Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországban, a három utólsó század alatt (Buda, 1840)
Negyedik szakasz. 1790-1825
társaság, melly Pesten, Mosonyban, Baján, Monostorszegen és Török-Becsén állított ügyvivőségeket, s több rendű hajókon szállításokat is tesz a Dunán az egész országon keresztül. — Hálával említendő végre Ferenc királynak azon rendelete, mi szerint a közlekedés könnyítésére nem csak a posták annyira megszaporíttattak, hogy már minden , csak kissé nevezetes város is bir olyannal, hanem 1804 ben sürgöny (Diligence) is állíttatott fel a kereskedés fő útain. — Törvényhozásunk e korszak alatt különös tárgyául tűzte ki figyelmének a honi kereskedést, s bár a fennálló rendszert s politicát meg nem változtatható, ennek szellemét mégis sokban megszelidíté s többféle engedményt eszközle ki annak előmozdítására. Az 1790-i kereskedési választmány munkálatai nem tárgyaltattak ugyan a háborús körülmények miatt igen rövid országgyűléseken , de mégis mindenikében, s nagyobb nyíltsággal és elhatározottsággal, mint valaha, szóba hozatott a kereskedés ügye s követeltetett a nemzet megsértett joga. Az elv, miszerint Magyarországnak mint szabad, az örökös német tartományoktól független országnak tökéletes joga van a szabad kereskedésre, s minél fogva a vámszabályozás egyedül a törvényhozáshoz tartozik, mindinkább határozottabban kifejezteték és sürgetteték. Ferenc, az atyai indulatú király, ki a háborúk súlyos korában annyi tanúságait véve Magyarország fejedelme iránti hő ragaszkodásának, s az akaratnak, az ország tehetsége szerint arányosan részesülni az összes monarchia terheinek viselésében, átlátta alattvalói kérelmének jogosságát,s bár a fennálló, mélyen gyökerező s azért rászkodtatások nélkül hirtelen meg nem változtatható rendszert nem törlötte is el, azt legalább szeli-