Uj Előre, 1927. június (23. évfolyam, 5341-5370. szám)

1927-06-16 / 5356. szám

4. oldal Mnkás-levelezők Májusi ünnep Uruguayban MONTEVIDEO, junius. —-Kedves elvtársak! A májusi Künnep lefolyásáról akarok jellentést tenni. Ezidei ünnerünk volt a legsikeresebb. Mintegy tízezer főnyi tekmeg ünnepelte a munkásság nagy napját igazán lélekemelő módon. A magyarajkú munkások a 2—3. választókerület párthelyiségében gyülekeztek, ahol Molnár é.s Deák András elvtársak tartottak lelkesítő beszédeket a májusi munkásünnep jelentőségéről. Rodriguez elvtárs spanyol nyelven beszélt a nap jelentőségéről. A lelkes tömeg aztán a tengerészek és szállítómunkások helyiségébe ment, ahol A. Gomez elvtárs tartott nagyszerű ünnepi beszédet. Az egész tömeg aztán megindult a többi csoportok csatlakozása mellett, az Independence téren át az új parlament épületébe, ahol a központi ünnepély lett megtartva, óriási tömeg volt itt és tízezrek hallgatták a szónoklatok sorozatát, amelyek a szolidaritásról és a proletárság közös harcáról szóltak. /* Az ünnepély után megint fölvonulás következett az Agreciatan végig. A menetben minden nemzetiségi kor, képviselve volt. Megható volt, amikor egy hatvan éves öreg munkás, aki már nem bírt gyalogolni a tömeggel, karjába emelte kis unokáját, akinek kezében vörös lobogó volt, rajta a sarló-kalapáccsal és lelkesen éljenezte a tömeget. De a tömeg is észre- vette a jelet és tüntetett mellette. Nagyon lelkesítő és szép volt az ünnep, jeléül annak,hogy a kis középamerikai köztársaságok munkássága a világ nagy proletárcsaládjával érez együtt a közös harcban.1 ---------o—-—V j 1 ban, amelyet szeretek és mindig olvasok. A múltkoriban olvastam az I UJ Előrében azt a hírt, hogy' az angol hadvezetőség Shangshaiban nyilvános házakat rendezett be, ahová 15 éves bennszülött lányokat kényszerítetnek be és ahová csak amerikai és angol katonák járhatnak. Hát én ezt jónak látom, mert az igen szükséges, de nem 15 éves lányokat kell belekényszeríteni. Igaz, hogy nekem nem szükséges, mert nős vagyok, de hány fiatal férfi van, aki nem keres anynyit, hogy nősülhessen és aztán vannak férfiak, akik testi hibájuk miatt, nem találnak párat és ezek mind rászorulnak az ilyen házakra. Nyilvános házaknak kellene lenni mindenütt a világon. A bolseviki Oroszországban is. A burzsoáknak minden van és a szegénynek semmi. Azoknak nem kell gondoskodni a kielégülés módjáról, míg a szegény embertől mindent elzárnak. De én remélem, hogy valamikor eljön az idő és a proletárnak is lesz szabadsága”. Skvaril munkástársnak nincsen igaza, amikor ezeket írja és téves a fölfogása abban, hogy a kapitalista rendszer romlottságának és bajainak a levezető csatornáját helyesli. Nem csatorna kell a társadalmi szenny némi lecsapolására, hanem a sebeket és azok gyökerét kell kiirtani. A prostitúció csak következménye a mai rendszer gazdasági helyzetének. Ezt a munkástárs is helyesen értette és észlelte. A nemi életet azonban nem azzal kell szabályozni, hogy kéjtanyákat rendezzünk be, hanem, hogy a nemeknek megkönnyítsük, lehetővé tegyük az együttélést és a szerelmet fölszabadítsuk a gazdasági függőség és érdek alól. Sőt a mai forma alól is. Nem nyilvános házakért küzd a munkás ebben a rendszerben, hanem jobb munkabérekért, jobb helyzetért és egy új társadalomért. ---------------- Nem helyeselhetjük a rosszat! • ______ Frank Skvaril elvtárs a következőket írja: “Szlováknyelvű munkás vagyok, aki törekszem a mozgalomban kivenni a részem. Nem vagyok szó és nem tudom kifejezni gondolataimat, amit szeretnek a mi lapunk-\ Nagy munkanélküliség Bridgeporton ______ BRIDGEPORT, Conn., jun. Az összes gyárakban legalább 90 százalékos elbocsájtások vannak. Fairfielden az aluminium gyárban, ahol teljes üzemben legalább 300 munkás szokott dolgozni, alig dolgozik 16 ember a hajcsárokkal együtt. A nagy üzemek teljesen lezárnak és a proletárokra súlyos nyár következik. A speedrendszer elvégzi munkáját. Kihasználják és kihajszolják a munkásokat és aztán kidobják őket az utcára. A profitot a gyárak megcsinálták és egyéb őket nem érdekli. A szervezkedés az egyetlen mód ennek a rablógazdálkodásnak a megfékezésére. SZ É N ŐFELSÉGE széltek és beszéltek... — Föl akarlak világosítani, Eduard. Egy olyan embernek, mint te vagy, nem szabad csukott fülekkel járnia a világban. — Nem hagyhatnál már egy kissé békében, legalább addig, amíg itt vagyunk. Úgy érzem magam, mintha rajtaülnék egy forrongó kráteren, amely minden pillanatban újból kitörhet. ( Hal nevetett: — Rendben van, eddig úgyse voltam túlságosan barátságos látogatásod miatt, most tehát valamivel barátságosabb igyekszem lenni. Dolgom van Pedroban, együtt utazhatunk. Most még egyet. . . — Micsoda!? — A társaság tartozik nekem. — Mivel tartozik? — A keresetemmel. Most már Eduard nevetett. — Elég egy fürdőre és egy borotválkozásra ? Kivette a pénztárcáját és néhány bankjegyet tartott az öccse elé. Hal észrevette, hogy csodálatos változáson ment keresztül. Nem csupán a munkásosztály öntudata ragadt át, hanem annak a pénz iránti tisztelete is. Komoly gondot okozott neki az a néhány dollár, amellyel a társaság tartozott. Ezekért a dollárokért testével és lelkével megdolgozott, szenet rakodott értük. Ebből az összegből a Rafferty-család egész — 444 — aZ ÉN ŐFELSÉGE héten át élt. És im, itt áll előtte Eduard, pénztárcája tele van bankjegyekkel, eléje tartja, anélkül, hogy megolvasná, mintha a pénz a fán teremne vagy mintha a szén a hegedű és flóta hangjainál táncolna ki a földből és úgy ugrana a kályhába. Edwardnak természetesen fogalma se volt arról, mi megy végbe öccse lelkében. Még mindig eléje tartotta a bankjegyeket: — Végy magadnak rendes ruhát, — mondta. — Demokratikus érzelmeid remélhetőleg nem követelik meg, hogy piszkos légy? — Nem, — dünnyögte Hal. — Hogyan utazunk el? — Autóm atrakészen áll. — Mindent előkészítettél? Eduard hallgatott, a vulkán újabb kitörésétől tartott. 117. §. A hátsó ajtón hgyták el az épületet, beültek az automobilba ,és anélkül, hogy a tömeg észrevette volna őket, átszáguldottak a falun. Mialat átrobogtak a canonon, Eduard rá akarta beszélni Halt, hogy hagyja abba a harcot és jöjjön haza. Atyjuk tragikus alakját hozta újból szóba, amikor ez se használt, fenyegetőzni kezdett. Mi történik akkor,ha nem kap többé pénzt hazulról, ha atyja kitagadja. . . mit kezd el akkor? Hal rendkívül komolyan válaszolt: 445 — 0 J V. TORE Kommunizmus vagy szindikalizmus? Tanulságos vita a chicagói Munkás Klubban Kiss János és Klopfstein Ernő között Az elmúlt vasárnap június 9-én délután három órai kezdsdettel egy vita délutánt rendezett a Chicagói Munkás Klub a North West Hallban. IA vitázó felek: Klopfstein Ernő elvtárs a szindikaizmusról, Kiss János elvtárs, az Új Előre szerkesztője, a kommunizmusról. A vita anyaga nagyszerű volt és a vitázó felek mindkét, részről elsőrendű előadók és a munkásmozgalomban szerzett legjobb tudásukat és tapasztalatukat próbálták és adták a halllgatóság részére. Az utaik és a cél elérésére szükséges eszközük nem homlokegyenest ellenkeznek, hanem párhuzamosan indulnak a kitűzött céljuk felé. Végcéljuk egy és ugyanaz. Ugyanakkor, amikor egy végcélért küzdenek, miért nem lehet már egy uton is haladni a végcél felé és ezzel megmentenénk több ezer mártírt, akik a munkásosztály szent eszméért hullnak el a kapitalisták börtöneiben, bitófáin vagy a demokrácia országában, amerikában a villamos széken, mindkét szervezet részéről. Ezt könnyen meg lehetne valósítani, ha az ország minden részére a munkás szervezetek próbálnának nagy akcióknál, mint példa(Háború ellen való tiltakozás, Elnökválasztás alkalmával, El a kezet Kínától való akció, Sacco-Vanzetti kivégzése elleni tiltakozás) egy egységfrontot alkotni és az ilyen tiltakozások sokkal többet fognak érni, mintha száz különböző utakon haladva harcolnánk a közös végcélért a kapitalista társadalom megdöntéséért. Klopfstein Ernő elvtárs a szindikalizmusról ezt mondotta: "Ha önök azt hiszik, hogy mi azért jöttünk össze, hogy most egymás hajába kapjunk és önök abban gyönyörködhessenek, akkor tévedtek. Mi mindkét részről próbálni fogjuk megvitatni és megvilágítani a saját nézetünket. A munkásmozgalomnak annyi különböző szervezetei, pártjai, alakulatai vannak, hogy abban csak az tud eligazodni, aki mélyen belemerül, tanulmányozza és aktívan részt vesz benne. A munkásságért dolgozni, azt nevelni, harcba vinni csak az tudja, aki maga is munkás, bérmunkás. A munkások szenvedéseit csakis a munkás maga tudja átérezni. A munkásmozgalomnak annyiféle árnyalatai vannak, hogy a munkások maguk is keresik a kiutat, de nem találják. Az újságírók és tudósok sokat írtak a régi rendszerről, amikor a szabotálással s direkt akcióval próbáltak helyzetükön segíteni. Most kérem, itt van egy politikai párt, a szociáldemokrata párt, amely a gondolkodást viszi be az agyakba. Én is tagja voltam a szociáldemokrata pártnak. Minden szavukat hittem. Tanultam is tőlük sokat. Nekik köszönhetem a tudásomat, ami van. Az ígéretét népi tartotta be. Ez a politikai párt volt az, amely a háború kitörésekor és utána a legjobb támogatója volt a kormánynak és ezáltal mind közelebb és közelebb hozta a munkásságot az államhoz és annak hű hazafiává tete. Oroszország nagyszerűen csinálta meg az ő dicső szép forradalmát. De nem a munkásosztály harcosai, hanem a bukott háború tette csak egyedül lehetségessé a forradalmat. A kommunisták is ugyanabban az irányban haladnak, mint a szociáldemokrata párt. A kommunista párt feje akar lenni a testnek. Azt mondja, hogy csakis ő valósíthatja meg a mai társadalmi rendszer megdöntését és senki más. Hát két fejre nincs szüksség. Gazdasági szervezkedés kell és ez a legfontosabb. Csakis a bérmunkások gazdasági szervezetein keresztül (I. W. W. szervezeten keresztül) lehet a mai társadalmat megdönteni. A kommunista pártra nincs szükség az Egyesült Álamokban (Most tessék figyelni. —Tudósító.) Egyetlen szervezet sem mondhatja magáról, hogy csak ő valósíthatja meg a proletárforradalmat. Az Egyesült Államokban csak akkor fejlődhet ki a munkásmozgalom és harcolhatunk a mai társadalmi rendszer ellen, ha erőssé és naggyá tesszük az I. W. W.-t.” A következő előadó Kiss János elvtárs, Kiss János elvtárs beszéde. Szintén azzal kezdem, mint Kopfstein elvtárs, hogy most nem azért jöttünk össze, hogy egymás orrát leharapjuk, hanem nyugodtan, tárgyilagosan megvitassunk egy bizonyos kérdést. Mindenekelőtt, mielőtt bármely kérdésről vitázunk, magukkal a kérdésekkel kell tisztában lenni. S ha a munkásmozgalom kérdéseiről van szó, azokkal nem lehet másképen tisztában lennünk, csak ha az illető kérdést az egész munkásmozgalom történetébe beállítva vizsgáljuk. Nem lehet ennek egy részét, egy fejlődési mozzanatát kiragadni és azt mondani: ez a kezdete és vége, ez a lényege, előzménye és következménye az egész munkásmozgalomnak. Ebbe a hibába esett Klopfstein, amikor a szindikalizmust mint egyetlen részt — azonosította minden volt, múlt, jelen és jövő egésszel. Pedig ez a munkásmozgalomnak csak egy kis — és pedig romantikus mozzanata volt. Nézzük tehát mindkét kérdést történelmi beállításban. A munkásmozgalomnak a következő korszakait és mozzanatait állapíthatjuk meg: 1. I. Internacionále korszaka (1864). Ennek előzményei és szerepe és bukása. 2. A II. Internacionále ( 1889). Ennek fázisai, a mai értelemben vett szociáldemokrácia kialakulása, a burzsoázia legalitás, keretein belül való dolgozás, a szakszervezetek kialakulása és szerepe, a parlamentarizmus és az ebből kinövő szocdem korrupció és kispolgári szocializmus. Ennek a kornak reakciói a fönti korrumpáló tendenciákkal szemben. Ilyen reakció volt; az anarchizmus, a szindikalizmus, az ipari unionizmus, a különféle tapogatózások a politikai mozgalmak és pártok felé (SP., SLP., I. W. W. Amerikában, balszárnyiak kialakulása az európai országokban, szindikalista szakszervezetek kialakulása Spanyol-, Francia- és Olaszországban. 3. A III. Internacionále, mint az összes eddigi tendenciák tisztázott formája, a helytelennek elvetése, újabb tanulságok beállítása. Ez a korszak az egész osztályharcnak csúcspontra való érkezése, egyidőben a kapitalizmus végső korszakának, az imperializmusnak beállításával. Minden ellentét a végsőkig kiéleződve, minden tendencia nyíltan kialakulva, amivel szemben lehetőségig minden erőviszonyt mérlegelnie kell a munkásmozgalomnak. Minden téren minden erő — gazdasági és politikai téren egyformán — úgy a kapitalisták, mint a mi részünkről felszínre vetődik és ha ezeket — az egész végső stádiumába került osztályharcnak végső formáját — összegezzük, megkapjuk az osztályharc végső formáját: a proletárdiktatúra útján leverni az uralkodó osztályt és lehetővé tenni a munkásosztály kommunista társadalmának megalapozását és kiépítését. Mik a különbségek minden eddigi munkásmozgalom és a kommunista mozgalom között? 1. Az I. Internazionale megteremtette az elméletet, kitűzte a célokat, egy nagy hiánnyal: az imperialista korszakra vonatkozó elmélet és gyakorlat hiányával. A III. Internationale ki is egészíti és meg is valósítja a kitűzött célokat az egyetlen lehetséges útón, a proletár diktatúra útján. 2. A II. Internationale lezüllött a szakszervezeti bürokratizmus és korrupt burzsoá parlamentarizmus vonalára. Ez ellenhatásokat váltott ki s ez az ellenhatás jelentkezett az anarkizmus, szindikalizmus, ipari unionizmus s különféle ellenzékek formájában. De ezek az ellenmozgalmak azután egy másik végletbe estek: nem korrigálták, hanem elvetették a II. Internationale által helytelenül alkalmazott politikai mozgalmat. 3. A III. Internationale ezután korrigálta és ki is egészítette az összes kezdetlegességeket, vagy hibákat, így: a) A gazdasági harcot nem csak föl nem adta, hanem még élesebbé tette, hirdetve az általános sztrájk szükségességét is. Megindította a harcot a szakszervezeti bürokratizmus ellen, ugyanakkor az összes szervezetek egységesítéséért, ipari szövetségek megteremtéséért harcol. b) Kihangsúlyozta, mint egyetlen egy mozgalom sem eddig, hogy a politikai hatalom megszerzése nélkül gazdaságilag sem szabadíthatja föl magát soha a proletárátus. Ez pedig csak a politikai forradalmi harc útján érhető el a proletárdiktatúra megteremtése útján. c) Analizálta az imperializmus új korszakát, az osztályharc és ellentétek végső kiéleződését s analizálva minden téren minden erőt, úgy a kapitalizmus oldalán, mint a munkásosztályok oldalán, meghatározta a proletárforradalom egyetlen lehetséges formáját. Pontosan megállapította, hogy mely erők és mily módon állíthatók a forradalom szolgálatába, mely erőket lehet semlegesíteni s mely erők ellen kell a kíméletlen harcot fölvenni. (A parasztság szerepe a forradalomban.) d) Ezek alapján meghatározta mi lehet, és kikből állhat a munkásosztály harcának, forradalmának irányító szerve, a PÁRT. Ez a másik hatalmas különbség minden eddigi és a kommunista munkásmozgalmak közt: a párt szerepéről való fölfogás. Csak a párt lehet a forradalom gondolkozó agya és cselekvő karja, amely vezet nemcsak általános sztrájkokat, hanem fegyveres szervezett akciókat is a burzsoázia szervezett, fegyveres politikai akcióival szemben. e) Kiegészítette az eddigi elméletet és gyakorlatot a gyarmati forradalmak kérdésével és ezzel tette először és valóban nemzetközivé a munkásmozgalmat. f) Megoldást keresett és talált a nemzetiségi kérdés megoldására. íme: Így a kommunizmus az egész munkásmozgalom összefoglalásává és az osztályharc megoldásának egyetlen lehetséges formájává vált. Mit tartalmaz mindebből a szindikalizmus? Semmit, egyoldalú és romantikus tapogatózáson kívül. Lássuk, mit mondott Kopfatein elvtárs? III. Ellenfelem első hibája az, hogy nem ismertette a saját tételét. Majd én kisegítem. 1. Az egyetlen pont, amit különbségnek állít be, az is elesik (a fej és test közti különbség.) 2. Ami a szindikalizmusnak egyetlen lényege, az is a legnevetségesebb ellenmondás. Azt mondják: “Az élősdi rendszer erőszakos szétrombolása a direkt akció útján”» .— De mi az ördöggel erőszakoskodnak? Az általános sztrájkra fölhívó papírdarabokat dobálnak a kapitalista, állam gránátjaival és bombáival szemben? 3. Az egész szindikalizmus nem egyéb, mint egyetlen egy nagy “HA.” Bocsánat, nem a nevetést értem alatta, hanem a magyar nyelvtan föltételes módjának kifejezőjét: “Ha” meg volna ez vagy az. Ha meg lehetne csinálni az általános sztrájkot. Ha volna már hozzá kész szervezet. Ha a burzsoázia azt megengedné olyan szépen kicirkalmazni és végre is hajtani, ahogy a szindikalisták gondolják. Ha bele nem lőne az általános sztrájkba az első napokban. Ha a burzsoáziát olyan jámbornak gondojuk, hogy roppant örömmel veszi tudomásul, hogy most ki fogják éheztetni és összetett kezekkel várja, amíg halálra éheztetik. Ez volt minden eddigi mozgalom helytelen tendenciájának az ismertető jele: nem nézték a dolognak csak egy-egy oldalát, sgy-egy vonatkozását, pld.: csak a munkásosztály akaratát, vágyát mérlegelték, de nem analizálták ezen akarat megvalósításának föltételeit, így a másik oldalt, amely akadályozza a munkásság akaratának megvalósítását. Pld. a szindikalisták csak azt analizálják, hogy van egy fal, annak neki kell fejjel rohanni. 5. Ezért váltak ezek a különféle irányzatok, mint a szindikalizmus, anarkizmus, anarko-szindikalizmus, ipari unionizmus romantikákká. Valamennyit a munkásmozgalom romanticizmusa néven lehetne összefoglalni. 6. A szindikalizmus: reakció a szocdem korrupt parlamentarizmusa ellen. Mindezekkel szemben a kommunizmus az egyetlen reális, valóságos formája az osztályharcnak, a munkásosztály végleges fölszabdulásának. Miért? — Mert egyedül a kommunisták mérlegelik az egész társadalom minden tényezőjét. Az osztályharc minden vonatkozását gazdasági, politikai és ideológiai téren egyformán; ők adnak pontos analízist, ők vetnek számot minden tényezővel s ők állítanak a kapitalista osztály minőtég erőtényezőjével szemben hasonló erőtényezőket, amely a harcot a munkásosztály javára döntheti el és pedig: 1. Ha a burzsoázia elnyom és kizsákmányol gazdasági téren, mi igenis harcot indítunk ellen a gazdasági harc minden fegyverével, így az általános sztrájkkal is. 2. De miután a burzsoázia nem marad csak gazdasági téren, hanem ezzel szorosan egybekapcsolva, azonnal politikai eszközöket is alkalmaz, a kommunisták is alkalmaznak hasonló ellenszervet, amikor a maguk politikai pártjának megteremtésével arra tanítják a munkásságot, hogy csak a politikai hatalom teljes megszerzésével dönthetjük e a harcot a mi javunkra. Klopfstein válasza és Kiss viszontválasza után a kérdésekre feleltek meg és a nagyon tanulságos vita ezzel befejezést nyert. ----------------— Tudósító NEW YORK Az I. L. D. magyar csoportja június 19-én, vasárnap kirándulást rendez az Edenwald erdőbe. Kitűnő program. Testvérszervezeteink ne rendezzenek erre a napra kirándulást. KISS JÁNOS KÖRÚTJA Kiss János ,az Új Előre szerkesztője a következő helyeket látogatja meg és tart gyűléseket: Rochester, június 17, péntek, Schenectady, június 18, szombat.