Molnár Aladár: A magyar Alkotmány történeti kifejlődése. Első kötet (Pest, 1862)
Bevezetés
csak erkölcsi, szellemi ráhatása értetett. Azonban tagadhatlan hogy történetünkben a szomszéd népek hatalmai gyakran erőszakos kísérleteket is tettek alkotmányunk változtatására. Ilyen volt p. u. legkorábban a német, majd ármányokkal a görög befolyás; ide számítható mint romboló hatalom a tatár pusztítás, a török, s osztrák erőszakos törekvések. Ezek működései már az igazi viszontagságok, mik ha a nemzeti életerő rongálása miatt célzott sikerre nem vezethettek, s pozitív eredményük kevesebb is, de negatív mégis sok törvényeket s intézkedéseket hoztak létre, sőt az egész alkotmányos életben kivált az utolsó három század alatt nem egyszer, ha csak ideiglenesen is, gátló hatalomal emelkedtek föl. Pedig a politikai intézmények tovább fejlesztésében azok üdvös hatásának, s nem egyszer a sikernek fő biztosítéka: „mindent a maga idejében.“ Ámde ha mind e tényezőknek a magyar nemzeti közszellem constituállásában majd ezer éves működését nyomról nyomra kimutatni szándékoznám, ezzel alkotmányunknak oly terjedelmes történetrajzát adnám, mi munkám körét haladja. És mégis a fölhozott oldalak egyikét sem mellőzhettem, hogy a fölmutatni szándékolt képtörténeti hűségben is a való megismerést lehetlenítő csorbát ne szenvedjen. Ez okokból indulva ki, csak arra szorítkozom , hogy nevezett tényezők folytonos szemmel tartásával főleg az irányokat mutassam ki, melyeket alkotmányunk eddigi fejlődésében követett, kiemeljem e fejlődés nevezetesebb mozzanatait, s azon fordulatpontokat méltassam, hol a fejlődés egy iránya bezárult, s egy új irány kezdődött. E fordulatpontok lévén úgy a nemzet egész életében, mint alkotmánya történetében korszakot alkotók.