Egressy Gábor: Egressy Gábor Törökországi napllója (Pest, 1851)

Erdély

MAGYARORSZÁG. Nagy-Várad jul. 19.1849. Midőn M. Berénybe értünk, Petőfi Sándor épen kocsira akart ülni nejével és kis Zoltánjával. Hová hová Sándor ? kiáltom neki. O. Hohó ! Gábor! nézd... ha ül perez m­ulva jösz , itthon nem találsz. Én. Hogy hogy ? O. Hát barátom, Damjanicsot akarjuk meglátogatni. Én, Aradra ... most? .. hát nem Erdélybe ? .. Hisz már nem is álmodtam, hogy eljöjj... minthogy egész határozottsággal nem is ígérted. Én. Igen, de én azt gondoltam, hogy te változhatlanul megmaradsz akkori határzatod mellett, s így vagy itt, vagy Er­délyben bizonyosan megtalállak. Ö. (Kis Sándorhoz, ki mellettem ült a kocsin). Hát te hol jársz ? Kis Sándor: Futár vagyok, most Szegedről jövök, s me­gyek vissza Erdélybe. Csupán éretted tevek e kitérést az egye­nes útról... Ö. Hol van az öreg? Kis Sándor: Ki tudja azt! Mindenütt és sehol... Eddig ta­lán Moldvát is megjárta. Ö. Ha nem jöttek be hát, reggelizzetek, különben is időznétek kell meddig a lovakat előhozzák. Bemegyünk. Én. És csakugyan letettél az erdélyi útról Sándor?___ Hát aztán merre veszed utadat, ha majd szorítni találnak ? Ö. Hát Gábor ... én azt gondolom, hogy akkor majd csak itt húzom meg magamat valahol. Én. E szerint hát már én sem megyek Erdélybe, mert hi­szen mit csináljak én ott nélküled ? ... 1* 3

Next