Karácson Mihály: Árpád emléke (Pest, 1868)
ÁRPÁD EMLÉKE. A jog philosophusok az álladalmak eredetéről azon tant állították fel, hogy ha az álladalmak a józan észnek követelménye szerint keletkeztek volna, a népeknek háromféle szerződésekre kell vala lépniük: az egyesülési, a hódolati, és kormányzási szerződésekre. Aradt, a híres német tudós felsóhajt, hogy a történelem példát nem mutat fel, mely szerint valamely álladalom ily szerződéseknek köszönhette volna eredetét. Arndt nem ismerte azon szerződést, melyet őseink Árpád fejedelemnek megválasztásakor kötöttek, amit a hírneves német tudós a 19-ik században csak is mint józan ész követelményének, egy ideálnak tart, bölcs őseink azt már a 9-ik században életbe léptették. Midőn a hét magyar törzsek Hunniát, mint Etele utáni örökségüket, visszafoglalandók Ázsiából kivándoroltak, a Khazarok, Uzok, Bessenyőkön vivott győzelmeik után 884-ik évben Etelközt s Erdélynek keleti részét megszállották, nem álladalmi szervezetben, hanem a törzseknek fajrokonságában, érdek közösségében, s vitézségükben rejlett azon tekintélyük, melynél fogva a keleti és nyugoti császárok őket szövetségesekül megnyerni igyekeztek. A keleti császárságot 889-ben megtámadta, s már