Vay László: A német hivség, avagy Bécs polgárjai a frantzhadban (Nagyvárad, 1806)

A jót tévő és jót vévő között egy pár levél

emlékezetére nézve, és e­ munka Olvasóinak kedvéért az elhúntt Asszonyság nagy érde­mű Férje által a’ dicsőűltt hamvainak szen­­teltt Epitáphiumával egyetemben, ide rekesz­­teni méltónak ítélte: Hadd boruljak meghültt hamvára, Hadd­ tegyek eggy tiszteletet, Hadd hajoljak hideg porára, Annak, kit Hazánk szeretett. Ti mezei, ’s erdei Nimfák! Ez helyre gyülekezzetek, Nárcisokkal legyenek rakvák, é S ibolákkal kit kezelek; Hol a’ Keresz vize mentében, Jó messziről kitündöklik, Eggy szépen nyúló hegy tövében, Várad szemetekbe ötlik. Ott ott, hol a­ régibb időkben, Híres ’s nagy dolgok ellenek, Hol Eleink a’ Törökökben, Sok ’s nagy károkat tettenek. Ott, hol a’ szent László tetemi Csendes álomban nyugosznak, Kinek úgy fénylenek érdemi, Hogy soha el nem alusznak. Ott mondom , ott van leszakadva, Eggy első rendű szál virág, Ott fekszik teile elhervadva, Eggy Méltóságos ASZSZONYSAG. 7 .5

Next