Uj Előre, 1931. március (27. évfolyam, 6686-6716. szám)
1931-03-01 / 6686. szám
2. oldal Közvetlenül NA*Y IMRE ROVATA 1919-ben, amíg Magyaroroszágon a proletárdiktatúra harcban állt a cseh, oláh és a francia csapatokkal, Jugoszláviában, az én Városomban a szocdemek egy nagy népgyűlést hívtak össze egy hatalmas udvarban. Tuaánovits volt a főszónok, aki akkor valamilyen “szociális ügyek minisztere’kféle volt. Ez a fő-főszocdem szerbül, meg magyarul szónokolt. Magyarul többek között ezt mondta: “Nálunk, Szerbiában, sohasem ültek Tisza Istvánok a nép nyakán. Nálunk demokrácia van és éppen ezért itt nem kell a bolsevizmus. Nálunk a demokrácia segítségével legkésőbb öt év alatt bevezetjük a szocializmust.” Valaki közbekiáltott: HOGYAN? Erre széles gesztussal kitárta karjait az én akkori barátom, Tueánovits elvtárs, és így válaszolt: — A magyar elvtársak számára, akik nem ismerik még a szerb szokásokat és a szerb politika demokratikusságát, azoknak elmondom, hogy készül Belgrádban a politika. • A sarki hordár olvas valami politikát a lapban, ami nem tetszik neki. Azonnal otthagyja talicskáját a sarkon és átszalad szomszédba, komájához, a pékhez, aki még régi török módon az utcára nyiló kemencében süti a kenyeret. Megtárgyalják a dolgot és áthívják a szomszédos bocskorcsinálót, meg a kovácsot és aztán már négyesben szidják az öreg Pasicsot, az anyját neki, meg a királyt, az anyját annak is, meg azt a minisztert, aki azt a törvényt kitalálta az anyjával együtt. $idják az egész skusztinát, a képviselőházat az összes képviselőkkel, az anyjukkal együtt, megisznak egy pár pohár pálinkát és felkerekednek mind a négyen, hogy ők most majd rendet csinálnak. Otthagyja a pék a nyílt utcai üzemét, bocskoros a bocskorait, kovács a műhelyét és elmennek abba a kávéházba, ahol Pasics, a vén miniszterelnök, körülvéve egy csomó politikustól, feketekávézik. Odamennek hozzá, az egyik mellbeüti és úgy magyaráz neki, szidva az anyját minden második szavában. A pék hadonászik előtte és kézzel-lábbal magyarázza neki a politikát, a Kovács megráncigálja Pasics fehér szakállát és a bocskoros a szomszédos politikusoknak magyarázva, szidja az anyjuk istenét. Pasics, meg a többiek vitatkoznak egy darabig, védik magukat, még pedig úgy, hogy visszaszidják a hordár, a pék, a bocskoros, még a kovács anyját, de végül is kénytelen az öreg miniszterelnök otthagyni a kávéját és ötösben felkerekednek és átgyalogolnak a minisztériumba, ahol előveszi Pasics azt a bizonyos törvényt és ezek előtt tépi azt szét. Aztán kezet fognak és azt mondják, hogy ‘ZBOGAM.” Pasics is, meg a “nép” is örül, hogy a “NÉP” eme megnyilatkozása révén egy bizonyára rossz törvénytől mentették meg Szerbiát. Ez az igazi demokrácia és amíg a népnek ilyen befolyása van a kormányra, addig nálunk nincs szükség a bolsevizmusra. Ezt azért mondom el elöljáróban, mert a napokban Tóth millingtoni munkástársunk, aki most jött meg Európából, keresett fel bennünket. Gyerekkoromban egyszer udvarunkból valakinek megjött egy amerikai rokona. Valahányszor ki-bement az a lakásába, a szomszédok kiálltak és bámultak kíváncsian. Én egyszer nem állhattam meg tovább, odaszaladtam hozzá és megkérdeztem tőle, hogy már hányszor skalpolták meg őt Amerikában az indiánok? Hány indiánt lőtt már le és hogy látta-e az utolsó amerikai bölényt? Ugyanilyen kíváncsisággal és érdeklődéssel hallgattam Tóth munkástársat, amint elbeszélte európai, különösen jugoszláviai kalandjait. De azt már csak a jövő számban fogjuk elmondani, mert kár volna agyonrövidíteni a dolgot. Ford mozgópados paradicsoma írja a detroiti munkáslevelező gárda NEM LEHET MEGALKUVÁS ELLENFORRADALOMMAL Detroiti munkáslevél Mióta a kapitalisták olyan najy telkűek lettek hozzánk, hogy annyi szabadsággal látnak el bennünket, hogy már jó dolgunkban nem tudunk mitevők lenni, naphosszat töltünk el a Munkás Otthonban. Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy a tagság egy réseit átkeresztelték Pistára. Érdeklődni kezdtem ezen furcsaság miatt és az egyik munkást megkérdeztem, hogyan jutott a Szép névhez. Nagy bose uían azt felelte, hogy ő csak egyszer volt ott. No és ez érdekes, az ember elmegy valahová és oda is csak egyszer és már Pistának keresztelik el. Mi lehet ennek az oka? — kérdezem tőlük. Az egyik sporttárs azonnal kész volt a felelettel. “Ezek azért Pistultak meg, mert elmentek az S. L. P.-ékhez”. Még pedig a következő képen történt a dolog. Az M. T. E. football csapat egy nagyszerűen sikerült színdarabot adott le és ezt az S. L. P.-isták megirigyelték. Körülhízelegték, körülsomfordálták farkát csóválgató kutyák módjára és különösen egy-két, még ingadozó műkedvelő munkástársunkat környékezték meg, akik politikai vakságból, teljes jóhiszeműségből, az M. T. E. beleegyezése nélkül, a szereplőket öszszeszedték és elvitték a színdarabot leadni az S. L. P.-hez. Az egyik azt mondta, hogy azért megy oda játszani, mert azután onnan szereplőket akar szerezni nekünk a következő színdarabra. Ez teljesen rossz politika Nem szabad lett volna a műkedvelőinket elvinni azokhoz a piszkos S. L. P. fékerekhez, akik most a kutyafalkával egyetemben ordítanak a Kommunista Párt ellen, a munkásmozgalom ellen, a Munkás Bts. és ö. Sz. ellen. Ilyen szemeteket csak kerülni lehet. Éppen ezért, hibát követtek el e sporttársaink, habár mi tudjuk, hogy jóhiszeműségből, de rossz politikai tudásból cselekedtek. Más alkalommal kérdezzék meg az M. T. E. tagságát a gyűlésen, hogy helyes-e itt vagy ott színdarabot lerendezni. Reméljük, hogy ezután a sporttársak nem fognak ingadozni, hanem azon az uton fognak velünk együtt haladni, melyet az osztályharc kijelölt számunkra. Félre tehát az S. L. P. ellenforradalmáraival ! 1-ső számú munkáslev. KOLDULNAK A VETERÁNOK A SZEGÉNY NEGYEDBEN (Detroiti munkáslevél) Az amerikai kapitalisták, amikor a világháborúba belehajtották a munkásokat, azt ordították, ha visszajöttek, mindent adunk Lesz munka, jó fizetés, lesz segély, lesz rokkantsegély, lesz segély a veteránoknak. A mindegyik megélhet majd gondtalanul. Elmúlt a háború, visszajöttek a katonák és a gyár előtt lehajtott fejjel kellett állniok, mert nem volt rendelés, nem volt munka, nem kellett a munkás, még ha a háborúban részt is vett. Itt Delrayban az utcákon keresztül járt vasárnap délután két féllábú veterán, mindkettő mankón és az egyik egy a töhéralakú csövön keresztül szívreható hangon, siránkozva kérte a munkásokat, akik maguk is alighogy élni tudnak, segítsék őket. Mind a kettő szép szál ifjú volt. De bizony a centek alig-alig jöttek. Azt mondja az egyik: “Nem értem, nincs már az emberekben szív, alig egy pár centet kaptam eddig”. Mondom nekik, miért nem mennek el másik negyedbe, ahol gazdagok laknak? Azt felelte: “Nem nagyon engednek minket arrafelé koldulni.” Íme, munkástársaim, az urak azokat a katonákat, akik az ő életüket mentették meg, akik a százmilliókat nekik szerezték meg, nem akarják rendes segéllyel, de még csak alamizsnával sem segíteni. Mit törődnek ők azzal, hogy a veteránoknak szenvedni kell. Munkások! Közeledik az uj háború. Véssétek az emlékezetetekbe, hogy az elmúlt háborúban a munkás semmit sem kapott és ha a következőben fegyvert adnak a kezünkbe, azt a fegyvert fordítsuk majd a saját tisztjeink ellen, a saját országunkban levő kapitalisták ellen, akik a munkást kizsákmányolják, a volt katonákat kisemmizik, — éppen így tesznek majd a jövő háború végén és te munkás, elveszítve a lábadat, karodat, mehetsz az utcára koldulni. Imperialista rablóháború helyett polgárháborút fogunk csinálni és elkergetjük az urakat mindenféle erőszakszervezeteivel együtt. 7-es számú munkáslev, ÖRÖMMEL VESSZÜK AZ ILD SZERVEZŐ GYŰLÉSÉT (Detroiti munkáslevél) Tisztelt elvtársak! Olvasom az Új Előréből, hogy Wechsler elvtársnő körútra jön Dtroitba. örülök, hogy itt lesz közöttünk pár napig és segíteni fog az International Labor Defense magyar osztályait kiépíteni. Eddig sok gyűlést hívtunk össze az East és West Side-on és mindig süket fülekre találtunk. Remélem, Wechsler elvtársnő ittléte alatt sok régi és új tagot fogunk szerezni. Szomorú az, hogy most, mikor az osztályharc oly élesen folyik és oly nagy szükség volna egy erős ILD-re, 4—5 tag jön csak egy gyűlésre. Hol van a hiba? Sokan a titkárt okolják, hogy nincsenek aktív ILD. csoportok. Nincs ezeknek igazuk, elvtársak! Én kérdem önöket, a titkár oka-e annak, hogy önök, akik éhbérért dolgoznak a gyárakban vagy munka nélkül ténferegnek az utcákon, nem jönnek el a gyűlésre. Tud-e egyetlen ember tiltakozó vagy tüntető gyűléseket szervezni, bármennyi jóakarat is legyen benne, ha távoltartják magukat mindentől. A felelet erre csak “nem”. Tehát nem a titkártól, hanem önöktől függ az ILD. csoportok működése. Ha a titkár hanyag, ám legyen, újat kell választani, akiben több a lelkesedés, több az önfeláldozás arra, hogy gyűléseket szervezzen, hogy pénzt gyűjtsön az osztályharc foglyainak és segíteni tudjunk a börtönben szenvedő elvtársakon. 6-os szárán munkáslev SZERVEZKEDNI KELL A MOSTIG IGNÁTZOKNAK (Detroiti munkáslevél) Ignátz, 45 éves munkás, akit a múlt év augusztusában dobott scrap pile-ra (szemétdombra) a Ford motor kompánia, nyolc havi munkakeresés után, anarchista akcióra határozta el magát. Az a formán, aki annak idején őt letette a munkából, úgy tűnt föl előtte, mintha az ő bajainak okozója volna. Fegyvert ragadott, ötször próbálta elsütni a pisztolyát, de mivel az is ócska volt, nem sült el és így megmaradt C. Danish formáinak. Moetig Tgnáizc pedig a dearborni rendőrségre v • OJ ELOKE ott fogva tartják őt. Eddig szól a jelentés. Ma Amerikában tíz millión vannak a Mostig Ignátzok, ha mindjárt más névre is hallgatnak. Tíz millió itt Amerikában azok száma, akik a burzsoázia számára fölöslegesekké váltak, kik az éhhalállal néznek szembe, akiket pusztulásra ítélt a kapitalizmus. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a tízmillió szervezkedik a TUUL vezetése alatt működő munkanélküli tanácsokba. A Delray-i Tanács, melynek sok magyar tagja is van, a Copland Hallban (9080 Coptart Ave.) tartja gyűléseit minden csütörtök délután. Azoknak a munkásoknak, akik még a gyárakban vannak, egységesen kell harcolniok azokkal, akik már kívül vannak, szervezkedni a forradalmi uniókba a társadalmi biztosításért, az aggkori segélyért, a munkások munkájának teljes gyümölcséért, 7 órás, ötnapos munkahétért, jobb bérekért, stb. 2-ik számú levelező MUNKÁSBÓL ÉLNEK, DE A MUNKÁSOKAT TÁMADJÁK (Detroiti munkáslevél) A napokban bent voltam a W. Jeffersonon levő egyik magyar bucser üzletében, Mr. V.nél. Bejön egy munkás és egy Uj Előrét kínál megvételre a bucserosnak. A Mr. V. nekitámad. “Nem kell az újság, vigye ki innen”. — “De kérem, Mr. mi a baja?” — kérdi tőle a lapkihordó. — “Semmi köze hozzá! Becsaptak már engemet eleget a bolsevikiek. Elegem van velünk! Nem kell az újság! gyok. Annak a szegénye vagy “bolseviki” rábeszélt, hogy vegyem meg az üzletet. Én megvettem és igy elvesztettem a pénzemet”. "No és maga biztos, hogy az bolseviki volt?” “Sure! Hisz azt mondta, hogy az urakat el kéne zavarni és a gyárat el kéne tőlük venni... Node majd elzavarják még magukat. Kaptak maguk New Yorkban a rendőrbottal, kapnak maguk Kínában a hóhérbárddal, úgy kell, adta bolsevikiknek...! Nem szeretnek dolgozni, idejárnak hozzám vásárolni hitelbe ezek az ingyenélő munkások. .. Mikor dolgoznak, nem spórolnak, most meg kéne nekik a potya. Mi ?” A fiatal elvtárs kiment az üzletből. Én is elmentem és soha többé oda nem megyek. A Mr. V. Kucseros úr még hozzá néha munkásszinben tetszeleg, közben azonban a bolsevikieket, a munkások harcos élcsapatát, támadja. Pedig hiábavaló a támadása, mert azok itt is és mindenhol bátran 'zcrn'-rr [UNK] k a focista gazaiYihoi’pickrol. És otthon is alig Elég volt Franciaországba vándorolt magyar proli dala fi "Parisba tegnap beszökött az ősz ,8 a gyáros úr vígan az utcára dobott! Mit ér a sárguló falevél-szépség, ha az embernek a gyomra korog, s éhes szemekkel bámulja a kirakatot ! Elűztek hazulról, határon átdobtak, kit fegyver agyával, kit éhség tüzével, s állunk egy uj ország falai között, Paris aszfaltján a megvertek lángoló dühével! Egyfajta ez mind. Se igy, se úgy itt nem jó. Rendőr örköd itt is. Csendőr posztói ott is. Budapesti Párisi Mi különbség volna ! Párisban is paloták hatalma zeng. Brit tengerektől le az Adriáig mehetek, jöhetek, cepelhetem bőröm burzsoá világ ez, fojtogató rend! Szökhet az ősz, folyhat a Szajna, a gyár kiált most, hol derekunk szakad hol szemünk fényessége, fejünk frissessége, arcunk pirossága elhervadt a szörnyű akkordkőr alatt! Le költ, hogy omoljon minden körülöttünk a gyár kiált most s a föld visszafele!. Világ uj gazdája tüzes szája lehet. Parisban tegnap még szökhetett az ősz de úgy lehet, holnap tavasz fakad: vörösbe gyulnak a falevelek, és szabad gyárakban a mi gyárainkban Európán végig verjük dalolva a hullámzó forró vasat, HIDAS ANTAL. várja a nép, hogy ismét bolsevki uralom legyen. Van nekem egy unokaöcsém, 17 éves suszterinas, most a napokban fog fölszabadulni. Azt írja, hogy minden vasárnap ki kell nekik rukkolni. Mert ők leventék és a tanító a tisztjük. A múltkorában vasárnap lefeküdt és reggel elaludt, mert egész héten sokat dolgozott és így nem rukkolt ki. A következő alkalommal a tiszt úr összepofozta a gyereket és öt pengő büntetést rótt az apjára, amit meg kellett fizetnie, amiért a gyerek elmaradt a kirukkolástól. Azt írja ez a fiú, hogy a segédek beszélik, hogy mikor kommunizmus volt, ők még inasok voltak és akkor bizony nem volt szabad az inast ütni. “Meglássátok, előbb-utóbb visszajönnek a bolsevikiek és akkor jó világ lesz”. Az inasok arról beszélnek, hogy akkor ők már ki lesznek képezve és a fegyverrel majd a szolgabirót, a papot, a tanitót, aki most levente-oktató, meg az urakat fogják lepuffantani. Íme, munkástestvéreim látjátok, a Mr. V. bucseros, aki munkások után él (hiszen milliomosok nem vásárolnak tőle!)’, támadja a kommunistákat; a tanító, aki a munkások által befizetett adóból lesz fizetve, támadja a munkásokat, de itt is, ott is a munkások szemei kinyílnak és a közeledő háborúban kezünkbe nyomott fegyvert majd a fascista bucserosok, fascista tanítók, újságírók, gyárosok és tisztek mellének szegezzük, nem pedig a másik ország munkásnépének. Addig is terjesszük az oszt^yharc ta nitánait 9-es számú munkáslev. Gyilkol a csendőrség Csehszlovákiában nyilatkozatról van szó, amelyben a kormány — tehát a szocdem miniszterek is — megállapítja, hogy a csendőrök jogosan jártak el — szerk. uj Duchcovok bejelentése. Ki készít elő és ki csinál felfordulásokat? A munkanélküliek? A kommunisták? A munkanélküliek, akik éheznek, akik gyűléseket és tüntetéseket tartanak, hogy az uraknak megmutassák, hogy ők is itt vannak, élni és enni akarnak, nem akarnak éhen felfordulni, szerintetek felfordulásokat készítenek elő. Nem, ezek a munkanélküliek tüntetni akarnak, hogy arra kényszerítsetek benneteket: adjatok nekik munkát és kenyeret, ők nem csinálnak felfordulásokat, nem gyilkolnak, nem rabolnak. Egy ilyen esetet sem tudtok felmutatni. Nem mi, nem a munkanélküliek készítenek elő garázdálkodásokat, hanem azok, akik a csendőröknek parancsot adnak, hogy éhező emberekbe lőjjenek! A "rend és nyugalom” szerintetek az, ami tegnap Duccovban történt. Több mint félmillió munkanélküli van, több mint egy millió munkás hetenkint csak néhány napot dolgozik. Ma Csehszlovákiában a dolgozók a szó szoros értelmében éheznek és reszketnek a bizonytalanságtól, mert nem tudják, hogy mi lesz holnap — azt nevezitek ti rendnek és nyugalomnak. A kommunisták és velük együtt a ti szocdem és nemzeti szocialista munkásaitok is, számon fogják kérni tetteiteket és akkor jaj nektek, jaj nektek! Minden csepp munkásvért, minden rendőrbotütést, minden bajonettszúrást, minden munkáséletet drágán fogtok megfizetni a saját házatokon ! És csak akkor lesz itt rend és nyugalom, ha benneteket el fogunk seperni! Miért tüntetnek a munkások Duccovban? A munkások Duccovban és mindenütt másutt a köztársaságban, éheznek, nincs munkájuk, kétségbe vannak esve. El tudjátok képzelni, mit jelent az, ha 4 millió munkás közül majdnem a fele vagy teljesen munkanélküli, van Duccovban a cseh szociálfascista kormány csendőrei megtámadták a munkanélküliek tüntetését és közzéje lőttek. Négy munkást megöltek, számosat megsebesítettek. Erre vonatkozólag Gottwald csehszlovák kommunista képviselő február 6-iki parlamenti beszédéből vesszük a következőket: “Udrzar nyilatkozata (a duccovi események után tett pedig a hétnek csak 2—3 napjain dolgozik, s szombaton a borítékban néhány koronát visz haza? El tudjátok képzelni, hogy mi az, ha a munkásnak minden nap remegni kell, hogy nem lesz-e kidobva a munkából, s nem pusztul-e el valamelyik kerítés alatt, mint a kutya? Azt hiszitek, hogy ezek a munkások juhok, hogy némák, s egyszerűen lefekszenek és meghalnak, mert ti azt igy parancsoljátok? Azt hiszitek, hogy a munkások tűrhetik ezt ? Nem tűrhetik és nem is fogják tűrni. Természetes, hogy a munkásoknak fel kell ez ellen lépni, harcolniok kell ez ellen! Hogyan harcolnak most? A kommunista párt vezetése alatt úgy harcolnak, hogy tüntetésekre mennek, gyűléseket tartanak, munkát és kenyeret követelnek, hogyan válaszoltok erre? — A duccovi eset mutatja ezt A munkások kenyeret, munkát akartak, élni akarnak. — Duccovban a mi követeléseinkért tüntettek, a kommunista követelésekért, amelyek azok követeléseik is, amelyeket benyújtottak a parlamentben: az összes munkanélküliek segélyezéséért az állam és a munkaadók költségén, a 7 és 6 órás munkaidő bevezetéséért. És erre golyóval, bajonettel, sortűzzel válaszoltatok! A duchcovi gyilkosság az egész jelenlegi helyzettel összefüggésben újból azt mutatja, a kapitalista rendszer egész tudományával, hogy teljesen csődbe jutott, hogy nem képes a dolgozók túlnyomó többségének kenyeret, munkát és létét biztosítani. A duchcovi gyilkosság azt mutatja, hogy a bankigazgatók, a kapitalista koncertek parancsára tudománytok végére odateszitek a pontot: a csendőrgolyót és hogy a munkanélküliek kenyeret és munkát követelő szavára ólommal akartok válaszolni. Már nem elégesztek meg a rendőrbottal, a bajonettel, a börtönnel, nektek a hullára van szükségtek. így akarjátok megfélemlíteni a munkásosztályt, hogy ne folytasson harcot létéért, hanem nyugodtan feküdjön a kerítés mellé és a ti kegyelmetekből haljon éhen. Jegyezzétek meg azonban, hogy ezt nem fogjátok megérni. Ha a munkások élni akarnak, akkor ennek a gyilkos rendszernek el kell pusztulni! A munkások nem riadnak vissza a terrortól, nem hagyják magukat vadállatként legyilkolni, meg tudják védeni jogukat a tüntetéshez és az utcához ! ANTIFASCISTA MULATSÁG E. PITtsBURGHBAN Az Antifascista Liga helyi csoportja március 6-án, pénteken este 7 órai kezdettel kiváló műsorral egybekötött nagy estélyt rendez a nyomtatott “AZ ANTIFASCISTA” javára a Pittsburgh N. S. Soc. Lyceumban. A program a következő: Nyitány, játsza az E. Pittsburgh tambura zenekar. Hegedűszóló, szavalat, pioneerek fellépte, énekszámok, gyermekballerina és a New Yorkban díjat nyert színdarab, “Péter és a polgári lelkiismeret”. Kitűnő frissítők és ételek, valamint egyéb szórakoztató meglepetések. Az előadás után tánchoz a híres corenopolisi 28 tagú fúvós zenekar szolgáltatja a zenét. Minden munkás jelenjen meg ezen a rendkívüli élvezetes előadáson! Passaic Figyelem! A Passaics Magyar Munkás Otthon Egyesület március hó 4-én, szerdán este 7.30-kor egy Rendkívüli Gyűlést fog tartani, ezen gyűlésre minden tag jelenjen meg. Tárgy: Előkészület az Otthon megnyitási ünnepélyére, Titkár. TELEFON: RECENT 4659 ALAPÍTVA 1904 NICHOLAS T, BROWN TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ 1275 First Ave Közel a 69-ik utcához New York Cil Gyönyörűen felszerelt modern kápolna. Felekezetre való tekintet nélkül. Nappali és éjjeli szolgálat bárhová. Tavasz Moszkvában A Cunard Line MAURETANIA nevű hajója nyitja meg a kirándulási idényt a Szovjet Unióba. Indul és Moszkvába érkezik ÁPRILIS 8-án MÁJUS 1-én KEDVEZMÉNYES ÁPRILISI ÁRAK: $248,beleszámítva 12 nap Moszkvában, Leningrádon, Ivanovo- Vosnesensk (Textil központ és kollektív farm a World Tourists Inc. kezelésében.) — Kérjen felvilágosítást: CUNARD LINE, 25 Broadway, New York VA OT; WORLD TOURISTS, INC. 175 FIFTH AVE., NEW YORK (Algonquin 4-6656) fi p 'ü" S n Irta: BÁLINT IMRE