Uj Előre, 1924. december (20. évfolyam, 4435-4465. szám)
1924-12-01 / 4435. szám
MINDEN H/aAUAAj(^AMUNteSOKKAIC UJ ELORE Entered as second class matter August 7, 1921, at the Post, Offlcs ot Nsw York. N. Y., under the Act of March 3rd. 1879. Published every day in the year by the S. B. S. Publishing- Company» Inc* 33 First Street. New York, N. Y. Telephone Orchard 4927—8 GEORGE THEITLER, Business Manager. Subscription rates: One year, $6.00, six months, $3.00; tlfree months, one month, $—76. — Foreign Countries: One year, $12.00 six months. 8S.WV, three months, $3.60: one month, $1.50. SINGLE COPIES, DAILY 3 CENTS, SUNDAYS 6 CENTS. Kiadja az év minden napján az S. B. S. Publishing Company, lac. 28 First Street, New York, N. i. Előfizetési árak: Egy évre $6.00; hat hónapra $3.00; három hónapra egy hónapra $1.76. — Külföldre: Egy évre $12.00; hat hónapra $6.00; három hónapra $3.50; egy hónapra $1.50. EGYES SZÁM ÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 6 CENT. Minden check, money order, stb, az alábbi névre állítandó ki: "UJ ELŐRE." 33 FIRST STREET. NEW YORK, N. Y. A TIZENEGYEDIK ÉVBEN . __^ « A kapitalista imperializmus a szolgáihoz: A 11-ik évben be kell fejeznetek ezt a gálát ... ANGLIA ÉS A NÉPLIGA A New York World legnagyobb megelégedésének adott kifejezést, hogy a népliga titkársága újra fontolóra vette a kérdést, vájjon a népligához tartozó kormányok elé terjesztheti-e az egyiptomi tiltakozást. Ennek a lapnak a véleménye szerint a tiltakozás visszautasítása könnyen azt a látszatot kelthette volna, hogy a népliga nem alkalmas a nemzetek barátságos viszonyának és a világbékének biztosítására. A népliga titkárságának új állásfoglalása bebizonyítja, hogy a népliga igenis alkalmas szerv a nemzetközi viszályok békés elintézésére. Chamberlain, Anglia egészségügyi minisztere, a külügyminiszter testvére ezzel egyidejűleg jelentette ki Birminghamban, hogy “félreértés, vagy határozott félremagyarázás az az állítás, mintha mi el akarnánk nyomni Egyiptom függetlenségét. Anglia és más nagyhatalmak között semmi sem vezethet könnyebben háborúra, mint az az állítás, hogy Anglia támadólag lép fel Egyiptom ellen. Nem engedhetjük meg, hogy türelmünket és engedékenységünket bárki is gyöngeségnek vélje.” Ha Chamberlain az angol kormány nevében beszélt — amihez kétség nem fér, — az angol kormány nem csupán egy esetleges közbelépést, hanem az egyiptomi függetlenség elnyomása ellen való tiltakozást is háborús oknak tartja. Következésképpen a liga a kormányok elé terjesztheti az egyiptomiak tiltakozását, de ha valamelyik kormány aztán magáévá teszi a tiltakozást, az angol imperializmus hadihajói majd megtanítják, hogy az angol imperializmus ‘türelmének’ és “engedékenységének” vannak határai s nem is kell nagyon meszszire keresni a határokat. Szó sincs róla, nem csak az angol kormánynak vannak hadihajói, szubmarinjai, repülőgépei és katonái, hanem más kormányoknak is. Egyik-másiknak, például az amerikainak, a japánnak vagy a franciának elég tekintélyes számban. De Anglia nem azoktól a kormányoktól várja a tiltakozást, melyek nyomatékot tudnának adni tiltakozásuknak a haderejükkel. Az amerikai, a francia, a japán vagy az olasz kormány imperialista törekvések képviselője. Mindegyik hajlandó szembeszállni az angol kormánnyal, ha a saját imperialista érdeke összeütközik az angol imperializmus érdekeivel. Ellenben mindegyik előtt rokonszenves az a gondolat, hogy Anglia “rendet tart” gyarmataiban és a politikai fönhatósága alá tartozó országokban. Mindegyik megérti, hogy “rendet kell tartani,” mert maguk is “rendet tartanak,” az egyik Koreában és Kínában, a másik a latin köztársaságokban és a Filippini szigeteken, a harmadik Tunisban és Tripolisban és így tovább. Az imperialista hatalmak által elnyomott és kizsákmányolt kis nemzetek azok, melyek rokonszenveznek Egyiptommal, de a kis nemzetek nincsenek abban a helyzetben, hogy tiltakozásuknak nyomatékot adjanak. Az amerikai imperializmus nem tudta pecsétnyomójává tenni a népligát. Az angol és a francia imperializmus nem engedte. Az angol imperializmus — miután az amerikai imperilaizmus visszavonult, — kisajátította magának a népligát. Határozatainak pecsétnyomójává tette. Még nem tudjuk, mi akar lenni a népliga titkárságának új határozata, politikai szemfényvesztés-e vagy a pecsétnyomó lázadása-e a rendeltetése ellen? Ha az utóbbi akar lenni, Anglia össze fogja törni a lázadó pecsétnyomót. A népliga nem biztosított és nem fog biztosítani egyetlen gyönge nemzetet sem az erősebbek erőszakoskodásai és rablásai ellen. Az imperialista erőszakoskodásnak és rablásoknak csakis a proletariátus vethet véget a kapitalista uralom megdöntésével. A NAGY HÁZITISZTÍTÁS A kapitalista pártok az Egyesült Államokban sohasem voltak egységes, tömör és fegyelmezett szervezetek. A kapitalista pártok a városi, megyei, állami és országos pártbizottságok hálózatából állanak, úgyszólván csak keretek, melyeket választások alatt a szavazók kitöltenek. Ez a tény teszi érthetővé, hogy az “inzurgenseknek” a visszatérés éppen olyan könnyű volt mindig, mint az elszakadás, így például 1912-ben Roosevelt elszakadhatott a republikánus párttól, az akkori elnökválasztási harcban elbuktathatta a republikánus pártot a szakadás által, de egy-két év múlva, mintha mi sem történt volna, visszatérhetett a republikánus pártba. Senkinek se jutott eszébe tiltakozni visszatérése ellen. A republikánus párt most egy kissé szigorúbban veszi a dolgot. Egyszerre négy inzurgens szenátort zárt ki, azokat a szenátorokat, akik a mostani választási harcban a republikánus párt ellen fordultak. A pártvezérek a választási győzelem után úgy érzik, hogy az inzurgensek tehetetlenek, a pártgépezet működését nem tudják megakadályozni a demokratákkal való szövetkezés által. .Most kell tehát megtanítani őket fegyelemre. Most kell elvégezni a “háztisztítást.” Ez a háztisztítás tulajdonképpen nem egyébb, mint hivatalos elismerése egy már régebben nyilvánvaló ténynek. Annak aténynek, hogy az amerikai kapitalista osztályon belül érdekellentétek fejlődtek ki, új csoportosulások történtek, melyeknek a régi pártok nem felelnek meg. A házitisztítás azt jelenti, hogy a republikánus pártban — dacára TIM FYRE MINDEN PÁRTTAGNAK KÖTELESSÉGE TÁMOGATNI A ‘DAILY WORKER"-t Biztosítani kell a Daily Workert a jövő évre. A párttagok kötelessége kötvényt venni. A Munkáspárt Központi Végrehajtó Bizottsága a következő levelet küldötte ki, melyet minden osztálynak a következő gyűlésén fel kell olvasnia: Kedves elvtársak! őszintének kell lennünk! A “Daily Worker” a ti lapotok és nagyon jól tudjátok, hogyan halad előre. Olvassátok ezt a figyelmeztetést. A “Daily Worker” két terhet cipel, mindegyik vállán egyet. Saját épületünk van, mely azonban még nincs teljesen kifizetve, ez az első számú teher. Saját nyomdánk van, mely még nincs egészen kifizetve, ez a második számú teher. A “Daily Worker” képtelen ilyen terhekkel a vállain harcolni. Azokat az akadályokat, melyek az előrehaladásunkat megakadályozzák, félre kell dobni az útból. Ezért kell a “Daily Worker” 1925-ös kampányát biztosítani. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek bizosítania kell önmagát, hogy az 1925. évben a “Daily Worker” előtt tiszta út lesz. Hogy a Daily Workert harcképes álalpotba hozzuk, az osztályoknak kötvénykönyvecskéket adunk ki. Minden tag köteles egy biztosítási kötvényt vásárolni. MINDENKINEK KELL VENNI. Elvtársak, a legnagyobb energiával feküdjetek ebbe a kampányba. Vásároljatok $5 és $1 kötvényeket az osztálygyűléseken. Ez végleges párthatározat. Egy lépést sem hátra! Mindig előre. A munkások hatalmához. Testvéri üdvözlettel A “DAILY WORKER” Hogyan kell a kötvényeket eladni. A következő utasításokat betű szerint kell végrehajtani: 1. Egy kötvénykönyvben 15 dolláros, három 5 dolláros és két 10 dolláros biztosítási kötvény van. A könyvet minden gyűlésen a tagság elé kell terjeszteni. 2. Minden osztálgyűlés napirendjén a “Daily Worker Biztosítás”-nak ott kell lenni. 3. Ennél a pontnál az osztályszervezőnek fel kel olvasni azoknak az elvtársaknak a neveit, akik a kötvényüket már megvették és azokét, akik még nem teljesítették kötelességüket. 4. Miután a neveeet felolvasta a szervező, azoknak, akik még nem vették meg a kötvényt, azonnal meg kell venniük. 5. Azokat az elvtársakat, akik nem jelentek meg a gyűlésen, fel kell keresni a lakásukon és követelni tőlük, hogy kötvényüket vegyék meg. Az osztályoknak legalább egy 10 dolláros kötvényt kell vásárolni. 6. A kötvénykönyv a legfontosab része legyen minden tömeggyűlésnek. 7. Egy illetékes elvtársat meg kell bízni azzal, hogy minden gyűlésen beszéljen a “Daily Worker” 1925. évre való biztosításáról. Minden jelenlevő elvtársat fel kell használni a kötvények eladására. 8. Az eladott kötvényekről hetenként el kell számolni a Daily Worker”-rel, 1113 W. Washington Blvd., Chicago, 111. I 9. Minden párttag és tisztviselő, aki az eladással meg van , bízva, felelősséggel tartozik a ’ munkáért és pénzért. Úgy , a megmaradt, mint az eladott köt- 1 vénykönyveket a kampány befejeztével vissza kell küldeni. l. Ez a kampány addig folyik, míg minden tag meg nem vette a kötvényét és ezáltal a “Daily Worker” megjelnését az 1925. évre biztosítja. LENIN PÁRTJA Amerikában a Munkáspárt. Az a munkás, ki önmagához és Lenin emlékéhez hű akar maradni, annak csak egy kötelessége lehet: be kell lépnie a Munkáspártba, laza szerkezetének és könnyen táguló kereteinek, — a nagytőke és a kistőke képviselői többé nem férnek össze. Ha ezen kívül még valamit jelent, csak azt jelentheti, hogy a republikánus párt sokkal kifejezettebben lesz Wall Street pártja, mint eddig. A Kommunista Internacionálé Programmja A Kommunista Internacionálé ötödik világkongresszusán elfogadott tervezet. (Folytatás.) A proletárdiktatúra és az osztályok. A kisajátítók kisajátítása elleni harc ezen harc minden elemének legalaposabb tanulmányozását követeli meg. A nagyburzsoázia és a nagybirtokosok, valamint a soraikból kikerült felsőbb tisztikar, a generálisok és a felsőbb bürokrácia a legkíméletlenebb ellenségei a proletariátusnak, és ezek ellen a legelkeseredettebb harcot kell folytatni. Ezen körök szervezett erőit csak a diktatúra megerősödése és az összes kizsákmányoló összeesküvések és lázadások végleges elnyomása után lehet kihasználni. A proletárforradalom egyik legnagyobb kérdése a technikai fejmunkások problémája. Az ezekből a sorokból kiinduló ellenforradalmi akciókat a legszigorúbban el kell nyomni, azonban tekintettel kell lenni arra is, hogy ezekre az emberekre a gazdasági fejlődésben a proletariátusnak szüksége van, a fejmunkásokat az ideológiai befolyás alá kell vonni. A parasztsággal szemben a Kommunista Pártnak az a legfőbb kötelessége, hogy annak nagy részét magához vonja. Szigorúan meg kell különböztetni a parasztságon belüli különböző csoportokat egymástól, mérlegelni kell azok sajátos jelentőségét és a parasztság nincstelen félproletár rétegét minden eszközzel támogatni kell, át kell engedni a nagybirtokok egy részét, és az uzsorásoké elleni harcukat megkönnyíteni. A középső réteget a proletáriátus semlegesíteni fogja, nem nyúl a birtokához és felszereléséhez és a nagybirtokosokkal egyesült nagyparasztok blokkjának minden támadását visszaveri. A proletáriátusnak ebben a harcban a szegény falusi lakosság szervezeteire kell támaszkodni, akik azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági bérmunka rendszere van kifejlődve, a falusi proletáriátus vezetése alatt állnak. A városi kispolgárságot, mely állandóan a legszélsőbb reakció és a proletáriátus iránti szimpátia között ingadozik, szintén semlegesíteni kell. Ez a kistőkéjük épségben hagyásával érhető el, és azzal, hogy az osztály gazdasági forgalmának szabadságát a proletáriátus nem bántja és az uzsorahitel elleni harcában támogatja. Mindezen feladatok elvégzé- sénél a proletáriátus különféle szervezeteinek (szövetkezetek, és más egyesülések és elsősorban a forradalom vezető ereje a párt) a proletárhatalom tényleges szervekké kell lennie. Csak ezen szervezetek határtalan támogatása mellett, az osztályakarat teljes egysége mellett, és a párt vezetése mellett állhatja meg a helyét a proletariátus az emberiség történetének ebben a korszakában, mint az egész társadalom szervezője. (Folyt, következik.) Hajcsár-ének Irta GÁBOR ANDOR Zakatol, füstöl, termel a város, sgépek zajából bőgi a gyáros: “Sokat iszol még, sokat eszel még! Ha tovább így megy, kövér leszel még, hízol, te redves! Kövér, ha lennél, nem lenne izmod, rosszul működnél, nem szabad híznod, tilos, te redves! Hogy el ne hízhass, vigyázok rája, túlságos nagy már a munkád ára! Túl nagy, te redves! Le kell belőle vágnom egy csücsköt, ha van ebéde, minek a fzüstök? minek, te redves? Fogjuk a testet vékonyabb kosztra, inkább a lélek álljon a posztra! Lelked, te redves! Művelni lelked, ahhoz idő kell, ne töltsd zabáivá drága idődel, koplalj, te redves! Lejjebb szállítom a munkabéred, akármály lent lesz, te meg nem éred, nem, nem, te redves! Egy-egy falattal csökkentem étked. Míg egy falat van, mindig sok néked! Sok, sok, te redves! Megesküszöm rá oltár előtt is: sajnálom tőled a levegőt is! , Azt is, te redves! S ha nélkülözni tudnálak végleg, kiirtanálak, eltüntetnélek! El, el, te redves! Addig is, hajrá, korbácsom csattan! ahelyett adtam, fájjon, te kedves!” Gépek zajából igy bőg a gyáros, s zakatol füstöl, termel a város... O ENGELS: Az állam a valóságban olyan gépezet, amellyel az egyik osztály a másikat elnyomja, a demokratikus republkában épp úgy, mint a ÖT ÉV UTÁN... — Emlékezés Kecskemétre. — Egy elvtársunk, a ki szemtanúja volt a kecskeméti vérfürdőnek, amelyből sikerült, megkínzottan bár, de élve elmenekülnie, Írja a szörnyű napok évfordulóján az alábbi sorokat : 1919 november 19-én történt. Délelőtt tíz órakor a román megszálló hadsereg kivonult Kecskemétről és átadta a várost a Nemzeti Hadseregnek. Alig pár perccel az átvétel után Héjjas Iván és legszűkebb környezete jelentkezett “szolgálattételre” az ügyészségi fogházban, ahová még a románok vittek be mindenkit, akit hazafias defundálás “kommunista gonosztevőként” adott a kezükre. A fogház rendes személyzete közül nem maradt ott, csak egy Muhi nevezetű, ő nyitotta ki a zárkák ajtait, mikor Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály kíséretében végigjárta az egész fogházat, hogy ott “terepszemlét tartson”. Délután 3 órakor az összes foglyokat sétára vitték Francia Kiss Mihály mustrálta az udvarra kivezető lépcső alján az áldozatokat. .. Maga elé szólította Simon István elvtársat, pofonverte és azt mondta neki: — Hogy is van az a vers? Az a Felszállott a páva? Mert Simon István május elsején Kecskeméten egy népgyűlésen Ady Endrének ezt a költeményét szavalta. És Simon Istvánnak most, a fogház udvarán ugyanúgy el kellett szavalnia a verset, mint akkor. Ez volt a kezdet. Séta után a foglyokat visszaeresztették a zárkáikba, de közvetlen utána levitték őket a földszinti első zárkába, ahol rettenetesen elverték és összekínozták valamennyit. Félhét tájban bejöttek a fogházba Révész István pápai prelátus és Muraközi István református lelkész. A prelátus a katolikus foglyokat meggyóntatta, a református foglyoknak feladta az Úrvacsorát. Mert mindez már a keresztény kurzus jegyében történt... 9 órakor Francia Kiss Mihály ordítozását hallottuk a fogházban. Jött a “gárda”, Héjjas Iván vezetésével. Tagjai voltak ennek a társaságnak Héjjas Aurél főhadnagy, Raád Árpád hadnagy, ifj. Füvessy Imre hadnagy, Francia Kiss Mihály, Danis Mihály és Zbona András tiszthelyettesek, Dr. Magyar József és Dr. Zana Ferenc ügyvédek, mellérhelyi Barna Tibor rendőrfelügyelő és Demcsák Antal rendőrfelügyelő. Velük volt Dr. Karácsonyi Gyula államügyész, a kecskeméti ügyészség vezetője is. Héjjas Iván a kezében tartott papírlapról olvasta fel a neveket. Az első volt Dr. Budai Dezső, a kecskeméti direktórium elnöke... Utána következtek Dr. Stern Zsigmond, Dr. Halmos Lajos, Vércse Gábor, politikai megbízott, Hrohár József, Szűcs Lajosné, a nőmunkások titkára, Villám István, Villám Antal, Berkes Ferenc, kormányzótanácsi biztos, Reisman Sándor, Szegedi Lajos, Sverteczky Mátyás, Vince Lajos, Simon István, a Magyar Alföld munkatársa, Kurucz József vörösőr, Kaufer Artur nyomdatulajdonos, Herényi Pál, a földmunkások elnöke, Faragó Pál és rajtuk kívül még tizennyolcan, akiknek a nevét most már nem tudom emlékezetből felsorolni. Az áldozatokat egyenként szólították elő a zárkákból-s mikor egy-egy kilépett, a fehér állatok megrohanták és zuhanó ütlegek közt vitték le a földszintre, ahol a halálos kínzásokat végrehajtották rajtuk. Dr. Halmos Lajosnak bugylibicskával kanyarították ki mind a két szemét. Szegedi Lajosnak, az édesapámnak, kábeldrótot húztak át a torkán, Simon István számára pedig nagy erdőfűrészt hozattak előbb a derekán, a bordái alatt fűrészelték keresztbe, aztán az egyik válláról ferdén a csípője felé. Még hörgött, mikor a fűrész fogai a húst, a vért és a beleket széjjelfeccsentették testéről. A fűrészt Francia Kiss Mihály és Zbona András húzták... Ez a munka eltartott hajnali három óráig. Ekkor szerencsétlen elvtársainkat kocsikra rakták s több más fogollyal együtt Orgoványra szállították. A hullákat elásni, az eleveneket felakasztani, vagy élve eltemetni. Három elvtárs, Berkes Ferenc, Berényi Pál és Reismann Sándor annyira magukhoz tértek a kinázsok után, hogy le tudtak vánszorogni egy őrizetlen pillanatban a fogház pincéjébe, de ott másnap megtalálták őket s nekik is el kellett menniük a többiek után. A haramiáknak írott parancs volt a kezükben Zsitvay Tibor főispántól, aki jelenleg Kecskemét képviselője és a magyar Nemzetgyűlés alelnöke... Szegedi Vilmos.