Uj Előre, 1922. december (18. évfolyam, 3729-3759. szám)
1922-12-14 / 3742. szám
A “kes zsidó” meggyilkolásáért csak hatheti fogság jár a főhadnagy urnak! Landert saját nadrágtartójára akasztották fel. Danszky "‘csak” gyilkos, — nem zsaroló. Szenzációs vallomásokat tett egy szemtanú Pozsonyban. Bécsi tudósítónk jelenti: Aki pedig azt hinné, hogy Horthyországban már anakronizmus fehér terrorról beszélni, hogy már túl vagyunk az istentelenségek vastagján, nagyon kérjük az illetőt: hallgassa meg a budapesti honvédtörvényszéknek a Landau-perben hozott ítéletét, melyet most hirdettek ki Danszky Mihály főhadnagy és társai fölött. A fehér terror pregnánsabb jelensége ez az ítélet, mint az, amikor Landau Adolf nevű gazdag zsidó borkereskedőt törvényellenesen a kelenföldi laktanyába hurcolták és ott válogatott kínzásokkal meggyilkolták. Akkor még pirulás nélkül mesélhettek ‘‘egyéni akciókról” más a kormány és a kormányzó távol állnak a véres “kilengésektől”. Felelős nyilatkozatok hangzottak el akkor, hogy a gyilkosok megbűnhődnek. Már a főtárgyalási elnök nem engedte meg, hogy Landau Adolf meggyilkolásáról szó essék. Kis mellékkörülményeket, a szolgálati szabályzaton esett sérelmet torolt meg a katonai bíróság, amikor hatheti fogságra ítélte Landau Adolf egyik állati gonoszságú gyilkosát. Codálkoznunk kell, hogy nem a teljes felmentéssel jutalmazta meg a honvédtörvényszék Danszky Mihály vitézi tettét, aki tagadhatatlan nagyban hozzájárult egy zsidó kinhalálához. A honvédtörvényszék Danszky Mihály vitéz főhadnagy testén át nem akarta bántani vitéz Horthy Miklós kormányzót. Sipos Kamilló, az öt évre ítélt egyik gyilkos az alábbi jelenetet rögtönözte a tárgyalás folyamán, ahol mint tanú szerepelt : — ötévi fegyházbüntetésre vagyok ítélve a Landau-ügyből kifolyóan — mondja. — De ha egy zsidó még egyszer a kezem közé kerülne és még egyszer öngyilkos lehetne, szívesen leülném újra az öt évet. Sipos a rendreutasítás után nem akar vallani. Szünetet rendelnek el. Szünetalatt az előszobában Danszky Mihály magából kikelve a következőket jelenti ki: — Agyon vágom ezt a gazembert, most nem akar itt vallani, hogy én maradjak benn a dologban, hogy én gyilkoltam. — Nem fogok vallani — erősködik Sipos. — Majd egyszer én megírom a naplómat! és abban meg lesz írva, hogy hány zsidót tettek el láb alól a kommün után és kik tették el láb alól őket. A tárgyalásvezető: Bántalmazta-e Danszky főhadnagy Landauékat? A honvédtörvényzék bűnösnek mondotta ki Danszky Mihály főhadnagyot közhivatali vagy szolgálati kötelezettség ellen tettleges bántalmazás által elkövetett vétség, valamint katonaőr elleni vétség címén s ezért őt egyhaviés tizennégy napi foglárfogházra ítélte. A zsarolás vádját az ügyész már előbb elejtette. A hivatalos hatalommal való visszaélés és a függelemsértés vádja alól a bíróság fölmentette Danszky Mihályt. Gonda Lászlót és Lieszkovszky Pált mint tettestársakat 14—14 napi foglárfogságra ítélte a bíróság. Sipos: Hogy ő bántalmazta-e, arról nem tudok. A tárgyalásvezető: Látja, ezt nem is kérdeztem. Ebből származhatnak önre újabb károk és hátrányok. Sípos: Mi hátrány származhatna? Azt én bírálom meg. A tárgyalásvezető: Bántalmazott-e Danszky? Sipo: Nem lehet elválasztani, hogy mit csináltam én és mit csinált ő. Mindent együtt csináltunk, egyek voltunk gondolkozásban és mindenben. És azután, kérem, a parancs is. Amikor Pelikán százados hadbíró úr átvette az ügyemet, mielőtt a kihallgatásomhoz kezdett, a következő kijelentést tette: “Megette a fene azt az ügyet, amibe a magas politika beleelegyedik”. Egy szemtanú vallomása: Markusik István csehszlovák állampolgár, akit Magyarországon a hírhedt G-osztály feljelentésére kémkedés címén halálraítéltek, huszonhathónapi börtön elszenvedése után mostanában került vissza Pozsonyba, a csehszlovák—magyar cserefogolyakció révén. Markusik a bratiszlavai “B. Z. am Abend” szerkesztőségében elmondta szenvedésének történetét, melyből a Landau-ügy részletei így hangzanak: “Húszhónapi vizsgálati fogság után siralomházba kerültem, amely közvetetlenül Landau Adolf cellája mellett volt. Még mintha most is hallanám Landau jajgatását és segélykiáltásait, amelyeket életének utolsó éjszakáján, akkor, amikor meggyilkolták, hallatott. Mert Landau Adolfot meggyilkolták. Közvetlen szemtanúja voltam a szerencsétlen Landau meggyilkolásának. Az én cellámnak és Landau cellájának közös kályhája volt. Az én cellámnak a falán egy kerek rostély volt, amelyen a meleg átjött. Ezen a rostélyon át láttam és hallottam mindent, ami Landau cellájában történt. Éjfélkor jöttek Landau kínzói és azt kérdezték tőle, hogy megvan-e már a pénz. Amikor nemmel válaszolt, rátámadtak. Hangos segélykiáltásokat, majd hörgést hallottam. Az egyik gyilkos igy szólt a másikhoz: — Te, az öreg zsidó nem mozdul. Részletek a tárgyalásról. SOIMBACK 1345-1 Avs.77.ik utcacrkán PKNZKOIiDeSI ARAK az összes költségekkel együtt: JOOO BUUSTBT korona . .—.50 loots otuctrúk korona ...........—.OS 1000 osetiBSlovkk korona 33.— 1000 dinül .............................1« — 1000 román let ....................... * A3 1000 márka .................................—•21' BANKBETÉTEK 4% kamatozás mellett. HAJÓJEGYEK minden vonalra eredeti árak mellett. KÖZJEGYZŐI, ÓHAZAI KIHOZATALI ÜGYEK pontos és szakszerű elintézése. Nyitva 9-től este S-ig Vasárnap d. e. 10-ig. AZ IPAR-BÁRÓ írta: UPTON SINCLAIR Fordította: özv. BAROSS KÁROLYNÉ (Folytatás.) Újra üzenete küldött Robbie ügynökeinek, hogy folytassák az eladást. A T. V. társaság helyiségeiben tomboló embertömeget láttunk, akik kiabáltak és fenyegetőztek. Eddig még senki sem vette észre, hogy azok az áremelkedések csak védelmi rendeletek voltak, szitkozódások hallatszottak mindenfelől. A T. V. még sohasem állt ilyen magasan és állandóan, annak dacára, hogy minduntalan érkeztek eladási ajánlatok. Délig 150 ezer drb. részvényt vásárolt össze, melyek közül 130 ezer darabot Rensselaer adott el nekik. A szindikátus gyűlést tartott, mert most már világos volt előttük, hogy egy hatalmas csapdával állnak szemben. A veszély nagy volt és közvetlen, amint a Wall Streeten a houss-t észrevették, a félelem is, a rémület is terjedt s ezrei az embereknek halálfélelemmel figyelték az eseményeknek minden apróbb részletét és ezrei és százezrei a részvényeknek hullottak a mérleg egyik oldalára. A szindikátus most elhatározta, hogy még háromszázezer részévényt vásárol. Az üzlet őrjöngésig fokozódott és a T. V. részvények még mindig 175 dolláron állottak. És van Rensselaer a legnagyobb lelki nyugalommal adta el nekik azt és annyit, amennyit óhajtotttak, így az árak meg nem szilárdultak. Az értelme az egész játéknak kezdett napfényre kerülni, és pedig, hogy az összeesküvés tönkre akarja tenni a részvényeket. Robert van Resselaer akkor tájban húszszoros milliomos volt, ami azt jelenti, hogy ebben a pillanatban 14 millió részvényt könyen megvásárolhatott. Azt, hogy ellensége képes-e erre, nem tudta és éppen ezért ült gond teljes arccal irodájában és figyelt a telefonüzenetekre, mialatt a vad harc tovább folyt s a nagy zaj felhallatszott az utcáról hozzá. A három utolsó, végnélküli óra! S minden óraütésre felugrott, hogy megtudja az eredményeket. De az eredményre még várnia kellett. Nem volt ideges ember, de homlokát mind mélyebb ráncokba húzta és maga elé káromkodott csendesen. Mindenét feláldozta ismeretlen ellenségével szemben és ha ezt nem sikerül megnyernie, itt áll a világban egy dollár nélkül. Végre az utolsó, rettenetes pillanat is elérkezett. Körülbelül tizenkét ügynök kiabált rekedt torokkal. Előfordult, hogy húszezer részvényt adtak el egyszerre. Ezt is megvették ügynökei. És minden egyes részvény, melyet a T. V. társaság kibocsátott, az ő kezeibe került. Végre a tőzsde zárórája elérkezett s a rettenetes napnak vége volt. xxv. i '• Robert van Rensselaer hátratett kezekkel állt az irodában. Pénze ugyan nem volt, de ő ezért nem aggódott. Megint csak a természet örök törvényeire gondolt és azonkívül volt neki még két kijátszatlan kártyája, melyet bármely pillanatban felhasználhat. “Azt hiszem, az élet javát leszedtem” — suttogta. Csengetett írnokának és öt sürgönyt küldött szét. Négyet a Wall Street-re üzleti barátainak, kik már többször harcoltak oldala mellett és egyet atv ■ •-'.V _.M- ..nu n y-» P -n'-,|üp).„. . ! Kevés időre ezután a négy első egészen elfulladva érkezett irodájába. “Nos — kérdezte őket Rensselaer — mit szólnak az esethez?” “Ilyen még nem történt! — szólt az egyik — csak azt nem tudom, mi fejlődik ki belőle.” “Hisz’ éppen ezért hivattam — szólt Rensselaer. — Foglaljanak helyet.” Aztán így beszélt hozzájuk: “Tudom, ki áll azok háta mögött, de meg nem mondhatom. De azt is tudom, hogy ők keresztülviszik akaratukat. S én holnap a megmaradt doháraimmal legfeljebb csak nekik segíthetek. Tudom ki áll a T. V. társaság szolgálatában. Először is Smith és Charli én tudom, hogy ők mennyit érnek, és azt is tudom, hogy a társaság az örvény szélén áll. Azt maguk jobban tudják, mint én, hogy az ő cselekedetük csupa szédelgés. Ez a kör, mely a harcot felvette, elveszi a nyereség legnagyobb részét. Én... én is akarok nyerni és magukat szólítom fel, hogy segítsenek. Nekünk nem szükséges már más, csak tudtul adni a Street-en, hogy mi együttműködünk ,és azt hiszem, három pillanat múlva a tönk szélén állanak azok.” Elmúlt néhány óra, hogy az urak elhagyták az irodát. Jól megfigyelték az egész dolgot: a T. V. Társaság gyenge oldalait és azokat a cselekedeteket, melyekkel nekik árthattak. Nem gondoltak arra, hogy esetleg ők kerülnek a kelepcébe. A részvénytulajdonosok ezalatt szemegtek az izgalomtól és kétségbeeséstől, ......, u .t.„ XXVI. Elbúcsúztak. S néhány pillanat múlva hősünk automobilján a városba ment. Clubja előtt szállt ki. És egy különszobában várta is érkezett, öreg, pirosorru, köszvényes arisztokrata állított be hozzá, káromkodva így szólt: “Mi az ördögöt akarsz tőlem?” Ez az öreg Rensselaer papa volt. “Nos? — szólt a fiú s atyját kötelességszerűen egy székhez vezette.— Mit gondolsz, mit ?” “Ez nem felelt az én kérdésemre — mormogta a másik. — Hanem Robbie, egy iszonyú napot éltem át. Tudod te azt, hogy ötezer T. V. részvénynek vagyok tulajdonosa. Egész nap magamon kívülvoltam és vártam.” “Hm! — nevetett Robbie — és ugyan mire vártál ?” “Hogyan? neked nincs egy se? — kiáltott a másik. — és nem tudod, kik a szindikátus tagjai?” “De igen— válaszolt Robbie. — Az egész T. V. banda és Smith és Charki.” “Így van? — szólt a másik — s ők komolyan csinálnak mindent s meglásd, a részvények holnap kétszáz dolláron fognak állni. Igazán, nem tudom, kik azok a bolondok, kik szembenállnak velük.” “Oh, ezt megmondhatom neked, én nemcsak gondolom, hanem tudom.” .... “Nos, ki az" “Azok nem bolondok.” ’ “Hogy érted ezt?” “Úgy értem, hogy azok nem bolondok, ha nem csak egy bolond.” I “És ki ez az ember?” . I “Ez Robert van Rensselaer.” " Az öreg ember köszvénye dacára felugrott: “Szent Isten, Robbie!— tört ki — ez nem lehet!” “Ez a tény” — felelte Robbie. “De akkor tönkre vagy téves'VAN (Folytatjuk) UJ ELŐRE | AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL | + // •• * A MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG TAGJAIHOZ Hónapok óta kísérem figyelemmel a “mi lapunkat”, az összetartást, hogy miként használja fel Vitális központi titkár a mi pénzünkön kiadott lapot állásának biztosítására, korrupt személyének védelmére, szövetségünk tagjainak megrágalmazására. Sajnálattal állapítom meg, hogy hivatalos lapunk Vitális Boldizsár kezében rágalmazó, denunciáló, pogromokra uszító, faji és vallásgyűlölködést szító szennylappá sülyedt, ahelyett, hogy szövetségünk érdekeit szolgálná. A múlt havi lapszámban már odáig megy Vitális, hogy “izgatókat” denunciál s ezután már nem következhet más, hogy titkári teendői helyett rendőrkémi szolgálatokat végezzen. Lapunkban már megkezdte. Ugyancsak a múlt havi lapszámban azon siránkozik, hogy ő nem született Schwartznak, Kohnnak, Traunernak és, bizonyára azért támadják őt az “idegen nevű” tagtársak, mert ő nem tartozik a “fajuk” -------------------------— | Kzé. íme egy munkásbetegsegélyző szövetség lapjában, amely betegsegélyző kötelességének tűzte ki a nemzetközi munkásmozgalom támogatását, amely betegsegélyző hivatalos lapja úgy beszél a szocializmusról, mint az igazi emberszeretet vallásáról, a legundokabb felekezeti uszítást látjuk. Vitális Boldizsár, hogy korrupciójáról elterelje a figyelmet, hogy állását és vagyonharácsolási alkalmait biztosítsa magának, képes arra is, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség keresztény tagjait a zsidó tagokra uszítsa, az “idegen” és “nem idegen” nevű tagokat, összeveszítse, s most már csak az van hátra, hogy egy Ku Klux Klan gárdát alakítson s lapunkat a Ku Klux Klan hivatalos közölnyévé tegye. Vitális Boldizsár érzi, hogy napjai meg vannak számlálva. Korrupciójával olyan mély undort keltett maga ellen szövetségünk sok tagjánál, hogy a legkétségbeesettebb eszközökhöz kell folyamodnia, állásának biztosítása végett. Csak azért, hogy titkár maradhasson, képes volna kizáratni a tagok egy részét s hivatalos lapunkban már fel is szólítja az osztályokat, hogy emeljenek kizárási indítványt az “izgatók” ellen. Az első indítvány már meg is van, egyelőre az “Egy betegsegélyző tag” ellen, aki az Új Előrében több cikkben kritika tárgyává tette a központi pénzkezelést. Vitális és az Intéző Bizottság beismerik, hogy nem tudják, ki az a tagtárs, aki a pénztári jelentéseket bírálja, de azért beugratják egyik osztályunknak meglehetősen gyönge elméjű tisztviselőjét, akit az osztálya egyszer már eltiltott a tisztviselősködéstől, hogy emeljen vádat ellenem és Trauner tagtárs ellen s miután a vádemelés megtörtént, utasítja az osztályt, melyhez tartozunk, indítson ellenünk vizsgálatot. Két mód van annak megállott Sfaflono Iri -orro fomlóvon Vik Most azon tanácskoztak, mi tevők legyenek. Az egyik kötelet akart hozni, hogy a hullát fölakasszák, de megakadtak azon, hogy föltűnhetik, miképpen került a kötél a céllába. Végül is abban állapodtak meg, hogy Irindaut a saját nadrágtartójára akasztják föl. Miután ez megtörtént, az egyik gyilkosészrevette a falon a rostélyt és ez gondolkodóba ejtette őket. Kora reggel a cellámban egy “bizottság” jelent meg, amelyben én Landau gyilkosait ismertemi föl. Azt mondták, hogy ők vizsgálóbizottság és azt a kérdést intézték hozzám, hogy mit tudok Landau meggyilkolásáról. Nem vesztettem el lélekjelenlétemet, fölismertem a helyzetet és tudtam, ha a gyanúnak a legkisebb árnyéka is reám esik, hogy én tudok a gyilkosságról, akkor végem van. Úgy tettem, mintha nagyon meglepett volna a dolog , és azt válaszoltam, hogy én egész éjjel mélyen aludtam. A gyilkosok elégedetten mosolyogtak, aki a kérdéses kritikákat írja. Az egyik: megkérdezni a lap szerkesztőségétől. Vitális ezt a módot nem választhatja, mert tudja, mi lenne a válasz. A válasz bizonyára az lenne: nem az a fontos, hogy ki írja a kritikát, hanem az, hogy igaz-e a kritika. A másik mód volna: pert indítani a lap ellen azon az alapon, hogy a cikkek tartalma nem felel meg a valóságnak. Ez a mód veszedelmes, mert még ki találna derülni, hogy talán mégis igaza van az “Egy betegsegélyző tag”-nak s ez a mód egyébként sem szolgálná Vitális érdekeit. Vitálisnak arra van szüksége, hogy engem és Trauner tagtársat s utánunk mindazokat, akik bátran és nyíltan megmondják róla a véleményüket, kizárassa a szövetségből, még ha ez a törekvés szakadást idézne is elő. Vitális nem is akarja tudni, ki az az “Egy betegsegélyző tag”. Egy ízben már kijelentettem, hogy a bírálatokat, melyek az Új Előrében megjelennek, nem én írtam. Nem azért jelentettem ki, mintha nem volna jogom bírálatokat írni vagy attól tartanék, hogy Vitális akár engem, akár mást ki tud záratni, hanem azért, mert az a valóság. Miért erőszakoskodik tehát Vitális központi titkár, amikor tudja, hogy tehetetlen Velem a szemben. Azért, hogy viszályt, szítson, azért, hogy a tagcár csak figyelmét elterelje az egyeltülés kérdéséről. A. Zrenner, Newark, N. Js Dr. L. GOLDBERG. Elsőrendű kezelés, jutányos árak mellett. 1§ FIRST AVENUE és 80-IK UTCA SARKÁN | ----------------------- Nagyatádi beismeri a kiviteli panamát Budapestről jelentik. A politikai élet szenzációja egy kis törvényszéki tudósítás, mely a minapi lapokban jelent meg. Az események központjában ismét Nagyatádi Szabó, a viharedzett panamista áll. Nagyatádiról “A Nép’’ a múlt évben azt állította, hogy a gabonakiviteli engedélyek ügyében kijátszotta a tárcaközi bizottságot, mert 400 vagon gabona kivitelére szabálytalanul adott engedélyt a tárcaközi bizotság engedélye nélkül. Megvádolta a lap Nagyatádi Szabót, hogy személyéhez közelálló egyéneket részesített nagy előnyökben. ,,71| A panamavád miatt Nagyatádi] felhatalmazására hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén “A Nép’’ ellen megindult a sajtóper. A cikkért a felelősséget Anka János vállalta. A töárgyalás előtt Nagyatádi a napokban a bűnvádi eljárás folytatásához szükséges felhatalmazást viszavonta. ' ' ■ m 3 MAGYARORSZÁGRA CSEHSZLOVÁKIÁBA a sürgönyi korona pénzküldés •50 cent Vegye igénybe ezt a kedvezményt mindenki, aki az ünnepekre meg akarja ajándékozni a hozzátartozóit. A többi országokba 2 dollár 50 cent a sürgöny pénzküldés dija. Romániába lett csak postán küldünk. KISS EMIL BANKHÁZA 133 SECOND AVE., NEW YORK, N. Y, (A 8-ik utca sarkán) A Pesti Magyar Keres- A M. Kir. Államvasutak Védelmi Bank Menetjegy irodájának kizárólagos képviselője kizárólagos képviselője H^VZKÜLDéP É«i HAJÓJVWiJ ’ÍRT FORPUUON J3. SCHWARTS M perzHMe ie hv6 CT Bcrr^5k*4-j pehrg 201 East 9th — T*1|O'Fhsnt 1lT\f Magyar ¡i pig u*w«iiS PÉNZ KÜLDÉS J AMERICAN EXFilESsJI COMPANY UTJÁN i herman Arthur fi PeNZK3*10 *9 KÖZJKCXm. S IRODÁJA FIRST A VÉNÜK, All Cor. GTth Stre*\ New 'Ywrk.' B Charles Brews Company Fen«kfll«H, BUKJ*«» «0 IC«»- ’ trofl*J^nrk 4 «hui 346 EAST 31st STXEET NEW YORK, N. Y. OLCSÓ ÁRAK MELLETT A LEGGYORSABB LEGBIZTOSABB PÉNZKÜLDÉS AMERICAN UNION BANK NÉMETH JÁNOS ELNÖK Fellalet: Fifth: 10 E. Sílnd St. '.'.597 Second Av. A bankpalotában Cor Sírd 3t Nívj York City.