Építők Lapja, 1951 (49. évfolyam, 1-23. szám)
1951-01-12 / 1. szám
XL1X, évf., 1. szám _____• • ______*_______________________________Ij a v • ; y '-y - v JANUÁR 1-ÉN szocializmust építő ötéves tervünk második esztendejébe léptünk. Az 1951-ben ránk váró feladatok bizonyítják, hogy hazánk óriási lendülettel, további nagy lépésekkel halad előre a szocializmus építésében, dolgozó népünk jóléte megjavításában. Ebből a munkából építőiparunk az eddigieknél még nagyobb mértékben veszi ki a részét. Magyarország történetében soha olyan nagyarányú építkezést, mint amilyen 1949-ben volt és amilyent 1950-ben folytattunk, még nem ismertünk. Különösen nagy lendületet vett építőiparunk fejlődése a múlt évben, amikor egy esztendő alatt az 1949-es beruházásoknak dupláját teljesítettük. Építőiparunk viharos fejlődését mutatja az is, hogy az építőiparban foglalkoztatott dolgozók száma egy év alatt 97.000-rel emelkedett. Az építőipari gépek lóerőszáma több mint kétszerese az 1949-esnek, de ugyanilyen hatalmas mértékben növekedett építőanyaggyártásunk is. Ezek a tények már egymagukban is megvilágítják a fejlődés ütemét. De még ennél is kézzelfoghatóbb, ha az egyes építkezések méreteire utalunk. Építkezéseink nagysága, méretei, külső formája bizonyítja, hogy építőiparunk nemcsak mennyiségileg termel többet, mint a kapitalista idők építőipara, hanem minőségileg is egészen mást, tájat épít. Az évezredek alatt kialakult tájkép az emberi munka nyomán rövid idő alatt megváltozik, így alakítja át a tájat a Dunai Vasmű köré épülő szocialista város is. Ebben a városban már nem lesznek nyomorúságos kunyhók, nem lesz külváros és belváros, hanem mindenütt levegős utcák és házak emelkednek, amelyeket a kapitalista telekspekuláció nem nyomorít meg és nem szorít össze. Ilyen szocialista város azonban nem egy épül Magyarországon, hanem előre megtervezett városok épülnek a számunkra oly fontos bányavidékeken: Komlón, Nagybátonyban és Tatabányán is. A LAKÁS- ÉS VÁROSÉPÍTÉS mellett még nagyobb arányú az új gyárak építése. A kapitalistáktól ránk maradt gyárak tervszerűtlenül, zsúfoltan, össze-vissza dobálva épültek. Ezek a gyárak kezdetben rendszerint egy-egy kisebb épületbőlálltak, ahogy a kapitalista gazdagodott, úgy emeltek köréje újabb részeket. E tervszerűtlenség miatt ezekben a gyárakban a belső szállítás rossz, a széljárásra, terjeszkedési lehetőségekre, a munkásság szociális viszonyaira nem voltak figyelemmel. A Dunai Vasmű példája igazolja, hogy mi az új gyárakat azonnal, teljes mértékben, előre megtervezetten, egész nagyságában építjük fel. Ezek az új művek hatalmas összegekbe kerülnek, így a Dunai Vasmű felépítése 4 milliárd forintot igényel. Ebből a pénzből közel 100.000 kétszobás, összkomfortos lakást építhetnénk, tehát majdnem négy akkora várost, modern házakkal és utcákkal, mint Székesfehérvár. Ilyen hatalmas gyáróriások épülnek szerte az országban. Az épülő Mályi Téglagyár évente 75 millió téglát, egész téglatermelésünk 8 % - át egymaga fogja adni. Az Inotai Erőmű, a Mátrai Erőmű mintájára, a másra nem használható lignitet elektromos árammá fogja átalakítani: a Kiskunfélegyházi Könnyűvasszerkezeti Gyár, az Almásfüzitői Timföldgyár és a többi új gyár és gyártelep, mind szocialista alkotómunkánk tanúidei. E HATALMAS ÉPÍTKEZÉSEKET, építőiparunk hatalmas fejlődését lehetővé teszi, hogy hazánk barátja, a nagy Szovjetunió segítségünkre van. Segítségünkre van nemcsak azzal, hogy felszabadított bennünket és így közvetett úton lehetővé tette a munkásosztály uralmát, de azzal is, hogy a felszabadulás óta rendszeres, állandó és közvetlen segítséget ad építőiparunk fejlődéséhez. Elküldi hozzánk a legjobb szovjet sztahanovistákat, mint Savijugint, mint legutóbb Makszimenkót és csoportját, hogy fejlett munkamódszerekre tanítsák építőmunkásainkat. Makszimenkó elvtárs falazási módszerének átadásával lehetőség nyílt arra, hogy a kőművesmunkában szakítsunk a régi, kisipari egyéni jellegű termeléssel A múlt év utolsó hónapjában négy kiváló szovjet mérnök járt nálunk és itthagyták aranynál többet érő jótanácsaikat az építőipar szervezésére, a terveti rág a Rákosi Elvtárs! Mi, a Dunai Vasmű dolgozói, ifjúmunkásai röpgyűléseken megvitattuk a Hofherr-gyári dolgozók kezdeményezését és hazafias kötelességünknek tartjuk, hogy az elsők között csatlakozzunk e nagyszerű kezdemezéshez. Elhatároztuk, hogy még jobb termelési eredményekkel, a Dunai Vasmű építésének meggyorsításával készülünk Pártunk Kongresszusára. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Dunai Vasmű békénk egyik biztosítéka lesz, ezért minden köbméter föld, minden tégla, minden gyárépület és lakás, amelyet határidő előtt készítünk el, hozzájárul békénk védelméhez. Pártunk Kongresszusának tiszteletére vállaljuk: 1. Az első félévi tervben szereplő 126 lakást magában foglaló épületcsoportot április 30-a helyett április 13-re befejezzük, a 9 kockaépületből hatot február 24-ig tető alá húzunk. A 6/1-es háromemeletes épületet június 30-a helyett június 10-re befejezzük, február 24-re elérjük a másodig emeleti faiegyent. 2. A C/4, C/5 háromemeletes épületeket, amelyeket teljes egészében ifjúsági brigádok építenek, május 31 helyett, május 28-ra befejezzük és február 24-én elérjük az első emeleti faiegyent. A kenyérgyárat február 28-a helyett február 24-re építjük fel. A még hátralevő 9000 folyóméter vasbetonkerítést a terv által kitűzött április 30-a helyett április 24-re befejezzük, február 24-re pedig 4000 folyómétert készítünk el. 3. A mélyépítési anyagszállítás terén február 24-ig 100.0OO forint megtakarítást, a magasépítés vonalán a jobb anyagszállítás és anyagkezelés megszervezésével ez év folyamán 300.000 forint megtakarítást érünk el. 4. A mélyépítés első negyedévi tervét hat és fél nappal a kitűzött határidő előtt befejezzük. Az út- és csatornaépítéseken kívül egy kétezer köbméter űrméretű víz,medence elkészítését vállaljuk III. hó 13 helyett február 24-ig. 5. A magasépítésnél a 100 százalékon alul teljesítők számát része, vonatkozólag. Hogy milyen sokat érnek ezek a tanácsok, jellemzéskép szolgáljon, hogy ez évben körülbelül 20—25% gömb vasat tudunk megtakarítani, tehát olyan anyagot, amelyből rendkívül kevés van. A Szovjetunió segít azokkal az óriási tapasztalatokkal, amelyeket a téli építkezés, a téli betonozás, általában a téli munkák szervezése terén hosszú évtizedek alatt megszerzett. A Szovjetuniótól kaptuk építőiparunk gépállományának jelentős részét, olyan gépeket, amelyek három évvel ezelőtt hazánkban még ismeretlenek voltak. A toronydaruk, az exkavátorok, a motorikus szállítóeszközök a verejtékes munkát könnyítik meg és gyorsítják az építkezéseket, február 24-ig 38 százalékkal, a mélyéntésnél pedig 23 százalékkal csökkentjük. A sztahanovista biogralom kiszélesítése érdekében vállaljuk, hogy a Makximenkó-módszerű falazással dolgozók számát február 24-ig a jelenlegi 35 százalékról 45 százalékra és ez év végéig 70 százalékra emeljük. 6. A műszaki dolgozók a tervfelbontási munkát, úgy szerveSEGÍTI ÉPÍTŐIPARUNK hatalmas fejlődését az a nagy támogatás, amit a Párt ad az építőiparnak. Tapasztalt, harcos kádereket enged át a fejlődés gyermekbetegségeivel küzdő építőiparnak, vezeti a dolgozók között végzett politikai és kulturális nevelőmunkát. Az építőipar hatalmas fejlődése természetesen különböző nehézségeket, a növekedés nehézségeit idézte fel. Ezek a nehézségek nem azonosak a nyugati kapitalista országok építőiparának nehézségeivel. A mi nehézségeink a növekvésből származnak: a nagyarányú fejlődést nem mindig bírják követni az építőipar káderei, nem zökkenőmentes az anyagellátás, a gépesítés mérete elmarad a kívánalomnak meg, hogy február 24-ig az építkezésen dolgozó brigádok feladataikat legalább egy hétre elette megkapják. A Dunai Vasmű minden dolgozója, ifjúmunkása megfogadja Pártunknak, szeretett Rákosi elvtársunknak, hogy a Kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségeket becsülettel teljesíteni fogja. Dunapentele, 1951. január 5. Feladataink az ötéves terv második esztendejében Írta: KÖBÖL JÓZSEF, az Építők Szakszervezete főtitkára PÁRTUNK KONGRESSZUSÁRA a Dunai Vasmű építésének meggyorsításával készülünk Mester Sándor Kővágó István szervezőtitkár magasépítési vállalatvezető Kiss László Bitem László DISZ-titkár h. mélyépítési vállalatvezető Jancsó Béla OB-titkár.« Ötvenezer forintot takarítunk meg •Szeretett Rákosi Elvtárs! Mi, a pestszentlőrinci építkezés dolgozói nagy örömmel értesültünk a Hofherr-gyár dolgozóinak kezdeményezéséről. A mai napon röpgyűléseken megtárgyaltuk, hogyan készülhetünk legméltóbban Pártunk kongresszusára és elhatároztuk, hogy a Dunai Vasmű építőit követve, egyemberként csatlakozunk a Hofherr-gyári dolgozók kezdeményezéséhez. A Makszimenko elvtárstól átvett új sztahanovista munkamódszert tömegesen elterjesztve, fokozottabb harcot folytatva a termelékenység emeléséért, az anyagtakarékosságért, készülünk legméltóbban Pártunk kongreszszusára, ezzel fejezzük ki hűségünket szeretett Pártunk, Rákosi elvtárs iránt. Ennek érdekében vállaljuk: 1. Az építkezésünk első ütemét, az eddigi lemaradást behozva, 7 nappal a kitűzött határidő előtt, március 15 helyett március 8-ra, ezen belül tervünkben március 1-re megjelölt öszszes építőmesteri munkálatokat február 24-re befejezzük. 2. A DISZ-tanulóifjak által épített kisebb épületet határidő előtt, február 24-ig befejezzük. Ezt úgy érjük el, hogy a tanulók átlagos teljesítményét változatlan minőség mellett 30 százalékkal növeljük. 3. A kavics és homok tárolását úgy oldjuk meg, hogy az anyag gondos felhasználása révén 30 ezer forintot takarítunk meg az építkezés befejezéséig. Táblás zsaluzást alkalmazunk és ezzel az ötször felhasznált zsaluzóanyag 20 százalékát visszaadjuk az építkezés befejeztével. 4. A helyes munkaszervezéssel, a Makszimenko-módszer tömeges elterjesztésével a 100 százalékon aluli teljesítők számát az eddigi felére csökkentjük február 24-ig. A brigádban dolgozók számarányát február 24-ig 25 százalékról 60 százalékra emeljük. A kőműves-brigádok 50 százaléka február 24-ig átveszi a Makszimenko szalagrendszerű falazási módszert. 5. A műszaki értelmiség olyan tervfelbontást készít, amellyel a munkalapok a munka elkezdése előtt hat nappal a dolgozók rendelkezésére állnak, így a dolgozók két hétre előre ismerik feladatukat. ígérjük, hogy a vállalt kötelezettségeinket, becsülettel teljesítjük, mert, tudjuk, hogy ezzel is erősítjük a béketábort. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja Kongresszusa! A pestszentlőrinci építkezés dolgozói nevében: Salamon János Siklósvári Károly párttitkár főépítésvezető Kövesi Tibor Blazsejovszki Bertalan DISZ-titkár műhelyfüz. titkár.c 1951 január 12 KIADJAIAZ ÉPÍTŐ, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE mögött. Ezeket a nehézségeket le tudjuk győzni és le is győzzük! Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az építkezés költségei ma még magasak. Nekünk kétszeres erőfeszítést kell tenni, hogy építőiparunk olcsón termeljen és ezen a téren se kullogjon a többi ipar után. Tudjuk, hogy ezen a téren a tárgyi, de leküzdhető nehézségek igen nagyok. A magyar építőipar vezetőgárdája soha nem állt szemben olyan hatalmas feladatokkal, amelyek oly nagy szervezőkészséget és tapasztalatokat igényeltek volna, mint a most folyó építkezési munkák. Itt közrejátszik az is, hogy építőiparunk állandó munkáshiánnyal küzd, de az is, hogy a munkaerőutánpótlás legnagyobb részét faluról kapjuk. Ezek az emberek először dolgoznak az iparban, így nem szokták meg az ipari fegyelmet, a munka iránti odaadást. Visszahat építkezésünk drágaságára az is, hogy igen szűk az építőipar műszaki vezető rétege és amellett egy részük politikai és szakmai szempontból egyaránt kifogásolható. Építőiparunk másik fő gyengesége, hogy minőségileg gyakran silány munkát ad. A rossz vezetés, a viszonylag kevés jó képzettségű szakmunkás, az építőanyagok silánysága és a munkafegyelem hiánya együttesen eredményezi a gyakran nem kielégítő minőségű munkát. További gyengeség, hogy a megadott határidőket sok esetben nem tartják be és ezzel egész fejlődésünket, más szakmák, más gyárak tervszerű fejlődését gátolja építőiparunk. A NEHÉZSÉGEK semmiképpen sem arra valók, hogy meghátráljunk, hanem arra, hogy legyőzzük azokat. Ezért elemeznünk kell egyes nehézségeket és azok kiküszöbölési módját. Az építkezések szervezetlensége maga után vonja a munkaerővándorlást. A dolgozók vándorlásának megszüntetéséhez és ahhoz, hogy a munkásokat egy helyre kössük le, szükséges, hogy a dolgozók ellátottságát építkezéseinken tovább javítsuk, tovább javítsuk az élelmezést, a megfelelő szálláshelyeket, a kulturális lehetőségeket. Külön problémát jelent számunkra az a tény, hogy a faluból származó építőmunkások megszokták, hogy télen az építkezés szünetel, évtizedes szokás szerint az idén is visszahúzódtak falusi otthonaikba. Arra van még szükség, hogy politikai nevelő és felvilágosító munkával megmagyarázzuk az építőipar dolgozóinak: egész évi folyamatos munkára rendezkedjenek be, mert a szocializmus építése az építőipart idényjellegű munkából állandó munkává változtatta. Pártunk Központi Vezetőségi ülésén Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy az iparban dolgozók között sok a kis földtulajdonnal rendelkező, úgynevezett »kétlaki munkás«. Ilyenek az építőiparban is nagy számmal vannak és ezért számunkra különösen nagyjelentőségű az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi, hogy ezek a munkások végleg az iparban helyezkedjek A KÖZELI ÉVEKBEN semmiképpen sem számíthatunk arra, hogy a munkáshiány enyhülni fog, inkább állandóvá válik. Ezért építőiparunknak rá kell térnie a gépesítés további, nagyarányú növerésére, ezen felül a modern építőipar egyik legfontosabb problémájának megoldására, az előgyártott elemek mennyiségének és sokféleségének szaporítására, amelyek révén az építési munkálatokat szerelési munkává változtathatjuk. Szükséges azonban az is, hogy a meglevő munkáskezeket megfelelően hasz(Folytatás a 3. oldalon)