ifj. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leirása. Negyedik kötet (Pest, 1855)
I. Békés s ezzel egyitett Csanádvármegye leirása
4* 51 pós kereskedési czikk. Szemre az igaz Békés megyei búza nem nagy ugyan, de átlátszó és piros, fényes és kemény, vagyis egy szóval „aczélos“, továbbá sok erejű, finom liszt tartalmú, vagyis egy szóval „sikeres“; gonddal termesztve csapott posonyi mérője a 90 fontot is meghaladja. — A pesti piaczon legjobban kerestetik az öcsödi, továbbá a szent-andrási és szarvasi búza, s főleg az első nehány garassal örömest drágábban fizettetik mérönkint, mint más tiszta búza. — A debreczenyi kenyérsütök , főleg pedig az évenkint mintegy 42 ezer köböl gabonát feldolgozó hengermalom, valamint a nagyváradi sütök a csabai és herényi, vagy ezek környékén eső, főleg új törésű pusztákon termett tiszta búzát legtöbbnyire becsülik, kiválólag használják. Azonban ezzel is úgy van, mint a tokaji és ménesi borral, vagyis hogy nem csak a két hegyen, de a környékbeli hegyeken is terem jó — sőt néha jobb bor is. Itt is megesik, hogy egyes gazdák, a kiemelt helyeken kívül is, jobb minőségű búzát állítnak elő, mint a hírbe jött helyek legtöbb gazdái. Átallában el lehet mondani, hogy a Békés megyei búza mindenütt jó, s rendes időjárás és nem egészen hanyag mivelés mellett rosz búza alig kerül elő. Csokonai Vitész Mihály bizonyosan jól ismerte a Békés megyei búza jelességét, és szerette az abból jól felhasadva, magasra sütött debreczeni könnyű fehér czipót, mert Dorottyájában egy helyen bizonyos tánczvigalmat írván le ekként tiszteli meg a békési búzát: „így kering igy lépked Békés Vármegyében. Az alföldi lakos gazdag szérűjében Hét nyolcz nyomtató ló, midőn patkós lába Tapos a világnak legszebb búzájába.“ csak az kár, hogy költői elragadtatásában a patkót a ló lábán feledte, mert azt nyomtatáskor levenni, ha talán fel lett volna verve, első gondja az alföldi gazdának ; de hiszen ezt a Békés megyeiek örömmel elnézik a derék Vitéznek, csak hogy világhírbe hozta búzájukat, mert hiszen Petőfy után tudjuk, hogy rajta a feledékenység máskor is megtörtént, midőn a szegény pap jó bora is elfolyt, mivel a nagy mulatságban „Csapot, papot, — mindent felejtett „Csokonai Vitéz Mihály.“ Kétszerest vagy kétszer búzát a földmivesek s szegényebb kézművesek napi kenyeréül átalában leginkább termesztik