Engel Pál: Középkori magyar genealógia
Jelmagyarázat - Rövidítések
ENGEL PÁL: KÖZÉPKORI MAGYAR GENEALÓGIA A PDF a Magyar Középkori Adattár c. CD-ROM kiadványunk alapján készült, az anyag nyomtatásban nem jelent meg. Engel Pál adattári sorozatának fő célja, hogy megbízható, a kutatás legfrissebb álláspontját tükröző adatokat szolgáltasson a hazai középkori politikai történet illetve a politikai és gazdasági elitet jelentő hivatalviselők és nemesi családok tanulmányozásához. „Eredetmondák és genealógiai mesék egy nép politikai tudata számára sokkal többet jelenthetnek, mint az elfeledett vagy félreértett valóságos eredet.” – írta Szűcs Jenő, s később ugyanebben a vonatkozásban állapította meg Tóth István György, hogy „... jórészt a szóbeli genealógia kötötte össze a nemeslevelet szerző őst a kései utódokkal – az élő személyek és az írás között a családfát őrző emlékezet volt az összekötő lánc.” A családok leszármazása nem pusztán históriai érdekesség volt, hanem sok szempontból a család jogait, a birtokhoz való viszonyát igazoló és általában mások által is elfogadott eleven hagyomány, s nem csak a nemesség műveletlenebb rétegeinél, hanem az arisztokrácia körében is. A Habsburgok „mitologikus” családfáját olyan jeles személyiségek tarkították, mint Noé, Julius Caesar, Nagy Szent Gergely pápa vagy Szent Benedek. Magyarországon a XVIII. század közepe táján jött el a nagyobb szabású családtörténeti kutatások megindulásának ideje, de a családfakutatók igazi reneszánsza az után következett, hogy Nagy Iván nagyszabású művével (Magyarország családai, 1857-1868) a családtörténetet a figyelem középpontjába állította. A genealógia a történeti segédtudományok legnépszerűbbikévé vált, önálló folyóirattal (Turul, 1883–) rendelkezett, melyet a diszciplína művelésére és előmozdítására alapított Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság adott ki. Az I. világháború után, a „boldog békeidők” végeztével a családtörténet szép napjai is leáldoztak, majd 1945-öt követően mint „burzsoá tudomány” kifejezetten a tiltott kategóriába került. A középkor kutatói számára ugyanakkor a családon belüli és családok közti kapcsolatok pontos megismerése továbbra is nélkülözhetetlen maradt, hiszen ezek a kapcsolatok jelentősen befolyásolták a kor politikáját, de kihatottak a gazdaság- és társadalomtörténet alakulására is. Engel Pál az archontológiával párhuzamosan, csakúgy mint ott, itt is a megjelentetés reménye nélkül, saját célra készítette el az 1970-es években a magyar középkor genealógiai adattárát. A családtörténet hőskorának céljaival és eszközeivel szemben kizárólagos célja az volt, hogy a családok leszármazási tábláit minden esetben oklevelek adatai alapján vezesse le. Minden egyes családtag mellett megtalálhatóak az okleveles hivatkozások, melyek nagyobbik része kiadatlan levéltári forrásokat takar. A korábbi genealógiai irodalom szokásaival szemben itt nincsenek a család történetére, birtokaira, adományaira utaló szöveges bevezetők, címerrajzok vagy az adatok feldolgozása során adódó általános érvényű történeti következtetések. A szerző pusztán egy olyan segédeszközt akart kutatótársai kezébe adni, amellyel ezeket a következtetéseket a korábbinál kevesebb erőfeszítéssel lehet levonni, lévén, hogy a középkori okleveles anyagban említett személyneveket az adatbázis segítségével hatékonyabban lehet azonosítani, ugyanakkor az adatbázis levéltári-irodalmi segédletül is használható annak, aki egy-egy családról vagy nemesről többet szeretne tudni. Az adattár – mint az a szerző kutatói pályájának ismeretében sejthető – különösen az Anjou- és Zsigmond-kor búvárlói számára tartogat sok újdonságot, de vélhetően minden középkorász számára nagy hasznot hoz, hiszen hasonló teljességre törő munka kereken száz éve nem jelent meg. Jelmagyarázat: János ___|__ István Klára János gyermekei István és Klára Nána ____|........................ Pósa Petus Gergely Nána gyermeke Pósa, valószínű gyermekei még Petus és Gergely 1360/364: 1360-i oklevél 1364-i átírása 1360 / 364: 1360-i oklevél 1364-i tartalmi kivonata : házasság † 1397 X 1: meghalt 1397. X. 1-én † 1397 X 1 e.: 1397. X. 1. előtt † 1397 X 1 a., 1397. X. 1. után Rövidítések A. Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. Szerk. Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I-VII. Budapest, 1878-1920. (Monumenta Hungariae Historica. I. Okmánytárak.) Abaffy : Az Abaffy család levéltára 1247-1515. A Dancs család levéltára 1232-1525. A Hanvay család levéltára 1216-1525. Ila B. kézirata alapján szerk. Borsa Iván. Budapest, 1993. Acta Kegl. = Acta Keglevichiana. Zagrabiae, 1917. ADE : Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. Acta extera Andegavensia. Szerk. Wenzel Gusztáv. 1-3. köt. Budapest, 1874-1876.