Huszti, András: Ó és újj Dácia az az Erdélynek régi és mostani állapotjáról való historia (Bécs, 1791)
XVII. Rész
MAGYAR ORSZÁGTOL ’s. a’, t. 267 Ezen a’ nevezetes hartzon General Heißer, és Marchio Doria elevenen fogattattanak el, a’ kiket midőn Gróf Tökölyinek eleibe vittenek volna , leg elöbbször is igy szollitja meg: Gratus ad ventus Domine Heißerl Captus es Domine Heißer \ Kinek Heißer General igy felelt: Hohe mihi, eras tibi Domine Comes Tökölyi. Ezen a’ General Heißeren váltotta ki Tökölyi Imreh a’ maga Feleségét. Ez utánn a’ nevezetes Gyözedelem utáni Tökölyi Imreh Szeben felé indúlt, a’ Városhoz mint egy Mértföldnyire, Grassán nevű Faluba beszállott, holott Gyülést hirdettetvén azok által a’ Fő Rendek által, a’ kik néki eleitől fogva kedveztenek , vagy félelmek miatt szóllani nem mértenek, magát Erdélyi Fejedelemnek szentelteti. Azok a’ Statusok ellenben, a’ kik a’ Tsászár hűsége mellett maradtanak, követeket küldvén az Imperatorhoz a’ Hartz, és a’ Tökölyi Fejedelemsége felöli, az Udvarnál tudosittást tettenek , és egyszersmind a’ Tsászártol az ifjú Apafi Mihály Fejedelemsége felőli Diplomatica confirmatiot sollicitáltanak, és a’ mellett infiáltanak, hogy az Országbol Tökölyi Imreh kikergettetésére elegedendő segittséget küldene. Kiket Leopoldus Imperátor Márciusnak első napján kegyelmes válasszal bocsátott vissza. Ludovicus Badensis Marchionak Parantsolat adattatott vala, hogy az alatta való katonasággal minden halagatás nélkül Erdélybe menjen, a’ választott Fejedelem konfirmatioját pedig ő Felsége egy kevéssé elhalasztja , mivelhogy az ifjú Apafi Mihály csak 15. esztendős lévén, maga is mások kuratorsága alatt vagyon, és nem hogy illy nehéz idők-