Előre, 1921. május (17. évfolyam, 3163-3193. szám)
1921-05-05 / 3167. szám
EL | ^ HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY Sncludln« SUNDAY — Sunday MM* Includes Sunday Magrantne Section._______ Published by the American Hungarian Worklncm**"* Federation. — E. RÉNYI, ilecrctary. __________HARRY H. KLEIN. Buslneai Manager,__________ Entered as third glass mail through the ________POST OFFICE AT NEW YORK, N. Y.___________ AD mission FUR SECOND CLASH APPLIED FOR. *» East 1st Street, Telephones: New York. N. Y. BII(!HARD «&2L «»$>. SUBSCRIPTION RATES: United Strife and Canada one year: $8.09, 6 month«: $4.00, 8 monHiu: $2.00. Foreign Countries: on« year $18.00. 6 month« 46.00, 3 month 8* 00» ELA FIZETÉSI arak. a* Egyesült Alamokban és Kanadában egy évre: 88.00; félévre: $4.00 ; negyedévre: $8.00. Külföldre: 1 évre: $12.00; félévre: $8.00; negyedévre $8.00. MINDEN CSEKK és MONEY ORDER a* "ELŐRE HUNGARIAN DAILY" NÉVRE ÁLLÍTANDÓ RJL B lap handbjai KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenkit sírjukra nyitva tarrnak. EGYFORMA ESZKÖZZEL A világháború befejezése a burzsoá kormányokat meglehetős kellemetlen helyzetbe juttatta. A háború alatt, a rendkívüli háborús törvények segítségével és a mesterségesen szított hazafias lelkesedés tüzével aránylag könnyű volt féken tartani azokat a dolgozó tömegeket, amelyeken a háború súlya nyugodott. Száz és száz módja volt ama veszedelem elhárításának, amely abból származott volna, ha a termelő és harcoló milliók ráeszmélnek a saját rabszolga voltukra. Módját kellett találni annak, hogy a háború befejezése után is féken tartsák a háborgó kedélyeket és a kizsákmányolás zavartalan menetét úgy-ahogy biztosítsák. Az olasz kormány helyzete is ilyen volt. A háború alatt természetszerűleg megnőtt a gondolkozni tudók tábora és erősebb lett a munkásmozgalom. A háború befejezésekor Észak-Olaszország számos ipari központjában a legnagyobb hatalom a munkások tanácsa volt, amellyel a kritikus helyzetekben sem a városi, sem a kormányhatalom nem mert szembeszállni. Az olasz kormány tudta, hogy erőszakkal nem lehet ezt az egész országban megerősödött mozgalmat elnyomni, mert a katonai csapatok kirendelése okvetlenül polgárháborúra vezetett volna. Az olasz kormány nem magától a vérontástól félt, hanem attól, hogy a polgárháborúnak a vége a munkásság győzelme lehet. Ekkor vette kezdetét a fascisták — a szélső patrióták, nacionalisták — mozgalma. Akik azt mondják, hogy az olasz kormány eleinte jóakaratúlag elnézte ezt a mozgalmat, amely megoldotta azt a kérdést, melyet a kormány megoldani nem tudott, — azok túl sok fontosságot tulajdonítanak a véletlennek. Mert bizonyos, hogy a fascista mozgalom Olaszországban éppen úgy felső bátorításra, — ha nem utasításra — kezdődött, mint ahogyan így kezdődött Amerikában az “American Legion” és Magyarországban az “Ébredő Magyarok” mozgalma is. A fascisták mozgalmát főként a frontról visszatért katonákkal kezdték. Ezeknek a katonáknak a tüdeje még lőporfüsttel volt tele és a feje még szédült az ágyudörgéstől és a pergőtűztől. Ezek a katonák éveket töltöttek a fronton és nem tudták, hogy azalatt mi történt a front mögött. Ezek a katonák nem tudták, hogy mialatt ők a drótsövényeket vérükkel festették, addig a front mögött szüleiknek, feleségüknek, gyermekeiknek vette a vérét a békében és háborúban egyformán kegyetlen Töke. Ezeket a katonákat könnyű volt szembe állítani azokkal, akik az ő harcukat is vívták: az osztálytudatos munkásokkal. Olaszországban most egyszerre nagyhatalom lett a fascista mozgalom. Olaszországot ma nem annyira a kormány, mint inkább a fascisták kormányozzák. A fascisták nyomják el a munkások legkisebb megmozdulását. A munkásszónokokat lehurrogják és bántalmazzák. Választások alkalmával és máskor is, amikor csak lehet, erőszakoskodnak és terrorizálják a munkásokat. Az emberek százait és ezreit juttatják rendőrkézre azon a címen, hogy Lenin és Trotzky ügynökei. Egyszóval: a fascisták ostoba és erőszakos hadserege az, amelyet az osztálytudatos olasz munkások mozgalmaival szembeállítottak. Amerikában úgyszólván ugyanaz a helyzet. Itt ugyan egyelőre a hatóságok, a rendőrség és a katonaság egyedül is hajlandó és képes is elnyomni a munkásság minden megmozdulását, de nyíltan és leplezetten ott vannak mindenütt, az amerikai fascisták, az amerikai ébredők, a Legion tagjai. Az “American Legion” tagjai zavarják meg a munkásgyűléseket. A békés felvonulások alkalmával ők provokálnak verekedéseket, botrányokat, ők kémkednek azok után, akik a munkásság érdekében tanulnak, tanítanak, szerveznek, dolgoznak és harcolnak. Magyarországban hasonló és még más munkát végeznek az “Ébredő Magyarok”, akiknek véres, aljas munkája elég ismert ahoz, hogy részletezését e helyen elhagyhassuk. Minden burzsoá országnak meg vannak a maga fascistái, ébredői, a fehér gárdái. A her gárdákat találták a reakciós kormányok a legalkalmasabbaknak arra, hogy ellensúlyozzák a saját munkásosztályuk feltörekvő mozgalmát. Németországban Noskeék eltűrik az “Orgesch”-t és Spanyolországban megalakultak az úgynevezett “Szabad szervezetek”, amelyeknek tagjai egyszerűen legyilkolják a munkásmozgalom vezetőit, vagy exponált tagjait. A fehér gárdák szervezése az egész világon folyik, mert a burzsoá kormányok és a mögöttük álló tőkések jól tudják, hogy ezekre a gárdákra szükségük van. A burzsoá sajtó, a városi, az állami hatalom ott áll a fehér gárdák mögött, amelyek kényük-kedvük szerint bánhatnak el a nekik kiszolgáltatott munkásokkal. A cél: a munkásmozgalom összetörésével meghosszabbítani a kapitalizmus életét. Hogy e céljuk milyen mértékben fog sikerülni, az nem a fehér gárdáktól, hanem a világ munkásságától függ. Ha minden ország munkássága belátja, hogy egyforma harcokat, egyforma eszközzel kell megvívni, akkor az ellenünk fordított fegyverek éle gyorsan kicsorbul. A munkásosztálynak a polgári sajtóval, a fehér gárdákkal és az államhatalommal, a proletár-lapokat, az osztályharc alapján álló szervezeteket és a saját harckészségét kell szembefordítani és akkor a fascisták, az ébredők és légionárusok szégyenletes munkája eredménytelen lesz. A fehér gárdákkal a kapitalizmus életét akarják meghosszabbítani. A munkásság forradalmi szervezetei a proletárállamok megszületését siettetik be A LEGNAGYOBB LECKE A kapitalista sajtó egy része a legutóbb ismét a fegyverkezés szószólójaként lépett a porondra. Nem múlik el nap anélkül, hogy az amerikai népet valami keleti, nyugati, vagy északi rémmel ne ijesztenék, vagy ne bizonyítanák hatalmas cikkekben, hogy minden népnek érdeke, ha az ország pénzét hadihajókra, ágyukra és gépfegyverekre költik. Az egyik new yorki napilap néhány nap előtt, a fegyverkezésre való buzdítás közben azt mondotta, hogy “némelyek elfelejtették már azt a nagy leckét, hogy a fegyverkezés a legjobb biztosíték a háború ellen.” Tényleg, — úgy látszik, — hogy ezt a leckét már sokan elfelejtették. Ezért helyesnek találjuk, hogy olvasóinkat ráemlékeztessük erre a leckére: Németország harminc esztendőn keresztül fegyverkezett és megépítette azt a hadi gépezetet, amilyet a világ még soha nem látott. Ennek köszönheti, hogy elkerülte a háborút. Az osztrák-magyar birodalom, követve hű szövetségesének példáját, ugyancsak megszámlálhatatlan milliókat költött hadihajókra, ágyúkra és egyéb harci szerszámokra. Ennek a készülődésnek köszönheti, hogy elkerülte a háborút és jelenleg egységesebb egészet képez, mint valaha. Oroszország cárjai francia utasításra építették fel a hatalmas orosz hadi masinát, amelynek az orosz nép békés fejlődését köszönhette és a cári trónust is az tartotta épségben, hogy a fegyverkezéssel Oroszország elkerült minden háborút. Nagy-Britannia is hatalmas hadiflottájának köszönheti, hogy semmiféle háborúban nem vett részt. Valóban, a legnagyobb lecke, amelyet a világ dolgozó népei kaptak, éppen az volt, hogy a fegyverkezés csak háborúra vezethet. Minél őrültebb tempóban folyik a fegyverkezés, a készülődés, annál biztosabb, hogy a fegyvereket használni fogják és a népek millióit fogják ismét kíspadra vonni. Ezért fog az amerikai nép is előbb-utóbb vágóhídra jutni, ha a munkásság eltűri, hogy a rajta bevasalt ezermilliókat hadihajókba és ágyukba öljék. ELPUGOTT HÍRECSKÉK Bocsánat! Legutóbbi levelemben arról írtam, hogy kiváló honfitársunk, az a bizonyos Károlyka, násznagya lett Prónaynak, a hóhérnak. A bécsi újságok nyomán írtam ezt meg és most korrigálnom kell önmagamat. Bocsánat, tisztelt olvasó, a szombathelyi vérnász nem jött létre, bár némely újságok a legkisebb részletekig megírták, hogyan jött létre. Az újságok — mondjuk — tévedtek és tévedtem én is, amikor hittem nekik. A vérnász, szóval, nem jött létre. Károlyka, az Együgyű, nem komásodott össze hivatalosan Prónayval, a tömeggyilkossal. A fehér terror a habsburgizmus barátkozásának ez a szép szimbóluma: az egyik főhóhér és a Zita “királyné” egyik barátnője Károly asszisztenciája nélkül tartják meg a lakodalmat, és pedig nem Szombathellyen, hanem Budapesten. Valószínűleg nem Mikes püspöknek, hanem a Zadravecnek áldásával. Azt hiszem, ez a jelkép-elmaradás nem segít Károlykán sem és a Prónay családi ünnepségén is valószínűleg csak anynyit változtat, hogy egy valaha tényleges uralkodó helyett egy ma tényleges uralkodó fog berúgni a lakodalom tiszteletére. A győzők. A harmadfeles Internacionálé Amszterdamból bölcs és helyes tanácsokat osztogat a kormányoknak a német hadi- sarc dolgában és nem nélkülözheti ennél a műveletnél Renaudel szociálpatrióta arnak a közreműködését sem, ami garancia arra, hogy a tanácsok megfogadtatására komoly lépések fognak történni. A tanácsok között szerepel az az óhaj is, hogy a hadisarcot vagy kárpótlást a német kapitalisták s ne a munkások fizessék meg. Ez a tanács már csak azért is helyes, mert a német tőkének lenne miből fizetni. Hogy tovább ne menjünk: itt vannak a német bankok. Az egyik legnagyobb közülük, a “Berliner Handelsgesellschaft” 1920-ban 36,9 millióra emelte a tiszta jövedelmét, amely az előző évben szerény 16,8 millió márka volt. Ebből 2 és fél százalék osztalékot fizettek és 15,5 milliót tartalékba raktak. Az igazgatóság és felügyelő bizottság külön 7,2 milliót kapott jutalmul a sikeres üzletévért. Németországot leverték, Németország vért izzad, hogy fizethesse a hadisarcot a külföldi kapitalistáknak és a j a belföldieknek. A német kapitalizmust nem verték le, a német kapitalizmus győzött. Persze azt sem lehet állítani, hogy a francia kapitalizmust győzte le. A francia bankok üzletéve legalább olyan jó volt, mint a németeké. A “Société Génerale” pl. 25,5 milliós tiszta nyereséget mutat ki. A “Credit Commercial de France” 13 milliócskát nyert tavaly, míg tavalyelőtt még 9-et sem. A tőkéjét 120 millióra emelte tavaly és már az első évben 8 százalékot fizetett. A francia munkás pedig nyomorog, majdnem annyira, mint a német. A győző a Rajnán innen és túl: a Tőke. A legyőzőitek. A francia nép, amely a francia tőke parancsára vérzett a lövészárkokban és éhezik most, a győzelem után, a pusztulóban van. A legutóbbi népszámlálás hihetetlen visszaesést mutat a lélekszámban. A 22 megye közül csak háromban szaporodott némileg a népesség, a többiben alaposancsökkent. Vagy egy féltucat megyében negyedét-ötödét vesztette a lélekszám. És ezzel a pusztuló néppel még most is azt akarják elhitetni az imperialistái, hogy győzött, bár nem eléggé s készülnie kell arra, hogy a közeljövőben újra megrohanja a német népet, amelynek imperialistái nem érzik eléggé levelinek magukat! A kínaiak. A franciák négerekkel tartják megszállva Németország egy részét; a büszke britteknek sem derogált a szivárvány minden színével ékes alattvalóikat az európai csataterekre szállítani; a poroszok nem tehetnek róla, hogy nem hozathatták a német erény, nagyság és kultúra védelmére kameruni és egyéb feketéket s igy kénytelenek voltak magyarokat és bajorokat használni, mint “színes poroszokat”, az osztrákok már soroztak egy vad népet,az albánokat, — szóval nem derogált egyetlen hadviselő fél- nek sem, hogy a legkevésbé civilizált vadakat küldje ölni és halni a fehérbőrűekkel együtt. A kínai civilizáció a világ legrégibb élő civilizációja. Más, mint a kapitalista “civilizáció” és bizonyos szempontokból különb nála. A kínait kevésbé szabad vadnak tarttani, mint pl. a bigott délolaszt. És mégis — a sok agitációs eszköz között, amelyet a szovjetek ellen használnak, — nagyon divatossá vált a ktínai vörös katonák felhánytorgatása. Az európai olvasó azt hiheti, hogy az orosz vörös hadsereg csupa smandulaszemű katonából áll, mert az orosz katonák már régesrégen fellázadtak a szovjetek ellen az utolsó szálig és a bolsevik rémuralmat csak a szörnyű kegyetlenségű kínaiak tartják életben. Ahol lázadást kell leverni, tömegmészárlásokat rendezni, vérben fürödni, ártatlan és hősies ellenforradalmár seregeket szétszórni, ott a hazugsággyárak szerint mindig csak kínaiak vannak az első vonalban. Kínaiak kergették bele a Wrangelt a fekete tengerbe és i kínaiak vették be Kronstadtot. Fél Kína átvándorolt Oroszországba direkt abból a célból, hogy az orosz népet, amely köztudomás szerint teljes egészében ellenforradalmár, a hírhedt bolsevik cárok igájába hajtsa... A bajor spitzbürger hasában jéggé fagyott a sör, a francia kisburzsoá fején égnek állott a haj, a hollandi tulipán-hagymák gyanús fehéren virágoztak a rémülettől, amikor napról-napra jöttek a rettentő kínaiakról szóló hírek és az ember szinte látván látta, hogyan vetik rá magukat véres handzsárokkal és vérben forgó, ferde vágású szemmel az európai kultúrára tüzet okádó kínai sárkányokkal bepingált zászlók alatt, miként rohanják meg és öldöklik a kapitalista civilizáció európai harcosait, az orosz ellenforradalmárokat .. . Istenem, de szépborzalmas is volt, milyen jól lehetett böfögni a felháborodástól úgy a negyedik korsó és harmadik abszint felé a törzsasztalnál ! És most jönnek ezek az arcátlan bolsevikek egy hideg kis cáfolatkával: Kronstadt bevétele iS egyetlen kínai katona segítsége NÉLKÜL történt, jelenti ki az orosz hadügyi népbiztosság, ami annál érthetőbb, mert az egész vörös hadseregben nincsen egyetlen kinai katona sem. Annak idején beállott ugyan néhány ezer Oroszországban tartózkodó kinai munkás közül egy rész önkéntesnek a vörös hadseregbe, de ezek a munkások jórészt hazautaztak már és 1918-ban különben is megszűnt a vörös hadseregben ez az önkéntes szolgálat és azóta nincs kínai a vörös katonák között. Istenkém, istenkém, segíts a józan eszemhez! Ha nincs kinézet a bolsevik cárok szolgálatában, ki tartja fönn a rémuralmat, amely ellen több vörös katona lázad fel hétről-hétre, mint ahány felnőtt ember egész Oroszországban él?? Éppen jókor talált nyilatkozni Bertrand Russel, az angol filozófus, a pekingi egyetem tanára és a kínai kormány politikai tanácsadója az angol L. P. javára és az osztályharc ellen. A Labor- Leader-nek írt levelet Kínából, amelyben a társadalmi forradalomról vélekedik. Szerinte a forradalom és általában az osztályharc nem vezethet sem a kommunizmus megteremtésére, sem a kapitalizmus megdöntésére, hanem a civilizáció pusztulására; a kapitalisták olyan lelketlenek, hogy képesek lennének akár polgárháború útján is megakadályozni a kommunizmus megvalósítását, a kommunisták viszont a lehetetlenség álomlovagjai. Neki nem kell az egyik szélsőség sem, mert meg van győződve, hogy — legalább Angliában — lehetséges egy jobb gazdasági rendszerbe való átmenet polgárháború nélkül. Ezért támogatja Moszkvával és a Wall Street-el szemben az L. P.-t. Az a megállapítás, hogy a “kapitalisták oly elszántak, erőszakosak és lelkiismeretlenek”, hogy nem riadnak vissza a polgárháborútól, jókor jött: éppen most és éppen Angliában látják a legjobban, mennyire így áll a dolog. De a L. P. mellett való állásfoglalásnak az a megokolása, amely ennek pont az ellenkezőjét vallja, hogy t. i. Nagybritanniában lehető egy jobb gazdasági rendszrre való átmenet polgárháború nélkül, szintén jókor jött: éppen most és éppen Angliában látják a legjobban, mennyire nem így áll a dolog. A két, önmagának ellentmondó megállapítás közül az egyik igaz: az első, amelyet a tények igazolnak az angol kormány harcikészségének tanulságával. A második, az ellenkező megállapítás, amely a L. P. politikájának védelmére való, ennek következében nem lehet igaz. De hát muszáj a pekingi kormány minden tanácsadójának s a L. P. minden hívének minden mondatával csak örök igazságokat üzenni haza? Muszáj bent a filozófusoknak mindig logikusoknak lenni, ha a munkáspolitikába avatkoznak, amikor a filozófiába avatkozó munkáspolitikusok logikai halálugrásokat követnek el azon a bizonyos arany középúton? Sokszor jó, hogy az emberiség nem érett meg odáig, hogy habozó és tétlen filozofálás irányítsa a történelmet a tömegek nyomorának és elkeseredésének nyers tényei helyett. A megegyezés. Alig hogy a fentiek megiródtak, jön egy újabb anglai hír. Egy szakegyesület, a hajóépítőké, hosszabb lejáratú szerződést kötött a vállalkozókkal a lehető legbékésebb útán. A megbízottak összeültek, tárgyaltak és készen volt a társadalmi béke demokratikus alapon; a hajóöritőmunkások ellen nem használják fel a bányászsztrájk miatt mozgósított hadsereget, a hajóöritőmunkásokat nem helyezik kivételes törvények alá, velük szemben nem védelmezi meg Lloyd George a jól bevált parlamentarizmust és a társadalmi közösséget. A társadalmi béke, a kölcsönös megértés, a demokrácia szelleme, amely a bérük mai szintjét védő bányászok erőszakossága miatt a felfegyverzett burzsoázia s a fegyvertelen bányamunkásság között polgárháborúval fenyegetett, diadalmaskodott Angliában. Hip, hip, hurrá! ... A hajóépítő vállalkozók és a hajóépítő munkások vezérei között létrejött és a megbillent angol társadalmi egyensúly helyreállításában hasznos példaadó szolgálatokat tevő szerződés feltételei pedig a következők: A hajóépítő iparban a bérek május elsejétől heti három és május 30-ikától ezenfelül még három shillinggel csökkennek. A társadalmi béke a bércsökkentés demokrata alapján helyreállott, mert nem volt szükség profitcsökkenésre. Lookeron ■ ■ NINCS MÁR DIVATBAN A hajósok sztrájkjával kapcsolatban vetette fel egy burzsoá újság azt a kérdést, hogy nincs-e már divatban a közvetítés, amellyel a sztrájkokat el szokták hárítani? Bizony, — ha a jelek nem csalnak, — nincsen már divatban. A divatot a munkások vetették el, éppen azért, mert a burzsoá újságok olyan nagyon szerették. A most folyó harcban Hoover kereskedelemügyi miniszter ajánlkozott a közvetítő szerepére, azonban a hajósok nem kértek belőle. Jól tették. A kereskedelemügyi miniszterek soha sem nézték a munkások javát, de Hoover közismerten reakciós volt, pláne biztosíték arra, hogy az ő közvetítése tulajdonképpen a hajósok kiszolgáltatását jelentette volna. A közvetítés, amely olyan sok sztrájkot elhárított, más szóval, amely olyan sokszor vette el a munkások harci fegyverének az élét, egyre jobban megy ki a divatból. A burzsoá lapok ezen meghökkennek, a munkások pedig örüljenek neki. A közvetítés fél megalkuvás. És miután a megalkuvás vereség, a közvetítés fél vereséget jelent a munkásokra. A legutolsó évek tapasztalatai megtanították a munkásokat arra, hogy egy nagyobb falat kenyeret harccal kell megszerezniük; hogy jobb munkaviszonyokat harccal kell kiverekedniük és hogy a munkáltatók letörési kísérleteit is csak harccal lehet megakadályozni. Ezért egyre gyakoribb az a jelenség, hogy a munkások harcba szállnak és közvetítőre nem reflektálnak. Tudtuk eddig is, hogy ez így van jól. Most, hogy a burzsoá sajtónak ez nem tetszik, még biztosabbak vagyunk benne! Bár ANGLIA KIÜRÍTETTE Perzsiát — jelenti egy hír — és a szovjetek delegációja már Teheránba érkezett. Az imperializmus kivonul és a Forradalom bevonul a Keleten. Igaz, hogy Anglia nem szívesen és nem jószántából húzódott vissza, de nem tehetett egyebet, mert a vörös ököl igen keménynek bizonyult. A perzsák pedig most abban a helyzetben lesznek talán évszázadok óta, hogy a saját kapitalistáikkal végezzenek és megteremtsék a Perzsa Szovjet Köztársaságot. A nap legérdekesebb híre Párisban tegnap tizenkilenc mészáros került biró elé. Egyiknek sem volt hamis a mérlege, azonban elkövették azt a csalást, hogy másod- és harmadrangú húst elsőrangúnak adtak el. A biró oly kíméletlen volt velük szemben, mint ők voltak a nagyközönséggel szemben és egyenként tizenöt napi elzárásra ítélte őket. Ezenkívül még pénzbírságot is sózott a nyakukba és a csalókat egyenkint 100- tól egészen 2000 frankig terjedő bírság megfizetésére kötelezte. A mészáros uraknak azonban nem a börtön és nem a pénzbírság fájt a legjobban, hanem a bírói döntés, hogy hét napon keresztül az üzletük ajtajára kell kifüggeszteni az ítéletet, amely az ő költségükön a lapokban is meg fog jelenni. A csalóknak ez fáj a legjobban, mert ez rontja az üzletet. Idestova megéljük azt, hogy akármiről lesz is szó, külföldi példára kell majd inteni ezt a földi paradicsomot, amelyet a földrajzban Egyesült Államoknak neveznek. Szovjet Oroszország kivételével, a kormányok sehol sera törődnek a népek sorsával, de olyan keveset, mint Amerikában, sehol nem törődnek. Franciaországban és Németországban és másutt is börtönbe dugják a profitharácsolókat, azonban itt Amerikában legfeljebb vád alá helyezik őket, azt is csak azért, hogy azután nagy bocsánatkérések közben menthessék fel őket. Amerikában mindenki tudja, hogy milliomosaink száma vagy húszezerrel szaporodott meg a háború alatt, a profitálásból, azonban arról senki sem hallott, hogy közülök egy is börtönbe került volna. Amerikában mindent szabad annak az osztálynak, amely nem dolgozik, csak a termelt javakat élvezi és semmit sem szabad a dolgozóknak, akiknek joga a munkához is csak addig van, amíg munkájukkal a tőkések érdekeit szolgálják. A francia profitharácsolók irigykedve gondolhatnak amerikai kollegáikra, akik szabadon garázdálkodnak és köztiszteletben állanak, amíg ők odaát rácsok mögött elmélkednek a világ folyásáról... | VILONE-ÍzTŐL LIEBKNECHT Angliának is megvan a maga Liebknechtje. Az angol parlamentben, amelyben nemcsak az angol, hanem úgyszólván az egész világ munkássága számára kovácsolják a bilincseket, íme, szintén akadt egy munkásképviselő, aki bátran szembeszállva az egész úgynevezett közvéleménnyel, az uralkodó osztálynak bátran az arcába merte vágni a keztyűt és tetteivel merte hirdetni, hogy a parlament tényleg csak fecsegő bódé, hogy igazi forradalmár a képviselői immunitást nem saját biztonságának a növelésére, hanem forradalmi munkájának hatékonyabbá tételére használja föl. “Az orosz forradalom megmutatta nekünk — állapította meg Malone elvtárs egy, az Albert Hallban, a “Kezet el Oroszországtól” bizottság által egybehívott népgyűlésen — hogy milyen is az a humbug-parlament.” De nemcsak a parlamentről mondotta el Malone elvtárs őszintén, hogy nem alkalmas a speciális kérdés megoldására, hanem mindjárt meg is jelölte a megoldás egyetlen lehetőségét. ‘ Kapitalizmus és szocializmus sohasem köthetnek békét sem nemzetközileg, sem ebben az országban. Csak a kapitalizmus megsemmisítésének árán szabadulhat föl az ország munkásosztálya.” Malone elvtárs forradalmi szereplése azt mutatja, hogy a forradalmi feszültség bizonyos fokán minden ország munkásosztálya felszínre hozza a maga bátor szószólóját és előharcosát, a maga Liebknechtjét. Malone elvtárs elítélése — hat hónapot kapott — viszont azt bizonyítja, hogy a burzsoáziának mindenütt csak egyetlenegy eszköz áll a rendelkezésére a forradalom bátor előhírnökei elleni harcban: a nyílt erőszak, eleinte a börtön, később, mikor a forradalmi veszély növekszik, az orgyilkosság. Úgy, mint ahogy Liebknecht vértanúsága a forradalom menetét csak meggyorsította, Malone elvtárs börtönbevetésének is éppen az ellenkező lesz az eredménye, mint amit az angol “demokrácia” remél. Orosz arany jön Svédországon keresztül Amerikába LONDON, május 4. Stockholmi távirat jelenti, hogy körülbelül 15 millió dollár értékű arany van útban Amerika felé Szovjet Oroszországból. Az Az arany útközben Svédországon és Norvégián ment keresztül, ahol átolvasztották és az illető ország jelzésével látták el.