Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. V. kötet. Kiutalványozás-Perfüggőség - Magyar Jogi Lexikon 5. (Budapest, 1904)
K
Kiutasítás — 3 — supplicii deducitor, ibidem ad columnam infamiae per Carnificem virgis caeditor, integro (aut medio) rituum numero et devide per emanatum ab excelso Regimine mandatum e Provincia perpetuum proscribitor, data antea jurata cautione, quod nunquam in Provinciam sit rediturus. Praeterquam a nobis et nostro Regimine, nemo reus a Jurisdictionis Dominio e Provincia proscribi potest, sed solum e Jurisdictionis, Civitatis aut Burgi territorio (Pars prima art. 49. § 5.). Boue az ő Jurisprudentia Criminalis-ában több helyen említést tesz a K.-ról proscriptio eliminatio néven (Pars I. art. IV. § 5.; pars II. art. XXII. § 2.) s azt a sine afflictione corporis , famam concernentes büntetések közé sorozza (Pars I. art. XLVII. 14. §). Huszty is felemlíti a relegatiót a büntetések között, de ismérveinek leírását nem adja (Jurisprudentia practica. Liber III. tit. 1. n. 1.). Hogy különben a száműzést a XVIII. sz.-ban tényleg alkalmazták, kitűnik nemcsak Bódénak és Husztynak a gyakorlatban érvényes jogot tárgyaló műveinek idézett helyeiből, hanem a Miller közölte 1736-iki bűneset leírásából is, melyről a többi között azt írja, hogy: ad carceres Ladislaus Fodor per unum annum, cum quinquaginta scuticis omni trimestri spatio subeundis, et perpetua dem editionibus suae Majestatis caes. reg. proscriptione . .. condemnati sunt» (v. C. Pauler: Előjogtan I. e. 186.1. 1. jegy.). 1791-iki javaslatunk már határozott különbséget tesz a K. — relegatio e Regno — és a kitiltás — relegatio e certo loco — között s az előbbinek csak külföldiek ellenében ad helyt; belföldit csak azokban az esetekben érhet a száműzés, büntetése, amelyekben a törvény különösen megjelöli: Relegatio e Regno nonnisi contra extraneos, contra intraneos autem nonnisi in casu peculiari lege designando pronunciabitur (Principia XXII.). Vuchetich korában (1819) már csak külföldiek és csavargók ellenében lön alkalmazva a relegatio: Temporibus nostris poena exilii non decernitur, nisi in Extraneos, et vagabundos qui ad locum originis relegantur (Institutiones juris Criminalis Hungarici. 106. 1. b) jegy.), miből látható, hogy a csavargókra vonatkozó tilalom voltaképen kitiltás vagy még inkább confinatio volt és hogy tehát a relegatio már csak külföldieket ért. A XVIII. század végén, de főleg a XIX.-nek elején több helytartótanácsi intézmény szabályozza a K. és kitiltás kérdését (1806. évi nov. 28-án 17,057., 1815 aug. 1-én 21,613., 1815 szept. 5-én 24,082., 1821 nov. 13-án 25,691., 1823 ápr. 8-án 8335. sz.), melyek közül az 1815. kibocsátottak, egyezőleg az 1803-iki osztr. BTK.-nek 22. §-ával, a megbélyegzést is elrendelik ; a megbélyegzés e büntetése csak az 1848 máj. 22-én kelt II. rend.-tel lett hatályon kívül helyezve. Mindezen rendeletek a K.-t a külföldiekre szorítják, egyedül az 1806 nov. 28-iki 17.057. sz. nem tesz különbséget kül- és belföldiek között, midőn elrendeli, hogy a rablás miatt elitéltek és családjaik K.-a köztudomásra hozassák. A bizonyos helyről való kitiltás csak mint rendőri intézkedés alkalmaztatott az igazolvány nélküli csavargók ellenében; erre vonatkoztak a II. József tolonczszabályzatát (Schulpatent) hatályon kívül helyező 1790 ápr. 20-iki 13,033. sz. helyt. tan. int., továbbá az 1794 jan. 31-iki 2406., az 1794 márcz. 21-iki 4053., az 1823 nov. 11-iki 28,312. sz. helyt. tan. intézvények. 1843-iki javaslatunk nem ismeri a K. büntetését. Jelenleg érvényben levő btő codexünk életbeléptetése előtti időben csak külföldieket ítélt a bíróság az országból való K.-ra; ebből az időből való az 1864 nov. 5. kelt 79,993. sz. helyt. tan. intézmény, melynek értelmében a külföldinek elitélése alkalmával a K. is kimondandó s az illetővel jegyzőkönyvileg ama figyelmeztetés kapcsán közlendő, hogy visszatérés esetén egytől hat hóig terjedhető fogsággal fog bűntettetni, az 1866.nov. 13. helyt. tan. intézvény pedig azt rendeli, hogy az ily kiutasított külföldiekről időnkénti kimutatások terjesztessenek fel. Az 1878. V. t. ez., az immár megjegyezesedett gyakorlatra való tekintettel, következőleg tételezi a K. szabályait: «64. §. Külföldiek bűntett miatt, a törvény különös részében meghatározott büntetésen felül az országból való K.-ra is ítélhetők, és a visszatéréstől is örökre vagy határozott időre eltilthatók»; ugyan a gyakorlat fejlődését respectálta az 1869: XL. t. sz. is, midőn 69. §-ában kimondja, hogy: «Csavargás vagy koldulás miatt elitéltek, büntetésük kiállása után is, ha belföldiek, illetőségük helyére utasíthatók, ha pedig külföldiek, az országból kiutasíthatók». A visszatérés tilalmának sanctiója a KBTK. 70. §-ban van adva: «Aki a magyar állam területéről, vagy annak egyik részéről, vagy valamely vidék, város vagy község területéről a hatóság által jogerejűleg kitiltatott és a tilalom tartama alatt oda, ahonnan kitiltatott, a hatóság engedélye nélkül visszatér, egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő». Jelenleg érvényes büntetőjogunknak tehát a K.-ra vonatkozó szabályai a következőkben foglalhatók össze: 1.A K. csak külföldiekkel szemben mondható ki. Magyar honosnak az országból való K.-a nem foghat helyt. Hogy ki tekintessék magyar honosnak, ki külföldinek, azt az 1879.L. t. ez. határozza meg; minthogy a törvényczikk értelmében magyar honosok alatt a horvát-szlavén alattvalók is értendők, ezek tehát nem utasíthatók ki. 2. A K. szabály szerint csak bűntett esetén szabható ki; ha tehát a bíróság fogházbüntetés megállapításával a bűntettet vétséggé változtatja Amely szűk betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők! 1* Kiutasítás