Építőmunkás - Építők Lapja, 1950 (48. évfolyam, 1-23. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Sok sikert az Ötéves Terv végrehajtásához! Szerkesztőség és kiadóhivatal: til­ker , Dózsa György­ út 84/a szám Telefonszám 428-718, 428-161 A­ltanyai építőipari Munkások Országos Szövetségének hivatalos apja ■BBaaHBHMHaanaaaiHBB 1950 .TANTZ AH 1 XLVIII ÉVF. 1. SZÁJÉ Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Építsük az új világot! ! Soha még annyi reménységgel nem tekintettek az építőmunkások az új esztendő felé, mint most. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük azt a nagy lehetőséget, amelyet az első ötéves terv jelent az építőipar­­számára. Az a hatalmas perspek­tíva, amely előttünk áll, nemcsak azt jelenti, hogy az építőmunkások foglalkoztatottsága az eddigieknél is sokkal nagyobb lesz, hogy a munkanélküliséget egyszer,s min­denkorra felszámoljuk és az építő­ipar idény jellegét megszüntetjük, amely egymagában is óriási jelen­tőséggel bír, hanem jelenti a nép­gazdaságunk további megerősödé­sét, az életszínvonalunk jelenté­keny felemelkedését, a szocializ­mus építésének meggyorsítását, alapjainak lerakását, a béke meg­szilárdítását, egyszóval jelent egyre szebb és boldogabb életet. E­z az egyre szebb és boldogabb élet azonban csak úgy fog eljönni és megvalósulni, hogyha állandóan kiküszöböljük a munkánkban mu­tatkozó hiányosságokat, lazaságot és sokkal több felelősségérzetet, kötelességtudást, tervszerűséget és lendületet viszünk bele a mun­kánkba, mint eddig. Bár nem vitás, hogy az elmúlt esztendő során, de különösen a Mi­nisztertanács és a Párt Politikai Bizottságának határozata utáni időkben, értünk el eredményeket a munkafegyelem megjavítása, a versenymozgalom kiszélesítése, az újítások bevezetése, a teljesítmény­bérben dolgozók számának az emel­kedése, a termelés fokozása, a sztahanovista munkamódszer beve­zetése és az építőmunkások politi­kai nevelése tekintetében, az ered­mények azonban korántsem kielé­gítők, amelynek egyik döntő oka a­z, hogy az építőmunkások egy ré­szének a politikai képzettsége még igen hiányos és nem kielégítő. R­észint­ ez a magyarázata an­nak, hogy a mintegy 130 ezer építőmunkás közül, amely még no­vemberben is foglalkoztatva volt, mindössze 25 ezer állt munkaver­senyben és 7 ezer dolgozott bri­gádban. A másik magyarázat az, hogy sokszor a tervek sem álltak időben rendelkezésre és a verseny­hez szükséges műszaki előkészítés is hiányzott. Bár az építőmunkások jelentékeny része megértette a munkához és az államhatalomhoz megváltozott viszonyát és azt, hogy ez az ország nem a kiváltsá­gosok, nem a népelnyomó tőkések országa többé, hanem a dolgozóké, amely azt is jelenti, hogy a ter­melés fokozásával, az önköltség csökkentésével nem a kapitalistá­kat hizlaljuk és nem azok vagyo­nát növeljük, hanem a családunk, a gyermekeink és dolgozó népünk jólétét mozdítjuk elő. Természete­sen vannak még olyanok, akik nem tudtak megszabadulni a régi elő­ítéletektől. •A következtetés levonása és a tennivalók meghatározása sor­án az első és legfontosabb feladatunk­nak tekintjük a munkafegyelem megszilárdítását, mert tűrhetetlen­nek tartjuk, hogy amíg az építő­munkások öntudatos és köteles­ségtudó része mindent elkövet a termelés fokozása, az önköltség csökkentése érdekében, addig a másik része a munkában tanúsí­tott fegyelmezetlenséggel, ácsor­­gással, az anyaggal való lelkiisme­retlen gazdálkodással hátráltatja a munkaverseny kialakítását, la­zítja a munkafegyelmet és akarva, nem akarva, maga­tartásával az ellenségnek tesz jó szolgálatot. Az a közömbös magatartás, amelyet az építőmunkások és a műszaki értelmiség egy része a termeléssel szemben tanúsít, egyáltalában nem méltó az építőmunkások harcos múltjához, szakmai tradíciójához, ezért mindent el fogunk követni­ a becsületes, öntudatos szaktársak és a jóhiszemű, a munkához és a de­mokráciához jól viszonyuló mű­szaki értelmiségiek segítségével a munkafegyelem megszilárdítása és a termelékenység emelése érdeké­ben. A munkafegyelmet elsősorban a politikai neveléssel akarjuk elérni, de ott, ahol a munkafegyelem la­zításánál szándékosságot veszünk észre, ott nem fogunk visszariadni az erősebb fegyelmi rendszabályok alkalmazásától sem. Az az állapot sem tartható fenn tovább, hogy senki semmiért sem felelős és hogy a mulasztások felelősségrevonás nélkül maradjanak. Tudatában vagyunk annak, hogy az ötéves terv végrehajtásához nemcsak gé­pekre, építőanyagra és egyéb ha­sonló előfeltételekre van szükség, hanem az öntudatos, a felelősség­­érzettől áthatott építőmunkások, mérnökök, építészek és technikusok tíz- és tízezreire. E­zért hoztuk létre az állandó hathetes és kéthetes bentlakásos, összesen 300 férőhelyes iskolánkat, hogy az építőipar vezetéséhez a szükséges és megfelelő kádereket biztosítani tudjuk. Azért tartjuk az üzemekben és építkezéseken a tö­megszemináriumok százait, ame­lyeken az építőmunkások tízezrei vesznek részt szerte az országban, hogy az építőmunkások tömegeit politikailag felvilágosítsuk, hogy a kötelességük teljesítésére meg­növeljük és alkalmassá tegyük őket az előttünk álló nagy felada­tok végrehajtására. Ugyanakkor nagy súlyt helyezünk a munkások szakmai továbbképzésére, a segéd­munkásoknak szakmunkásokká való átképzésére, az vb.-k és a munkahelyi bizottságok ideoló­giai továbbképzésére és a felada­taik megismertetésére. Döntő jelentőségűnek tartjuk a bizalmi rendszer­hálózat tökéletes kiépítését és olyan bizalmiak vá­lasztását, amelyeknek a segítségé­vel a versenymozgalmat, a szta­hanovista munkamódszer beveze­tését szélesebb alapokra tudjuk fektetni, a munkafegyelmet meg tudjuk szilárdítani és a felada­taink végrehajtására mozgósítani tudjuk az építőmunkás tömegeket éppen úgy, mint amiként tettük azt a felszabadulás előtti időben, a horthy-fasizmus elleni harcok­ban.­­T­­­alljuk be, hogy ezt a kérdést egy kicsit lazán kezeltük és a bizalmi testület jó működtetésére nem fektettünk kellő gondot, pe­dig megtanulhattuk,­­ hogy a bi­zalmi rendszer volt a magyar munkásmozgalomnak a tulajdon­képpeni ütőere, a szíve, a lelke, amelynek a funkciója most a szo­cializmus korszakában sem lett kisebb jelentőségű, mint ami volt régente. Olyan bizalmi rendszert fogunk kiépíteni, amelynek a tag­jai élen kell, hogy járjanak a ter­melésben, példát kell, hogy mutas­sanak a kötelesség­vállalásban és az építőiparban beépített ellensé­ges reakciós erők maradéktalan felszámolása érdekében folyó harc­ban. Mindent megteszünk annak ér­dekében, hogy a Szovjetúnióban jól bevált sztahanovista munka­­módszerek az építőipar minden ágában be legyenek vezetve és aki ennek a törekvésnek az útjá­ban áll, vagy ennek jelentőségét megpróbálja leértékelni, azt, mint legveszedelmesebb ellenséget ma­guk a munkások fogják eltiporni és megsemmisíteni. A termelés vonalán mutatkozó hiányosságoknak egyik oka az is, hogy a szakszervezeti aktívák az üzemi bizottságok, műhelybizottsá­­gok, a bizalmiak és a műszaki ve­zetők között nem volt kialakítva a jó, harmonikus együttműködés, a tervek nem lettek brigádokra, il­letve egyénekre felbontva és ennek következtében a munkaverseny sem tudott kibontakozni olyan mértékben, mint ahogy ez kívána­tos lett volna. Ezen az állapoton változtatni fogunk és ezúttal hív­juk fel a szaktársak figyelmét arra, hogy a leghatározottabban követeljék mindenhol a terveknek a felbontását, az egyéni elszámolás bevezetését, a munkának műszaki előkészítését és jó megszervezését, hogy ily módon a termelés fokozá­sával több keresetet lehessen elérni.­­A­ sztálini műszak alkalmával ugyanis bebizonyosodott, hogyha a munka jól elő van készítve, hogyha megfelelő és elegendő anyagokról és segédmunkaerőről és a műszaki előkészítésről időben gondoskodva van, akkor még a leggyengébb munkások is nagy­szerű, szép eredményeket tudnak elérni a termelésben és lényegesen többet is tudnak keresni. Ebből a tanulság az, hogy a munkát nem­csak egyetlen napra, hanem folya­matosan is meg lehet szervezni, ha van akarat és felelősségérzet. Őrködjenek éberen a szaktársak azon, hogy a reakció keze ne aka­dályozza meg a jobb munkaszer­­vezés és műszaki műkészítés végrehajtását. Ne vegyék egysze­rűen, minden alapos vizsgálat nélkül tudomásul a kifogásokat, hanem nézzenek a dolgok mélyére és a legtöbb esetben rá fognak jönni arra, hogy a kérdésben a reakció keze van benne. A műszaki veze­ők felé pedig azt üzenjük és egyben kérjük őket, hogy mutas­sanak jó példát, bizonyítsák be, hogy a jó műszaki előkészítéssel, a munka észszerű megszervezésével mennyivel meg lehet gyorsítani a munkát és lehet csökkenteni az önköltséget. Bizonyítsák be a jó munkájukkal a demokráciához való hűségüket és azt, hogy mél­tók akarnak lenni a párt és Rákosi elvtárs szeretetére és megbecsülé­sére. De legyen bátorságuk és érezzék kötelességüknek a munka­­fegyelmet a példamutatással és ha kell egyéb rendszabályokkal is mindenképen biztosítani. Érezzék munkájukban a hátuk mögött a Pártot, a szakszervezetet, amely segíti, támogatja a munkájában és ha kell, meg is védi az esetleges igazságtalan támadásokkal szem­ben. tervező intézetek dolgozói igyekezzenek a terveket, a költség­­vetéseket és az organizációs ter­veket pontos határidőre elkészí­teni, figyelembe véve a munka­kivitelezéssel való összhan­golást, különös tekintettel arra, hogy az építkezéshez szükséges építési anyag minél könnyebben hozzáférhető legyen és annak a szállítása minél kevesebb költség­gel járjon. A tervezők vegyenek részt minél gyakrabban az épü­let­­értekezleteken, ahol szakmánként ,a lehetőleg kéthetenként tárgyal­jd­ik ki a felmerülő problémákat. Az üzemi bizottságok és reszortfelelősök tartózkodjanak ÍRTA: TÖRÖK JÁNOS •

Next