Vaszary Kolos Ferenc: A magyarok története rövid előadásban (Pest, 1866)
Első könyv. Őskor
8 I. Könyv. Őskor. 4. §. Vándorlásuk Lebedidba. Álmos. A kilenczedik század elején a hét fejedelmi személy egyikének neve Ögyek (Ugek) vola a dontövi magyar 819. házában (Dentumogeniában). Ő 819-ben egy más vajda leányát, Emesét vette nőül, kitől Álmos fia született. A fiúnak már születését is csodás hír jelölte. Emese nehézkes állapotjában isteni jelenést látott álmában : egy turul (karvaly) tűnt fel előtte, mely fejét keblére hajtván, őt megtermékenyité; majd egy fényes patakot lát vala eredni ágyékából, mely messze, idegen földre elszármazott. Az ábrafejtők ebből azt jósolják vala,hogy magzatjától meszsze földön hatalmas királyok fognak származni. Az isteni jóslatu gyermekből, ki ezért nevezteték vala Álmosnak, testre, lélekre kitűnő férfiú lett. Arcza barna, de szép metszésű ; szemei nagyok, feketék; termete sugár, magas ; kezei ismosak, ujjai hosszuk. Lelkét annyi erény s jelesség ékesité, hogy szemlátomást az isten kegyelme volt vele: ő kegyes, jóakaró, adakozó, vitéz, bölcs vala, bölcsebb s hatalmasabb minden más főnöknél; miért ezek az ő tanácsa, segélye nélkül semmihez sem fogtak. A bölcs és vitéz férfiú tanácsára és segélyére soha 884 sem volt nagyobb szüksége a magyar népnek, mint 884- ben. Az űzőktől nyomott harczias, hatalmas besenyők, a Volgán átkelvén, a magyarok tanyáira csaptak, s őket kivándorlásra kényszerítik vala. Ők tehát a Don folyamon tömlők és lápok segélyével átkelvén, annak jobb partjain, a feketetenger éjszaki részein, az úgy nevezett lebedi sikon, Lebediában, telepedének le. E föld a kozárok birodalmához tartozott, de a kozár fejedelem nemcsak nem akadályozta megtelepedésöket, hanem velük még szorosabb szövetséget kötött a nyugtalan űzök és besenyők ellen, ébresztetik vala. A nép irántok határtalan tisztelettel viseltetett.