabolják. Az egész mozgalom úgy legyöngül, hogy még statisztika sincsen 1918-ról. Nem volt, aki összeállíthassa a létszámát azoknak, akik esetleg szervezettek maradtak valamilyen módon. Tavaly azonban már fel bírt lélegzeni a finn munkásság. Egyetlen év alatt megtette a fejlődésnek azt az útját, amelyhez azelőtt hat év (1912- től 1916-ig) volt szükséges. Az első negyedévben 21.000 volt a taglétszám, mint nyolc évvel ezelőtt. A másodikban 28,000, mint hét évvel ezelőtt. A harmadikban 35,000, ami már a háború első éveinek fellendülésére emlékeztet. A negyedik évnegyedben 41,000, annyi, mint az orosz forradalom előestéjén. Ma már ezt a számot is meghaladja: 50,000 körül jár. Vájjon nem jelenti-e azt is, hogy Finnországban a helyzet már újforradalomra kezd érni? Vagy csak egyszerűen annak a jele, hogy a finn munkásság hamarosan kigyógyult a sebekből, amelyeket az ellenforradalom orgyilkosai ejtettek rajta? Lehet az is, hogy a teljes gyógyulás még messze van; a szakszervezeti taglétszám elvégre is csak egy tünet s lehetnek más, kedvezőtlenebb, statisztikával nem jellemezhető tünetek. Az az egy azonban feltétlenül bizonyos, hogy a munkásmozgalmat a finn Horthy rettenetes vérengzése sem bírta megölni: az osztályöntudat erősebb a szuronynál és a gépfegyvernél. ----------------— SZABAD LOPNI! Azt már hallottuk, hogy valakit egy nikk ellopásáért néhány évre zártak el, azt is olvastuk, hogy a zsemlyét lopott éher gyereket hét evre javítóintézetbe vitték el. De azt még sehol sem hallottuk és sehol sem olvastuk, hogy “szabad a lopás”. Pedig ez nem tréfa. Szeptember 19-én, vasárnap a Führers Parkban nemcsak szabad, hanem kötelesség is a lopás. Mindenki szabadon és büntetlenül lophat szőlőt, még rá is fizetnek az Előre Műkedvelő Kör tagjai, ha valaki elcseni a szép gerezdeket. Hogy a csőszlángok és a szőlőbiró mit sóznak titokban az ember nyakába , az nem érdekel bennünket. De azt is tudjuk, hogy egy műkorrupcióval kiszabadulhat beszabadulhat a leányok börtönébe, minden helyrevaló legény. Legyen ott, hisz úgy is unalmas most a városban ülni! Nemde? ------------------MOST PÉNTEKEN este tartja a Végrehajtó Bizottság rendes gyűlését, amelyre minden tag megjelenése fontos. A titkár: A NÉMETORSZÁGI ELLENFORRADALOM KÉMHÁLÓZATA A magdeburgi kémközpont. — A reakió fölbérelt banditái puccsokat provokálnak, hogy a munkásokat meggondolatlan akciókba ugrassák. (Az Előre tudósítójától.) • Wien. 1920 augusztus 25. A németországi ellenforradalom az “Orgesch” támogatására, amely a fölfegyverzett polgárság katonai jellegű tömörülésének központja, Magdeburgban kémközpontot létesített, amely egész Németországot behálózta ügynökeinek, besúgóinak és a gerit provokatőrjeinek egész bonyolult szövedékével. A titokban dolgozó, a napvilágot félre kerülő kémközpont leleplezése megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra az ellenforradalom aljas machinációiról. A magdeburgi kémközpont, amely állandó és intim összeköttetésben volt a rendőrséggel és a birodalmi védőrséggel (a német birodalom hivatalos hadseregével) elárasztotta a polgári közvéleményt a munkásság pucsra készülődésének hazug híreivel, hogy ilyen módon az egész polgárságot mozgósítsa a munkásság ellen, sőt itt-ott agent provokatőreinek tevékenységével, maga is ipazkodottt a munkásságot purcsokba beugratni, hogy azután a puccs letörésének ürügye alatt, a birodalmi védörség és az “Orgesche” a munkásmozgalmat teljesen földre tiporhassák és vérbe fojthassák. A magdeburgi V.nontot természetesen a nagytőke pénzéből szervezték és tartották ■'titui és a munkásmozgalom forradalmiságát diszkreditáló ».-’ecsok is a nagytőke pénzén szerveződtek meg. Az utolsó hónapok folyamán itt is, ott is fölbukkanó kommunista puccshírek, a különböző német vidékek vörös hadseregeinek szervezéséről világszerte szétfutó hírek a magdeburgi iroda aljasságának és a németországi nagy tőke pénzének köszönhették megszületését. A magdeburgi hatóságok megállapították, hogy a kémközpont és az “Orgesch”, testvéries egyetértéssel egymás kezére dolgoztak és kicserélték maguk között a kisujjukból szopott, tehát föltétlenül hiteles értesüléseiket. De összeköttetésben állott a magdeburgi iroda a nagy tőke Berlinben, Essenben, Hamburgban, Halléban és más városokban működő hasonló kémirodáival is. Ebből az aljas irodából került a világsajtóba nemrég a magdeburgi szovjet köztársaság híre, amely anynyira hazug és hitvány híradás volt, hogy a benne szereplő személyek mindegyike is költött és az utcanevek is ismeretlenek azokban a városokban, amelyekről az iroda bolseviki összeesküvések hírét világgá kürtölte. A nagytőke erkölcsi fölfogására nézve jellemző, hogy a különféle kémirodák vezetői és “munkatársai” — csaknem kivétel nélkül — rovott múltú emberek, hadácsok, katonai kémek és egyéb csirkefogók. A magdeburgi iroda Altmann nevű vezetője például csalás, skkasztás, közbotrányt okozó viselkedés stb. miatt büntetett gazember, aki ezer márka havi fizetésért gyártotta a bolsevista rémhíreket. Kívüle egy Zieseritz nevű tanító játszotta Magdeburgban a főszerepet. Valami másfél tucat ilyen hitvány gazembert tartóztattak le. Magdeburgban, akik között — és ez, is jellemző a nagytőke erkölcsi fölfogására nézve — nagyon előkelő polgárok is akadtak. A letartóztatottak bevallották, hogy jegyzőkönyveket, leveleket hamisítottak koholt híreik igazolására. Az iroda csak ebben az évben 175.000 márkát adott ki kémek és felbujtók fizetésére. Az iroda emberei iparkodtak a németországi kommunista és független szociáldemokrata pártok szervezeteivel érintkezésbe lépni és azok bizalmát megnyerve, a forradalmi munkásmozgalmat fölhasználni sötét céljaik szolgálatára. Szoros érintkezést tartott fönn az iroda a birodalmi védőrség tisztjeivel és egyes katonáival. Jó fizetség ellenében ezek szállították a “vörös hadsereg”-nek megalakulására vonatkozó hastig jelentéseket. Altmannál, ennél a sokszorosan gazember lehűtené, találtak egy hivatalos katonai igazolást, amely följogosítja, hogy katonai épületekbe bármikor beléphessen. De érintkezésben volt Altman a helyi rendőrség egyes embereivel is, akik mindenben támogatták és segítették a kémiroda működését. A lefoglalt iratok között talált egyik levél szerint, a jobboldali polgári pártok, a német néppárt és német nacionalista párt lapjai az iroda zsoldjában állottak, de más polgári lapokét is iparkodtak lepénzelni. A különböző német kémirodák a “bolsevizmus leküzdésére” alakult egyesület utódai, amelyet a nagytőke az 1918-ik évi novemberi forradalom után szervezett meg és amely díjakat tűzött ki munkásvezérek legyilkolására és amely kivált a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg ellen irányuló hitvány és gaz hadjáratot vezette. Ennek az egyesülésnek a műve volt az a plakát is, amely 1919 januárjában a berlini plakátosz- MUNKÁSTÁRSAK! Az Amerikai Magyar Munkások Szövetségének konvenciója szeptember 5-én tartott ülésszakán tárgyalta az önökkel való kooperáció kérdését és sajnálattal állapította meg, hogy a kooperációnak olyan akadályai vannak, melyek bennünket az önök szervezetével szemben a kritika álláspontjára kényszerítenek. Csupán önöknek áll módjukban azokat az akadályokat elmozdítani, önökhöz fordulunk tehát, hogy felhívjuk figyelmüket azokra a hibákra, melyeket szervezetükben látunk s amelyek, ha idejekorán orvoslást nem nyernek, az önök szervezetét letérítik a forradalmi útról, sőt egyenesen szembeállítják a nemzetközi forradalmi proletariátussal. Bízunk abban, hogy önök, ha felismerik azokat a forradalom-ellenes irányzatokat, melyek nagyobbára , tisztviselőiktől, , lapszerkesztőiktől, szóval az I. W.V. hivatalnok-karától indulnak ki, el fogják söpörni azokat, hogy szervezetüket megmentsék a proletár-forradalom számára. Bízunk abban, hogy önök részéről nem durva szitkozódás lesz a válasz, mint lapjaik részéről, hanem becsülni fogják, a saját szervezetüket annyira, hogy vizsgálat alá vegyék a hibákat, melyekre rámutatunk. Szilárdan áll-e az amerikai kapi Egy forradalmi szervezetnek, hogy valóban forradalmi legyen, bíznia kell a saját ügyében. Bíznia kell abban, hogy a forradalmi feladat végrehajtása nem a jövendő generációk munkája, hanem a mai proletár-nemzedéké. Az I. W.W. lapjai rendszeresen igyekeznek kiölni az I. W. W. tagjaiból a forradalomba vetett meggyőződést. És,, munkástársak, ezzel a törekvéssel az 1. VV. VV.-t, ha önök közbe nem lépnek, a szociálpatrióták, a proletárforradalom árulói közé kergetik. Figyeljék meg csak önök, hogy milyen megdöbbentően azonos az önök vezéreinek a beszéde a szociálpatrióták beszédeivel. A német, a magyar, az osztrák szociálpatrióták azt mondják, hogy Oroszországéban jó lehet a szovjet rendszer, jó lehet a komunista termelés, de nálunk, (t. i. Németországban, Ausztriában vagy Magyarországon) a viszonyok még nem értek meg rá. A francia szociálpatrióták azt mondják, Németországban talán van értelme a spartakusz-mozgalomnak, de nálunk, Franciaországban, még keményen áll a kapitalizmus, itt erősebb, mint valaha. Mindebből tehát az következik, hogy a magyar, osztrák, német, francia munkás nyugodjon meg abban, hogy a burzsoá osztályurallom megdöntéséről szó sem lehet. Mindegyik elismeri, hogy a proletári fáradalom nagyszerű dolog, de csak Oroszországban. Csak az orosz munkás tette okosan, hogy megdön- t tötte a bérrabszolgaság rendszerét, a többinek óvakodni kell az ilyen munkától, mertnálunk” még úgy is sziklaszilárdan áll a kapitalizmus. Az I. W. W. tagjai is így beszélnek. A “Felszabadulás” augusztus 28-iki számának a vezércikke egyenesen aztlopokon 20.000 márkát tűzött ki a Radek fejére. Amikor aztán a “bolsevizmus leküzdésére” alakult egyesület érezte, hogy forró lesz a talaj a lába alatt, átalakult német gazdasági segélyegyesüléssé, amely a munkáját diszkrétebben folytatta. Ennek az egyesülésnek az édes gyermekei a kémirodák. Mindezeknek az ellenforradalmi célokat szolgáló alakulatoknak nagyon jelentős volt a szerepük idén tavasszal, a Kapp-féle ellenforradalmi puccs idején. És amíg a kémirodák izgatják a polgárságot, időnap előtti mozgalmakba akarják belelovalni a munkásságot, a titkos polgári, katonai alakulatok, a különféle “Örgesch”-fiókok, rohamcsapatokat képeznek ki s lövőgyakorlatokat tartanak. És a lövőgyakorlatokon, amint a berlini Rote Fahne jelentette volt, szorgalmasan részt vesz Lajos, a volt bajor király is, mintegy szimbólumaként az egész ellenforradalmi szervezkedésnek, amely végeredményképen a kirélyság visszaállítására törekszik. • És amíg a reakció nyíltan és titokban fegyverkezik, amíg az “Orgesch” kétkedve kijelenti, hogy nem tűn, hogy föloszlassák, a spaa-i tárgyalásokra való hivatkozással, a német kormány birodalmi biztost küld ki a munkásság lefegyverzésének végrehajtására. A birodalmi biztos korlátlan hatalmat kapott, hogy az ellenforradalom céljaira végleg megtisztítsa a talajt. A német ellenforradalmároknak ez a készülődése azt jelenti, hogy a burzsoá “demokrácia” alatt ingadozik a talaj, a forradalmi és az ellenforradalmi erők összecsapásának az ideje gyorsan közeledik. Németországban vagy a reakciónak, vagy a proletárdiktatúrának kell fölülkerekedni, a burzsoá demokráciának és a szociáldemokráciának a két tűz között meg kell semmisülni. akarja bemesélni az olvasóinak, hogy a háború Amerikában megerősítette a kapitalizmust! Amikor nyilvánvaló, hogy Európában már tönkrement a kapitalista termelés, amikor nyilvánvaló, hogy egy kapitalista ország sem képes elszigetelni magát a világtermeléstől, melynek szerves részét alkotja, amikor tehát nyilvánvaló, hogy az európai kapitalizmus összeomlása könyörtelenül magával rántja a romlásba az amerikai kapitalizmust is, mint ahogy az európai kapitalizmusnak a háborúban jelentkezett válsága magával sodorta a háborúba Amerikát is, akkor az ilyen beszéd vagy mérhetetlen tudatlanságot jelent, vagy annál sokkal roszszabbat: azt, hogy az amerikai proletariátus forradalmi érzületét földbe vezesse, s ami az I. W. W. tagjait illeti, azokat átidomítja jámbor, tagsági járulékot fizető, tagszerző és a fáradalmat a jövő nemzedékre bízó, a múltak tradícióin kérődző kezes bárányokká. Nem gondolják, munkástársak, hogy ez a sárgitási művelet nem vezet jóra? Nem gondolják, ha az önök lapjai úgy beszélnek a társadalmi fáradalomról, mint a jövő zenéjéről, a harcos I. W. W. a múltak emléke lesz? Ennek a sárgitási műveletnek a következményei már jelentkeznek. Ha még nem ötlöttek szemükbe a következmények, mi felhívjuk rájuk a figyelmüket. Miként tűnil fel az I. W. W. a forradalmi harctérről. Nem ragadta-e meg az önök figyelmét, hogy az utóbbi időben se híre, se hamva az I. W. W.-nak az amerikai proletariátus nagy harcaiban? A háború előtt alig volt nagyobb arányú munkásharc, amelyben az I. W. W., mint szervezet, mese jelent volna. Odatolakodott mindenüvé, beleszóltminden sztrájkba, magához ragadni igyekezett minden sztrájknak az irányítását, vezette a támadást mindenütt a kapitalizmus ellen. Tekintsenek önök át az utolsó tizenkét hónapon s meglátják a különbséget. Óriási sztrájkok törtek ki, fölkeltek a ki- zsákmányolok ellen az acéltelepek bérrabszolgái, a bányák bérrabszolgái, a vasutasok, az utolsó tizenkét hónap alatt a sztrájkok ezreiben milliókra rúgott a kizsákmányolás ellen lázadó proletárok száma, — és hol volt az I.V. W., a régi harcos szervezet? Akárhol, de nem e harcokban. A "Felszabadulás” azzal akar- ja ugyan megnyugtatni önöket, hogy “az igazi ipari unionizmus hívei — bár különböző nevek alatt — ott vannak mindenütt és rakják a téglákat az új társadalom épületén”, de nem találják önök különösnek, hogy nem az I. W. W. van ott mindenütt, hanem a tagjai, nem az I. W. W. neve alatt, hanem különböző nevek alatt? Kénytelenek az I. W. WV.-re kívül venni részt a proletariátus harcaiban. Nem várunk csodákat egy szervezettől. Nem várjuk az I. W. W.-tól, hogy harcokat vezessen, amikor a proletártömegekben nincs harci készség. De most, amikor az ipari nyugtalanság agitáció nélkül is sztrájkokban tör ki, amikor hatalmi kérdéssé válik majdnem minden harc, miért tűnik el az I. V. VV. a láthatárról éppen most? Miért kapcsolódik ki a proletariátus harcaiból ,éppen most, amikor a foradalmi átalakulás kor- ■'* szakába léptünk? Mi azt hisszük, látjuk az okát. Amikor az I. VV. VV. hivatalnokkarai lapjai és előadói útján az evolúció bajnokának csap fel a revolucióval szemben, amikor az ipari téren ugyanolyan álláspontra helyezkedik, mint a szociálpatrióták a poltikai téren, szükségszerűleg be kell következni a hanyatlásnak az I. VV. VV. fáradalmi szellemében, az I. VV. V. tagjai, akik nem érik be üres elmélkedésekkel, kénytelenek az I. VV. VV. keretein kívül folytatni forradalmi tevékenységüket, Így szűnik meg az I. VV. VV. foradalmi tényező lenni, ha önök, munkástársak, fel nem tartóz-' ttatják a visszafejlődésnek ezt a folyamatát. (Vége következik.) NYÍLT LEVÉL az I. W. W. tagjaihoz. tarizmus? G. MELENSKY. 1910- ben ....... 15,000 1911- ben ............. 20,000 1()12-ben ........ 21,000 1913- ban ............. 28,000 1914- ben ........ 31,000 SZERKESZTŐI ÜZENETEK .Mrs. K. Cleveland, O. — Nincsen több levele. Tévedésből jeleztük a lapban másodszor. A jövőben is szívesen állunk rendelkezésére. & VV. .J. Passaic. — A napokban fölhasználjuk. G. J., New York. — Megírták már, hogy a pénz árait mi csak utólag hozhatnánk és akkor is csak a tőzsde jegyzéseit. A tapasztalat arról győzött meg bennünket, hogy ennek olvasóink nem vehetik hasznát, a közlésnek tehát nincsen értelme. S. N., Chicago. — Bármelyik banknál vehet, élelmiszer utalványt 10 vagy 50 dollár értékben és azt elküldheti. Azonban helyesebben teszi, ha inkább pénzt küld neki. S. K., Passaic. — Köszönjük, mér megkaptuk és föl is használjuk. Mrs. H. F. Lappay, Ridgewood, N. C. —Szerkesztőségünk cégeket nem ajánl. Legcélszerűbb, ha ezt az ügyet nem levélben, hanem személyesen intézi el.