Uj Előre, 1930. július (26. évfolyam, 6454-6484. szám)

1930-07-01 / 6454. szám

*. (Me) Egy ország kiárusításon­ ­. Latin-Amerikának egyik gyön­gye : Bolívia. Fele az országnak a Cordillerák vadszép szépségű hegyvidéke, égignyúló ormok­kal, fele tropikus síkság, ame­lyen az Amazon mellékfolyói gurulnak a távoli Brazília felé. Nagy terület, melybe a termé­szet alkotó erői még mindig be­­jegyulnak. Földtani képe ko­rántsem kész és megállapodott. A Cordillerákat tűzhányók, a­­ velük kapcsolatos földrengések egyre építik, alakítják, a lejtő­in lefelé zúduló tajtékzó, ör­vénylő folyók pedig málasztják, zúzzák a kőzetet és a hordalék­kal egyre töltik föl a világ leg­­óriásibb folyamsíkját az Ama­zonét és mellékfolyóit. Mesés kincsek a Cordillerákban. Érté­kes fémeket tartalmazó ércek gazdagon vannak beágyazva a hegyekbe, a völgyei a Cordille­­ráknak nagy termékenységűek. A sík vidék nagyrészben még áthatolhatatlan dzsungel, a nö­vényi­ zöld dús, rettenetes töme­ge, ahol ültetvények vannak rajta, a bő aratások egymás­utánját adja. Nem véletlen, hogy az ame­rikai kontinensen keletkezett ős­kultúrák legfejlettebbje az inkáké éppen e helyen, a mai Bolívia és Peru helyén terült el. A föld nagy termőképessé­gével, az ásványos kincsek gaz­dagságával volt ez kapcsolatos. Ugyanez vonzotta ide a spanyol írta BEBRITS LAJOS rablókat Pizarro alatt, akik rombadöntötték az inkák kul­túráját, a korai kapitalizmus gyalázatos vérengzései között is vezérhelyet elfoglaló rémsé­gek sorozatának elkövetésével. A madridi udvar heréinek jó egy évszázadra biztosított gond talán életet, amit Bolíviából és Peruból elvittek a rabló hor­dák. A kereszt jegye alatt — ne felejtsük el. A tömeggyilkolást és arcátlan rablást a csuhások — istennek tetsző műnek nyil­vánították. Miért ne, mikor a papzsákot is színültig megtöm­hették a zsákmányolt arany­nyal. Mikor Latin-Amerika elsza­kadt Madridtól, a múlt század elején, Bolíviának ismét nagy szerep jutott a küzdelemben. Aránylagosan nagy gazdasági fejlettségével járt ez együtt. Akkor kapta mai nevét: Boli­var Simon után, aki a függet­lenségi harcok egyik vezetője volt. A körötte kialakuló álla­mokkal szemben azonban szinte állandóan hadiállapotban volt ezután, mindegyik szakítani akart belőle. Chilének sikerült is elvenni tengerpartjait, mely­nek hegyeiben a híres salétrom­telepek voltak. Az imperializmus korszaká­ban Bolívia kincsei fölött meg­indult a nagy ragadozók vias­­kodása. Anglia először volt ott, de rögvest ott termett U. S. is. Ha más latin-amerikai ország­ban a két hatalom harca csak most indul meg, most reng a­­ föld miatta — Bolíviában elin­­­­téződött. U. S. győzött, Wall­­ Street prédája­­lett az ország. Ez persze korántsem jelentette­­ azt, hogy az angolok nem tet­­­­tek volna újból és újból kísérle­tet az elvesztett pozíciók visz­­szanyerésére. Még 1922-ben győzött U. S. 1922 május 31-én Bolivia kor­mánya amerikai cégeknek az Equitable Trust Companyval és Dillon­ Reed-ekkel az élén, szer­ződést írt alá, mely 26 millió dollár kölcsönt biztosított az országnak, de ugyanakkor tel­jes kontrolt kapott Bolivia fö­lött a Wall Street. A szó szoros értelmében megindult a kiáru­sítása az ország javainak. A lepénzelt kormányemberek po­tom áron dobták oda a koncesz­­sziók halmazait a U. S. banká­roknak, elősegítették, hogy az amerikai tőke minden iparvál­lalatba befurakodjon, ott úrrá legyen, de magát az állami be­vételeket is elzálogosította Wall Streetnek, hogy abból, az azóta megismétlődött kölcsö­nöknek legalább kamatjait tud­ja fizetni. Hegy, völgy, síkság, bánya, gyártelep, ültetvény, vasutak, adók, vámok, minden, az egész ország kiárusításra került. El­nök és miniszterek voltak a ki­kiáltók, amerikai bankárok a vevők. Már most a tőkés sajtó is kénytelen elismerni Szovjet-Kína megerősödését ! -------------------­ Hallett Abend, a New York Times kínai tudósítója a Times múlt számában megjelent cikkében kénytelen elismerni, hogy a feudális urak és a burzsoázia teljesen képtelen Kína egyesítésének és stabilitásának történelmi feladatára és egy megoldást csakis “a teljes baloldali rezsim” fog hozni. A kö­vetkezőket mondja: “Számtalan kínai és külföldi — akik ebben a szerencsét­len országban laknak — meg van győződve, hogy Kínának messzi balra, kell eltolódni, mielőtt kormányát stabilizálhatja a béke és egység útján. Jelenleg sem a mérsékeltek, sem a reakciós konzervatívok nem mutatnak semmilyen képességet Kína belföldi problémáinak megoldására. Kína ma gyorsvonatsebességgel rohan egy baloldali re­zsim, a munkások, parasztok és katonák szovjetkormánya felé, mely egyedül képes egységet, stabilitást és prosperitást hozni az ország és felszabadulást a dolgozó tömegek szánjára. Le­írva a forradalmi tömegmozgalom óriási sikereit, melyek a re­zsimhez vezetnek, ugyanaz a tudósító a következőket mondja: “Várost város után foglalnak el a “vörös” haderők és a helyi hatóságok minden esetben csak azt jelenthetik a nankingi kor­mánynak, hogy a kommunisták oly nagy erővel rendelkeznek, mely lehetetlenné tesz minden ellentállást.” Azután leszögezi: “A kommunista kontrol alatt levő te­rink a főterméke Bolíviának. Az indiai maláj­­ félsziget mel­lett ez országban található a legtöbb zink. A Patino cégé vol­tak a bányák. Ma már a Gug­genheim érdekeltsége a vezető szerep a zinktermelésben. Pa­tino kénytelen volt áruba bo­­csájtani a művek jórészét, to­vábbi bányák megnyitásához Guggenheimék kaptak koncesz­sziókat. Úgyszólván ingyen, 45 millió dollárt tesz­­ki a zink­­kivitel évenként. U. S.-be megy mind. A kanázó ipar elsőrendű szükségletté tette U. S.-ben a zinket. A modern kapitalizmus gyári és irodai robotossá tette­rület magában foglalja Fukien, Kiangsi, Kwantung, Kwangsi és Hunan tartományoknak nagy részét, valamint Hupeh, Hu­nan, Kiangsu és Chekiang tartományok egy részét. A kom­munisták földrajzilag való szétszórtsága, valamint 145.000 főt számláló vörös hadseregük súlyosan veszélyezteti a nankingi kormány helyzetét Nankingban magában, a Jangtze-völgy alsó részén és a déli elszigetelt vidéken, a gazdag és fontos Canton várossal együtt.” A kínai ellenforradalmi kormány bukása oly kézenfekvő a forradalmi mozgalom oly hatalmas erővel terjed és a kínai kommunisták által elért eredmények oly nagyok, hogy úgy a forradalom ellenségei, mint barátai kénytelenek elismerni a té­nyeket. A tőkés sajtó nagyon ügyesen a “kínai vörös veszedelmet’ úgy tálalja fel, hogy abból az uralkodó osztály azonnal kiérzi a figyelmeztetést. Ezért kötelessége a forradalmi sajtónak a kínai forradalom sikerének és győzelmének hirdetése és az amerikai dolgozó tömegek felsorakoztatása a forradalom tá­mogatására. Csakis a renegát sajtó, a Militant és a Revolutionary Age tagadják a kínai tényeket. Ezt a buszok speciális utasítására teszik. Tagadják és elhallgatják a kínai eseményeket nem buta­ságból, hanem azért, hogy összezavarják a munkásokat és far­mereket, hazugságokkal és mesékkel megakadályozva őket a kínai forradalom támogatásában. A renegát sajtó ilyenkép­pen kiegészítő szolgálatot teljesít a tőkés sajtó számára és minden joggal a tőkés államhatalom függelékének tekinthető, a nőt is. A háztartás mellékfog­lalkozássá vált. Ételek elkészí­tését, konzerválását hosszú he­teket,a hónapokat igénylő mun­kát az asszonyok nem végezhet­ték. Kannázott ételeket raktak az asztalra. A zinkedények mil­­liárdszámra kellettek. Gyártá­sukban nagy profit rejlett. Ez­ért feküdt rá Wall Street teljes erejével a zinkbányák megszer­zésére. Az övé azok. A zink­­művek ma a Patino Mines and Enterprises Consolidated nevet viselik. A Patino név azonban már csak látszat — lényeg nél­kül. Réz, arany, ezüst bányászása az inkák óta folyik. A spanyo­lok ezekben találták kiapadha­tatlan forrását a gazdagság­nak. Wall Street-é ma minden aranybánya. Wall Street-é a koncessziók még meg nem mű­velt ércterületekre is. A kiáru­sításnál csak a new yorki ban­károk voltak jelen. A legalacso­nyabb árért kaptak mindent. Oly alacsony áron, hogy ki sem merik tenni a jelentéseikbe. 14 millió dollárt tesz ki éven­te a réz, az arany és ezüst kivi­tele. U. S. az általa kontrollált terület a piaca ennek. Olaj óriási mennyiségben van jelen Bolíviában. 1920-ban a bolíviai kormány a mexikóihoz hasonló olajtörvényt hozatott, mely korlátozni akarta a kül­földi tőke terjeszkedését az olaj­iparban. Amiként a mexikói törvényt foszlányokra tépte Wall Street, ugyanez történt a bolíviaival is. Győzelmesen be­vonult ide a Standard Oil. Egy millió hektárnyi területre szólt az első koncesszió. Másfél mil­lióra a második, öt millió hek­tárra a következő. Utóbbira öt­millió dolláros alaptőkével léte­sítettek kihasználó társaságot, ami fényes bizonyítéka annak, hogy úgyszólván ingyen kapta az óriási területet a Standard Oil. Kiárusítás...! A la­pazi kormánypalotában értettek eh­hez az urak...! Kakaó, kávé, gyapot hihetet­len bőségben terem. Az ültet­vények amerikai kézben. A ki­nint adó növény kincseket ér. A kinin nélkülözhetetlen tró­pusi vidéken a láz ellen, de ke­resett orvosság mindenütt. Amerikai vállalatok kezében a kinin előállítása. Délameriká­­ban két helyen terem gumi. Brazília dzsungelj­eiben Fordék, az amerikai gumitröszt, óriási gumifa-ültetvényeket létesíte­nek. Ugyanezt teszik Bolíviá­ban. Évenként több és több gu­mit szállítanak Bolíviából U. S.­­be. Libéria mellett Bolívia a legnagyobb reménysége az ame­rikai kapitalizmusnak az angol gumi-monopólium leküzdésére. A kincsek halmaza megy ki szakadatlan áradatban az or­szágból. A kivitel mellett el­enyészik a bevitel. A kivitel kéts­zer olyan nagy, a kereske­delmi mérleg nagyon kedvező az ország részére. Nagy gaz­dagságnak, jólétnek kellene len­ni ennek nyomán az országban. ■ Kellene! Ténylegesen egyre fo­kozódik a nyomor, a szegény­ség. Ténylegesen egyre jobban romlanak az ország pénzügyei. A boliviano, az ország pénz-­­ egysége, árfolyam-értékben, múlt század vége óta 60 száza­lkkal sülyedt. Ez onnan van, hogy az imperializmus az or­szágból kisajtolt és kivitt áruk után nem fizet semmit Bolíviá­nak. A la­pazi kormánypalotá­ban kiárusított bányák, művek és ültetvények megszűntek hasznot hozóvá lenni az ország­nak, csak a külföldi tőke nyer abból profitot. A dolgozóknak adott éhségbérek nem jelente­nek semmit. Az iparosítás azzal járt, hogy a paraszt indiántól elvette a földet, megszüntette előbbi létfeltételeit, a bányák­ba és ültetvényekbe kényszerí­­tette rabszolgának. Éhség és nyomor a része. A Bolíviának nyújtott kölcsönök sohasem a tömegek életszínvonalát emel­ték. Elsikkadtak azok a Wall Street zsoldos politikusainak zsebében, de Wall Street azt követelte, hogy azokat a profit lehetőségek biztosítására és ki­­terjesztésére fordítsák, így a gazdasági szempontból meddő katonai gépezet modernizálá­sát, fegyverek rendelését kí­vánta a dolgozókkal szemben, rivális politikai frakciók letar­­tására, mik Angliát támogat­ták, más országok, elsősorban Paraguay ellen, mely az ango­lok szolgálatában áll. De ugyan­akkor kíméletlenül kamatot és törlesztést követelt Wall Street a kölcsönök után. A hírhedt Kemmerer bizottságot ép azért küldték Bolíviába is, hogy fi­­nanciális tervet készítsen, mely az adósságok és kamatjainak visszafizetését lehetővé teszi. Amolyan Dawes-terveket ké­szítettek Kemmererék a latin­amerikai államoknak. Fojtoga­tó hurkot kötöttek az ország­­nyakába, örökös szolgaságot jelentenek e kölcsönök így. Le­fizetésük nem lehetséges soha, mert új és új kölcsönök felvé­telét teszik szükségessé, annál is inkább, mivel az államház­tartás mindig deficittel műkö­dik. Amiként földesurak min­denütt a világon a parasztnak nyitott kölcsönnel, amit az képtelen visszafizetni, mivel gazdasági helyzete mindig csak rosszabbodik és csak ingyen ro­botjával fizet kamatot, a köl­csönző parasztot, a fiát, az uno­káját véget nem érő igába fog­ják, épúgy tesz Wall Street is, csakhogy e módszert egész or­szágok népével szemben alkal­mazza, Bolíviával szemben kü­lönös eredménnyel. Az ország kis polgárságát is elszegényí­tette, válságos helyzetbe hozta mindez, lehetetlenné tette a belföldi kapitalisták lélegzet­­vételét, azok fejlődését. Koldus országgá, Wall Street rabszolga kolóniájává lett Bolí­via. De rabszolgák lázadni szok­tak. Időtlen idők óta. Ma is. Bolíviában is nem egy lázadás tört ki már. Ma ismét felkelők harcairól kapunk híreket. Erről a folytatásban. A. TARASZOV: CSOKOLÁDÉ­ val egyetértünk. Mi igyekezni fogunk előterem­teni azt, amire szükség van... Mi csak azt akarjuk kérni alázatosan, hogy adjanak önök nekünk egy kis halasztást, amennyiben nem si­kerülne nekünk holnap délig összeszedni any­­nyit, amennyire szükség volna. Vagy pedig néznék el nekünk, hogyha nem tudnák az egé­szet holnap délig átadni, mondjuk, egy csekély rész hiányozna belőle, vagy mi. Iván Petrovics nem rendelkezik ennyi vagyonnal, kérem. A va­gyon, az értéktárgyak és értékpapírok nagy ré­sze odaveszett a bankokban, ahol konfiskált­ak. Arra vannak utalva, hogy a várost a nyakukba véve, az ismerősöknél szedjék össze ezt a renge­teg vagyont. Szinte garasonként kénytelenek összekaparni, amit ismerőseik adni tudnak, ab­ból, ami megmaradt nekik és természetesen a mennyit adni akarnak. És Wunsch megint mély tisztelettel nézett Csotkinra, miközben az utolsó szavak taktusát nyírott kerek feje bólogatásával kisérte: — Remélem, hogy önök nem lesznek olyan akadékosak... Aztán meg azt kell megbeszél­nünk, hogy hol és mikor adjuk át önnek ezt az összeget? Tudniillik ez a procedura nem egé­szen veszedelem nélküli sem mi reánk, sem önre nézve.... — Kérem szépen — felel hirtelen Walz — a dolgot meg fogjuk csinálni, önök készítsék elő az aranyat holnap délre. Ugyanakkor én idejö­vök és magammal hozom az aláírott szabadláb­­rahelyezési parancs másolatát, garanciaként az­ A. TARASZOV: CSOKOLÁDÉ­ ra, hogy a részünkről magunkra vállalt kötele­zettségnek mi is eleget fogunk tenni. Ezután Pjo­­tor Ivánovics el fogja hagyni a börtönt és esté­re, de legkésőbb a hajnali órákban kiszabadul, illetve itthon lesz övéi körében — Rendben van — hagyja helyben Wunsch. — Rendben van — dadogja Iván Petrovics. — Rendben van — susogja hangtalanul An­na Zacharovna remegő ajka. — Tehát a viszontlátásra holnap tizenkettőre — és Walz ünnepélyesen fölállott. — Azonban még egyet: figyelmeztetem önöket, hogy sem most, sem azután, mikor Pjotor Ivánovics ki­szabadul, erről az ügyről senkinek sem szabad beszélni___Egyetlen betűt sem... — Ugyan kérem! Ugyan kérem...! Ez ma­gától értetődik — mentegetődzik Wunsch, új­ból elegáns komplimentet csinálva a búcsúzko­­dó Walz felé. Walz mindenkinek kezet nyújtott és lágyan lépegetett selyemszoknyája halk susogása köz­ben kifelé a folyosóra. Sietve ment át a poros, unalmas szobákban, ahol fáklyaként világított tűzfényű csokoládé­haja. Léptei alatt" ropogtak a száraz parkett deszkái. Jelena után édeskésen lépdelt a száraz Wunsch és apatikusan a Csotkin-házaspár. Sietve ment át a nagy szobán, az ebédlőn, a­hol a kanári ropogtatta még mindig a kender­magot és ahol unalmas, siri egyformaságban pislogott a szentképek előtt a zöldes örökmécs. Átment az edé­vel telt konyhán is és és — — 90 — ÚJ ELÜKE Megmérik a fény sebességét Dr. A. A. Michelson, californiai laboratóriumában kí­sérletezik a fény sebességének megmérésével. Erre a cél­ra egy mérföld hosszú kísérleti csövet használ. A csavarocska írta: G. KOZMINYHY Csavarocska — kicsike, finom bevágással, fénylő fejecs­kével, tízéveket ült a villamoskocsi ajtósarkában, átélve az első forradalom (1905) viharos éveit, a reakció idejét, az imperia­lista háború éveit, a februári és októberi forradalmakat, a pol­­­­gárháborút, a hadi kommunizmus korát és életben maradt nap­jainkig — hirtelen, talán azért, a kocsi sokat rázódott és recse­gett, vagy talán más okból — ez a csavarocska kiugrott a hü­velyéből, ívben repülve leesett a padlóra, az emberlábak alá. Egy asszony az ajtóval szemben ülve, finom báránybőr bundá­ban, hosszú körmökkel, akárcsak a kínai mandarinoknak, észre­vette őt, de elfordult tőle az ablak felé. A kocsin ki és bejártak az emberek, húzogatva a kellemetlenül ingó ajtósarkot és dör­­mögtek a rendetlenség ellen, majd nézték a lábak alatt heverő csavarocskát... és a csavarocska csak tovább feküdt, érezvén magán az emberlábak súlyát és sárral bekenve, szomorúan néz­te az embereket És még nagyon sokáig feküdt volna igy a csa­varocska, ha az asszony suhogó szoknyákkal le nem szált volna és szépen lakkozott topánkájával finoman rá nem hágott volna a csavarocskára, amelyik igy a másik oldalára dűlt és látha­tóbbá lett és ha nem ült volna le a nő melegre­ ült helyére egy kormos ember, kék munkásblúzban, nyitott vngnyakkal. A he­lyet foglaló meglátván a csavarocskát, azonnal lehajolt, fel­vette a sárból és letörölte azt blúza szélével. — Hehe, testvérke! Hogy besároztak tégedet! — mondo­gatta a kormos férfi, ráköpve a csavarocskára, kicsiszolva an­nak fejét az olajkenőcsös nadrágján. Mikor a csavarocska újból fénylett, a kormos férfi felállt, feljebb tolta az ajtósarkot, beigazította a csavarocskát régi he­lyében és kezdte becsavarni azt, feketealjú körmével. A köröm kicsi volt, elgörbült, de a kormos sziszegve tovább igyekezett, kipróbálva ujjainak összes körmeit — Lám az ifiasszonyka milyen helyesen felhasználhatná most körmeit csavarhozó helyett! ■— gondolta a kormos férfi, miközben körmét igyekezett beigazítani a csavarocska rovát­kájába. Az ajtónál áll egy ifjú, diákember és nézi a csavarocskát és nehezen szuszogó kormos férfit. Ledobja a könyveket a padra és igy fordult a kormos férfihez: — Enged csak had próbáljam! — Na próbáld meg a te körmeid újabbak mint az enyémek! És lám ketten — egy korosabb ember, őszülő hajjal a fején, esetlen újakkal, a másik — ifjú, erőkifejezéssel és energia leí­rással, mindketten nekifekszenek az ajtósaroknak, egész figyel­müket a kis csavarocskára egyetlen céllal — becsavarni a csa­varocskát és... lám már megint ragyog a csavarocska régi he­lyén Recseg a kocsi, ide-oda düledeznek az utasok, állandóan hútva­ tolva a becsavart sarokvasat... A csavarocska a helyén van, a csavarocska üzemben van... De senki sem tud a csava­rocska tragédiájáról, az ő pusztulásnak indulásáról és menek­véséről. A csavarocska! Még ülni fog a helyén tízéveket, még szolgálni fog a társadalomnak sok-sok éven keresztül ül a kormos férfi és beszélget a szomszéddal. — Lám a csavarocska csak egy kis tárgyacska, de mégis kára lenne az államnak belőle. Ha elveszne, újat kellene csi­nálni helyette, megrendelő­lapot kellene kiállítani, azután jönne egy munkás kijavítani és ez mind időbe és pénzbe kerülne. De itt csak fel kell venni és beigazitani... — Igazad van elvtárs! Ez a mi ügyünk — amit látunk, hogy rossz azt azonnal ki kell javítanunk! — feleli az ifjú meg­szorítva a kormos férfi kezét. — Most sietnem kell a tanulásra, a viszontlátásra. Az ifjú leugrott a kocsiról és teljes erejével szaladni kezdett a téren keresztül, el a templom mellett, a ha­talmas épület irányában, amelyik minden oldalról kivilágított ablaküvegjeivel ragyogott és a bejárata felett az állt: Köz­ponti Iskola. Fordította: Kom. Esp. Kor. 246. ------------------­ Felhívás a Cleveland West Sidei 15-ik osztály tagjaihoz Értesítem a tagtársakat, hogy hivatalos orvosunk Dr. Klein József Európába való utazás folytán az orvosi ke­zeléseket Dr. Kovács Andrea végzi helyette, kinek rendelő irodája 4746 Lorain Avenue alatt van. Telephone: Ever­green 0808. Henyey Béla, oszt. titkár

Next