Horváth Ádám: A magyar magóg pátriarkhátúl fogva I. István királyig (Pest, 1817)
A' Magyar Nemzet Magóg Fő-Atyátúl fogva István Királyig
369 túl ne menjek *s velek penna tsatába ne keveredjem, sokat errűl nem is szóllok , poroljenek velek helyettem a’ Sinaiak és a’ Zsidók, a’ kik nyelvűeknek hasonló tulajdonságával ditsekesznek. Révai és Versegi tudós hazánkfijai, megmutatták írott könyvekkel , mit tehettek egymás ellen , amaz sokat állít ebben a’ tekintetben , ez sokat tagad; amannak mélt fejtegetései, ennek szép osztályjai vagynak. (*) Egyikkel sem akarok kikötni ; annyit mondok , amennyit akárki is megengedhet, és által érthet: tudni illik. Minden eredeti nyelvtül igaz az, vagy ha tsak egy az, arrúl az egyről tagadhatatlan, hogy első származásakor, a' nyelv, minden egy egy különös dolognak értelmét , különös szótskával tette ki , szintúgy a’ szembe tűnő testes tárgyakét, mint a' tselekedetekét, azok a’ szótskák eleinte tsak magánhangzók voltak, tsak ollyan mássalhangzókkal egyesítve, a’ mellyek a’ neveknek és tselekedeteknek mitsodásságát vagy többektűl való külömbözését a’ hangnak módosításával kijelentették , úgy hogy az elnevezés meg feleljen a dolog mitsodásságának ; ide mutat Moses Gén. 2:9, 117. (*) Azon keserű feleselések mellett is , mellyeket egymás ellen tettek ezen két hazafiak, nem árt mindeniknek munkája meg olvasni. Révai vagy korán fogott az arany bányának méltebb feszegetéseihez , vagy ollyanokra is terjesztette választó és olvasztó mesterséget, a mnik nélkül később én is el lehettünk volna Vérségi ellenben, maga tudja mi okból, a’ kézzel fogható valóságoknak is ellene mondott: én mindeniket betsülöm, vajha ők is egymást jobban rtegbetsülték volna ; de midőn Révainak némelly darabolásai nélkül el lehetek , akkor más nemestekben 5 nálánál meg többet tartok, de ellenben Vérséginek szép osztályjait és külümnböztetéseit is, (más alkalmatosabb elnevezésekkel) hasznosoknak tartom , nyelvünknek ezen mostani állapotában , ’s mind a’ mellett is hogy amaz, a’ más nyelvek’ formájához szabott Grammaticai szükségünkön sokat szépített, nem tartom haszontalannak , hogy az eredeti értelmes szotskákkal történhető hajtogatások, csoldások, egy ollyan okos nyelv tanító könyvvé Grammaticáva változzanak által , mellyben ama már kiavaltt, vagy éppen ismeretlen ásvány darabokra, és azokhoz meg kívántató olvasztó szerekre monstrumokra a’Tanulóknak ne legyen szükségek hanem azok tsak az erőssebb Mesterek’ Museumiban maradjanak , mint ritkaságok. * *4