Építők Lapja, 1951 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1951-03-22 / 5. szám

1951 március 22 A spanyol szakmunkás bére-2 kg kenyér Franco állama fokozatosan süly­­lyed lefelé az amerikai érde­­kek érvényesítése következtében Franco háborús kiadásai messze kinőnek azokon a kereteken, ame­lyeket Spanyolország el tudna vi­selni. A munkások szörnyű nyomorban­­nek. Nézzük meg például egy madridi szakmunkás körülmé­nyeit, áld pedig a legmagasabb szetésilek közé tartozik. Naponta kézben kap 28 pesetát. A kenyérfejadag, amit a munkások kapnak, olyan kicsiny, hogy az nemm­i körülmények között sem elegendő és a feketepiacon kell ke­nyeret venniök, ahol a kenyér kg-ja 12 peseta, tehát naponta 2 kg kenyér árát keresi meg ez a munkás. France sokat kürtött lakásépítési programmja csak a vagyonos ré­tegek és a rendőrség tagjaira vo­natkozik. Ezek fényűző lakások­ban laknak, amelyek bérét egy munkás soha nem tudná meg­fizetni. A lakásviszonyok ember­emlékezet óta nem álltak ilyen rosszul. Kb. 400.000 ember él barlangokban egészségügyi és vízellátási lehetőségek nélkül. Madrid központja a legfényűzőbb lakásokból áll, ugyanakkor a vá­rostól két és fél mérföldnyire nyo­morúságos barlanglakásokban ten­gődnek a dolgozók. A spanyol nép azonban nem nyugszik bele a szörnyű terrorba, harcol szabadságáért és jogaiért Bizonyítja ezt az is, hogy a szörnyű terror ellenére is 20.000 ember írta alá a stockholmi béke­felhívást köztük számos akadé­miai tag, kiváló tudós, művész és író is. * E harc folytatásaként Barcelo­nában, Spanyolország egyik leg­nagyobb városában, a napokban hatalmas arányú sztrájk zajlott le. »A város lakóinak haragja nyilvánult meg ebben a sztrájk­ban a Franco-uralom, a terror és nyomor uralma ellen — írja Vin­cente­­Arroyo spanyol újságíró. — Egyes újságok és hírügynökségek háromszázezer sztrájkodról beszél­tek. Ez a ragyogó tömegmozga­lom azonban jóval nagyobb mé­retű volt. Barcelona egész népe az utcára vonult tiltakozásul az ellen a kormányzat ellen, amely a nemzet pénzét — a költségvetés 75 százalékát — megtorló és ka­tonai intézkedésekre tékozolja, miközben az ipar nyersanyag­­hiány miatt elsorvad­t* A spanyol nép fiai ihenhalnak. A spanyol nép azonban megmu­tatta, hogy nem hajlandó szó nél­kül tűnd ezt a helyzetet Barce­­lona munkásosztálya megszívlelte a Kommunista Párt felhívását is magával ragadta a kenyérért az életért is egyben a francó­ista kor­mányzat ellen a békéért folyó harcban a széles néptömegeket.* CL tibéti ot&zdgoA dstg&zás a tráfoxa­ntim Az ottawai parlamentben WL Laurent miniszterelnök Kanada teljes mozgósítására szólította fel a képviselőházat Eisenhower ame­rikai tábornok ottawai útja alkal­mával Kanada fiataljait követelte ágyútölteléknek. L B. Pearson ka­nadai külügyminiszter az amerikai imperialisták közvetítő ügynöke­ként működik az ENSZ-ben. De ezekkel az elrettentő háborús tervekkel szemben mind élesebb és szélesebb körű ellenzék nyilvá­nul meg British Columbiában a Nemzet­közi Famunkások amerikai cso­portja (IWA) legutóbbi gyűlésén 27 ezer tagja nevében határoza­tot küldött a kormányhoz, amely­ben követeli, hogy »minden törek­vésüket szenteljék az ENSZ-en keresztül a világbéke megmenté­sére.« * Angliában már több, mint 6 hete tart 3.200 repülőip­ari mun­kás sztrájkja A sztrájk kitörésének oka az volt, hogy tizenegy harcos üzemi szakszervezeti bizalmit elbocsátot­tak állásukból. A belfasti munká­sok tisztán látják, hogy a mun­kál­tatók lépése támadás a harcos szakszervezeti tagok és funkcioná­riusok ellen. * A nyugatnémetországi üzemek dolgozói szívós harcot folytatnak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és a béke megvédése érde­kébőn. A Hagen-Haspel kohómű­vek dolgozói javasolták, hogy hív­janak össze európai munkáskonfe­­renciát a Nyugat-Németország fel­fegyverzése elleni harc megtár­­gyalására. * A török békemozgalom két ve­zetőjét, köztük Behlide Borán asszonyt az ankarai egyetem ma­gántanárát, a Békebizottság elnö­két, valamint a Békebizottság főtit­kárát Adnan Djemigilt 3 évi és 9 havi börtönbüntetésre ítélték An­karában. »Bűnük«: a Békebizottság köve­telte, hogy a képviselőház vonja vissza a kormánynak azt a rende­letét, hogy Koreába katonai egy­ségeket küldjenek. A Békebizottság ezt a rendeletet a nemzeti érde­kekkel ellentétesnek minősítette. ÉPÍTŐK lapja „A béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell" Csak papíron van békebizottság a zalaegerszegi ruhagyár építkezésen »Fokozni kel ■ békéért Mytszott harcot, s békemoz­­galnat ilalán e« népmox­­­ulatum« kell fejleszteni, amelyben rá»*» vész hazánk Bünden becsületes polgára.« (MDF tl. Kongresszusának határozatából­) A Zalaegerszegi Ruhagyár-épít­kezés dunántúli viszonylatban élen­jár a munkaversenyben. A munká­sok lelkesen, odaadással, végzik munkájukat, tudják, miért harcol­nak, családjukért, békés otthonu­kért, boldog, virágzó életükért. Tő­lük is függ, rajtuk is áll, hogy a körülöttünk acsarkodó nyugati im­perialisták szándékát, hogy újabb, az eddigieknél borzalmasabb, pusz­tító háborút robbantsanak ki, meg­akadályozhassuk. Ezt fokozott mun­kával, ötéves tervünk határidő előtti inv«isi»»-«fīiis«e»ini»»vi­sta teljesítésével, a békéért folyó állandó harccal érhetjük el. Csak így tehetjük országunkat olyan erőssé, hogy nyugalomban és biz­tonságban élhetünk majd határain­kon belül De hogyan harcol a békebizottság hogyan tudatosítja a dolgozókkal a békéért folyó harc híveit, hogyan mozgósítja őket az Országos Béke­tanács felhívásának végrehajtására? Erre nem tudnak választ adni a dolgozók. Nem tudnak választ adni, mert a békebizottság csak papíron, névleg van meg. Felvilágosító mun­kát nem végez. Recsetár Antal ta­lán már el is felejtkezett róla, hogy ő a békebizottság titkára. Lehet, hogy a Szabad Népet is csak futó­lag olvassa át és nem szentel fi­gyelmet a békebizottságoknak, a béke megvédéséért folytatott har­cairól szóló cikkeknek. Gondolja, minden héten van valamilyen ülés, értekezlet a munkahelyen, ahol a párttitkár, esetleg a műhelybizott­­sági titkár úgyis beszél a békéért folyó harcról, neki nem kell semmit sem tennie. Biztosan így gondol­kozik U. Komáromi János béke­bizottsági elnök is is a bizottság többi tagja is. így gondolkoznak akkor, amikor az imperialisták uralma alatt börtönnel, terrorral dacolva küzdenek a béke hűséges harcosai. Gondolkozz, te... ezár elvtárs, megtettél-e mindent a béke megvédéséért? Javítsd meg munkádat, gondolj arra, jót, vagy rosszul dolgozni ez ma állásfoglalás a béke mellett. Szer­vezd át a békebizottságot, bízd meg feladatokkal, irányítsd, vezesd őket. Foglalkozzatok a dolgozókkal, ne csak röpgyűléseken, egyenként le. Beszéljetek nekik a világ minden részén folyó békeharcról. Mozgósít­­­sátok őket április 8-ra, a béke­­egyezményt követelő felhívás alá­írására. Tartsátok szem előtt, vált­sátok valóra Rákosi elvtársnak a Kongresszuson mondott szavait: »Lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell.* Jól az emlékezetébe kell ezt vés­nie a Zalaegerszegi Magasépítő Vállalat üzemi bizottságának is, mert a ruhagyári építkezésen a békemozgalom tudatosításának lanyhasága miatt elsősorban ők fe­lelősek. Ha foglalkoztak volna a békebizottsággal megmagyarázzák, hogyan dolgoz­zanak, ma már komoly eredmé­nyekről számolhatnánk be. Az Építők lapjában már több­ször írtunk bírálatot a békebizott­ságokról. Zalaegerszegen azonban nem néztek körül a saját portáju­kon, nem tanulnak belőle. A béke a legdrágább kincsünk, mert csak békében építhetjük zavartalanul a boldog életet adó szocializmust. A béke megvédése, egész népünk sze­­retete, eddigi vívmányaink, ötéves tervünk, jövőnk megbecsülése . Tartunk szeretett. A Zalaegerszegi Magasépítő Vállalat üzemi bizott­sága ennek tudatában mozgósítja a Ruhagyár, de többi építkezésük békebizottságát is.­­ Újabb lakóházak az albán bányászoknak Albániában a boltyizai bányavidé­ken hét korszerű lakóház építését fejezték be. Két épületben nőtlen bányászok nyeritek e helyezést, m­íg a többi házakban bányászcsaládok kapnak egészséges, kényelmes la­kást. A bányatelepen tovább épít­keznek, hogy a telepet virágzó bányavárossá fejlesszék. Egy millió munkaóra , Prága építésére Prága dolgozói mai munkájuk után csaknem 1 m­illió munkaórát szenteltek a főváros újjáépítésére, s ezzel sokmi­lió koronát takarítot­tak meg. _______________ Ezer személyes kultúrotthon Varsóban az Állami Építőipari Vállalatoknak jelenleg folyamatban lévő egyik legnagyobb építkezése a muranowi lakótelep építkezése — a dolgozók ezreit foglalkoztatja. A napokban ünnepélyes keretek kö­zött megnyitották az építkezés új kultúrotthonát, ahol külön olvasó- és kultúrterem is működik. A kul­­túrmunka már a munkálatok meg­indulásakor megkezdődött. Sorra alakultak a színjátszó-, ének- és szavalócsoportok, sportkörök. A kultúrotthon megnyitása, a kultúr­­munka még nagyobb arányú fellen­dülését segíti elő. Levelek az üdülőktől Kedves Szaktársak• Huszonnégy éves vagyok, fog­lalkozásom kőműves. Amióta dol­gozom, életemben először tudtam megengedni magamnak, hogy üdülni menjek. A felszabadulás előtt a munkásembernek nem volt meg a módja arra, hogy üdülhessen, csak az uraknak meg dámáiknak jutott ez osztályrészül. Most Lillafüreden üdülők, né­­gyon jól érzem magam. Nemcsak a pihenés miatt — azért is, mert mi, munkások vagyunk az ország gazdák Bugyi János kőműves Lágymányosi Gyárépítő V. * Betegen (reumával) kerültem Hévízre. Ott azonban 6 kilót híz­tam és amikor visszajöttem, kipi­henve, jobban ment a munka, jobban ment a termelés. Azóta is jobban érzem magamat. Ez a két hét nagyon jót tett. Szeretném összes dolgozó tár­saimmal közölni azt, hogy minél többen kérjék az üdülést, minél többen menjenek el üdülni STAN MIKLÓS, bádogos Épületbádogozó Vállalat A rom­án ifjúmunkások vízierőművet építenek Romániában a nagy Duna-Fe­kete-tengeri csatorna Ovidiu II. munkatelepén tartott ünnepi gyű­lésen kimondták, hogy az Ovidiu II. hővillamossági centrálé meg­építését az ifjúságra bízzák. A­ gyűlés szónokai hangsúlyozták, hogy a Párt nagy bizalommal van az ifjúság iránt és ennek bizonyítéka, hogy ezt a szép fel­adatot is az ifjúságra bízzák. Az UTM (román munkásifjúsági szö­vetség) tagjai fogadalmat tettek, hogy a legnagyobb odaadással hajtják végre a megtisztelő fel­adatot. ­ Nem üres kézzel jöttünk Magyaror­szágra. Három hordár cipelte a budapesti pályaudvaron Makszimenko poggyászát. — Ejnye, de nehéz! — je­gyezte meg csodálkozva az egyik hordár. Hát igen, súlyos, de drága teher volt ez számunkra. Makszimenko magával hozta munkamódszere nélkülözhe­tetlen eszközeit. A vakolóka­nalat és kőmfiveskalapácsot egyesítő kőműveskanál, szó­­ró­apát, ma­teros talicska, áll­ványok és zsinórtartó kap­csok voltak a poggyászban. Ezek a szerszámok minde­nüvé követtek bennünket. Makszmenko poggyászát ma­gán­­kal turnéd­uk Csepelre, Dunapentelére, Pestszentlő­­rincre és mindenhová, ahol bemutattuk a jéglerakás Makszimenko féle gyűrűs fu­tószalag rendszerét. A ma­gyar építők örömmel fogad­tak bennünket. Egész életünkre emlékeze­tes marad számunkra D­una­­pentele. Ez a je­lntékb­­en dunamenti kis falu néhány év m­úlva a köztársaság kohá­szati iparának központja lesz. A kőművesek a magyar Mag­­nyitogorszknak nevezik az épülő Dunai Vasművet. Du­­rtapentelén már lerakták az új szocialista város alapjait, ahol a dolgozók majd a vá­rosi élet minden kényelmét élvezhetik. Még csak most képezik ki a jövendő acélol­­vasztárokat, kohómunkásokat és kokszolókat a tanfolyamo­kon . Dunapentelén már há­romemeletes házak, klubok és étkezdék épülnek számuk­ra. iskolák és napközi ottho­nokat építenek gyermekeik­nek. Mi, szovjet emberek azon­ban nemcsak ennek örültünk. Még nagyobb örömöt okoz nekünk az a tudat, hogy azok az élenjáró magyar kő­művesek, akik meg anultak szovjet módon, sztahanovista módszerrel dolgozni, most már maguk is tanítják a töb­bieket Pozsonyi Zoltán, Var­ga János, Fekete István, Kiss István és mások a sztahano­vista munkamódszerek tanító­­mestereivé váltak a magyar építkezéseken. Elég, ha a­n­­nyit mondok, hogy Kiss Ist­vánnak 70 tanítványa van. Ha látom a Dunai Vasmű magasbatörő épülettömbjeit, ha visszaem­lékezem a budapesti földalatti vasút építőivel folytatott utolsó beszélgetésemre (a magyarok épp olyan szép és tökéletes földalatti vasútat akarnak építeni, mint amilyen a moszkvai Metro), vagy kü­lö­di barátaink leveleit ol­vasom az újságban, eszembe jutnak Rákosi Mátyásnak, a magyar dolgozók vezérének szavai: »A magyar sztahanovista mozgalom sikereinek s általá­ban a mi szocialista épí­té­sünk minden vívmányának nyitja az, hogy a Szovjetunió elvégezte előttünk az újítás úttörő munkáját. Mi már ki­taposott úton haladunk, fel tudjuk használni a Szovjet­unió kimeríthetetlen tapaszta­latait. Nagy és közvetlen se­gítséget kaptunk a Szovjet­uniótól, a szovjet sztahano­visták­tól.« A Magyar Népköztársaság hatalmas lépést tett előre s fejlődésén láttuk hazánk jó­tékony befolyását. A Szov­jetunió lerakta a népek szá­mára az új, békés és boldog élet felé vezető utat A városokban a munkás­telepeken valósággal elhal­­moztak bennünket kérdések­kel. Az építők arról érdek­lődtek, hogyan él Fedosz Savljugin moszkvai kőműves. A vasutasok Ivan Panyinról, a híres mozdonyvezetőről kérdezősködtek. És ez nem üres kíváncsiság volt. Ezek az emberek nem udvariasság­ból kérdezősködtek, csak azért, hogy kérdezzenek. Az itt említett szovjet emberek­nek egytől-egyig tanítványai, követői vannak Magyarorszá­gon. 75 napot töltöttünk magyar földön a tervbevett 45 nap helyett Amikor vonatunk lassan ki­járt a pályaudvarról, méltó­ságteljesen úszott el az ab­lakok előtt egy hatalmas bronz és gránit emlékmű. Karcsú női alak, kezében a béke olajága. Az em­ékmű lábánál a felszabadító bátor szovjetharcos bronzalakja rajzolódik ki, aki szabadsá­got, békét és bo­dogságot hozott a Duna völgyébe. »Felszabadítóinak, a szovjet­harcosoknak — a hálás ma­gyar nép«. Ez a felirat áll az emlékműn, amely a szovjet­magyar barátság d­ada­it tes­tesíti meg. Ez a barátság megbonthatatlan és örök, írta: I. Ho­manov, a Magyar­or­szágon járt szovjet sztahanovista kiü­­öt­tségi vezetője két szibériai kőművessel — Szemjon Makszimenkó­­val és Nyikita Kobával, továbbá Mihail Zujevvel, a szta­hanovista­ munkamódszerek oktatójával együtt érkeztem magyar földre. Büszkeséggel töltött el bennünket az a tudat, hogy Magyarországon nagy tiszteidnek és meg­becsülésnek örvend az építőszakma. A lapok állandóan közük az építők neveit, s nap mint nap jelentést adnak az építési frontról. A szocialista munkaverseny lázában ég az egész olgozó magyar nép, az egész ország. Két jelszó kerí­tette hatalmába a magyar dolgozók tudatát: »Tiéd az ország, magadnak építed« és »Termelj többet, jobban élsz«. 5. oldal

Next