Uj Előre, 1923. február (19. évfolyam, 3791-3817. szám)

1923-02-05 / 3795. szám

Az élet írja: ÉBER LÁSZLÓ. Anyám engem is szeretett és amikor már elhomályosult szemével alig látta a könytől áztatott arcomat, arra bárt — és haldokló fehér ajkán, mosoly ült — hogy szeressem. Akkor nem értettem, mit gondolt azzal, hogy halála után is szeressem, ma már véres karmaival szivembe marta az Élet, hogy az elvesztett szeretetet nem találom meg oly önzetlenül sehol, mint édesanyámnál. Megható önfeláldozásról szól egy Chicago hír, amelynek hőse egy anya és vak fia. A Northwestern University-n van egy George Weinman nevű vak diák, aki jogot tanul. A fiú nem lát semmit és mégis az öszes ösztöndíjakat, pályadíjakat elvitte jól látó társai elől! Azt mondotta, hogy az édesanyjának köszönheti. “Az én Anyám az én szemem — mondja Weinman, a vak fiú — odaadta egész viruló életét nekem, mert éjjelemben boldoggá akar tenni. Tanul velem, nehéz jogi könyveket olvas fel nekem, bemagolja velem és pótolja szemem világát óriási akaraterejével. Eleinte nem értett hozzá, de évek során kiképezte magát és ügyességét az én szemeim pótlására használja fel. Reggel elkísér, este visszakisér az egyetemről és mellettem van mindég, amikor szükségem van valamire.” Szép, megható egy anyától ennyire szeretni nyomorék fiát. De ha elgondoljuk, hogy ezt a vasakaratot csak azért kell kifejtenie gyönge aszszonynak, mert a mai társadalomban nem törődnek a nyomorék emberekkel, ha van valakijük, akkor megérthetjük azt is, miért kell életerejét egy embernek elpazarolnia egy másik támogatáséra. A kommunista társdalomban elképzelhetetlen, hogy így áldozzon egy ember a másikért, amikor a kultúra és technika haladása más megoldást is biztosít. A kapitalizmus nemcsak önző, kegyetlen és kapzsi, hanem embertelen is, amikor a tehetetlen anyát áldozatul dobja szerencsétlen vak fia részére. A 60 az 58 ellen szállt harcba minap az éjjeli bíróságon, melynek érdekes története van. Természetesen egy leányról van szó, aki a két öreg numerus közé került. Miss Minnie Bishop 22 éves szép leány, valamikor titkár volt Gustave Ostenberg 60 éves zenetanárnak. Az öreg tanár — úgy látszik — lángot fogott és találkát adott a leánynak a W. 126-ik utcában. Minnie el is jött és amikor az ősz profeszorral éppen „a régi szép időkről” beszélt, odalépett az 58 éves, akit Frederick Craig-nak hívnak, és a szép Minniet karon ragadva, rászólt az öreg tanárra: — Nem szégyenli magát! Hisz nős ember és fiatal leányt csábít? A No. 60-as nem maradt adós és a vége az lett, hogy Goodman bíró elé kerültek az éjjeli bíróságra. Itt kisült, hogy a két öreget a leány anyja eltiltotta a házától és Minnie egy harmadiknak lett a menyasszonya. A bíró nem tehetett semmit, hanem megszidta a fehérhajú szerelmeseket. — Keep out of Mrs. Bishop’s house! — mondotta és elbocsátotta a triumvirátust. Minnie a 60 éves tanár karján távozott. Tanulság: A kapitalista ,rendben a férjhezmenés üzleti cél. Erkölcstelen házasságok jönek éstre, melyekben a 60 év összeházasodik a 20al, csak azért, mert az “öreg” jól kereső vagy gazdag ember. A szerelemnek ehez a dologhoz természetesen semmi köze s mint ahogy a tőkés nem törődik a munkás lelkével és érzéseivel, amiket" éhbérért megvásárolta testét! A bárca nemcsak szerelmi vásáron ismeretes, hanem némely “szent helyeken” is, ahol arról van szó, hogy valaki Istent akar cserélni. Nem akarom, hogy azzal vádoljanak a még hivő naivak, hogy belenyúlok lelkükbe, kijelentem, ez nincs szándékomban. De arról igazán nem tehetek, hogy az Élet olyan pimaszul durva, hogy nem respektálja a hivő lelkek érzékenységét. Arról van szó, egy tudósítás , ipacgiBsagssgaa 5:.. - jelenti, hogy Palesztinában az, aki vallást akar cserélni, bárcát (engedélyt) kell kiérjen a kormánytól. Hát ez okos dolog. Mert, ha az embernek bárcára van szüksége, hogy a csarnokban üzleteket köthessen, árusíthasson és csereberélhessen, illő, hogy akor is váltson engedélyt, amikor a jó Istennel csinál üzletet. Igaz, hogy kissé furcsa, hogy éppen a “szent földön” indult meg az istenvásár, ahol pedig — ugyebár — mindegy kellene lenni annak, hogy ki milyen nyelven vagy egyházban imádja az istenét. Dehát nem így van és a vásár olyan élénknek látszik, hogy az istencserélés számára külön tárcahivatalt volt kénytelen felálítani a palesztinai kormányzó. Két bőrt húztak le egy fiatalemberről a Sóhajok Szigetén- írja egy laptudósító. Egy Gertrud Berkovics nevű hölgy ugyanis deportáltatta állítólagos elcsábítóját, egy Herman Glass nevű ifjút, akivel azonban feleségül is vétette magát a hatóság parancsával Ellis Islandon. Az a Gertrude elfelejtette, hogy Mr. Glass-nak egy büntetés is sok, de mindenesetre elég volt! I PÉNZKÜLDÉS I H Half,Jeer, KU»o*at»ll é» KO*- j K legysöl Karok ellnté*í»e Tögnt« í ü lortUlJoa a küzemeit régi cég“■ he* | CHARLES BROWN CO. utódja JOHN M. WEISS H AZ AMERICAN EXPRESS CO, képviselője I 348 E. 81. St. N. Y. C. | A posvány (“THE JUNGLE”) Amerikai Regény Irta UPTON SINCLAIR Fordította BAROSS KÁROLYNÉ (Folytatás.) Négy napig nem közlekedtek a kocsik, most tudta meg először életében Jurgis, mi az küzdeni és legyőzetni. Ezer veszélynek nézett a szemébe-------az mind gyermekjáték volt, de most a fúriák mind fölszabadultak körülötte. Az első napon reggel két órával napfölkelte előtt hagyták el a házat. Ona őszes ruháiba be volt göngyölve, s mintegy liszteszsák feküdt Jurgis vállain; a kisfiú szintén az orráig bekötözve, fogta Ona szoknyáit. Iszonyú vihar metszette arcát; a hőmérő fagyponton állt, a hó térdéig ért, némely helyen egész a karjáig. .. *.? körülfogta lábait, egész falat épített üditíte, hogy visszaverje, de Jurgis a dühtől neki vadulva, mint egy bivaly törte magát keresztül. Lépésről-lépésre végre a gyárba ért. Szédülten támaszkodott a falhoz és áldotta az Istent, hogy ma a marhák későbben érkeztek. Este, hazatérésnél ugyanilyen küzdelme volt Jurgisnak s mert nem tudta, mikor távozhatok, megkérte a főfelügyelőt, hogy Ona aszo sarokban várhasson. Ez alk£ h lommal éppen 12 óra volt, mikor hazaérkeztek. A vihar sok embert pusztított el, talán sohasem volt ennyi munkakereső. Az orkán lecsendesedése után, örömmel ugrott föl Jurgis, legyőzte, merészen a szemébe nézett az ellenségnek, érezte, hogy ő ura sorsának, mint az uralkodó, aki bátran elnyomja ellenségét. Nagy rémületet okozott a gyárban egy elszabadult bika, vészkiáltások hangzottak mindenfelé. Abbanhagyták munkájukat és éles szerszámokkal tolongtak egymás mellett a munkások. Ez még nyáron is veszedelmes, amikor világos van, télen, sötétben és ködben rémes a helyzet, könnyen megtörténhetett volna, hogy egyik ember a másik késébe szalad. A legnagyobb rémületet okozta a felügyelő fegyvere, aki minden pillanatban közéjük lőhet. Jurgis is a nagy tolakodás közben egy verembe esett, nem gondolt semmi komolyabb következményre amikor onnan kikerült, a lábszárait sértette meg, fájt, de Jurgis megszokta a fájdalmat, nem volt elkényeztetve. Csak otthon vette észre, hogy nagyon megsebezte a lábát és reggelre annyira megdagadt, hogy csizmát sem bírt húzni, kissé káromkodott, aztán becsomagolta lábát régi kendőkbe, bicegve indult a gyárba. Véletlenül mozgalmas nap volt a gyárban, ő fájós lábával iparkodott a többi munkással együtt dolgozni, délben azonban a fájdalomtól ájultan rogyott össze és néhány óra múlva jelentkezett a felügyelőnél, aki orvost hozatott, megvizsgálta lábát, Jurgist hazaküldte, feküdjék ágyba, bizony megtörténhetik, hogy ostobaság miatt kénytelen lesz hónapokig otthon maradni, a szerencsétlenségért nem felelősek a gyárosok. E kijelentés után otthagyta őt az orvos. Valahogy hazakerült Jurgis, a fájdalomtól és ijedségtől a szíve remegett. Elsbieta segítette, őtt az agyha, hider jvha szárát, szegény asszony, minden erejét összeszedte, hogy félelmét leküzdje, hogy azt a beteg észre ne vegye. Este az ajtó előtt várta a többieket, akiknek elmondta az esetet, azok reményteljes arcokkal biztatták, hogy mielőbb javulni fog Jurgis állapota. Keserűséggel telt el Jurgis lelke, nem volt célja az ő félrevezetésének, nagyon jól ismerte helyzetét, tudta, hogy a családja éhinség előtt áll. Kínok gyötörték lelkét, két-három nap alatt egészen lefogyott. Majd megőrült ez az erős ember, aki kénytelen volt mozdulatlanul a hátán feküdni egész napokat. Régi története a sziklákhoz láncolt Prometheusnak — amintegy napokon át mozdulatlanul feküdt, soha nem ismert érzelmek kínozták. Eddig is megvoltak az életben a nehézségek, de egyiket sem tartotta legyőzhetetlennek. Éjjelenkint, amint ágyán ide-oda hánykolódott, megjelentek a fantomok, amelyek láttára megfagyott ereiben a vér, haja égnek meredt. Mintha a föld szétnyílt volna lábai alót, s ő a kétségbeesés mély örvényébe bukik alá. Most már elhitte, amit mások mondtak, hogy emberi erő a szerencsétlenségeket le nem küzdi. Igaz volt, hogy küzdeni küzdhet, dolgozhat, amennyit akar — de el fog bukni és össze fog törni. Mint jéghideg kéz fogta meg szívét a gondolat, hogy mindazok, akiket szeret, s akik neki kedvesek voltak, tönkre fognak menni ebben az árnyékvilágban, az éhség és hideg miatt. Fül nem lesz, aki meghallja kiáltásaikat, s nem nyújtja ki segítő kezét senki! az is igaz, hogy itt ebben az óriási nagy városban, a fölhalmozott kincsek között emberi lények halálig lesznek kínozva és a természet vad ereje által meggyilkolva — éppen, mintha napjainkban pokoli lények élnének.J Ona 30 dollárt keresett így hónapban, Staniszlovas 13-at, ehez számit:^trLLs^s. Jdaáj kéréssel. Ebből, kiflse tűiki i rrn^Tm ruTinn'. jjww irnrun bért, kamatot, bútorok árát, maradt nekik 60 dollár, ebből a kőszenet fizették, s igy maradt nekik 50. Mindent nélkülöztek, amit emberi lénynek nélkülözni Iehet. öreg, kopott ruhákhsJLártfik amelyek nem védték mppü nket a hideg ellen és ha gyermekek cipői szétszakadtak, maguk kötözték össze zsineggel. Félbetegen járt az esőben és hidegben Ona, mert nem akart pénzt adni kocsira. Nem is adtak ki egy krajcárt másra, mint amit megettek és megittak, s mégsem jöttek ki 50 dollárral egy hónapban. Talán elegendő lett volna ez az összeg, ha jó,ravaró táplálékot kapnak megfelelő árakon; igen, ha nem lettek volna olyan sajnálatra méltóan tudatlanok, de itt az idegen földön minden más volt, mint odahaza, még a táplálék is. Meg voltak szokva sok főzött kolbászt enni, s nem tudták, hogy amit Amerikában vesznek nem olyan, mint otthon. A színe vegyileg lett készítve és burgonyaliszttel a tápértéke elrontva. A burgonyaliszt, a burgonya hulladékából díszül, tápértéke nincs, akár fát ennének. Európában ennek a használata szigorúan tiltva van, de ezer és ezer hordó számra szállítják Amerikába. Csodálatos, hogy mennyi táplálék kell 11 személynek, naponként 1 dollár 75 cent nem volt elég arra, hogy jóllakjanak, s így minden héten kénytelenek voltak Ona megtakarított pénzéből valamit fölvenni. A takarék-könyvecske Ona nevére volt kiállítva, egész titokban vehette fel az öszegeket, anélkül, hogy Jurgisnak bánatot szerzett volna. Igazán jobb lenne, ha Jurgis valami nehéz betegségbe esik, amikor nem tud gondolkodni. Nem voltak meg az eszközei, amelyekkel szórakozzék vagy csendesen feküdt vagy ide-oda dobálta magát, néha káromkodott, tekintet nélkül a többiekre, mikor türelmetlenül kiugrott az ágyból. (Folytatjuk.) Innen-onnan TŰZ A láng, mi lázas testemben lobog, Emészt, tudom, elmúlni úgy fogok Mint öntüzétől széthullt égi fény, Nyáron, a csillaghullás idején. A marék port, mi utánam marad, Széjjelhordják a férgek, bogarak. S leszek szivekben zengő uj tavasz A maroknyi por: nem én voltam ez A láng, mi bennem izzón lobogott. S lelkemben millió dalszikrát fogott. Az öntüzében égő égi fény — A dal, a vágy, az élet voltam én. LEVELEKY ZOLTÁN SVÉDORSZÁG érsekei és püspökei folyamodványt terjesztettek Harding elnök elé. Elmondják folyamodványukban, hogy “hiába vártuk a béke áldásait, az egység hiánya, az ínség, a meggyalázott lelkek keserűsége átokként sújtják Középeurópát. Alázatosan könyörgünk a felelős államférfiaknak, különösen az Egyesült Államok elnökének, siettessék valamely megegyezéssel annak a feszültségnek a megszüntetését, mely már tűrhetetlenné válik.” A svéd érsekek és püspökök úgy látszik, nem igen bíznak az isten mindenhatóságában, hogy nem az istennek, hanem az államférfiaknak könyörögnek: segítsenek a bajokon.A NEW YORK város közoktatási tanácsa levelet küldött a szenátushoz, melyben felszólítja az iskolákra vonatkozó Lusk törvények visszavonására. A tanács annak idején ezeknek a törvényeknek az elfogadását ajánlotta. Most kijelenti, hogy abban az időben “általános volt az izgatottság s az emberek sok mindent cselekedtek, amit később megbántak.” A tanács most azon a véleményen van, “nem helyes, ha a tanítók úgy érzik magukat, mintha folyton egy rendőr állana a hátuk mögött.”* BORAH szenátor számos politikai és gazdasági szervezettől kapott meghívást Európából, hogy mondja el, véleménye szerint miként lehetne megszilárdítani a politikai kapcsolatokat. Borah még nem határozott, hogy elfogadja-e a meghívásokat.* A NÉPLIGA tanácsa elhatározta, hogy a versaillesi szerződés értelmében a lengyelországi német lakosság panaszos ügyei felett a ligát illeti a döntés. Askenazy lengyel küldött kijelentette, hogy a lengyelek egyelőre majd csak maguk intézik el az ügyeket azokon a területeken, melyekre hatalmuk kiterjed.* A. STATE DEPARTMENT utasította Allen tábornokot, aki Coblenzben “félhivatalos megfigyelő” volt, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. Allen már be is jelentette a szövetségesek rajnai bizottságának, hogy megbízatása lejárt. . tJJ ELOITE SOiWAiMH ^bankház 13#5-I.Ave.72.1 ll «fosszidn PÉNZKÜLDESI ARAK az összes költségekkel együtt: IOOO jaagyar korona ......50 1000 OExtr&k korona ...............02 1000 csehaalovArt kor . .*31.00 1000 dinar ..........................*11.25 1000 rom&n lei ........................*5.50 1000 sulika ........................ ...0» BANKBETÉTEK 4% kamatozás mellett HAJÓJEGYEK minden vonalra eredet árak mellett. KÖZJEGYZŐI, ÓHAZA] * KIHOZATALI ÜGYEI, pontos és szakszerű elintézése. Nyitva 9-től este S-ig 3 Az “Uj Előre” Segélyző Bizottsága est Bécs, 1923. január*.- Napról-napra jönnek a magyar forradalom megtépett, lerongyolt, laposott katonái az emigrációba Vannak, akik hosszú, lélekzetfojtó bujdosás " után csak most jutottak határon túlra; vannak, akik a börtönök, internáló táborok kínzó kamráikból jöttek meg ezer veszélyen; vannak, akik a rendőrspiclik, a különitményék mindennapos szekatúrái f elől vettek egérutat; vannak, akik “amnesztiát” kaptak, de hála a szociáldemokrata szak-szervezeti vezetők és munkaadók éber figyelmének, mint a “kommunisták” ki vannak zárva a munkából, éhhalálra vannak kárhoztatva. Vannak ... De ki tudná felsorolni valamennyit, akiknek vádorbotot kellett a kezükbe venni, mert a forradalom katonái voltak, mert egy jobb jövőben remél-; í tek. Jönnek, jönnek szakadat-! , dánul a “hazától” megtagadót-j !tak, a terror korbácsától üldö- l -szöttek. Jönnek éhesen, fázva.. .! lerongyoltan a nagy bizonyta-ilanságba. Vezércsillaguk, mele-jgitő napjuk egyedül a nagy ’ proletár szolidaritás. * .; Szerda. Jeges északi szél vág-i . tat a világváros utcáin. Ke-; . ményre fagyott hószilánkokkal tamarja fel a siető emberek arcát. Duzzadt erszényü sikerek a prémes bundákban, autókon ■ száguldanak a mulatóhelyek * ragyogásába. Kik ezek a szerencsétlenek, akik felsőkabát nélkül, kékrefagyottan sietnek , előttem az Alser-Strassén ? Melléjük kerülök. Magyarul _ beszélnek. Magyar menekültek, akik bizalmatlanul néznek rám, [ rettegő szemük ellenséget gyannit és csak nehezen vallják be, ■ hogy most menekültek és segélyért, tanácsért mennek. Együtt megyünk. * 1 Az Uj Előre bécsi segélyzőbizottságának az elosztó helyén már szorong vagy 15—20 em. ; bér: fiatal, öreg, asszony csercsemével, gyermekek. Egytől- egyig rongyosak, elkinzott arcú emberek. — Éjjeli szállást,ebédjegyet, betegsegélyt, cipőjavítást, utisegélyt várnak. — Az Uj Előre segélybizottságaelőtt egymás után jelentkeznek. Az első jelentkező egy őszhajú, megtört ember. A bizottság szigorú igazolásnak veti alá. Megnézik a papírjait. Ki- kérdezik. 61éves kovács. A fia parancsnok volt a Vörös Hadseregben Oroszországban. Hazatért tisztek denunciálták. Horthy keresztes gyilkosai a fiú helyett az apán, az elkínzott , öreg prolin töltötték boszájukat. A további kínzás elől elmenekült az öreg. “Eddig nem helyeseltem a kommunizmust. De a fehér betyárok megtanítottak rá. Én sem leszek rosszabb a fiamnál.” Egyetlen vágya, hogy Szovjet- Oroszországba mehessen és a fiával együtt küzdhessen. — A fyi bizottság egyelőre ebédjegyet utalt ki és közben fog járni, hogy “egyetlen vágya” teljesedésbe menjen. * Két fiatalember kép be. Mind a kettő felsőkabát nélkül. Az egyiken börtöndaróc, a másikon rongyokban lógó, szűk civilruha. Vácról szöktek. Földmunkások, akik ‘ ‘ izgattak”. Az uraság hatalmas ember, szolgabiró, csendőr neki engedelmeskedik. A büdös paraszt, aki nem akart éhen halni a robotmunka mellett, a puskatus simogatása közben, börtönbe került. —Semmijük sincs és csak ma jöttek. — A bizottság az emigránsok barakkjában szállást és egy hétre ebédjegyet utalt ki nekik. * A következő szintén Vácról szökött. Támolyog, alig áll a lábán, az arcán lázrózsák, köhög. Ami rajta, ruhának nem nevezhető. Talpatlan, szétszakadt bakkancsroncs, elrongyolt, katonanadrág és blúz. Semmi, alsóruha. Kint hideg januári szél dühöng és ennek a szerencsétlennek se ruhája, se szállása. — A péceli direktórium tagja volt a diktatúra alatt, 15 évre ítélték. A bizottság egyik tagja személyesen ismeri. A legjobb elvtársak egyike, aki a fehérek boszubirósága előtt hősies önfeláldozással vállalt min- den “bűnt” magára, hogy a többieket kimentse. A bizottság ruhát, szállást és egyelőre élel- mezési segélyt utalt ki részére. * Egy proletáranya kis gyermekkel a karján. A férjét, derék, régi elvtársat, az orosz tannácskormány kiszabadította a Horthy-pokolból. Cseretranszporttal Oroszországba vitték. Az asszony hónapok óta nem hallott róla. A nyomor enyhítésére lassan kint mindenét eladogatta. Támogatás, segítség nélkül állott és most, kimondhatatlan nehézségek után felvergődött Bécsbe, hogy az elv HA PÉNZT KÜLD Magyarországra és az elszakadt részekbe; HA PÉNZÉT KAMATOZTATNI óhajtja biztos betétben; HA HAJÓJEGYET akar venni, hazautazás, vagy kihozatal végett, forduljon hozzánk a legteljesebb bizalommal. BRISS EMIL BANKHÁZA 133 Second Avenue, New York A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kizárólagos képviselője A M. Kir. Államvasutak Menet* Jegyirodájának kizárólagos képviselője Br. BÜRGER JAKAB FOGORVOS Rendelő órák naponta: 702 East Bth Street — 9—1-ig 225 East 79th Street — 2—S-ig Telephone Khtnelander »1*5 társak az órához segítsék. Az asszony is, az angolkóros gyermek is, bőrig soványodva, hihetetlen nélkülözések bélyegét viselik magukon. — A bizottság élelmezési segélyt utalt ki és közben fog járni a legközelebbi orosz transzportba felvétele iránt. * A következő jelentkező ismét szökevény. A magyar Szibériából, Zalaegerszegről lógott meg. Néhai orosz hadifogoly, akit pártmunkára kommandiroztak haza. Felismerték, lebukott. A csóti purgatóriumon át az egerszegi pokolba került. — Elvtársak, akik ismerték, igazolták a bizottság előtt. — Leveti a kabátját, szétszakadt, már ingnek nem nevezhető rongyát: a felső teste tele kékzöld, véraláfutásos foltokkal, az egerszegi hóhérok kezelésének nyomaival, a lapocka táján egy még be sem hegedt seb, bajonett-szúrás nyom,a kötés nélkül. A bizottság költséget utal ki orvosi kezelésre és egy hétre ebédjegyet. * Elfogyott a pénz. Ma már nem lehet többet segélyezni. — Pedig még többen várnak, akiknek egyetlen reménysége volt, hogy némi segélyt kaphatnak. — A legnyomorultabbaknak a bizottság tagjai a maguk sovány erszényéből adnak néhány koronát, és ígéretet, hogy legközelebb talán jut nekik is valami. — Busan, lehorgasztott, gondterhes fejekkel távoznak ezek a szegények legszegényebbbjei. PÉNZKÜLDÉS AZ AMERICAN EXPRESS COMPANY ÚTÁN HERRMAN ARTHUR PÉNZKÜLDÖTT KÖZJEGYZŐ IRODÁJA FIRST AVENUE, Cor. 67th Street, New York. OLCSÓ ÁRAK MELLETT A LEGGYORSABB LEGBIZTOSABB PÉNZKÜLDÉS AMERICAN UNION DANK NÉMETH JÁNOS ELNÖK FonElst: Flek: 10 E. £2nd St. 15S7 Second Av. A. Bankpalotában Cor Sírd St New York City.