Vay László: A német hivség, avagy Bécs polgárjai a frantzhadban (Nagyvárad, 1806)
A jót tévő és jót vévő között egy pár levél
nek szerencsés állapottyáért, kötelességünket megtenni el nem mulattuk. Elérkezvén ez a’ kívánt Innep ma is , melly annyira elöntötte érzékenségeinket édes örömmel, hogy csak nem folyó lánya olvasztá a mi szíveinket, első , s legszorosabb kötelességeinknek tartottuk ezen emlékezetre méltó Innepet megütni, megszentelni, és szívünkben ezen fényes Innepnek díszes elfogadására emelt Oltárokon buzgó áldozatokat tenni. De, hogy megelőzzük azon bal ítéletet némellyeknek, a’ kik abban a’ helytelen , és eggyszersmind alacson vélekedésben vagynak , hogy mi ezt tsak szíves tettetésből csuszkáló hizelkedésből, ’s bévett szokásból tesszük; szükségesképpen, ’s világoson ki kell nyilatkoztatnunk, hogy nem a’ puszta szokásból teszszük, mellynek hogy nem vagyunk rabszolgái szembetünő azon tetemes csorbából is, mellyet a’ káros szokáson ejtettem , midőn arra határoztam magamat, hogy érzékeny indúlatimat ditső emlékezetét Magyar híseinknek saját beszédgyér fogom kifejezni, mellyre eddig a holt deák beszéd szolgált; mert ha a’ szokásnak gyászos következéseit voltaképpen le akarnám rajzolni, végét nem lelne beszédem Fel kell egyetemben fedezni (nem kimélvén Főtisztelendőségének rózsa színü szemérmetességét) azon fenék okokat, melyeken épül e’ mai örvendezésünknek magas oszlopa.