Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utólsó század alatt (Buda, 1840)
Második szakasz. 1711-1780
195 Nagy hasznára volt végre a magyar kereskedésnek az, hogy Németország példájára, az úgy nevezett kivonati (auszugalis) pörvitel az 1723-i 53dik törvénycikk által Magyarországba is behozatott. Ennél fogva t. i. meghagyaték a kereskedőknek, hogy rendes kalmárkönyvet tartsanak, mellybe minden kölcsön vételeiket, s hitelre adásaikat pontosan följegyezzék. Meghagyaték továbbá, hogy vagy a hitelre vevőktől mindjárt az adásvevésnél aláírassák a vett tárgyaknak kalmárkönyvekbe iktatott följegyzését, vagy az árjegyzéket (conth) írassák alá egy év alatt a helybeli jegyzővel, vagy más hitelesi személylyel; mi ha megtörténik, a hitelezés világosnak határoztaték; ha pedig a vett áruk jegyzékét az adós egy év alatt aláírni nem akarná, a kalmárkönyv kivonata által is , ha azt a helybeli jegyző, vagy más hiteles személy aláírondja s a hitelező azadósság igazsága s kalmárkönyve fölött esküt teend, világosnak ítéltetik a hitelezés. Mi pedig az illy nemű régi adósságokat illeti: iparkodjanak a kalmárok három év alatt a jelen törvény alkotásától számolva, könyveikbe irt hitelezéseiket a jegyző vagy más hiteles személy által az adós kötelezvényei közé fölvétetni; mit ha ez tenni nem akarna, őt a mondott határidő alatt, Kalmár könyvének kivonata s a jegyző vagy más hiteles bizonysága szerint törvényesen pörbe idézni; elmúlván pedig a három év, ha az adós az adósságjegyzék aláírására az alatt föl nem szállíttatott, s pörbe nem idéztetett, a puszta kalmárkönyvi kivonatoknak ereje megszűnik. Hanem azon esetben a kalmárkönyvet eredetiben kell a törvényszék ekbe mutatni s a pör eddigi elhalasztásának okait előadni. S ha ez esetben a könyv kellőleg készültnek találtatandik s a per elhalasztásának okai alaposak: a hitelező eskütétele mellett, az adósság 13 *