Molnár Aladár: A magyar Alkotmány történeti kifejlődése. Első kötet (Pest, 1862)

Bevezetés

részben helyi viszonyokhoz köttetvék, hanem mert a nem­­zetindividualitás is nem más, mint épen a phisicai ráha­tások alatt, (s részben által) kiképzett alakja a szellem­nek, mely nemzeti szellem tárgyilagos megvalósításának egésze a nemzeti alkotmány. Már Montesquieu fénye­sen kimutatá „L’esprit des lois“ művében, hogy a kü­lönböző éghajlat, föld, a belőle nyert tápszerek, szóval mindezen természeti körülmények különböző volta me­nyire különbözővé teszi a bennük élő embernek vérmér­sékletét, gondolkozását, szokásait, szóval a szellem cse­­lekvékenységének mind­azon módjait, melyek épen a tör­vényhozásban s az államéletben nyilvánulnak. Innét egy­­átalában képtelennek, s ezért sikertelennek is tartom a magyar nemzetiséget azon határozottságában, melyben azt az annyi százados európai lakhelyen élés folytán ismer­jük Ázsia bármely helyén vagy népénél is keresni. Lehet a nemzeti jellem egy és más oly oldalainak közösségét az ottani rokon eredetű népeknél föltalálni, melyek mint faji sajátság megmaradtak, de a magyar nemzetiség csak a mai magyar földön képződött ki. (3) A részint itt talált, részint­­későbben a magyar államtestbe lépett nem magyarajkú népek, minek a tót­, horváth, német, és román népek stb. ezeknek erkölcsi szokásai; életmódja, szellemi munkássága stb. Ha nyel­vükből jöttek ált szavak a miénkbe, még inkább szokása­ikból. És a százados együtt­élésben a belőlük kifej­lett nemesek, az eredeti magyar nemesekkel az alkot­mány fejlesztésében egyenlő munkásságot gyakoroltak. 4) Bármely nép is, ha az emberiségen nem holt terem, hanem az ember világnak élő és szükséges tagja akar lenni, nem szigetelheti el magát a többi nemzetektől. A népek gondolkodásának, cselekvényeinek folytonos egy­másra hatása, az eszmék kicserélése, a cselekvékenységben

Next