Élővilág, 1961 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1961-06-01 / 3. szám

nokkal — steroidokkal — az ún. steroid diabetes hozható létre. Maga a pajzs­­mirigy hormon is diabetogén-cukorbajt okozó hatású lehet. Pajzsmirigy eteté­sei, bizonyos feltételek mellett, sikerült kísérleti úton cukorbajt kiváltani. Claude Bernard (1848) munkássága a szénhydrátanyagcseréről még ma is meg­állja a helyét. Megfigyelte, hogy köz­vetlenül a halál után a májban sokkal kevesebb cukor van, mint néhány órával később. Ebből azt a helyes következtetést vonta le, hogy ez a plusz cukormennyiség a májban valamilyen szénhydrát tar­talékból keletkezik. Megállapította azt is, hogy ez fermentatív folyamat, mert ferfőzés után a májban már nem kelet­kezik cukor. A májból lúgos kivonatot készítve, alkoholos kicsapás útján nyerte a glykogent, melyből hydrolysiskor cu­kor keletkezik. Ma már tudjuk, hogy a szervezet a táplálékból bekerülő szén­­hydrátot és cukrot a májban glykogénné alakítja át és ott raktározza. A táplálék fehérjéiből, a zsírokból is képződhet a szervezetben cukor. Ez utóbbit 1952-ben sikerült Chaikoffnak bizonyítani. Chaikoff izotóppal jelzett zsírsavat—palmitinsavat— juttatott be hasnyálmirigy irtotta cukor­beteg kutyákba és ennek jelzett szén­atomjait ki tudta mutatni a vizeletben ürülő cukor szénatomjain. A glykogen foszforillálással bomlik és épül. Testünk kémiai gyárában, a 2000 g-os májban, nagy glykogen raktár van, de itt képződik a glykogenből a cukor is és jut el a szövetekhez, mint a sejtek anyagcseréjéhez igen fontos anyag. Az izmokban keletkező glykogenből nem lesz glucose, hanem tejsav és csak a máj alakítja át cukorrá, vagy ismét glykogenné. Ezt a körforgást 1927-ben írta le Cori. A máj eltávolítása után a kísérleti állatok, csökkenő vércukorszint mellett, elpusztulnak. A már irtott kísér­leti állatnak cukrot adva, az élettartam megnyúlik, bizonyítékul arra, hogy az állat cukorhiányban pusztul el. Más anyag, melyből glucose-cukor­ képződhet, nem hosszabbítja meg a kísérleti állat életét. Tehát a cukor az élethez nélkü­lözhetetlen, utánpótlását a máj biztosítja, mivel egyedül csak a máj képes más anyagokat glucosévá átalakítani. A cukor mindig újra kell hogy képződjék, mert a szervezetben levő szénhydrát az anyag­csere folyamán elfogyna és így tejsavból (Cori-kör), fehérjéből, zsírból újból képződik glucose. Az egészséges emberrel szemben cu­korbetegen mindezen folyamatok nem jönnek létre. A cukor nem használódik fel kellő mértékben, nem rakódik le glykogen formájában, nem tárolódik a májban, hanem a vérben és a vizeletben halmozódik fel. A máj a táplálék fehér­jéiből, zsírjaiból is cukrot készít, a kóros zsíranyagcsere ketontestek kelet­kezéséhez vezet és így aceton, acetecet­­sav, bétaoxyvajsav jelenik meg, melyek a szervezetet mérgezik. Az aceton és az acetecetsav kimutatását a gyakorlati orvostudomány is felhasz­nálja, egyrészt a betegség felismerésére, másrészt mivel a ketontestek a vizelettel kiürülnek, kimutatásukkal következtethe­tünk a zsíranyagcserezavar súlyosságára. Az insulin hiányából keletkező ketontest felszaporodás és súlyos szénhydrátanyag­­cserezavar a cukorbaj egyik legkomolyabb szövődményéhez, eszméletlenségéhez, kó­mához vezethet. Vita folyik arról, hogy a cukor felszaporodása a szervezetben a glucose fokozott képzésére, vagy a csök­kent szöveti felhasználásra vezethető e vissza. A cukorbaj már nagyon régóta ismert betegség. I. e. kb. 100 évvel írta le Ara­teus és az elnevezés is tőle ered. A régi orvosok a nagy lesoványodással, étvágy­fokozódással és nagy tömegű élelmiszer elfogyasztásával, igen sok folyadékfel­vétellel járó betegséget a nagy mennyi­ségű, édes ízű vizelet ürítéséből ismerték­­fel. Ma különböző kémiai eljárásokkal (Trommer-próba, Nylander-próba) a vi­zeletben kiürülő cukor redukáló képessé­gét mutatjuk ki. Mennyiségileg is meg­határozható a napi ürített vizeletcukor mennyisége polariméterrel. Ennek lé­nyege az, hogy a cukor a Nicol hasábokon keresztüli fényt balra forgatja el. Az el­forgatás mértékéből megkapjuk a cukor %-át és ebből az ürített 24 órás vizelet mennyiség ismeretében az ürített napi cukor mennyiségét grammokban ki tud­juk számítani. Az orvostudomány a cukorterhelésre bekövetkező vércukor­görbe viselkedésé­ből komoly megállapításokat tud levonni. 50,0 g glucose elfogyasztása után az egészséges egyén vércukorgörbéje 100 mg%-os szintről 150 mg%-ig emelkedik

Next