Kónya Péter - Kónya Annamária (szerk.): A reformációtól egyházalapításig a szepesváraljai zsinat 400. évfordulójára (Prešov, 2015)
Magyarországi protestánsok a 17. században - Petrőczi Éva: Prédikáció - "Kométa" nélkül Lippóci Miklós igehirdetése a kassai nagytemplomban, 1682. augusztus 17-én
PETRÓCZI Éva szó esett Thököly, a keresztyén államférfi , az evangélikus hit következetes védelmezője alakjáról. Vele kapcsolatban főként és elsősorban a Habsburg abszolutizmus elleni fellépését elemezték, magasztalták. Olyasféle jelenségnek tűnik ez, mint a puritán mozgalom egykori „narodnyikizálása”, egyházi „osztályharcként” való beállítása. Különösen nyilvánvaló ez a Benczédi László szerkesztette tanulmánygyűjtemény lapjait forgatva. Ebben a kötetben még a jó néhány évvel korábban, 1976-ban Thököly szerepét a keresztény Európa kontextusában, s idegen nyelvű ős-újságcikkek és versezetek tükrében vizsgáló Köpeczi Béla is meglehetősen furcsán, erőltetetten szekularizálva fogalmaz, és szinte „kihátrál” korábbi, nagyon alapos ez irányú kutatásaiból, megfigyeléseiből, amikor ebben az 1983-as, sokszerzős kötetben már ő is így ír: „Mi több, 1683-ban Kassán megjelent Risztei Péter Üstökös Csillag című könyve, amelyet a szerző Thökölynek ajánl, s amelynek dedikációjában a következő mondatot lehet olvasni: »Adgya a nagykegyelmű Úr Isten, hogy úgy ne járjon szegény Nemzetünk a török segítségével, mint aki megmenekedik az Oroszlántól, az után Medve találkozik reája.«” Ha ezt a - látszólag - semmitmondó mondatot egy korabeli egyetemista, vagy ifjú tudós, tehát a kádári időkben iskolázott, marxista szellemben nevelt értelmiségi olvasta, egyáltalán nem biztos, hogy tudatosította magában: Kisztei Péter könyve bizony nem egyéb, mint két kinyomtatott prédikáció, méghozzá jelen témánk közeli rokona! A Történelem (és a történészek!) Ura azonban igazságot szolgáltatott Kisztei nagytiszteletű úrnak. Jó fél generációval e kortünet-jelző, vagyis az egyházi hátteret teljesen elmosó Köpeczi-mondat után, 2011-ben ugyanis Csorba Dávid a tőle megszokott részletességgel és igényességgel elemezte Riszter két igehirdetését, amelyek 1682. március 2-án és 16-án hangzottak el, Kassán, s a prédikátor ugyancsak itt adta ki őket, egy évvel később. Igaz, Csorba fő témája a Risztef-prédikáció és a Halley-üstökös, illetve általában a történelem, a hitélet és a kometológia összefüggéseinek vizsgálata, a kor felfokozott eszkatológiai fáradalmainak szerves részeként. Ebben a tanulmányban nem csupán Riszter S. Péter iker-prédikációi kapnak méltó figyelmet, amelyeknek szövegébe a szerző nagy valószínűséggel utólag, már a Halley-üstökös feltűnése után vitt be az igehirdetések terjedelmét szokatlanul hosszúra, 120 oldalasra „hizlaló” elmélkedéseket. Ennek az írásnak a lapjain szó esik, nem csupán párhuzamként, de egyben ellenpéldaként, Lippóci Miklós általunk most tárgyalandó igei szolgálatáról is, amelyet joggal sorolhatunk a magyar homiletikatörténet legfontosabb, olvasóit mindmáig megszólító dokumentumai közé: „Kassán Lippóci Miklós, Thököly evangélikus udvari lelkésze 1682. augusztus 17-én tartotta meg templomszentelő 1 A Thököly-felkelés és kora. szerk. BENCZÉDI, László. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1983. 2 Lásd KÖPECZI, Béla. „Magyarország a kereszténység ellensége’’. A Thököly-felkelés az európai közvéleményben. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1976. 3 KÖPECZI, Béla. A Thököly-felkelés és a külföldi szövetség. 4 BENCZÉDI, László, i. m. 94. 4 CSORBA, Dávid. Thököly üstököse. Zempléni Múzsa, XI. évfolyam 4. sz. (2011 tél) http://www.zemplenimuzsa.hu/ll_4/csorba.htm (Megtekintés: 2014. augusztus 12.)