Uj Előre, 1929. december (25. évfolyam, 6242-6272. szám)

1929-12-01 / 6242. szám

7. oldal Közvetlenül... NAGY ERE ROVATA Két nagy csapás ért bennünket a múlt héten, nem is tu­dom, hogy tudjuk elviselni. Valaki, aki nagyon hőn szereti Amerika magyarságát, itt hagyott bennünket, visszament a még hőbben szeretett Horthy­­országba. Dr. Réthy Ferencné, a “Pro Hungária” Nők Szövetségének az alapító elnöke utazott el, ez az egyik csapás és egy szép “búcsúszót” szent nekünk. (Ez még ugyanahhoz a csapáshoz tartozik.) A másik csapás, ami bennünket ért , Göndör kilé­pett. Először belelépett, most meg kilépett, mármint hogy ki­rúgták. De végezzünk először az elsővel, mert a közmondás is azt mondja, hogy “lédisz förszt.” Én még sohasem láttam ezt az őnagyságát, de a feleségem­nek volt hozzá szerencséje és bár nógatom, hogy ezért az egy­szer írja meg ő a “közvetlen”-t, de nem akarja, így hát én fo­gom leírni azt, amit az asszony látott, amikor mint a new yorki­­Nőmunkás Klub tagja tiszteletét tette a “Pro Hungária” gyű­lésén. A Nőmunkás Klub tagjai kisebb-nagyobb csoportokban vonultak be a gy­űlésterem­be. Az egyik jegyszedő fehér igen megörült nekik, mondta is a társának, hogy lám-lám, milyen jó, hogy nem kezdtük olyan korán, hiába, a magyar közönség csak szeret későn jönni. Erre a másik örömmel dörzsölte a kezeit a tőlünk, mi? Telünk, szépen telünk, még majd telt ház lesz, még csak most jön a közönség java. Hát ennyire megörültek a fehérek a mieinknek. De nem tartott az örömük túl sokáig. Kevágott estélyi ruhás, úgynevezett hölgyekkel volt tele a terem, csupa gyémánt gyűrűs, finom kezű, úgynevezett úri­­asszonyokkal és csak elvétve akadt a mieinken kívül egy-egy munkáskülsejű asszony. Egyszóval meghatóan finom volt a hangulat, amikor ki­jött ez az alapító elnöknő és meg akarta alapítani a beszédét. Azonban alig alapított bele pár mondatba, máris felharsant egy hang — mi van az éhségsztrájkkal Horthyországban? Azt mondja a feleségem, hogy csak látni kellett volna e dáma arcát, azt az ijedtséget, kapkodást. Egymásután bele­si­mított a mieink hangja a zűrzavaros, össze-vissza ijedt, úgy­nevezett hölgyek és az egyéb úgynevezettek visítása közé. — Éljen a második proletárdiktatúra! Le a Horthy­­fascizmussal! És az úgynevezettek, a hölgyek és úrnők kivágott estélyi ruháikban, piros, festett szájukkal olyanokat káromkodtak: — koszos munkásnők — szajhák — látszik a rongyoso­kon, hogy “gyári lányok” — és még olyanabbakat mondtak, amit nem is bírna el ez a proletárpapiros itt. A híres Horthy-vitézek igazi lovagi módon kaszabolták jobbra-balra a munkásnőket, hárman-négyen fokosokkal tá­madtak a mieinkre — persze a mieink se hagyták magukat, szó se lehetett gyűlésről; a zongorista belekezdett egy marsba, de a harmadik taktusnál abba kelletett hagynia, mert a fehérek csupa tévedésből és túlbuzgóságból beverték saját zsidó férjé­nek a zsidó fejét és az ordított. Általában ütötték, zúzták megvadulva egymást is a fehérek, míg közben ez az alapító el­nöknő egy félreeső szobában — istenem, még az is lehet — összealapította magát. A mieink közül a legtöbbet William Weinberg elvtárs kap­ta és az a bizonyos verse, amely csütörtökön jelent meg az Új Előrében; na, azt a verset akkor verték ki belőle a fehérek. Sokan, főleg a jobbérzésű asszonyok, el akarták hagyni a termet és ezek soraiból ilyen felkiáltások hallatszottak: — Szégyen, gyalázat — nőket megvernek. Mi is munkás­­nők vagyunk! Maradjanak a nagyságok magukra! Erre az egyik ravasz fehér elkiáltotta magát: — Az utca tele van vörösökkel, senki se merjen távozni. Erre aztán még nagyobb lett a ribillió. A nagy lármára két matróz is felszaladt és közben a rendőrök is jöttek, ezek, nem tudva, hogy miről van szó, csak azt látták, hogy férfiak nőket ütnek, “tévedésből” nekimentek a fehéreknek — nem tellett bele öt perc, üres lett a terem. Az után megállt a forgalom és nagy tömeg hallotta, amint a mieink még az utcán is tüntettek. — Le a Horthyzmussal, le az AMOSZ vigécekkel, le a fascistákkal, gyilkosok, herélők, Horthy-tisztek — és hasonló jókat harsogtak. De azt meg kell hagyni, hogy az ébredő “hősök” tényleg egy félreeső kapun távoztak, rendőri felügyelet mellett. Sőt az “úrhölgyek” is elmondhatják magukról, hogy “rendőri fel­ügyelet” alatt vannak. Mondom, így valahogy történt. Hát ez a történet annyira kedvére való volt a derék alapító elnöknőnek, hogy búcsúszavában, amelyet a Népszavából be­­küldtek nekem, ilyeneket ír: “Szerető szivet hoztam közétek és sok szeretetet adta­tok cserébe. És mikor szóltam Hozzátok, láttam magyar sziveket, melyekben a lelkesedés lángja magasan lobog ta­lálkoztam kétkedőkkel, akik hívőkké váltak és hallottam magyar ajkakról elhangzani keserű szókat árva hazám el­len és láttam ugyanazt a magyart megbékült lélekkel, mi­kor áldotta Magyarországot.” Azt mondja ez a dáma, hogy sok szeretetet kapott. No, a telhetetlen. Neim tudom, hogy öregedő-e a dáma, vagy fiata­lodó, de hiszen e tekintetben a körülötte legyeskedő Horthy­­legények se nagyon válogatósak. Aztán azt mondja, hogy a lelkesedés lángja magasan lo­bog. De ez a mi lelkesedésünk volt ám, mert ők tizen voltak egy ellen és bizony lelkesedés volt az, amely mégis bele mert harsonázni ott a fülekbe: — Éljen a második proletárdiktatúra! Nálunk volt a lelkesedés, náluk a fokosok voltak. És amikor azt írja, hogy — hallottam elhangzani keserű szókat... és láttam ugyanazt a magyart megbékült lélekkel, mikor áldotta Magyarországot — a drágám itt is téved, mert ha hallotta volna azt a sok áldást, amit a mi “keserű szavú” asszonyaink, a munkásnők, szóztak rá, meg az egész Horthy- pereputtyra, Héjjas-gyilkosokra, herélőkre, hát nem dicseked­ne vele. Az igaz, hogy utána pár nappal, a templom pincéjében, igen válogatott 64, azaz hatvannégy nő előtt mégis csak meg­tartotta az előadását, de isten látja ártatlan lelkemet, azok na­gyon szelíd, jó nők voltak ott. Rózsafüzérrel lehetett csak be­­menni a jó vallásúaknak, meg imakönyvvel. A zsidó nőknek pedig fel kellett mutatniok férjük cs­iszét, azt gondolom, hogy úgy hívják azt az imádkozó szerszámot. SPORT A professzionista football ligák bizonyos megegyezésé­hez jutottak. Azok, akiknek a vezetés a kezükben van, úgy elbántak a többivel, mint a Hanzi a meggyel. Az Amer­ican Soccer League-t felosz­latták, hogy a vezetőségnek kicsavarhassák a nyakát. Aztán újra megalakították ugyanazokkal a csapatokkal. Az American League azért volt kénytelen kiegyezni, mert a new yorki piacot el­vesztette. Az American Lea­gue new yorki csapatai ráfi­zettek, ennek a kiküszöbölé­se érdekében hajlandók vol­tak bármilyen egyezményre. A United States Football As­sociation, az itteni polgári szervezet megígérte, hogy a nagyobb csapatokat az általa alakított dual-football ligá­ból kiváltja és a gyengébbek­kel tovább fog szerepelni az Eastern Soccer League, de ez a nagy profi­ligának nem fog ártani. Az American Soccer League beugrott az ígéret­nek. Most aztán már nyilván­való, hogy a football buszok kitoltak egymással. Az East­ern Soccer League csak Beth­lehem Steel csapatát akarja kiadni. (A bethlehemi acél­gyár company-csapatát­, a­melynek a költségeit az acél­gyár munkásainak béréből le­v­ont összegekből fedezik min­dig, miután Bethlehemben nem igen volt football-közön­ség. Viszont a bethlehemi company-csapat nagy közön­séget vonz, ha idegenben ját­szik. Ezért a bethlehemi acélgyár csapatának a veze­tősége azt követelte, hogy ha a csapatuk idegenben ját­szik, egy bizonyos százalékot kapjon a bevételből. Ez az oka annak, hogy oly szíves­­örömest lemondtak a nagy bevételeket hozó Bethlehem­­­ről, mert nem akartak neki semmiféle százalékot adni. A New York Giant és a Hakoah pedig nem akar átmenni. Mi­ért is menne? Amióta a két csapat csak New Yorkban ját­szik, azóta a klubtulajdono­sok egész megszedték magu­kat, nem lesznek bolondok lemondani a profitról és át­menni az új ligához, ahol ki kell menni vidékre is, s ott más fogja a bevételt bezsebel­ni, így aztán marad minden ahogy volt. A Brooklyn Wan­­derers és a Nationale tovább is rá fog fizetni, mert a szö­vetségnek ezekben a klubok­ban nincs pénzérdekeltsége. A Szövetség azonban csúnyán el akar bánni a professzionis­­ta Hungáriával is. A Hungá­ria, mely a két liga vezetésé­­gének a viszályai alatt ala­kult, elvesztette létjogosult­ságát az erősebb klubokkal szemben. Eddig szükség volt reá, hogy a másik liga ellen felhasználják, de most, mi­kor a kontrol már megvan, szeretnék a Hungáriát eltá­volítani New Yorkból, hogy ezáltal a new yorki közönsé­get monopolizálják. Viszont a Hungária ne­m tudná ma­­gát fentartani a vidéken, mert ott még közönséget kell nevelnie és hozzá még fizetni a kijövő látogató csapatok minden költségét. Ha a foot­­ball-buszok keresztü­lviszik a Hungária kiszorítását, az nem lesz egyéb, mint a Hun­gária feloszlatása. Meg kell jegyezni, hogy a Hungáriá­ban játszók, majdnem kivé­tel nélkül mind dolgoznak a megélhetésükért, mert a foot­balljátékból nem sok esik rájuk. Ezek a munkások már belátják, hogy a profesz­­szionista sport egyáltalán nem sport, hanem kenyérke­reset, a játékosokat fölhasz­nálják, ameddig hasznot hoz­nak, aztán kilökik őket. Ezt különösen a Magyarországbó kihozott játékosok tapasztal­hatják. De maga a munkás­ság is rájön arra, hogy botor­dá teszik a professzionisták a két profi­liga közötti harc­ban volt idejük a kulissza mögé betekinteni és felismer­ni a csalást, amit­ a sporttá végeznek. Austin Emil: Nem kell nagy nemzetgaz­­dásznak vagy olvasott kereske­delmi statisztikusnak lenni, hogy valaki megfigyelje meny­nyire meghódította a világpia­ci a mesterséges selyem, a­mely lassan, de fokozatosan­­szorítja az évezredek óta annyira fontos kis selyemher­nyót arról a helyről, ahol az illett. Természetesen ma még még sok természetes selymet állítanak elő és a selyemhernyó még sokáig meg is tartja ős­régi szülőhelyén, a távoli Ke­­eten, de a Nyugaton is a he­­vét, amelyet újabban meg is ürősített. — Világjelentőségét azonban az idő lekoptatta, mert az egykor világhíres rovarok közül sokat megfosztott koro­nájától minden idők legna­gyobb hatalma — A TUDO­MÁNY ÉS TECHNIKA. A trónjától megfosztott hí­res rovarok közül a leghíresebb­­ Mexicoban található és az úgynevezett Kaktee Nopalea (kaktuszfajta) növényen élős­ködő koschenill-pajzstetű. En­nek a tetűfajtának nőstényei­nek összepréselt testéből kap­­ták évszázadokon át a legfino­mabb kárminfestéket. Hogy ■endszeresen tenyészthessék ezeket az értékes tetveket, a spanyolok országuk déli részé­ben hatalmas területeken nagy­számú Nepálkaktuszt növesz­tettek, amelyeken ez az élősdi tenyészett. A hollandusok Java szigetén óriási kiterjedésű No­­nalkaktusz- termesztést vezet­tek be. Tenerifából, a Kanári szigetekről még 1857-ben is évente háromnegyed millió ki­­ogramm szárított koschenilm­­­ajzstetű szárított nőstényhul­­áját vitték ki festékgyártás cél­jára. Szinte alig elképzelhető hogy mély óriási rovarmennyi­séget kellett összeszedni, hogy ezt a hatalmas súlyt kitegyék. Görnyedt, izzadt, pusztult ak­­na töméntelen bennszülött munkás. Amikor a technika fejlődése következtében a sokkal köny­­­nyebben és olcsóbban előállít­­ható anilinfesték gyártása megkezdődött, a koschenill­­pajzstetű, mint kárminanyag ,­ vesztette fontosságát és a ro­­var a trón­ja vesztett világnagy­ságok közé került a világgaz­daságban. Ugyanez történt Európában a kermes-paizste­­tűvel, amely viszont ott szol­gáltatta hosszú évszázadokig a karminfesték­anyagot. A ko­­schenill-paizstetű­ nőstényhul­lái sokkalta jobb és olcsóbb festékanyagot adtak, mint­­ kermes-paizstetvek, amelyel Görögország és Kisázsia föld­jén termő bokor alakú kis tölgyfanövényen élősködtek.­­ Az előkelő régi római dámák­­ kermestetű nedvével pirositot­ták magukat és még ma is akad Görögországban és a Keleten sok proletár, aki hosszúra nő vesztett körmeivel kaparja le a kermestölgy kérgéről a kar mintetűt, hogy annak vörös festékanyagát felhasználja.­­­­Kelet egyes vidékein ez a fes­­­­ték ma is használatban van. A paizstelűi család meglehe­tősen gazdag olyan fajtákban, amelyek kereskedelmi és ipari célokra használhatók. Mindan­nak dacára, hogy a kerteknek kárt is okoznak ezek a paizs­­tetvek, nagy használhatóságuk is van. Nagyon híres és hasznos a Kínában található Pela-paizs­­tetv is. A kínaiak ezt a tetűfaj­­tát a fagyas- és kőrisfákon te­nyésztik, minek következtében igen jó és kiadós viaszkot kap­nak a Pelákból, amelyet nagy mennyiségben gyűjtenek össze és amely fontos kereskedelmi cikk Kínában. Sokféle dologra használják fel a Pela-viaszkot és még Buddhaszobrokat is ké­szítenek belőle. Nagyon elterjedt és kihasz­nálható az Indiában különböző fafajtakon élőt úgynevezett lakk-pajzstetü. Ennek a tetü­­fajtának nőstényei a világhíres sellakot adják. A lakk-pajzs­­tetű által nagyon kedvelt nö­vény a nálunk szobanövény­ként használt Ficus elastica, amely eredeti hazájában magas fává növekedik. A lakk-pajzs­­tetü nősténye termékenyítés után egy keményedő masszát bocsát ki magából, amellyel az ágat bevonja. Ez a massza a sellack, amit a kis nősténytetű nem a firnájszgyárosok és az az asztalok kedvéért ad ki magából, hanem azért, hogy a költést előkészítse és az utód­ját világra hozza. A nőstény a sellack- masszába rakja ugyanis a tojásokat és amikor munkáját elvégezte, szépen el­patkol. A lakk-pajzstetük a ro­varok oly fajtájához tartoznak, amelyek akkor pusztulnak el, amikor szeretkeznek. A hím a termékenyülés után azonnal meghal, a nőstény csak a pete­rakás után.. A vegyiiparban ma már mesterségesen sikerült sella­­ckot előállítani. Mégis, még a vegyészeknek sem sikerült ed­dig a sellacktermelésben azt a művészi tökélyt elérni és minő­séget előállítani, mint amilyet a sellack-paizstetv magából ki­választ. De a vegyészet el van határozva arra, hogy a lakk­­paizstetü egyeduralmát ebben az iparban megdönti. Eljön­­ bizonyára az az idő, amikor a­­ lakk­paizstetű is rokonai, a kermes és koschenill-paizstetü sorsára jut és a tudomány tel­jesen nélkülözheti majd a te­­tütest által előállított anyagot mesterséges pótlással. A német Friedl­andernek már sikerült a bibor festékanyagot összeté­tel útján előállítani és a Föld­közi tenger bíborcsigájára sincs már szükség ,hogy abból­­ szerezzék be azt a festék­­­­anyagot, amelyből egykor a fe­­­­jedelmi bíborruhákat színez­tek. A technika könnyebben és­­ olcsóbban, nagyobb mennyi­­­­ségben termeli ki az egykor élősdiekből,a tetvekből és csi­­­­gákból előállított anyagokat. Hírneves tetvek Irta: J. R. UJ ELŐRE Youngston az acél város FEHÉR JÓZSEF RIPORTJA. Mint egy hatalmas kigyó, úgy húzódnak végig az acélbárók kohói a Mahoning folyó völgyé­ben. A kémények százain kiöm­lő füst borítja az egész várost a szemlélő elől, mintha el akar­ná takarni a nyomort, a szen­vedést, mely nyomja munkásait ennek a hatalmas acéltelep sor­nak. Az utcán lassan haladunk egyik elvtársammal, ő magya­ráz a múltról, a 19-es nagy harcról, melyet az acélkohók ro­­botosai vívtak Youngstownban Itt az Ohio Works. Bent az üzemiben 3—4 napot dolgoznak. Mondom, ez a dáma elment, vissza, ahonnan jött — Hor­thyhoz — és ez az egyik csapás. Most jönne a másik csapás, az, hogy Göndör “kilépett” va­­ahonnan, ahonnan kirúgták, de, mert lejárt már a két hasá­­bom, a következő alkalommal fogom azt elmondani: munkanélküliség réme lebeg az üzem 4 ezer munkása fölött, ta­lán már holnap mondják nekik, hogy maradjanak otthon “bi­zonytalan időre.” Feketeség mindenfelé. Az­­ acél tisztítóból kiszállt koromtól­­ nem mentes a betonfal, mellyel el van választva a gyár a mun­­­­kás-negyedtől. Erős bástya ez­­ a munkások elleni sztrájk al­­­­kalmával, védelmet nyújt az­­ acélbárók felvonuló bérencei­­­­nek. Áthaladunk a Mahoning fo­lyó hídon a “majomfészekbe”, így hívják az Ohio Works mel­lett elterülő, munkások által la­­j­kott városrészt. Düledező fatá­­­­kolmányok között szemétdom­bok tárulnak elénk, rajta feke­­­­te és fehér bérrabszolgák gyer­­­mekei játszadoznak, iicánkol­ KARÁCSONYI TÁRSASUTAZÁS MAGYARORSZÁGRA SZEMÉLYES VEZETÉS ALATT. Mr.Julius Bemer ............................................................................. a WHITE STAR LINE szakértő utazási tisztviselője kíséretében társasutazás indul DECEMBER 6-án a MAJESTIC HAJÓN, AMELY A VILÁG LEGNAGYOBB HAJÓJA. Mr. Bemner felmenti az utasokat az úttal­ kapcsolatos minden ügyes bajos dolog alól és gondoskodni fog az utasok kényelméről és szórakozásáról. A gyorsjáratú Majestic hajó a legrövidebb tengeri úton halad a Cherbourg kikötőjébe. A gyorsaságon kívül tágas, levegős kabi­nokat, széles sétányfedélzeteket és társalgótermet kínál utasainak ez a hajó, ahol az időt kellemesen töltheti. Kedvenc ételeiből és hsltőiből bőségesen szolgál­nak az előzékeny pincérek. Tötse a KARÁCSONYT és UJ ÉV NAPJÁT az óhazában, rokonai kellemes környezetében. — FOGLALJA LE HELYÉT MOST. További felvilágosításért forduljon a helyi ügynökhöz, vagy erre a címre: WHITE S TAR LINE [International mercantile marine company | BROADWAY, NEW YORK * 1 SPÓROLT MÁR VALAHA PÉNZT? Ha még nem, úgy jöjjön a régen ismert ROLLE AND DETZEL BÚTORÜZLETÉBE ' LEGNAGYOBB, LEGJOBB ÉS LEGOLCSÓBB BÚTORBEVÁSÁRLÁSI FORRÁS Kevés at imsznáit. tin*ta 3 szoba $47.50-től feljebb butorok (csaknem uj) ................... Továbbá, óriáni választék szép nappali, h­ist­én ebédlő berendezésekben uj és másodkézből való Állapotban. Ezek csődbejutott cégektől szár­maznak, elsőrendű állapotban vannak és a valóságos érték egy ha-­­mádéért kaphatók meg. Itt az alkalom, hogy kevés pénzért szép lakást rendezzen be magának. — Presserek, szekrények, ágyak, asz­talok, székek, valamint százszámra m­inő más egyes bútordarabok kaphatók rendkívül eleve Áron! VERSENYKÉPES ÁRBAN ÉS MINŐSÉGBEN FONTOS! VOYE1..JEN A CÍMRE: 1645-1649 — 3rd AVENUE (92nd St. sarok) Elsőrendű kiszolgálás! ------ Házhoz szállítunk! —— Nyitva este 10-t*! A WORKERS INTERNATIONAL RELIEF (Nemzetközi Munkás Segély) 1929 DECEMBER 7-ÉN, SZOMBATON ESTE tartja NAGY TÁNCMULATSÁGÁT a New Harlem Casinoban (100W116thSt.) Lexington Ave. sarok KITŰNŐ PROGRAMRÓL GONDOSKODVA VAN! A zenét Molnár union zenekara szolgáltatja. A tiszta jövedelem a Kantonjaink nekélyezésére len* fordítva Ki­lók­é** Hülfet saját kezelésben Belépőjegy előreváltva 75c. A pénztárnál $1.- nak semmire nem gondolva, ős még nem tudják, hogy máskor is lehetne, azt hiszik, szemét­dombból áll a világ és düledező ablaknélküli dezkabódékból Föltekintünk az egyik “lakás’ emeletére, apró kis fekete pro­letár gyermek áll az üvegnélkü­li ablaknál, mosolyog a kintját­szókra. Bűz van az egész kör néken, a “lakás” alsó részét já­rókelők használják gyorsan jövi szükségleteik elvégzésére. Ké­pet kellene venni erről a lát­ványról — mondja elvtársam — Igaza van, ebben a képben benne volna az egész amerika kapitalizmus rothadtsága. Választások. Részeg munkásokkal van teli az alsó városrész. Lumpen-pro­letárok százai adták le szava­zatukat arra a jelöltre, ak több pohár pálinkát fizetett Folyt az agitáció, kortesked­tek a köpködők és bordély­házak tulajdonosai, azon je­löltek mellett, akik továbbra is elősegítik a prohibició gyö­nyöreit, és a prostitúciót. Fő jelszó a választásban, hogy szé­lesebb legyen-e a Market Street vagy keskenynek maradjon, a munkanélküliek segélyezését, a rokanttá vált munkások állam­biztosítását, egészséges mun­káslakások építését, a mun­kásság szervezkedési jogának biztosítását, minden kapitalis­ta jelölt kihagyta programjá­ból. Ja, ez már bolsevizm­u Sajnos félrevezetett magya munkások százai is résztvettek ebben a “választási harcban azzal a gondolattal, hogy biz választás van és be kell rúgn­i Éljen aki több pálinkát fizet! A Republic Steel és Shee and Tub compániák több eme­letes irodái előtt munkása százai állnak, peda van.­­ vannak sokan, akik munkát várnak, azaz könyörögnek azért. Két munkás hangosan vitatkozik, keveselli mind a kettő a boríték tartalmát, már úgy állapodnak meg, hogy visszamennek megmondani a véleményüket a becsapásról, amikor egyik megszólal, meg­mondották, hogy a jövő­ hét fo­lyamán csak négy napot dol­gozunk és ha most visszame­gyünk a fizetést kéréseive, le­fizetnek, kidobnak a gyárból. Valamit káromkodik a másik és megjegyzi: Unió kellene, ak­kor nem dolgoznánk 41 centért óránként és 13 órát naponta, nem bánnának velünk kutya­módjára ezek a rablók.” Az ukrán­ haliban­ihnikások százai jöttek össze a T. U. U. S. hívására. Mindannyian a Steel kohók robotosai. Foster elv­társ beszéde követőkre talált, lelkesen ünnepelték a harcos programot, melyet megismer­tek ezen a gyűlésen. Egységes akaratot vittek szét a különbö­ző kohókba, akaratot, mely szervezésben fog megnyilvá­­­­nulni a közeljövőben és harcra­­ hívja Youngstown elnyomott­­ rabszolgáit a határtalan ki­­­­zsákmányolás ellen, amit az­­ acélbárók honosítottak meg a­­ Mahoning folyó völgyében.­­ Nagy feladat vár a youngstow­­­­ni munkásságra, mely feladat­­ megoldásából ki kell venni ré­szét Youngstown öntudatos magyar munkásságának is. Ez a feladat nem más mint az, hogy meg kell szervezni a szer­vezetlen acél munkásokat a T. U. U. S.-be és a Kommunista Pártba, ki­­kell építenünk Youngstownt az amerikai I munkásosztály szervezett vá­­r­rává.

Next