Uj Előre, 1925. május (21. évfolyam, 4585-4615. szám)

1925-05-17 / 4601. szám

6. oldal MINDEN HATALMAT (^)A MUNKÁSOKNAJD UJ ELŐRE JSntered as second class matter August 3, 1921, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. Published every day In the year by the S. B. S. Publishing Company, Inc., 33 First Street, New^York, N. Y. Telephone Orchard 4927—8 GEOROE TREITLER, Business Manager, ßubcription rates: One year, $8.00; six months, $4.00; three month |2-00, one month, $—.75. — Foreign Countries: One year, $14.00; six months, three months, $3.50; one month, $1.75. SINGLE COPIES, DAILY 3 CENTS, SUNDAY 5 CENTS. Kiadja az év minden napján az S. B. S. Publishing Company, Inc., 33 First Street, New York, N. Y. Előfizetési árak: Egy évre, $8.00 (New Yorkban $10.00), hat hónapra, $4.00; három hónapra, $2.00; egy hónapra $3.75. — Külföldre: Egy évre, $*4.00, hat hónapra, $7.00; három hónapra, $3.50; egy hónapra, $1.75. EGYES SZÁMÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP 5 CENT. Minden check, money order, stb. az alábbi névre állítandó ki: “ÚJ ELŐRE”, 33 FIRST STREET, NEW YORK, N. Y. MEGHÖKKENT A SZOLDATESZKA Honoluluban nemrég kommunista propaganda miatt súlyos büntetéssel sújtott a haditörvényszék két amerikai gyarmati katonát, akik Kommunista Ligát akartak szervezni a hadseregben. Crouch és Trumbull katonákat hosszú börtönbüntetésre ítélték. Előbbit 40, utóbbit 26 évi nehéz kényszermunkával súlyosbított fegyházra. Az ítélet kimondása után hatalmas tiltakozás hangzott fel nemcsak az amerikai munkássajtóban, nemcsak kommunista körökben, hanem általában minden oldalról, ahol megértették a jelentőségét egy ilyen drákói szigorúságú és esztelen ítéletnek. Az elítélő kritika kétirányú volt: a liberális burzsoázia azt hangoztatta, hogy nem szabad ilyen ítéleteket hozni azért, mert így mártírokat csinálnak annak az eszmének, amelyet ki akarnak irtani. A munkássajtó és a kommunista mozgalom szót emelt azért, mert ezt a kapitalista gazságot merényletnek tekintette a szellemi szabadság, vélemény és meggyőződés hirdetése ellen. Smith vezérőrnagy felettes fórumként megdöntötte a haditörvényszék ítéletét és 3, illetve 1 esztendei fogságra változtatta a börtönbüntetést. A polgári sajtó megelégedéssel tárgyalja a tényt és kijelenti, hogy ez az ítélet-korrekció nagyon üdvös, mert a kommunista agitációnak kiveszi a méregfogait és kiveri a kommunisták kezéből a jó eszközt, hogy a katonai körök brutalitására hivatkozhassanak a tömegek előtt. Mi az ítélet megváltoztatásában mást látunk: azt, hogy a szoldateszka meghátrált és észbe kapott a saját merészségén. A két kommunista katona gondolkodóba ejtette az aranygalléros urakat és arra eszméltette őket, hogy ott, ahol két kommunista akadt a létező erős katonai fegyelem dacára, bizonyára több is van. És ha most ezt a kettőt ilyen borzalmasan megbüntetik, akkor a többiek agitációjukban újabb és biztosabb eszközöket fognak használni, hogy a katona proletárokat megszervezzék. A történelem ugyanis megtanította a burzsoáziát és a militaristákat egyaránt arra, hogy minél kegyetlenebből elnyomtak egy eszmét, annál biztosabban terjedt az azzal az elégedetlenséggel, amelyet az elkeseredés az igazságtalanság miatt még fokozott. Meghátrált a szoldateszka, holott szívesebben a villanyosszékbe szerette volna küldeni a kommunista katonákat. Crouch és Trumbull esete azt jelenti, hogy kezd az amerikai hadseregben is erélyesebben megindulni az a harc, amely a forradalmi célt szolgálja. Crouch és Trumbull esete csak szorgalmazó példával szolgálhat azoknak, akik vállalják a kockázatokat, hogy a mundéros proletárokat megismertessék az osztályharc lényegével. Ezeknek meg kell ismerniük a szoldateszka gyöngéit és a kapitalizmus gyávaságát, hogy annál bátrabban kitartsanak propagandájuk mellett. AZ APÓS, A VÖ ÉS A SÓGOR.... Igazán találó New York város gazdálkodására a közmondás: “Sógor-komaság” dívik az üzletkötéseknél. A polgármester úr, az após, kezére látszott játszani John F. Sinnott-nak, a vőnek, aki a fivérével J. John Sinnott-tal intéztette el a városi kontraktorok biztosítási ügyleteit. Kerrigan, helyettes főszámvevő kiderítette, hogy több mint négy millió dollár értékű üzletet kötött a Sinnott & Canty Bonding Co. a Cityvel és azokkal a kontraktorokkal, akik a Cityvel szerződéseket kötöttek. Ez az üzlet nagy profitot jelentett a Sinnott cégnek és — természetesen — províziót azoknak, akik az ügyleteket a cégnek juttatták. Mivel a polgármester úr veje benne van a játékban és mivel ez a vő titkára Mr. Hylannak, következésképen a sápból valami az ő zsebébe is bemászni látszik. Az ügy most még kellemetlen vizsgálati stádiumban van. A polgármester, aki újra “szaladni” készül, védekezni próbál, de a komptroller is erősen támad. Kiderítette, hogy a biztosítási kötvényekről, mintegy 122 darabról valaki letörölte a bróker cég jelzését. De a törlés nem pontos és látni a felírást, amely a Sinnott & Canty Co. nevet tartalmazza. Hogy ezt miképen tagadja majd le Hylan úr, nem tudjuk, de hogy “kimagyarázza”, annyi bizonyos: MAROKKÓ elmaradt ország, elmondják azokra a harcokra célozva, amelyek a franciák és spanyolok ellen folynak ott. És mégis: ez az “elmaradt” ország képviseli a nagyon is forradalmi múlttal bíró előrehaladt francia civilizációval szemben a szabadságot, haladást és felszabadítási harcot. A “BÁNYÁSZROVAT” 3 KÉRDÉSE 1. Hogyan lehet kiküszöbölni az állandó munkanélküliséget a bányaiparból? 2. Hogyan lehet megtisztítani a United Mine Workerst az árulóktól? 3. Hogyan lehet elejét venni a gyakori , bányaszerencsétlenségnek? Válaszoljon még ma. Uj Előre “Bányászrovat”, 33. E. First St. New York UJ ELŐRE Hamburg a barikádonUJ TMORUS( És FOrm#LMAI — AZ 1923-AS FÖLKELÉS RÉSZLETEI — Írta: LARISSA REISSNER (Folytatás.) Bokrok, bozótok és a munkásházak szegletei mögé bújva, néhány jó puskás órák hosszat tűz alatt tudta tartani az országutat, a hidat, a vasúti töltést és az ellenfelet, még akkor is, ha az ellenfél tízszer, százszor, vagy mint a végső rohamok alatt, ezerszer nagyobb számú volt is, távol tarthatta magától. A maga fedezékében sérthetetlenül: a céllövő csak minden ötödik, hatodik percben sütötte el puskáját és igyekezett minden golyójával legalább egy, de néha két ellenséget is leteríteni. A rendőrség ezeket az egyes, de mindig halálos lövéseket, vad sortüzekkel viszonozta, egész környékeket söpört végig géppuskával és sok asszonyt és gyereket ölt meg, akik véletlenül belekerültek ennek a vak és tehetetlen dühnk a tűzkörébe. De a sortűz után, rövid szünet elmúltával, megint csak esett egy-egy hideg, jól megfontolt lövés, amely valamelyik páncélautó soffőrjét találta el, aki egy pillanatra kinézett acél védő lapja alól, vagy tábori keztyűjét levetette, hogy cigarettára gyújtson; esetleg egy “zöldet” talált a golyó, aki egy sarok mögül előugrott és egy levélszekrény mögé guggolt, vagy egy reichswehr-katonát, aki az utca közepén egy villamoskalauz feleségét megállította, mert gyanúsnak vélte az asszony arcát és a kenyeret, amit kendővel letakarva, a karján vitt. A reichswehr katonákat többnyire ügyetlen parasztlegények közül toborozzák, gazdag parasztok kisebbik fiai, egy olyan nemzedék, amely csak a háború és a forradalmak után növekedett fel. Az apjuknak terhére vannak, mert lusták és kényesek, nem törődnek a gazdasági munkával, hiszen semmi reménységük nincs arra, hogy a birtokot, mely a legnagyobb fiúra száll, örökölhessék. Ezek a lurkók szívesen állnak zsoldba; a polgárháborút alkalomnak ítélik arra, hogy, nagy rizikó nélkül, zsákmányhoz juthassanak. De védtelen nők és gyerekek helyett, akit a pékek előtt szoktak, sorállás közben, lökdösni, gyáva városi csőcselék helyett, akiről a háromtokáju falusi pap pré-idikált nekik olyan gyönyörűen: — ezek a jól- lakott paraszt-furkók, akiket véreshurkán és tejesgombócon neveltek, itt munkás-századok- kal álltak szemben, hidegvérű, sose tévedő puskásokkal, a világháborúból kikerült olyan katonákkal, akik céllövési és szappor-munkák-t ért kitüntetéseket kaptak. A szerepek most el vannak cserélve. A forradalom Németországban kiszolgált katonák rohamcsapataival rendelkezik, akik barikádjaikat a hadi tudomány összes szabályai szerint védelmezik, a kormány ellenben csak nagyszámú, de teljesen tapasztalatlan katonaságot vihet harcba. Nem hiába mondta egyik tiszt, akinek revolverrel kellett katonáit támadásba vinni egy ház ellen, amelyet egyetlen puskás tartott megszállva, irgalmatlanul puffantva le egymásután minden lövésével egy-egy katonát; nem hiába mondta ez a hadnagy, olyan hangosan, hogy az egész munkás utca hallhatta : — Halljátok, ti gyáva piszkok, húsz olyan emberrel, mint azok (és itt a fölkelők által megszállt házra mutatott) ezer ilyennel, mint ti, elkészülnek! De a schiffbeki munkásoknak nem volt szükségük ennek a tisztnek a segítségére; mindössze harmincöt puskás, de egymásután verték vissza a katonaság összes rohamait. A környék viszonyaihoz alkalmazkodva, folyton változtatták taktikájukat. Ott, ahol a város felett dombok uralkodnak, ahol a házak mint oázisok állnak nagyobb síkság közepett, ott kis harci egységekké osztották szét ereiket, s mindegyik egység a saját rizikójára védekezett, rejtezett el, keresett fedezéket. De ahol a sivár, fehér mezők városi utcákká szűkülnek, ott a barikádok jól kipróbált technikáját vették igénybe: erős gátakkal zárták el az utcákat, lövészárkokat ástak és így lehetetlenné tették a páncélautók számára a város közepére való bejutást. Fél tizenkettőkor a rendőrség bevette az egyik városzrészt és megkezdte első támadását Schiffbek ellen. Egy ötven főnyi rendőrcsapat nagy gőgösen bevonult a főutcába, lelőtt néhány ártatlan járókelőt és közeledett egy fehér házhoz, melynek sarka messze kiugrott az utcába. A csinos barnaszemű elvtársnő nyugodtan elsétált a katonák mellett, rájuk mosolygott és gondosan megszámlálta őket. Észre sem vették a piros szovjetcsillagot a mellén. Parasztosan hátrakötött fejkendője ártatlanul tűnt el egy mellékutcában. Egy gyerek, a városi iskola növendéke, aki mellette futott, körülnézett és leült a gyalogjáróra. A golyó a két szemöldöke közt találta... (Folytatjuk.) A NYOMOR MEGRENDÍTŐ DRÁMÁKAT RENDEZ HORTHYÉK ORSZÁGÁBAN Egy népszínház utcai villanyszerelő családi tragédiája. A nyomorúság naponként számtalan embert kerget a halálba. BUDAPEST, május 13. Horthyék ellenforradalmi országában, ahol a gazdagok bőséges jólétben orgiáznak a levert szegénység számlájára s ahol a munkásoknak és szegény földmiveseknek napról-napra rettenetesebb a sorsa, elviselhetetlenebb a nyomorúsága, vígan arat a halál. Nincsen nap, hogy tizhúsz öngyilkosságot ne jegyezne föl a krónika s az öngyilkosságok túlnyomó részének éppen ez a folyton súlyosbodó nyomor a döntő rugója. Az alábbi történet azzal a többivel együtt a háttérben, amelyek ugyanakkor játszódtak le Budapesten, kik a napi hírek szürke rovatából és kiáltó vádat emel azok ellen az ellenforradalmi brigantik ellen, akik a magyar dolgozó nép húsán s vérén híznak és tartják úri orgiáikat. Osztián Z. Zakariás villany- Szerelőmester az 1916. évben költözött be családjával a Népszínház utca 39. számú ház egyik földszinti lakásába. A nyomorúságos külsejű, szűk, piszkos udvarú kispesti bérház egyik sötét szoba-konyhás lakását foglalták el. Az utóbbi időben a rossz gazdasági viszonyok következtében az öttagú család nagy nyomorúságba jutott és Osztián sehogy sem tudott annyit keresni, hogy feleségét és három apró gyermekét eltarthassa. A két nagyobbik gyermekét sikerült Hollandiába küldenie, de a helyzet egyre rosszabb lett és ennek a tehermentesítésnek ellenére sem tudta a legszükségesebbeket előteremteni, még harmadmagának sem. Az állandósult nyomorúság következtében napirenden voltak a különben csendes és évek óta békés életet élő házastársak között a pörlekedések. Az egyik napon azután, a kora délutáni órákban a ház lakói tompa fegyverdörrenést hallottak Osztiánék lakása felől. A figyelmessé lett házbeliek kisiettek az udvarra. Néhány pillanat múlva Osztiánné véres fejjel támolygott ki lakásukból. Azonnal segítségére siettek, de még mielőtt mellette teremhettek volna, ájultan összeesett Azonnal mentőkért telefonáltak, akik néhány perc múlva megjelentek és az eszméletlen állapotban levő asszonyt bekötözték. Megállapították, hogy revolvergolyó fúródott a homlokába, amely áttört a homlokcsonton és a koponyában akadt meg. Közben megjelent a helyszínen egy rendőr is, aki be akart menni a lakásba. Az ajtót azonban a merénylő férj magára zárta és búcsúlevelek írásához kezdett. A kis ablakon keresztül a házbeliek jól látták, hogy mit művel, de a rendőr kénytelen volt segítségért telefonálni, mert Osztián kikiáltotta az udvarra, hogy revolver van a kezében és hagyják őt békén, amíg elintézi a dolgát. Ő úgy is öngyilkos lesz. Amikor a segítség megérkezett, a rendőrök betörték az ajtót, amely több bútordarabbal volt eltorlaszolva. Azonban abban a pillanatban, amikor szabad lett az útjük, egy újabb dörrenés hallatszott és a halálra szánt villanyszerelőt átlőtt mellel az ágy előtt találták. Az újból előhívott mentők Osztiánt is a Rókus-kórházba szállítoták. Mindkettőjük állapota életveszedelmes. Osztiánék kisleánya a véres családi dráma idején az udvaron játszadozott és szemtanúja volt annak, hogy szülei milyen állapotban kerültek a mentők keze közé. A halálra ijedt kisleányt a szomszédok vették magukhoz. A Népszínház utcai gyilkosság és öngyilkosságon kívül az ugyanazon a napon történt öngyilkosságokról az alábbiakban számolunk be. Az itt felsorolt életuntak legnagyobb része színtén a nyomorúság elől akart a halálba menekülni. Borza István 40 éves magyar államvasúti irodakezelő az Auguszta-telep Sepsiszentgyörgy utca 2. számú lakásában fölakasztotta magát. Amikor rátaláltak, már halott volt. Az államvasutak Borzát a múlt évben B-listára helyezték, azóta nem tudott álláshoz jutni és efölött való elkeseredésében lett öngyilkos. Holttestét a törvényszéki boncolóintézetbe vitték. A G. Aladár 49 éves nyugalmazott postás a Péterfy Sándor utca 27. sz. házban levő lakásán marólúggal, — K. László 28 éves gazdász a II. kerületi kapitányság előtt veronállal, — V. Teréz 19 éves háztartási alkalmazott marólúggal megmérgezte magát. KORSZAKÁNAK KÜSZÖBÉN ÁLLUNK A bolgár, a német és az angol események jelentősége A növekedő és élesedő ellentéteket a kapitalizmus nem bírja megoldani MOSZKVA, május 16. — Az Orosz Kommunista Párt konvencióján Zinovjev elvttárs beszámolt a Komintern kibővített végrehajtóbizottságának tanácskozásairól. Megállapította, hogy a plénumi tanácskozásoknak kongresszusi jellegük és jelentőségük volt és az elfogadott határozati javaslatok az Orosz Kommunista Pártra nézve rendkívül fontosak, nem csak mint a Komintern egyik szekciójára, hanem mint egy egész országot kormányzó pártra nézve is. A plénum a Komintern taktikáját a meglassudott forradalmi alakuláshoz szabta és a kapitalizmus részleges stabilizációját állapította meg. Ezt a II. Internacionále hamar fölkapta és oda magyarázta, hogy mintha a Komintern a kapitalizmus teljes stabilizációját állapította volna meg. Uj tények. Néhány, a plénum tanácskozása óta történt tény azonban világosan mutatja ennek a látszólagos stabilizáltságnak a jellegét. A gazdasági megszilárdulás példáiként Bulgáriát és Németországot emlegették. A francia kormányválság nem volt közönséges válság, mert a szétdúlt pénzügyi helyzetből született jaz. Az infláció veszélye hire t télén ugyanannak a válságnak megismétlését vetette föl, mint aminő a német szociális válság volt 1923-ban. A francia krízist túlélték egy bankkombináció révén, melylyel a négymilliárdos deficitet kiegyenlítették, de még mindig marad egy húszmilliárdos fedezetlen deficit. Ez a jellege Franciaország stabilizáltságának rendkívül jelentős, miután Franciaország egyike a győztes államoknak. A polgárháború korszaka Bulgáriában. A kapitalista államok politikai stabilizáltságára jellemző a bulgáriai helyzet. Azok a példátlan hazugságok, amelyeket a bolgár kormány közvetlenül a szófiai merénylet után a szovjet kormányról elterjesztett, már el vannak intézve. Tény marad azonban a bulgáriai események tanúságaként, hogy nem lehet többé egy országot tartósan kormányozni a munkás és paraszt tömegek akarata ellenére és hogy Bulgáriában az osztályharc abba a stádiumba jutott, amikor már a kikerülhetetlen polgárháború elemei s tényezői szerepelnek döntően. A választások Németországban. A második példa a politikai stabilizáltságra Németország volt. Ennek a stabilizáltságnak jellegére szolgáltattak most bizonyítékokat a német elnökválasztások. A Komintern exekutivája azt az ajánlatot tette a kommu- nista párt delegációjának, hogy tegyenek egy komprom misszumos ajánlatot a né-met szociáldemokratáknak, amely szerint a kommunisták a második választáson nem állítottak volna önálló jelöltet, hanem a szociáldemokraták jelöltjére szavaztak volna, ha ezek nem a polgáriak jelöltjét, hanem a saját jelöltjüket állították volna föl a második választáson is. A német kommunisták többsége ezt a javaslatot el is fogadta. Nem úgy azonban a szociáldmokraták, akik a saját jelöltjüket viszszavonták és ehelyett a polgáriak jelöltjét, Harx-ot támogatták. Erősödik a forradalmi hangulat. A szociáldemokrata vezetőknek ez ellen az újabb árulása ellen már a választások folyamata alatt lázadtak a tömegek. Szászországban néhány tízezer szociáldemokrata munkás szavazott a kommunista jelöltre, Thaelmannra. Hindenburg megválasztása az első történelmi illusztrációja a német stabilizáltság jellegének. A közvetlen hatása Hindenburg megválasztásának a forradalmi hangulat növekedése lesz a német dolgozók tömegeinél. A szociáldemokraták csakhamar ki fognak békülni Hindenburggal, de nem a munkásosztállyal. Németország viszonya Franciaországhoz és Lengyelországhoz, nem, hogy stabilizálódni nem fog, hanem kiéleződik. Az egész nemzetközi helyzet tele van nyutalanságokkal és veszélyekkel. Többek között fönforog a veszélye annak is, hogy a német politikában döntő fordulat következhetik be a Szovjet Unióval szemben. Az egész nemzetközi helyzet azt mutatja, hogy bár jelekvannak a viszonylagos stabilizációra, de más jelek szerint ez a stabilizáció nagyon hamar meginoghat. Éppen ezért az egyszerű forradalmi helyzettől meg kell különböztetni a közvetlenül forradalminak mondható helyzetet. Egy új háborús korszak kezdődik. A II. Internacionále sarlatánjai kinyilatkoztatják azt, hogy a Komintern plénuma nem állapította meg a forradalmi helyzetet. Ez hamis. A plénum kijelentette, hogy nincs közvetlen forradalmi helyzet. De másrészt a burzsoázia nem képes a maga ellentéteit megoldani és a konfliktusok kikerülhetetlenek. Most jutottunk el a háborúk és forradalmak egy újabb korszakához. Az ellentmondások és konfliktusok sokkal nagyobbak és élesebbek, mint a lezajlott világháború előtt voltak. Ma csak kétféle stabilizáció van. Egyik a kapitalizmus: nagyon is bizonytalan, a másik, a Szovjet Unió egyre bizonyosabb stabilizációja. Az angol szakszervezetekkel lefolytatott tanácskozásokkal kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy Angolországban először alakula helyzet általánosan forradalmivá. Ugyanezek a tanácskozások mutatták meg, mily nagy jelentősége van a Komintern által kezdeményezett egységfront taktikának? Ha a nemzetközi munkásság egységfrontja megszületik, még kevésbé lehet a nemzetközi kapitalizmus stabilizációjáról szó. “BOLOND lyukból bolond szél fu” — mondja a közmondás. Kalifornia egyik kerületében bűncselekménynek tekintik a vasárnapi táncot, Floridában bűncselekménynek tekintik az evolúció elméletének a tanítását, Tennesseeben pedig Darwint indexre tették. A kis, tyúkeszű burzsoák bolond szelet fújnak gondolkodó emberek arcába.