Uj Előre, 1937. március (33. évfolyam, 8424-8449. szám)

1937-03-16 / 8436. szám

4 OLDAL "OUJ ELŐRE Published Daily, except Sunday, by the UJ Előre, Inc 11424 Buckeye Hoad. Tel.: GArfield 1021, Cleveland, Ohio flew York office: 350 East 81 Street. Telephone: REgent 4--052C -iftklrodák: Cleveland, West Side, 4309. Lorain Ave. Detroit: 7862 West Jefferson Ave. Chicago: 1632 Milwaukee Ave. ilTBSCRIPTION RATES: By mail 1 year $6.00; 6 months $3.00, cnreian Countries, and by mail to Cleveland 1 year $8.00. To Canada 1 year $6.00. By carrier 18c weekly LOFlZETfiSl ÁRAK: Egy ívre $6.00; félévre $3.00; Kanadába eg.' -vre $6.00. Külföldre és postán Clevelaudban egy évro $8.00; fé évre $4.00. ltihordőval heti 18c MÉGEGYSZER PETŐFI SÁNDOR SZÓVÁ TETTÜK már az Új Előre egyik legutóbbi számá­­­­ban, hogy az ezerholdas magyarországi reakció politikai tiszttartói és botos ispánjai odáig sülyedtek a népellenes, középkori hűbéri szellem szolgálatában, hogy durva, szen­­­nyes kezekkel a legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor géniuszának alkotásaihoz vakmerősködtek hozzányúlni. Akármilyen hihetetlenül hangzik is, ez a csökönyös és el­­vadult reakciós csőcselék a nagy magyar géniusznak ki­lencven esztendővel ezelőtt írott verseit a népszabadságok, a népjogok kivívása érdekében írott nagyszerű költemé­nyeit akarja elsikkasztani az elnyomott magyar néptöme­gek elől. Rendőrrel és csendőrrel tiltatják be, hogy Ma­gyarországon ezeket a verseket gyűléseken, előadásokon előadhassák, szavalhassák.­­Megírtuk akkor, hogy az amerikai magyar főhazafiak­nak, a hazafiasnál hazafiasabb lapszerkesztő uraknak egy­etlen szavuk sem hangzott el ez ellen a hallatlanul durva gazság ellen. E sorok írásakor még mindig nem tudunk ar­ról, hogy ezek közül az amerikai magyar hazafiak és la­pok közül egyetlen egy is felemelte volna tiltakozó szavát Petőfi Sándor költészetének sérthetetlensége érdekében. Lapulnak csendben ezek az alázatos szolgák és a hazai re­akció kiszolgáló legényei, mint az ijedt nyúl a káposzta mö­gött. Hátracsapták hosszú füleiket és azt mímelik, hogy­­ nem hallanak semmit, nem tudnak semmiről. Amikor odahaza a Duna-Tisza közén Petőfi Sándor­nak akarják durva kézzel betapasztani a száját a magyar­­ urak szolgái, akkor Amerika legelterjedtebb magyar heti­lapjában, a “Verhovayak Lapjá”-ban csak arra jut ideje egy tökkel ütött hangicsálónak, hogy Kun Bélának Petőfi­ről írott pompás ismertetése felett pötyögtessen szellemte­len és ostoba vicceket. Most zajlott le éppen országszerte a március 15-ének ünneplése. Cleveland magyarságát is kicsődítették a meg­szokott módon Petőfi és Kossuth szobraihoz, hogy ott nagyjai előtt hódoljon. Ugyanezt cselekedték száz és száz más amerikai magyar telepen. És egyetlen olyan márciusi ünnep sem volt ebben az országban, ahol Petőfi Sándor lángszavai újra és századszor el ne hangzottak volna De nem akadt ezeken a hazafias ünnepélyeken egyet­len magyar vezér sem, aki odakiáltotta volna az álhaza­fiaknak, hogy “amíg a hon nevében bőgnek”, otthoni cin­kosaik ugyanennek a Petőfinek költészetét akarják kihe­rélni. Hallgattak, lapultak és ezzel is bizonyságot tettek ar­ról, hogy minden aljasságra kaphatók, hogy az otthoni népelnyomók, cselédtartók hűséges szolgáinak bizonyulja­nak. Ez az alávaló politika azonban nem sokáig lehet cél­ravezető. Az amerikai magyarság tömegei eszmélnek és fi­gyelnek már. Lépésről-lépésre, napról-napra látják, mint hagyják őket cserben régi veztőik gazdasági harcaikban, legéletbevágóbb politikai küzdelmeikben. És egyre világo­sabbá válik előttük, hogy az úgynevezett hazafias magyar sajtó és a vezérek hazafisága sem volt más, mint díszes le­pel reakciós hajlandóságaik eltakarására. Ez a Petőfi eset újabb, ezreknek fogja felnyitni és látóvá tenni a szemét. Az e? Petőfi érc-szobra áll még a Pesti Dunaparton — azt idég a románok sem rombolták le — és magasba tartott jobbja, tilalmazott lángszavai ma újból rohamra hívják az elnyomott szolganépet. Ezzel a felemelt karral, a kilencven esztendő előtt el­hangzott lángszavakkal szemben pedig el kell pusztulnia az otthoni és az itteni vakondokok sötét, földalatti munká­jának A magyar tömegek most is Petőfi szellemét fogják követni és nem a vakondokokat. “VÁLTOZNAK AZ IDŐK ÉS VÁLTOZNAK AZ EMBEREK” AZ AMERIKAI Magyar Népszavára vonatkozólag ezt a “ mondást úgy lehetne megváltoztatni, hogy “változnak a­ miniszterelnökök és változnak a vélemények”. Gömbös Gyula néhai való magyar miniszterelnöknek és politikájának nem volt hivebb csatlósa és csodálója az Am. Magy. Népszavánál. Valóságos dicshimnuszokat zengtek minden megmozdulására, minden szavára. Közben meghalt Gömbös, az egykori bálvány és helyé­be lépett a szubvenciók és kedvezmények új ura, Darányi. Most már így fuvolázik a Népszava: “A valóságban: a jobboldali szélsőségesek sokkal ve­szedelmesebbek voltak Magyarországon az elmúlt évek­ben, néhai Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt, a­­mikor ezeknek a szélsőségeseknek maga a miniszterel­nök juttatott fontos szerepet a kormánypártban. Ami Magyarországon ma történik, az tulajdonképen annak a szellemnek a felszámolása, amely az elmúlt években miniszterelnöki jóváhagyás mellett terjedt el a ma­gyar politikai életben.” Az a kérdés most már, hogy ez a derék lap mikor fog Darányi-szellem felszámolásáról fuvolázni. Mert ez is biztosan bekövetkezik, mihelyt Darányi megy. BETEGSZABADSÁGOT RÁKOSINAK! A hazai hírek alapján Rákosi Mátyás egészség­­ügyi állapota annyira súlyos, hogy veszélyezteti éle­tét. Nem titkolt dolog, hogy ha Rákosit ideiglenesen meg is mentettük a kivégzéstől, a magyar fasiszta ÚJ ELŐRE A chicagói deputy -gengszterek kivont revol­errel támadtak rá a sztrájkoló taxisoffő­rökre és negyvenet kö ülök letartóztattak Mussolininak pa­rádét rendeznek TOBRUK, Libya. — Az arab fasiszta fiatalság nagy katonai parádéval fogadta Mussolini látogatását, aki 10 év óta most először jelent, meg a Pola hadihajóval Li­­byában. A diktátor látogatása egy 1250 mérföld hosszúságú új parti úttest megnyitása cél­­jából történt és egyúttal szemlét tartott azok felett az erődítési munkálatok fe­lett is, amelyek EgyptomLy­­biai határán folynak. Hitler názi - rendszerének borzalmas számadatai 44,606 évet szabtak ki eddig elítéltekre Az egyre fokozódó háborús előkészületek és az ezzel együttjáró gazdasági nehéz­ségek, az 1936-os évben még fokozták a názi-diktatúra dühöngését. Tömeges elfogad­tásokat eszközöltek, tömeg­pereket folytattak le, ame­lyeknél sokszor százakra ment a vádlottak száma. Ez a dühöngés olyan fokúvá nö­vekedett, aminőt a világtör­ténelem eddig még nem is­mert. Nagyon sok áldozatot a Gestapo emberek már el­­fogatásuk alkalmával nyomo­rékká vertek és 90 olyan em­bernek a nevét ismerik, aki­ket ezek a fenevadak 1936 folyamán agyonvertek. Ezen­felül természetesen sok olyan áldozat is van, akiknek esete még nem jutott nyilvános­ságra. A wuppertali perben 600, a hamburgi perben 570,Elms­­hornban 270, a stuttgarti if­júsági perben 60, Zeitzban 150, a duisburg-hamborni perben 600, Lübeckben 250, Kielben 60 és a hamburgi egészségi perben 150 embert ítéltek el egész 15 évig terje­dő börtönbüntetésekre. Egyedül ezekben a tömeg­­perekben több mint 3000 an­tifasiszta harcost ítéltek el 9,000 esztendei börtönre. Bár a német sajtónak nem szabad már részletesen fog­lalkoznia ezekkel az ítéletek­kel, mert különben nagyon is bele lehetne látni a házi­gaz­­ságokba, mégis össze lehet állítani a lapok tudósításaiból az alábbi hiányos statiszti­kát. 609 Az 1936-os év folyamán politikai perben 3283 vádlottat ítéltek el 6486 évi fegyházra és 1763 évi börtön­re összesen tehát 8249 évi szabadságvesztésre. Ha a tö­megperekben kimért 9000 évi szabadságvesztést hozzászá­mítjuk, úgy a Hitler uralom 4 éve alatt eddig kiszabott szabadságvesztések büntetése 44,606 esztendőre rúg. Ezek azonban csak azok a büntetések, amelyeket a né­metországi lapok jelentései után össze lehetett állítani és így csak tökéletlen számokat mutatnak. Németországi bi­zalmi emberek megállapítá­sai szerint ezek a számok csak mintegy 20%-át teszik ki a tényleg kiszabott politi­kai büntetésnek. Ugyancsak 1936-ban poli­tikai bűncselekmények miatt tizenöt halálos ítéletet szabtak ki és ezekből kilenc kivégzést végre is hajtottak, 18 vádlottat életfogytiglani börtönre, 56 vádlottat pedig 10-től 15 esztendeig terjedő börtönre ítéltek. Világfelfogás és pártok te­kintetében a következőkép­pen oszlanak meg az elitél­tek 1203 szociáldemokrata és szabadszervezeti tag, 898 kommunista, 157 szocialista munkáspár­Andre, Walter Wobrock és Johannes Eggert. Az alábbi halálraítéltek még a börtöncellában várják sorsuk beteljesedését: Bruno Schroeter, Helmut Schweers, Bruno Blank, Walter Schulz, Walter Zimmerman Richard Holzer és­ Adolf Scheffel. —itó. Nem kell papucs­­hős - mondják a nácik BERLIN.­­ A porosz bí­róság egy ítéletében kimon­dotta, hogy az olyan embe­rek, akik nem tudnak helyt állani feleségeikkel szemben, nem lehetnek közhivatalno­kok. Az ítélet erre vonatko­zó része így szól “Ha egy közhivatalnok szó nélkül eltűri, hogy felesége rágódjon rajta vagy lealázó módon őrködjék felette, al­kalmatlanná válik az állami szolgálatra.” Az ügy úgy került a bíró­­ság elé, hogy az egyik állami hivatalnoknak nagyon kardos felesége volt, aki férjének minden lépését ellenőrizte, az min hivatalnoktársai sokat mulattak, de viszont felette­­seinek nem tetszett, így azu­tán az állami hivatalnokok ügyeiben döntő bíróság elé utalták az ügyet tt 330 tagja a bibliakutató társaságnak 41 lelkész 28 katolikus polgár 18 külföldi, 117 vádlottat pedig “faji szégyen” címen ítéltek bör­tönre Politikai bűn miatt az aláb­biakat végezték ki: Franz Süss, Rudolf Menzel, Walter Scheve, Walter Gelbke, Wil­helm Blessig, Helniut Kion­­ka, Robert Wendel, Edgar rendszer végezni akar vele. Megtiltják levelezéseit, lá­togatásokat még a legközelebbi hozzátartozóinak is csak 3 hónaponkint egy esetben engedélyeznek. Ra­gaszkodnak szigorúan a börtön koszthoz, mely oly hiányos, hogy nem nyújt elég táplálkozást az amúgy is testileg összetört Rákosinak. Követeljünk betegszabadságot Rákosi Mátyás­nak a legrövidebb időn belül. CSÖKKENNEK A MUNKABÉREK A NÁZI PARADICSOMBAN Vannak olyan szak­mák, amelyekben a munkabér a felére esett BERLIN.­­ A názi kor­mányzati rendszer egyik leg­első cselekedete az volt, hogy szétrombolta a munkásszer­vezeteket és mindenféle el­nyomó rendelkezéseket adott ki a munkások ellen. Ennek most mutatkoznak már­ a félreismerhetetlen következ­ményei. A munkabér Németország­ban a Hitler-uralom óta ál­talánosságban 20% -kal csök­kent és nagyon sok esetben ez a csökkenés eléri az 50 százalékot.­­ A szászországi vas- és fémmunkások átlagos órabére 1932-ben 1,08 márka volt, ugyanezek a munkások most 54 pfennig órabér mel­lett dolgoznak, ami azt je­lenti, hogy munkabérük a felére csökkent. Emellett a legszükségesebb és legfontosabb élelmiszerek­ben is hiány van, ami a mun­kások élettartását még mé­lyebbre szállította le. A német munkástól ala­csony munkabére mellett még súlyos összegeket szednek el a názi­ intézmények fenntar­tására. Az átlagos 35 márka ($15.00) munkabérből, ame­lyet a 63 órás munkahét alatt keres a munkás, átlag­ban 6 márkát vonnak le neki názi intézmények fenntartá­sa címén. A munkanélkülieket nagy tömegekben gyűjtik össze a katonai barakkokban, ahol hitványul fizetett munkát kell végezniök a katonai építkezéseken AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK FELKÉSZÜL A HÁBORÚRA A hadsereg minden részét megerősítik és tökéletes fegyverzéssel látják el Az Egyesült Államok had­vezetősége 1939-ig évenként átlag félmilliárd dollárt fog felhasználni a hadsereg kifej­lesztésére és ezen az áron egy mindenképen teljesíthe­­tőképes és gyors mozgású, jól felszerelt hadsereget akar kiállítani. A hadsereg összetétele a következő lesz: 14,000 rendes állománybeli tiszt, 165,000 rendes állománybeli sorkato­na, 210,000 nemzetőr, 12,000 tartalékos tiszt és 150,000 tartalékos katona. A hadseregnek 1500 repü­lőgépe van, amelyhez még 500 darabot akarnak vásárol­ni. Ezek között olyan gépek is vannak, amelyek óránkén­ti 300 mértföldes gyorsasá­got tudnak kifejteni. A hadsereget tökéletes tüzérségi felszereléssel, gép­fegyverekkel és 8 lövetű is­métlő fegyverekkel látják el. Hogy a hadsereg minél gyorsabb mozgású legyen, a szállításra eddig alkalmazott lovakat és öszvéreket lehető­leg motoros gépekkel, track­torokkal cserélik ki. Az egyes divizók létszámát pedig az eddigi 27,000 em­berről 13,000 emberre szállí­­tották le Mindebből az látható, hogy az Egyesült Államok is fegy­verkezéssel akarja biztosíta­ni a “békét.’ TUESDAY, MARCH 16,1937. NEM AKARNAK BÉKÉT KÍNÁVAL A japán hadsereg ve­zetői támadják a kor­mány javaslatát TOKIO, Japán.­­ A japán hadsereg vezetői, köztük Su­­giyama hadügyminiszter, Yo­­shik­o Umezu tábornok, kon­­f­erenciára jöttek össze és kö­zölték Sato­kel, hogy nem miniszterelnök­fogadhatják el a kormány új béke­politi­káját Kínával szemben. A kormány ugyanis, látva Kína egységét, az egyenes táma­dás helyett “barátságot” ja­vasolt Kínával, hogy ezután tartsa meg Japán befolyását Kínában és közelebb hozzák Japánhoz, különösen abból a célból, hogy a Szovjet elleni szövetségbe bevonhassák. A tisztek kijelentették, hogy ha Satóék ragaszkod­nak új politikájukhoz, “a ja­pán közvélemény ketté fog szakadni ebben a kérdésben.” Ebben a kijelentésben a had­sereg fenyegetését látják Sa­­toékkal szemben. (Mint em­lékezetes, a m­últ év elején a hadsereg tisztjei meggyilkol­ták a kormány több tagját.) Körbe -körbe­. APUNK EGYIK legutóbbi számában megírtuk már,­­ hogy Serédy Jusztinián bíboros hercegprímás a közel­jövőben az Egyesült Államokba érkezik, hogy a Budapesten megtartandó katolikus világkongresszust előkészítse és egyben az amerikai katolikus­ püspökök segítségével az it­teni magyar katolikusság szervezését előrevigye. Jeleztük ebben a cikkünkben azt is, hogy a herceg­­prímás legutóbbi otthoni böjti prédikációjában olyan éles és reakciós politikai hangot használt, hogy amennyiben ezen a vonalon akarja Amerika magyar katolikusait szer­­veztetni az amerikai püspökökkel, súlyosan veszélyeztetné­­ azt az egységet, amelyre az amerikai magyarságnak soha sem volt nagyobb szüksége, mint éppen most. AZ EGYSÉGÉRT való mozgalom ma mindennél fontosabb­­ érdeke Amerika magyarságának. A bánya, acél, autó és más iparágakban előttünk állnak azok a nagy harcok, amelyekre ennek az országnak történetében eddig nem volt még példa. Az amerikai jingó-sajtó telve van a beván­doroltak elleni uszítással és a törvényhozás előtt tucatszám­­ra feküsznek a bevándoroltak ellen irányuló legvadabb tör­vényjavaslatok. Az európai és japán fasizmus állig fel­fegyverkezve megkezdte már az offenzívát az ibériai fél­szigeten és a mandzsu határokon és készen áll arra, hogy egy új világháború rémét szabadítsa reánk, amelynek vég­ső célja az egész világ fasizálása, minden emberi jog és szabadság letiprása. Itt Amerikában is meg­vannak ennek az irányzatnak képviselői, akik csak a megfelelő időpontot lesik, hogy reánk törjenek és csak az amerikai dolgozók minden ere­jének megfeszítésével lehet barbár szándékaiknak gátat emelni. Ezeknek a nagy és nehéz küzdelmeknek nélkülözhetet­len előfeltétele a tömegek egysége és ezért ezt az egység­­törekvést sem vallási, egyházi, sem politikai jelszavakkal megbontani nem szabad. VANNAK BIZONYOS jeleink, amelyek arra vallanak,­­ hogy a világ katolikusainak egy tekintélyes tömege, — azok, akik a katolicizmust krisztusi szellemben értelmezik máris tudatára ébredt mindennek és kezdi felismerni azt a veszedelmet, amely a Vatikán tömegellenes, a fasisz­ta elnyomást támogató álláspontjából származik és ezt a meggyőződését egyre hangosabban ki is nyilvánítja. A “Commonwealth” című­ elterjedt katolikus hetilap egyik legutóbbi számában neves európai katolikus veze­tők foglalnak állást a spanyol nép lemészárlója, Franco tábornok ellen. Az amerikai katolikus papság és a hívők között egyre nagyobb ellenzék alakul ki azok ellen az amerikai püspö­kök ellen, akik a gyermekmunka elleni törvénnyel helyez­kedtek szembe. Nagyszámban jelentkeznek már azok a katolikusok is, akik egyre hangosabban követelik, hogy az egyházi veze­tők hagyják abba a “kommunizmus” elleni erőszakolt har­cot és kezdjék meg végre a küzdelmet a kapitalista elnyo­más ellen. Mindez azt mutatja, hogy a katolikus tömegek kezde­nek feleszmélni a kor szavára és máris ellentállást tanú­sítanak főpásztoraik fasiszta törekvéseivel szemben, amely tőlük idegen és számukra ellenszenves. MÚLT SZOMBATON folyt le a katolikusok nemzetközi­­" békeszövetségének new englandi gyűlése New­slaven­­ben, amely kimondotta, hogy demokráciát követel az Egye­sült Államok számára és több órás vita folyt afelett, hogy Európa összes országai számára is a demokráciát követeljék. De még ennél fontosabb dolog is történt ezen a gyű­lésen­ A főszónokok egyike, Charles Fenwick tanár, a nem­zetközi katolikus békeszövetség elnöke nemcsak­ élesen bí­rálta a jelenlegi kongresszus kétkulacsos “semlegességi” törvényalkotását, de alaposan és egyenesen kimondotta a véleményét a fasizmusról és Hitlerről, akit “idegbajos, ön­ző, megalomániásnak” bélyegzett. fi­a HIÁBAVALÓ ERŐLKÖDÉS a Vatikán és a főpapság erő­­­­szakolt vörösfalása. A katolikusság józan és gondolkozó tömege kezdi már felismerni, hogy nem lehet semmi közös­sége a katolikus vallás legnagyobb ellenségével, Hitlen-el és véreskezű társával, Mussolinival ,aki éppen most tiporta katonacsizmája alá a legrégibb katolikus ország, Ethiopia szerencsétlen népét. Egyre több azoknak a katolikusoknak a száma, akik semmi közösséget sem akarnak Franco gene­rálissal, aki már mohamedánokkal gyilkoltatta halomra a katolikus spanyol férfiakat, asszonyokat és gyermekeket és aki német repülőivel spanyol templomokat bombáztat. Az amerikai katolikusok is kezdik már felismerni, hogy püspökeik, főpásztoraik a vörösfalás jelszavaival legnagyobb ellenségeik, a­ Klu Klux Klan és a fekete légiósok táborá­val és azok támogatóival, a legreakciósabb és legnépellene­­sebb nagytőkés kizsákmányolókkal akarják őket egy tábor­ba terelni. Amerika katolikusainak legnagyobb része dolgozó mun­kásokból, farmerekből és kisemberekből tevődik össze, akik eddig olyan tradíciókon nevelkedtek fel, amelyek homlok­­egyenest ellenkeznek a fasiszta jog és szabadságrablás, vé­res, diktatórikus rendszerével. Ezt a tömeget még a reakciós főpapok erőlködésével sem fog sikerülni a fasizmus szekere elé fogni. CERÉDY hercegprímás nagyon helyesen tenné, ha a kifele ** való után tanulmány tárgyává tenné az amerikai és ma­gyar katolikusok helyzetét és viszoyait, ha a Horthy-politi­kát nem csomagolná az utibőröndjébe és ha tartózkodna at­tól a kísérlettől, hogy itt a reakció malmára hajtsa a vi­zet és a magyarság fejlődőben levő egységébe éket verni igyekezzék. SZABADOS ZÁDOR. Megszavazták a fran­cia fegyverkezési kölcsönt PÁRIS. — A francia kama­ra 470 szavazattal 46 ellené­ben megszavazta a nemzet­­védelmi költségek kölcsönére vonatkozó törvényjavaslatot. A képviselők pártkülömbség nélkül szavazták meg a tör­vényt és csak 100 képviselő tartózkodott a szavazástól. A kölcsön a kormány 13 milliárd frankra (585 millió dollár) tervezi. Az angol kormány ellenzi, hogy a kölcsönt angol polgá­rok is jegyezzék, mert azo­kat saját kölcsönei számára akarja megnyerni.

Next