Uj Előre, 1930. október (26. évfolyam, 6536-6566. szám)

1930-10-01 / 6536. szám

1/oMa! ohecnhaialwaj(^a munkásoknak: UJ ELŐRE ■islered aa second class matter August. 2 1921. at the Post Office New York, N. Y„ under the Act of March 3rd 1879. City Edition published every day in the year by the UJ Elfire Publishing Co 35 East 19th Street New York, N. Y. National Edition Published Daily Except Sunday. TELEPHONE: ALGONQUIN 1957. TELEPHONE: ALGONQUIN 1957. Subscription rates, One year $6.00; six months $3.00; three months 31.75 one month $—.75 — New York City; One year $8.00. — Foreign contrie* One year $12.00; six months $6.00; three months $3.60 SINGLE COPIES DAILY 3 CENTS, SUNDAY 5 CENTS. Kiadja az év minden napján az Új Előre Publishing Co., Inc., 35 East 12 St. New York N. Y. Előfizetési árak: Egy évre $6.00: New Yorkban $1.00: hat hónapra $300- három hónapra $1.76: egy hónapra $1.75. — Külföldre: Egy évre $12.00: hat hónapra $6.00, három hónapra $3.50. EGYES SZÁMÁRA: HÉTKÖZNAP 3 CENT, VASÁRNAP: 6 CENT. Minden check, money order, stb., az alábbi névre állítandó ki: "UJ ELŐRE” 35 EAST 12th STREET, NEW YORK, N. Y. tfigrr HAZUG ÍGÉRETEK Frank Murphy, Detroit város polgármestere, egy két héttel megválasztása után kegyetlenül erőlködik, hogy választási ígéreteit megszegje. Érdekes látvány ez úgy Detroit, mint más városok munkásainak. Ezek az ígéretek hasonlóak azokhoz, amelyeket most Roosevelt, La Follette, Norman Thomas és a többi nagyszájú politikus hangoztat. Murphy úr a választások alkalmával nagyban ígérgette, hogy ha megválasztják, hát lesz ingyenes szállás, közkonyha, ideiglenes segély, amíg a munkanélküli biztosítást keresztülviszik. Ráadásul még a rendőrterror eltörlését és a néger munkások fehér munkásokkal való egyenjogúsítását ígérte. A becsületes adminisztráció is hangzatos jelszavai közé tartozott. Ezt és még több “jót” ígért Murphy úr a választások előtt. És mi van az ígéretekkel a választások után?! Mielőtt hivatalát elfoglalta volna, egy bizottságot nevezett ki, hogy a munkanélküliséggel foglalkozzék. Ez a bizottság, a munkásság legelkeseredettebb ellenségeiből állott. Köztiljyigft Culver, a Munkáltatók Szövetségének ügyvezetője DeHouan Lovett, a michigani Gyáriparosok Szövetségének ügyvezetője; Sorenson, a Ford Motor Co. részéről és hozzájuk hasonló munkásfalók. Ez a szkele-toborzó intézmény most kiadta programját. Ezeket ajánlja: 1. Munkanélkülieket számláló hivatalt. 2. Adományokat és ócska ruhákat a munkanélkülieknek. 3. Munkanélküli közvetítőket a buszok kebelében. 4. Munkások Detroitba özönlésének meggátlását. 5. A munkanélküli biztosításfelülvizsgálását. De a legfontosabb a program keresztülvitele. Először is kijelentették, hogy minden munkásnak a rendőrségnél kell regisztrálnia. Másodszor, csak olyan munkások számíthatnak segélyre, akik több mint egy éve laknak Detroitban. A Ford Motor Co. egy lépéssel tovább megy ennél és az adófizetőket, házzal rendelkezőket, Ford-kocsi tulajdonosokat is regisztrálja azzal a szándékkal, hogy azok, akik nem tartoznak e kategóriába, pusztulhatnak a Ford-üzemekből. Ezekből a dolgokból világos, hogy mi a szándéka Murphy úrnak. Az azonnali munkanélküli segély terve elesik. A munkanélküli segélyt “felül fogják vizsgálni” az ördög tudja mikor. Ehelyett a rendőrterror lép életbe. Mihelyt megejtik a regisztrálást a gyárakban és a munkanélküliek számlálását, akkor majd a házakkal, Ford-kocsikkal és régi tartózkodással bírókat részleges munkába fogják, a többi munkást, a munkanélküliek nagy zömét, ebek módjára kiűzi a rendőrség a városból. Majd csavargás címén lefogják őket, vagy fölhasználják egy részét a bérek további letörésére. Azok a munkások, akik Murphyra szavaztak, rövidesen rá fognak jönni, hogy Murphy nem egyéb, mintegy féker. Ezrek fognak november 4-én a Kommunista Párt mellett fölsorakozni a november 4-iki választások alkalmával. A Kommunista Párt mellett, mely egyedül harcol az igazi munkanélküli társadalmi biztosításért. Murphy hazug ígéretei ki fogják nyitni a dolgozók szemeit mindenütt és meg fogják érteni, hogy a La Folettektől, a Rooseveltektől is csak Murphyéhoz hasonló ígéreteket kaphatnak, semmi mást! Munkások! Szavazzatok kommunistára! Leplezzétek le a kapitalista pártok hazug ígéreteit! A matamorosi vérfürdő írta R. ROIO (Mexico). A matamoros-lagunai vérfürdő, mely június 28-án játszódott le, példátlan a mexicói történelemben és az embernek vissza kell menni a Portorio Diaz elnök által Cananeaban és Rio Blancoban rendezett tömegmészárlásokhoz, hogy hozzá hasonlót találjon. Cananeában és Rio Blancoban azonban különösen elkeseredett sztrájkharcok folytak le, míg Matamorosban csak fehérgárdisták és a rendőrség hidegvérű gyilkosságairól lehet beszélni. Az a hihetetlen brutalitás, amivel asszonyokra és gyermekekre támadtak, puskatussal vertek, fegyvertelen tömegre sortűzzel lőttek anélkül, hogy bármilyen módon is provokálva lettek volna, jellemző az esetre. Tizennyolc halott, húsz sebesült és nagyszámú könnyebben sebesült takarta a harcteret. Ki kell azonban emelni, hogy bár a tüntetők teljesen fegyvertelenek voltak és álmukban sem jutott eszükbe, hogy meg fogják támadni őket, nemcsak ellenállást tanúsítottak, hanem megöltek két rendőrt és a rendőrkapitányt megsebesítették. A tüntetés akkor lett megtámadva, amikor menetbe formálódott és elindult. A rendőrség akciójából és a csapatok viselkedéséből világos volt, hogy egy előre megtervezett és pontosan végrehajtott támadásról volt szó. Matamoros egy forradalmi központ, melynek működése a nagymérvűle mezőgazdasági munkanélküliség és a lagunai szövőgyár lezárása következtében mindjobban fokozódik. A kerület mezőgazdasági válságának számos oka van! A föld megművelésének fokozódó mechanizálása egy negyedre szállította le a mezőgazdaságban alkalmazottak számát. Ehhez természetesen hozzájárul az az UJ ELŐRE szág általános gazdasági válsága és a súlyos szárazság, mely az ország gyapottermelése nagy részének elvesztését hozta magával. Mindezen okok nagy mértékben hozzájárultak a tömegek radikalizálódásához, különösen a mezőgazdasági és szőlőmunkások részéről, kik a legnagyobb nyomorban szenvednek. Az elmúlt tizenkét hónapban utcai tüntetések és gyűlések mind gyakoribb tünetekké váltak, dacára a rendőrség szigorú tiltóparancsának, Matamoros lett a forradalmi mozgolódás középpontjává. E tüntetések csúcspontjukat a június 28-iki eseményekben érték el. A fehér terror ellen tüntetést terveztek, mely a forradalmi mozgalom megvédését és a bebörtönzött politikai foglyok kiszabadítását követelte — belleértve azokat az elvtársakat, kiket május elsején tartóztattak le. Mint rendesen, a kormány megtagadta a tüntetés engedélyezését. Ennek dacára a tömegek az utcára tódultak tüntetésre a fascista üldözés, munkások letartóztatása, forradalmi szervezetek feloszlatása ellen. A máramarosi véres eseményeket június 28-án leginkább az a körülmény jellemezte, hogy a munkások a hatóságok tiltóparancsa dacára a legnagyobb lelkesedéssel vonultak az utcára, hogy kifejezzék szolidaritásukat a világ proletariátusával. Meghallgatták a Workers International Relief mexicói szekciójának felhívását, melyet a forradalmi ipari uniókhoz intézett, hogy tüntessenek Mexico minden részén június 28-án, a fehér terror ellen. Ki kell emelni , hogy a matamorosi események világosan és tagadhatatlanul mutatják tömegek radikalizálódását, mialatt napvilágra hozzák a mexicói kormányzatban végbement fascizálódási folyamatot - - attól az időtől kezdve, amikor meggyilkolták José Guadalupet, Roquez és másokat Durangoban, addigi amíg Matamorosban nyílt tömeggyilkosságra határozták el magukat. Ezen időszakbban januártól június 27-ig 749 elvtársat tartóztattak le, 26 tömegtárgyalást hajtottak keresztül, melyben 623 elvtársat ítéltek el, két elvtársat meggyilkoltak, 40-et megsebesítettek, 6 tüntetést szétvertek, 7 munkásklubot bezártak, teám talán házkutatást tartottak és idegen munkások tucatjait deportálták az országból., Mindez annak a Wall Street által kontrollált fascista kormányzatnak műve, melynek véres terrorja alatt nyög a mexicói proletariátus. A falhoz szorult a kapitalizmus I. A briganti, akit tetten érnek és űzőbe vesznek, szűkölve, gyáván menekülésbe fog. De ha a falnak szorul és a szökés útját elzárva látja, állati kétségbeesésben kiegyenesíti magát és az orgyilkosok összes trükkjeinek felhasználásával szembefordul az üldözőkkel. A kapitalizmus, melyet óriási válság ráz meg, mely a forradalmi mozgalom nagy hullámait látja maga ellen fordulni, ma egy ily rablóképét mutatja. Hátát a fának fordítva, kijátsza összes hazugságtrompfjait és mérgezett tőrcsapásait. A szovjet búza miatt megindult hajsza a legújabb bizonyíték erre. Egyik kommünikét a másik után bocsátja ki Washington. Egyik izgatottabb hangú, mint a másik. Hoover és a földmivelésügyi méregkeverője, Hyde reggeltől késő éjjelig tanácskoznak. Fishék izzadvavizsgálnak. Újságok ökölnyi betűkkel hirdetik az eredményt. Az orosz búza elöntéssel fenyegeti U. S.-t; a chicagói börzén a szovjet búza eladásai leverik az árakat és nyomorba döntik a farmereket. Minden jó hazafit a gátra! Félrevert harangok zúgásából, a nagy híráradatból mi az igaz, mi a hazug és mi az egész cécó tulajdonképpeni célja? Erről akarunk szólni. Hazugság az, hogy a szovjet búza a chicagói tőzsdén árleszorító tényező volna. Ha a szovjet a U. S.-ben vásárolt gépekért és árukért fizetésként el is adott 7 és félmillió bushel búzát, ez a tranzakció, a chicagói tőzsde forgalmához képest egy csepp a tengerben. Ott, ahol írta: BEBRITS LAJOS. száz és száz millió bushelje a búzának cserél gazdát, 7 és félmillió nem jöhet számításba, mint árleszorító. Ez a búzaeladás nem ártott az amerikai farmernek. Maguk a tőzsdének vezetői, akik egyébként a legveszedelmesebb kapitalista rablók, a Fish-bizottság és a Hroverék által kiküldött vizsgálóbizottság előtt is azt vallották, hogy a szovjet búzaeladás nem volt semmiképp sem árleszorító hatással. A farmer persze válságban van. Rettenetes válságban. A búzaraktárak teli vannak, a piac bedugult és megy lefelé a búza ára, a farmer tönkremegy megrakott csűrök mellett. De ennek a válságnak semmi köze a szovjet búzaeladásokhoz, ez a válság már 1922 óta fennáll. Világszerte fennáll a búza válsága 1922 óta. Évről-évre jobban halmozódik a búza, amit a következő évre visznek át eladatlanul. U. S.-ben 1926-ban 111, 1927-ben 138, 1928-ban 142, 1929-ben 262 millió bushel maradt meg és 1930-ban még csak emelkedni fog ez a szám. A válság oka az, hogy egyre emelkedik a búzával bevetett terület, egyre nagyobb lesz a termés. A nagy búzatermő állagokban a búzaterület 1924-ben 86,8, de 1928-ban már 94,9 millió hold föld volt. Ugyanakkor azonban sülyed a tömegek életszínvonala, a racionalizálás, a bérlevágás, az óriási munkanélküliség egyre szűkebbre szorítja a fogyasztást, a munkásmillióknak be kell érniök mind kisebb darab kenyérrel. Sok a búza és mégis az éhség járja, mert a tömegek nem tudnak annyit sem vásárolni belőle, mint 1922 előtt. Itt van a kutya eltemetve. A kapitalizmus képtelen ennek a válságnak a megoldására, a búzakrízis gyógyíthatatlan seb a kapitalizmus testén. De a kapitalista urak, mint a fuldoklók, a szalmaszál után kapkodva, csodaorvosságokat rángatnak elő. 1928 őszén a választások alkalmával Hoover és Smith fenékigkiürítette az ígéretek tar » •’íjv •- ' ' • súlyát a farmereknek. Ha csak egy századrészét beváltják, akkor is paradicsomnak tetszett a farmerek részére a világ.Hoover maszlagjainak adtak nagyobb hitelt a farmerek, őt választották be, Hoover hozzáfért a farmermentéshez."‘ígérte a vámtarifát, azzal, hogy kizárja az országból a külföld búzáját és ezzel megjavul a farmerek helyzete. A vámtarifa jött, ki is rekesztette az idegen búzát, a farmer mégis koldusabb, mint valaha. A külföldi búza konkurrenciá-ía nem jelentett ugyanis sohasem komoly veszedelmet a beföldi piacon az amerikai farmernek. Kiszorítása a külföldi mezőgazdasági termékeknek viszont azzal járt együtt, hogy az érintett országok megtorló rendszabályokat léptettek életbe; bojkott-mozgalom indult meg az amerikai áruk ellen és már vámfalat emel Canada és más ország is az amerikai áruk teljes kirekesztésére. Ez emelte a válságot a belföldön, a munkanélküliség még nagyobb lett és ennek következtében még kevesebb ennivalót vásárolhatott a munkás. Még kevesebb búza fogyott. E téren azonban csak a kezdetnél állunk. A vámtörvénnyel szoros kapcsolatban áll a külföldi piacnak az olcsó áruk tömegével való elárasztása, ami azonban csak úgy válik lehetővé, hogy a béreket még jobban leszorítják. A belföldön viszont a monopóliumok emelik az árakat, hogy bírhassák a külföldi versenyt. Az eredmény itt is az, hogy a munkás még kevesebbet vehet, ami viszonhatásában a krízis súlyosbítását idézi elő és a fogyasztást mindig alacsonyan tartja. De a tarifa a farmer részére gépek és áruk árának emelésével közvetlenül is hozzájárul ahhoz, hogy lerontsa a farmer helyzetét. ígérte a tarifát Hoover, be is hozta, de az oly fegyvernek bizonyult, mely visszaüt a használóra és nagyot koppant tőle a farmer feje. ígérte Hoover a Federal Farm Boardot is. Mint szervezetet, mely magasra emeli a búzaárakat és gondoskodik a búza piacra helyezéséről. Az 1928-as választásoknál a Farm Board maszlagával voltak leghangosabbak Hooverék. És mi lett belőle? 500 millió dollárt szavazott meg a törvényhozás költségnek. Hyde a földmivelésügyi államtitkár és Legge, a Board elnöke, tisztviselő gárdája, értette a módját, miként lehet zsíros fizetéseket zsebretenni belőle, de a búza ára csak esett (egy ízben a bushelenkénti 64 centes rekordmélységet is elérte), a piac még jobba szűkült. A Farm Board csúfosan megbukott. 1930 november 4-én ismét az urnák elé mennek a választók. A farmerek is. Képviselőket és szenátorokat választanak. De a farmerek körében nagyarányú mozgalom van a Hoover-féle adminisztráció ellen. A farmerek már tisztába jönnek azzal, hogy a demokraták ígéretei is épp annyit értek volna, mint Hooveré. Ezt a lázadást kell ellensúlyozni. Egy nagy maszlaghullámot kell végigborítani a farmeragyakon. Takarni a teljes csődöt, a kapitalizmus tehetetlenségét. Megtartani a farmereket és munkásokat a kapitalista pártok járszalagján. A kapitalizmus, a falnak szorult briganti dühtajtékkal, csattogó fogakkal hátrafordul és kiköpi a méreg mesét a szovjet búza-eladásokról, kiköpi a maszlagot, hogy a szovjet az oka a farmer-nyomornak. Hooverék minden jót akarnak, de az a gaz szovjet beleront. Vakulj munkás, ne láss farriter és szavazz az adminisztrációra — ez a cécó magva és célja. De csak az egyik cél. Van még egy másik, még nagyobb. Nemcsak a választások előtti időre akarják az amerikai dolgozókat a szovjet-ellenes gyűlölettel telíteni. Ezt állandósítani akarják és mindig csak fokozni. Tilalmat akarnak Hooverék az összes szovjet árak ellen, blokádot a Szovjet Unió köré. Háborút a Szovjet Unió ellen. Nemcsak Washington akarja őt, hanem Geneva is, a Népszövetség most folyamatban levő ülése. Erről a cikk második részében. Itt még ennyit: a kapitalisták választási csaló manővereire egy lehet csak a feleletünk. A kommunista ticketre szavazunk! ---------------— Nagy János elvtárs Chicago kerületben körútra indul Nagy János elvtárs, a chicagói kerület szervezője, 1930 szeptember 22-én egész november 15-éig terjedő körútra indul, hogy valamennyi betegsegélyző osztály és az öntudatos munkások támogatása mellett betegsegélyzőnk szervezése, építése, harcos lapunk és mozgalmunk érdekében mindent megtegyen. A PROGRAM A KÖVETKEZŐ: St. Louis és környéke október 21-től október 30-ig. Zeigler, 111., október 31-től november 6-ig. Orient, 111., november 7-től november 11-ig. Harco, 111., november 12-től november 15-ig. A kerület más részeibe később meghatározandó dátumokon indul. Az árak emelkednek Washington és Tammany Hall semmit sem tesz ez ellen. A hatóság támogatja az élelmicikkekkel üzérkedő gengsztere! Két. SZAVAZZ AZ ÉLELMEZÉSI “RACKET”ELLEN! A SARLÓ ÉS KALAPÁCS A TE LISTÁD! SZAVAZZ KOMMUNISTÁRA. A kommunista ticketért agitálj! Szavazz kommunistára!