Építők Lapja, 1952 (50. évfolyam, 1-24. szám)

1952-01-14 / 1. szám

3 Az 1951 évi munka tapasztalata hasznosításával az ötéves terv döntő Üzemi bizottsági titkárok és műszaki vezetők nyilatkozata az újesztendei készülődésről Ki új esztendő, 1952, az ötéves terv harmadik esztendeje. Mint Rákosi elvtárs hangsúlyozta, ez az esztendő az ötéves terv döntő éve, hogy minden célkitűzést meg tudjunk valósítani. A vezetés munkáját, tehát mind szakszer­vezeti vonalon, mind pedig műszaki vonalon magasabb színvonalra kell emelni, hogy az 1952. év nagy feladatait, építkezéseit maradéktalanul teljesíthesse az építőipar. Ezért nagyon fontos, hogy az üzemi bizottságok, vállalatvezetők, építésvezetők és valamennyi dolgozó bíráló szemmel tekintsen vissza 1951. évi munkájára, szűrje le a tapasztalatikmat és állapítsa meg, hogy melyek voltak azok a hasznos módszerek, amelyek fejlesztésével 1952-ben még több hibát tud lek­üzdeni, még magasabbra tudja emelni a munkaversenyszellemet, hogy az építkezések határidő előtt fejeződhessenek be. Ez a szándék cseng ki azoknak az AB-titkároknak és műszaki vezetők­nek a nyilatkozataiból, amelyeket az alábbiakban ismertetünk: Hartmann János műszaki vezető: Naponta fogjuk értékelni a teljesítményeket Papp István, a Lábatlan­ Cementgyár TLB titkára: Az üzemi bizottság tovább harcol a munkafegyelem megszilárdításáért A Heves megyei Téglagyári Egyesü­lés egyes üzemei a nyáron még na­gyon rosszul álltak a terv teljesítésé­vel. Volt olyan hónap, hogy még a 40 százalékot is alig érték el. A lemara­dás egyik oka a beruházások, modern­i­zálások elmaradása volt. A mátrade­­recskei téglagyár például azért nem tudta még a mai napig sem teljesíteni 1951. évi cserépgyártási tervét, mert a gyöngyösi Magasépítő Válla­st a cse­répszárítókat még most sem készítené el, pedig annak határideje május 1. volt. Ugyanígy járt a Vécsei-völgyi Téglagyár is. Az Egri Magasépítőnek júliusra kellett volna elkészítenie egy szárítószínt, de még mindig csak a földmunkánál tartanak. Ezeken az objektív okokon kívül a szervezetlenség és fegyelmezet­lenség is gátolta az üzemek terv­­teljesítését. A Téglagyári Egyesülés vezetősége tehát az év második felében nagy eréllyel látott hozzá a tervlemaradás behozásához és jó­ munkaszervezéssel, szívós felvilágosító munkával elérték, hogy évi tervüket november 12-én 105 százalékra teljesítették. Különösen szép eredményeket értek el az igazo­latlan mulasztások csökkentése terén. Novemberről decemberre az igazolat­lan mulasztások száma Eger I-nél 108-ról 21-re, Eger II-nél 80-ról 24- re, Kerecs-endnél 35-ről 21-re és Gyöngyösnél 98-ról 21-re csökkent. Nagy feladatokat rótt az Egyesülés­re a téli téglagyártás bevezetése. A gyárak nagy része ilyen munkára nem volt előkészítve. A dolgozók sem nagyon hittek a dologban, mert meg­szokták, hogy télen mindig munka nélkül voltak. A szervezési len­dület azonban nem ismert akadályo­kat, nehézségeket. Az egri homokutcai téglagyárban például a Fü­löp és Szabó brigád rohammunkával négy éjszaka alatt befalazták a szabadszá­rító színeket és egy új szárító­helyet is készítettek. December 6-ra megteltek az új színek és másnap már 30 kokszkályha on­totta a meleget a fagyveszély leküzdésére. Ezalatt az idő alatt a kemence tete­jén folyt a gyártás. Mátraderecske no­vember 18-án már nyolcmillió nyers­tégla legyártásánál tartott, ami még nem fordult elő az üzem történeté­ben Mátraderecske dolgozói arra is büszkék lehetnek, hogy 4462 présnor­mával átlagosan ötezret értek el, s a rádión keresztül dalos üzenetet kaptak kiváló teljesítményükért A Vécsey­­völgyi téglagyár pedig egy szárító­­színnel, amelynek 960 000 a kapacitása, 3 és félmilliós eredményt produkált. — Az új tervévben — mondja Hartmann János műszaki vezető, aki korábban téglagyári munkás vot, — a termelési értekezleten ismertettük az új feladatokat. Naponta értékeljük minden egyes dolgozó teljesítményét s reggel, amikor belép az üzem területére, már láthatja, hogy előző nap mit végzett. A múltévi tapasztalatok alapján a termelés mellett a bér­alap mindenkori állásáról is érte­sítjük dolgozóinkat, hogy az egész gyár, annak minden ügyes-bajos dolga nyitott könyv le­gyen dolgozóink előtt. Nagy hiba volt a múltban, hogy a politikai ne­velésre és oktatásra nem sok gondot fordítódunk, pedig ez is szorosan összefügg a tervvel Szélesebb­ alapok­­ra fektetjük a munkaverseny nyilvá­nosságát is. Már a legközelebbi jö­vőben egyénenként fektetjük fel a, munkaversenny állását, személy szerint,­ kartotékszerűen . Több évtizedes tapasztalat sze­rint a téglagyárak termelése mindig októberben a legmagasabb. Így volt ez az idén is. Most és a soron követ­­kező termelési értekezleteken azt be­széljük meg a dolgozókkal, hogy ezt a kimagasló teljesítményt már az év első felében érjük el, hogy az időjá­­ró okozta későbbi kieséseket köny­­nyebben behozhassuk. Megbeszéltük dolgozóinkkal a hosszúlejáratú ver­­senyszerződések problémáit is és egyöntetűen megállapodtunk abban, hogy az igazolatlan mulasztások el­leni,további küzdelem és a munka­­m­ódszerátadások kiszélesítése kell, hogy a gerince legyen ezeknek a fel­ajánlásoknak. észrevettem, hogy a malomgépész „szunyókál” s ezért kialszik a tűz, s leromlik a kemence teljesítőképessége. Hibás volt a felvigyázó is, aki mind­ennek nem nézett utána. Régebben ilyen esetben mindig a rossz szénre hivatkoztak, meg arra, hogy nem mennek jól a gépek. Elvem ilyen eset­ben az, hogy semmiféle jelentést nem kell addig 100 százalékosnak elfo­gadni, amíg annak valódiságáról s pontosságáról saját magunk meg nem győződtünk. . .Munkaidő után különböző elő­adásokkal és tanfolyamokkal igyek-A Lábatlani Cementgyár 105 szá­zalékos tervteljesítéssel zárta az 1951. évet. Az eredmény eléréséhez sokat segített az üzemi bizottság jó mun­kája, melynek eredményei a követke­zők: Papp István elvtárs, aki augusztus­ban lett az üzemi bizottság titkára, fontos feladatának tartotta a dolgozók szervezését. Ennek köszönhető, hogy a bizalmiak jó munkája révén fél év alatt a gyár szervezett dolgozóinak száma 417-ről 816-ra emelkedett. A tagszervezési munkában különösen élenjárt Kecskeméti Sándorné­ elvtárs­nő, aki nemcsak a termelésben mutat példát, mint élmunkás, hanem 19 ta­got is szervezett. Kamrada József mészégető 26 tagot szervezett, Varga András pedig a cementraktár összes dolgozóit beszervezte. Az üzemi bi­zottság nagyon helyesen, a legjobb munkát végző bizalmiakat, számsze­rűt 23-at, könyv- és egyéb jutalom­ban részesítette. A szervezett dolgozók jobban eljár­­nak a termelési értekezletekre — mondja Papp elvtárs. —­ Jobban bele­kapcsolódnak a gyár életébe, problé­máiba. S ezzel magyarázza, hogy az igazolatlanul mulasztók szá­ma az augusztusi 254-gyel szem­ben novemberre 134-re csökkent. Decemberben pedig 100 alá. Persze még ezt a számot is soknak tartják az öntudatos dolgozók. Az üzemi bizottság tovább folytatja a harcot a munkafegyelem megszilárdí­tása érdekében. Hogyan? Úgy, hogy ebben az évben az egész üzemet behá­lózó hangszóró-rendszert szerelünk be. Nyilvánossági parkot létesítünk, ahol faliújságon, dicsérőtáblán, szégyen­táblán adjuk a dolgozók tudtára, hogy kik az élenjárók, s kik a fegyelmezet­lenek, elmaradók, szem dolgozóink műszaki ismereteit növelni. Jelenleg egy lőmesteri és egy tüzeléstechnikai tanfolyamot tartok, s remélem, hogy ez is hozzásegíti a dolgozókat munkájuk jobb elvégzésé­hez. Dolgozóinkban megvan az akarat és a képesség, hogy munkájukat maradéktalanul elvégezzék, én a magam részéről a műszaki felté­teleket szeretném ehhez a lehető legtökéletesebb módon megadni, hogy 1952-es tervünket jelentősen túlteljesíthessük. Az üzemi bizottság munkáját di­cséri az üzemi kollektív szerző­désben vállalt kötelezettségének teljesítése, hogy a sztahanovisták számát húszról harmincra emeli. E­zen a téren jó eredményt ért el Strunga munkaérdemrendes va­gonlakó szaktársa, aki munkamód­szerét két szaktársának adta át. Az eredmények mellett azonban vannak olyan fogyatékosságok és hi­bák az üzemi bizottság munkájában, melyeket jobb politikai munkával, jobb munkamódszerrel meg lehet szüntetni. Panaszkodik ugyanis Papp elvtárs, hogy rengeteg a munkájuk. Még min­dig nem teljes az AB. Nem tudnak találni reszortosokat és aktívákat. Pe­­dig az aktívák, reszortosok ott van­nak az üzemben, csak be kellene szervezni őket. Kecskeméti Júlia és Szaltinger Gab­riella hathetes SZOT-iskolát, Révai László és Német Jun­s szakszervezeti iskolát végeztek és még mindig nincs semilyen funkciójuk. Segítsen magán az üzemi bizottság. Állítsa bátran munkába őket. Jobb szervezéssel, munkabeosztással s csökkenni fog éjszakába nyúló elfog­laltságuk. Az üzemi bizottság ugyanis azt a rossz rendszert követi, hogy munkaidő alatt is , minden kérdésben a dolgozók rendelkezésére áll az OB- irodájában. Rövid félóra alatt egy tu­cat szaktárs tárgyalt az OB-titkárral. Segély, bakancs, cement-juttatás, elő­leg, stb. ügyben. Ezzel nemcsak az ÜB munkáját gátolták, hanem saját munkaidejüket is megkárosították a dolgozók. Az üzemi bizottságnak való­ban az a feladata, hogy a dolgozók rendelkezésére álljon, de nem munka­idő alatt, hanem utána. Ezeket a hibákat is ki kell javítania a Lábatlani Cementgyár üzemi bizott­ságának, hogy ebben az évben még­­jobb munkát tudjon végezni. radásból Morótz György szta­hanovista csillés brigádja két tagjával, Szőcze Jánossal és ifj. Balogh Kálmánnal vállalta, hogy 19­52 első negyedévében 300 vagont kitermel. Nemcsak ezek bizonyítják a dolgo­zóknak a munkához való jó viszonyát, hanem az ötletnapokon felvetett jó ötletek és a beadott értékes újítások. — mondja Morótz elvtárs. Most, de­cember hónapban tartott ötletnapon például Ruzics Ferenc, Katona Mihály, Csala L­ajos, Molnár István, Vas Já­nos értékes ötleteit díjaztuk és azóta ezeket meg is valósítottuk. Volt még egy hiányosság munkám­ban, amire Reszegi elvtárs mutatott rá lent jártakor. Rossz volt a verseny nyilvánossága. Útmutatása nyomán azóta már ezt is felszámoltuk. Gyö­nyörű versenytáblák vannak minden munkahelyen és ebben az évben ál­ltunk fel verseny­táblákat. A strandon és a Népboltnál is. Hangszórókat szerelünk fel a munkahelyeken és a jól dolgozók eredményeit így ismertet­jük. Szepesvári Zoltán, a Dorogi Mészmű főmérnöke: Még jobb műszaki feltételeket biztosítunk ezévi tervünk teljesítéséhez A Dorogi Mészmű­ év eleji rossz eredményeit elsősorban a műszaki ve­zetés gyengesége okozta. Amióta azon­ban Szepesvári Zoltán főmérnök vette át az üzem műszaki irányítását, a munka fokozatosan megjavult, decem­ber 11 -én már teljesítették évi tervü­ket. Most az 1952-es év beindulása­kor még nagyobb tervekkel és bizako­dással láttak munkához. Szepesvári főmérnök minderről a következőket mondja: — A mésztermelés a bánya terme­lésétől függ, ezért legfontosabb felada­tomnak az anyagellátás 100 százalé­kos biztosítását tekintem. 1952-ben a tervek szerint hátrafelé megnyújtjuk a bányát, új lelőhelyek feltárásával, azonkívül két részlegben dolgozunk. Tavaly művelés és rakodás egyszerre sohasem folyt. Délelőtt rakodtunk, dél­után pedig túrást és a fejtést végez­tük. Most a két részleg egymással párhuzamosan végzi majd mun­káját, ami a termelés jelentős nö­vekedését mozdítja elő. Nagy lépésekkel megyünk előre az új évben a gépesítés terén is. Bevezet­jük a falrobbantásos rendszert és az eddigi 5 méteres fúrószálak helyett 9 méteres fúrószálakat alkalmazunk, hogy a 8 méteres mélységű padot ne két részletben mint eddig, hanem egyszerre fejtsük le. — A bányán kívül, az üzem terü­letén is folytatjuk újításainkat. Egy új huzatszabályozó eljárás segít­ségével már eddig is elértük, hogy a termelékenység 21,6 százalékkal növe­kedett, de a kísérleteket tovább foly­tatjuk, mert azok még nagyobb ered­mények elérésével biztatnak máris. Ha számításaink beválnak, amiben bí­zunk, akkor évi 2 százalékos szénmeg­takarítást érhetünk el, ami évente 200—250 vagon szenet jelent. — Teljes erővel felszámoljuk a bánya termelésében a felesleges üzemállásokat is. Tavaly még általános szokás volt, hogy a dolgozók abbahagyták a bá­nyamunkát, amikor a szomszéd köz­ségben esett az eső, mert a bánya ve­szélyességére hivatkoztak. Ez részben így is volt, de az idén már ezen is segítünk. A veszélyes helyekre figyelőket állítunk be s itt természetesen dolgozni sem kell, de ahol veszély egyáltalán nincsen, ott felvesszük a munkát. — Váratlan időpontokban rendsze­resen tartok ellenőrzéseket az üzem területén, s ahol szükség van rá, ta­nácsokkal, felvilágosító munkával igyekszem a termelési folyamatot ja­vítani. Egy ilyen ellenőrzésem során E­PÍTŐK LAPJA MORÓTZ ISTVÁN ÚB TITKÁR: Ai öntudatos dolgozók segítségével tovább folytatjuk a harcot a munkafegyelem megbontói ellen Kétszer egymásután nyerte el a büszke élüzem címet és csillagot a Badacsonytomaji Kőbánya. Múlt évi tervüket az előirányzattal szemben 12­ százalékra teljesítették és október 16-ra, az operatív tervüket pedig 28-ra befejezték. E szép teljesítmény eléré­sében nagy szerepe van az üzemi bi­zottságnak is. — Bizony volt tennivalónk bőven — mondja Morótz István ÜB-titkár. — Főleg a fegyelemmel volt év elején sok baj nálunk. És hogy a fegyelme­zetlenség ellen folytatott harcunk si­kerrel járt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint ez a két számadat: míg 1951 január hónapban 793 igazolatlan nap esett ki a terme­lésből és ezek a kiesések, főleg a hétfői napokon történtek, mikor is sokszor harmincan is elmaradtak, most 1952 januárjában, 7-én, hét­főn összesen nyolc igazolatlan mu­lasztás történt. 1951-ben összesen 4149 nap esett ki az igazolatlanul hiányzók miatt a ter­melésből. Ennek körülbelül háromne­gyed része az év első felére esik. Az év végefelé harcunk eredményeképen erősen csökkent az igazolatlanul hiány­zók száma. A munkahelyi bizottságok, bizalmiak az EB irányításával jó politikai fel­­világosító munkát végeztek a dolgo­zók között. Megmagyarázták nekik, milyen anyagi veszteséget okoznak sa­ját maguknak, családjuknak és rámu­tattak, ötéves tervüket mennyivel ha­marább be tudnák fejezni, ha nem volna ennyi igazolatlan hiányzás. Megmagyarázták, hogy ahány nap kiesés, annyi vagon kővel káro­sítják meg népgazdaságunkat. A hiányzókat kiírták a szégyentáblára és szóbeli megrovásban részesítették. Másodszori hiányzásnál írásbeli, meg­rovást­ kapott, aki többször hiányzott, pénzbüntetést és a hiányzások ará­nyában megvonták tőle a szociális juttatásokat. Ebben az évben az öntudatos dol­gozók segítségével tovább fokozzuk a harcot a munkafegyelem megbontói el­len — mondja Morótz elvtárs. Elhatá­roztuk, hogy dicsőség táblák mellett szégyentáblá­kat is állítunk föl a leg­forgalmasabb helyeken Az élenjárók nevei mellett feltüntetjük azok neveit is, akik hátráltatják hiányzásukkal a termelést, akik miatt szégyenkezni kell. Mert vannak sokan, akikre támasz­kodhatunk. Tizennyolc okleveles és négy jelvényes sztahanovista dolgozik már a bányában. A rosszul dolgozó kőbányák miatt a kőbányaiparban előállott lema­ 1952 Jamnir W. Vetler Dezső, a Budapesti Porcelángyár UB titkára: Nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozók oktatására és kulturális nevelésére Most az új év kezdetén én is szám­adást csináltam munkámról — mond­ja Vetter Dezső, a Budapesti Porce­lángyár UB-titkára. Az elmúlt év ta­pasztalataiból sok értékes tanulságot merítettem. Beigazolódott, hogy csak ott lehet jó versenymozgalom, ahol jó a műhelybizottságok és a bizalmiak munkája. Ezt igazolja, hogy míg év elején a dolgozóknak csak 70 száza­léka volt versenyben, a műhelybizott­­ságok és a bizalmi hálózat átszerve­zése után, azok jó munkája következ­tében. Ez a szám rohamosan emelke­­dett és 1951 végére már a dolgozók 92 százaléka állt versenyben. El is nyertük az élüzem címet és a csilla­got. Ebben az évben, tovább kell fej­lesztenünk a munkamódszerátadó moz­galmat is. Csak így biztosíthatjuk, hogy továbbra is az élen járjunk. A jó munkamódszerátadó mozgalomnak köszönhetjük — fűzi tovább a szót Weller elvtárs, hogy sztahanovistáink szánta az év elejei húszról év végére 81-re emelkedett. A munkamódszerát­­adáásban Krautheim Lajos a korongos üzem volt műhelybizottsági titkára járt élen, aki amellett, hogy kétszeres sztahánovista, munkája elismerésekép­pen a Munkaérdemrend bronz fokoza­tát is megkapta. Hasonló jó munkát végzett Nagy György jelvényes szta­hánovista is. Nekik köszönhető, hogy jelenleg a ksorongos üzem minden dol­gozója túlteljesíti a sztahanovista szintet. Egy nagy hiányosság volt az üzemi bizottság munkájában, ismeri be őszintén, a tömegoktatás nem ment nálunk sehogy sem. Egy-egy előadá­son rendszerint hárman jelentek meg, a kultúrnevelési felelős, én és az elő­adó. Ugyanígy nem jártak a dolgozók a diapozitív filmvetítésekre sem. Eb­ben az évben megindítjuk a harcot a dolgozók közömbössége ellen, el akar­juk és el fogjuk érni, hogy a termé­szettudományi és ismeretterjesztő elő­adásokat is megszeressék ugyanúgy,­ mint, ahogy megszerezték az általunk megindított szakmai továbbképző elő­adásokat. Még egy dolog hiányzik ugyan, ami elősegítené kultúr­gárdánk, tánccsopor­tunk és énekkarunk fejlődését, ha vol­­na egy jó kultúrtermünk. 700 dolgo­zónk van és a pincében lévő kis he­lyiségben, amit kultúrteremnek nevez­tünk ki, ha nagyon összezsúfolódunk, 150 dolgozó fér be. A dolgozók remé­lik, ebben az évben végre megkapják a rég óhajtott kultúrtermet. Csongrád megye első a munkavédelemben A szegedi tégla­gyárban az utóbbi klenc hónap alatt mindössze egy ba eset történt, ami három nap m­­unka­kiesést okozott. Az üzem vezetői meg­értették, hogy ha a dolgozók testi épségének megvédését szem előtt tartják, a termelésü­k emelkedik. Kötelező oktatást tartatnak és nevelik a dolgozókat a védőberendezések haszná­ltára. A munkavédelmi bizottság nevelésse­l és felvilágosítással járul hozzá a jó eredményhez.­ De nemcsak a téglagyáriban, hanem egész Csongrád megyében meg. L­átszik, hogy a munka­védelemmel fontosságának megfelelően foglalkoznak. Ez elsősorban Sztojka elvtárs, megyei titkár jó munkáját dicséri, aki minden egyes kiszállása alkalmával megnézi, hogy a vállalatoknál milyen eredmé­nyek és hiányosságok vannak a munkavédelem területén. Meghatározott­ feladatokat ad az­ OB titkároknak, hogy mit hajtsanak végre, beszámolót kér arról is, m­it tesznek a dolgozók testi épségének meg­­védése érdekében. Ezért Csongrád megyében a munkavédelem kezd köz­­ügyré válni. A 19 megye közül Csongrád megye áll első helyen a baleset­­elhárításban.

Next