Építők Lapja, 1951 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1951-01-12 / 1. szám

XL1X, évf., 1. szám _____• • ______*_______________________________Ij a v • ; y '-y - v JANUÁR 1-ÉN szocializmust építő ötéves tervünk második esztendejébe léptünk. Az 1951-ben ránk váró feladatok bizonyítják, hogy hazánk óriási lendülettel, to­vábbi nagy lépésekkel halad előre a szocializmus építésében, dolgozó népünk jóléte megjavításában. Ebből a munkából építőiparunk az eddigieknél még nagyobb mérték­ben veszi ki a részét. Magyarország történetében soha olyan nagyarányú építkezést, mint amilyen 1949-ben volt és amilyent 1950-ben folytat­tunk,­­ még nem ismertünk. Kü­lönösen nagy lendületet vett építő­iparunk fejlődése a múlt évben, amikor egy esztendő alatt az 1949-es beruházásoknak dupláját teljesítettük. Építőiparunk viharos fejlődését mutatja az is, hogy az építőiparban foglalkoztatott dolgo­zók s­záma egy év alatt 97.000-rel emelkedett. Az építőipari gépek lóerőszáma több mint kétszerese az 1949-esnek, de ugyanilyen hatalmas mértékben növekedett építőanyag­gyártásunk is. Ezek a tények már egymagukban is megvilágítják a fejlődés ütemét. De még ennél is kézzelfoghatóbb, ha az egyes épít­kezések méreteire utalunk. Építkezéseink nagysága, méretei, külső formája bizonyítja, hogy építőiparunk nemcsak mennyiségi­leg termel többet, mint a kapitalista idők építőipara, hanem minőségileg is egészen mást, t­ájat épít. Az évezredek alatt kialakult tájkép az emberi munka nyomán rövid idő alatt megváltozik, így alakítja át a tájat a Dunai Vasmű köré épülő szocialista város is. Ebben a város­ban már nem lesznek nyomorúsá­gos kunyhók, nem lesz külváros és belváros, hanem mindenütt levegős utcák és házak emelkednek, ame­lyeket a kapitalista telekspekuláció nem nyomorít meg és nem szorít össze. Ilyen szocialista város azon­ban nem egy épül Magyarországon, hanem előre megtervezett városok épülnek a számunkra oly fontos bányavidékeken: Komlón, Nagy­bátonyban és Tatabányán is. A LAKÁS- ÉS VÁROSÉPÍTÉS mellett még nagyobb arányú az új gyárak építése. A kapitalistáktól ránk maradt gyárak tervszerűtlenül, zsúfoltan, össze-vissza dobálva épültek. Ezek a gyárak kezdetben rendszerint egy-egy kisebb épület­ből­­álltak, ahogy a kapitalista gazdagodott, úgy emeltek köréje újabb részeket. E tervszerűtlenség miatt ezekben a gyárakban a belső szállítás rossz, a széljárásra, ter­jeszkedési lehetőségekre, a mun­kásság szociális viszonyaira nem voltak figyelemmel. A Dunai Vasmű példája igazolja, hogy mi az új gyárakat azonnal, teljes mérték­ben, előre megtervezetten, egész nagyságában építjük fel. Ezek az új művek hatalmas összegekbe kerül­nek, így a Dunai Vasmű felépítése 4 milliárd forintot igényel. Ebből a pénzből közel 100.000 kétszobás, összkomfortos lakást építhetnénk, tehát majdnem négy akkora várost, modern házakkal és utcákkal, mint Székesfehérvár. Ilyen hatalmas gyáróriások épülnek szerte az országban. Az épülő Mályi Tégla­gyár évente 75 millió téglát, egész téglatermelésünk 8 % - át egymaga fogja adni. Az Inotai Erőmű, a Mátrai Erőmű mintájára, a másra nem használható lignitet elektromos árammá fogja átalakítani: a Kis­kunfélegyházi Könnyűvasszerke­­zeti Gyár, az Almásfüzitői Timföld­­gyár és a többi új gyár és gyár­telep, mind szocialista alkotó­munkánk tanúidei. E HATALMAS ÉPÍTKEZÉSE­KET, építőiparunk hatalmas fejlő­­dését lehetővé teszi, hogy hazánk barátja, a nagy Szovjetunió segítségünkre van. Segítségünkre van nemcsak azzal, hogy felszabadí­tott bennünket és így közvetett úton lehetővé tette a munkásosztály uralmát, de azzal is, hogy a fel­szabadulás óta rendszeres, állandó és közvetlen segítséget ad építő­iparunk fejlődéséhez. Elküldi hoz­zánk a legjobb szovjet sztahanovis­tákat, mint Savijugint, mint leg­utóbb Makszimenkót és csoportját, hogy fejlett munkamódszerekre ta­nítsák építőmunkásainkat. Makszi­­menkó elvtárs falazási módszerének átadásával lehetőség nyílt arra, hogy a kőművesmunkában szakít­sunk a régi, kisipari egyéni jellegű termeléssel A múlt év utolsó hónapjában négy kiváló szovjet mérnök járt nálunk és itthagyták aranynál többet érő jótanácsaikat az építőipar szervezésére, a terve­ti­ rág a Rákosi Elvtárs! Mi, a Dunai Vasmű dolgozói, ifjúmunkásai röpgyűléseken megvitattuk a Hofherr-gyári dolgozók kezdeményezését és hazafias kötelességünknek tart­juk, hogy az elsők között csatla­kozzunk e nagyszerű kezdeme­­zéshez. Elhatároztuk, hogy még jobb termelési eredményekkel, a Dunai Vasmű építésének meg­gyorsításával készülünk Pártunk Kongresszusára. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Dunai Vasmű békénk egyik biztosítéka lesz, ezért minden köbméter föld, minden tégla, minden gyárépület és lakás, amelyet határidő előtt készí­tünk el, hozzájárul békénk vé­delméhez. Pártunk Kongresszusának tiszteletére vállaljuk: 1. Az első félévi tervben sze­replő 126 lakást magában fog­laló épületcsoportot április 30-a helyett április 13-re befejezzük, a 9 kockaépületből hatot február 24-ig tető alá húzunk. A 6/1-es háromemeletes épületet június 30-a helyett június 10-re befe­jezzük, február 24-re elérjük a másodig emeleti faiegyent. 2. A C/4, C/5 háromemeletes épületeket, amelyeket teljes egészében ifjúsági brigádok építenek, május 31 helyett, má­jus 28-ra befejezzük és február 24-én elérjük az első emeleti faiegyent. A kenyérgyárat feb­ruár 28-a helyett február 24-re építjük fel. A még hátralevő 9000 folyóméter vasbetonkerí­­tést a terv által kitűzött április 30-a helyett április 24-re be­fejezzük, február 24-re pedig 4000 folyómétert készítünk el. 3. A mélyépítési anyagszállítás terén február 24-ig 100.0OO fo­rint megtakarítást, a­ magasépí­tés vonalán a jobb anyagszállí­tás és anyagkezelés megszer­vezésével ez év folyamán 300.000 forint megtakarítást érünk el. 4. A mélyépítés első negyedévi tervét hat és fél nappal a ki­tűzött határidő előtt befejez­zük. Az út- és csatornaépítése­ken kívül egy kétezer köbméter űrméretű víz,medence elkészíté­sét vállaljuk III. hó 13 helyett február 24-ig. 5. A magasépítésnél a 100 százalékon alul teljesítők számát része, vonatkozólag. Hogy milyen sokat érnek ezek a tanácsok, jellem­zéskép szolgáljon, hogy ez évben körülbelül 20—25% gömb vasat tu­dunk megtakarítani, tehát olyan anyagot, amelyből rendkívül kevés van. A Szovjetunió segít azokkal az óriási tapasztalatokkal, amelye­ket a téli építkezés, a téli betonozás, általában a téli munkák szervezése terén hosszú évtizedek alatt meg­szerzett. A Szovjetuniótól kaptuk építőiparunk gépállományának je­lentős részét, olyan gépeket, ame­lyek három évvel ezelőtt hazánk­ban még ismeretlenek voltak. A toronydaruk, az exkavátorok, a mo­torikus szállítóeszközök a verejté­­kes munkát könnyítik meg és gyor­sítják az építkezéseket, február 24-ig 38 százalékkal, a mélyé­­ntésnél pedig 23 százalék­kal csökkentjük. A sztahanovista b­iogralom kiszélesítése érdeké­ben vállaljuk, hogy a Mak­xi­­menkó-módszerű falazással dol­gozók számát február 24-ig a jelenlegi 35 százalékról 45 szá­zalékra és ez év végéig 70 szá­zalékra emeljük. 6. A műszaki dolgozók a terv­­felbontási munkát, úgy szerve­SEGÍTI ÉPÍTŐIPARUNK hatal­mas fejlődését az a nagy támoga­tás, amit a Párt ad az építőiparnak. Tapasztalt, harcos kádereket enged át a fejlődés gyermekbetegségeivel küzdő építőiparnak, vezeti a dolgo­zók között végzett politikai és kulturális nevelőmunkát. Az építőipar hatalmas fejlődése természetesen különböző nehézsé­geket, a növekedés nehézségeit idézte fel. Ezek a nehézségek nem azonosak a­­ nyugati kapitalista országok építőiparának nehézségei­vel. A mi nehézségeink a növek­vésből származnak: a nagyarányú fejlődést nem mindig bírják kö­vetni az építőipar káderei, nem zök­kenőmentes az anyagellátás, a gépe­sítés mérete elmarad a kívánalom­nak meg, hogy február 24-ig az építkezésen dolgozó brigádok feladataikat legalább egy hétre elette megkapják. A Dunai Vasmű minden dol­gozója, ifjúmunkása megfogadja Pártunknak, szeretett Rákosi elvtársunknak, hogy a Kon­gresszus tiszteletére vállalt kö­telezettségeket becsülettel tel­jesíteni fogja. Dunapentele, 1951. január 5. Feladataink az ötéves terv második esztendejében Írta: KÖBÖL JÓZSEF, az Építők Szakszervezete főtitkára PÁRTUNK KONGRESSZUSÁRA a Dunai Vasmű építésének meggyorsításával készülünk Mester Sándor Kővágó István szervezőtitkár magasépítési vállalatvezető Kiss László Bitem László DISZ-titkár h. mélyépítési vállalatvezető Ja­ncsó Béla OB-titkár.« Ötvenezer forintot takarítunk meg •Szeretett Rákosi Elvtárs! Mi, a pestszentlőrinci építke­zés dolgozói nagy örömmel ér­tesültünk a Hofherr-gyár dol­gozóinak kezdeményezéséről. A mai napon röpgyűléseken meg­tárgyaltuk, hogyan készülhetünk legméltóbban Pártunk kon­gresszusára és elhatároztuk, hogy a Dunai Vasmű építőit követve, egyemberként csatla­kozunk a Hofherr-gyári dolgo­zók kezdeményezéséhez. A Mak­­szimenko elvtárstól átvett új sztahanovista munkamódszert tömegesen elterjesztve, fokozot­tabb harcot folytatva a terme­lékenység emeléséért, az anyag­takarékosságért, készülünk leg­méltóbban Pártunk kongresz­­szusára, ezzel fejezzük ki hű­ségünket szeretett Pártunk, Rákosi elvtárs iránt. Ennek érdekében vállaljuk: 1. Az építkezésünk első ütemét, az eddigi lemaradást behozva, 7 nappal a kitűzött határidő előtt, március 15 helyett már­cius 8-ra, ezen belül­ tervünk­ben március 1-re megjelölt ösz­­szes építőmesteri munkálatokat február 24-re befejezzük. 2. A DISZ-tanulóifjak által épített kisebb épületet határidő előtt, február 24-ig befejezzük. Ezt úgy érjük el, hogy a tanulók átlagos teljesítményét változat­lan minőség mellett 30 százalék­kal növeljük. 3. A kavics és homok tárolá­sát úgy oldjuk meg, hogy az anyag gondos felhasználása ré­vén 30 ezer forintot takarítunk meg az építkezés befejezéséig. Táblás zsaluzást alkalmazunk és ezzel az ötször felhasznált zsaluzóanyag 20 százalékát visszaadjuk az építkezés befe­jeztével. 4. A helyes munkaszervezés­sel, a Makszimenko-módszer tö­meges elterjesztésével a 100 százalékon aluli teljesítők szá­mát az eddigi felére csökkent­jük február 24-ig. A brigádban dolgozók számarányát február 24-ig 25 százalékról 60 száza­lékra emeljük. A kőműves-bri­gádok 50 százaléka február 24-ig átveszi a Makszimenko szalag­rendszerű falazási módszert. 5. A műszaki értelmiség olyan tervfelbontást készít, amellyel a munkalapok a munka elkez­dése előtt hat nappal a­ dolgo­zók rendelkezésére állnak, így a dolgozók két hétre előre isme­rik feladatukat. ígérjük, hogy a vállalt köte­­lezettségeinket, becsülettel tel­jesítjük, mert, tudjuk, hogy ez­zel is erősítjük a béketábort. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja Kongresszusa! A pestszentlőrinci építkezés dolgozói nevében: Salamon János S­iklósvári Károly párttitkár főépítésvezető Kövesi Tibor Blazsejovszki Bertalan DISZ-titkár műhelyfüz. titkár.c 1951 január 12 KIADJ­AIAZ ÉPÍTŐ, FA- É­S ÉP­Í­T­Ő­ANYA­G­I­PARI DOLGOZÓK SZAK­SZERVEZETE m­ögött. Ezeket a nehézségeket le tudjuk győzni és le is győzzük! Mindenekelőtt meg kell állapí­tani, hogy az építkezés költségei ma még magasak. Nekünk kétsze­res erőfeszítést kell tenni, hogy építőiparunk olcsón termeljen és ezen a téren se kullogjon a többi ipar után. Tudjuk, hogy­ ezen a téren a tárgyi, de leküzdhető nehéz­ségek igen nagyok. A magyar építőipar vezetőgárdája soha nem állt szemben olyan hatalmas felada­tokkal, amelyek oly nagy szervező­­készséget és tapasztalatokat igé­nyeltek volna, mint a most folyó építkezési munkák. Itt közre­játszik az is, hogy építőiparunk állandó munkáshiánnyal küzd, de az is, hogy a munkaerőutánpótlás legnagyobb részét faluról kapjuk. Ezek az emberek először dolgoznak az iparban, így nem szokták meg az ipari fegyelmet, a munka iránti odaadást. Visszahat építkezésünk drágaságára az is, hogy igen szűk az építőipar műszaki vezető rétege és amellett egy részük politikai és szakmai szempontból egyaránt kifogásolható. Építőiparunk másik fő gyenge­sége, hogy minőségileg gyakran silány munkát ad. A rossz vezetés, a viszonylag kevés jó képzettségű szakmunkás, az építőanyagok silánysága és a munkafegyelem hiánya együttesen eredményezi a gyakran nem kielégítő minőségű munkát. További gyengeség, hogy a megadott határidőket sok esetben nem tartják be és ezzel egész fejlő­désünket, más szakm­ák, más gyá­rak tervszerű fejlődését gátolja építőiparunk. A NEHÉZSÉGEK semmiképpen sem arra valók, hogy meghátrál­junk, hanem arra, hogy legyőzzük azokat. Ezért elemeznünk kell egyes nehézségeket és azok kiküszöbö­­lési módját. Az építkezések szerve­zetlensége maga után vonja a munkaerővándorlást. A dolgozók vándorlásának megszüntetéséhez és ahhoz, hogy a munkásokat egy helyre kössük le, szükséges, hogy a dolgozók ellátottságát építkezé­seinken tovább javítsuk, tovább javítsuk az élelmezést, a megfelelő szálláshelyeket, a kulturális lehető­ségeket. Külön problémát jelent számunkra az a tény, hogy a falu­ból származó építőmunkások meg­szokták, hogy télen az építkezés szünetel, évtizedes szokás szerint az idén i­s visszahúzódtak falusi otthonaikba. Arra van még szükség, hogy politikai nevelő és felvilágo­sító munkával megmagyarázzuk az építőipar dolgozóinak: egész évi folyamatos munkára rendezkedje­nek be, mert a szocializmus építése az építőipart idényjellegű munká­ból állandó munkává v­áltoztatta. Pártunk Központi Vezetőségi ülé­sén Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy az iparban dolgozók között sok a kis földtulajdonnal rendelkező, úgynevezett »kétlaki munkás«. Ilyenek az építőiparban is nagy számmal vannak és ezért szá­munkra különösen nagyjelentő­ségű az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi, hogy ezek a munká­sok végleg az iparban helyezkedjek A KÖZELI ÉVEKBEN semmi­képpen sem számíthatunk arra, hogy a munkáshiány enyhülni fog, inkább állandóvá válik. Ezért építő­iparunknak rá kell térnie a gépesí­tés további, nagyarányú növerésére, ezen felül a modern építőipar egyik legfontosabb problémá­jának meg­oldására, az előgyártott elemek mennyiségének és sokféleségének szaporítására, amelyek révén az épí­tési munkálatokat szerelési mun­kává változtathatju­k. Szükséges azonban az is, hogy a meglevő munkáskezeket m­egfelelően hasz­­(Folytatás a 3. oldalon)

Next