Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utólsó század alatt (Buda, 1840)
Negyedik szakasz. 1790-1825
stb. E kor végén próbát tőn Pesten gőzhajóval Lidemann, de olly sikeretlenül, hogy minden reáforditott költségei haszon nélkül vesztek el. — Ezen kivül különféle más faművek is készíttettek az ország több vidékein kivált Garam, Urna, Vág, Boca, Potóc, stb folyamok mellett. — Említést érdemlenek a diós-győri kulacsok, tégelyek s úgy nevezett vörös gyurkók. — A budai, még e korban is egyetlen , hintógyár folyton gyarapodásban volt. Az ásványanyag-gyárak közöl a következők érdemlik a kiemeltetést: a több helyt létező salétrom főzések, mellyek közöl legnevezetesbek a bihari, szabolcsi és szathmári, b. Vay birtokában lévők; ezek összesen mintegy 120 kazánra dolgoznak. Az e helyeken főzött salétrom Debrecenben és Kállón tisztittatik meg. Az allibunári salétromgyár, a bánsági határszéli kerületben, évenkint mintegy 260 mázsát készít. Vannak még illy gyárak Fehérvár, Mosony, Soprony, Somogy és Zólyom vármegyékben. — Lőporgyár e korban a Rába, Urna és Temes folyamok partjain több létezett; készíttetett lőpor Budán és Monostoron is Pest megyében. — Timsó legtöbb készíttetik Bereg megyében, hol öt illynemü gyár létezik, mellyeknek évenkénti készítménye körülbelül 13.000 mázsára megyen. Parád mellett pedig Hevesben, a b. Orciak gyára évenkint mintegy 800 mázsát szolgáltat; a másik, ugyan ott létező gyár, melly egy társaság birtokában vagyon, fa szűke miatt e korban csak 2—300 mázsát készített évenkint. — Igen szaporodtak e korban a sziksó- és szódagyárak. Szegeden e kor elején csak egy létezett, végén pedig már három nagy kiterjedésben dolgozott. Szabolcsban Manueli több helységben összesen 28 kazánra dolgoztatott ; a derecskéi, Biharban , évenként mintegy 200 mázsát készített. A hamu-