Embernevelés, 1946 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1946-03-01 / 3-4. szám
SZEMLE• Egy demokratikus nevelő centennáriuma A Vajda Péter nevét viselő szarvasi evangélikus gimnázium február 10-én kegyeletes ünnepséget ült. Ezen a napon volt száz esztendeje, hogy névadója és örök büszkesége, az intézetnek 1843-tól 1846-ig működött tanára és igazgatója meghalt. Az irodalomtörténet Vajda Pétert, mint a novellaírás egyik úttörőjét értékeli. Munkásságának sokoldalúsága azonban problémává bővíti esetét. Bennünket, pedagógusokat a századik évfordulón ennek a csodálatos pályának utolsó szakasza érdekelhet közelebbről. A tanár Vajda Péterről keveset olvastam eddig. Kemény Gábor tanulmányán kívül a pedagógia története nem írta lapjaira nevét, legfeljebb a helyi iskolatörténet. És így a pedagógus társadalom országosan alig vehetett tudomást arról, hogy az esztétikusok tolla alatt talán túl szigorúan elbírált író, mint tanári egyéniség, hatásában az elsők között foglal helyet. A protestáns középiskolák minden viszontagságát végigjárt szarvasi gimnáziumnak tanárra volt szüksége, s Vajda Péter, akkor már az Akadémia, meg a Kisfaludy-Társaság tagja, Székács József ajánlatára elfogadta a vidéki tanári katedrát. Elment, leszálloit Szarvasra. A főváros tudós köreit a maga jószántából háta mögött hagyta. Vajda Péter emberi egyéniségébe ütközőnek éreznék azt a beállítást, mely ezt a cserét csakis egzisztenciális okokkal magyarázza. Az irodalomtörténet önmagában nem magyarázza meg Vajda Péter életművét. Olyan rendkívüli őnála az alkotókészség ereje, oly szembetűnő a jót tenni akarás, az eszmék őszinte imádata, hogy úgy hisszük , ezt az életmunka-komplexumot csupán egyes »irodalmi« eredményei után megítélni nem szabad. A természetérzésnek lelket formáló ereje építette fel talán legelsőben Vajda Pétert, az embert és az írót. Eszmék hajtották egész lelkesedésben leélt pályája alatt s azok alakulására döntő hatással lehetett természetérzésének mindent maga alá rendelő ereje. A haladás, az igazságosság, az emberek egyenlő jogainak elismertetése a demokrácia felé , majd minden írói alkotásában kiütköző gondolat. De hol kell útjára indítani ezt a haladást? Ott, hol a lélek legkészebb az újnak befogadására, a gyermekkorban. A költő-író-szerkesztő-természettudós így lett pedagógussá, tehát ex professo, sőt ex corde animoque. És amikor változatos írói pályafutás után tanárrá lett, éppoly lángoló lelkesedéssel fogott bele új hivatása gyakorlásába, mint amilyen lelkesedés világított ki minden irodalmi alkotásából. A szarvasi gimnázium tanácsüléseinek, a fenntartó evangélikus egyházmegyéknek jegyzőkönyvei, fennmaradt levelei, mindenekfölött Szarvason tartott híres Erkölcsi beszédei nagyszerű bizonyságok e tekintetben. Ott látjuk nevét az iskolai tanácsülések jegyzőkönyveiben és állandó indítványok, hozzászólások kapcsán majd minden gyűlés krónikáiban mindig a reformáló szerepében. Mint az egyházmegyét a kerületi gyűlésen képviselő megbízott, egészen újszerűen írásbeli beszámolót készített. Lázas sietséggel, mintha érezte volna, hogy kevés az ideje, buzgólkodott az intézet fizikai szertárának fejlesztésén, az iskola udvara, kertje rendezésén és különösen a szaktanítás teljes keresztülvitelén. Etekintet- Kemény Gábor : Vajda Péter Erkölcsi Beszédei, Budapest, 1931.