Energiagazdálkodás, 1973 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1973-02-01 / 2. szám

Nagy fa dőlt ki dr. Fonó Albert halálával, nagy vesz­teség érte a magyar műszaki világot, mind a tudomány, mind a gyakorlati élet terén. Fonó Albert 1881-ben 91 é­vvel ezelőtt született Buda­pesten és 1903-ban 22 éves korában lett okleveles gépész­mérnök az akkori József II­ádor Műegyetemen. Egész fiatalon 24 és 26 éves korában állami ösztöndíjat kapott, amelyekkel külföldi utakon gyarapíthatta tudását. 1908- ban a Magyar Mérnök és Építész Egylet „Automobilok hajtásáról” írt dolgozatáért pályadíjjal tüntette ki. 1909- ben, 28 éves korában egyhangú kitüntetéssel lett a mű­szaki tudományok doktora a „Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál” c. doktori értekezése alapján. Ezek az adatok jól szemléltetik a kiváló tehetségű és tudomá­nyosan képzett mérnök pályafutásának meredek ívét. Különböző állásokban végz­ett mérnöki munkája után 1909-ben önálló tervező- és tanácsadói irodát nyitott és működési terének ezt a formáját 1950-ig megtartotta. 1950-óta szinte utolsó napjáig a Kohóipari Tervező Iro­dában mint szaktanácsadó dolgozott. E hely és a szomorú alkalom nem ad lehetőséget, hogy műszaki tudományos munkáit részletesen méltassuk, mégis meg kell említeni, hog­y szakértői munkáinak java része nagy jelentőségű — néha egész iparágakat érintő — újszerű és tudományosan alátámasztott műszaki meg­oldásokat hozott. Több találmányával megelőzte a korát, amelyek közül ki kell emelni­ a toló sugárhajtóművet. A nemzetközi szakirodalom elismeri Fonó Albert elsőségét és ha meggondoljuk, hogy a nagy távolságú légi közleke­dés és az űrhajózás ma már kizárólag ilyen hajtóművet al­kalmaz, nem vitatható, hogy­ az első világháború idején tett találmányi bejelentése, amellyel 40 évvel előzte meg a korát, a nagy műszaki alkotót jelenti. Fonó Albert műszaki alkotásaival és lelkes, odaadó társadalmi munkájával nevelője , tanítója lett a fiata­labb generációnak. Már Korimn felismerte, hogy aki a tu­domány piramisát magasra, magasabbra akarja építeni, annak az alapokat ki kell terjesztenie. Aki munkatársak­kal akar rendelkezni a tudomány művelésében és tovább­fejlesztésében — már­pedig ez előfeltétele a társadalom építésének — annak széles papokra kell helyeznie a tu­dományos munkát, mert csal­ széles alapokból, nagy szá­mú művelőkből nőhet ki az a csúcsgárda, amely a tudo­mányos élet legmagasabb fokára eljut és a tudomány továbbfejlesztésére képes. Ez volt az az alapgondolat, amely arra késztette dr. Fonó Albertet, hogy felkarolja az energiagazdálkodás tár­sadalmi úton való továbbfejlesztésének ügyét, egyik vezetőként kivegye részét az Energiagazdálkodási Tudo­mányos Egyesület megalakításából. Az Egyesület lét­­ őle. Fonó Albert 1881-1972 rejötte, 1949 óta annak tagja volt, és az munkájának megértése és elismerése alapján az első tisztikarban társ­elnökké választotta. Elnökségi tagságát mindvégig meg is tartotta. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület veze­tőségében betöltött helyét dr. Fonó Albert nem dekó­rumnak tekintette, hanem politikai felfogásának megfe­lelően, megbízatásnak. Ebből kifolyólag hosszú éveken keresztül vállalta az Oktatási Bizottság vezetését és adott irányt annak a munkának, amelyet az ETE az energia­­gazdálkodás tudományának népszerűsítése, színvonalá­nak emelése és magának az energiagazdálkodásnak nép­­gazdasági szempontból való fejlesztése és hasznosítása terén kifejtett. Az Energia Világkonferencia Nemzeti Bizottsága el­nökeként egy ideig az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület és azt követőleg a Magyar Tudományos Aka­démiát képviselte és szavának a nemzetközi fórumokon nagyon komoly súlya volt. Számos mérnöki és tudományos szervezetben és egye­sületben képviselte Magyarországot, amit kiváló nyelv­tudása tett lehetővé, mert az anyanyelvvel egyező szin­ten tudott angolul, németül és franciául is. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület hosz­­szú, lankadatlan és eredményes egyesületi tevékenysége elismeréséül és kiemeléséül — saját magát is megtisz­telve — az 1969. évi közgyűlésen első tiszteletbeli tagjává választotta, ezzel példaképül állítva dr. Fonó Albert munkás életét az összes tagok elé. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége keretében kezdeményezésére alakult meg egy évvel az első szputnyik fellövése előtt a Központi Asztro­nautikai Szakosztály, amelynek azóta is lelkes vezetője volt. Felejthetetlen és példamutató marad mindenkor szá­munkra az a halk, mindig nyugodt és szenvedély nélküli hang, amelyen komoly megfontoláson alapuló és éppen ezért határozott véleményét az értekezleteken kifejtette és amelynek úgyszólván kivétel nélkül döntő, meggyőző ereje volt. Mérhetetlenül fájdalmas a búcsú, de mégis búcsúzni kell. Dr. Fonó Albert életén végigtekintve, alkotásai, tudományos eredményei, társadalmi munkája mérföld­kövekként jelzik lankadatlan tevékenysége állomásait. Ezért tudjuk, hogy nem halt meg egészen, alkotásaiban, eredményeiben tovább él! Emberi magatartását, szelle­mét és emlékét szerettel és kegyelettel, követendő példa­ként megőrizzük! H. E. 96 Energiagazdálkodás XIV. évf. 2. sz.

Next