Építők Lapja, 1951 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1951-01-12 / 1. szám

1951 január,12 (Folytatás at táljuk fel. A munkafegyelem bizto­sítása mellett szervezni kell annak alátámasztóját és kiegészítőjét — a szocialista munkaversenyt. Az építőtzunkásság termelékenysége a szocialista munkaverseny fejleszté­sével Hatalmas módon megnövel­hető. Sztahanovista iskolák szerve­zésével, az élenjáró munkások nép­szerűsítésével, a sztahanovista munkamódszerek terjesztésével ki kell szélesítenünk a sztahanov­­mozgalmat. A szakmunkáshiány pótlására átképzőtanfolyamokon, tanulóotthonokba és iskolákban ezerszámra fejlődnek az új szak­munkások. Különös figyelemmel kell azonban tennünk arra, hogy a nő­ket még nagyobb számmal vonjuk be az építőipar szakmunkásai közé, mint ahogy ezt eddig tettük. Ne­velő és felvilágosító munkával meg kell szüntetni azt az ellenállást, amely a férfi szakmunkások részé­ről ma még gyakran megnyilvánul a női munkaerőkkel szemben. Az építésügyi minisztériumnak az eddigieknél komolyabban kell fog­lalkoznia különösen a műszaki kö­zépkáderek, technikusok és építés­­vezetők utánpótlásával és nevelésé­vel, hogy fejlődésünk útjából el­hárítsuk a műszaki vezetés arány­­lagosan kicsiny számában rejlő aka­dályt is. Ma az a helyzet, hogy két minisztérium között mostoha gyer­első oldalról­ mekként kezelik az építőipar mű­szaki középkádereinek nevelésére szolgáló intézkedéseket. HAZÁNKBAN AZ ÉPÍTŐIPAR a vas- és fémipar mögött a máso­dik legnagyobb iparrá fejlődött. Mé­retei nem csökkenni, hanem növe­kedni fognak. Az építőiparnak ju­tott az a történelmi küldetés, hogy a szocializmus építése során az országnak új arculatot adjon új városok, utak, hidak, hatalmas gyá­rak építésével. A mi építőiparunk példaképe a Szovjetunió élenjáró építőipara. A Szovjetunió hatalmas építkezései azt is bizonyítják, hogy a megvalósult szocializmus országa az életet, a békét szolgálja, hogy a Szovjetunió a háború ellensége, a béke elszánt védelmezője, a béke­tábor vezetője. A magyar építő­ipar a Szovjetunió nyomdokain haladva, a Szovjetunió példájára, a maga működésével is bizonyítja, hogy a szocializmus építését, a béke védelmét szolgálja. Hogy még job­ban szolgálhassa, az ötéves terv második esztendejében még szerve­zettebbé, még magasabb termelé­kenységűvé kell tennünk a hiányos­ságok felszámolása, az akadályok kiküszöbölése révén. Az építőmun­kások és az építőipar vezetői en­nek tudatában javítsák meg munká­jukat az új esztendőben. Szombatonként a hulladékból szabjuk a bútort Hazánk ipari fában nem bővelkedő ország, így kénytelenek vagyaink szükségletünk legnagyobb részét külföldi országokból be­szerezni. Ez valutánk rovására megy. A Miniszter­tanács határozatával feladatként kaptuk meg, hogy tudásunkat, akaratunkat összpontosítva, kommunista módra taka­rékosan gazdálkodjunk. A határozatot a Lingel Bútorgyár dolgozóii is átérezték, meg­tárgyalták, melynek eredményeképen a vezetőséggel karöltve elhatá­rozták, hogy fokozott mértékben takarékoskodunk. Bevezettük, hogy szombatonként csak hasznos hulladék­kót szabunk, ezért a vezető­séggel karöltve­­kértük a könnyűipari minisztériumot, utaljon ki részünkre olyan munkát, melynél ezt az adottságot ki tudjuk hasz­nálni. Ez annál is inkább szükséges volt, mert típusbútort gyár­tunk és a szériákban nem tudunk minden hasznos hulladékot f­el­­használni. A minisztérium megértette kérelmünket és te­lefonasztalokra adott megrendelést. Ezeket, a ftáb kivételével, hulladékból szabjuk, ami már idáig 31.000 Ft megtakarítást jelentett. A takarékossági kvarcban további segítséget jelent a Hoffherr­­gyár dolgozóinak felhívása, hogy Pártunk Kongresszusa tiszteletére tegyünk versenyvállalásokat. Mi, a Singel-gyár dolgozói harcos lelkesedéssel felajánlottuk, hogy a­z önfegyelmet százszázalékosan betartjuk, az önköltséget a leg­kisebbre szorítjuk, az anyagot pedig a lehető­ legjobban kihasznál­juk. Az előbb ismertetett anyagtakarékosságot a szabási műhely brigádja fokozza és további 3 százalékos anyagtakarékosságot vál­lalt, am­i azt jelenti, hogy a legkisebb hulladékot, ami a faiparban számbajöhet, bedolgozza és vállalja a műszakiakkal együtt, hogy fiatal dolgozótársainkat munkamódszerátadással megtanítja a helyes és gazdaságos szabás tudományára. Ehhez kapcsolódva a gépház, az előkészítő dolgozói is fel­ajánlották az anyag 100 százalékos kihasználását. Dolgozóink az anyagtakarékosság sikeréért, Kongresszusunk tiszteletére kiszélesítik a Vorosin-mozgalmat és vállaltuk a műhely­­zetekben elfekvő használaton kívüli faanyagnak a szabászatba való szállítását, hogy ott ismét fel lehessen használni. Mi, a Lingel Bútorgyár dolgozói jobb munkával és töbletem­e­­téssel mutatjuk ki szeretetünket Pártunk és annak bölcs vezetője, Rákosi elvtárs iránt. Szabadság! Horváth Kálmán Nők a munkavezetőképző iskolán Életem legboldogabb napjaiban írom ezt a levelet a Szabadsághegyi Mi­uikavezetőképző Iskolából, én, aki a múltban munkámért a leg­durvább szavakat kaptam. Ma nemcsak dolgozni, de tanulni is tudok. Tizenkétéves koromtól napszámosleány voltam. Tizenhatéves koromban már az idősebbek soraiban dolgoztam, ezért kértem, hogy a napszám­bért 60 fillérről 80 fillérre emeljék. A felelet: pofon volt és a hozzá­fűzött durvaság. »Fogd be a szád, nincs jogod követelődznöd, még nem vagy tizennyolcéves« — ripakod­tak rám. Igaz, nem voltam még tizen­­nyolcéves, de munkámat ugyanúgy elvégeztem a sok ifjúmunkással együtt, mint a többi. Ez a helyzet csak a felszabadulás után változott meg. Munkája szerint mindenki megkapja az őt megillető fizetést. Én 1948 óta dolgo­zom az építőiparban. Megszerettem. Az egyik gyűlésen kihirdették, hogy tátképzős tanfolyamra jelentkezhet minden dolgozó, aki a szakmát meg akarja tanulni. Elhatároztam, hogy jelentkezem kőművesnek. Ha tanu­lok, nagyobb hasznára leszek népi demokráciánknak. Sajnos, nagyon kevesen voltunk nők, sokan azért nem jöttek, mert kigúnyolták azok, akik nem értették meg a Párt szavát. Azt mondták: nem nőnek való. Igen, a múltban nem volt nőnek való, mert nem volt mit építeni. Ma, amikor kastélyok, villák helyett egészséges napköziotthonokat, munkás­­lakásokat, gyermekeinknek iskolákat építünk, szakmunkásnak lenni az építőiparban a legnagyobb boldogság egy női dolgozónak. Októberben Munkavezetőképző Iskolára jelöltek. Sírni szerettem volna örömömben. Munkámért a múltban durva szavakat kaptam,­­ ma jó munkámért tanulni küld a Part. Megértettem, hogy ránk, dolgozó nőkre nagy feladatok várnak a szocializmus építésében, különösen most, amikor a háborús uszító imperialisták szabadságunkra törnek. Azt akar­ják megakadályozni, hogy kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők,­­ munkavezetők, építésvezetők lehessünk. De ebből a szabadságunkból jottányit sem engedünk. Harcolunk érte s ezt a harcot mi munkával és fokozottabb tanulással vívjuk meg. HEGYI IMRÉNÉ kőműves, a Szabadsághegyi Munka­vezetőképző Iskola hallgatója ÉPÍTŐK LAPJA 3. oldal Szocialista k­ötelezettség­vál­la­lások a Pártkongresszus tiszteletére A tervismertető értekezleteken, amelyeket december 27—31. között tartottunk meg, dolgozóink nagy számmal tettek felajánlásokat Pár­tunk V. Kongresszusának tisztele­tére. A kongresszusi előkészületek közben egyre világosabban bonta­kozott ki egész népünk előtt Pár­tunk Országos Kongresszusának a jelentősége. Tudvalévő, hogy a Párt az ország vezetője. A Párt szabja meg az ország fejlődését, ütemét, irányát és a Pártkongresz­­szus mindenkor a Párt és dolgozó népünk életének legkimagaslóbb eseménye. Az elmúlt évek alatt Pártun­k szerepe és tekintélye óriási mértékben megnőtt. A sikerekkel együtt a feladataink is egyre na­gyobbak. Mindez növeli a kon­gresszus jelentőségét, határozatai­nak súlyát és fontosságát. A párttagok és pártonkívüli dolgozók tömeges vállalásokkal készülnek a kongresszusra i­s biztosítják, hogy az 1951-es felemelt tervet üzemeink túltel­jesítsék. Az építőipar területéről először a Dunai Vasmű dolgozói tettek szo­cialista kötelezettségvállalást. A vállalások főleg százalékemelésre vonatkoznak. Igen sok mennyiségi vállalás történt ott, ahol az épület terve fel volt bontva nagy ido­mokra. Pl. az egyes számú építés­vezetőséghez tartozó dolgozók ter­melési értekezletén Zalizi vasbeton­­szerelő elvtárs vállalta, hogy az ed­digi 120 százalékos teljesítményét a kongresszus tiszteletére 135 száza­lékra emeli fel, valamint vállalja, hogy a munkahetet teljesen kidol­gozza és munkamódszerét átadja. A dolgozók­ hatalmas lendületű kezdeményezését a­­ kongresszusi munkaversenyre az üzemi három­szög igen jól fogta össze. Az üze­mi bizottság bizalmi érte­kezleteken beszélte meg a bizalmi elvtársakkal a kongresszusi munkaversennyel kapcsolatos feladatokat és utána a bizalmi és brigádvezető elvtársak röpgyűléseken beszélték meg a dol­gozókkal Pártunk V. Kongresszu­sának jelentőségét és a kongresz­­szusi verseny célkitűzéseit. Milyen feladatokat kell űzenni bi­zottságainknak és a szakszervezeti aktivistánkak a kongresszusi mun­­kaverseny szervezésével kapcsolat­ban elvégezni? Elsősorban állandó agitációs munkával röpgyűléseken és egyéni be­szélgetések formájában tudato­sítani kell a dolgozók között, hogy milyen hatalmas jelentő­sége van Pártunk V. Kon­gresszusának a jelenlegi feszült nemzetközi hely­zetben és hogy ez mit jelent min­den dolgozó számára. Ezt legjob­ban kifejezi Reiner elvtárs levele a Központi Lakásépítési Vállalattól, amelyet a Szabad Népnek írt. »Mi, magyar dolgozók. Pártunk Orszá­gos Kongresszusától várjuk szocia­lista építőmunkánk további fokozá­sát, a békéért folytatott harcunk további erősítését. Pártunktól és forrón szeretett vezérünktől, Rákosi elvtárstól várunk további irányítást és útmutatást ebben az időszakban, amikor a nemzetközi helyzet egyre éleződik és az osztályharc fokozó­dik. A­z agitációnak igen fontos formája a személyes példa­z­tatás. Ezért szakszervezeti aktivistáink­nak elsők között kell szocialista kötelezettségvállalást tenni, mert nyilvánvaló, hogy a dolgozók csak arra a vezetőre hallgatnak, aki el­sősorban maga mutat példát. Igen fontos feladat, hogy a műszaki vezetők megadják a munkaverseny célkitűzéseit és felbontsák a tervet. Ez biztosítja a szocialista kötele­zettségvállalás realitását. Üzemi bi­zottságainknak tehát mindenütt el­lenőrizni kell, hogy a vállalatvezető elvtársak és a műszaki dolgozók, építésvezetők és munkavezetők végrehajtották-e a minisztériumnak ezt az utasítását, gondoskodtak-e arról, hogy a célkitűzéseket, megad­­ják és a tervet egyénekig, brigá­dokig, illetve gépegységekig­­ fel­bontsák. Ahol nem tudják a tervet felbon­tani tervhiány­­miatt, a dolgozóknak ott is igen bőt terük van szocialista kötelezettségvállalásra. Döntő célkitűzés a 100 száz­a­lék alatt teljesítők számának a csökkentése, az anyagtakarté­­kosság, a munka minőségének javítása, munkamódszerátadás és a teljesítmény emelésének vállalása. Ahhoz, hogy a kongresszusi munka­­versennyel kapcsolatos feladatain­kat teljes mértékben végrehajtsuk, meg kell teremteni az üzemekben a munkaverseny nyilvános ellenőrzé­sét. Ez nemcsak szemléltető agitá­­cióban, tehát, versenytáblák, röpla­pos dísztáblákban merül ki, ha­nem hetenként rendszeresíteni kell a kis egységben megtartott ter­melési értekezleteket, ahol a dolgozók megvitatják a munka közben felmerült hibákat és eredményeket. Ennek az értekezlet­nek vitavezetője a művezető. Ez üzemi és munkahelyi bizottságaink­nak egyik alapvető feladata. Végül alapvető kérdés a kongres­-­ szusi verseny állásának az ál­landó és rendszeres ellenőrzése. Ennek egyik módja, amelyre El­nökségünk határozatot is hozott, hogy mind a megyebizottsági, mind az ü­zembizottsági üléseken minden alkalommal első napirendi pontként tárgyalni kell a kongresszusi ver­seny állását a megyében, illetve az üzemben és meg kell szabni a további feladatokat. Ezeket a feladatokat kell végre­hajtani ahhoz, hogy a kongresszusi munkaversennyel kapcsolatos fel­adatainkat sikeresen végrehajthas­suk és méltón ünnepelhessük meg Pártunk és az egész dolgozó nép nagy ünnepét: Pártunk V. Kon­gresszusát. Makszimenko elvtárs sztahanovista brigádjában dolgoztam: „Ilii, lg!­a szil­­in­ai, ialii sziámit ! Kedves elvtársak! Örömmel jelentjük, hogy az épületen már korábban megalakult­­Makszimenko-brigád* munkamódszerét átvéve mi is megalakítottuk !Zujev« szovjet sztahanovista elvtárs nevét viselő brigádunkat, mely 4 kőművesből, 8 női segédmunkásból áll. A szalagrendszerű falazás­sal teljesítményünket az előző 140 százalékos átlagról, az első hét három napján már 206 százalékra emeltük. Köszönjük a dicső Szovjetuniónak, hogy elküldte hozzánk leg­jobb kőműveseit és lehetővé tették, hogy az ő fejlett módszerüket mi is átvehetjük. Ezzel a fejlett módszerrel a keresetünk is felemelkedett és az életszínvonalunk a több termelésen keresztül emelkedett. Köszön­jük Pártunknak és szeretett Rákosi elvtársunknak, hogy mindezt lehetővé tette számunkra, ígérjük, hogy ezt a fejlett munkamódszert mi is továbbadjuk szaktársainknak. Ezzel is hozzá akarunk járulni békénk megvédéséhez, ötéves tervünk megvalósításához. ,Szabadság! Véber János brigádvezető, Bartha Rozália női brigádvezető, Vigh Mátyás pártitkár Mátyásföldi építkezés Két sztahanovista újítása Sztálin elvtárs születésnapjára vállaltuk, hogy újabb szaktár­sakat tanítunk meg Makszi­menko elvtárs módszerére. Ezt még a kezdet kezdetén tőlünk vették át Kemencét és Szabó kőműves szaktársak. Ennek tu­lajdonítható, hogy a Hofherr­­gyár öltöző- és mosdó épületét december 21. helyett, december 18-ra elkészítették. Makszimenko elvtárs módszerével kapcsolat­ban különben meg kell jegyez­nünk: a munka olyan gyorsan ment, hogy az anyagszállítás­ban zökkenő állt be. Munka­módszerátadásunkat a Fémáru­­gyár építkezésén folytattuk. Kiszállítottuk a billenő ládákat, amelyeket erre a célra készít­tettünk és a szükséges szerszá­mokat. Bemutattuk két újítá­sunkat is. Egyik a »zsinór­­emelő«, másik a »AweaA«. Sza­lagrendszerű falazásnál az egy­más után haladó kőművesek zsi­nórt használnak. Az elől haladó kőműves az eddigi módszer sze­rint az utána következő kőmű­ves részére a zsinórt egy tég­lára helyezett szöggel emelte fel, téglákkal rögzítette le. Saját részére szintén téglával kellett leszorítani a sarkon a zsinórt. Ez a párperces kiesést jelentő művelet azt a veszélyt rejti ma­gában, hogy a felemelt zsinór már nincs a falsíkjában, így a következő sor könnyen elcsú­szik. Mivel a művelet 15—20 percenként ismétlődik, a kieső percek értékes munkaórát ra­bolnak el egy műszak alatt. Ezt kerüljük el a zsinóreme­lőnkkel. Egy 10/10 stafli lefű­­részelt végébe két szöget ve­rünk, pontos sortávolságra, 8 vagy IV1 cm-re. Az alsó felüle­ten derékszögbe hajlított­­ vas­lemez biztosítja a pontos síkba­­maradást. Egyszerű és könnyen előállítható újításunk­kal négy kőművesnél óránként körülbelül 16—20 percet nyer­tünk. Másik újításunkat is be­mutattuk. Ezzel szintén Mak­szimenko elvtárs falazási mód­szerének az eredményességét segítjük elő a mi viszonyaink között. A munkamenet és a habarcsszállítók munkája újí­tásunkkal sokkal gyorsabb s magába foglalja a Makszimankó­iés a állvány összes előnyeit. Az eddigi gyakorlat szerint, külö­nösen a gyengébb fizikumú segédmunkásnők a megtöltött hordóládát a bakra helyezett állóládába nem tudták átönteni, csak átmérni. Ez hosszadalmas volt és az anyaggal sem lehetett kellően takarékoskodni. Újított állványunkra a habarcs szállítása sokkal könnyebb, kü­lönösen a billenő hordóláda esetén, melyet ha tele van,­­ sokkal könnyebb két lépcsőben az egyméteres magaságig fel­emelni. Ilyen eszközökkel azt a munkát, amelyet estére terveztünk be­fejezni, már délre elvégeztük, s délután a pillérek falazását kezdhettük meg. Amikor az eredményt megállapítot­ták, bol­dogan vettük tudomásul, hogy 300 százalékot értünk el. Azóta a módszert átvett szak­társak jelentős százalékerm­elke­­dést értek el a Gyárépítési Vál­lalat több munkahelyén. Makkai József és Horváth László sztahanovista kőművesek Vasbeton nyárépítő­i.

Next