Uj Előre, 1930. december (26. évfolyam, 6597-6627. szám)
1930-12-01 / 6597. szám
2. oldal Moszkvai napok Irta: KARIKÁS FRIGYES Arra jártam, amikor a nagy csata folyt, velük együtt álltam a háborút. Sohasem láttam ehhez hasonlót! Egész éjszaka kadétiskolás járőrök és bolsevik munkások futkostak a hideg novemberi ködben. Alig mehetett egy pár lépést az ember a hosszú Nikolo-Jamszkaja utcáin, járőr állotta el útját: — Sztoj! Vasi dokumenti! (Állj, igazold magad!) Az emberek megmutatták papírjaikat s a járőr tovább bocsátott mindenkit. Moszkva városában ez éjszaka döglődött a Kerenszki-rezsim. A járőrök már nem mertek bevinni senkit sem. A talaj szélsebesen futott ki lábuk alól , és a külvárosi Rozoszkij-Rajon ténylegesen a mi kezünkben volt már ekkor. A nagy számban járkáló munkások kihívóan, szinte provokálóan viselkedtek a fegyveres úri fattyúk járőreivel szemben, mint hogyha ezzel is demonstrálni kívánnák, hogy: “az utca már a mienk és ti csak kegyelemből járkálhattok még az éjjel itt!” A Rogozsszkij Zasztaván még éjjel 2 óra tájban is apró csoportokban állottak a Guzson gyár és a Kurszkij vasúti műhely munkásai. Egy kisebb csoport előtt megállott a járőr. — Oszoljanak, kérem! — mondta félve a járőrparancsnok. A munkások nem mozdultak helyükből, mire az ifjú fehér újra megismételte szavait, de most még félénkebben. A munkások mosolyogva öszszenéztek, a járőr pedig határozatlanul tovább állt. A járőr után kullogó parancsnok félve visszanézett, mintha csak attól tartott volna, hogy utána megy valaki. A Krasznaja-kazárma felől egy gyenge zászlóaljnyi katonaság jött. De ezek már másfajta fegyveresek voltak, mint a junkerek járőrei. Bátran lépkedtek az út közepén, határozott katonamarsban. A téren és járdákon álldogáló munkások biztató, meleg tekintettel kisérték a zászlóaljat. Ezek a mieink voltak, a derék 56-os moszkvai ezred katonái. Most vonultak fel a Kreml elfoglalására. Reggel 6 órakor, amikor a Guzson-gyárban váltani kellett volna, csoda történt. Az éjjelesek nem siettek kifelé a nehéz éjjeli sicht után, hanem a hengerde felé igyekezett a gyár apraja-nagyja. Idejöttek a reggelesek is. Sőt, mintha valami láthatatlan erő húzta volna ide őket, a délutáni műszak munkásai is itt voltak, majdnem teljes számban. Félhét tájban a hatalmas hengerde záiolva volt emberekkel. A csavar- és szegosztály munkásnői azon olajost állottak ott egy csomóban. Kormos ifjúmunkások kapaszkodtak fel a hatalmas hengerekre s ott várták a történendőket. A gyári bolsevik pártsejt tagjai, Sztepanov és Tumanov elvtársakkal az élen, rendezkedtek a tömegben, oly módon, hogy szinte érezni lehetett azt, hogy a francia Guzson kapitalista hatalma itt örökre megszűnt ,hogy itt mától fogva a munkásosztály az új. Sehol egy mérnök, sehol egy technikus. A hengerbe ajtajában egy néhányművezető álldogált, ijedt ábrázattal. Szótalan bámultak be a hengerdébe. A sűrü, sokezres tömegbe. A művezetők közül csupán az öreg regiemester, Pável Jermo Zájevics és a telepgépész, Szemjonov mert a hengerdébe lépni, ahol barátságosan lekezeltek a munkásokkal, miközben sokatjelentően tették fel az egyébként banális kérdést: — Kak gyelo? (Mi újság?) — Nyicsevo! (Megjárja!) — hangzott még jelentőségteljesebben a közönséges válasz. A vidám beszélgetést az alacsony, kis feketeszakállas Tumanov elvtárs éles hangja szakította meg. A szónoklat rövid és hátborzongatóan meggyőző volt. — Elvtársak! A fehérek a A városban vannak. Tűzzel-vassal törnek reánk, hogy visszaverjenek bennünket a cári önkényuralom nehéz rabságába, hogy útját állják szabadulásunknak, hogy apáink évszázados harcát hosszú évtizedekre ismét a meghunyászkodás pocsolyájába vessék.— Elvtársak! A bolsevik párt nevében fegyverbe szólítalak benneteket. Ne legyen a mi pártunkban egy sem, aki nem vörösgárdista most, a mi osztályunk nehéz csatájában! Fel elvtársak, a harcra, a kenyérért, a békéért és a szabadságért! Percekig tartó “Hurrá!” kiáltás szakította félbe Humánov csengő szavait. — Elvtársak, sok beszédre most nincs idő. Emelje fel a kezét az, aki velünk akar jönni. És vagy négyezer kéz emelkedik neki a levegőnek, katonás egyidejűségben. És a komor, fekete munkástömeg sötéten hömpölygött az asztraháni vörös kaszárnya felé fegyverért. Immár két hónapja szakadatlanul folyt a harc a Lefortovóban ádáz küzdelemmel az Alekszejev katonai iskoláért. Itt volt a fehérek egyetlen tüzérségi állása, ahonnan szakadatlanul tüzeltek reánk, a gyárra és a Guzson-gyári kolóniára. Így verte agyon a gránát Szemjonov elvtársat, a telepgépészt, amikor a vaksötétségben levő kolóniába világosságot akart ereszteni. Nehéz csata volt ez. A támadást a Napóleon-kapu felőli mezőről kellett indítani, teljesen fedetlen helyről. Vagy hatszor indultunk rohamra, minden eredmény nélkül. Halottak, sebesültek sokasága jelezte kemény csatánk útját. A gyár és kolónia is a harcterünk tövében volt s igy a legnagyobb akadálya a harcnak talán az a rengeteg siró aszszony és gyerek volt, aki unosuntalan közöttünk csatangolt. Szégyenünkre legyen mondva, nem tudtunk rendet teremteni sorainkba és így az áldozatok száma folyton nőtt. Végre a rogozsszkij munkástanács egy lelkes, nagyszerű vezetője, a ma már halott Szamojlova elvtársnő jött segítségünkre. Soha sem láttam ilyen kemény asszonyt életemben. Két-három “Dinamo”-gyári munkással, szinte percek alatt tisztította meg a csatateret a siró akadálytól. És a támadás azonnal megindult. Folyt a harc a kínai városért, mert az általános támadás a Kreml birtokba vételéért folyt. A Kremlben a junkerek tartották magukat keményen. Az 56-osok be voltak zárva az évezredes Kreml falai közé. Sürü ágyutűz verte a fehérek állását, akik a Metropol-szállóba és a városi dumába fészkelték be magukat, éles gépfegyvertüzet okádva onnan. Micsoda kitűnő tüzéreink voltak! A Metropollal szemben levő Nagy Operát már ekkor a mieink bírták és a csodálatos ágyulövedékek, valahonnan messziről folyton csak a Metropelt és a Dunát verték, még véletlenül sem vágott egy sem a szemben levő Nagy Operába. Ezek a lövedékek a mi lövedékeink voltak, amelyeket lelkes bolsevik tisztek lőttek ide nagy gonddal, valahonnan a Tagankáról. Az Arbát-téri kadétiskola és a Keml volt még a fehérek utolsó erőssége, ezért indult meg a moszkvai harcok hetedik napján az általános támadás. Künn, nálunk, a vörösgárda gyári beosztása már régen felbomlott, össze volt itt már keveredve minden. Voltak közöttünk nemcsak Guzson-gyáriak, de a Kurszkij maszterszkája munkásai is, voltak szimonovkai dinamoisták, sőt a zamoszkvarecsjei gyárak munkásai is. A kuszkovói hadifogolytáborból pedig soha sem látott szerb és román nyelvű hadifogoly-Klaccs, klaccs, kopog Vissedov tanár úr cipője az utcája a tócsákban. Felspriccel a sár léptei nyomán, de a segédtanár úr oda se figyelve, sitt tova. A választási főfelügyelőhöz igyekszik. Mit akaraz a választás, főfelügyelő utr? Az iste n verje meg ezt a fraskos üdöt. Sár, sár, sár mindenütt. Neki már untig elege volt ebbe a kisvárosi sáros utcákból. Sár a lövészárkokban, sár az egyetemen, sár itt, sár ott, sár az egész életén keresztül. Már ép ieeje volna, hogy őrá is rásütne a nap, mint egyesekre tette, már ép ideje volna, hogy ő is kikecmeregne ebből a sárfészekből. Ha egy kis protekciója volna, akkor már régen a fővárosban taníthatna ő is, fényes kávéházba járhatna és szebb kaszinnókkel szeretkezhetne, mint itt. Az embernek egészen elmegy a kedve az élettől ennyi sok büdös munkás és paraszt között. A fővárosban, hej, ott van a vidám élet. De persze, ahhoz pénz is kell, az ő nyomorúságos fizetéséből ott se igen telne sokra. De ha előléptetnék... Mit is akarhat várjon az a választási főfelügyelő ? A főfelügyelő lakásában meleg van még az előszobában is. Anaka, a főfelügyelő felesége fogadja. A férje nem jól érzi magát, sokat evett az este és elrontotta a gyomrát." Nagy emberek jöttek mind nagyobb és nagyobb számban közénk, ismeretlen eredetű puskákkal, sőt géppuskákkal. Lassan és rendezetlen sorokban vonultunk a Kreml felé. A Bolsoj Alekszejevszkij-ulbán a kerületi szovjet előtt (most Bolsoj Komuniszticseszkajaulicának hívják és ebben az épületben jelenleg a kerület gyermekkönyvtára székel) fel volt szakítva az úttest és az utcán keresztül fedezék volt ásva. A fedezékben Bromlei munkások voltak, a járdát pedig spanyol lovakkal zárták le. Az egyik járdán a spanyol ló félre volt húzva s az átjáróponton a mi rezsi-osztályunk egyik ifjúmunkása, Petya Gromov állott. A Petya kicsi növésű, tömzsi gyerek volt, alig lehetett több, 15 évesnél. Irtó, orrig érő katonasapka a fején és szinte földig érő osztrák 88-as Mannlicher lógott madzagon a vállán. Éppen ott vonultunk át s igy megálltam egy percre Petya mellett és mosolyogva végignéztem rajta. A fiú sértődötten szólott rám: — A ti, csevó? (Mit bámulsz?) Talán még össze is veszett volna velem ott, hogyha nem közeledett volna éppen az átjáróhoz a közeli Szergej-szobor ősz, magas főpapja, aki át akart menni az átjárón. A kétméteres forma pap megállott Petya előtt és utánozhatatlan félénkséggel kérdezte : — Szabad-e átmenni itt? Petya a sapka alól fölnézett a lelkiatyára és mérhetetlen büszkeséggel és keménységgel mondotta: — Prohogyi! (Átmehetsz!) A pap félénken átsurrant a nyíláson, ijedten pislantva viszsza az apró, de veszedelmes vörösgárdistára. A Bromlei munkások a fedezékben hangosan felkacagtak, Petya pedig dühösen járta posztját tovább. Mi tovább mentünk a Kreml felé, azzal a biztonsággal, melylyel Petya állott a Rogozsszkij szovjet előtt... És ez mindössze tizenhárom esztendővel ezelőtt történt. Alig tizenhárom évvel ezelőtt és mégis, milyen hatalmasra nőtt ennyi idő alatt is a Bolsoj Alexejevszkij szovjet... de megnőtt Petya Gromov is. De sok szeretettel gondolok reá, mulatság volt náluk tegnap este, sok volt a vendég is, ilyenkor bizony a férfiak egy kicsit többet esznek a libasültből, többet isznak a pezsgőből, mint kellene. De azért tessék hozzá bemenni a szobájába, látni akarja magát. A segédtanárnak összefutott a nyál a szájában a libasült és a pezsgő hallatára és nem tudta megállni, hogy irigyen ne gondoljon a főfelügyelő szerencséjére. Egy pár évvel ezelőtt pedig ő is ép olyan kopott, rongyos segédtanár volt, mint én, most pedig már pezsgőre és libasültre is telik a disznónak... A választási főfelügyelő igen kedvesen fogadta. — Ott van, kolléga úr, töltsön magának egy kis likőrt, mindjárt nem fogja olyan reménytelen színben látni a világot. ... A segédtanár töltött, ivott és utána megjegyezte. — Könnyű magának, választási főfelügyelő úr, magát már áthelyezték a fővárosba és egy hónap múlva már indul is... — Mondja, kolléga úr, nem volna-e kedve magának is velem jönni? És ezért hivattam ma. Csak egy kis szolgálatot kell részünkre tennie. És biztosítom arról, hogy a kormány nagyon meg fogja ezt magának hálálni. — Ó, én már rengeteg szolgálatot tettem a kormánynak, és még egyszer sem hálálták meg. •— De most egészen más a helyzet. Azt akarom, hogy maga menjen ki Tuganov nagyközségbe a választást ellenőrizni. — Tuganovba?... De Hisz az egy valóságos kommunista fészek? Mit csináljak én ottan. Azt néztem, milyen csúfos vereséget fog a kormányunk ott szenvedni ? — Ne olyan hevesen, kolléga úr. Úgy látszik, a filozófia nem tanította meg praktikusan gondolkozni. Ép azért, mert a kormányt gyűlölik Tuganovban, és azért kell magának odamenni. — Pim... Hm... — Hát figyeljen ide, kedves kolléga úr. Mi Tuganovban teljesen törvényesen fogjuk intézni a dolgot. Valószínűleg lesznek ott külföldről is emberek, akik nagy zajt csapnának, ha valami erőszakosságot csinálnánk ott, mint ahogy máskor szoktuk. Még csak a jelölteket sem csukjuk be egyelőre, vagy vesszük le a listáról, hanem... hogy is hívják azt a kommunista csőcselék pártját, meghagyjuk azt a munkás és parasztpártot a négyes számú listán. Még ellenőröket is engedünk nekik állítani. Hanem úgy négy óra körül... ja igaz, majdnem elfelejtettem ezt megemlíteni. Ismeri maga az ottani iskola fekvését és tudja, hogy az egyik teremből egy fali ajtó egy kis szobába vezet, amiről csak nekünk van tudomásunk. No, most a szavazás ebben a teremben fog történni, mi pedig a szavazás előtti éjjelen egy emberünket fogjuk elbújtatni ebben a kis szobában. Építi? No most, mit tesz maga, mint választási főfelügyelő, ha a szavazóteremben verekedés történik? Természetesen azonnal félbeszakítja a szavazást, a termet egy órára lezárja és mindenkit kiparancsol onnan, természetesen maga is kimegy. Ezalatt az idő alatt a mi emberünk kimászik onnan, egész kényelmesen kiveszi a szavazatokat a négyes számú urnából és a kormánypárt urnájába dugja. Egy óra múlva maga viszszajön, megvizsgálja, hogy a pecsét érintetlen-e, mindent rendben talál és folytatja a szavazást tovább, minden rendben megy és a végén pedig mégis mi győztünk. Természetesen a minisztériumban tudni akarják majd, ki volt az az ügyes ember és én pedig ott leszek, hogy a figyelmüket magára irányítsam ... — Ugyan kolléga úr, magának semmi baja nem történhetik. Először is senki sem fogja megtudni a dolgot és másodszor pedig a hatalom a mi kezünkben van. Hát mi volt a kugai választásnál, ahol a választási főfelügyelő egész egyszerűen elrabolta az összes urnákat és a folyóba dobta. Az már sokkal nagyobb eset volt, de a csapatok mégis megvédték őt a parasztoktól. Itt is lesz elég katonaság kirendelve, magának egyáltalában semmitől sem kell tartani. Tehát koccintsunk egyet, kolléga úr... A kormánypárti urna ellenőre, a “Három Oroszlán” kövér gazdája igen rossz hangulatban volt a választás egész napján. És már miért ne lett volna, mikor tudta — az ilyesmit megtudja az ember — hogy az ő urnájában alig zörög egy-két golyó. És milyen gúnyosan röhög ez a disznó bugris csőcselék, hogy vigyorog az a rothadt Panta és Petronije, meg még az a gazember Ivanov is, aki neki még mindig tartozik két zsák kukoricával. Komisz kommunista banda, csak rájuk lehetne bizonyítani, megérdemelné egytől-egyig mind, hogy felkössék őket. Pedig megmondta ő a választási felügyelő úrnak, hogy ki kellett volna ide küldeni egy jó pár százat a hazafias fascista szövetségből, azok megtanítják ezeket a disznókat arra, hogyan is kell az istent, meg a hazát tisztelni. Ha azok most itt lennének, akkor bizony most nem vigyorogna ez a csőcselék, hanem örülne, ha félig megnyúzva kikerülne a kezükből. A bikacsök, meg a drótkorbács majd illemre tanította volna ezeket a parasztokat, így pedig Pantáék vigyorogva elállják az egész bejáratot és most ők ellenőrzik, hogy minden rendben menjen. De hát ő ezt megmondta előre, és ha a kormánypárt most ilyen súlyos vereséget fog szenvedni, az nem az ő hibája lesz, ő mossa a kezeit. Hirtelen veszekedés zaja hallatszik kívülről. Mi az, mi lehet ottan, megjöttek a diákok? A hangzavarból élesen kihangzik a harangozó Jezrovim szava. — Igenis, azt mondta, saját füleimmel hallottam, gyalázta Pilsudskyt, meg az országot. Segítség, segítség, meg akarnak ölni! Egy pillanat alatt üres a szavazóterem, katonai vezényszavakat lehet hallani, katonai sípok fütyülnek, egy lövés is esik... A segédtanár úr mint választási főfelügyelő, utolsónak hagyja el a termet. Bezárja az ajtót, lepecsételi és kijelenti, hogy egy órára felfüggeszti a választást, amint azt a törvények előírják. Egy óra múlva megint megindul a szavazás és este 8 óra Egy igen egyszerű dolog Történet a most lefolyt lengyel választásokból Írta: THEODORE BALK. UJ ELŐRE kor ér véget. Mikor a szavazatokat megszámlálták, akkor maga a kövér vendéglős is hüledező szemmel nézte, hogy a leadott 1301 szavazat közül a kormánypárt 1224 szavazatot kapott a bolseviki fészek Tuganovban. Szabad előadások New York kerületben Mint minden évben, úgy az idén is, a téli hónapokat ki kell használni fokozott önképző munkára. A hideg idő fokozott egyleti életet tesz lehetővé, a munkások, munkásnők és ifjúmunkások szívesebben és gyakrabban járnak a munkásotthonba — így hát hiba volna elmulasztani az alkalmat a tömegek nevelésére. Ez évben sokkal nagyobb fontossága van a munkás önképzésnek, az osztályharc elméleti és gyakorlati terjesztésének, mint ezelőtt volt. Az Egyesült Államokban éppen úgy, mint a tőkés világ minden részében óriási gazdasági válság, munkanélküliség, bérlevágás ébreszti osztálytudatra a dolgozókat. A “prosperitás” ópiumától elhódított munkásmilliók ma saját bőrükön érzik a tőkés rendszer elviselhetetlen terheit s keresik az utat, a megoldást. Sokkal inkább, mint az ezelőtti években, a munkásosztálynak vezetőkre van szüksége, kik az osztályharc útján járva, vezetik a tőkések támadásainak visszaverését. E feladatok megoldására New York kerület különböző magyarlakta városaiban kéthetenként képző és tanító előadásokat fogunk tartani, amelyre minden munkás eljöhet és el kell hogy jöjjön, hogy a munkásosztály legégetőbb kérdéseivel tisztába jöjjön. A tanítások két irányban terjedhetnek. Ahol csak lehet, munkásiskolát kell szervezni, mely egy meghatározott tárgykört ölel fel, mint például a Kommunizmus ABC-je, politikai gazdaságtan alapvető kérdései, történelmi materializmus,stb. A munkásiskola alapvető feltétele, hogy egy bizonyos számú munkás kötelezze magát az előadások rendszeres látogatására. Azokon a helyeken, hol ilyen munkásiskola felállítása nem lehetséges,azonban a magyar munkások szükségesnek látják önképzésüket, politikai vagy gazdasági élet különböző aktuális kérdéseiről, ott kéthetenként előadásokat fogunk tartani. December 7-én kezdjük! Munkásotthonok, betegsegélyző osztályok, kultúrszervezetek és munkásklubok gondoskodjanak haladéktalanul, hogy az alábbi előadásokon minél tömegesebben jelenjenek meg a magyar munkások. Az első előadás tárgya: “GYŐZ AZ ÖT ÉVES TERV?” A kérdés minden munkást kell hogy érdekeljen már csak azért is, mert minden tőkés lap teli van az Öt Éves Terv elleni uszítással. A következő helyeken tartunk előadást december 7-én: Perth Amboy, a Munkás Otthonban. Előadó Mayer Gusztáv. New Brunswick, a Munkás Otthonban. Előadó Fehér József. Passaic, a Munkás Otthonban. Előadó Szántó János. Bridgeport, a Munkás Otthonban. Előadó Bebrits Lajos. Newark, a Munkás Otthonban. Előadó Vörös Sándor. Trenton, a Munkás Otthonban. Előadó Stone Márton. Azelőadásokat mindenütt délután 3-kor tartjuk. Az előadás után kérdések, vita. Készüljünk! TELEFON: REGENT 4659 ALAPÍTVA 199T] NICHOLAS T. BROWN TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Gyönyörűen felszerelt modern kápolna. Felekezetre való tekintet nélkül. Nappali és éjjeli szolgálat bárhová. 1275 First Ave. Közel a 69-ik utcához New York City IMPORTÁLT KÜLÖNLEGESÉGEK AL CS. K. GROSS Nagy Áruházában 8715 Rackeve Road Cleveland, Ohio VIDÉKI RENDELÉSEKET PONTOSAN SZÁLLÍTUNK! IMPORTÁLT TOLL TARTÓ HURKAS KOLBÁSZTÖLTŐ Angin Garantált Ezen rendeléssel % fontides most yardja ... «3c7,C fac“ae^p^zat U* -| QKI _____________,__________________ nóölő kést in- 1 1/ JL e Ke gyen adunk ... Elsőrendű Tiszta Liba Toll ^JANA SÓSBORSZESZ rtta.... $ 1 .00 %£ ^ $ 1.00 FOQZTOTT TT'PA'ToTT NAGY DUPLA BLANKET, PART rUOMUil LlBAlULb WOOL, nagy Síié, rendes ára Rendes ára (T* % *3.50, most d* yf $1.50. Speciális ?S I _ r"! Special ára most ........* mmm *** ára .............................. AZ “ÚJ ELŐRE” KÖNYVOSZTÁLYA útján kapható és megrendelhető Taraszov Rodinov: MEGJELENT E. Glaeser. . . A “Sarló és Kalapács” „ . . . ” “CSOKOLÁDÉ” kiadásában: “A 902-ESEK” Regény az orosz polgárhábo- A front mögötti háború és a ru legizgalmasabb epizód- a LENIN mai német ifjúság regéjéből .............................$1.00 ! Az imperialista háborúról nye ..............................$1.00 i darabja. ..........................$—.40 .. ■ —— Szilágyi András: Hasek: , Gergely Sándor: , „ ... “ÚJ PÁSZTOR” Infanteriszt SVEJK Egy új forradalmi irópom- HIDAT É VERNEK. Kacagtatóan humoros regény pás regénye az erdélyi darabja .......................$1.00 a monarkia összeomlásaparasztküzdelmekről ..$1.00 . .........—......—ról ................................$1.00 ...........” Megjelent Illés Béla: GERGELY SÁNDOR Újdonságunk: új könyve: „ ,, “ÉG A TISZA” v „ “SZÓ” Regény a magyar proletár- EMBERASÁR Irta: Gergely Sándor forradalomból............$1.75 Ára...............................$1.00 Ára...............................$1.00