Karácson Mihály: Árpád emléke (Pest, 1868)

ÁRPÁD EMLÉKE. A jog philosophusok az álladalmak eredetéről azon tant állították fel, hogy ha az álladalmak a józan ész­nek követelménye szerint keletkeztek volna, a népek­nek háromféle szerződésekre kell vala lépniük: az egye­sülési, a hódolati, és kormányzási szerződésekre. Aradt, a híres német tudós felsóhajt, hogy a történelem példát nem mutat fel, mely szerint valamely álladalom ily szer­ződéseknek köszönhette volna eredetét. Arndt nem is­merte azon szerződést, melyet őseink Árpád fejedelem­nek megválasztásakor kötöttek, a­mit a hírneves német tudós a 19-ik században csak is mint józan ész követelményének, egy ideálnak tart, bölcs őseink azt már a 9-ik században életbe léptették. Midőn a hét magyar törzsek Hunniát, mint Etele utáni örökségüket, visszafoglalandók Ázsiából kivándo­roltak, a Khazarok, Uzok, Bessenyőkön vivott győzel­meik után 884-ik évben Etelközt s Erdélynek keleti részét megszállották, nem álladalmi szervezetben, hanem a törzseknek fajrokonságában, érdek közösségében, s vitézségükben rejlett azon tekintélyük, melynél fogva a keleti és nyugoti császárok őket szövetségesekül meg­nyerni igyekeztek. A keleti császárságot 889-ben megtámadta, s már

Next