Uj Előre, 1932. május (28. évfolyam, 7078-7106. szám)

1932-05-01 / 7078. szám

2 'oldal 1__________________________UJ EL ÖRE SVEJK A Jó KATONA Irta: JAROSLAV HASEK. XXXIX. MULAT A SZENT ATYA Már a harmadik napja szolgált Svejk a tábori papnál és ezalatt az idő alatt csak egyszer volt szerencséje látni új gazdáját. A harmadik napon egyszer csak beállít Helmich főhadnagy tiszti szolgája azzal, hogy Svejk jöjjön vele és hozza haza a szentatyát. Azután aztán elmondja Svejknek, hogy a tábori pap összeveszett a főhadnagy úrral és összetörte a zongorát. Hogy a tisztelendő tök részeg és az istennek sem akar haza jönni. Helmich főhadnagy szintén be van rúgva és kidobta a papot a folyosóra, aki ott ül az ajtó mellett és csendesen szundikál. Amikor Svejk a helyszínre ért, megrázta a földön bóbiskoló tábori papot és amikor az felnyitotta a szemét és valamit morgott, Svejk tisztelegve jelentkezett: Tábori lelkész urnák alássan jelentem, hogy itt vagyok. És mit akar itt maga? — Alázatosan jelentem, el akarom vinni a tábori lelkész urat. Szóval maga el akar engem vinni és hová? A tábori lelkész úr lakására. És mért menjek én a lakásomra. Hát nem vagyok én az én lakásomban. — Alázatosan jelentem, hogy a tábori lekész úr egy idegen lakás folyosóján van. — És hogy kerültem én ide? 3 — Vendégségbe tetszett ide jönni, jelentem alásan. Nem voltam vendégségben. Maga téved. Svejk fölemelte a papot és nekitámasztott a falnak. A pap istentelenül jobbra és balra támolygott a falnál, miközben szkeptikusan mormogta: El fogok esni. El fogok esni — ismételte bárgyú mosollyal. Végre aztán sikerült Svejknek alaposan a falhoz szorítani a támolygó lelkiatyát, aki az új pozícióban ismét szundikálni kezdett. Svejk felköltötte. Mit akar? — kérdi a tábori pap, miközben igyekezett ismét valahogy a földre kerülni — ki maga tulajdonképpen ? Jelentem alásan, —mondja Svejk, a papot ismét falhoz nyomva — én a tábori lelkész úr kutyamosója Nekem nincs kutyamosóm, — mondta a pap és dénáron Svejkre akart dűlni — én nem vagyok tábori elkész. — Én egy disznó vagyok, — fűzte hozzá a részeg ember őszinteségével — engedjen el uram, én nem ismerem önt. Ez a kis csata Svejk teljes győzelmével végződött, amit Svejk arra használt fel, hogy a papot kivonszolta aépcsőházba és húzta kifelé az utcára. Az utcaajtónál a pap ellentállást próbált meg, minthogy nem akart kimenni az utcára. — Én nem ismerem önt uram, — mondotta harc közben svejknek szüntelenül, — ismert e ön Katz Ottót? Az én agyok. Voltam a püspöknél, — dadogta belekapaszkodva az utcaajtóba, — Vatikán érdeklődik személyem iránt, mti? Svejk abbahagyta az “alássan jelentem”-et és bizalmas hangon beszélgetett ezek után a tábori pappal: Engedd el már azt az ajtót — kiáltott a gazdájára vagy úgy váglak kupán, hogy arrul koldulsz. Hazamegyünk és punktum.'Egy szót se többet. Erre a pap elengedte az ajtót és Svejkre borult: Menjünk valahová, csak ne a Suhához. Ott adós agyok. Svejk húzta a gazdáját kifelé a járdára és erélyesen ipelte a lakás irányába. Ki ez az ur? — kérdezte az utcán egy kiváncsi járó elő. A bátyám — mondja Svejk — szabadságon van és jött hozzám látogatóba, aztán berúgott egy kicsit ennek zömére, minthogy azt hitte, hogy én már meghaltam. A tábori pap eközben valami operettakkordot dünyögött, de az utolsó szóra felfigyelt és a kiváncsi járókelő eé fordulva mondta: Aki meghal közületek, az három napon belül jelentsen a hr.. - parancsnokságon, hogy a holttestét beszentjük. Aztán elhallgatott és mindenféleképp az orrára akart ni. Svejk karonfogva cipelte haza felé. A tábori pap feje előre lógott, a lábát úgy húzta magan, mint egy törött derekú macska és csendesen dúdolta: — “Dominus vobiscum — et cum spiritu tuo. Domiis vobiscum.” A bérkocsiállomáson Svejk nekitámasztotta a papot annak és tárgyalásokba bocsátkozott egy konfliskocsissal hazaszállítás dolgában. Egy konfliskocsis kijelentte, hogy ő jól ismeri ezt az at, minthogy egyszer már volt vele dolga, de többet az tbe nem kíván vele összeköttetésbe kerülni. — Mindent összeokádott nekem — mondotta a kocsism egészen virágnyelven — és még csak az utért se fizeti meg. Két teljes órán szállítottam széltében-hosszában, így rátalált a lakására és csak három hét múlva, miutánáromszor jártam nála a pénzért, fizetett az egész ** öt koronát, után vépre rászánta magát az egyik ées álomban talált, ipta valaki. (Ilyen bujt. kocsis segítségével Kórház, mint embercsapda BEBRITS LAJOS RIPORTJA A CLEVELAND CITY HOSPITALRÓL. II. A tüdőbetegek osztályán vagyunk a Cleveland City Hospitalban. Nedves a fal, hull a vakolat. Az egész úgy fest, mint egy órási laboratóriumi górcső, teli a legvirulensebb tüdővész csirákkal, amibe beledugták a TBC-es betegeket annak megvizsgálására, meddig is bírják ki. Nem túlzunk ebben. A következő észleletek is ezt bizonyítják. Kérdezzük a meglátogatott betegtől, mitől ered a kellemetlen, fojtó szag, ami a teremben van. A felelet a következő: Ez az amivel az Otis acélgyár járul hozzá a gyógykezeléshez. A kohókból kedvező szelek közvetlen ablakjainkba fújják a füstöt. Nekünk tüdővészeseknek ugyanis friss és tiszta levegőre volna szükségünk. Megkapjuk. A legmelegebb nyári napokon is előfordul, hogy kénytelenek vagyunk bezárni az ablakokat a fullasztó köhögtető áldás miatt. Maga a főápolónő is kívánja ezt, mert túl gyorsan megtelnének ilyenkor a köpő skatulyák és az sok pénzbe kerülne. Elmondjuk a betegnek, hogy eleinte azonos fenyő illatnak gondoltuk a szagot, de tévedtünk a nevet. Sétaidő, napfürdő. Különösen utóbbinak tudtunk szerint órási szerepe volna tüdőbetegek gyógyításában. Kérdést intézünk efelől Gunymosoly és kézlegyintés a válasz. Ilyen nincs. Napfürdő ismeretlen. A betegszoba az örökös tartózkodási hely. A baktériumos górcső. Azt mondják, olyan ez mint a börtön. — Börtön. — Igen!... Ezeket mondja a beteg Még hozzá akar tenni valamit, de elvágja. Később elmondta. Az orvosi vizsgálat után érdeklődünk. Hangos nevetés. Azután a következő magyarázat : • Naponta végigszalad a termen egy orvos féle. Oly gyorsan kérdez, mire felelünk, már a negyediket kérdezi. Nem is kiváncsi a válaszra. Havonként egyszer levetetik az inget velünk és megkopogtatnak elől, hátul. Egy szót sem szólnak. 2-3 perc és már a következő kerül sorra. Üres komédia az egész. A vizsgálat után semmi sem változik. Javulás, rosszabbodás ugyanabban a bánásmódban részesül. Az élelem a következő kérdésünk. Hús, kenyér, vaj tej, tojás, gyümölcs óriási bőségben van künn. Elrohad az élelem a túlbőség miatt. Itt az alkalom felhasználni. A tüdőbetegnek a jó bőséges táplálék a gyógyulás biztosítéka. Tehát enni csak adnak. Ezt mondja a logika. Az embercsapdában azonban egy logika van csak: Eltüntetni minél gyorsabban a beteg emberfelesleget. A következőket halljuk erről: — Tej ugyan van elég, de a többi kevés és kriminálisan rossz. Húsból vékony adag van csak és örökké vágót hús meg kannás marhahús. Egyhangúan, változás nélkül, vízben főtt répát és krumplit adnak. Annyira meguntuk, hogy éhesen se tudjuk már enni. Akik kívülről a rokonaiktól kapnak élelmet, azok bírják, a többieknek régen rossz. Szórakozás, felvidítás. Éppen tüdőbetegeknél elengedhetetlen. A beteg csodálkozva néz ránk, hogy ilyesmit fel is tételezünk. Szürke lélekölő unalom reggeltől estig, hétről hétre, hónapról- hónapra. Börtön ez — fakadunk ki ismét. Van egy igazi börtön is itt a kórházban. Annak rendje és módja szerint oda zárnak minket. Kiket és miért? Azokat kik túl sokat és túl hangostan panaszkodnak és követelődznek. Kik vissza feleselnek a főápolónőnek. Kik nem tartják be utasításait, maga a nőszemély elitéli néhány napra, néhány hétre. Van külön szoba börtönráccsal, lakatos ajtóval. Oda bedugják a delikvensei. Ott persze minden rosszabb de különösen a levegő. Ha valaki nem akar szép szerivel bemenni a dutyiba, felhívnak két andrást az utcáról és azok erőszakkal elcipelik. ‘‘Egyes” a tüdővészes kórházban! Mily kitűnő gondolat, ugye? Aki nem pusztul el a rendes kórteremben elég hamar, a karcserben a meggyorsított eljárás alá esik. Ott csak beadja majd a kulcsot! Amit a beteg mondott, oly botrányos, oly gyalázatos, hogy verifikálnunk kell. Másokhoz fordulunk. Gyanakvó pillantások először. A főápolónő úgy látszik érti a bizniszét. Nehezen szólalnak meg a kérdezettek. Ha nem mondanának egy szót sem az volna a legjobb igazolás. De beszélnek, vontatottan, lassan és megerősítik egytől egyig a meglátogatott beteg állításait. Ha némák lennének és nem szólhatnának, beszél helyettük a hiányzó kilincs, a hulló vakolat, a fojtó, köhögésre ingerlő szag az a rettenetesen nyomott, siralomházi hangulat, ami itt uralkodik. A kórház általában a legszomorúbb hely a világon. De más kórházban találsz egy súlyt, a.rvenoo-Aa,. 1 etadet viágszálat, egy biztató mosolyt, a visszatérő egészség örömteljes hangját is . Itt nem! A meglátogatott beteg arra kér, ne írják ki a nevét. Ez természetes. Aztán pedig hozzáfűzi, nem lehetne-e kívülről tenni valamit. Nem-e érvényesülhetne a proletár szolidaritás a kórháznak nevezett embercsapda áldozatai érdekében is. Különösen ha a jobb koszt irányában lehettnk cselekedni, de jó volna. Proletár testvérek, miért ne? Amint megyünk kifelé az alsó emeleten apró szobák soraihoz érünk, mikben csak egyegy beteg fekszik. A beteg ágya elé spanyollal tolva, ne is lehessen látni. Hal álsápadt, csontig lesoványodott, lehunyt szemű proletárok fekszenek itt, kik az utolsót járják. Ezek már egyébként némák, csak a fogyó, hörgő lélekzettel jelentették be, hogy hatásos volt a kórházi kúra, hatásos a meggyorsított eljárás. Már nem sokáig lesznek terhére a kapitalista rendnek, a csontmalom utolsó őrléseit végzi rajtuk. Halotti maszknak megint lehullhat egy darab vakolat. Kilépünk a kapun. Kincstelen voltának okát már tökéletesen megértjük. Megkerüljük a ‘ ‘Sanitariiumot ” és látjuk, hogy a Cuyahoga völgy szélére épült. A völgyből felmerednek hatalmas kémények. Lenn az Otis. Az öt kémény közül csak kettő füstölög. Krizis van. De egyébbként mily nagy is a kapitalista géniusz! A kohót és a proletár tüdőbeteg kórházat egymás mellé építik. Egy füsttel acélt formál és embercsontot őröl, betuszkolta valahogy a fiákerba. A kocsiban aztán teljes önkívületbe esett a lelkiatya és Svejket Just ezredesnek nézte a hetvenötös gyalogezredtől és többször egymásután ismételte: “Ne haragudj, bajtárs, hogy tegezlek, de én disznó vagyok.” Folytatjuk ’ Künn fényzuhatagos tavasz, de az elkeseredés, a düh elsötétít mindent. Egy világos, vigasztaló pont van. Messzi innen. Egy országban, hol a proli az úr. Ahol, a legnagyobb kincs a proli élete és egészsége. Ahol ingyen áll minden kórház a proli rendelkezésére. Ahol az ingyen kórház nem embercsapda, hanem az orvosi tudás összességével, a proli gyógyítására törekszik. Ahol az elkergetett urak pompázó kastélyaiba teszik gyógyulni a betegeket és a márványfalakról nem hull a vakolat. Ahol a délvidéki meleg, verőfényes kannában, balzsamos levegőben nagyszerű üdülőhelyek vannak. Ahová rendeletre viszik a prolit, ha nem is akarna menni. A Szovjet az az ország, proli! Azért van ott úgy, mert ott az emberevő kapitalista szörnyet elpusztították. VIGYÁZAT SPICLI! George Guarentzy-t a Kommunista párt 6-ik kerülete kizárta soraiból. Kitűnt, hogy az illető a youngstowni Sheet and Tube Co. spiclije. Guarentzy 37 év körüli, láb 4 incs magas. Őrizkedjenek a youngstowni és az ország többi munkásai e spiclitől és ha a munkások között felüti a fejét leplezzék le GEORGE GUARENTZY Spicli és provokátor Az MBOSZ. Chicagói Kerület osztályaihoz. A chicagói került osztályaihoz kimentek a Kerületi Szervező Bizottság körlevelei, hogy május hó 8.-án konvenció lesz. A dátumot meg kellett változtatni május hó 15-ikére. Május 8-án, vasárnap délután a lapunknak 30 éves jubellumi ünnepélye lesz a Peoples Auditóriumban, 2457 W. Chicago Ave. Ugyancsak május 15.-ére ér Chicagóba Spitzer elvtárs, központi elnökünk, aki részt fog venni az Intéző Bizottság nevében a kerületi konvención. Kérjük az osztályokat a delegátusokat ilyen értelemben utasítani a konvencóin megjelenni. Valamint az osztályok titkárait is kérjük, hogy a delegátusok neveit és címeit minél előbb küldjék be a kerületnek. Az MBÖSZ. Kér. Szerv. Biz. megbízásából, Petrás Pál, kér. titkár. Szovjet film a detroiti Munkás Otthonban A WIR, a ‘‘The Black Sea Mutiny” — című szovjet filmet fogja a Vanderbiltave-i magyar Munkás Otthonban bemutatni május 5-én, csütörtökön este 8:15 órai kezdettel. A film témája a Szovjet ellen küldött francia hajóhad oddesai lázadásával foglalkozik. Minden magyar munkás nézze meg ezt a történelmi eseménnyel foglalkozó filmet A PERTH AMBOYI MUNKÁS LEVELEZŐ GÁRDA minden héten szerdán este tartja megbeszéléseit a Munkás Otthonban. Minden levelezőt szívesen látnak. AZ EMBERISÉG ÉRDEKE ÉS SZENTSÉGE FOROG KOCKÁN Írta: HENRY BARBUSSE (Páris). Kedves barátaim! Az érzések, amiket a háború ellen általában és a közeledő világmészárlással, különösen pedig a Szovjet Unió megtámadásával szemben érzek, egy forradalmár, egy kommunista érzései. Az 1914-es háború előtt pacifista voltam. Hittem annak a lehetőségnek, hogy az országok közötti konfliktusokat döntőbíróságok útján ki lehet küszöbölni. Az események azonban a valóság megismerésére késztettek. Ma azon a véleményen vagyok, hogy ez a felületes felfogás nemcsak illúziókkal teli, hanem veszedelmes, — tehát halálos is. Minden proklamáció, minden intézkedés, melyet a nagyhatalmak szolgálatában álló ízletcsinálók tesznek csak egy célt szolgálnak s ez a tömegek félrevezetése. A valóság tudata arra a meggyőződésre kényszerült, hogy a konkurrenciára és gazdasági háborúra felépített kapitalizmus csakis ellentétes alapelvek alapján élhet, melyet előbb, vagy utóbb fegyveres erejével egyenlíthetnek ki. A gyarmati elnyomás és a kapitalista erőszakuralom más formái által a felfegyverkezés mind szükségesebbé válik a burzsoáziának. Szükséges továbbá a felfegyverkezés a polgári állam megvédésére a kizsákmányolt és elnyomott osztályok felkelése ellen. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, melyet az annyi proletár vért kiontó háború után “békeszerződésekkel” biztosítottak s ami a jelenlegi gazdasági válságot illeti melynek oka a kapitalizmus lényegében keresendő — a halálát közeledni érző kapitalista rendszer két eszközhöz nyúl, már megtartssa, hogy hatalA brutális erőszak — különleges törvények, fascizmus, és a régi demokratikus és pacifista csalás, melynek még beugranak a gyengeelméleüek és könnyen hivők Ma, 14 évvel a világháború után, nem kevesebbé fenyeget a háború veszedelme mint az akkori vérözön előtt. Az októberi forradalom felszabadított egy óriási országot és a rothadó kapitalista világ szeme látára átalakította a szocialista felépítés hatalmas telepévé. Ezáltal egy olyan dualizmus keletkezett, melyet nem tudnak elviselni a polgári kormányok. Akármennyire is különböznek az imperialista országok érdekei a különféle tereken, van egy pont és csak egyetlenegy, amelyen meg tudják egymást érteni — és ez közös érdekük. A rabszolgaságban munkásosztály tartásának tovább fentartásáról, a tényleges és letagadhatatlan szocialista újjászületés szétrombolásáról van szó. A Szovjet Unió elleni osztálygyűlölet volt az egyik mozgatóereje annak, hogy az európai és amerikai kapitalizmus támogatta Japán mandzsuriai betörését és ezáltal megkezdte Ázsia gyarmatosításának tökéletesítését. Minden kéz és fejmunkás, de különösen írói kötelesség a tényállás leszögezése alapján a cselekvés terére lépni. Fel kell világosítani a dolgozókat egy helyzetről, mely tragikusabb, mint valaha. Az emberiség érdeke és szentsége forog kockán, Döntik már a siralomház falait TÖMEGTÜNTETÉS AZ SCOTTSBOROI IFJÚ ÉLETÉÉRT. GÁBOR GYÖRGY NEW YORKI RIPORTJA: Hét néger ifjút készen vár már a villamosszék a déli Alabamában. Egyetlen bűnük, hogy munkások és négerek. Eddigi környezetük egészen magukra hagyták őket. A falukhoz tartozó, szintén néger kispolgárok, kereskedők, tanítóik, papjaik álnok módra faképnél hagyták és még a siralomházban is azt hajtogatják nekik, hogy vigasztalódjanak meg a megmásíthatatlanban. De az ifjú nem akar a túlvilágon boldog lenni, élni akarnak. Egyetlen reményük, hogy még mentheti ifjú életüket a munkásosztály szolidaritása. A forradalmi munkásság egyetlen ellensége a mai kizsákmányoló, vért szívó tőkés társadalmi rendszernek. Ebben bíznak már csak a scottsboroi ifjak. Az ILD.-ben van bizalmuk, mely a munkásnak, fehérnek, feketének egyaránt egyetlen támasza és oltalmazója. A Kommunista Pártban bíznak a néger ifjak, mely minden osztályharcos megmozdulás vezetője. A világ minden részén megmozdultak az ILD vezetése alatt a dolgozók. Az öt világrész minden helyén tüntetnek és küldik Alabama kormányzójának a tiltakozó táviratokat. E tiltakozás mögött hatalmas erő buzog, mely már meg is rettentette a déli urakat és az egész amerikai tőkés osztályt. Az amerikai proletáriátus jár a harc élén. A néger tömegek is, így a múlt szombat délután a Kommunisták Amerikai Pártjának Harlemi Körzete rendezett tüntető felvonulást. Harlem szívében, a Lenox Avenue és 125-ik utca sarkán a kora déli órákban hatalmas tömeg verődött össze. Egyszerű munkások. Fehérek, feketék egyaránt. Megindul a hosszú menet. Elől négyes sorokban fiatal néger és fehér ifjak, vegyesen. Szimbolizálják a munkásság összetartását. A csillagos, sávos lobogónak is ott kell díszelegni az első oszlop élén, mert a törvény azt előírja. Vörös lobogót még megtilt ugyanaz a törvény. De nem tudják megtiltani, hogy az ILD. Sacco és Vanzetti csoportja piros zászlaját magasan ne lobogtassák. Magasan lobog a vörös zászló, Sacco és Vanzetti nevével. Őket is kivégeztette a munkásgyilkoló kapitalizmus vérbosszúja. “De a scottsboroi néger ifjakat nem engedjük!” kiáltja a tömeg. És megy a menet élén egy sorban az amerikai vörös front harcosok négy dobosa. Utánuk négy kürtös, utánuk négy fúvós. És peregnek a dobok harcra hívóan. A kürtök harsonái felrázzák és figyelmeztetik. Harlem, New York néger negyedének szunnyadó kizsákmányolt munkásait a rettenetes kapitalista merénylet tervre Az ablakok egymásután nyílnak ki. Félénk fekete nők, férfiak kezdenek lelkesedni. Hallgatják a hívogató dobok pergését, a szólitgató kürtök harsonáit és állanak a sorokba. Rövid idő múlva már sok ezerre szaporodik a tömeg. Minden tizedik, huszadik felvonulónál egy plakát. Másmás feliratokkal. Elől egy néger és egy fehér ifjú hatalmas plakátot visz. Rajta a felirat: “Mentsétek meg a scottboroi ifjakat.” Amerre a menet méltóságosan, de lendülettel felvonul, megakad mindenütt a közlekedés. Az utcasarkokon újabb és újabb tömegek állnak be a sorokba. Arcukon az elszántság, a magasztos feladat tüze, ártatlan ifjak megmentése. Apró, kis pöttöm pionérek haladnak katonás menetben. Oszlopuk előtt a vörös lobogó, Harry Eisman Pioneer Csoport nevével. Csengő hangon hívják be egymásután soraikba a járdán álló fiukat, leányokat. “Állj be közténk testvér. Segíts megmenteni ártatlan szegény pajtásunkat.” A fiuk, leányok beállanak egymásután a sorokba. Külön oszlopokban menetelnek a forradalmi szakszervezetek (T. U. U. L.) lobogójukat magasra emelve. És halad az egyik oszlop élén egy szomorú, bánatos néger asszony. A tavaszi szellő cihálja össze vegyülő haját. Az egyik halálra ítélt fiú édesanyja. Arcán végigperegnek könnyei. De amint hallja a tömeg zúgását, hallja ezer és ezer ajak ércharagját: “The Scottsboro Boys shall not die”. “A scottsboroi ifjak nem halhatnak meg,” felszárad a könny. És amint látja a plakáterdőt, a tömeg forradalmi lelkesedését, erős lesz és érzi, hogy a Kommunista Párt által vezetett nagy tömeg meg fogja menteni a néger ifjakat. Ifjú néger és fehér leányka nyújtja perselyét az utcán járó-kelők között. ‘Mentsük meg az ifjakat. Pénz kell a tárgyalásra.” És hullnak a centek, nickelek, dimeok, sőt 25 centesek is. Adóznak az agyonvágott bőrű munkások az ifjú megmentésére. A sarkokon tapsol a tömeg. Örül az egykor vitorlásokon ideszálított néger rabszolga ivadéka, amikor látja, hogy ez ízekre menő tömeg szállt síkra véreiért a potrohos tőkések vérbosszúja ellen. A néger ifjakat kivégeztetni, elpusztítani akaró tőkés osztályt minden utcasarkán egy csomó piros-pozsgás arcú, kihízott, hatalmas rendőr képviseli. Bot a kezükben, töltött revolver "a zsebükben. Mellettük, sovány, éhes, napok óta kenyeret alig látott arcú tömegek tüntetnek. Egyszerű munkások kérdik az ifjú vezetőket: “Mit tehetünk mi a hatalom ellen? Hogyan menthessük meg a 7 szerencsétlen ifjút?” És szól a válasz: Úgy, hogy az egyletekben, szakszervezetekben ismertetitek a scottsboroi ifjak ügyét. Ráveszitek a tudatlanokat, hogy ne legyenek támaszai a vért szívó tőkéseknek. Követeljétek minden egylet, minden szakszervezet, bérház és minden tömegek tiltakozását, megmozdulását, felvonulását, tüntetését akkor meg fog rettenni és a gyáva tőkés osztály. A hatalmas tömeg odaért már a Fifth Avenue és 110. utca sarokra ,ahol a tömeg meghallgatta a szónokait. Közben újabb és újabb tiltakozó hadak csatlakoznak. A tüntetésen részt vett a los angelesi burzsoá olimpiász ellenes munkás sport szervezet is. Marathoni staféta futást rendeztek a scottsboroi ifjak megmentése javára. A mértföldeket futó versenyzők odaérkeznek a tüntető tömeghez. A legelsőnek befutó munkás kitüntetést kap. Nem aranyserleget, de Tom Mooney, a munkásosztály martirjának arcképét, az aláírásával, a cella számával. És felzúg a tömeg: “Megmentjük Mooneyt és kiszabadítjuk a scottsboroi ifjakat!” És megy ezer és ezer munkás üzenete az alabamai siralomház cellájába: “Ne csüggedjetek, ne féljetek. Ma sok ezren tüntettek New York utcáin a ti kiszabadítástokért. A tömegek veletek éreznek és megmozdul az egész világ! Döngetik a börtönkapukat!