Ivánfi (Jancsik) Ede: A magyar birodalom vagy Magyarország s részeinek cimerei (Pest, 1869)
Második füzet - Tartalom
újabb időkben szép lendületet adtak, akkor meghiúsul minden törekvésünk, bármily őszinte legyen az. — Eszerént be kell vallanunk, hogy Magyarország mostani címere az ősi címerek tisztes sorába tartozik, vagyis azok közé, melyek b. Lacken szerént ") a címerek eredetével egy időben keletkeztek, s érvényt hallgatag elismerés által nyertek nemzet és fejedelem részéről — megkülönböztetésül azon címerektől, melyek az államfőtől okmányilag engedélyeztettek. S valóban, ha a múlt századokba visszatekintünk, melyek nemzetünket illetőleg annyi küzdelem között lefolytak: címerünk főalkatrészei csakugyan a címerek keletkezési korára visszavezethetők. Mert ha nem is érintjük, hogy pogány ősenk közös lobogójukon turult, s pedig koronást használtak. * 2) melynek emlékét Kéza Simon tartotta fen, s melyet őseink közös lobogójukon Gyeics vezér koráig használtak; ha mellőzzük is, hogy III. Otto német császár Gyeics vezérnek, valamint Heinrich császár Péter királynak lándzsát nyújtott át a főhatalom jelvényéül 3), mindazonáltal a kétágú kereszt engedélyezését II. Sylvester pápa 1000-dik évi okmányából eléggé kimutathatjuk. 4) Világos az Ilahwick 1109. évben irt Sz. István életrajzából is. De az imént érintett okmányt behatóbb figyelemmel vizsgálván, egyszersmind kitűnik, miszerént a kettős kereszt sz. Istvánnak mint apostolnak s minden törvényes utódának, nem pedig az országnak mint ilyennek, volt adva. S igy noha a kétágú kereszt az Árpádok alatti érmeken többször s királyi pecséteken csak 1245. óta gyakran használtatott, s e szokás a vegyes korszakban is sűrűen fordul elő, mindazonáltal nem tulajdoníthatunk a kettős keresztnek kizárólagos magyar s pedig országos jelleget, miután kitűnő régész és érmészünk Rómer Flóris — hogy többet ne említsek — kiderítő, hogy a miénkhez hasonló kettős keresztet találhatni, az arragoniai királyok, Leó örmény király, a byzanti császárok, lengyel királyok, s lothringi hercegek érmein is. 5) Ellenben kétség alá nem vehetőleg már bebizonyítottuk ugyancsak idézett munkánkban, hogy a pólyák pajzson előfordulnak már Imre 5 Katechismus der Heraldik. Leipzig 1862. 4. lap. 2) L. id. művem 13. lapján. 3) Ugyanott 14. lap. 4) Ugyanott 17. 18. lap. 5) Archaeologiai Értesítő IV. köt. 298—300. lap.