Vaszary Kolos Ferenc: A magyarok története rövid előadásban (Pest, 1866)

Első könyv. Őskor

8 I. Könyv. Őskor. 4. §. Vándorlásuk Lebedidba. Álmos. A kilenczedik század elején a hét fejedelmi személy egyikének neve Ögyek (Ugek) vola a dontövi magyar 819. házában (Dentumogeniában). Ő 819-ben egy más vajda leányát, Emesét vette nőül, kitől Álmos fia született. A fiúnak már születését is csodás hír jelölte. Emese nehéz­kes állapotjában isteni jelenést látott álmában : egy turul (karvaly) tűnt fel előtte, mely fejét keblére hajtván, őt megtermékenyité; majd egy fényes patakot lát vala eredni ágyékából, mely messze, idegen földre elszármazott. Az áb­rafejtők ebből azt jósolják vala,hogy magzatjától mesz­­sze földön hatalmas királyok fognak származni. Az isteni jóslatu gyermekből, ki ezért nevezteték vala Álmosnak, testre, lélekre kitűnő férfiú lett. Arcza barna, de szép metszésű ; szemei nagyok, feketék; termete sugár, magas ; kezei ismosak, ujjai hosszuk. Lelkét annyi erény s jelesség ékesité, hogy szemlátomást az isten kegyelme volt vele: ő kegyes, jóakaró, adakozó, vitéz, bölcs vala, bölcsebb s hatalmasabb minden más főnöknél; miért ezek az ő taná­csa, segélye nélkül semmihez sem fogtak. A bölcs és vitéz férfiú tanácsára és segélyére soha 884 sem volt nagyobb szüksége a magyar népnek, mint 884- ben. Az űzőktől nyomott harczias, hatalmas besenyők, a Volgán átkelvén, a magyarok tanyáira csaptak, s őket kivándorlásra kényszerítik vala. Ők tehát a Don folyamon tömlők és lápok segélyével átkelvén, annak jobb partjain, a feketetenger éjszaki részein, az úgy nevezett lebedi sikon, Lebediában, telepedének le. E föld a kozárok biro­dalmához tartozott, de a kozár fejedelem nemcsak nem akadályozta megtelepedésöket, hanem velük még szoro­sabb szövetséget kötött a nyugtalan űzök és besenyők ellen, ébresztetik vala. A nép irántok határtalan tisztelettel viseltetett.

Next