Élővilág, 1959 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1959-03-01 / 1. szám

/­ж Állatkert indiai elefántjai Amikor 1949-ben megérkezett „Szul­tán” elefántbika és „Csámbi” elefánt­tehén, mindkettő nagyon fiatal volt. Szultán rögtön jól érezte magát, és méltó utódja lett a háború alatt elpusztult Sziámnak -- vadság tekintetében. De valószínű, hogy nagyságban is el fogja érni, hiszen jelenleg még csak 20 éves és még nagyot nőhet. Vadságáról máig sem lehetett leszoktatni. Kertünkben csak egy ember van, akit respektál: az elefánt­ház főápolója, Vass Imre. Ismerkedésük azzal kezdődött, hogy Szultán egy alka­lommal nekirohant, leteperte, és ormá­nyával elkezdte dögönyözni. Szerencsére kertünkben a több évtizedes gyakorlat kialakította azt a jó szokást, hogy az ápolók munkájukat csoportosan végzik, így ennél az esetnél is rögtön ott volt a segítség. Szultán figyelmét szigonyok (ez az egyetlen eszköz az, amire érzékeny) segítségével sikerült ápolójáról elterelni. Az ápoló súlyos sebesülten sem vesztette el lélekjelenlétét, és míg Szultánt a többi ápoló elfoglalta, kiugrott alóla, így is kulcscsonttörést, súlyos zúzódásokat, vala­mint bordatöréseket szenvedett. Mikor három hónapi kórházi kezelés után vissza­jött, a főápoló rendre szoktatta Szultánt, és azóta ez a hatalmas állat respektálja is

Next