Építők Lapja, 1951 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1951-01-12 / 1. szám

1951 január,12 (Folytatás at táljuk fel. A munkafegyelem biztosítása mellett szervezni kell annak alátámasztóját és kiegészítőjét — a szocialista munkaversenyt. Az építőtzunkásság termelékenysége a szocialista munkaverseny fejlesztésével Hatalmas módon megnövelhető. Sztahanovista iskolák szervezésével, az élenjáró munkások népszerűsítésével, a sztahanovista munkamódszerek terjesztésével ki kell szélesítenünk a sztahanovmozgalmat. A szakmunkáshiány pótlására átképzőtanfolyamokon, tanulóotthonokba és iskolákban ezerszámra fejlődnek az új szakmunkások. Különös figyelemmel kell azonban tennünk arra, hogy a nőket még nagyobb számmal vonjuk be az építőipar szakmunkásai közé, mint ahogy ezt eddig tettük. Nevelő és felvilágosító munkával meg kell szüntetni azt az ellenállást, amely a férfi szakmunkások részéről ma még gyakran megnyilvánul a női munkaerőkkel szemben. Az építésügyi minisztériumnak az eddigieknél komolyabban kell foglalkoznia különösen a műszaki középkáderek, technikusok és építésvezetők utánpótlásával és nevelésével, hogy fejlődésünk útjából elhárítsuk a műszaki vezetés aránylagosan kicsiny számában rejlő akadályt is. Ma az a helyzet, hogy két minisztérium között mostoha gyerelső oldalról mekként kezelik az építőipar műszaki középkádereinek nevelésére szolgáló intézkedéseket. HAZÁNKBAN AZ ÉPÍTŐIPAR a vas- és fémipar mögött a második legnagyobb iparrá fejlődött. Méretei nem csökkenni, hanem növekedni fognak. Az építőiparnak jutott az a történelmi küldetés, hogy a szocializmus építése során az országnak új arculatot adjon új városok, utak, hidak, hatalmas gyárak építésével. A mi építőiparunk példaképe a Szovjetunió élenjáró építőipara. A Szovjetunió hatalmas építkezései azt is bizonyítják, hogy a megvalósult szocializmus országa az életet, a békét szolgálja, hogy a Szovjetunió a háború ellensége, a béke elszánt védelmezője, a béketábor vezetője. A magyar építőipar a Szovjetunió nyomdokain haladva, a Szovjetunió példájára, a maga működésével is bizonyítja, hogy a szocializmus építését, a béke védelmét szolgálja. Hogy még jobban szolgálhassa, az ötéves terv második esztendejében még szervezettebbé, még magasabb termelékenységűvé kell tennünk a hiányosságok felszámolása, az akadályok kiküszöbölése révén. Az építőmunkások és az építőipar vezetői ennek tudatában javítsák meg munkájukat az új esztendőben. Szombatonként a hulladékból szabjuk a bútort Hazánk ipari fában nem bővelkedő ország, így kénytelenek vagyaink szükségletünk legnagyobb részét külföldi országokból beszerezni. Ez valutánk rovására megy. A Minisztertanács határozatával feladatként kaptuk meg, hogy tudásunkat, akaratunkat összpontosítva, kommunista módra takarékosan gazdálkodjunk. A határozatot a Lingel Bútorgyár dolgozóii is átérezték, megtárgyalták, melynek eredményeképen a vezetőséggel karöltve elhatározták, hogy fokozott mértékben takarékoskodunk. Bevezettük, hogy szombatonként csak hasznos hulladékkót szabunk, ezért a vezetőséggel karöltvekértük a könnyűipari minisztériumot, utaljon ki részünkre olyan munkát, melynél ezt az adottságot ki tudjuk használni. Ez annál is inkább szükséges volt, mert típusbútort gyártunk és a szériákban nem tudunk minden hasznos hulladékot felhasználni. A minisztérium megértette kérelmünket és telefonasztalokra adott megrendelést. Ezeket, a ftáb kivételével, hulladékból szabjuk, ami már idáig 31.000 Ft megtakarítást jelentett. A takarékossági kvarcban további segítséget jelent a Hoffherrgyár dolgozóinak felhívása, hogy Pártunk Kongresszusa tiszteletére tegyünk versenyvállalásokat. Mi, a Singel-gyár dolgozói harcos lelkesedéssel felajánlottuk, hogy az önfegyelmet százszázalékosan betartjuk, az önköltséget a legkisebbre szorítjuk, az anyagot pedig a lehető legjobban kihasználjuk. Az előbb ismertetett anyagtakarékosságot a szabási műhely brigádja fokozza és további 3 százalékos anyagtakarékosságot vállalt, ami azt jelenti, hogy a legkisebb hulladékot, ami a faiparban számbajöhet, bedolgozza és vállalja a műszakiakkal együtt, hogy fiatal dolgozótársainkat munkamódszerátadással megtanítja a helyes és gazdaságos szabás tudományára. Ehhez kapcsolódva a gépház, az előkészítő dolgozói is felajánlották az anyag 100 százalékos kihasználását. Dolgozóink az anyagtakarékosság sikeréért, Kongresszusunk tiszteletére kiszélesítik a Vorosin-mozgalmat és vállaltuk a műhelyzetekben elfekvő használaton kívüli faanyagnak a szabászatba való szállítását, hogy ott ismét fel lehessen használni. Mi, a Lingel Bútorgyár dolgozói jobb munkával és töbletemetéssel mutatjuk ki szeretetünket Pártunk és annak bölcs vezetője, Rákosi elvtárs iránt. Szabadság! Horváth Kálmán Nők a munkavezetőképző iskolán Életem legboldogabb napjaiban írom ezt a levelet a Szabadsághegyi Miuikavezetőképző Iskolából, én, aki a múltban munkámért a legdurvább szavakat kaptam. Ma nemcsak dolgozni, de tanulni is tudok. Tizenkétéves koromtól napszámosleány voltam. Tizenhatéves koromban már az idősebbek soraiban dolgoztam, ezért kértem, hogy a napszámbért 60 fillérről 80 fillérre emeljék. A felelet: pofon volt és a hozzáfűzött durvaság. »Fogd be a szád, nincs jogod követelődznöd, még nem vagy tizennyolcéves« — ripakodtak rám. Igaz, nem voltam még tizennyolcéves, de munkámat ugyanúgy elvégeztem a sok ifjúmunkással együtt, mint a többi. Ez a helyzet csak a felszabadulás után változott meg. Munkája szerint mindenki megkapja az őt megillető fizetést. Én 1948 óta dolgozom az építőiparban. Megszerettem. Az egyik gyűlésen kihirdették, hogy tátképzős tanfolyamra jelentkezhet minden dolgozó, aki a szakmát meg akarja tanulni. Elhatároztam, hogy jelentkezem kőművesnek. Ha tanulok, nagyobb hasznára leszek népi demokráciánknak. Sajnos, nagyon kevesen voltunk nők, sokan azért nem jöttek, mert kigúnyolták azok, akik nem értették meg a Párt szavát. Azt mondták: nem nőnek való. Igen, a múltban nem volt nőnek való, mert nem volt mit építeni. Ma, amikor kastélyok, villák helyett egészséges napköziotthonokat, munkáslakásokat, gyermekeinknek iskolákat építünk, szakmunkásnak lenni az építőiparban a legnagyobb boldogság egy női dolgozónak. Októberben Munkavezetőképző Iskolára jelöltek. Sírni szerettem volna örömömben. Munkámért a múltban durva szavakat kaptam, ma jó munkámért tanulni küld a Part. Megértettem, hogy ránk, dolgozó nőkre nagy feladatok várnak a szocializmus építésében, különösen most, amikor a háborús uszító imperialisták szabadságunkra törnek. Azt akarják megakadályozni, hogy kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők, munkavezetők, építésvezetők lehessünk. De ebből a szabadságunkból jottányit sem engedünk. Harcolunk érte s ezt a harcot mi munkával és fokozottabb tanulással vívjuk meg. HEGYI IMRÉNÉ kőműves, a Szabadsághegyi Munkavezetőképző Iskola hallgatója ÉPÍTŐK LAPJA 3. oldal Szocialista kötelezettségvállalások a Pártkongresszus tiszteletére A tervismertető értekezleteken, amelyeket december 27—31. között tartottunk meg, dolgozóink nagy számmal tettek felajánlásokat Pártunk V. Kongresszusának tiszteletére. A kongresszusi előkészületek közben egyre világosabban bontakozott ki egész népünk előtt Pártunk Országos Kongresszusának a jelentősége. Tudvalévő, hogy a Párt az ország vezetője. A Párt szabja meg az ország fejlődését, ütemét, irányát és a Pártkongreszszus mindenkor a Párt és dolgozó népünk életének legkimagaslóbb eseménye. Az elmúlt évek alatt Pártunk szerepe és tekintélye óriási mértékben megnőtt. A sikerekkel együtt a feladataink is egyre nagyobbak. Mindez növeli a kongresszus jelentőségét, határozatainak súlyát és fontosságát. A párttagok és pártonkívüli dolgozók tömeges vállalásokkal készülnek a kongresszusra is biztosítják, hogy az 1951-es felemelt tervet üzemeink túlteljesítsék. Az építőipar területéről először a Dunai Vasmű dolgozói tettek szocialista kötelezettségvállalást. A vállalások főleg százalékemelésre vonatkoznak. Igen sok mennyiségi vállalás történt ott, ahol az épület terve fel volt bontva nagy idomokra. Pl. az egyes számú építésvezetőséghez tartozó dolgozók termelési értekezletén Zalizi vasbetonszerelő elvtárs vállalta, hogy az eddigi 120 százalékos teljesítményét a kongresszus tiszteletére 135 százalékra emeli fel, valamint vállalja, hogy a munkahetet teljesen kidolgozza és munkamódszerét átadja. A dolgozók hatalmas lendületű kezdeményezését a kongresszusi munkaversenyre az üzemi háromszög igen jól fogta össze. Az üzemi bizottság bizalmi értekezleteken beszélte meg a bizalmi elvtársakkal a kongresszusi munkaversennyel kapcsolatos feladatokat és utána a bizalmi és brigádvezető elvtársak röpgyűléseken beszélték meg a dolgozókkal Pártunk V. Kongresszusának jelentőségét és a kongreszszusi verseny célkitűzéseit. Milyen feladatokat kell űzenni bizottságainknak és a szakszervezeti aktivistánkak a kongresszusi munkaverseny szervezésével kapcsolatban elvégezni? Elsősorban állandó agitációs munkával röpgyűléseken és egyéni beszélgetések formájában tudatosítani kell a dolgozók között, hogy milyen hatalmas jelentősége van Pártunk V. Kongresszusának a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben és hogy ez mit jelent minden dolgozó számára. Ezt legjobban kifejezi Reiner elvtárs levele a Központi Lakásépítési Vállalattól, amelyet a Szabad Népnek írt. »Mi, magyar dolgozók. Pártunk Országos Kongresszusától várjuk szocialista építőmunkánk további fokozását, a békéért folytatott harcunk további erősítését. Pártunktól és forrón szeretett vezérünktől, Rákosi elvtárstól várunk további irányítást és útmutatást ebben az időszakban, amikor a nemzetközi helyzet egyre éleződik és az osztályharc fokozódik. Az agitációnak igen fontos formája a személyes példaztatás. Ezért szakszervezeti aktivistáinknak elsők között kell szocialista kötelezettségvállalást tenni, mert nyilvánvaló, hogy a dolgozók csak arra a vezetőre hallgatnak, aki elsősorban maga mutat példát. Igen fontos feladat, hogy a műszaki vezetők megadják a munkaverseny célkitűzéseit és felbontsák a tervet. Ez biztosítja a szocialista kötelezettségvállalás realitását. Üzemi bizottságainknak tehát mindenütt ellenőrizni kell, hogy a vállalatvezető elvtársak és a műszaki dolgozók, építésvezetők és munkavezetők végrehajtották-e a minisztériumnak ezt az utasítását, gondoskodtak-e arról, hogy a célkitűzéseket, megadják és a tervet egyénekig, brigádokig, illetve gépegységekig felbontsák. Ahol nem tudják a tervet felbontani tervhiánymiatt, a dolgozóknak ott is igen bőt terük van szocialista kötelezettségvállalásra. Döntő célkitűzés a 100 százalék alatt teljesítők számának a csökkentése, az anyagtakartékosság, a munka minőségének javítása, munkamódszerátadás és a teljesítmény emelésének vállalása. Ahhoz, hogy a kongresszusi munkaversennyel kapcsolatos feladatainkat teljes mértékben végrehajtsuk, meg kell teremteni az üzemekben a munkaverseny nyilvános ellenőrzését. Ez nemcsak szemléltető agitációban, tehát, versenytáblák, röplapos dísztáblákban merül ki, hanem hetenként rendszeresíteni kell a kis egységben megtartott termelési értekezleteket, ahol a dolgozók megvitatják a munka közben felmerült hibákat és eredményeket. Ennek az értekezletnek vitavezetője a művezető. Ez üzemi és munkahelyi bizottságainknak egyik alapvető feladata. Végül alapvető kérdés a kongres- szusi verseny állásának az állandó és rendszeres ellenőrzése. Ennek egyik módja, amelyre Elnökségünk határozatot is hozott, hogy mind a megyebizottsági, mind az üzembizottsági üléseken minden alkalommal első napirendi pontként tárgyalni kell a kongresszusi verseny állását a megyében, illetve az üzemben és meg kell szabni a további feladatokat. Ezeket a feladatokat kell végrehajtani ahhoz, hogy a kongresszusi munkaversennyel kapcsolatos feladatainkat sikeresen végrehajthassuk és méltón ünnepelhessük meg Pártunk és az egész dolgozó nép nagy ünnepét: Pártunk V. Kongresszusát. Makszimenko elvtárs sztahanovista brigádjában dolgoztam: „Ilii, lg!a szilinai, ialii sziámit ! Kedves elvtársak! Örömmel jelentjük, hogy az épületen már korábban megalakultMakszimenko-brigád* munkamódszerét átvéve mi is megalakítottuk !Zujev« szovjet sztahanovista elvtárs nevét viselő brigádunkat, mely 4 kőművesből, 8 női segédmunkásból áll. A szalagrendszerű falazással teljesítményünket az előző 140 százalékos átlagról, az első hét három napján már 206 százalékra emeltük. Köszönjük a dicső Szovjetuniónak, hogy elküldte hozzánk legjobb kőműveseit és lehetővé tették, hogy az ő fejlett módszerüket mi is átvehetjük. Ezzel a fejlett módszerrel a keresetünk is felemelkedett és az életszínvonalunk a több termelésen keresztül emelkedett. Köszönjük Pártunknak és szeretett Rákosi elvtársunknak, hogy mindezt lehetővé tette számunkra, ígérjük, hogy ezt a fejlett munkamódszert mi is továbbadjuk szaktársainknak. Ezzel is hozzá akarunk járulni békénk megvédéséhez, ötéves tervünk megvalósításához. ,Szabadság! Véber János brigádvezető, Bartha Rozália női brigádvezető, Vigh Mátyás pártitkár Mátyásföldi építkezés Két sztahanovista újítása Sztálin elvtárs születésnapjára vállaltuk, hogy újabb szaktársakat tanítunk meg Makszimenko elvtárs módszerére. Ezt még a kezdet kezdetén tőlünk vették át Kemencét és Szabó kőműves szaktársak. Ennek tulajdonítható, hogy a Hofherrgyár öltöző- és mosdó épületét december 21. helyett, december 18-ra elkészítették. Makszimenko elvtárs módszerével kapcsolatban különben meg kell jegyeznünk: a munka olyan gyorsan ment, hogy az anyagszállításban zökkenő állt be. Munkamódszerátadásunkat a Fémárugyár építkezésén folytattuk. Kiszállítottuk a billenő ládákat, amelyeket erre a célra készíttettünk és a szükséges szerszámokat. Bemutattuk két újításunkat is. Egyik a »zsinóremelő«, másik a »AweaA«. Szalagrendszerű falazásnál az egymás után haladó kőművesek zsinórt használnak. Az elől haladó kőműves az eddigi módszer szerint az utána következő kőműves részére a zsinórt egy téglára helyezett szöggel emelte fel, téglákkal rögzítette le. Saját részére szintén téglával kellett leszorítani a sarkon a zsinórt. Ez a párperces kiesést jelentő művelet azt a veszélyt rejti magában, hogy a felemelt zsinór már nincs a falsíkjában, így a következő sor könnyen elcsúszik. Mivel a művelet 15—20 percenként ismétlődik, a kieső percek értékes munkaórát rabolnak el egy műszak alatt. Ezt kerüljük el a zsinóremelőnkkel. Egy 10/10 stafli lefűrészelt végébe két szöget verünk, pontos sortávolságra, 8 vagy IV1 cm-re. Az alsó felületen derékszögbe hajlított vaslemez biztosítja a pontos síkbamaradást. Egyszerű és könnyen előállítható újításunkkal négy kőművesnél óránként körülbelül 16—20 percet nyertünk. Másik újításunkat is bemutattuk. Ezzel szintén Makszimenko elvtárs falazási módszerének az eredményességét segítjük elő a mi viszonyaink között. A munkamenet és a habarcsszállítók munkája újításunkkal sokkal gyorsabb s magába foglalja a Makszimankóiés a állvány összes előnyeit. Az eddigi gyakorlat szerint, különösen a gyengébb fizikumú segédmunkásnők a megtöltött hordóládát a bakra helyezett állóládába nem tudták átönteni, csak átmérni. Ez hosszadalmas volt és az anyaggal sem lehetett kellően takarékoskodni. Újított állványunkra a habarcs szállítása sokkal könnyebb, különösen a billenő hordóláda esetén, melyet ha tele van, sokkal könnyebb két lépcsőben az egyméteres magaságig felemelni. Ilyen eszközökkel azt a munkát, amelyet estére terveztünk befejezni, már délre elvégeztük, s délután a pillérek falazását kezdhettük meg. Amikor az eredményt megállapították, boldogan vettük tudomásul, hogy 300 százalékot értünk el. Azóta a módszert átvett szaktársak jelentős százalékermelkedést értek el a Gyárépítési Vállalat több munkahelyén. Makkai József és Horváth László sztahanovista kőművesek Vasbeton nyárépítői.