Uj Előre, 1922. május (18. évfolyam, 3517-3547. szám)
1922-05-15 / 3531. szám
A BOLOND írta: Márky Rikárd. (Folytatásos vége.) Nemsokára megoldódott a lakás és reggeli kérdése is. Tanainak egy rajongó követője addig nem nyugodott, míg rábírta arra, hogy átköltözzön őhozzá, s reggeli aztán ottan mindig elő volt készítve. A vacsora már nem is volt kérdés többé, mert mindig akadt valaki a kávéházban, aki megfizette rendeléseit. Felszabadultan anyagi gondoktól Kenyeres mostan más húrokat kezdett pengetni, rípzáfogott tanainak ismertetéséhez. Két bevezető előadása elmúlt minden külső incidens nélkül. De érezni lehetett a vihar közelgését. Ez kitört harmadik előadásánál, felháborodott kiáltások vágtak beszédjébe, egyesek hevesen gesztikulálva maagyarázgattak valamit szomszédjaiknak, a zűrzavar nőttön-nőtt s ekkor a hangorkánba belesüvitett valaki.: “Hisz ez az ember bo-lond!” — Bolond!! •— E szóba dühöngte, zúgta, kacagta felszabadult érzéseit a közönség. Megtalálták a kivezető utat e szóban, mely részükre épp az imént hallott dolgokról levetkőztette a vörös jelleget, azokat, mint bolond ember nem kontrolálható cselekedeteit ártatlanra mázolta. Beszélhetett a “bolond” akadálytalanul — egy ideig még hallgatták, de aztán kezdték unni. A kávés felszólította, hogy folytassa politikai bírálatait, Kenyeres megtagadta. Erre a kávés beszüntette szabad ebédjeit (nem számíthatott ugyanis további haszonra). Lassankint befellegzett a vacsorának is. Egynéhány napon keresztül a rajongó tanítvány reggelije képezte étrendjét. Mivel ezt ekképp nem lehetett folytatni, kenyeres munka utána nézett. Azonban még mielőtt kapott volna valamit, közbejött a háború. Ennek forgószele fölkavarta a látszat-béke minden rejtett visszonyait, melyeknek automatikus egybekapcsolódásából tevődik össze a puszták, falvak, városok — az egész, élőlényekkel benépesített földgömb törvény szerint és mégis, vagy talán épp ezért oly csodásan rejtelmes örök tevékenysége. Szétszóródott a kávéház közönsége is; a “bolondot” alkalmasnak találták harctéri szolgálatra. Nyugodtan búcsúzott tőlem. Múltak a hónapok, évek, anélkül, hogy hallottam volna róla valamit. Egy szép napon összeomlottak a frontok s az élő testekből összerakott gátaknak megmaradt részei fáradtan, nyugalomra vágyón igyekezetek vissza otthonukba. Akkor történt, hogy Budapest utcáin kőbörgő, féllábú, félkarú, sebes, sár- és vérbeszáradt rongyokban lötyögő katonák között megláttam Kenyeres egykori szállásgazdáját, a rajongó tanítványt, amint háttal egy sarokház falának támaszkodott, összevissza tépett kabátjának egyik ujja üresen lógott földnek, amásik meg skatulyát tartott, melyből tiltott áru, — privát után töltött cigaretta —, könyörögte magát az arra haladók szájába. Mikor meglátott, szenvedésekbe eresedett szemében felcsillant egy visszfénye a régi ragyogásnak. Elkezdett mesélni Kenyeresről, anélkül, hogy kérdezősködtem volna, ők ketten véletlenül egymás mellé kerültek a lövészárokban. Ottan Kenyeres szakállt növesztett, melynek feketesége szinte magasabbra emelte halvány Krisztus-arcát. A “bolond” úgy járt-kelt a lövészárokban, mintha kávéházban lett volna — se fenyegetéssel, se könyörgéssel nem lehetett rábírni arra, hogy vigyázzon magára. Amikor csak alkalom kínálkozott, beszédbe elegyedett a bakákkal. Beszélt, nekik szociális problémákról, majd áttért saját rendszerére. A fiuk bár nem értették fejtegetéseit, megszerették s csöndes hallgatással mintegy kipihentek Krisztus arcában. A lázadó baka híre eljutott a tisztikarhoz, melynek statáriális bírósága golyó általi halálra ítélte. Ennek hallatára a fiukon végigzúgott a bősz indulat, de nem mert kitörni, őrzőinek azonban sikerült őt rábírni, arra, hogy az ítéletkihirdetést követő éjjel átszökjék az oroszhoz. Az őröket jelentéktelenül büntették, mert szükség volt akkor ágyútöltelékre. Mindezt nyugodt hangon mesélte nekem a volt katona s aztán rámutatott lötyögő kabátujjára: “Aki a karomat levágta, szegény orosz testvérem, megbünhődött érte, szomszédom fejbelőtte”. — Nem bírtam tovább félkarját, szenvedő szemét, az egész embert, aki ott állt, mint a háború egyik jajkiáltása. Megöleltem s amint rohantam tovább, éreztem hátamon törött fényű szemének megértő nézését. Néhány héttel rá, az utcán járkálva, egy arra haladó, Oroszországból visszatért fobolycsoportban észrevettem Kenyerest, sárga kabát volt rajta, fején a jellegzetesen orosz süveg. Hozzárohantam, megöleltük egymást. Épp és egészséges volt, mint amikor elment. Elkísértem a fertőtlenítő táborig, ahonnan egy hét múlva kiszabadult. Első utunk a Szabadság-kávéházba vezetett. Ott találtuk a régi társaságnak egynéhány tagját, hadviselt legényeket, különféle sebekkel, miket gránát, srapnell s a kultúra egyéb vívmánya ejtett rajtuk. Nagy volt örömük a viszontlátásban. Beszélgettünk harctéri kalandok-borzalmakról, majd megszólalt az egyik: “Ha jól emlékszem, én voltam az, ki annak idején bolondnak kiabáltam Kenyerest. A háború megtanított, hogy én és mi mindnyájan voltunk a bolondok. Megszólalt egy másik, kinek balszemét gránátszilánk szakította ki: “Megmaradt szememmel mostan többet látok, mint azelőtt mindkettővel. De még nagyon kevés az, amit tudok. Testvér, taníts bennünket.” Kenyeres körül csoportosultunk mindnyájan. Annak arcára fény tévedt valahonnan. Megszólalt: “Testvéreim, a háború megtanított engem is. Még hiszek a magara hitében és tudom, el fog jönni az ideje. Most azonban, az ötéves vérözön után elő kell készülnünk a nagy ítélkezésre, tisztogatási munkára. Rombolnunk kell, hogy építhessünk. Megérett az idő.” Azon az éjszakán kormos munkáskezek vörös lobogót terítettek az országra. | PÉszküntemények | |És Hajó-legyek| ■ki Mielőtt elhatározza magát az Iafc-t Antiba átázni, vagy onnét Büjj valakit áthozatal, tessék fel- |É I jes bizalommal hozzám torgy Ujj dúlni. Teljesen díjmentesen és Ejt ÉJI .örömmel minden felvilágosi- hítással szolgálért. I Legjobb III. osztályú ka. Jj jj bmban vasúti költség- ] gel együtt: B Bécsi* ------ *102,00 és feljebb ifi m «ratal* ... *102110 » » *.§ 1 Budapestig S1«&M ** ” ig Ü Szegedig .. *107.75 " » ig g Aradi* ____«lli.00 » ” m P Ten»«* vártig *111.00 " " Pl •■i Mtekölest* *105.75 *» " 31 Brémáig .. #103.50 " ’» te lg Dantiifikr .. * * 2$: Wi CierbwixiC 99 » §gj 1 FRANK WAGNER I 1 2304 SECOND AVENUE Ef I J MAGYAR KÖZJEGYZŐ WKISSFALP HENRY, * anw yorld munkástag körében ismert romkist.4.fsunk New York állami közjegyző lett. üzletében, a Lenott Hill Hirdetési Irodában, 1318 leevné Avenue, 1 70-ik álcák között, hol az összes lapok részére hirdetéseket visz fel, ezután mindenféle közjegyzői ügyekben, adás-vételi szerződések, kihozatali affidatítok elkészítésében, és egyéb okmányok aláírásában készséggel áll a munkásság rendelkezésére. Az üzlet minden nap este I1 óráig nyitva van. vj£l5r£ A vágyak valcere írta: GÁBOR ANDOR. Nagy, puha fauteuilökben ültünk, amikben tulajdonképpen temetkezni volna jó. Mert lehetetlen, hogy az a süppedő, puha ülés, melyhez életünk legkellemesebben átcigarettázott, vagy átbeszélgetett órái fűződnek, halottainkban olyan unalmas legyen, mint az egyhangú hátonfekvés, ami legföljebb az álmatlanul áttöprengett éjszakáinkba röpíti vissza a memóriánkat. Mert máskor alig-alig fekszik hanyatt a halandó ember. Egyébiránt a dolog csak annyira fontos, amennyire odalent egyáltalán foglalkoztathat bennünket annak a gondolata, hogy feszesen fekszünk, vagy kényelmesen üldögélünk-e. A komponista, aki már kezdett az európai híresség felé közeledni, hosszú fehér ujjait nézegette, melyek alól annyi csudálatos melódia szállott világgá. Hirtelen eszembe jutott valami és megkérdeztem tőle: — Különös, most egy heringed kap szárnyra, már tele van a város vele és ha jól emlékszem, a negyedik vagy ötödik kiadását láttam a kirakatokban. Gyönyörű dolog. És én azt találom különösnek, hogy most, amikor nem divat, keringőt komponálsz... A zeneszerző abbahagyta az ujjai vizsgálgatását. A szeme fölcsillant, kiegyenesítette derekát a fauteuilben és úgy mondta: — Nem is most csináltam ezt a keringőt. Most ilyenféle téma eszembe sem jut. — Hanem? — Régen... tíz éve is van már. Amikor még senki sem voltam s amikor többet szenvedtem a koplalástól, mint amennyi gyönyörűségem a jóllakottságban egész életemen át lehet. Ennek a keringőnek a története isyen kedves és unalom nélkül végighallgathatod. De várj, előbb eljátszom. ... A zongorához ült és a zongora fekete-fehér fogú, széles szájáról valami szokatlanul édes, forró és lágy hangok búgtak fel. És annyi szenvedély és eredetiség, mint a legnagyobb mesterek elsőrangú remekeiben. Aztán visszasüppedt a fauteuilbe: — Ilyet sem komponálok többé. Ha alkotok, most nem hevül olyan izzóra az agyam, mint akkor, mikor a fiatalság is gyújtogatta alája a tüzet. Hat-hét éve, hogy nevem van és érzem, hogy kezdek kimerülni. .. De hagyjuk..„ Ezt a keringőt huszonkétéves koromban szereztem, amikor a zeneakadémiára jártam és tele voltam nagyratörő álmokkal, meg hullámzó melódiákkal. Egyéb alig volt bennem, mert csak a legszűkösebben tellett a kólamásolásból szerzett pénzeimből kenyérre és hozzávalókra. Nem ettem háromszor egy napon, de legalább kétszer annyiszor ültem zongorához, vagy — zongora nélkül is — fogtam papírt, hogy egy-egy eszembe ötlő új melódiát el ne szalaszszak. Aranyidők voltak. Csak a fizikai fájdalmak ne lettek volna, az éhség és a kimerültség kínos érzései — akkor még ma is visszakivárnám őket... Különben nem igaz. Ez csak póz; jó híres embernek lenni, négy szobás lakást tartani, puha szőnyegen járni, száraz és nagy szivarokat füstölni, érzékeny zongorán komponálni — jó, még ha öregszik is az ember. Boldogok, akik nem nélkülöznek fiatalkorukban! Olyan ez, mint hogyha a tavaszt üde egészségben éli át az ember; télen nem annyira lesújtó a betegség. .. De nem is erről van szó. Huszonkét esztendős koromnak december hónapjában történt, hogy nagy szerencse ért. Egy fityingem sem volt és egy tanárom közbenjárására valami jobbfajta család meghívott, hogy egyik estélyükön zongorázzam. Tizenöt forint honorárium volt kialkudva. Ma azt mondom, hogy szerencse ért, akkor rémes megaláztatást éreztem benne; én, a művész, a jövő embere és tudja Isten, mi minden amit magamról képzeltem, én zongoráztam táncoló banktisztviselők és bakfisok számára? De a pénzre szükségem volt, tehát elfogadtam az ajánlatot. Valami képtelen gorekkot szereztem valakitől, azt vettem magamra és a kitűzött nap estéjén kilenc órára fölmentem az estélyt adó családhoz. A vendégek még vacsoránál ültek. Engem egy kis mellékszobába — valószínűleg a gyermekszoba volt — ültettek le s akartak is behozni elém némi vacsorát. De én azt hittem, hogy ez csak tetézné szégyenemet. Dadogtam valamit, bizonyára azt, hogy vacsoráztam már. Pedig az ételek párája szörnyen megkínzott. Hanem azért kábult fejjel ugyan, de tartottam magam hősiesen. Néztem a sárga gázvilágot, szemem rátévedt a ki-bejáró, össze-összevihogó cselédekre, fülembe zsongott az étkező vendégek vidám lármája, a poharak csengése., Nagyon fájdalmas volt. Most már tudom, hogy nem a legelőkelőbb társaság volt, amely szoaréját vacsorával kezdte és tánccal folytatta, de akkor csak a magamféle szegény muzsikuslegények közt forgolódtam s ez a társaság a maga jóllakottságával és jólöltözöttségével imponált nekem. Megcsodáltam a jelenlevőket, — de amellett mélyen lenéztem őket. Filisz- terek, gondoltam és én művész vagyok, — mert fiatalon az embernek ilyen bolond régi eszméi vannak —, csak jelenük van, az enyém a jövő. Holott most már tudom: a jövő csak azt az időt jelenti, amikor már van jelenje az embernek ... Engem előbb vezettek be a nagy szalonban, ahol a zongora állt, nehogy a vendégeknek be kelljen rrtatniok. A zongora mellett ültem már, amikor a társaság bevonult. Valami ifjú ember, aki nagyon tapasztalatlan s nagyon udvarias volt, mégis odajött a zongorához, szemmel láthatóan azzal a szándékkal, hogy bemutatkozzék, de a háziasszony idejekorán észrevette és intett a kezével: -z- A zongorista! — mondotta és zavarba hozta vele az udvarias ifjú embert és kínosan megszégyenített engem, de sem ezt, sem azt észre nem vette. Az ujjaim reszkettek a kellemetlen izgatottságtól. Vagy az éhségtől? Attól is bizonyára. De aztán játszottam és táncoltak. A szalon megtelt libegő, kipirult arcú lányokkal. És a lányok szépek voltak. Elkápráztatták a szívemet. Eleinte csak a bécsi zene szemetjét játszottam, aztán szebb dolgokat belemelegedtem, a levegő is forró volt, a környezet lázas, szerelmes, vágygyal teli. S mindehhez járult, hogy a szemem még az éhségtől is szikrázott. Az egész testem egyetlen sóvárgássá, epekedéssé lett. Keringő volt scam. És ott, abban a számomra túlterhes levegőben, vágytól sajgó agygyal, szívvel, gyomorral komponáltam ezt a gyönyörű keringőt. Lágyan, tüzesen peregtek, ömlöttek, kapcsolódtak a hangok egymásután. És bennük volt minden szerelmem és éhségem, az életre való egész szomjúságom. Ők nem tudták, hogy a magam kompozíciója, amit játszom, csak megfogta és lebilincselte őket a sorvasztóan forró tánczene. Egy kisütött bajusza bankifjú odajött: — Még egyszer! — még egyszer ezt! Akkor tértem magamhoz. Úgy éreztem, mintha ennek az egész nagy társaságnak ezzel a keringővel elmondtam volna, amit én szégyelnivalónak gondoltam: az éhségemet, a szerelemre vágyódásomat Úgy éreztem, mintha leleplezetten, elárultan ülnék ott a zongoraszéken. A világért nem játszottam volna el még egyszer a keringőt. — Nem lehet — feleltem nem lehet. — Mért nem lehet? Furcsa, hogy érti ezt kegyed? Ha mondom, hogy játszsza el, miért ne lehetne? — Nem... nem, — hebegtem és az arcom vagy hófehér vagy bíborvörös lehetett. A bank ifjú hangja éles volt, a vendégek koránk gyűltek, kezdett kínossá lenni a jelenet. A háziasszony segítet ki: — Talán rosszul érzi magát? Egy kis friss levegő... — Igen... rosszul... — kakaszkodtam meg a szalmaszálban és kitántorogtam. Nem jött utánam senki. Fog-,ttam a kabátomat, kalapomat és szöktem a társaság, saját zeném, a jóllakott és boldog emberek látása és a hono-rárium elől is. Az eszembe se jutott. S épp oly szegényen vánszorogtam haza, mint ahogy jöttem, de éhesebben. És otthon a zongora mellé ülve, belevertem a billentyűkbe — azért az ifjúkori zongorámért még ma is fizetem a perköltségeket — és játszottam, — játszottam elkeseredve a Vágy keringőjét... — Ez az, amit most kiadtál? — Ez az. Akkor megfeledkeztem róla. Le sem írtam, meg sem jegyeztem. Két hónappal előbb azonban egy tár-saságban találkoztam az egy-kori bartkifjával. Megismertem, ámbár buta és kopasz lett szegény. De már igazgató. Sí akkor eszembe jutott a keringő, hangról-hangra... és a várrost már megbabonázta az a féktelen vágyakozás, ami benne lobog. Ez ennek a keringőnek a históriája. ÉLETMENTŐ kiválóan érdekes és tanulságos könyv mindkét nem által, akár fiatal akár Ör*c. — flirynlemmel olvasandó. Nagy fontossággael bír úgy házasulandók, mint szinte olyanokra,akik boldogtalan házassárban élnek. — Részietlnen foglalkozik minden férfi és nő is Je**gea*e«ég*elt leírjaaz emlékesegyenesség okait; egyáltalán elősorol minden előforduló betegség»t s annak mikénti argeryitásfót. Az ICakor (Kp fiepsta) betettsérnek, valamint ryésyltásának, külön lap van »krate v«. ARAB*LTGBEN IS pent AJÁNLVA n cent. Kiadva a NÉMET GYÓGYINTÉZET által €84 UNION ATKI«, NEW TORS a kuruzsló.» meff*átlása céljábóL Bejegyezve kft-ban, csezhaarkan « kegresszus*, törvényekkel. HIVATKOZZÉK AZ “UJ EDŐP.É’ -RE KERESTETÉS KERÉSE* f,inkorr Uipótné, Boldogkő ujfalu (Abttnj nwgj») illetőségi! Ismerősömet. Tudtommal New York vagy kírnjíkf* kakik. Kérem öt. vagy ismerőseit elmét velem tudatni havai ügyben. PflTEH JIAGY, 78 COLUHBIA ST., BHKilGEPORT, COKI. FETKÉREM az Amerikában élő volt honfitársaimat, hogy rokonomnak. Bíróság Márton, szüetési helye Nedecz, lakóhelyét velem közölni szíveskedjék. Nevezett körülbelül 25 éve van Amerikában. Kulhamer Anna, IV. Károly,körút 6, I. era. 6. FELKÉREM azokat, akik ismerik rokonomat, Tóth Imre, született Szentesen és kiutazott Dezsőházáról Arad megye, Amerikába és ott Farín 135 St. Caradában lakott, hogy velem jelenlegi címét tudatni szíveskedjék. Török Józsefné, IV., Károly-körut 6, I. em. 6. KERESEM Guaminiban, Buenos Aires, Argentinia, németajkú testvérbátyámat, aki született 1884-ben Csávoson, Torontál megyében. 1802-ben kivándorolt és 1905-ben elvette feleségül Herold Terézia spanyol nőt Bátyám neve Korek János. Címem: Balog Sándorné, szül. Korek Erzsébet. Jánoshalma, Monor utca 1358, 1 c. Magyarország. MUNKÁT NYER OPERATOROK tarka gyermekruhákhoz, csakis gyakorlottak. Állandó munka !* University Place, col, 9th St., Wieder. KIAD« iHR~0~D~T^T^~7miLl^TERMÄK munkás, politikai, gazdasági és rokonszervezeteknek bérbeadók. Legjobb fekvés. Olcsó bér. Tudakozódjon J. C. Oblan. 203 E. 12th St, N. T. C. KIADÓ FIGYELEM! Egy kis iroda kiadó a Magyar Munkás Otthonban, 350 Egist Street. — Tudakozódni lehet a gondnoknál. KIADÓ SZOBA SZÉP KÉT SZOBA fiatal embernek vagy házaspárnak azonnal kiadó. Alex Lax, 461 — 14th Ave, Astoria, Long Island. MUNKÁT KERES ______ U^AaírKUÍK&HK elöörandtn drts munkára* J. FielschWJT. RhineJanner 7823. KINCZEL ANTAL TQJ, trc és mindenféle terményt házhoz szállítok Trentonban. — A legismertebb kiszolgálás. A munkásság támogatását kéri: 627 Franklin St., Trenton, fi. J. MAGYAR GYÓGYSZERTÁR A vuluzmák figyelmébe! Mi csinálunk mindenféle magyar gyógyszere- ket a gyógyszerek tisztán és pontojan lesznek kezelve. — Kuffinenen ’ REUMA, GYOMOR, VÉR, HŰLÉS és KÖHÖGÉS ellen a legjobb medicina-!kát kaphatja Rendeléskor Írjon! magyarul, vagy bármilyen nyelven. HOME CHEMICAL MFG. CO. 2600 Wallace St., Chicago. IIL ! ELADÓÜZLETI 16 karban tartott é* jéforgab › ‹-wa mc›ryar heute» üzlet a matSTnr negyedben eladd. Az ér- ‹ , dektMok forduljanak bizalom i mal an alábbi címre. Tu Iaido- * i nőnek: i • 1 ! Gyümölcs és Hommer ; 75 FRENCH STREET, ' ■ NEW BRUNSWICK, N.J. ] Inin im lén !<■ m a a * >ii t. ■ Dr. Louis Biro—— — MAGYAR ORVOS — A Vanderbilt Klinika «. tanára Rendeld óráit tartjai D. s.!—5-1* és 7—3-ig Hét/« kivételével 333 Eastasth St. New York Tel.i Rhinelander 4005. 1WN musnin mi*sci« rnnnis.iiweEv. 5. Oldal Olvasóink figyelmébe As UJ Kiér. az osztálytuáutus anerikai magyar munkások lapja a* teljesen kinevezett munsáneág forradalmi klsdelmensk szenteil srsjét. Noha példátlan nehásségek árán tudjuk csak fentartani éa erőssé tea»4 osztály-harctink egyetlen ínsyvarét na Uj Klárét mágia minden áldozatot megkerunk, hogy lapunk a munkásság napi életének to hűséges támasza legyen. Ertezttjük tehát munkástársainkiat, hogy az Jbi Klára minden olvasója és eHiflaetöJs KKWJBCTRITftS ÉS MUNKÁT KERES APRÓHIRDETÉST INGYEN tehet küzzé az Éjj Eláréban és egy egy apróhirdetést jogiban áll, háromszor díjblimit megismételni. Feltárják tehát mankómarsallnai, hogy minden előforduló esetben kerestetéseiket és munkát, kerenc hirdetéseiket, egy lap tiszta papirosra leírva, olvasható Szánnal, tintával írva, küldjék be is UJ Előre kiadóhivatalába. Náshilnyu hirdetések közzétételét a kiadóhivatal természetesen a rendes áram vállalja az “ÚJ ELŐRE” KIADÓHIVATALA 33 East First Street New York City New York AUTO SCHOOL it W. 1*88T„ NEW YORK, K. t. Tanuljon ki »offernek vagy ««pénznek te biztosítson inasának könnyű, állandó és szép megélhetést. — A túlzsúfolt gyárat cserélje fel a jó friss levegővel. — Tandíjunk lesz mérsékelt és a tanulási idő mintegy 4 hét. — Garantáljuk a licensst és gondoskodunk jó adásról. Nyitva van egész nap és esténként la Vasárnap délután 1 óráig. MAGYARUL TANÍTUNK. TANÍTÓI carl d. kaskekk. Mrs. PECZE HONA Jferó okleveles szülésznő. — 211 E. 80tl Street, New York City. IDEAL ÖJESZÉVŐGÉP-TÖK! — Tiz lemezt játszik tökéletesen. — Küldjön 10 centet mintákért, vagy egy dollárt 13 dobozért és egy kétoldalú beszélődés»!•mezt kap Ingyen. írjon árjegyzékért. —* JDKAJL CO- Box «2. ScrantoB, Pa MAGYAR^MUNKÁS OTTHON EGYESÜLET «MK. fis. Bt, Sum S»rV City kslylságsimm als« «maistem kadódnsk. Udsr. MUlárd tnwuu Uj üléstermek szsrrszctskask. If tntság ás «gyéb nllulssnkm sslupaddml kirendelt tt taustsnus. Dust hersndssstt fcSnyvtár » us-OLVASÓ ÉS KÖNYVTÁR NYITVA I R.KUGKL 1»-TÓL K3TK «-IG KKP /!DICN, CSÜTÖRTÖKÖN s VAS/.RNAY I]SP.l.uk.n- Y szn* 19.S4 OLVASÓ SS KÖNYVTÁR NYITVA RBttGSL lé-TÖL. KSTJB i-lQ KBIh DlfiN, CSÜTÖRTÖKÖN s VAS AKNAI* Telepben: Ienox IStt.