Molnár Aladár: A magyar Alkotmány történeti kifejlődése. Első kötet (Pest, 1862)
Bevezetés
részben helyi viszonyokhoz köttetvék, hanem mert a nemzetindividualitás is nem más, mint épen a phisicai ráhatások alatt, (s részben által) kiképzett alakja a szellemnek, mely nemzeti szellem tárgyilagos megvalósításának egésze a nemzeti alkotmány. Már Montesquieu fényesen kimutatá „L’esprit des lois“ művében, hogy a különböző éghajlat, föld, a belőle nyert tápszerek, szóval mindezen természeti körülmények különböző volta menyire különbözővé teszi a bennük élő embernek vérmérsékletét, gondolkozását, szokásait, szóval a szellem cselekvékenységének mindazon módjait, melyek épen a törvényhozásban s az államéletben nyilvánulnak. Innét egyátalában képtelennek, s ezért sikertelennek is tartom a magyar nemzetiséget azon határozottságában, melyben azt az annyi százados európai lakhelyen élés folytán ismerjük Ázsia bármely helyén vagy népénél is keresni. Lehet a nemzeti jellem egy és más oly oldalainak közösségét az ottani rokon eredetű népeknél föltalálni, melyek mint faji sajátság megmaradtak, de a magyar nemzetiség csak a mai magyar földön képződött ki. (3) A részint itt talált, részintkésőbben a magyar államtestbe lépett nem magyarajkú népek, minek a tót, horváth, német, és román népek stb. ezeknek erkölcsi szokásai; életmódja, szellemi munkássága stb. Ha nyelvükből jöttek ált szavak a miénkbe, még inkább szokásaikból. És a százados együttélésben a belőlük kifejlett nemesek, az eredeti magyar nemesekkel az alkotmány fejlesztésében egyenlő munkásságot gyakoroltak. 4) Bármely nép is, ha az emberiségen nem holt terem, hanem az ember világnak élő és szükséges tagja akar lenni, nem szigetelheti el magát a többi nemzetektől. A népek gondolkodásának, cselekvényeinek folytonos egymásra hatása, az eszmék kicserélése, a cselekvékenységben