Építők Lapja, 1952 (50. évfolyam, 1-24. szám)
1952-01-14 / 1. szám
3 Az 1951 évi munka tapasztalata hasznosításával az ötéves terv döntő Üzemi bizottsági titkárok és műszaki vezetők nyilatkozata az újesztendei készülődésről Ki új esztendő, 1952, az ötéves terv harmadik esztendeje. Mint Rákosi elvtárs hangsúlyozta, ez az esztendő az ötéves terv döntő éve, hogy minden célkitűzést meg tudjunk valósítani. A vezetés munkáját, tehát mind szakszervezeti vonalon, mind pedig műszaki vonalon magasabb színvonalra kell emelni, hogy az 1952. év nagy feladatait, építkezéseit maradéktalanul teljesíthesse az építőipar. Ezért nagyon fontos, hogy az üzemi bizottságok, vállalatvezetők, építésvezetők és valamennyi dolgozó bíráló szemmel tekintsen vissza 1951. évi munkájára, szűrje le a tapasztalatikmat és állapítsa meg, hogy melyek voltak azok a hasznos módszerek, amelyek fejlesztésével 1952-ben még több hibát tud leküzdeni, még magasabbra tudja emelni a munkaversenyszellemet, hogy az építkezések határidő előtt fejeződhessenek be. Ez a szándék cseng ki azoknak az AB-titkároknak és műszaki vezetőknek a nyilatkozataiból, amelyeket az alábbiakban ismertetünk: Hartmann János műszaki vezető: Naponta fogjuk értékelni a teljesítményeket Papp István, a Lábatlan Cementgyár TLB titkára: Az üzemi bizottság tovább harcol a munkafegyelem megszilárdításáért A Heves megyei Téglagyári Egyesülés egyes üzemei a nyáron még nagyon rosszul álltak a terv teljesítésével. Volt olyan hónap, hogy még a 40 százalékot is alig érték el. A lemaradás egyik oka a beruházások, modernizálások elmaradása volt. A mátraderecskei téglagyár például azért nem tudta még a mai napig sem teljesíteni 1951. évi cserépgyártási tervét, mert a gyöngyösi Magasépítő Vállast a cserépszárítókat még most sem készítené el, pedig annak határideje május 1. volt. Ugyanígy járt a Vécsei-völgyi Téglagyár is. Az Egri Magasépítőnek júliusra kellett volna elkészítenie egy szárítószínt, de még mindig csak a földmunkánál tartanak. Ezeken az objektív okokon kívül a szervezetlenség és fegyelmezetlenség is gátolta az üzemek tervteljesítését. A Téglagyári Egyesülés vezetősége tehát az év második felében nagy eréllyel látott hozzá a tervlemaradás behozásához és jó munkaszervezéssel, szívós felvilágosító munkával elérték, hogy évi tervüket november 12-én 105 százalékra teljesítették. Különösen szép eredményeket értek el az igazolatlan mulasztások csökkentése terén. Novemberről decemberre az igazolatlan mulasztások száma Eger I-nél 108-ról 21-re, Eger II-nél 80-ról 24- re, Kerecs-endnél 35-ről 21-re és Gyöngyösnél 98-ról 21-re csökkent. Nagy feladatokat rótt az Egyesülésre a téli téglagyártás bevezetése. A gyárak nagy része ilyen munkára nem volt előkészítve. A dolgozók sem nagyon hittek a dologban, mert megszokták, hogy télen mindig munka nélkül voltak. A szervezési lendület azonban nem ismert akadályokat, nehézségeket. Az egri homokutcai téglagyárban például a Fülöp és Szabó brigád rohammunkával négy éjszaka alatt befalazták a szabadszárító színeket és egy új szárítóhelyet is készítettek. December 6-ra megteltek az új színek és másnap már 30 kokszkályha ontotta a meleget a fagyveszély leküzdésére. Ezalatt az idő alatt a kemence tetején folyt a gyártás. Mátraderecske november 18-án már nyolcmillió nyerstégla legyártásánál tartott, ami még nem fordult elő az üzem történetében Mátraderecske dolgozói arra is büszkék lehetnek, hogy 4462 présnormával átlagosan ötezret értek el, s a rádión keresztül dalos üzenetet kaptak kiváló teljesítményükért A Vécseyvölgyi téglagyár pedig egy szárítószínnel, amelynek 960 000 a kapacitása, 3 és félmilliós eredményt produkált. — Az új tervévben — mondja Hartmann János műszaki vezető, aki korábban téglagyári munkás vot, — a termelési értekezleten ismertettük az új feladatokat. Naponta értékeljük minden egyes dolgozó teljesítményét s reggel, amikor belép az üzem területére, már láthatja, hogy előző nap mit végzett. A múltévi tapasztalatok alapján a termelés mellett a béralap mindenkori állásáról is értesítjük dolgozóinkat, hogy az egész gyár, annak minden ügyes-bajos dolga nyitott könyv legyen dolgozóink előtt. Nagy hiba volt a múltban, hogy a politikai nevelésre és oktatásra nem sok gondot fordítódunk, pedig ez is szorosan összefügg a tervvel Szélesebb alapokra fektetjük a munkaverseny nyilvánosságát is. Már a legközelebbi jövőben egyénenként fektetjük fel a, munkaversenny állását, személy szerint, kartotékszerűen . Több évtizedes tapasztalat szerint a téglagyárak termelése mindig októberben a legmagasabb. Így volt ez az idén is. Most és a soron következő termelési értekezleteken azt beszéljük meg a dolgozókkal, hogy ezt a kimagasló teljesítményt már az év első felében érjük el, hogy az időjáró okozta későbbi kieséseket könynyebben behozhassuk. Megbeszéltük dolgozóinkkal a hosszúlejáratú versenyszerződések problémáit is és egyöntetűen megállapodtunk abban, hogy az igazolatlan mulasztások elleni,további küzdelem és a munkamódszerátadások kiszélesítése kell, hogy a gerince legyen ezeknek a felajánlásoknak. észrevettem, hogy a malomgépész „szunyókál” s ezért kialszik a tűz, s leromlik a kemence teljesítőképessége. Hibás volt a felvigyázó is, aki mindennek nem nézett utána. Régebben ilyen esetben mindig a rossz szénre hivatkoztak, meg arra, hogy nem mennek jól a gépek. Elvem ilyen esetben az, hogy semmiféle jelentést nem kell addig 100 százalékosnak elfogadni, amíg annak valódiságáról s pontosságáról saját magunk meg nem győződtünk. . .Munkaidő után különböző előadásokkal és tanfolyamokkal igyek-A Lábatlani Cementgyár 105 százalékos tervteljesítéssel zárta az 1951. évet. Az eredmény eléréséhez sokat segített az üzemi bizottság jó munkája, melynek eredményei a következők: Papp István elvtárs, aki augusztusban lett az üzemi bizottság titkára, fontos feladatának tartotta a dolgozók szervezését. Ennek köszönhető, hogy a bizalmiak jó munkája révén fél év alatt a gyár szervezett dolgozóinak száma 417-ről 816-ra emelkedett. A tagszervezési munkában különösen élenjárt Kecskeméti Sándorné elvtársnő, aki nemcsak a termelésben mutat példát, mint élmunkás, hanem 19 tagot is szervezett. Kamrada József mészégető 26 tagot szervezett, Varga András pedig a cementraktár összes dolgozóit beszervezte. Az üzemi bizottság nagyon helyesen, a legjobb munkát végző bizalmiakat, számszerűt 23-at, könyv- és egyéb jutalomban részesítette. A szervezett dolgozók jobban eljárnak a termelési értekezletekre — mondja Papp elvtárs. — Jobban belekapcsolódnak a gyár életébe, problémáiba. S ezzel magyarázza, hogy az igazolatlanul mulasztók száma az augusztusi 254-gyel szemben novemberre 134-re csökkent. Decemberben pedig 100 alá. Persze még ezt a számot is soknak tartják az öntudatos dolgozók. Az üzemi bizottság tovább folytatja a harcot a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. Hogyan? Úgy, hogy ebben az évben az egész üzemet behálózó hangszóró-rendszert szerelünk be. Nyilvánossági parkot létesítünk, ahol faliújságon, dicsérőtáblán, szégyentáblán adjuk a dolgozók tudtára, hogy kik az élenjárók, s kik a fegyelmezetlenek, elmaradók, szem dolgozóink műszaki ismereteit növelni. Jelenleg egy lőmesteri és egy tüzeléstechnikai tanfolyamot tartok, s remélem, hogy ez is hozzásegíti a dolgozókat munkájuk jobb elvégzéséhez. Dolgozóinkban megvan az akarat és a képesség, hogy munkájukat maradéktalanul elvégezzék, én a magam részéről a műszaki feltételeket szeretném ehhez a lehető legtökéletesebb módon megadni, hogy 1952-es tervünket jelentősen túlteljesíthessük. Az üzemi bizottság munkáját dicséri az üzemi kollektív szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése, hogy a sztahanovisták számát húszról harmincra emeli. Ezen a téren jó eredményt ért el Strunga munkaérdemrendes vagonlakó szaktársa, aki munkamódszerét két szaktársának adta át. Az eredmények mellett azonban vannak olyan fogyatékosságok és hibák az üzemi bizottság munkájában, melyeket jobb politikai munkával, jobb munkamódszerrel meg lehet szüntetni. Panaszkodik ugyanis Papp elvtárs, hogy rengeteg a munkájuk. Még mindig nem teljes az AB. Nem tudnak találni reszortosokat és aktívákat. Pedig az aktívák, reszortosok ott vannak az üzemben, csak be kellene szervezni őket. Kecskeméti Júlia és Szaltinger Gabriella hathetes SZOT-iskolát, Révai László és Német Juns szakszervezeti iskolát végeztek és még mindig nincs semilyen funkciójuk. Segítsen magán az üzemi bizottság. Állítsa bátran munkába őket. Jobb szervezéssel, munkabeosztással s csökkenni fog éjszakába nyúló elfoglaltságuk. Az üzemi bizottság ugyanis azt a rossz rendszert követi, hogy munkaidő alatt is , minden kérdésben a dolgozók rendelkezésére áll az OB- irodájában. Rövid félóra alatt egy tucat szaktárs tárgyalt az OB-titkárral. Segély, bakancs, cement-juttatás, előleg, stb. ügyben. Ezzel nemcsak az ÜB munkáját gátolták, hanem saját munkaidejüket is megkárosították a dolgozók. Az üzemi bizottságnak valóban az a feladata, hogy a dolgozók rendelkezésére álljon, de nem munkaidő alatt, hanem utána. Ezeket a hibákat is ki kell javítania a Lábatlani Cementgyár üzemi bizottságának, hogy ebben az évben mégjobb munkát tudjon végezni. radásból Morótz György sztahanovista csillés brigádja két tagjával, Szőcze Jánossal és ifj. Balogh Kálmánnal vállalta, hogy 1952 első negyedévében 300 vagont kitermel. Nemcsak ezek bizonyítják a dolgozóknak a munkához való jó viszonyát, hanem az ötletnapokon felvetett jó ötletek és a beadott értékes újítások. — mondja Morótz elvtárs. Most, december hónapban tartott ötletnapon például Ruzics Ferenc, Katona Mihály, Csala Lajos, Molnár István, Vas János értékes ötleteit díjaztuk és azóta ezeket meg is valósítottuk. Volt még egy hiányosság munkámban, amire Reszegi elvtárs mutatott rá lent jártakor. Rossz volt a verseny nyilvánossága. Útmutatása nyomán azóta már ezt is felszámoltuk. Gyönyörű versenytáblák vannak minden munkahelyen és ebben az évben álltunk fel versenytáblákat. A strandon és a Népboltnál is. Hangszórókat szerelünk fel a munkahelyeken és a jól dolgozók eredményeit így ismertetjük. Szepesvári Zoltán, a Dorogi Mészmű főmérnöke: Még jobb műszaki feltételeket biztosítunk ezévi tervünk teljesítéséhez A Dorogi Mészmű év eleji rossz eredményeit elsősorban a műszaki vezetés gyengesége okozta. Amióta azonban Szepesvári Zoltán főmérnök vette át az üzem műszaki irányítását, a munka fokozatosan megjavult, december 11 -én már teljesítették évi tervüket. Most az 1952-es év beindulásakor még nagyobb tervekkel és bizakodással láttak munkához. Szepesvári főmérnök minderről a következőket mondja: — A mésztermelés a bánya termelésétől függ, ezért legfontosabb feladatomnak az anyagellátás 100 százalékos biztosítását tekintem. 1952-ben a tervek szerint hátrafelé megnyújtjuk a bányát, új lelőhelyek feltárásával, azonkívül két részlegben dolgozunk. Tavaly művelés és rakodás egyszerre sohasem folyt. Délelőtt rakodtunk, délután pedig túrást és a fejtést végeztük. Most a két részleg egymással párhuzamosan végzi majd munkáját, ami a termelés jelentős növekedését mozdítja elő. Nagy lépésekkel megyünk előre az új évben a gépesítés terén is. Bevezetjük a falrobbantásos rendszert és az eddigi 5 méteres fúrószálak helyett 9 méteres fúrószálakat alkalmazunk, hogy a 8 méteres mélységű padot ne két részletben mint eddig, hanem egyszerre fejtsük le. — A bányán kívül, az üzem területén is folytatjuk újításainkat. Egy új huzatszabályozó eljárás segítségével már eddig is elértük, hogy a termelékenység 21,6 százalékkal növekedett, de a kísérleteket tovább folytatjuk, mert azok még nagyobb eredmények elérésével biztatnak máris. Ha számításaink beválnak, amiben bízunk, akkor évi 2 százalékos szénmegtakarítást érhetünk el, ami évente 200—250 vagon szenet jelent. — Teljes erővel felszámoljuk a bánya termelésében a felesleges üzemállásokat is. Tavaly még általános szokás volt, hogy a dolgozók abbahagyták a bányamunkát, amikor a szomszéd községben esett az eső, mert a bánya veszélyességére hivatkoztak. Ez részben így is volt, de az idén már ezen is segítünk. A veszélyes helyekre figyelőket állítunk be s itt természetesen dolgozni sem kell, de ahol veszély egyáltalán nincsen, ott felvesszük a munkát. — Váratlan időpontokban rendszeresen tartok ellenőrzéseket az üzem területén, s ahol szükség van rá, tanácsokkal, felvilágosító munkával igyekszem a termelési folyamatot javítani. Egy ilyen ellenőrzésem során EPÍTŐK LAPJA MORÓTZ ISTVÁN ÚB TITKÁR: Ai öntudatos dolgozók segítségével tovább folytatjuk a harcot a munkafegyelem megbontói ellen Kétszer egymásután nyerte el a büszke élüzem címet és csillagot a Badacsonytomaji Kőbánya. Múlt évi tervüket az előirányzattal szemben 12 százalékra teljesítették és október 16-ra, az operatív tervüket pedig 28-ra befejezték. E szép teljesítmény elérésében nagy szerepe van az üzemi bizottságnak is. — Bizony volt tennivalónk bőven — mondja Morótz István ÜB-titkár. — Főleg a fegyelemmel volt év elején sok baj nálunk. És hogy a fegyelmezetlenség ellen folytatott harcunk sikerrel járt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint ez a két számadat: míg 1951 január hónapban 793 igazolatlan nap esett ki a termelésből és ezek a kiesések, főleg a hétfői napokon történtek, mikor is sokszor harmincan is elmaradtak, most 1952 januárjában, 7-én, hétfőn összesen nyolc igazolatlan mulasztás történt. 1951-ben összesen 4149 nap esett ki az igazolatlanul hiányzók miatt a termelésből. Ennek körülbelül háromnegyed része az év első felére esik. Az év végefelé harcunk eredményeképen erősen csökkent az igazolatlanul hiányzók száma. A munkahelyi bizottságok, bizalmiak az EB irányításával jó politikai felvilágosító munkát végeztek a dolgozók között. Megmagyarázták nekik, milyen anyagi veszteséget okoznak saját maguknak, családjuknak és rámutattak, ötéves tervüket mennyivel hamarább be tudnák fejezni, ha nem volna ennyi igazolatlan hiányzás. Megmagyarázták, hogy ahány nap kiesés, annyi vagon kővel károsítják meg népgazdaságunkat. A hiányzókat kiírták a szégyentáblára és szóbeli megrovásban részesítették. Másodszori hiányzásnál írásbeli, megrovást kapott, aki többször hiányzott, pénzbüntetést és a hiányzások arányában megvonták tőle a szociális juttatásokat. Ebben az évben az öntudatos dolgozók segítségével tovább fokozzuk a harcot a munkafegyelem megbontói ellen — mondja Morótz elvtárs. Elhatároztuk, hogy dicsőség táblák mellett szégyentáblákat is állítunk föl a legforgalmasabb helyeken Az élenjárók nevei mellett feltüntetjük azok neveit is, akik hátráltatják hiányzásukkal a termelést, akik miatt szégyenkezni kell. Mert vannak sokan, akikre támaszkodhatunk. Tizennyolc okleveles és négy jelvényes sztahanovista dolgozik már a bányában. A rosszul dolgozó kőbányák miatt a kőbányaiparban előállott lema 1952 Jamnir W. Vetler Dezső, a Budapesti Porcelángyár UB titkára: Nagyobb gondot kell fordítanunk a dolgozók oktatására és kulturális nevelésére Most az új év kezdetén én is számadást csináltam munkámról — mondja Vetter Dezső, a Budapesti Porcelángyár UB-titkára. Az elmúlt év tapasztalataiból sok értékes tanulságot merítettem. Beigazolódott, hogy csak ott lehet jó versenymozgalom, ahol jó a műhelybizottságok és a bizalmiak munkája. Ezt igazolja, hogy míg év elején a dolgozóknak csak 70 százaléka volt versenyben, a műhelybizottságok és a bizalmi hálózat átszervezése után, azok jó munkája következtében. Ez a szám rohamosan emelkedett és 1951 végére már a dolgozók 92 százaléka állt versenyben. El is nyertük az élüzem címet és a csillagot. Ebben az évben, tovább kell fejlesztenünk a munkamódszerátadó mozgalmat is. Csak így biztosíthatjuk, hogy továbbra is az élen járjunk. A jó munkamódszerátadó mozgalomnak köszönhetjük — fűzi tovább a szót Weller elvtárs, hogy sztahanovistáink szánta az év elejei húszról év végére 81-re emelkedett. A munkamódszerátadáásban Krautheim Lajos a korongos üzem volt műhelybizottsági titkára járt élen, aki amellett, hogy kétszeres sztahánovista, munkája elismeréseképpen a Munkaérdemrend bronz fokozatát is megkapta. Hasonló jó munkát végzett Nagy György jelvényes sztahánovista is. Nekik köszönhető, hogy jelenleg a ksorongos üzem minden dolgozója túlteljesíti a sztahanovista szintet. Egy nagy hiányosság volt az üzemi bizottság munkájában, ismeri be őszintén, a tömegoktatás nem ment nálunk sehogy sem. Egy-egy előadáson rendszerint hárman jelentek meg, a kultúrnevelési felelős, én és az előadó. Ugyanígy nem jártak a dolgozók a diapozitív filmvetítésekre sem. Ebben az évben megindítjuk a harcot a dolgozók közömbössége ellen, el akarjuk és el fogjuk érni, hogy a természettudományi és ismeretterjesztő előadásokat is megszeressék ugyanúgy, mint, ahogy megszerezték az általunk megindított szakmai továbbképző előadásokat. Még egy dolog hiányzik ugyan, ami elősegítené kultúrgárdánk, tánccsoportunk és énekkarunk fejlődését, ha volna egy jó kultúrtermünk. 700 dolgozónk van és a pincében lévő kis helyiségben, amit kultúrteremnek neveztünk ki, ha nagyon összezsúfolódunk, 150 dolgozó fér be. A dolgozók remélik, ebben az évben végre megkapják a rég óhajtott kultúrtermet. Csongrád megye első a munkavédelemben A szegedi téglagyárban az utóbbi klenc hónap alatt mindössze egy ba eset történt, ami három nap munkakiesést okozott. Az üzem vezetői megértették, hogy ha a dolgozók testi épségének megvédését szem előtt tartják, a termelésük emelkedik. Kötelező oktatást tartatnak és nevelik a dolgozókat a védőberendezések használtára. A munkavédelmi bizottság neveléssel és felvilágosítással járul hozzá a jó eredményhez. De nemcsak a téglagyáriban, hanem egész Csongrád megyében meg. Látszik, hogy a munkavédelemmel fontosságának megfelelően foglalkoznak. Ez elsősorban Sztojka elvtárs, megyei titkár jó munkáját dicséri, aki minden egyes kiszállása alkalmával megnézi, hogy a vállalatoknál milyen eredmények és hiányosságok vannak a munkavédelem területén. Meghatározott feladatokat ad az OB titkároknak, hogy mit hajtsanak végre, beszámolót kér arról is, mit tesznek a dolgozók testi épségének megvédése érdekében. Ezért Csongrád megyében a munkavédelem kezd közügyré válni. A 19 megye közül Csongrád megye áll első helyen a balesetelhárításban.