Építőmunkás - Építők Lapja, 1950 (48. évfolyam, 1-23. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Sok sikert az Ötéves Terv végrehajtásához! Szerkesztőség és kiadóhivatal: tilker , Dózsa György út 84/a szám Telefonszám 428-718, 428-161 Altanyai építőipari Munkások Országos Szövetségének hivatalos apja ■BBaaHBHMHaanaaaiHBB 1950 .TANTZ AH 1 XLVIII ÉVF. 1. SZÁJÉ Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Építsük az új világot! ! Soha még annyi reménységgel nem tekintettek az építőmunkások az új esztendő felé, mint most. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük azt a nagy lehetőséget, amelyet az első ötéves terv jelent az építőiparszámára. Az a hatalmas perspektíva, amely előttünk áll, nemcsak azt jelenti, hogy az építőmunkások foglalkoztatottsága az eddigieknél is sokkal nagyobb lesz, hogy a munkanélküliséget egyszer,s mindenkorra felszámoljuk és az építőipar idény jellegét megszüntetjük, amely egymagában is óriási jelentőséggel bír, hanem jelenti a népgazdaságunk további megerősödését, az életszínvonalunk jelentékeny felemelkedését, a szocializmus építésének meggyorsítását, alapjainak lerakását, a béke megszilárdítását, egyszóval jelent egyre szebb és boldogabb életet. Ez az egyre szebb és boldogabb élet azonban csak úgy fog eljönni és megvalósulni, hogyha állandóan kiküszöböljük a munkánkban mutatkozó hiányosságokat, lazaságot és sokkal több felelősségérzetet, kötelességtudást, tervszerűséget és lendületet viszünk bele a munkánkba, mint eddig. Bár nem vitás, hogy az elmúlt esztendő során, de különösen a Minisztertanács és a Párt Politikai Bizottságának határozata utáni időkben, értünk el eredményeket a munkafegyelem megjavítása, a versenymozgalom kiszélesítése, az újítások bevezetése, a teljesítménybérben dolgozók számának az emelkedése, a termelés fokozása, a sztahanovista munkamódszer bevezetése és az építőmunkások politikai nevelése tekintetében, az eredmények azonban korántsem kielégítők, amelynek egyik döntő oka az, hogy az építőmunkások egy részének a politikai képzettsége még igen hiányos és nem kielégítő. Részint ez a magyarázata annak, hogy a mintegy 130 ezer építőmunkás közül, amely még novemberben is foglalkoztatva volt, mindössze 25 ezer állt munkaversenyben és 7 ezer dolgozott brigádban. A másik magyarázat az, hogy sokszor a tervek sem álltak időben rendelkezésre és a versenyhez szükséges műszaki előkészítés is hiányzott. Bár az építőmunkások jelentékeny része megértette a munkához és az államhatalomhoz megváltozott viszonyát és azt, hogy ez az ország nem a kiváltságosok, nem a népelnyomó tőkések országa többé, hanem a dolgozóké, amely azt is jelenti, hogy a termelés fokozásával, az önköltség csökkentésével nem a kapitalistákat hizlaljuk és nem azok vagyonát növeljük, hanem a családunk, a gyermekeink és dolgozó népünk jólétét mozdítjuk elő. Természetesen vannak még olyanok, akik nem tudtak megszabadulni a régi előítéletektől. •A következtetés levonása és a tennivalók meghatározása során az első és legfontosabb feladatunknak tekintjük a munkafegyelem megszilárdítását, mert tűrhetetlennek tartjuk, hogy amíg az építőmunkások öntudatos és kötelességtudó része mindent elkövet a termelés fokozása, az önköltség csökkentése érdekében, addig a másik része a munkában tanúsított fegyelmezetlenséggel, ácsorgással, az anyaggal való lelkiismeretlen gazdálkodással hátráltatja a munkaverseny kialakítását, lazítja a munkafegyelmet és akarva, nem akarva, magatartásával az ellenségnek tesz jó szolgálatot. Az a közömbös magatartás, amelyet az építőmunkások és a műszaki értelmiség egy része a termeléssel szemben tanúsít, egyáltalában nem méltó az építőmunkások harcos múltjához, szakmai tradíciójához, ezért mindent el fogunk követni a becsületes, öntudatos szaktársak és a jóhiszemű, a munkához és a demokráciához jól viszonyuló műszaki értelmiségiek segítségével a munkafegyelem megszilárdítása és a termelékenység emelése érdekében. A munkafegyelmet elsősorban a politikai neveléssel akarjuk elérni, de ott, ahol a munkafegyelem lazításánál szándékosságot veszünk észre, ott nem fogunk visszariadni az erősebb fegyelmi rendszabályok alkalmazásától sem. Az az állapot sem tartható fenn tovább, hogy senki semmiért sem felelős és hogy a mulasztások felelősségrevonás nélkül maradjanak. Tudatában vagyunk annak, hogy az ötéves terv végrehajtásához nemcsak gépekre, építőanyagra és egyéb hasonló előfeltételekre van szükség, hanem az öntudatos, a felelősségérzettől áthatott építőmunkások, mérnökök, építészek és technikusok tíz- és tízezreire. Ezért hoztuk létre az állandó hathetes és kéthetes bentlakásos, összesen 300 férőhelyes iskolánkat, hogy az építőipar vezetéséhez a szükséges és megfelelő kádereket biztosítani tudjuk. Azért tartjuk az üzemekben és építkezéseken a tömegszemináriumok százait, amelyeken az építőmunkások tízezrei vesznek részt szerte az országban, hogy az építőmunkások tömegeit politikailag felvilágosítsuk, hogy a kötelességük teljesítésére megnöveljük és alkalmassá tegyük őket az előttünk álló nagy feladatok végrehajtására. Ugyanakkor nagy súlyt helyezünk a munkások szakmai továbbképzésére, a segédmunkásoknak szakmunkásokká való átképzésére, az vb.-k és a munkahelyi bizottságok ideológiai továbbképzésére és a feladataik megismertetésére. Döntő jelentőségűnek tartjuk a bizalmi rendszerhálózat tökéletes kiépítését és olyan bizalmiak választását, amelyeknek a segítségével a versenymozgalmat, a sztahanovista munkamódszer bevezetését szélesebb alapokra tudjuk fektetni, a munkafegyelmet meg tudjuk szilárdítani és a feladataink végrehajtására mozgósítani tudjuk az építőmunkás tömegeket éppen úgy, mint amiként tettük azt a felszabadulás előtti időben, a horthy-fasizmus elleni harcokban.Talljuk be, hogy ezt a kérdést egy kicsit lazán kezeltük és a bizalmi testület jó működtetésére nem fektettünk kellő gondot, pedig megtanulhattuk, hogy a bizalmi rendszer volt a magyar munkásmozgalomnak a tulajdonképpeni ütőere, a szíve, a lelke, amelynek a funkciója most a szocializmus korszakában sem lett kisebb jelentőségű, mint ami volt régente. Olyan bizalmi rendszert fogunk kiépíteni, amelynek a tagjai élen kell, hogy járjanak a termelésben, példát kell, hogy mutassanak a kötelességvállalásban és az építőiparban beépített ellenséges reakciós erők maradéktalan felszámolása érdekében folyó harcban. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a Szovjetúnióban jól bevált sztahanovista munkamódszerek az építőipar minden ágában be legyenek vezetve és aki ennek a törekvésnek az útjában áll, vagy ennek jelentőségét megpróbálja leértékelni, azt, mint legveszedelmesebb ellenséget maguk a munkások fogják eltiporni és megsemmisíteni. A termelés vonalán mutatkozó hiányosságoknak egyik oka az is, hogy a szakszervezeti aktívák az üzemi bizottságok, műhelybizottságok, a bizalmiak és a műszaki vezetők között nem volt kialakítva a jó, harmonikus együttműködés, a tervek nem lettek brigádokra, illetve egyénekre felbontva és ennek következtében a munkaverseny sem tudott kibontakozni olyan mértékben, mint ahogy ez kívánatos lett volna. Ezen az állapoton változtatni fogunk és ezúttal hívjuk fel a szaktársak figyelmét arra, hogy a leghatározottabban követeljék mindenhol a terveknek a felbontását, az egyéni elszámolás bevezetését, a munkának műszaki előkészítését és jó megszervezését, hogy ily módon a termelés fokozásával több keresetet lehessen elérni.A sztálini műszak alkalmával ugyanis bebizonyosodott, hogyha a munka jól elő van készítve, hogyha megfelelő és elegendő anyagokról és segédmunkaerőről és a műszaki előkészítésről időben gondoskodva van, akkor még a leggyengébb munkások is nagyszerű, szép eredményeket tudnak elérni a termelésben és lényegesen többet is tudnak keresni. Ebből a tanulság az, hogy a munkát nemcsak egyetlen napra, hanem folyamatosan is meg lehet szervezni, ha van akarat és felelősségérzet. Őrködjenek éberen a szaktársak azon, hogy a reakció keze ne akadályozza meg a jobb munkaszervezés és műszaki műkészítés végrehajtását. Ne vegyék egyszerűen, minden alapos vizsgálat nélkül tudomásul a kifogásokat, hanem nézzenek a dolgok mélyére és a legtöbb esetben rá fognak jönni arra, hogy a kérdésben a reakció keze van benne. A műszaki vezeők felé pedig azt üzenjük és egyben kérjük őket, hogy mutassanak jó példát, bizonyítsák be, hogy a jó műszaki előkészítéssel, a munka észszerű megszervezésével mennyivel meg lehet gyorsítani a munkát és lehet csökkenteni az önköltséget. Bizonyítsák be a jó munkájukkal a demokráciához való hűségüket és azt, hogy méltók akarnak lenni a párt és Rákosi elvtárs szeretetére és megbecsülésére. De legyen bátorságuk és érezzék kötelességüknek a munkafegyelmet a példamutatással és ha kell egyéb rendszabályokkal is mindenképen biztosítani. Érezzék munkájukban a hátuk mögött a Pártot, a szakszervezetet, amely segíti, támogatja a munkájában és ha kell, meg is védi az esetleges igazságtalan támadásokkal szemben. tervező intézetek dolgozói igyekezzenek a terveket, a költségvetéseket és az organizációs terveket pontos határidőre elkészíteni, figyelembe véve a munkakivitelezéssel való összhangolást, különös tekintettel arra, hogy az építkezéshez szükséges építési anyag minél könnyebben hozzáférhető legyen és annak a szállítása minél kevesebb költséggel járjon. A tervezők vegyenek részt minél gyakrabban az épületértekezleteken, ahol szakmánként ,a lehetőleg kéthetenként tárgyaljdik ki a felmerülő problémákat. Az üzemi bizottságok és reszortfelelősök tartózkodjanak ÍRTA: TÖRÖK JÁNOS •