Uj Előre, 1930. július (26. évfolyam, 6454-6484. szám)
1930-07-01 / 6454. szám
*. (Me) Egy ország kiárusításon . Latin-Amerikának egyik gyöngye : Bolívia. Fele az országnak a Cordillerák vadszép szépségű hegyvidéke, égignyúló ormokkal, fele tropikus síkság, amelyen az Amazon mellékfolyói gurulnak a távoli Brazília felé. Nagy terület, melybe a természet alkotó erői még mindig bejegyulnak. Földtani képe korántsem kész és megállapodott. A Cordillerákat tűzhányók, a velük kapcsolatos földrengések egyre építik, alakítják, a lejtőin lefelé zúduló tajtékzó, örvénylő folyók pedig málasztják, zúzzák a kőzetet és a hordalékkal egyre töltik föl a világ legóriásibb folyamsíkját az Amazonét és mellékfolyóit. Mesés kincsek a Cordillerákban. Értékes fémeket tartalmazó ércek gazdagon vannak beágyazva a hegyekbe, a völgyei a Cordilleráknak nagy termékenységűek. A sík vidék nagyrészben még áthatolhatatlan dzsungel, a növényi zöld dús, rettenetes tömege, ahol ültetvények vannak rajta, a bő aratások egymásutánját adja. Nem véletlen, hogy az amerikai kontinensen keletkezett őskultúrák legfejlettebbje az inkáké éppen e helyen, a mai Bolívia és Peru helyén terült el. A föld nagy termőképességével, az ásványos kincsek gazdagságával volt ez kapcsolatos. Ugyanez vonzotta ide a spanyol írta BEBRITS LAJOS rablókat Pizarro alatt, akik rombadöntötték az inkák kultúráját, a korai kapitalizmus gyalázatos vérengzései között is vezérhelyet elfoglaló rémségek sorozatának elkövetésével. A madridi udvar heréinek jó egy évszázadra biztosított gond talán életet, amit Bolíviából és Peruból elvittek a rabló hordák. A kereszt jegye alatt — ne felejtsük el. A tömeggyilkolást és arcátlan rablást a csuhások — istennek tetsző műnek nyilvánították. Miért ne, mikor a papzsákot is színültig megtömhették a zsákmányolt aranynyal. Mikor Latin-Amerika elszakadt Madridtól, a múlt század elején, Bolíviának ismét nagy szerep jutott a küzdelemben. Aránylagosan nagy gazdasági fejlettségével járt ez együtt. Akkor kapta mai nevét: Bolivar Simon után, aki a függetlenségi harcok egyik vezetője volt. A körötte kialakuló államokkal szemben azonban szinte állandóan hadiállapotban volt ezután, mindegyik szakítani akart belőle. Chilének sikerült is elvenni tengerpartjait, melynek hegyeiben a híres salétromtelepek voltak. Az imperializmus korszakában Bolívia kincsei fölött megindult a nagy ragadozók viaskodása. Anglia először volt ott, de rögvest ott termett U. S. is. Ha más latin-amerikai országban a két hatalom harca csak most indul meg, most reng a föld miatta — Bolíviában elintéződött. U. S. győzött, Wall Street prédájalett az ország. Ez persze korántsem jelentette azt, hogy az angolok nem tettek volna újból és újból kísérletet az elvesztett pozíciók viszszanyerésére. Még 1922-ben győzött U. S. 1922 május 31-én Bolivia kormánya amerikai cégeknek az Equitable Trust Companyval és Dillon Reed-ekkel az élén, szerződést írt alá, mely 26 millió dollár kölcsönt biztosított az országnak, de ugyanakkor teljes kontrolt kapott Bolivia fölött a Wall Street. A szó szoros értelmében megindult a kiárusítása az ország javainak. A lepénzelt kormányemberek potom áron dobták oda a konceszsziók halmazait a U. S. bankároknak, elősegítették, hogy az amerikai tőke minden iparvállalatba befurakodjon, ott úrrá legyen, de magát az állami bevételeket is elzálogosította Wall Streetnek, hogy abból, az azóta megismétlődött kölcsönöknek legalább kamatjait tudja fizetni. Hegy, völgy, síkság, bánya, gyártelep, ültetvény, vasutak, adók, vámok, minden, az egész ország kiárusításra került. Elnök és miniszterek voltak a kikiáltók, amerikai bankárok a vevők. Már most a tőkés sajtó is kénytelen elismerni Szovjet-Kína megerősödését ! ------------------- Hallett Abend, a New York Times kínai tudósítója a Times múlt számában megjelent cikkében kénytelen elismerni, hogy a feudális urak és a burzsoázia teljesen képtelen Kína egyesítésének és stabilitásának történelmi feladatára és egy megoldást csakis “a teljes baloldali rezsim” fog hozni. A következőket mondja: “Számtalan kínai és külföldi — akik ebben a szerencsétlen országban laknak — meg van győződve, hogy Kínának messzi balra, kell eltolódni, mielőtt kormányát stabilizálhatja a béke és egység útján. Jelenleg sem a mérsékeltek, sem a reakciós konzervatívok nem mutatnak semmilyen képességet Kína belföldi problémáinak megoldására. Kína ma gyorsvonatsebességgel rohan egy baloldali rezsim, a munkások, parasztok és katonák szovjetkormánya felé, mely egyedül képes egységet, stabilitást és prosperitást hozni az ország és felszabadulást a dolgozó tömegek szánjára. Leírva a forradalmi tömegmozgalom óriási sikereit, melyek a rezsimhez vezetnek, ugyanaz a tudósító a következőket mondja: “Várost város után foglalnak el a “vörös” haderők és a helyi hatóságok minden esetben csak azt jelenthetik a nankingi kormánynak, hogy a kommunisták oly nagy erővel rendelkeznek, mely lehetetlenné tesz minden ellentállást.” Azután leszögezi: “A kommunista kontrol alatt levő terink a főterméke Bolíviának. Az indiai maláj félsziget mellett ez országban található a legtöbb zink. A Patino cégé voltak a bányák. Ma már a Guggenheim érdekeltsége a vezető szerep a zinktermelésben. Patino kénytelen volt áruba bocsájtani a művek jórészét, további bányák megnyitásához Guggenheimék kaptak konceszsziókat. Úgyszólván ingyen, 45 millió dollárt teszki a zinkkivitel évenként. U. S.-be megy mind. A kanázó ipar elsőrendű szükségletté tette U. S.-ben a zinket. A modern kapitalizmus gyári és irodai robotossá tetterület magában foglalja Fukien, Kiangsi, Kwantung, Kwangsi és Hunan tartományoknak nagy részét, valamint Hupeh, Hunan, Kiangsu és Chekiang tartományok egy részét. A kommunisták földrajzilag való szétszórtsága, valamint 145.000 főt számláló vörös hadseregük súlyosan veszélyezteti a nankingi kormány helyzetét Nankingban magában, a Jangtze-völgy alsó részén és a déli elszigetelt vidéken, a gazdag és fontos Canton várossal együtt.” A kínai ellenforradalmi kormány bukása oly kézenfekvő a forradalmi mozgalom oly hatalmas erővel terjed és a kínai kommunisták által elért eredmények oly nagyok, hogy úgy a forradalom ellenségei, mint barátai kénytelenek elismerni a tényeket. A tőkés sajtó nagyon ügyesen a “kínai vörös veszedelmet’ úgy tálalja fel, hogy abból az uralkodó osztály azonnal kiérzi a figyelmeztetést. Ezért kötelessége a forradalmi sajtónak a kínai forradalom sikerének és győzelmének hirdetése és az amerikai dolgozó tömegek felsorakoztatása a forradalom támogatására. Csakis a renegát sajtó, a Militant és a Revolutionary Age tagadják a kínai tényeket. Ezt a buszok speciális utasítására teszik. Tagadják és elhallgatják a kínai eseményeket nem butaságból, hanem azért, hogy összezavarják a munkásokat és farmereket, hazugságokkal és mesékkel megakadályozva őket a kínai forradalom támogatásában. A renegát sajtó ilyenképpen kiegészítő szolgálatot teljesít a tőkés sajtó számára és minden joggal a tőkés államhatalom függelékének tekinthető, a nőt is. A háztartás mellékfoglalkozássá vált. Ételek elkészítését, konzerválását hosszú heteket,a hónapokat igénylő munkát az asszonyok nem végezhették. Kannázott ételeket raktak az asztalra. A zinkedények milliárdszámra kellettek. Gyártásukban nagy profit rejlett. Ezért feküdt rá Wall Street teljes erejével a zinkbányák megszerzésére. Az övé azok. A zinkművek ma a Patino Mines and Enterprises Consolidated nevet viselik. A Patino név azonban már csak látszat — lényeg nélkül. Réz, arany, ezüst bányászása az inkák óta folyik. A spanyolok ezekben találták kiapadhatatlan forrását a gazdagságnak. Wall Street-é ma minden aranybánya. Wall Street-é a koncessziók még meg nem művelt ércterületekre is. A kiárusításnál csak a new yorki bankárok voltak jelen. A legalacsonyabb árért kaptak mindent. Oly alacsony áron, hogy ki sem merik tenni a jelentéseikbe. 14 millió dollárt tesz ki évente a réz, az arany és ezüst kivitele. U. S. az általa kontrollált terület a piaca ennek. Olaj óriási mennyiségben van jelen Bolíviában. 1920-ban a bolíviai kormány a mexikóihoz hasonló olajtörvényt hozatott, mely korlátozni akarta a külföldi tőke terjeszkedését az olajiparban. Amiként a mexikói törvényt foszlányokra tépte Wall Street, ugyanez történt a bolíviaival is. Győzelmesen bevonult ide a Standard Oil. Egy millió hektárnyi területre szólt az első koncesszió. Másfél millióra a második, öt millió hektárra a következő. Utóbbira ötmillió dolláros alaptőkével létesítettek kihasználó társaságot, ami fényes bizonyítéka annak, hogy úgyszólván ingyen kapta az óriási területet a Standard Oil. Kiárusítás...! A lapazi kormánypalotában értettek ehhez az urak...! Kakaó, kávé, gyapot hihetetlen bőségben terem. Az ültetvények amerikai kézben. A kinint adó növény kincseket ér. A kinin nélkülözhetetlen trópusi vidéken a láz ellen, de keresett orvosság mindenütt. Amerikai vállalatok kezében a kinin előállítása. Délamerikában két helyen terem gumi. Brazília dzsungeljeiben Fordék, az amerikai gumitröszt, óriási gumifa-ültetvényeket létesítenek. Ugyanezt teszik Bolíviában. Évenként több és több gumit szállítanak Bolíviából U. S.be. Libéria mellett Bolívia a legnagyobb reménysége az amerikai kapitalizmusnak az angol gumi-monopólium leküzdésére. A kincsek halmaza megy ki szakadatlan áradatban az országból. A kivitel mellett elenyészik a bevitel. A kivitel kétszer olyan nagy, a kereskedelmi mérleg nagyon kedvező az ország részére. Nagy gazdagságnak, jólétnek kellene lenni ennek nyomán az országban. ■ Kellene! Ténylegesen egyre fokozódik a nyomor, a szegénység. Ténylegesen egyre jobban romlanak az ország pénzügyei. A boliviano, az ország pénz- egysége, árfolyam-értékben, múlt század vége óta 60 százalkkal sülyedt. Ez onnan van, hogy az imperializmus az országból kisajtolt és kivitt áruk után nem fizet semmit Bolíviának. A lapazi kormánypalotában kiárusított bányák, művek és ültetvények megszűntek hasznot hozóvá lenni az országnak, csak a külföldi tőke nyer abból profitot. A dolgozóknak adott éhségbérek nem jelentenek semmit. Az iparosítás azzal járt, hogy a paraszt indiántól elvette a földet, megszüntette előbbi létfeltételeit, a bányákba és ültetvényekbe kényszerítette rabszolgának. Éhség és nyomor a része. A Bolíviának nyújtott kölcsönök sohasem a tömegek életszínvonalát emelték. Elsikkadtak azok a Wall Street zsoldos politikusainak zsebében, de Wall Street azt követelte, hogy azokat a profit lehetőségek biztosítására és kiterjesztésére fordítsák, így a gazdasági szempontból meddő katonai gépezet modernizálását, fegyverek rendelését kívánta a dolgozókkal szemben, rivális politikai frakciók letartására, mik Angliát támogatták, más országok, elsősorban Paraguay ellen, mely az angolok szolgálatában áll. De ugyanakkor kíméletlenül kamatot és törlesztést követelt Wall Street a kölcsönök után. A hírhedt Kemmerer bizottságot ép azért küldték Bolíviába is, hogy financiális tervet készítsen, mely az adósságok és kamatjainak visszafizetését lehetővé teszi. Amolyan Dawes-terveket készítettek Kemmererék a latinamerikai államoknak. Fojtogató hurkot kötöttek az országnyakába, örökös szolgaságot jelentenek e kölcsönök így. Lefizetésük nem lehetséges soha, mert új és új kölcsönök felvételét teszik szükségessé, annál is inkább, mivel az államháztartás mindig deficittel működik. Amiként földesurak mindenütt a világon a parasztnak nyitott kölcsönnel, amit az képtelen visszafizetni, mivel gazdasági helyzete mindig csak rosszabbodik és csak ingyen robotjával fizet kamatot, a kölcsönző parasztot, a fiát, az unokáját véget nem érő igába fogják, épúgy tesz Wall Street is, csakhogy e módszert egész országok népével szemben alkalmazza, Bolíviával szemben különös eredménnyel. Az ország kis polgárságát is elszegényítette, válságos helyzetbe hozta mindez, lehetetlenné tette a belföldi kapitalisták lélegzetvételét, azok fejlődését. Koldus országgá, Wall Street rabszolga kolóniájává lett Bolívia. De rabszolgák lázadni szoktak. Időtlen idők óta. Ma is. Bolíviában is nem egy lázadás tört ki már. Ma ismét felkelők harcairól kapunk híreket. Erről a folytatásban. A. TARASZOV: CSOKOLÁDÉ val egyetértünk. Mi igyekezni fogunk előteremteni azt, amire szükség van... Mi csak azt akarjuk kérni alázatosan, hogy adjanak önök nekünk egy kis halasztást, amennyiben nem sikerülne nekünk holnap délig összeszedni anynyit, amennyire szükség volna. Vagy pedig néznék el nekünk, hogyha nem tudnák az egészet holnap délig átadni, mondjuk, egy csekély rész hiányozna belőle, vagy mi. Iván Petrovics nem rendelkezik ennyi vagyonnal, kérem. A vagyon, az értéktárgyak és értékpapírok nagy része odaveszett a bankokban, ahol konfiskáltak. Arra vannak utalva, hogy a várost a nyakukba véve, az ismerősöknél szedjék össze ezt a rengeteg vagyont. Szinte garasonként kénytelenek összekaparni, amit ismerőseik adni tudnak, abból, ami megmaradt nekik és természetesen a mennyit adni akarnak. És Wunsch megint mély tisztelettel nézett Csotkinra, miközben az utolsó szavak taktusát nyírott kerek feje bólogatásával kisérte: — Remélem, hogy önök nem lesznek olyan akadékosak... Aztán meg azt kell megbeszélnünk, hogy hol és mikor adjuk át önnek ezt az összeget? Tudniillik ez a procedura nem egészen veszedelem nélküli sem mi reánk, sem önre nézve.... — Kérem szépen — felel hirtelen Walz — a dolgot meg fogjuk csinálni, önök készítsék elő az aranyat holnap délre. Ugyanakkor én idejövök és magammal hozom az aláírott szabadlábrahelyezési parancs másolatát, garanciaként az A. TARASZOV: CSOKOLÁDÉ ra, hogy a részünkről magunkra vállalt kötelezettségnek mi is eleget fogunk tenni. Ezután Pjotor Ivánovics el fogja hagyni a börtönt és estére, de legkésőbb a hajnali órákban kiszabadul, illetve itthon lesz övéi körében — Rendben van — hagyja helyben Wunsch. — Rendben van — dadogja Iván Petrovics. — Rendben van — susogja hangtalanul Anna Zacharovna remegő ajka. — Tehát a viszontlátásra holnap tizenkettőre — és Walz ünnepélyesen fölállott. — Azonban még egyet: figyelmeztetem önöket, hogy sem most, sem azután, mikor Pjotor Ivánovics kiszabadul, erről az ügyről senkinek sem szabad beszélni___Egyetlen betűt sem... — Ugyan kérem! Ugyan kérem...! Ez magától értetődik — mentegetődzik Wunsch, újból elegáns komplimentet csinálva a búcsúzkodó Walz felé. Walz mindenkinek kezet nyújtott és lágyan lépegetett selyemszoknyája halk susogása közben kifelé a folyosóra. Sietve ment át a poros, unalmas szobákban, ahol fáklyaként világított tűzfényű csokoládéhaja. Léptei alatt" ropogtak a száraz parkett deszkái. Jelena után édeskésen lépdelt a száraz Wunsch és apatikusan a Csotkin-házaspár. Sietve ment át a nagy szobán, az ebédlőn, ahol a kanári ropogtatta még mindig a kendermagot és ahol unalmas, siri egyformaságban pislogott a szentképek előtt a zöldes örökmécs. Átment az edével telt konyhán is és és — — 90 — ÚJ ELÜKE Megmérik a fény sebességét Dr. A. A. Michelson, californiai laboratóriumában kísérletezik a fény sebességének megmérésével. Erre a célra egy mérföld hosszú kísérleti csövet használ. A csavarocska írta: G. KOZMINYHY Csavarocska — kicsike, finom bevágással, fénylő fejecskével, tízéveket ült a villamoskocsi ajtósarkában, átélve az első forradalom (1905) viharos éveit, a reakció idejét, az imperialista háború éveit, a februári és októberi forradalmakat, a polgárháborút, a hadi kommunizmus korát és életben maradt napjainkig — hirtelen, talán azért, a kocsi sokat rázódott és recsegett, vagy talán más okból — ez a csavarocska kiugrott a hüvelyéből, ívben repülve leesett a padlóra, az emberlábak alá. Egy asszony az ajtóval szemben ülve, finom báránybőr bundában, hosszú körmökkel, akárcsak a kínai mandarinoknak, észrevette őt, de elfordult tőle az ablak felé. A kocsin ki és bejártak az emberek, húzogatva a kellemetlenül ingó ajtósarkot és dörmögtek a rendetlenség ellen, majd nézték a lábak alatt heverő csavarocskát... és a csavarocska csak tovább feküdt, érezvén magán az emberlábak súlyát és sárral bekenve, szomorúan nézte az embereket És még nagyon sokáig feküdt volna igy a csavarocska, ha az asszony suhogó szoknyákkal le nem szált volna és szépen lakkozott topánkájával finoman rá nem hágott volna a csavarocskára, amelyik igy a másik oldalára dűlt és láthatóbbá lett és ha nem ült volna le a nő melegre ült helyére egy kormos ember, kék munkásblúzban, nyitott vngnyakkal. A helyet foglaló meglátván a csavarocskát, azonnal lehajolt, felvette a sárból és letörölte azt blúza szélével. — Hehe, testvérke! Hogy besároztak tégedet! — mondogatta a kormos férfi, ráköpve a csavarocskára, kicsiszolva annak fejét az olajkenőcsös nadrágján. Mikor a csavarocska újból fénylett, a kormos férfi felállt, feljebb tolta az ajtósarkot, beigazította a csavarocskát régi helyében és kezdte becsavarni azt, feketealjú körmével. A köröm kicsi volt, elgörbült, de a kormos sziszegve tovább igyekezett, kipróbálva ujjainak összes körmeit — Lám az ifiasszonyka milyen helyesen felhasználhatná most körmeit csavarhozó helyett! ■— gondolta a kormos férfi, miközben körmét igyekezett beigazítani a csavarocska rovátkájába. Az ajtónál áll egy ifjú, diákember és nézi a csavarocskát és nehezen szuszogó kormos férfit. Ledobja a könyveket a padra és igy fordult a kormos férfihez: — Enged csak had próbáljam! — Na próbáld meg a te körmeid újabbak mint az enyémek! És lám ketten — egy korosabb ember, őszülő hajjal a fején, esetlen újakkal, a másik — ifjú, erőkifejezéssel és energia leírással, mindketten nekifekszenek az ajtósaroknak, egész figyelmüket a kis csavarocskára egyetlen céllal — becsavarni a csavarocskát és... lám már megint ragyog a csavarocska régi helyén Recseg a kocsi, ide-oda düledeznek az utasok, állandóan hútva tolva a becsavart sarokvasat... A csavarocska a helyén van, a csavarocska üzemben van... De senki sem tud a csavarocska tragédiájáról, az ő pusztulásnak indulásáról és menekvéséről. A csavarocska! Még ülni fog a helyén tízéveket, még szolgálni fog a társadalomnak sok-sok éven keresztül ül a kormos férfi és beszélget a szomszéddal. — Lám a csavarocska csak egy kis tárgyacska, de mégis kára lenne az államnak belőle. Ha elveszne, újat kellene csinálni helyette, megrendelőlapot kellene kiállítani, azután jönne egy munkás kijavítani és ez mind időbe és pénzbe kerülne. De itt csak fel kell venni és beigazitani... — Igazad van elvtárs! Ez a mi ügyünk — amit látunk, hogy rossz azt azonnal ki kell javítanunk! — feleli az ifjú megszorítva a kormos férfi kezét. — Most sietnem kell a tanulásra, a viszontlátásra. Az ifjú leugrott a kocsiról és teljes erejével szaladni kezdett a téren keresztül, el a templom mellett, a hatalmas épület irányában, amelyik minden oldalról kivilágított ablaküvegjeivel ragyogott és a bejárata felett az állt: Központi Iskola. Fordította: Kom. Esp. Kor. 246. ------------------ Felhívás a Cleveland West Sidei 15-ik osztály tagjaihoz Értesítem a tagtársakat, hogy hivatalos orvosunk Dr. Klein József Európába való utazás folytán az orvosi kezeléseket Dr. Kovács Andrea végzi helyette, kinek rendelő irodája 4746 Lorain Avenue alatt van. Telephone: Evergreen 0808. Henyey Béla, oszt. titkár